Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-02 / 27. szám
1984. február 2., csütörtök jgmukWci Százhetvenöt éve született Székács József Székács József 1809. február 2-án született Orosházán, apja tímármesterként kereste kenyerét. A társai közül élénk eszével, jó memóriájával kitűnő fiút apja 1819-ben Tótkomlósra küldte, hogy a szlovák nyelvet is megismerje. Ezt a nyelvtudást az apa tervei szerint vásárokra járó tímármesterként kamatoztatta volna, ha közbe nem lép Orosháza evangélikus lelkésze, Szige- thy János. Ö volt az, aki rábeszélte a családot fiuk taníttatására. így került Székács József 1820 őszén a mezőberényi gimnáziumba, ahol hat évet töltött. Széles, klasszikus műveltséget adott a latin iskola, a község pedig biztos német és szlovák nyelvtudást. A magyar, német, szlovák evangélikusok által fenntartott mezőberényi gimnázium nemcsak tudást, de toleráns nemzetiségi szemléletet is adott útravalóul diákjainak. 1834-ben Berlinbe ment, ösz- szesen három félévet végzett német egyetemeken. 1836-ban bölcsészdoktori oklevéllel tért haza. Ez volt az a pálya, amelyet kortársai közül is sokan bejártak: különböző iskolák, vándorévek, az ország megismerése Orosházától Sopronig, Karlócától Eperjesig. Közben jó szemmel, érzékeny szellemmel figyeltek fel az ország gyors orvoslást kívánó, súlyos gondjaira. Székács József először a kulturális, irodalmi életbe kapcsolódott be. 1834-től jelentek meg írásai a szaporodó folyóiratokban. Több műfajban is megfogalmazta gondolatait a nemzedéktársai által is legfontosabbaknak tartott kérdésekről: a nemzeti múltról, a hazafiúi kötelességekről, az elnyomott nép lelkiismeretes szolgálatáról. 1836-ban kiadott egy nagy hatású műfordításkötetet „Szerb népdalok és hősregék” címen. írói, fordítói munkásságának elismeréseként 1836-ban az Akadémia levelező tagjává választotta. 1838-ban a Kisfaludy Társaság hívta meg tagjai közé. Némi habozás után a tanári pálya mellett döntött, ám 1837-ben a pezsdülő, magyarosodó főváros első magyar nyelvű evangélikus gyülekezete papjává választotta. Az 1840-es évek elején Székács József országosan ismert és számon tartott személy lett. Kossuth Lajos a Pesti Hírlap hasábjain szellemi önvédelmi fegyverként egy protestáns egyházi, iskolai lap megindítását javasolta. Az egyik szerkesztőnek Székács Józsefet kérte fel. Kossuth terve megvalósult, s 1842-ben Székács és a református Török Pál szerkesztésében megjelent a lap. A márciusi forradalmat lapjukban örömmel köszöntötték a szerkesztők; okos, felelősségteljes munkát kérve mindenkitől. Az abszolutizmus idején Székács egyike lett az ellenállás ébren tartóinak. Mindig megtalálta a megszólalás lehetőségét: Berzsenyi síremlékénél elmondott beszéde országos visszhangot váltott ki. Munkássága során az oktatásra és az iskolákra fordította a legnagyobb gondot. 1866-tól 1868-ig országgyűlési képviselő is volt. Egyházi, írói, politikai tevékenységét mindvégig a nemzetiségi kérdésben tanúsított okos türelem és megértés jellemezte. Mint történelmének egy részét, Székács József emlékét őrzi szűkebb közössége, és őrzi szülővárosa, Orosháza is. Erdész Ádám levéltáros Már az új esztendő első hónapjában megérkezett közművelődési és tudományos folyóiratunk, a Békési Élet XIX. évfolyamának első száma. Az évkezdő kötet a szokásos rovatokba csoportosítja anyagát. Kezdi a Tanulmányokkal, melyben Ugrai András A tanácsi irányítás és a megyék címmel a Békés megyei példa alapján elemzi a tanácsok helyét és szerepét a gazdaság- irányítási rendszerben. Baranya Géza írása következik ezután, a szerző Ártéri településeink árvízvédelme és a dobozi körgát tanulságai címet adta tanulmányának, mely olvasmányos módon sorolja fel a dobozi körgát építésének műszaki, társadalmi körülményeit, szerepét a különböző árvízi helyzetekben. Arra is figyelemmel van, hogy összegezze: miféle módon lehet a körgátak állagát megőrizni, annál is inkább, mert a körgátakra a jövőben is szükség lehet. A rovat minden bizonnyal nagy olvasottságnak örvendő cikkét Nagy Gyula írta a Vásárhelyi puszta egykori lakóinak szerelmi életéről. „A fiatal házasok a házaséletről — írja —, még egymás közt sem beszélgettek. Szerelmi életük nem volt beszédtéma. Szentnek tartották a házasságot. Úgy vélték, hogy az életüket nem kell más orrára kötni.” A negyedik tanulmány szerzője Bencsik János a Békés megyei németek téltemető szokásáról, a „pu- cázás”-ról tesz közzé olvasnivalót, ismeretgyűjtőt. Az 1984/1. szám művelődési rovata két írást hoz, az egyikben Győri Lajos Balogh Ferencet, a polihisztor fotográfust mutatja be, Cso- bai László pedig a Békés megyei népművelők, muzeológusok élet- és munkakörülményeinek vizsgálatát ismerteti, megfelelő következtetésekre jutva. A további rovatok is változatosak. Beluszky Pál Tétova gondolatok az alföldi óriásfalvak (kisvárosok) tárgyában ír, kutatva-mérle- gelve, az óriásfalvak, kisvárosok helyzetének változásait, megemlítve, hogy a legjárhatóbb útnak az tűnik, ha ezek a települések színvonalas környezetet igyekeznek létrehozni, olyant, ahol szívesen élnek, dolgoznak az emberek. „Vagyis — írja —: létre kell hozni a jó közlekedési helyzetű, fejlett alapfokú intézményhálózattal, kielégítő munkahelyválasztékkal rendelkező, városias infrastruktúrájú óriásfalvak-kismezővárosok hálózatát.” Szokás szerint, a Békési Élet e száma is kitűnő olvasmányokat ígér a Tények, dokumentumok, emlékek rovatában. Vigh Károly Áchim L. András portréjához fűz adalékokat, újabb részleteket olvashatunk Bajcsy-Zsi- linszky Endre naplójából, a gyulai vár 1528-as (tehát két évvel a mohácsi vész utáni) leltárát, és G. Vass István cikkét, mely a gyulai múzeum alapításának körülményeit ismerteti. A Szemle rovat is terjedelmes, kilenc könyvről-kötetről nyújt tájékoztatást. Az év első számát a kulturális krónika és a bibliográfia zárja azokról a cikkekről, melyek Békés megyéről jelentek meg. A képanyag ezúttal Jankó János festményeit és rajzoskarikatúráit ismerteti meg az olvasóval, és a Balogh Ferencet bemutató cikkhez kapcsolódva a fotográfus néhány, kiállításokon díjazott, vagy szereplő művét is közzétették. (s—n) Macskák és emberek — Tudja, kedves, sokszor elgondolkodom: milyen furcsák manapság az emberek! Ritkás ősz fürtjeit lassú mozdulattal gyűri sötét kendője alá. Nem néz a szőke fiatalasszonyra, inkább valahol távol keresgél, a múlt és a jelen határán. — Nem mondom én, hogy rosszak! Csak olyan nemtörődömök. Annak a sánta Marikának is hányszor, de hányszor vásároltam be! Amikor boltba mentem, mindig megütögettem az ablakát: kell-e valami? Aztán hogy lebetegedtem, bizony nemigen nyitotta rám az ajtót. O se, más se. Szomorúság, keserűség nem érződik a hangján. Ügy beszél az életről, mint egy elolvasott könyvről, mint egy lezárt aktáról: szinte közömbösen. — No, az igaz, olyat nem látok, mint régen. Az utcán fordult fel a szerencsétlen öreg. Elmentek mellette, mint egy döglött macska mellett. Még ki is kerülték jó messzire. A fiatalasszony nemigen szól. Az ölébe hulló ruhával szösz- mötöl, néha-néha bólint egyet. Hagyja, hadd beszélje ki magát az öregasszony. — Ez jó most, ez a biztos nyugdíj. Nem sok, de biztos — szögezi le az. — Éldegélek belőle. Még kölcsön is adok — so- molyodik el, vigyázva, nehogy foghíja kivillanjon. — No! — néz föl a ruháról a másik, csodálkozva is, biztatóan is. De nem kell nógatni az öreget. — Hát a múltkoriban — úgy estefelé — bekopogtat hozzám a szomszédasszony. Vörös volt a szeme az istenadtának. Kézen húzta az egyik gyereket, a karján csüngött a másik. Berúgott az ura, oszt’ elitta az összes pénzt. Ott állt három gyerekkel egy fillér nélkül. A fizetés meg hol volt még?! — És? — néz rá sürgetően a fiatalasszony. — Hát adtam! — ránt egy picit a vállán az öregasszony, mint aki egy kicsit bizonytalan a dolgában, de azért nem kíváncsi más véleményére. — Az a kislány, a Kati, szokott segíteni — érvel magának is. — Azóta meg szinte mindennap benéz: kell-e valami? Merthogy ő vásárol a családnak. Sajnálom, ahogy cipeli azt a nágy cekkert, hát inkább azt mondom: hadd csak, lányom! Megveszem én azt a kicsit. Mert mi kell egy ilyen magányos öregasszonynak? Bár amióta itt vannak a macskák ... Tudja, milyen sokat esznek az ilyen jószágok? És csaJc a hús, meg megint a hús! — Aztán csak úgy besétáltak magához? Vagy tán ajándékba kapta valamelyik udvarlójától? — huncutkodik a fiatal- asszony. — Ej, no! Hát azok a Tóth gyerekek szerezték valahonnan. Biciklivel hozták egy zsákban. Láttam, ahogy kimásztak, két sovány kiscica... Estefelé aztán éktelen káromkodás, nyávogás — hát az apjuk kidobta az ajtón mind a kettőt. „Tüntessétek el innen ezeket a kostMs dögöket!’’ — ordította. De isz- koltak már akkor ketten háromfelé. Hűvös volt az éjszaka. Hajnalfelé felébredtem — nem tudok aludni mostanában — aztán hallom: mintha valami mocorogna odakint. Óvatosan kinyitom az ajtót, hát ott reszket előttem a két kismacska. Néztek rám a nagy zöld szemükkel... Lassan mozdul az öregasszony. Lesimítja kopottas, fekete kabátjáról a láthatatlan szöszöket, megigazítja a kendőjét. — No, megyek — jelenti ki. — Várnak már a cicák. Csak bólint a fiatal, némán néz az öregasszony után. Az még visszafordul az ajtóból: — Tudja, az ember azért mégis más — szól vissza halkan. Gubucz Katalin HANGSZÓRÓ Elgondolom, hogy kik is hallgatják hétfőn délelőtt a rádiót? Meg egyáltalán: a délelőtt kinek jó arra, hogy bekapcsolja a készüléket, és hallgassa, mit mond, miről beszél? A válasz — azt hiszem — nagyon kézenfekvő: az idősebbek, akik nem dolgoznak (vagy éppen semmi dolguk), bizonyára rádióznak. Aztán akik délutánosok, és korábban ébrednek, végül a betegek, akik ágyhoz vagy a szobához kötve rádióhallgatással ütik el az időt, netán pedig — és ez nagyon fontos! — így tartanak kapcsolatot a külvilággal, azzal a „másik” világgal, amelyben az egészségesek futnak, tülekednek, dolgoznak, szeretnek és halmoznak értelmes és értelmetlen perceket, órákat egymásra. Mert olyan ez a világ, hogy egyformán megterem benne az értelmes és az értelmetlen, vagy másképp: a jó és a rossz. Könnyűszerrel kapcsolhatnánk ehhez a végighallgatott hétfő délelőtthöz az ítéletet is: jó volt, rossz volt, de hát a dolog nem ilyen egyszerű. Igaz, hogy van azért valami megfogható, valami általánosan érvényes is arra: betöltötte-e ez a délelőtt a Kossuth és a Petőfi rádióban azt az igényt, hogy sokan és örömmel megtalálták benne a szórakoztató, a töprengésre ösztönzőt, a tájékoztató fórumot? Ha innen nézzük, a következőt mondhatjuk: a jó átlagnak mindenképpen megfelelt. Persze, mint említettem, mindenfajta értékelés sántít (ez is), mert a leglényegesebb mégis az: honnan nézzük? Hogy aki rádiózik, történetesen mire kíváncsi? Mit ért meg és mit nem? Hogy bekapcsolta-e a rádióját 9 órakor, amikor A hét zeneműve sorozatban Haydn Esz-dúr (üstdobpergés) szimfóniáját mutatta be Péteri Judit. Hogy utána meghallgatta-e A hét költője sorozatban Reviczky Gyula verseit? Hogy tudja-e, ki volt (avagy most is él?!) ez a költő? Aztán a gyerekek! Szólt-e az óvó néni 9 óra 39 perckor, hogy csitt! Gyerekek, megjött Levente Péter Ki kopog? című műsorával! (Ha nem szólt, akkor nagyon keveseknek kopogtatott Levente Péter ezen a délelőttön.) Aláfestette-e a Slágermúzeum (háttérzenével) az irodák, építkezések, üzemcsarnokok és üzletek hétfő délelőtti „Megint elment egy hét” című sóhajtásait? Ki tudja mindezt? A rádiónak az a dolga, hogy műsort adjon, hogy zenéljen, hogy közölje velünk, mi újság a nagyvilágban, hogy mondja, mondja ... Emlékszem, pár évtizede „hadovaládának” becézték, nem minden él és ok nélkül. De hát ez a múlt, azóta újra kitaláltuk, hogy a rádió pótolhatatlan, hogy csak akkor lép előtérbe, ha engedélyt adunk neki. De, hogy hányszor adunk engedélyt, ez a rádión is múlik. A rádiósokon. Tehát: hétfő délelőtt, 1984. január 30. Kilenc «óra, megkezdődött a Haydn-műsor. Nekem tetszett. A bekonferálás után, ahogy Péteri Judit átvette a szót, máris kiderült: nagyon érti a dolgát! Kétségtelen, hogy a hallgató részéről feltételezett némi ismeretet, például azt, hogy tudja, ki volt Haydn, de aztán olyan kellemes, csevegő stílusban vezetett be a londoni szimfóniák rejtelmeibe, amit az is megértett, aki Haydnt azelőtt pezsgőgyárosnak gondolta. Mi több, még arra is volt eszköze és ideje, hogy felvillantson örök emberi dolgokat, hogy a két évszázada élt világhírű osztrák zeneszerzőt mindenütt jobban szerették, mint saját hazájában ... Ismerős történet, mondhatnánk, de az előadó gyorsan tovább vitt bennünket, arrafelé, ahol keresetlen szavakkal ecsetelhette, hogy Haydn muzsikája maga volt az egyszerűség és a közérthetőség, mégis gazdag zenei világba vezet. Egyszerűség, közérthetőség: kétszáz év után is a művészetek központi problémája, vagy úgy, hogy igen, vagy úgy, hogy nem. A bölcsebbek még azt is tudják, hogy harmadik szónak nem lehet odatenni azt, hogy középszerűség, mert az egyszerűséghez és a közérthetőséghez a művészi gaz~ dagság, és az igazi művészi cél: a tömeghatás párosul igazán. A szimfónia — így megmagyarázva is — gyönyörű volt! Aki végighallgatta, tanúskodhat. Most, hogy jegyzetterem végén járok, állapítom meg, hogy bizony nem volt üres ez a hétkezdő délelőtt! Mert írnom kellene a Ki kopogról, legalább annyit, hogy friss, derűs, vidám; reflektálni Erdei Grünwald Mihály rockfilmekről szóló jegyzetére, és üdvözölni javaslatát, hogy miért nem szerveznek beszélgetést fiatal nézők körében a Hairről, vagy a Szupersztárról; dicsérni a Láttuk, hallottuk sokoldalúságát, kalauzszerepét, és feltétlen többet írni a hét költőjéről, Reviczky Gyuláról. Kár, hogy csak a verseit hallhattuk, küzdelmes, szomorú életéről is (1855—1889) illett volna elmondani egyet s mást. Idézni — mondjuk — Komlós Aladárt, aki ezt írta róla: „Sikerének legfőbb titka, hogy verseiben együtt élünk egy emberrel, akit, mert őszinte, lehetett szeretni és mert nagyon szomorú, kellett is szeretni ...” Reviczky verseit Hall István mondta, átéléssel, illő stílusban. Szépen. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Komoly zene. 9.04: Nótacsokor. 9.44: Muzsika Zsuzsika meséi. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Zenekari muzsika. 11.27: Régen találkoztunk. 11.42: Az eltűnt miniatűr, (hangjáték) 12.55: Operaáriák. 13.31: Szép asszony a kovácsné. 14.01: Nagy mesterek - világhírű előadóművészek. 15.05: Zenés játékokból. 15.27: Művelődéstörténet gyerekeknek. 15.57: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 16.10: Katzenjammer. (hangjáték) 17.20: Melis György dalfelvételeiből. 17.50: Táncházi muzsika. 19.15: Fészekalja, (dráma) 21.18: Szerelmi dalok, betyámó- ták. 21.40: Adottságok — lehetőségek az Alagi Állami Gazdaságban. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kuba gazdaságáról. 23.02: Vonósnégyesek. 00.10: A Scola Hungarica énekel. PETŐFI RADIO 8.05: Színészek énekelnek. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak! 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Trombitaszó. 14.00: válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Hétvégi Panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: A 04, 05, 07 jelenti. 21.10: Kabarécsütörtök. 22.20: Rockzene. 23.20: Slágerek. ni. MŰSOR 9.00: A grófnő, (opera) 9.40: Barokk kamarazene. 10.30: A stúdió 11 felvételeiből. 11.05: Katonadalok. 11.32: Szimfonikus zene. 13.07: Beethoven kamaraműveiből. 13.35: Zenekari muzsika. 14.10: Dzsesszfelvételekből. 14.49: Hangverseny magyar szerzők műveiből. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Szereted az operát? 16.55: Pophullám. 18.00: Szintézis. 18.30: In limba materna. 19.05: Rézfúvósmuzsika. 19.35: Kapcsoljuk az Erkel Színházat. 21.30: Froberger-művek. 21.50: Operaáriák. 22.27: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ami csak a szolnoki stúdió hullámhosszán hallható. Zenei ajánlóműsor. 17.30: Fórum Jászberény sportjáról. Szerkesztő-műsorvezető: Tamási László. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Kémia. 8.35: Fizika. 8.45: Deltácska. 9.00: Környezetismeret. 9.20J Magyar nyelv. 9.30: Kamera, (ism.) 10.00: A Merkúr jegyében, (csehszlovák tévéfilm) 11.05: A legnagyobb ember a világon. (amerikai film, ism.) 11.50: A kiskacsa tévedése, (román rövidfilm, ism.) 12.00: Iskolatévé: Osztályfőnöki óra. 15.00: Iskolatévé: pedagógusok fóruma. (ism.) 15.35: Osztályfőnöki óra 15.55: Kémia. 16.45: Kamerával hetedhét országon keresztül, (francia rövidfilm) 17.05: Tizen Túliak Társasága. 18.00: Riportfilm a washingtoni Fehér Házról és lakóiról. 18.35: Telesport. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: A hamis Izabella. (magyar film) 21.15: A hét műtárgya. 21.25 Beszélgetés az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. 22.05: Tv-hiradó 3. II. MŰSOR 18.10: Kocsis István: A korona aranyból van. (tévéjáték, ism.) 19.25: A szegedi körzeti stúdió műsora. 19.45: Belga balettfilm. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Vészi Endre: A messziről , jött ember, (tv-film, ism.) BUKAREST 15.20: Karino. Filmsorozat. 15.45: Fiatalok stúdiója. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Szépmüvészet. 20.50: Korunk. 21.05: Beszéljünk a szerelemről. Szovjet film. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Mesék — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: A francia sanzon Catherine Sauvage-zsal. 19.10: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai magazin. 21.05: Olimpiai időgép — vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Zenei adás. 19.00: Ifjúsági képernyő — ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Művészeti est. 22.30: Zágrábi körkép. SZÍNHÁZ 19 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLBEN Vörösmarty-bérlet 1984. február 3-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: BOLHA A FÜLBEN Pécsi Sándor-bérlet MOZI Békési Bástya, 4-kor: Akit Bulldózernek hívtak, 6-kor: Excalibur I—H. Békéscsabai Szabadság, de. 10, este 6 és 8-kor: Tű a szénakazalban, du. 4-kor: Jegesmedve a porondon. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Csillag- hullás, fél 8-kor: Betyárkapitány. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Zsákutca, fél 8-kor: A férfi, aki szerette a nőket. Gyulai Petőfi, 3-kor: Csutak és a szürke ló, 5 és 7-kor: Hanyatt-homlok. Orosházi Béke, 5-kor: Vízipók- csodapók, 7-kor: Kémek a lokálban. Orosházi Partizán, fél 4-kor: Misi mókus kalandjai, fél 6 és fél 8-kor: Kína-szindróma. Szarvasi Táncsics: E. T. 22-kor: Filmklub. Megjelent a Békési Élet 1984. 1. száma
