Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-04 / 2. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPIA 1984. JANUÁR 4., SZERDA Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM KSzség született az egykori pusztán: Sátorhelyen Munkásgyíílés a gödöllői Ganz árammérőgyárban Muiikásgyűlésen értékel­ték kedden a gödöllői Ganz árammérőgyár dolgozói az elmúlt évi terv teljesítését, s egyben áttekintették az 1984-es feladatokat. Szabó István igazgató a gyűlésen részt vevő csaknem 800 dol­gozó előtt elmondta: 1983­ban az előző évhez képest 8 százalékkal növelték az ár­bevételüket. Előreléptek a gyártmányfejlesztés terén, s ennek folytatásaként az idén az elképzelések szerint 35 millió forintot fordítanak gé­pek és berendezések vásárlá­sára. A termelés műszaki színvonalának javítása nél­külözhetetlen feltétele annak, hogy teljesítsék a gyár ex­porttervét. A Ganz árammérőgyár tavaly versenytárgyalást nyert Brazíliában, s így szá­mottevő szállításokkal ve­hetnek részt a dél-amerikai ország villamosítási prog­ramjában. A gödöllői válla­lat több mint 100 ezer kor­szerű villamosfogyasztás- mérő szállítására kapott megrendelést, melynek ér­téke meghaladja a másfél millió dollárt. Szó esett a munkásgyűlé­sen arról is, hogy az elmúlt évben a vállalatnál feszült­séget okoztak a munkaerő­gondok, ezért tovább kíván­ják javítani a szociális és munkakörülményeket. Az évnyitó munkásgyűlést a későbbiekben üzemi ter­melési tanácskozások köve­tik, amelyeken a dolgozók részleteiben is megvitatják a tervfeladatokat. Községgé alakult az or­szág legnépesebb pusztája: a mohácsi síkságon fekvő Sá­torhely. Az Elnöki Tanács határozata alapján 1984. ja­nuár 1-én nyerte el a tele­pülés az új státuszt. Sátor­hely, amely a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát legna­gyobb termelő üzeme is, most Nagynyárád társközsé­ge lett. A felszabadulás óta először született község a megyében, mintegy pótolván a megszűnt baranyai falut: a zselici Gyűrűfűt. A községgé alakulás al­kalmából ünnepi tanácsülést tartottak kedden Sátorhe­lyen. A nagynyárádi Közös Községi Tanács nevében Szónyi János elnök emléke­zett arra, hogy a történelmi múltú település, amely az 1526-os „mohácsi vész” hely­színén jött létre, előbb a fő­hercegi nagybirtok pusztája­ként, majd a bólyi kombinát majorjaként működött, most pedig új, szocialista faluként lépett be a magyar községek sorába. Majd Patkó Imre, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának főosztályvezetője községgé avatta Sátorhelyt. Beszédében kiemelte a ta­nács és a kombinát közötti sokoldalú együttműködést, amely megteremtette a fel­tételeit a település községgé fejlődésének. Csaknem hét­száz lakosával Sátorhely a középnagyságú baranyai fal­vak sorába lépett, kommu­nális ellátottsága pedig olyan szintet ért el, amit sok nagyközség és kisváros is megirigyelhetne. Baranya megye párt-, ál­lami és társadalmi szervei nevében Földvári János, a megyei tanács elnökhelyette­se köszöntötte az új község lakosságát, s bejelöl tette: a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága pótlólagosan egy­millió forintot szavazott meg a nagynyárádi tanácsnak, hogy elősegítse Sátorhely to­vábbi fejlődését, elsősorban az új lakóházak építésére al­kalmas telkek kialakítását. Kiállítás a TIT stúdiójában A Mezőberényi Textilipari Szövetkezet szövőüzeme a hazai kereskedelemnek szállítja termékeit. Kelendőek a szövetke­zet portékái. Hogyan is gazdálkodtak, dolgoztak 1983-ban? Erről olvashatnak lapunk 5. oldalán, a Jó munkával — több­letnyereség című cikkben Fotó. Fazekas Lászl6 Közvetlenül fizethetnek a vállalatok a kisiparosoknak „Az élet bölcsője” címmel elkészült a TIT Természet- tudományi Stúdió legújabb, vándoroltatható kiállítása, amely január 10-től egy hó­napon át várja az érdeklő­dőket a stúdió Bocskai út 37. szám alatti épületében. A kiállítás a földi élet ke­letkezésében és fejlődésében döntő szerepet játszó óceá­nok geológiai kialakulásától elindulva eljut a mai tenge­rek és óceánok élővilágának bemutatásáig. Az egyes té­makörökben érzékelteti az ember és az óceánok sokré­tű kapcsolatát. Nagyméretű színes tablói egyebek közt képet adnak a tenger alatti kutatásokról, az ásványi nyersanyagok és energiahor­dozók kitermeléséről, a ha­lászat és a környezetvédelem újabb módszereiről, eredmé­nyeiről. A tárlat hétköznapokon 8—19 óráig lesz nyitva, s osztályfőnöki, szaktárgyi óra, illetve szakköri foglal­kozás keretében tanulócso­portok is megtekinthetik. A kiállítást — a stúdió többi ismeretterjesztő összeállítá­sához hasonlóan — február 10. után ingyen kölcsönve- hetik az oktatási és a köz- művelődési intézmények. MEZÖGÉP-export Szolnokról A Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat üzemeiből kedden kigördültek az idei első, ex­portgépekkel megrakott vas­úti vagonok. Az első tételt — rotációs kaszákat, silózó adaptereket, takarmány-be- takarító gépeket és részegy­ségeket — az NDK-ba, il­letve az NSZK-ba irányítot­ták. Januárban a tizedik esz­tendejébe lépett a kooperá­ciós együttműködés a szol­noki vállalat, valamint az NDK-beli Fortschritt kom­binát között. A közösen gyártott gépekhez a magyar fél tavaly nyolcezer külön­böző rendeltetésű adaptert, részegységet szállított, közöt­tük újonnan kifejlesztett, és nemzetközi sikert aratott konstrukciót. Ebben az évben a tavalyinál kétezerrel több, összesen tízezer gépet, rész­egységet exportálnak az NDK-ba. A magyar és az NDK kooperációban készülő gépeket 40 országban forgal­mazzák. Szeptembertől a Magyarok Világszövetsége szervezésé­ben nyolc — magyar szár­mazású — külföldi gimnazis­ta kezdte meg tanulmányait a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban. A Brazíliá­ból, Kanadából és az USA- ból érkezett fiatalok magyar nyelven sajátítják el a kö­zépiskolai tananyagot, és érettségi után magyarországi egyetemen is szerezhetnek diplomát. Képünkön Schwa- hoffer Gusztáv tanár a fizi­kai előadóban oktatja a kül­földi diákokat. (MTi-fotó: Czika László felvétele — KS) flz óv első autóbusz-szállítmánya Az Ikarus Gyár mátyás­földi üzeméből kedden kigör­dültek azok a vagonok, amelyek az év első autóbusz­szállítmányát viszik a Szov­jetunióba. A járműgyár 1984-ben összesen 7 ezer au­tóbuszt exportál legnagyobb piacára, ebből 2500 csuklós jármű. Az év során az Ikarusban több mint 13 300 autóbuszt szerelnek majd össze, né­hány százzal többet, mint az elmúlt esztendőben. A vállalat kollektívája úgy kezdhette az évet, hogy az idén készülő autóbuszok 80 százalékára már konkrét megrendelésük van, és biz­tosítottnak látszik a piac a többi járműre is. Ha a már folyamatban levő tárgyalá­sok eredményesek lesznek, tovább növelhető a busz­export, elsősorban a tenge­rentúlra. Az Ikarusban az idén bő­vül a járművek választéka, és több kooperációban gyár­tott autóbusz hagyja majd el a szerelőcsarnokokat, mint tavaly. Elkészül a 300-as tá­volsági típuscsalád újabb prototípusa, valamint a 400-as városi buszok tesztjár­művei is. Az új típusokat a szovjet mérnökökkel közö­sen készített tervek alapján állítják elő, s az első autó­buszokat is a Szovjetunió­ban vizsgáztatják majd. A kisiparosok mind gyak­rabban vállalkoznak export- termékek, illetve olyan al­katrészek vagy részegységek gyártására, amelyeket külön­böző vállalatok és szövetke­zetek exportcikkeikbe építe­nek be. A belkereskedelem számára korábban hiányzó, vagy importot pótló cikkek­ből is mind nagyobb meny- nyiséget állítanak elő, ezen­kívül sok vállalat és intéz­mény a kisiparosok ipari és építőipari szolgáltatásait is szívesen veszi igénybe. A kisiparosok 1983-ban mintegy 40 milliárd forint értékű munkát végeztek, eb­ből több mint 7 milliárd ér­tékűt vállalatok és egyéb közületek számára. Az ilyen közületi munkákat eddig a KIOSZ adóközösségei útján számolták el, a nagymérték­ben megnőtt feladatokat azonban most már képtele­nek elvégezni az adóközös­ségek. Évente már mintegy 300 ezer átutalást bonyolí­tottak le, s a nagytömegű adminisztratív munka gyak­ran okozott torlódásokat, amelyek miatt a kisiparosok késve kapták meg munkájuk ellenértékét. Az általános jövedelem- adóról szóló rendelet lehető­vé teszi, hogy 1984. január 1- től a vállalatok és egyéb kö­zületek közvetlenül a kis­iparosoknak fizethessék ki munkájuk ellenértékét. A pénzt átutalják a kisiparos OTP-számlájára, vagy kész­pénzben is kifizethetik. Két­ezer forintot meghaladó számlák esetében a kisipa­rosoknak a lakóhelyük sze­rinti illetékes tanácsi szerv­től adóigazolást kell kérniük, ezen feltüntetik esetleges köztartozásukat, amelyet a közület köteles levonni. Az ilyen adóigazolások 30 napig érvényesek, ezt követően meg kell őket újítani. Hátrányos helyzetű olvasók? Hátrányos helyzetű gyermekekről már sokszor olvas­hattunk. De vannak hátrányos helyzetű olvasók is? Egyál­talán mi a hátrányos helyzet? Ferge Zsuzsa szociológus szerint a hátrányos helyzet vagy biológiai eredetű (vala­milyen testi vagy értelmi fogyatékosság), vagy a szemé­lyiség pszichés zavarai okozzák, vagy szociális, illetve tár­sadalmi gyökerei vannak. Nyilvánvaló, hogy% nem látók, a vakok számára olyan könyveket, könyvtárakat kell biz­tosítani, amelyek őket is be tudják kapcsolni az olvasás áramkörébe. De ez csak a legkirívóbb példa. A lényeg: hatékonyabban szükséges foglalkozni a speciális figyelmét igénylő rétegek, csoportok könyvtári ellátásával. Nemcsak általában a lakosság kezébe kell könyvet adni, hanem külön-külön, a lakosság minden egyes, sajátos helyzetben levő rétegének is. Az 1976-os könyvtári törvény már egy sor olyan szociális csoportot (öregeket, betegeket, kórházi, szanatóriumi ápoltakat, büntetésüket töltőket) is megem­lít, amelyeknek a számára valóban különleges könyvtári ellátást szükséges nyújtani. A különlegesen van a hang­súly, hiszen e csoportok merőben eltérnek egymástól. Fizikai és egészségügyi állapotukból származóan hátrá­nyos helyzetben vannak a vakok, a csökkentlátók, a si­ketek és nagyothallók, a mozgássérültek, valamint a szel­lemi fogyatékosok. Vannak érdekvédelmi szervezeteik, vannak államilag fenntartott intézményeik, ezek azonban nem rendelkeznek elegendő kulturális lehetőséggel. A második csoport a pszichés hátrányban levőké: de­viáns, a normálistól eltérő lelkületű, magatartású szemé­lyek tartoznak ide. A könyvtárak feladata a megelőzés, a rehabilitáció volna. A harmadik csoport a társadalmi hátrányban levőké: a kis nyugdíjasoké, a nagycsaládosoké, a szakképzetleneké, a cigányság egyes rétegeié, az alacsony iskolázottságúaké stb. — tehát azoké, akik szociálisan egyenlőtlen helyzet­ben vannak. A könyvtárak irányítói már felismerték a tennivalókat. Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja figyelemfelhívó cikkgyűjteményt tett közzé erről a kérdésről. A gyűjtemény elméleti része pontos, megalapozott, a második rész azonban, amely a könyvtárak ebbéli munkáját ismerteti, igencsak szegényes. Kiváltképp, ha néhány külföldi országéval hasonlítjuk össze a miénket. Például az Amerikai Egyesült Államok, Svédország, Dánia és Finnország gyakorlatával, önkénte­sek vagy erre a munkára alkalmazott könyvtárosok viszik az olvasnivalót az otthonukhoz kötötteknek, postai úton kölcsönöznek nekik, a rendelést előzőleg telefonon veszik fél. Svédországban „beszélő könyveket”, magnószalagokat küldenek a vakoknak — korlátlan időre, díjtalanul, Finn­országban többnyire úgy építik eleve a könyvtárakat, hogy a tolókocsisok is közlekedhessenek bennük. A hazai gyakorlat — mint már említettük — egyelőre szegényes, bőven van még tennivaló. Az Olvasó népért mozgalom III. kongresszusa ismét a közvélemény előterébe állította az olvasást. Minden vo­natkozására figyelnünk kell, arra is, ami eddig eléggé ár­nyékban maradt, mert a teljes emberi élethez nem elég a munka- és a megélhetési lehetőségek megteremtése, a kulturális javakból is mindenkinek részesülnie kell. Ehhez szintén meg kell teremtenünk a lehetőségeket, sőt a lehe­tőség tudatára is mindenkit rá kell ébresztenünk. Igazából az a leghátrányosabb helyzetű olvasó, aki még olvasni sem tud. Ezen a ponton válik világossá: a társa­dalom egészének kell megtalálnia a hátrányos helyzet fel­oldásának módozatait. A biblioterápia, a könyvterápia kö­zös gondunk, a recept elkészítését nem hagyhatjuk egye­dül a könyvtárakra. Győri László

Next

/
Oldalképek
Tartalom