Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-14 / 37. szám
1984. február 14., kedd tikiWKTilel A remény valósággá vált Egy esztendeje, a „Csak. munkával élhetnek emberhez méltó életet” című írásban a békés-tarhasi foglalkoztató iskola gondjairól írtam. Az iskolában, ahol a súlyosabb fokban értelmi fogyatékos, imbecilis gyerekek képzése folyik, teljes meggyőződéssel vallották, és vallják a gyógypedagógusok és a nevelők, hogy ezek a gyerekek bizonyos munkák végzésére alkalmasak, az intézet fel is készíti erre őket. Ennek érdekében dolgozták ki a továbbképző tagozat nevelési-oktatási tervét. Ezzel a pedagógiai oldal rendben is volt. Csakhogy — írtam egy esztendővel ezelőtt: „Éppen a cél — biztosítani ezeknek a fiataloknak az emberhez méltó, munkával eltöltött életet —, tolódik mind elérhetetlenebb távolságra. S ezzel a feltétellel is az emberhez méltó életre.” Nos, a napokban újra ellátogattam Tarhosra. A kisegítő és foglalkoztató iskola igazgatója, Dobó Attila jó hírrel várt. Mielőtt bármit is mondott volna, elindultunk a műhelybe. Az épület végéhez hozzátoldott műhelyben minden feltétel biztosított a munkához. S ebben a műhelyben immár nemcsak maguknak, cél nélküli időtöltésként dolgoznak a foglalkoztató iskola továbbképző tagozatának tanulói, hanem komoly termelő munkát végeznek. Az alkalmi raktárként szolgáló szekrény tetején divatos fazonú bevásárló kosarak tornyosulnak a szekrényben, és egy polcon, de még a földön is gyermekkosárkák, kenyérkosarak hevernek ösz. szefűzve. Tánczene szól a rádióból, s a továbbképző tagosat diákjai hozzáértő újakkal fonják, alakítgatják a munkadarabokat. A műhely vezetője, Fekete László szakoktató az egy esztendővel ezelőttinél jóval vidámabban számol be közös munkájukról. Lelkesedése, optimizmusa mögött kézzelfogható eredmények húzódnak meg. — A cikk óta sokat változott nálunk a világ. Akkor arról panaszkodtunk, hogy sehonnan sem kapunk segítséget a továbbképzősök termelő munkájának beindításához. Azóta a békési kosárgyár és a háziipari szövetkezet segítségünkre sietett, és jutányos áron biztosítja számunkra az anyagot. Az intézet igazgatójával úgy állapodtunk meg, hogy a bevétel egyharmadát jutalom formájában kiosztjuk a gyerekek között, egyharmadán megvesszük az anyagot, és a maradék pedig az intézeté. Fél esztendő alatt tizenhat- ezer 226 forint volt az árbevételünk. Persze nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a gyerekekre nagyon jó hatással van az, hogy látják, szükség van a munkájukra, s hogy majdnem úgy tudnak már termelni, mint a felnőttek. Egy évvel ezelőtt még csak válogatni, osztályozni tudtak. Aztán jöttek a kisebb, egyszerűbb munkák, s most már — mutat körbe —, igazán jó munkát végeznek. Az alaposan megtermett Dézsi Zoli ezen a napon már két kosarat is elkészített. Beszélgetés közben sem veszi le tekintetét a munkájáról, s a keze is szaporán jár. Vidám, jó humorú fickó, s az sem titok, hogy jövőre a békéscsabai kosárgyárba megy dolgozni. Neki tehát sikerült. Az életről faggatom és a terveiről. Kiderült, hogy nagyon szereti ezt a munkát, de jeleskedik a kerti munkákban is. Az anyanyelv és az egészségügyi ismeretek mellett különösen a testnevelést szereti. Ebben az esztendőben tölti be 16. életévét. Tudja mit választ, hiszen két esztendeje készíti nagy kedvvel a kosarakat. Meséli, hogy vitt már haza jó munkája jutalmául többször is pénzt, de a szülei leginkább nála hagyják. Otthon is segít, hétvégeken az ő reszortja a takarmány hazaszállítása. Ha pedig az intézetben tölti a hétvégét, különösen tévézni és olvasni szeret. Büszkén árulja el, hogy tagja a községi könyvtárnak. Rövid pályaválasztási körkérdés következik. A gyerekek többsége folytatni szeretné a kosárfonást, egyedül Tünde szeretne — ahogyan ő mondja —, a pamutszövőbe menni. Az iskolai tanműhelyben szoktatgatják őket a felnőtt munkatempóhoz. Igaz, reggel nyolctól délután négyig dolgoznak, csakhogy számukra még egy óra 45 percből áll, no és ott van az ebédszünet is. Mégsem félnek a munkás élettől. Az igazgatói iroda felé haladva bekukkantunk a foglalkoztató iskolai osztályokba. Az öreg épület bizony nem nyújt valami kellemes látványt. A tanári szobában két pedagógusnak még szék sem jut. A szakos ellátottsággal is gond van. S mindezek ellenére a megkezdett A 9 pedagógiai kísérlet folytatásához is van ereje a tantestületnek, s az igazgatónak. Egy éve megkezdett beszélgetésünket Dobó Attilával ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. — Mint tudja, a foglalkoztató iskola nyolc osztályát végzettek kerülnek a továbbképző tagozatra, amely kétéves. Ehhez nem volt sem oktatási, sem pedig nevelési terv. Mi kidolgoztuk, sőt az első évfolyamra már ki is próbáltuk. Most pedig szeretnénk mindezt tantervvé és utasítássá kidolgozni, és elkészíteni a nevelői útmutatót is. A második évfolyam tantervét is elkészítettük, ez évben próbáljuk ki. Igaz, sok átgyúrni való van benne. A munkáltató tagozat — mert már így nevezik —, nevelési-képzési programjában arra alapoztunk, hogy konkrét élethelyzetekben kell megoldani ezeknek a fiataloknak a nevelését- Így is alakítottuk ki a tantárgycsoportokat: természeti ismeretek és gyakorlatok, egészségügyi ismeretek és gyakorlatok, valamint anyanyelvi ismeretek és gyakorlatok. Ez a képzés heti 12 órában folyik. — Tehát ennek a két évnek nem a megőrzése és az intézményből való kikerülésnek az elodázása a célja... — Nem. Mi a gyerekeket fel akarjuk készíteni a teljes emberi életre, termelésre képes fiatallá nevelve őket. S ez a társadalom érdeke is. A gondunk az volt, hogy ehhez a képzési feladatunkhoz nem találtunk partnert az üzemek között. Szerencsére megváltozott a helyzet, mint látta. A békési kosarasok segítségünkre siettek. Aztán a békéscsabai Tevan Nyomdaipari Szakközépiskola is biztosít számunkra munkát. Ge- csei Lajos, a tanműhely vezetője mindig küld nyomtatványokat, amelyeket szín szerint válogatnak össze a munkáltató tagozatra járó gyerekek. S mennyi feladatot el tudnának még látni! Hiszen nagyon sok monoton, egyszerű, könnyen betanulható munka van, amit nemegyszer kvalifikált emberek végeznek. De most igazán nem szeretnék panaszkodni. Mert pedagógiai törekvéseinknek megszületett a társadalmi háttere is. S ezzel teljessé válhatott munkánk. B. Sajti Emese Ezek a fiatalok már felkészülten lépnek ki a felnőtt életbe Fotó: Gál Edit Utóhang Gyarmathy Agnes kiállításához Sarkantyú, főkötő, régi bu- gyelláris. A bejáratnál avitt holmik lógnak alá a magasból. Kacat, limlom is lehetne, ám ha életre kelnének ezek a tárgyak, izgalmas történetekről mesélhetnének: filmek, színdarabok kellékei voltak, sok szép előadás részesei. Gyarmathy Ágnes, Munkácsy-díjas tervező, a Békés megyei Jókai Színház tagja Budapesten, a Fényes Adolf teremben tartott kiállítást eddigi munkáiból. Talán illőbb lenne egy kiállítás megnyitásáról tudósítani, ám nem haszontalan a zárás előtti látogatás sem. Addigra ugyanis a vendégkönyvi bejegyzésekkel is tovább érik, gazdagodik az anyag. „A színházi nézőközönség nem is sejti, hogy egy darab sikeréhez mi minden járul hozzá. Többek között a díszlet és a jelmez. Itt látni, milyen gondos munka, mennyi ihletettság kell ahhoz, hogy összeálljon egy jó előadás” — írja egy látogató. Valóban. Gyarmathy Ágnes munkáival egyenrangú alkotó partner volt nagyon sok sikeres színházi produkcióban. Giricz Mátyástól és Miszlay Istvántól Ruszt Józsefig, Jancsó Miklóstól Sik Ferencig a magyar rendezői gárda élvonalával dolgozott együtt, s az Oscar-díjas film, a Mephisto rendezője, Szabó István is Gyarmathy Ágnest kérte fel a világsikert hozó alkotás jelmezeinek megtervezéséhez. „Varrónők vagyunk: szakmai szemmel nézve a jelmezek szépen vannak kivitelezve” — szól az egyik bejegyzés. Kell ennél nagyobb dicséret? Mestermunka, szakmai remekmű is lehetne például a Borisz Godunov-jel- mez. Mintha egy cári ceremónia részesei lennénk általa. Látható mutatóban a Békés megyei Jókai Színházban lezajlott előadások kellékeiből is: A hétpettyes lovag, a Barangok s az Éjjeli menedékhely jelmezei, díszletelemei. Legismertebb a Mephisto-film bíborpalástja. A kiállított színpadképek, vázlatok, akár önálló, szürrealista kompozícióként is megállják a helyüket. A katalógus tanúsága szerint Gyarmathy Ágnes 1966 óta eddig 142 színházi előadás díszletének vagy jelmezének megalkotója. Roppant alkotóenergiák birtokosa. Büszkék lehetünk, hogy a Békés megyei Jókai Színházat erősíti.. Jó lenne, ha a fővárosban látott kiállítást bemutatnák mostani „hazájában”, Békésben is. Hiszen Gyarmathy Ágnes mégiscsak a „mi emberünk”. Szerencsére. Andódy Tibor KÉPERNYŐ Nem tudom, hogy abból az alkalomból játszották-e most Szomoryt, hogy az író negyven esztendővel ezelőtt halt meg? Vagy, hogy ezt a különös pesti embert, ezt a toronyszobalakót, ezt az udvartartást tartó, az önirónián át a halhatatlaságig emelkedő nagy írót illik azért fel-feltá- masztani, és szóközeibe hozni a halhatatlanságból?! Tény, hogy pár nappal ezelőtt a televízió első műsorában láthattuk a Györgyike, drága gyermek című színművének képernyőre átírt változatát, mely még azt az illúziót is szinte tökéletesen megőrizte, hogy színházi előadást látunk, ülünk a nézőtéren, csak valami csuda-szerkezet révén néha egészen közelről látjuk az arcokat, Györgyike, drága gyermek izga- tóan szép szemét, és látjuk a többieket is, mintha élőben ott lennének körülöttünk. Ügy vélem, a három erény közül, amit a rendező, Szirtes Tamás produkált, ez az első. A második, hogy megőrizte, megőriztette a szomorys. nyelv sűrűn áradó, aranyló sejtelmeit, különös-szép, kifejező mondatait, melyeknek belső feszültsége mind egy-egy drámai villanás, elomlás, raffinéria és iró!nia, a láthatatlan író láthatatlan jelenléteként. A harmadik erény: Györgyike szerepében tökéletes szereposztási telitalálat Balogh Erika. Mindent tud ez a fiatal színésznő a Györgyikéről, pedig időben hol van tőle? (A premier 1912-ben volt, és Varsányi Irén játszotta a szerepet.) És, hogy mindent tud, persze, nem elég: de meg is teremti önmagából annyi színben és annyi érzelemhullámzással, okos és tudatos nagyvonalúsággal, amit ritkán láthatni, és ha igen, akkor sokáig nem felejthető. Kitűnő volt a sármos- magabiztos-erős Sztankaíj István Hübner Félixe, elmosódott viszont a Györgyike nagy szerelme, Incze József Ter- sánszky László szerepében. íme, egy letűnt (és milyen igaz!) példázat arról, hogyan lesz az „eladott” lányból társasági úrinő, aki pontosan tudja (mert erre született), mi a dolga, ha szép, ha kívánatos, ha tetszik a férfiaknak, és — ha gondtalanul akar élni. Igen, akkoriban 1912 volt, és két év múlva dördült el Princip pisztolya ... A Családi körrel úgy voltam mindig, hogy ez amolyan képernyőn látható Szabó-család. Tanmese, általában direkt kifejtett nevelési, emberformálási céllal, aztán vagy sikerül vagy nem. Volt úgy, hogy jódarabig néztem, afctán (amikor megkezdték a látottak lélektani és egyéb-tani elemzését) átkapcsoltam a kettesre, ha érdemes volt. Ilyen, nem éppen hízelgő előzmények után következett el a legutóbbi Családi kör, a múlt hét közepén. Ez sem volt kevésbé tanmese, két jó színész azonban (Drahota Andrea és Kozák András), valamint a két ügyes kis gyerekszereplő elfogadhatóvá varázsolta a kiagyalt családi „tetemrehívást”, amikor — egy félreértés következtében — mindenki úgy érzi, hogy „vallania” kell. Vallott a papa, és közben kifejtette, hogy „tudod fiam, nektek kell majd újra divatba hozni a becsületet és a tisztaságot”, habár az most is úgy van: „ha az ember tudja az igazát, akkor ne bánkódjon semmin, akkor lépjen túl a gyalázkodók, a barátságot is elárulok gáncsos szavain, gonoszságain, rosszindulatán”. Majd vallott a fiú, hogy tetszik neki a Zsuzsika, de nem is beszélt még vele; a kislány, hogy ez meg ez van az iskolában, a mama (no, lám, a mama is!), hogy miként sikerült kivágnia magát egy ellenőrzésből, amikor rá akartak bizonyítani egy 30 ezer forintos, nem létező raktárhiányt? ... Szóval a szemünk láttára, fülünk hallattára született meg egy új módi „szent család”, őszinteségi rohamokkal, és mintakapcsolatok fényében; olyan gyönyörű volt az egész, hogy szinte sírni kellett tőle. Sok ez, úgy gondolom! Annyira szájbarágó, annyira kimódolt, hogy az már tényleg sok egy érző, mi több: egy gondolkodó kebelnek. Jaj, majdnem elfelejtettem: Ullman Mónikának kinőtt a foga! (ö volt ugyanis a kislány, a „szent családban”.) Panoráma és Chrudinák. A kettő elválaszthatatlan. Most is magabiztos és közvetlen. A barátunk, akinek a kisujjában van a világpolitika számos dolga, eseménye. A Közel- Kelet mindenképpen. Még akkor is, ha azonnal kiderül: a megoldást ő sem tudja, mint ahogy a Panoráma riportalanyai sem tudták. Ami hiba volt: alkalmasint nem sokat törődnek azzal, hogy miféle hang „szinkronizálja” a nyilatkozókat. Ezúttal Margaret Thatcher kapott egy bájolgó, színpadias, hozzá nem illő női hangot. Ez aztán szinte az egész beszélgetést megzavarta. A kérdező hang sent volt jobb: végig megemelt hangsúllyal, és kissé erőszakosan beszélt. A valóságban — hallhattuk közben — nem így volt. A Panoráma tághorizontú képet adott, és ez külön dicsérendő manapság. Sass Ervin Mai miisor KOSSUTH RÁDIÓ 8.57: Közvetítés Moszkvából, Jurij Andropov temetéséről. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát. 14.05: Komoly zene. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Nyitnikék. 15.35: Dittrich: Capriccio klarinétra és fúvószenekarra. 15.43: Schumann: Pillangók. 15.59: Kossuth, (életrajzi dokumentumjáték) 3. 17.05: Az Iskolarádió műsora. 17.35: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 19.15: A Juilliard vonósnégyes játszik. 20.00: A vizsgálatot Kulka Frigyes professzor vezeti. 20.30: Mozart-művek. 21.07: Rádiószínház. 22.50: Közlekedés és munkakörülmények. 23.00: Zenekari muzsika. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Zenekari muzsika. II. 35: Csajkovszkij: a-moll trió. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Operarészletek. 14.00: Melódiakoktél. 14.50: Operarészletek. 15.20: Könyvről — könyvért. 1&.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Kamasz-panasz. 18.35: Kamaramuzsika. 19.10: Novella. 19.35: Dzsesszmuzsika. 20.45: Kamarazene. 21.45: Klasszikus balettzene. 23.20: Könnyűzene. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Maurizio Pollini zongorázik. 9.49: A Windsbachi fiúkórus hangversenye. 11.05: Solti György vezényel. 13.07: 20. századi magyar politikusok. 13.37: Népdalok. 14.00: Fiatalok Stúdiója. III. 14.25: Cherubini: C-dúr vonósnégyes. 14.54: Zenélő szerkezetek. I. 15.30: Világablak. 16.00: Magyar zeneszerzők. 16.45: Zenei rejtvények fiataloknak. 17.00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. 18.00: Operakettősök. 18.30: Szerb-horvát nyelvű műsor. 19.05: Német nyelvű műsor. 19.35: Christa Ludwig dalestje. Közben: 20.15: Ivan Dracs versei. 20.35: A dalest közvetítésének folytatása. 21.30: Szimfonikus zene. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Vonósok parádéja. A Ca- ravelli zenekar játszik. 17.20: Számoljunk csak!- A művelődési házak anyagi gondjai és lehetőségei. Riporter: Cseh Éva, Váczi Szabó Márta. 17.50: Szabó Orsolya, a kecskeméti Kodály Intézet művésztanára zongorázik. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Eric Clapton felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Helyszíni közvetítés Moszkvából, Jurij Andropov temetéséről. 16.10: Hírek. 16.15: Szovjet rövidfilm az al- varedi székesegyházról. 16.25: Dvorák: A-dúr szimfónia. 16.30: Daloló repülőgépek (doku- mentumfiim). 18.20: Képújság. 18.25: Irodalmi barangolás Budapesten. III/3. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. ' 20.30: Csendesek a hajnalok (szovjet film). 23.30: Tv-híradó 3. II. MtJSOR 17.00: Téli olimpia. 19.35: Zenés beszélgetés Antal * István zongoraművésszel. 20.00: Anyatej. (dokumentumfilm) 20.45: Kisfilm. 21.00: Tv-híradó 2. 21.10: Wagner. i0/9. 22.10: Képújság. BUKAREST 15.45: Carino. Film. 16.10: Állattenyésztés. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Népművészet. 20.50: Ma jön a papa. Tv-játék. 21.35: Irodalmi magazin. 21.55: Nemzetközi tv-hírek. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.55: Téli olimpiai játékok ’84. 11.50: Síelés — műlesiklás. 13.30: Biatlon — 10 km. 16.40: Videooldalak. 16.50: Hírek. 16.55: Kicsiny világ. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17,25: Nyitott könyv. 17.55: Tv-naptár. 18.30: Olimpiai szemle. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Téli olimpiai játékok ’84. 23.00: Tv-napló. 23.15: Olimpiai szemle. II. MŰSOR 19.00: Az Antarktisz, (tudományos sorozat) 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A jelen pillanat dala. 20.45: Lottósorsolás. 20.50: Zágrábi körkép. 21.10: Rocky, (amerikai film) MOZI Békési Bástya, 4-kor: A vízesés fia, 6-kor: Prof. Kuruzsló I—II. Békéscsabai Szabadság, de. 10, 6 és 8-kor: Gallipoli, du. 4-kor: Barátod akarok lenni. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Donald kacsa és a többiek, fél 8-kor: Szuperzsaru. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Az álarcos lovas legendája, fél 8-kor: A kutya éji dala. Gyulai Petőfi, 3-kor: Timur és csapata, 5 és 7-kor: Tű a szénakazalban. Orosházi Partizán: Zsaru.
