Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
o 1984. február 21., kedd Téli vizek veszélyei Szemétzíír Idestova egy éve, hogy lakásunk ablakából mindennap láthatom az immár feketévé lett intim női fehérneműt. Valamelyik emeleti erkélyről kerülhetett a fára, amelyet a száz kilométeres sebességgel száguldó orkán sem tudott lesodorni. A nyáron a harmadikról valaki a fejemre pöckölte az égő cigarettavéget, a lépcsőházban gusztustalan papírzsebkendőt taposunk. Az utcán, a munkahelyemig több tucat papírszalvétát, rágógumipapírt, celofándarabokat, törött tejfölöspoharat, mocskos hulladékokat számoltam össze. A zárt kert fái alatt állati tetemek, tojáshéj, műanyagflakon és kupak, szakadt alufólia. Az ember áll és undorodik. Mi következik ezután? Talán az, hogy a vendéglői abroszba fújjuk az orrunkat vagy leköpjük egymás cipőjét? Modern, tanult, intelligens világunkban félek a szabadba, a természetbe menni. A közelmúltban az egyik környezetvédelmi tanácskozáson a szemléletről beszéltek. Arról, hogy némely felelős vezető is félvállról veszi a környezetűnket és egészségünket károsító jelenségeket. Példák sokasága bizonyítja az állítást. Százas szögeket vertek az élő fákba, hogy kerítést ácsoljanak az építkezés kpré. Evek óta hiába a figyelmeztetés: senki ne próbálkozzon tarlóégetéssel. Ki törődik vele? Nyulak, fácánok ezrei égnek el ily módon. A Volán-buszok nagy része már úgy jön ki a telepről, hogy okádja a füstöt. Egyik városunkban az OTP-s házak előtt akkora volt a gaz, hogy a kisgyerek elveszett benne. Órákig keresték, míg rátaláltak. Nem tudom van-e értelme a szóbeli meggyőzésnek, változik-e a szemlélet általa? Kérdés: mennyien értik és érzékelik, hogy mennyire fontos a lakások ajtaját kitárva távolabbra nézni? Van-e védőreflexük a mocsok láttán? Látják a zöld gyepet, a hóvirágot, de hályog telepszik a szemükre, ha ott a szemét. Pedig ez nem is kerül pénzbe! Mint ahogy az ellenőrzés sem. Megdöbbentő, hogy tavaly Békés megyében a helyi tanácsok szakigazgatási szerveihez mindössze hat (?) bejelentés érkezett a környezetet károsítok ellen. Igaz olykor büntet a vízügyi hatóság, a KÖJÁL, a vadásztársaság, de akkor sem aludhatunk nyugodtan. Ebben a szemétzűrben valamit tenni kell! Egyszerűen nincs más járható út, mint a felelősség- revonások megszigorítása, az ellenőrzés fokozása. Csakhogy ez nem is olyan könnyű. A tanácsok túlnyomó része szívesen élne a helyszíni bírságolás lehetőségével, de nincs elég emberük. Megpróbálkoztak azzal, hogy a szemétszállító gépkocsik vezetőit, a költségvetési üzem dolgozóit, a gátőröket bízták meg ilyen munkával. Kiderült: a merev jogszabályok ezt nem engedélyezik. Vajon miért? Mondhatnánk: ott vannak az állampolgárok. Naponta látják a szabálytalankodókat, csípjék fülön őket! Nem teszik. Talán jó okuk van rá. Viszont mozgósítani lehetne az önkéntes rendőröket, a vöröskereszteseket, a népfront társadalmi munkásait. Ugyanúgy, mint eddig. Csak egy kicsit jobban, határozottabban! Elfogadták a megye hosszú távú környezetvédelmi tervét. Most már a végrehajtás következik. Ebben minden vállalatnak, intézménynek, társadalmi szervezetnek megvan a feladata. Ehhez azonban az is szükségeltetik, hogy a felelősök lefújják a port az aktákról. Csak ne egymás szemébe, mert a porhintés mindannyiunknak árt. (seres) Gyomai vöröskeresztesek között Kiváló munkásőr és vasöntfi szakmunkás — Vallom, hogy egy településen az orvos feladata nem pusztán a gyógyítás, bár, szerintem ez a legszebb hivatás — mondja dr. Csaba Kálmán szülész-nőgyógyász főorvos. — Az értelmiség szerepe nálunk Gyomaendrő- dön is a kultúra terjesztésében van, kinek-kinek a szakmája, a tehetsége szerint. Mi, egészségügyiek legtöbbet az egészségnevelésért, a betegségek megelőzéséért tehetünk. A vöröskeresztesek érthető hétköznapi nyelvre tudják fordítani a riasztó statisztikai adatokat, az alkoholisták, az öngyilkosok számának alakulását. Valamennyire tudnak segíteni az ilyen állapotok megelőzésében. Elég kevés sikerélményt, sok-sok meggyőzést, befektetett energiát jelent ez a munka, de mégis tevékenykednünk kell. 1982. március 1-től dolgozik jelenlegi formájában a gyomaendrődi Vöröskereszt, ahol a 13 tagú csúcs vezetőség elnöke dr. Csaba Kálmán, titkára Gellai Józsefné. Gellainét is a humanitáshoz, az emberekhez köti a munkája, mert néhány éve az egyesített szociális intézmények vezetője lett. A 12 üzemi és 3 községi területi alapszervezet tagjai (mintegy 1200-an), elnökei és titkárai magukévá tették a Vöröskereszt általános célkitűzéseit, s a helyi viszonyok szerint igyekeznek azt legjobban megvalósítani. Napi feladat például a környezetszennyeződés megakadályozása, az egészségnevelés, az egészségügyi képzés. Minden alapszervezet indított elsősegélynyújtó tanfolyamot, ahol az előadók társadalmi munkában tanítottak, s a résztvevők levizsgáztak a tudnivalókból. Szolidaritási bélyeget árusítottak a Magyar Vöröskereszt segélyalapjának gyarapítására. Tavaly a ruhagyűjtésben is élen jártak. A megyénkbeli járások sorában a szarvasi lett az első, s a 10 ezer ruha közül Gyomaendrődről 6 ezer 200-at szállítottak a központba. — Leglényegesebb feladatunk a véradásszervezés — folytatja az elnök —, amelyet jelentőségének megfelelően értelmeznek településünk lakói, gazdasági vezetői. Évente 7 alkalommal átlagosan 130—140-en vesznek részt a véradáson, s nemegyszer meghatározott műtétekhez szervezünk véradást. A vállalatok anyagiakkal, a vezetők példamutatással segítik ezt a munkát. Tavaly Gyomán 619-en 245 liter vért, Endrődön 469-en 178 liter vért adtak. Ezeket a számokat a 6-7 év előttivel ösz- szehasonlítva kétszeres emelkedést tapasztalunk. Az onkológiai szűréseket szeretnénk még jobban elterjeszteni az üzemeknél, hiszen az ilyenkor kiderülő rendellenességek leghatásosabban a kezdeti szakaszban gyógyíthatók. A tapasztalatok szerint a nők ezektől a vizsgálatoktól idegenkednek, pedig igazán nem fájdalmasak. Ha valaki nőgyógyászati vizsgálatra jelentkezik, ilyen szempontból is ellenőrizzük. Az üzemi rákszűréseket eredményesen szervezik például az ENCI-ben. A Vöröskereszt elnökeként azt kívánom, hogy a területrendezést követően a betegek megnövekedett számához alakítva, megnyugtatóan jó legyen a rendelőintézetünk személyi és tárgyi ellátottsága. Az elmúlt öt évben mun^ kájáért, lelkesedéséért ezen a vidéken öt vöröskeresztes vezetőt tüntettek ki. Hamarosan függetlenített titkár irányítja majd a gyarapodó területi feladatokat, s az aktívák neki is bizonyosan segítenek. Bede Zsóka A téli hónapokban a szánkózás és síelés mellett gyermekeink legkedveltebb szórakozása a korcsolyázás vagy csak az egyszerű csúszkálás a különböző vizek jegén. Bár a téli sportok és játékok sem teljesen veszélytelenek (ezt évről évre számos kéz- és lábtörés, zúzódás bizonyítja), de halálos sérüléssel többnyire csak a jégbalesetek járnak. Nem kívánom az olvasót jogszabályok idézetével untatni, de a legfontosabb belügyminiszteri rendeletre hadd hívjam fel a figyelmet. Csak szilárd jégen A rendelet az ellenőrzött átkelőhelyek és biztonságos munkavégzés kivételével tiltja a folyóvizek hajózó útjai, valamint a kikötők és lekötőhelyek jegén a tartózkodást, továbbá kimondja, hogy az állóvizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú és nem olvad, illetve nem mozog. Hajózó útnak tekinthető minden olyan terület, ahol a víz mélysége az egy métert meghaladja. Folyókon azonban — különösen gyermekek számára — az ennél kisebb víz mélysége is végzetes lehet, mert beszakadásakor a vízfolyás a jég alá sodorhatja, és onnan már nincs menekülés. A kikötők és a hajólekötőhelyek azért veszélyesek, mert a hajók védelmére vágott csatornák vékony jege könnyen beszakadhat. Az állóvizek jege akkor tekinthető kellő szilárdságúnak, ha vastagsága legalább 10 centiméter! Ismeretlen helyen azonban akkor is vigyázni kell, mert források, csatornabekötések lehetnek a mederben, s ezek magasabb hőmérsékletű vize megakadályozhatja a teherbíró jégvastagság kialakulását, ezért a jégviszonyokról ajánlatos helyi lakosoktól tájékoztatást kérni. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a jegesedés az állóvizeken is a sekély parti területek közelében kezdődik és fokozatosan terjed a mélyebb területek, a mederközép felé, a jég teherbírása tehát nem egyforma az állóvíz egész területén. Kimondja továbbá a rendelet, hogy aki a jégen léket vág vagy jeget termel ki, az köteles a jégmentessé vált területet távolról _felis- merhető módon megjelölni, illetve körülhatárolni. íratlan szabályok Mindenkinek saját érdekében — ajánlatos tiszteletben tartani az íratlan szabályokat is: Egyedül soha senki ne menjen a jégre és elhagyatott helyen egy csoport tagjai ne tartózkodjanak szorosan egymás közelében, mert ha beszakad, nincs kitől segítséget remélni. Sötétben senki ne menjen a jégre. Rossz látási viszonyok között, ködben, különösen nagy felületű vizeken (Balatonon, Velencei-tavon) csak látótávolságon belül távolodjunk el a partoktól, mert könnyen eltévedhetünk. Balesetek persze a legnagyobb óvatosság és körültekintés mellett is előfordulhatnak, ezért a tömegesen látogatott területeken célszerű társadalmi mentőszolgálatot szervezni, mentőeszközökről (létráról, csáklyáról, kötelekről) gondoskodni, továbbá hasznos lehet, ha minél többen megismerkednek a jégből mentés szabályaival. fl mentés A bajbajutottat mindenekelőtt meg kell nyugtatni, és fel kell szólítani, hogy karjai teljes felületével támaszkodjék a jégre, majd ha van létra, palló, vagy leemelhető ajtó, azt a lék mellé csúsztatva és arra állva közvetlenül segíthetjük kiemelését. Ilyen eszközök hiányában kötelet, csáklyát, több ösz- szecsatolt nadrágszíj vagy télikabát végét stb. nyújtsunk hozzá, és szólítsuk fel, hogy abba kapaszkodva emelkedjék könyökre, mellével feküdjék a jégre, lábait egymás után emelje a lék szélére, majd a veszélyes területet hason csúszva hagyja el. A kimentett személyt ezután gyorsan meleg helyiségbe kell kísérni, vizes ruháitól megszabadítva szárazra törölni, ágyba fektetni és forró teával megitatni. Ajánlatos a balesetet szenvedetthez orvost is hívni. Vigyázzunk gyermekeinkre! Az elmúlt években több olyan felügyelet nélkül hagyott kisgyermek is a jég áldozata lett, akiket még az utcára sem lett volna szabad egyedül kiengedni, de a nagyobbak közül is sokan vesztették életüket folyókban és mély vizű tavakban. Apró gyermekeinket veszélyes környezetben ne hagyjuk felügyelet nélkül, a nagyobbak- kal pedig ismertessük megal téli vizek veszélyeit. Még az év elején az egyik központi tájékoztató sajtókiadványban találkoztunk Nemcsényi János nevével, aki 10 esztendeje teljesít szolgálatot Szarvason a munkásőrségben, s akit példamutató szakmai és társadalmi helytállásáért, eredményes tevékenységéért eddig már több alkalommal is kitüntettek a felettes szervek. A munkahelyén keressük fel. Az öntödében olyan nagy volt a zaj, hogy nehéz lett volna egymás szavát megérteni. Ezért Horváth Ferenc részlegvezető irodájában ültünk le beszélgetni. Velünk volt még Czigléczki György üzemi alapszervezeti párttitkár, a szarvasi munkásőr- kollektíva egyik alapító tagja is. Elmondásukból kitűnt: nemcsak a közös, kemény fizikai munkának, hanem a hosszabb idő óta teljesített fegyveres szolgálatnak is nagy része volt abban, hogy létrejöhetett az egymásért és másokért egyaránt felelősséget vállaló közösség a munkásőrségnek ebben a szarvasi bázisüzemében. Nemcsényi János két gyermek apja, tavaly töltötte be 40. életévét. A magas növésű, jó kiállású ember keresetlen szavakkal, a lehető legegyszerűbb természetességgel válaszolt minden olyan kérdésre, amelyet eddigi pályafutásával, mindennapi elfoglaltságával, életcéljával és családjával kapcsolatban tettünk fel. Édesapja kubikos volt, a felszabadulás után a tsz-ben dolgozott, és onnan ment nyugdíjba. Édesanyja az otthoni teendőket látta el. A szülők öt gyermeket neveltek fel... János Békésszentandráson született. Az általános iskola befejezése után ipari tanuló éveit Vácon és Budapesten töltötte el, s a sikeres vizsgák letételét követően vasöntő szakmunkás lett. Huszonhárom éve dolgozik a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben, ahol az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetését elsőként ő kapta meg 1977-ben. Ez ideig több elismerésben is részesült, külön örömet jelentett neki, hogy a munkásőrség javaslatára a szövetkezet őt küldte el Jaltába kéthetes üdülésre. Ugyancsak a munkahelye tette lehetővé, hogy egy másik alkalommal a Kijev—Moszkva—Leningrad útvonalon jutalomutazáson is részt vehetett. Erre azért is jól emlékezik, mert 10 évvel ezelőtt ő vette át az Tavaly még Gyulán a gyermekkórházban találkoztunk dr. Epres Józseffel. Itt töltötte gyakorló éveit. Ez év januárjától Békésszentandráson gyermekgyógyász szakorvosként dolgozik. Döntése miért éppen erre a nagyközségre esett? — Gondoltam rá, hogy majd egy községben fogok dolgozni, de a barátommal egy időben végeztem az egyetemet, ugyanakkor szakvizsgáztunk, és ő hívott, jöjjek el ide. Megpályáztam 1983. december 7-e után az állást, a barátommal együtt. Január 1-től dolgozom. — Évek óta nem volt ebben a községben gyermekorvos, azért sem engedélyezték, mert kicsi az ellátandó körzet... — Ügy kapta meg a státuszt a község, hogy az örménykúti, a kardosi és a csabacsűdi gyermekeket is ellátom. — Nem válik így nagyon megosztottá a heti munkaidő? új munkásőrök képviseletében a fegyvert attól a leszerelő társától, akit — a sors iróniájából „kifolyólag” — helyette osztottak be szolgálatra, mialatt ő a Szovjetunióba utazott. Külön örömére szolgál, hogy olyan kollektívában dolgozik, amely nem csinál problémát abból, ha közülük valakinek hivatalos elfoglaltsága akad munkaidő alatt. Olykor előfordul, hogy délelőtt formáznak, de az öntésben már nem tud részt venni, mert például el kell látnia a munkásőrszolgálatot. Ezenkívül most végzi a marxizmus—leninizmus esti egyetem 3. évfolyamát, s amennyiben lehetséges, szeretne majd beiratkozni később a szakosítóra is. Egyébként kiváló minősítéssel fejezte be korábban a mun- kásőrparancsnoki iskolát. A párttitkár többek között megerősítette, hogy Nemcsényi János, *aki társadalmi munkában Vgységpa- rancsnok-helyettes, mind az itteni, mind a munkásőri kötelezettségeinek eleget tesz. Ezek az utóbbi feladatok elég nagy megterhelést jelentenek, s ezért sem kívánja a pártszervezet még több teendővel megbízni. Egy dologJ ban viszont biztosan számítanak rá, éspedig a munkásőrség állományépítésében való részvételére. Hiszen az üzemben jócskán vannak olyan fiatalok, akik eszmeipolitikai elkötelezettségük, magatartásuk és teljesítményük alapján megérdemlik, hogy a munkásőrök soraiba lépve bátran vállalják e társadalmi teendőket. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és arany fokozatával kitüntetett vasöntő szakmunkás búcsúzáskor a következőképpen fejezte be mondanivalóját. „Ügy érzem, hogy 40 évesen még jó erőben vagyok, és amíg bírom, addig szívesen és lelkesen vállalom a további feladatok ellátását.” Bukovinszky István — Kedden és pénteken látogatom meg a három község apróságait, a hét többi napjain a békésszentandrási gyerekek gyógyítása a dolgom, és körülbelül úgy négyhetenként- kapcsolódom be a szarvasi, szombati szakorvosi ügyeleti szolgálatba. — Milyen szakmai elképzelései vannak? — Elődeim jól dolgoztak, jó az egészségügyi kultúra Békésszentandráson. Ezt min. denképpen szeretnénk megőrizni, sőt magasabb szintre emelni. Nagyon fontos dolognak tartom a tervszerű megelőzést, a betegségek hatékony gyógyítását, és az apróságok egészséges emberekké nevelését. Nagyon jó segítőim ebben a védőnők. — És a magánember vágyai? — Rendezgetem a lakást, szeretnék ebben a szép környezetben elhelyezkedő nagyközségben letelepedni, kedvesen fogadtak az emberek, remélem, befogad a község. —Számadó— Ad ám Lászlói rendőr őrnagy Remélem, befogad a község Az Épületasztalos és Faipari Vállalat ferencvárosi gyárában az idén mintegy 35 ezer, a korszerű hőszigetelési követelményeknek megfelelő ablakot gyártanak házgyárak és magánépítkezők részére. A képen: üvegezés előtt az ablakkeretek (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS)
