Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-05 / 3. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1984. JANUÁR 5., CSÜTÖRTÖK Ára: 1,40 forint XXXIX. ÉVFOLYAM 3. SZÁM Kevesebb hiánycikk, nagyobb export 1984-ben A gépipiari vállalatok 1984. évi tervprogramjaikat álta­lában több variációban ál­lítják össze, igazodva a sok esetben előre nem látható, legfeljebb tervezhető feltéte­lekhez. A tervezők minde­nekelőtt abból indulnak ki, hogy a gépiparra továbbra is jelentős szerep hárul a kül­gazdasági egyensúly javítá­sában, az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzé­sében. A gyártmányszerkezet gyorsabb ütemű korszerűsí­tésével, a gazdaságosan he­lyettesíthető, s eddig im­portból beszerzett anyagok elterjesztésével hatékonyab­bá tehetik a gazdálkodást és fokozhatják a versenyképes­séget. Az 1984. évi terv azzal szá­mol : az iparon, s a feldol­gozóiparon belül is legdina­mikusabban a gépipar fejlő­dik. Számolva azzal, hogy a beruházások mérséklése miatt tovább csökken a ha­zai igény az ilyen jellegű termékek iránt, s amit ter­mészetesen nem ellensúlyoz­hat a fogyasztási cikkek ér­tékesítésénél várható kisebb mértékű növekedés sem. a tervbe vett 2-3 százalékos termelésnövekedést kizárólag az export bővítése alapoz­hatja meg. Az Ipari Minisztérium ága- : zati irányelvei szerint a vál­lalatok termelési szerkezetét oly módon célszerű változ­tatni, hogy a nagyobb export mellett mérséklődjék az im­port. Ezért bővítik a pneu­matikus és a hidraulikus ele­mek, a kézi és gépi szerszá­mok gyártását, illetve vá­lasztékát. Ez azt is jelenti, hogy az úgynevezett háttér­ipari termékeket előállító üzemek kínálata nő. A gaz­daságos gyártásba az ilyen termékek előállítására szako­sodott vállalatok mellett — lehetőség szerint — a szö­vetkezeti ipart és a tsz-mel- léküzemágakat is bevonják. A gépipar átlagánál to­vábbra is nagyobb ütemben fejlődik az elektronikai ipar, ezen belül dinamikusabban a híradástechnikai, kisebb mértékben pedig a műszer­ipar. Különösen nagy fel­adat hárul a mikroelektroni­kai üzemekre a központi fej­lesztési program megvalósí­tásában tapasztalható lema­radás behozásánál, és abban, hogy időben megvalósulja­nak az 1984-re tervezett fej­lesztő beruházások. A gép­ipari átlagnak megfelelően fejlődik majd a villamos­ipari gépek és berendezések gyártása, ettől elmarad a gépek és berendezések al- ágazata, továbbá a közleke­dési eszközök és a fémtö­megcikkipar termelése. Ugyanakkor ez utóbbiak a termelésnél jóval nagyobb mértékben növelhetik ex­portjukat, mert a piaci lehe­tőségeket sok tekintetben még nem használták ki a vállalatok. A fémtömegcikk­ipari üzemeknek a hazai la­kossági ellátás javítására is erőfeszítéseket kell tenniük. A gépipar szocialista ex­portja várhatóan 8-9 száza­lékkal nő. Reális lehetőség van a híradás- és számítás- technikai berendezések, szer­számgépek, vákuumtechni­kai gépek, járműipari ter­mékek és a műszerek kivi­telének fokozására. Az ipa­ron belül a gépiparnak van­nak a legnagyobb feladatai a konvertibilis export növe­lésében. A tárca azzal szá­mol, hogy az ágazat mennyi­ségében 7-8, folyóáron szá­molva pedig 10—13 száza­lékkal növeli kivitelét a tő­kés piacra. Elsősorban a MEZŐGÉP- és élelmiszer- ipari gépekből, automatizá­lási és számítástechnikai esz­közökből és orvosi műsze­rekből lehet számottevően növelni a kivitelt. Az Ipari Minisztérium fel­hívta a vállalatok figyelmét arra: az exporttörekvések miatt nem szorulhat háttér­be a lakosság tartós fogyasz­tási cikkekkel való ellátása. Mindenképpen előtérbe kell helyezniük a hiánycikkek csökkentését is. Ebben sze­repet vállalnak majd az ipa­ri szövetkezetek is. Fontos továbbá, hogy a gépipari vállalatok fejleszté­si elgondolásaikat tényleges pénzügyi lehetőségeikhez iga­zítsák, mert a központi erő­források csökkennek. Ez utóbbiak elsősorban az ex­portképesség javítását, az energiafelhasználás ésszerű­sítését, a hulladék és másod­lagos nyersanyagok haszno­sítását célzó jövedelmező fejlesztéseket segítik. Befejeződött a cukorgyártás Sarkadon A múlt év szeptember 9- én kezdődött, s ez év első napján befejeződött a cukor- gyártás a Sarkadí Cukor­gyárban. Az üzem dolgozói majdnem 34 ezer vagon ré­pát fogadtak, és 4 ezer két­száz vagon cukrot készítet­tek. A múlt évi száraz idő­járás és a répa termőterü­letének csökkenése miatt a most véget ért szezon két héttel volt rövidebb az elő­zőnél. Kedvező viszont, hogy a répa cukortartalma több mint egy százalékkal maga­sabb, javult a fejek, feldol­gozhatósága is. A gyárban a kampány ide­jén előfordultak ugyan üzem­zavarok, de a gépek, beren­dezések alapvetően jól dol­goztak ; nagyobb fennakadás nem volt a termelésben. Ked­vezőnek ítélhető a gyár és a répát szállító 31 partner­üzem együttműködése; a szö­vetkezetek, gazdaságok a sar- kadiak ütemezésének megfe­lelően szállították a répát, amelyen kevesebb sár volt, mint korábban. Nem okozott gondot a mel­léktermék, a répafej sem — részben a cukorgyár köze­lében épült és már működő szarvasmarhatelep jelentke­zett jelentős igénylőként, másrészt az aszály sújtotta üzemek vették meg az érté­kes tömegtakarmányt. Tegnap, január 4-én az utolsó répaszelet is elhagyta a sarkadi gyárat, kezdetét vette a szokásos felújítás, karbantartás. Ennek első művelete, a gépek, berende­zések mosása néhány hetet vesz igénybe. Befejeztével következik a karbantartás szakmailag igényesebb része; kicserélik az elhasználódott alkatrészeket, csöveket, egy­ségeket. Idő van rá bőven, a következő szezon kezdetéig alaposan felkészülhetnek a sarkadi dolgozók. m. sz. zs.----------------1------------------------­Z árszámadások előtt Január közepétől február közepéig 81 mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősé­ge ad számot a tagságnak arról, milyen eredményeket hozott a múlt esztendő gaz­dálkodása. Az üzemek két­harmada úgy döntött, hogy az egész tagságot összehívja az ünnepélyes eseményre. ' S hogy milyen beszámoló­kat hallanak majd a tsz-ta- gok? A 81 tsz-ből 14-ben veszteségről számolhat be a vezetőség. Közülük mindösz- sze egy nem számít aszály sújtotta üzemnek — a töb­biek veszteségét is rendezi a kormányzat; gyorsított eljá­rással, a hagyományos sza­nálás kedvezőtlen következ­ményei nélkül. A zárszám­adások sorát az előjelzések szerint a gyulai Köröstáj vagy a dombegyházi Petőfi Tsz kezdi. A tsz-ekben színvonala­sabbá vált a nemzeti va­gyonnal, a földdel való gaz­dálkodás; egész sor korábbi határozat, rendelet folyama­tos végrehajtása növelte a termelési lehetőségeket. Az eredményekről értékelést készítettek a TOT szakem­berei. Az adatok szerint nemcsak az agrotechnikai le­hetőségekkel éltek jobban az üzemek, javulás követke­zett be a hatósági szabályo­zás alá eső földügyek lebo­nyolításában, és sikerült előbbre jutni a tartós föld- használat kiterjesztésében is. Az adatok szerint a föld­cserék és a földrendezések segítették a területek jobb hasznosítását, a korszerű nagyüzemi technológia beve­zetését. Csökkentek a szállí­tási távolságok is, és ez ja­vította a jövedelmezőséget. A mezőgazdasági üzemek ta­Iparkodnunk kell! Ritkán gondolunk arra, hogy szavaink — olykor a legegyszerűbbek is — egész történelmi folyamatot tük­röznek. Nem véletlen, hogy aki nálunk valami nemes cél elérésére, eredményre törekszik, igyekszik az átlagos tel­jesítményt, vagy egy korábbi színvonalat meghaladni, az nagyon is találó, képszerű kifejezésünk szerint; iparko­dik. Ez az egyetlen szavunk két nagyon fontos gazdaság- történeti tanulságot is magába sűrít. Az egyik még a feudalizmus kiteljesedésének világába visz vissza ben­nünket, jelezve, hogy a röghöz kötött robotos csak ak­kor remélhette béklyóinak lazítását, ha sikerült a város­ba szöknie, s ott valamiféle ipar űzésével felszabadítania magát az úrbéri terhek egy része alól. A másik tanulságot a reformkor egyik vezéralakja, Kossuth fogalmazta meg, amikor megállapította, hogy ipar nélkül a nemzet félkarú óriás. Elméletileg innen számítható az az időpont, amikor a mélységesen elmara­dott agrárius ország tudatosan is iparkodni kezdett az önálló magyar ipart megteremteni. Ha ma iparunk nemzetközi szereplését tesszük mérleg­re, eme történelmi tényről — a késői ébredésről — sem feledkezhetünk meg, sem a hibák ostorozásakor, sem az eredmények nem ritkán fenntartásos megítélésekor. Az említett idők óta nagyot fordult a világ, s orszá­gunk, ha nem is lett vezető ipari hatalommá, teremtett mégis egy olyan honi ipart, amely minden hibájával együtt is alapja, meg háttere az immár európai, illetve világszínvonalon produkáló mezei szorgalmatosság fej­lesztésének, de enmaga felvirágoztatásának is. Ami pedig igaz tágabb környezetünkre, az szintúgy igaz szűkebb hazánkra, Békés megyére, amely egészen a hatvanas évek legelejéig összetetten mutatta az egyolda­lúan mezőgazdasági tájra jellemző valamennyi társadal­mi-gazdasági hátravetettség legjellemzőbb jegyeit. Kezd­ve az egyéni jövedelmek, személyes boldogulás viszony­lag alacsonyabb fokától, a hiányzó ipari kultúra város­teremtő erejét nélkülöző települések lassú fejlődésén át egészen a szellemi élet színvonalának alig észrevehető emelkedéséig. Az ezt követő erőteljesebb iparosítás, ha nem is állí­totta meg, mindenképpen jelentősen mérsékelte az elván­dorlást vidékünkről. Vagyis megnövekedett a Viharsa­rok népességmegtartó ereje, s ebben feltétlenül nagy sze­repe van a táj hagyományos és újkeletű, a megyét erő­sen jellemző szövetkezeti és állami iparnak! Az elmúlt 22 évben az ipari aktív keresők száma több, mint 38 ezerrel növekedett, a szakmunkások (arányuk 41 százalékra nőtt),' és a felsőfokú iskolát végzettek száma kétszeresére, a középiskolával rendelkezőké több, mint 80 százalékkal emelkedett. Tévedés ne essék: nem azt akarjuk bizonyítani, hogy Békés immár Borsodot is megelőzve, az erősen iparoso­dott megyék élvonalába ért. Ilyen célt nem is tűzhetünk ki. A megye agrárjellege — adott. Ezzel példamutatóan is él. És igen nagy lépéseket tett meg azon az úton, hogy iparát szintén ehhez az adottsághoz igazítsa. Ám tudnunk kell azt is, hogy eddig elért eredményei az itt megtelepedett ipari ágazatokban, jelenlegi termelé­si szerekezetének, irányítási és működési szervezetének fejlesztése nélkül már nem elegendőek az országon belüli lemaradás feltartóztatásához, nemhogy a csökkentéséhez! Nincs hát más megoldás, mint amit a bevezető szóma­gyarázatunk sugall; iparkodnunk kell! Kőváry E. Péter A ke tégy házi művelődési házban — a jól dolgozó szakkö­rök, klubok és kiscsoportok mellett — fodrászműhelyt és könyvbutikot nyitottak. Kulturális intézmény esetében mind­ez nem jellemző. Hogy miért határoztak mégis így, erről szól a Becsalogatni az embereket a művelődési házba című cikk a hatodik oldalon Fotó: Veress Erzsi Színvonalasabb földgazdálkodás a tsz-ekben valy az első félévben több mint 17 ezer hektár termő­földet cseréltek el egymás­sal, több mint másfél ezer hektárt pedig magánszemé­lyekkel. A földhivatalok két­ezer hektárnál több szétszórt, elaprózott területet vontak össze — földrendezéssel — üzemi táblákba. Jelenleg to­vábbi, hozzávetőleg 12 ezer hektár termőföld cseréje és összevonása van folyamat­ban. Az adatok szerint a ha­tósági intézkedések 1983- ban 10 százalékkal nagyobb területet érintettek, mint 1982-ben. Ám a TOT tanul­mánya arra figyelmeztet: az érvényben levő jogi szabá­lyozás nem ösztönzi kellő­képpen az állami gazdasá­gok és a mezőgazdasági szö­vetkezetek közötti, mindkét fél számára előnyös, érték- arányos és önkéntes földcse­rét. A szabályozásnak ez a hiányossága esetenként az okszerű földhasználat ellen hat. A föld művelése jelentős többletköltséggel jár ott, ahol a táblákat úgynevezett nyomvonalas létesítmények szelik át. Gyakran a termő­föld elvesztése művelési kor­látozásokkal is együtt jár. A TOT tevékeny közreműkö­désével lefolytatott perek so­rán eddig 61 tsz részesült mintegy 215 millió forintos kártérítésben. A tartós földhasználat vi­szonylag fiatal jogintéz­mény — bevezetéséről 1976- ban hoztak törvényerejű rencjeletet. A tanácsok és a mezőgazdasági üzemek azóta csaknem 4300 hektár nagyüzemi művelésbe nem vonható termőföldet adtak tartós használatba. Kelnek a kései vetésű búzák a Hajdúságban A december közepe óta tartó rendkívül enyhe időjá­rás következtében a hajdú­sági földeken megindult a ké­sőn elvetett és szárazság mi­att ki nem kelt búzák fejlő­dése. Az elmúlt esztendő őszén kevés híján 100 ezer hektáron' került földbe a mag, ami mintegy másfél ezer hektárral több az elő­irányzottnál. A megyei tanács szakem­berei a korábbi szemlék so­rán a vetésterület 68 száza­lékán találták megfelelőnek a búzák fejlődését. Ez lé­nyegében azonos azzal a mennyiséggel, amelyet októ­ber közepéig elvetettek. A későn vetett búzák a rend­kívüli szárazság miatt nem, vagy csak foltosán keltek ki, a decemberi enyhe időjárás viszont a néhány milliméter lehullott csapadékkal páro­sulva olyan körülményeket teremtett a talajban, hogy megindulhatott a csírázás. A rendkívüli gyenge csírák erő­södéséhez további jó időre, vagy vastag hótakaróra vol­na szükség. A december ele­ji szokatlanul nagy hideg következményeiről még nem lehet pontos képet kapni, de annyi megállapítható, hogy a búzák nem szenvedtek külö­nösebb kárt. A múlt év november első felében a megyében valami­vel több volt a felszántott te­rület a Hajdúságban, mint a megelőző esztendő hasonló időszakában. November vé­gén viszont kifagytak az ekék a földből. A munkákat december közepétől tudták ismét folytatni. Jelenleg is több szövetkezetben végzik a mélyszántást, hogy az összes tavaszi kapásnövény megfe­lelően előkészített talajba ke­rüljön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom