Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-28 / 23. szám
1984. január 28., szombat NAGYVILÁG Fordulat vagy beszédgyakorlat? Beszédgyakorlatnak nevezte Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter azt a hangnemváltást, amely az elmúlt hetekben elsősorban az amerikai, de más nyugati vezetők állásfoglalásaiban is, megnyilvánult. Ez a váltás, amelyet a legjobban Reagan amerikai elnöknek a stockholmi konferencia megnyitásához időzített beszéde, és a washingtoni külügyminiszternek a konferencia plenáris ülésén elhangzott mondanivalója mutatott, meglehetősen sok találgatásra adott okot a nyugati sajtóban. Reagan egyszerre csak azt hangoztatta, hogy Jó munkaviszonyt akar teremteni azzal a Szovjetunióval, amelyet nemrég még minden rossz forrásának nevezett, s békülékeny hangon szólt a szovjet—amerikai együttműködés lehetőségeiről olyan területeken is, amelyeken addig hallani sem akart ilyen kapcsolatról. Hozzá hasonló módon szóltak — tulajdonképpen már Reagan megnyilatkozása előtt — egyes nyugat-európai vezetők is, azt bizonygatva, hogy nem rajtuk, csupán a Szovjetunión múlik a normális kapcsolatok helyreállítása, jószerével szinte az enyhülés légkörének újjáteremtése. Része volt az ilyen megnyilatkozásoknak az a spekuláció is, amely Gromiko és Shultz stockholmi találkozója előtt azt igyekezett elhinteni a világban, hogy a munkakapcsolat felvétele a Nyugat által felkínált lehetőség Moszkvának, felhívás arra, hogy ,,felejtse a múltat”, és „térjen vissza a tárgyalásokhoz”. Már a Reagan-beszéd után elhangzott első moszkvai állásfoglalás is azt mutatta, hogy a Szovjetunió Helsinkiben eleinte kicsit nehéz dolga van az idegennek, ha az elnökről kérdezi a finneket. Nem, nem azért, mert nem akarnak beszélni róla. Ellenkezőleg, akkor is szóba hozzák a kérdést, ha addig említés sem történt a személyéről. A kezdeti nehézséget az okozza, ■ hogy olyan természetességgel beszélnek két emberről, mintha a kettő ugyanaz a személy volna. Aztán még egykét kérdés, s kiderül: ennek a látszólagos ellentmondásnak a tisztelet és a szeretet az oka. A finnek ma is nagy megbecsüléssel tekintenek az 1981 őszén visszavonult Ur- ho Kaleva Kekkonen negyedszázados tevékenységére, de elégedettek utódja, Mauno Koivisto munkájával is, aki immár két esztendeje hivatalosan megválasztott államfője Suomi 4,7 millió lakójának. A LEGNÉPSZERŰBB POLITIKUS Amikor a nagy előd, Kekkonen — megromlott egészsége miatt — kénytelen volt visszavonulni, sokan kétkedéssel figyelték a még ügyvezető elnök Koivistót, Azt mondták, aligha állja majd az összehasonlítást Kekko- nennel. Hibájául rótták fel látszólagos határozatlanságát, azt, hogy nem ért a külpolitikához. Aztán a voksok 43 százalékával 1982 januárjában nyolc jelölt közül őt emelték az elnöki székbe a választók. A kétkedők azután sem csendesültek el: úgyis hamarosan kiábrándulnak belőle a finnek — jósolták. Nem ez történt. Két esztendő múltán biztosan állítható, hogy Koivisto ma a legnépszerűbb politikus Finnországban. Kezdettől fogva fő elve, hogy a változások mellett is meg kell őrizni az állandót, az értékeset Suomiban. Népsierűvilágosan látja, miről van szó tulajdonképpen: átgondolt, és előre megtervezett, hangulatkeltő manőverről, amelynek kettős célja van. Egyrészt megnyitni az amerikai választási propaganda- kampányt, nyilván Reagan elnök újraválasztási kampányának megnyitójaként felszámolni azt a képet, amely róla kialakult az Egyesült Államok közvéleményének széles rétegeiben: az elvakult kommunistaellenes politikus, a fegyverkezés és a hidegháború hívének képét. Másrészt — s ez nem kevésbé fontos — megnyugtatni Nyugat-Európa politikusait és lakosait, akik a reagani politika súlyos veszélyekkel terhes következményeit saját bőrükön érzik. Ez a kampány tulajdonképpen már korábban megkezdődött: a NATO miniszteri tanácsa decemberi ülése hangoztatta a ,,meg- békülési készséget”, s ezt követően sok nyugat-európai politikai vezető pengetett hasonló húrokat. Reagan beszéde azután mintegy „megkoronázta” az ilyen jellegű propagandamanővert. Hiba lenne eleve kétségbe vonni azt, hogy a nyugateurópai megnyilatkozások jó része mögött őszinte aggodalom van. De az amerikai elnök beszédét éppen ilyen hiba volna fordulatnak minősíteni. Reagan maga is leszögezte, hogy Washington immár „kellően erős” az ilyen „módosításhoz”, s azt is világossá tette, hogy Washington továbbra is csupán az erő helyzetéből lenne hajlamos a tárgyalásra. Igaz, egyes kérdésekben nyilvánvaló a visszakozás — de egyetlen lényeges politikai probléma terén sincs kézzel fogható jele annak, hogy a segének, tekintélyének valószínűleg ez a titka. A finnek tisztelik őszinteségéért, egyszerűségéért, realitásérzékéért, gazdasági szakértelméért, azért, hogy az elnöki tradíciókhoz híven magabiztosan vette kézbe a külpolitika irányítását. GAZDASÁGI gondok ÉS REMÉNYEK Pedig kétéves elnöki ténykedése kézzelfogható, és a hagyományokat tekintve nem kockázatmentes változásokat hozott a belpolitikai életben. Nagyobb szerep és persze nagyobb felelősség hárul a parlamentre, a kormányra és a szakminisztériumok sorára. A változásokhoz tartozik — és ezért bírálhatnák — az ország megnehezült helyzete. Ám az emberek még jól emlékeznek a jólétüket megszilárdító ’70-es évekre, amikor a gazdaságpolitika formálásában Koivistónak már nagy szerepe volt. A tőkés világ- gazdasági válság szele elérte ugyan Finnországot, de hogy nem okozott túl komoly megrázkódtatásokat, azt részben a mostani elnök javára írják. A gazdasági gondok azonban letagadhatatlanok. Suomi 1981-ig ajeggyorsabb fejlődéssel büszkélkedhetett a több mint két tucat fejlett tőkés államot tömörítő szerFehér. Házban komolyan foglalkoznának a lehetséges kompromisszumok gondolatával, elfogadnák az alapvető elvet: az egyenlő biztonság elvét. A leginkább kritikus kérdésben, a nyugateurópai országokba vitt amerikai közepes hatótávolságú rakéták kérdésében pedig — olyan politikusok, mint a tárgyalásokon részt vett amerikai küldöttség vezetője, Paul Nitze szavainak tanúsága szerint — nyoma sincs' bármiféle „módosulásnak" az amerikai politikában. Érthető, hogy a Szovjetunió kénytelen nemet mondani az ilyen félrevezető „ajánlatokra". Gromiko szovjet külügyminiszter stockholmi beszéde, Shultz amerikai külügyminiszterrel, s jó néhány más nyugat-európai kollégájával folytatott megbeszélése pontos képet adott arról, hogy mit jelent ez — a Nyugat által merev- elutasításnak feltüntetett — válasz. Nem a tárgyalási készség hiányát, hiszen a szovjet külügyminiszter igen részletes tárgyalási programot terjesztett elő, a korábban már megfogalmazott szovjet, illetve a Varsói Szerződés tagállamai által kidolgozott közös javaslatok alapján. Gromiko világossá tette, s a munkakapcsolat felvételével bizonyította is, hogy a Szovjetunió kész az érdemi megbeszélésekre — de csakis akkor, ha azok valóban érdemiek lehetnek, nem pedig a változatlan amerikai politika álcázására szolgálnak. Addig ugyanis mindenfajta washingtoni „kezdeményezés” csak beszédgyakorlat marad. Kis Csaba vezet, az OECD tagjai közül; Európa Japánjaként emlegették az országot. 1982-ben a gazdaság gyakorlatilag stagnált, fél százalékos növekedést tudott felmutatni, 1983-ban pedig mintegy két százalékot. A finneket a legjobban a munkanélküliség aggasztja, itt skandináv viszonylatban szokatlanul magas az állást keresők száma. Ebben az évben a négypárti kormány négy százalékos gazdasági növekedést remél, s a munkanélküliséget hat százalékról 5,7 százalékra kívánja csökkenteni. Ha ez sikerül. 1984 akár már az újbóli gazdasági fellendülés éve lehet Finnországban. A SZOVJET KAPCSOLAT A finnek azt is jól tudják, hogy a gazdasági sokkok elkerülésében komoly szerepe volt a szovjet kapcsolatnak, annak, hogy biztosan számíthatnak a szomszéd hatalmas piacára. Külkereskedelmük egynegyedét bonyolítják a Szovjetunióval, ott a legnehezebb időkben is vevőre találtak a fémipar, a hajógyártás és a feldolgozó ipar termékei, óriási jelentősége van a szovjet olajszállítmányoknak, szükségletük 80 százalékát a Szovjetunióból fedezik. Koivisto a Szovjetunióval való különleges kapcsolatok ápolásán túl más téren is a Paasikivi—Kekkonen külpolitikai irányvonal megőrzésén munkálkodik. Finnország elnöksége idején is folytatja pozitív semleges politikáját. Síkraszáll az enyhülésért és a leszerelé- sért: a stockholmi bizalomerősítési és leszerelési kon- ferencia előkészítő szakaszát Helsinkiben tartották. Koivisto választói nevében többször elítélte az Egyesült Államok nyugat-európai rakétatelepítését, sürgette az északi atomfegyvermentes övezet megteremtését, újra és újra leszögezte: semmilyen körülmények között sem járulnak hozzá nukleáris fegyverek elhelyezéséhez hazájuk területén. Kocsi Margit Finnország Koivisto két éve Szocialista országok Korszerű technológia A SZOCIALISTA TESTVÉRORSZA- GOKBAN MEGKÜLÖNBÖZTETETT FIGYELMET FORDÍTANAK AZ IPAR különféle Ágazatainak fejlesztésére. képösszeAllItAsunk NÉHÁNY KGST-TAGALLAMBAN AZ E TÉREN FOLYÖ MUNKÁT VILLANTJA FEL. BULGARIA: Szazadmikronnyi pontosság. A blagoevgrádi Mérőműszerek Gyárában a termékek széles skáláját állítják elő: ebben a délnyugat-bulgáriai városban készítik például a bolgár ipar számára szükséges mikrométereket, elektromos és szenzoros mérő- készülékeket. Egyes műszereik pontossága eléri a 0,05 mikront! Képünkön: Stefka Ivanova és Kalinka Skalova egy exportra szánt mérőműszert ellenőriz a blagoevgrádi üzemben Ablak ^az űrbe. Bulgária is aktívan részt vesz a szocialista országok űrkutatási tevékenységében. A bolgár tadósok számos kutatási eszközt dolgoztak ki a különböző űrprogramok számára. Képünkön: Aiekszander Hadzsiiszkl és Ivan Georglev egy lézeres műszert készít elő a Plana-hegységben levő állomáson, ahol a többi között a műholdas távközléssel is foglalkoznak (Fotók: BTA-MTI-KS) CSEHSZLOVÁKIA: Tízszeres élettartam. Különféle fémből és más anyagokból készült gépalkatrészek élettartamát akár tízszeresére is növelheti egy új, az alacsony hőfokú plazmagenerátorok használatán alapuló csehszlovák műszaki eljárás. A korszerű bevonat 2100 Celsius-fokig hőállóságot, valamint a hőingadozással, a magas páratartalommal és erős vegyi hatásokkal szembeni védettséget biztosít. Képünkön: Jan Jelinek (balra) és Miroslav Kolomaznik a plazmabevonatot adó berendezést készítik elő (Fotók: CTK—MTI—KS) Mikroprocesszoros fejlesztés. A KGST egyes célprogramjai előtérbe helyezték a mikroprocesz- szorok és a robottechnológia fejlesztését. A Tesla Távközlési Művek közép-csehországi üzemében szerszámgépek vezérlő- rendszereinek gyártása is folyik. Képünkön: Vladimir Nemeskai mérnök (balra) és Josef Petra az NS—905 programozott automatikus berendezés központi mikroprocesszoros egységét ellenőrzi LENGYELORSZÁG: Hazai gyártás. Hosszú ideig Hollandiából importálták a íengyel tejüzemekbe a hatalmas űrtartalmú tejciszternákhoz az egyes alkatrészeket. Műszaki fejlesztés révén ma már az opolei gépgyárban (képünkön) képesek 10 és 18 ezer literes ciszternák előállítására Kötőfonal Lódzból. Lengyelország textiliparának hagyományos központja a gyorsan növekvő iparváros, Lódz. Képünkön: a lódzi Po- lanil gyár sok ezer tonnás évi termeléséből a speciális kötőfonalak mintegy 300 tonnával részesednek (Fotók: CAF—MTI—KS) NDK: Jobb varratok. A magdeburgi Szerelvények Gyára részére a drezdai Manfred von Ardenne Intézet új, elektronsugaras hegesztőberendezést tervezett, amely lehetővé teszi a hegesztőhuzal és gáz nélküli automata hegesztést. Az új géppel jobb minőségű varratok készíthetők és jelentős anyagmegtakarítás is elérhető. Képünkön: a varratok minőségének ellenőrzésére ultrahangos berendezést használnak. Kísérleti laboratórium. Az NDK iparvállalatainál is terjedő mértékben használnak fel nyomtatott áramkörű vezérlőberendezéseket és számítógépes, automata vezérlésű szerszámgépeket. Magdeburgban nemrég egy külön kísérleti laboratóriumot hoztak létre az ilyen berendezések kipróbálására. A laboratórium szolgáltatásait eddig már hét NDK-beli megye SÍ gyára és üzeme vette igénybe. Képünkön: Joachim Eichhorn mérnök munka közben (Fotók: AND/ZB—MTI—KS)
