Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

1983. december 11., vasárnap o Újítók a brigádban Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat októberben újítási hónapot tartott. Bán­ki Antalné újítási előadó tá­jékoztatása szerint a dolgo­zók ez alkalommal 31 újítási javaslatot adtak be, melyből a vállalat tizenötöt haszno­sításra, hetet kísérletre elfo­gadott, öt még elbírálás alatt áll, négyet pedig elutasított. Kifizetett 15 ezer 100 forint díjat, azokat pedig, akik a legjobb eredményt érték el, (szocialista brigádokat, egyes személyeket, szakvéleménye­zőket) 10 ezer 300 forinttal jutalmazta meg. Az első — mint már nem egyszer — ismét a Martin Luther King tizennégytagú szocialista brigád lett, amely nemrég ünnepelte megalaku­lásának 15. évfordulóját. Az­óta hatszor érdemelte ki a Vállalat Kiváló, egyszer pe­dig a Szakma Kiváló Bri­gádja címet. Kezdetben tí­zen voltak, közülük ma is brigádtag Tóth Imre, a ter­melési osztály vezetője, Pa- tócs Ibolya agrármérnök, és Kutasi Mátyást műveze­tők, valamint Kiss János, a hűtőház vezetője. Valameny- nyien termelési irányítók, mint azok is. akik később lettek brigádtagok. Sok-sok érdemük van, me­lyek közül különösen az újí­tási mozgalomban elért si­kerekről kell beszélni. Kis­sé meglepődöm, amikor hal­lom : — 1982 végéig 53 újítási javaslatot adtak be. Ezek együttes gazdasági haszna csaknem 10 millió forint volt. S az idei eredmény sem lesz rosszabb a sok évi át­lagnál. Megjegyzem, hogy ebben a brigádban minden­ki többszörös újító — álla­pítja meg Bánki Antalné. Kiderül még, hogy azok, akik az elmúlt években ke­rültek a brigádba, mind fia­talok. és közülük négyen fő­iskolai, öten technikumi vég­zettséggel rendelkeznek. Né- hányan most is tanulnak, öten üzemmérnöki szakosító és felső szintű vezetőképző, ketten művezetőképző tanfo­lyamra járnak. Azt is tud­ni kell. hogy Tóth Imre és Patócs Ibolya a Kiváló Újí­tói jelvény arany, Fenyvesi Jánosné és Markó János pe­dig az ezüst fokozatának tu­lajdonosa. .— Érdemes újítani ?' — kérdezem Tóth Imrétől. — Érdemes és kell is. E nélkül nincs fejlődés. A ter­melésben a mindennapi munka változatlanságával az elért szintet sem lehet meg­tartani. S aki újít, az alkot. A környezetében így szerez­het igazi elismerést az em­ber. v— Hogy kapott rá ked­vét ? — Emlékszem, kezdetben óránként 1300 csirke feldol­gozására volt képes a gyár. ma pedig már nyolcezernél tartunk. Lépésről lépésre ha­ladunk előre. Előfordult, hogy a másoktól átvett tech­nológiát is módosítva vezet­tük be. Persze a mi felada­tunk volt, hogy a vonalban dolgozókkal is elfogadtassuk, megtanítsuk és begyakorol­tassuk az új módszert. Fenyvesi Jánosné, a bri­gád vezetője megállapítja: — A brigád a baromfiipar vonatkozásában is elismertté vált, amit újítások nélkül aligha érhettünk volna el. — Mit jelent egyéni szem­pontból ? — A kívülállók közül egyesek talán úgy gondolják, hogy az újítás egyszerű do­log, gyrírsan megy. és jól meg is fizetik. Ez nem így van. Egy-egy ötlet megvaló­sításán nagyon sokat kell dolgozni. Ha arányba állít­juk a ráfordított időt, akkor kiderül, hogy az órabér rendszerint igen szerény. De azért jó ezt a többletkerese­tet hazavinni. Mindenki csa­ládos, kell a pénz. Kutasi Mátyás az újításról így vélekedik: — Az én irányításom alatt hetvenen dolgoznak. Erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy a lehetőséghez mér­ten könnyítsem és gyorsít­sam meg a termelést. Le­i gyen termelékenyebb, gaz­daságosabb a munka, ke­rüljön több pénz a vállalat kasszájába, hogy lehessen magasabb bért fizetni. Más lehetőség erre nincs. Most például Markó Jánossal együtt olyan újítást adtam be, amely á melléktermék- szállításnál lehetővé teszi, j hogy három emberrel csök­kenthető legyen a létszám, j (Persze más munkakörben is szükség lesz rájuk.) Ismét Fenyvesi Jánosnééa : szó: — A bérek növelésének és | a termelés fejlesztésének az alapja a versenyképesség, í Vonatkozik ez a termékek j minőségére, választékára és természetesen az árakra. Ez a brigád a választék bővíté­séből is kivette a részét. Pa­tócs Ibolya a vállalat há­rom vezetőjével együtt ki­dolgozta a vásárlók köré­ben ma már közkedvelt vö­rösáru és felvágott készíté­sének technológiáját. Hár­man — Tóth Imre, Markó János és én — a szeletelt pulykamellel értünk el si­kert. Ebből hat vagon volt az idei exportterv, és 13 va­gon lett a teljesítés. Közben Ausztria, Svájc és már az NSZK is érdeklődik az új termék iránt. Ügy néz ki, hogy a válla­latnál újítás vonatkozásában rendjén van minden. Tóth Imre tekintete azonban nem ezt tanúsítja. Sőt! Mintha kissé elégedetlen lenne. Meg is kérdezem tőle. hogy mi a baj. de ő nem akar vála­szolni. — Nos — fordulok Feny­vesi Jánosnéhoz: — Mivel lehet nemcsak megtartani, hanem ha lehet, még fokozni a törekvést? A válasz: — Szerintem gyorsabb ügyintézésre, valamint na­gyobb anyagi és erkölcsi el­ismerésre lenne szükség. Ezt Bánki Antalné néhány szóval még kiegészíti. Így: — Még nem hallottam, hogy valaki azért kapott volna Kiváló Dolgozó jel­vényt, vagy ennél magasabb elismerést, illetve kitüntetést, mert újító. Pásztor Béla — Segíthetek? — boros­tás arcú férfi lép hozzám, aztán kéretlenül, a ■ gyakor­lott játékos biztonságával adja tanácsait. — Vegye le! Ne tegye a rulettre! Mintha az ö zsebére men­ne a járték, izgatottdn figyeli az automata kényelmes forgását. Egyszer csak felcsil­lan a szeme: — Most tegyen rá! Nekem igy jött be a két rongy délelőtt. Körülöttünk — mint egy tudományos-fan­tasztikus film űrbázisán — csipognak, ciri­pelnek a játékautomaták. Időnként szag­gatottan sípolnak, néha folyamatos, katto­gó hangot hallatnak. Muzsika ez a vérbeli játékosnak: ilyenkor szórja ki a gép a pénzt. Igazi játékteremben vagyunk. A bejá­ratnál kopaszodó, szemüveges úr kis asz­talkánál váltja a pénzt: kettesért egy, tíze­sért öt játék. A régi Ezerjó nagyobbik termének kö­zepén terpeszkedő biliárdasztal még őrzi a kocsmajelleget, de a berendezés már kultu­ráltabb hely érzetét kelti. A fal mellett hú­zódó, sötétbarnára pácolt asztalok sörözőre emlékeztetnek. Árválkodik is ott néhány üres üveg, amelyet az előtér presszójából még teli állapotban hoztak át a játékra várók, vagy a győzelmet, illetve a veresé­get leöblítők. De ki törődik itt most az ivással? A biliárdasztal elárvultán figyeli vetély- társait; bizonyára a régi szép időkre gon­dol, amikor zöld posztóján még „vérre me­nő” játék folyt. Bár kora délután v'dn, egyik gép sem áll. Mind a négy Ambassador forgását több iz­gatott szempár figyeli; játékosok és nézők kisebb közösséggé kovácsolódnak, egy cél­ra koncentrálva: nyerni, minél többet nyer­ni! Pedig a legtöbben veszítenek. Ki tízest, ki húszast, ki százast... Bár Jaz automa­ták korrekt játékra, 73 százalékos nyerésre vannak beállítva, ritkaság, hogy valaki a maximumot, azaz kétezer forintot szedjen ki a gépből. De ez senkit nem zavar. Csakúgy, mint a játékosok feje fölött függő szigorú figyelmeztetés: szándékos rongálás, vagy rendeltetés- ellenes használat miatt okozott kárt megtéríttetjük az okozóval! Nagyváros lett Békéscsaba. Ezt most már senki sem vitathatja, hiszen, íme van já­téktermünk. Sőt, talán kaszinónk is lesz. Reggel 8-tól éjfélig világvárosi szintű szó­rakozásban, izgalomban lehet része annak, aki szeret játszani. No, és persze, akinek van pénze! Fölösleges pénze. Mert egy Am­bassador jótévágyú jószág ám! Minél töb­bet adsz, annál többet kér. Ahogy elnézem azokat, akik játszanak, egyikük mögé sem igen tudom a villát, a kocsit, vagy az anyagi jólét bármely jelét elképzelni. Még házikönyvtárat, hangle­mez-, vagy festménygyűjteményt sem. Sőt, azt is nehezen, hogy bármelyikük színházi előadást nézett volna meg a közelmúltban. Igaz, ott nem pénzt, hanem egészen mást lehet nyerni... A két srác a presszóban üldögél. A tás­kájukat 'fiz asztal alá hajították, néha be- le-belerúgnak. Nyolcadikosok, vagy első­másodikos középiskolások lehetnek. ' Hosz- szas kotorászás eredményeképpen egyikük zsebéből fémtízes kerül elő. A kócosabbik gyorsan bedobja a videojáték résébe, s már­is kergetőzni kezdenek a mulatságos kis figurák. Furcsa kis jószágok ezek: hol ül­dözők, hol üldözöttek. Váltják a színüket, s „arcukon” még érzelem is tükröződik. Ha összetalálkoznak, éles, sípoló hangot adnak, s a gép kiírja a szerzett pontszámokat. Mint valami izgdlmas filmet, a srácok úgy követik tekintetükkel a játékot. A kó­cos erőteljesen ránicgálja az irányítókart, s ha veszít, mérgesen felkiált. A másik néha a játékterem felé pislant, amelynek bejá­rata fölött Damoklész kardjaként függ a felirat: A játékterembe csdk 18 éven felü­liek léphetnek be. A fiú vágyakozva lesi a kinyíló ajtó rését, s közben talán arra gondol: már csak néhány évet kell vár­nia ... — gubucz — Játékosok A hibákon nem tépelödni, hanem túljutni kell Beszámoló taggyűlésen a vésztői vasutasoknál Senki sem számított arra, hogy a MÁV vésztői körzeti üzemíőnöksége 3-as alap­szervezetének beszámoló tag- gvűlése olyan vitát hoz, amely bizonyára sokáig em­lékezetes és tanulságos lesz a résztvevők számára. Azért sem számítottak a heves vi­tára. mert úgy vélték, túl vannak már a nehezén. S hogy mégsem, az talán ért­hető is, hiszen múltunkat nem rakhatjuk le, mint egy hátizsákot, mindössze any- nyit. tehetünk, hogy az idő múltával egyre kevesebbet kotorászunk benne: Idézetek negatív, De tartsunk sort. Ami a taggyűlésen elsőre feltűnt: önmagukkal szemben ritka kemény hangú, önkritikus beszámolót terjesztett elő Budai László párttitkár. Mindjárt az elején azzal kezdte — jó sokáig sorolta is —, mit nem -tettek, illetve^ mit tettek rosszul. így kez­dődött a felsorolás: ..A tag­gyűléseken való megjele­nés . . . kritikán aluli. Véle­ményünk szerint egy párt- szervezet életében igen szo­morú esemény az. ha egy taggyűlést határozatképtelen­ség miatt nem lehet megtar­taniígy igaz. Kiváltképp, ha ez egy évben kétszer is előfordul. A folytatás pedig: „Elmarasztalást érdemelnek azok, akik figyelmen kívül hagyják az önképzést, pedig a beiskolázáskor vállalták Azután jönnek a súlyosab­bak: ,,Pártépítési tevékeny­ségünk holtponton van . . . pártfegyelmi helyzetünket vizsgálva elmondhatjuk, hogy e téren is akadt gon­dunk az év folyamán.” Szin­tén így igaz, három esetben is fegyelmi büntetést kellett kiszabni, egy alkalommal a legsúlyosabbat kezdeményez­ni. Ittasság és az így okozott baleset, valamint a magán­élet különböző problémái mi- • att került sor a pártfegyel­mikre. Végül egy következ­tetés: „A párttagok maga­tartása legyen példás a poli­tikai és gazdasági munká­ban, járjon elöl a közéleti tevékenység minden terüle­tén. Aki e normatíváknak nem tud eleget tenni, vagy kisiklik, az ne szégyellje vál­lalni a büntetést sem.” ... pozitív előjelekkel Kemény szavak, s gondol­hatná az ember, szép kis alapszervezet. Ám a mérleg­nek van másik serpenyője is, és abban másféle dolgok. Mindjárt a legszembetűnőbb — idézve ezúttal is a beszá­molót — a kivetkező: „Fő feladatul fogalmaztuk meg az eredményes gazdálkodást, hatékonyságra való törek­vést... Kisebb eszközigény­nyel nagyobb teljesítményt kell elérni.” S hogy elér- fék-e? Igen, sőt jó néhány területen túl is szárnyalták a célkitűzést. Csökkent az ide­gen vasúti kocsik tartózko­dási ideje, valutát takarítva meg ezzel az országnak. Gyorsabban továbbították az exportárut, javult, a kocsiki­használás, nőtt a személy- szállítási bevétel. Nem utol­sósorban pedig, amit min­den utas lát: rendezett, tisz­ta állomás, kulturált sze­mélyszállítás. Mindez pedig nemcsak hangulatot befolyá­soló, hanem véleményalakí­tó tényező is. az olykor bi­zony elmarasztalt vasutasok­ról. A vésztőieknek jó híre van Budapesten. Szolnokon és az igazgatóság más terü­letén is, ahová munkájuk szólította. Még valami van ebben a másik serpenyőben. Az el­követett hibák, mulasztások önkritikus elemzése. _ nyílt felvállalása, amely a kom­munisták egyik legfőbb eré­nye, s amely nélkül a to­vábblépés sem lehetséges. Itt pedig nagyon is a javítás szándékával beszéltek min­denről. Mielőtt a vitáról esne szó, néhány mondatot az alap- szervezet. minősítéséről, ame­lyet Hunyadi György, az üze­mi pártvezetőség' titkára is­mertetett: „A beszámoló kri­tikusan és önkritikusan ér­tékeli a végzett munkát, és jól fogalmazza meg a főbb feladatokat. . .” íme néhány ezek közül: „A pártrendez­vényekre, taggyűlésekre a szervező munkát javítani szükséges .... hogy a megle­vő gondok megszűnjenek. A hozott határozatok végrehaj­tására, annak számonkérésé­re nagyobb gondot kell for­dítani. A káder- és személy­zeti munkában a jövőben feltétlen javítani kell a párt­ós a gazdasági vezetés együttműködését.” Végezetül a summázás: az alapszerve­zet képes arra, hogy a hi­bákat kijavítva megvalósítsa feladatait. ... és biztató ígérettel Akkor most a vitáról. Az elsőként felszólaló Huszár János állomásfőnök beveze­tőben arról beszélt, hogy a taggyűlések gyér látogatott­sága nem vet jó fényt az alapszervezetre. Ugyancsak a hibákhoz kapcsolódva el­mondta, hogy a politikai ok­tatásban való részvétel nem formaság, hanem napjaink­ban különösen fontos, hiszen ez segít a bonyolult dolgok közötti eligazbdásban. Á munkafegyelemről szólva el­mondta, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között a feladatok teljesítése nagyobb fegyelmet igényel. A'jó ered­mények ellenére is van eb­ben javítanivaló. Nagy Zol­tán szb-titkár ugyancsak a politikai oktatás fontosságá­val, a szocialista brigádmoz­galom és a szakszervezet munkájának erősítésével fog­lalkozott, hangsúlyozva, hogy a szakszervezet, a párttaggá válás előiskolája. Koczka Já­nos forgalmi vonalbiztos a most már folyamatos mun­kaerőhiányról beszélt, amely­nek ismeretében az elért gazdasági eredmények még értékesebbek. Pál Zoltán üzemfőnök elmondta, hogy a gyér létszámú taggyűléseken mindig a jelenlevők szégyell- ték magukat a távollevők miatt. Javasolta, legyen ez a taggyűlés sorsforduló, in­duljanak tiszta lappal. Fazekas István, a nagyköz­ségi pártbizottság titkárasze- rint a beszámoló és az üze­mi pártvezetőség minősítése nem volt elég kritikus, nem említette név szerint kik hi­báztak, kik miatt kellett ha­tározatképtelenség miatt két­szer is elhalasztani a tag­gyűlést. Pedig az éves mun­káról szóló beszámoló tag­gyűlésen ezt el lehet várni — mondta. Feltétlenül javí­tani szükséges a szervezeti életet, erősíteni a cselekvési egységet. Javasolta, hogy ki­emelten foglalkozzon az üze­mi pártvezetőség a hármas alapszervezettel. Ez azért is indokolt, mert ez az alap­szervezet tömöríti az üzem­főnökség gazdasági és társa­dalmi szerveinek vezetőit, s hol lehet elvárni a jó mun­kát, ha nem éppen itt. Az elmondottak után sorra szólaltak fel azok is. akik eredetileg nem szándékoztak'. Mivel mondandójuk csak a kifejezés árnyalataiban tért el egymástól, de lényegük ugyanaz volt, csupán egyet idézünk. Azért is ezt, mert a legjobban fejezi ki a tör­téntek megítélését, a tanul­ságok levonását, és a hogyan továbbot. Tatár Jánosné, a 3-as alapszervezet pártveze­tőségének .tagja: „A két si­kertelen taggyűlés után rend­kívüli i'ezetöségi ülésen ke­ményen szembenéztünk a dolgokkal. Ügy beszéltünk ott, hogy közben attól tartot­tunk, ha most nem sértődik meg senki és nem megy ki a teremből, akkor soha. És nem sértődött meg senki. Mindenki tudta, miben hi­bázott és mit kell tennie. Akik vétettek a pártfegye­lem ellen, megkapták a mél­tó büntetést. Természetesen névre szólóan. Ugyanígy em­lítettük őket az alapszervezet korábbi gyűlésén és nemrég az összevont taggyűlésen. Ügy véltük, nincs értelme a hibák örökös felhány forgatá­sának. Nem vívódni, hanem túljutni kell rajtuk. Lehetet­len, hogy egy ilyen alapszer­vezet ne tudjon talpra állni.” Akik idáig eljutnak, azok m^r talpon is vannak. Most már csak állva kell marad­ni. Seleszt Ferenc Lékhorgászok a Hámori tavon. A hideg idő bekö- szöntével a legré­gebbi mesterséges tavunk, a Hámori­tó befagyott, ezzel kedvenc időtöltést adva a korcsolyá­zóknak és a lék­horgászoknak (MTI-fotó — Kozma István felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom