Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

1983. december 10., szombat NAGYVILÁG Libanon, a közel-keleti tűzfészek A tízezer négyzetkilomé­teres Libanonban minden feltétel adva van egy új, tágabb nemzetközi konflik­tussal fenyegető közel-keleti háború kirobbanásához. Dé­len az izraeli megszállás, ke­leten a szíriai-jélenlét, észa­kon a palesztin testvérharc, az ország középső részén pe­dig a polgárháború külön- külön is nagy veszélyforrás. Ezek együttesen azáltal kap­tak nemzetközi dimenziót, hogy a tavalyi izraeli invá­zió következtében nyugati, úgynevezett békefenntartó erők — amerikai, francia, angol és olasz csapatok — állomásoznak a főváros terü­letén. Eredeti feladatuk az volt, hogy megvédelmezzék a Nyugat-Bejrútban élő pa­lesztin menekülteket, meg­akadályozzák az izraeli csa­patok ismételt betörését, se­gítségére legyenek a libano­ni központi hadseregnek a közbiztonság megszilárdítá­sában. A részleges izraeli csa­patvisszavonást követően azonban mind az amerikai, mind a francia csapatok be­avatkoztak a nemzeti hazafi­as erők és a libanoni hadse­reggel szövetkezett jobbol­dali milíciák polgárháborús konfliktusába. A falangista Dzsemajel-rezsim védelmé­ben síita és drúz állásokat, településeket bombáztak Bejrút környékén és a Suf- heg^fégben. Bonyolították a helyzetet az amerikai és a francia egységek bejrúti, il­letve az izraeli megszálló hadsereg tyri főhadiszállása ellen elkövetett merényletek. Az izraeli légierő rövid időn belül három támadást haj­tott végre Szíria ellenőrzése alatt álló libanoni területe­ken. palesztin, baloldali és síita támaszpontok ellen. A francia katonai gépek egy síita szervezet laktanyáját bombázták, ugyancsak a Li­banonban állomásozó szíriai csapatok körzetében. Izrael és Franciaország te­hát már beváltotta azt a fe­nyegetést. hogy megtorolja a bombamerényieteket. Az Egyesült Államok ugyancsak könyörtelen megtorlással fe­nyegetőzött, és ennek hite­léül negyven hadihajót, há­romszáz repülőgépet vont össze a libanoni partok kö­zegében. Minthogy az amerikai ve­zetők Szíriát tették felelőssé a történtekért, és az izraeli hadvezetés ötévi szünet után váratlanul mozgósítást ren­delt el, az amerikai—izraeli agressziótól tartó Damasz­kusz is riadóztatta tartalé­kos állományát. Fokozta a feszültséget, hogy Jichak Samir izraeli miniszterelnök és Mose Arensz hadügymi­niszter washingtoni látoga­tására az amerikai—izraeli stratégiai együttműködés erősítése jegyében került sor. E stratégiai kapcsolat lé­nyege, hogy a Közel-Kelet legerősebb katonai hatalmá­nak tekintett Izraelre pótol­hatatlan szerep vár a globá­lis amerikai érdekek védel­mében. úgymond a szovjet terjeszkedés megakadályo­zásában. A Reagan elnök ne­vét viselő közel-keleti ren­dezési terv, és az amerikai közreműködéssel tető alá hozott izraeli—libanoni kü- lönmegállapodás együttes kudarcából azt a következ­tetést vonták le Washington­ban, hogy a Szovjetunió tá­mogatását élvező Szíria és Libanon szövetségesei ke­resztezik az amerikai szán­dékokat. ' Tehát őket kell meggyengíteni, rájuk kell csapást mérni a tavalyi iz­raeli invázió óta hátrányo­san alakult libanoni erővi­szonyok módosítása érdeké­ben. Az amerikai megtorlás ha­logatása azt sejteti, hogy a pártatlan közvetítő szerepét féltő Egyesült Államok a tapasztalt Izraellel szeretné elvégeztetni a piszkos mun­kát, akár puszta visszavá­gásról. akár Szíria tágabb értelemben vett, tartós kiha­tású ..megbüntetéséről" le­gyen szó. Ez a veszélyekkel terhes politika késztette arra a Szovjetuniót és Szíriát, hogy a térség békéjét szolgáló li­banoni rendezés, a libanoni tűzfészek kioltása érdeké­ben az izraeli megszálló csapatok, az amerikai és más NATO-erők feltétel nélküli kivonását követeljék. Reagan elnök közel-keleti rendezési tervéből éppúgy kihagyta Szíriát, az Izrael által megszállt Golan-fennsí- kot, mint ahogy a Szíria ér­dekeit. biztonságát sértő iz­raeli—libanoni megállapo­dást is utólag próbálta rá­kényszeríteni a katonailag, politikailag megerősödött, szilárdan ellenálló Damasz- kuszra. Bár a diplomáciai érintkezés nem szakadt meg a szíriai és az amerikai kor­mány között, Grenada friss példája arra figyelmeztet, hogy a diplomáciai nyomás kudarca esetén Reagan nem riad vissza a nyers erőszak alkalmazásától. E katonai kaland következményei azon­ban beláthatatlanok lenné­nek. Böcz Sándor Tonkin kísérlete flz NSZK külkereskedelme a szocialista országokkal 1983. első felében! Az NSZK-nak a szocialis­ta országokkal folytatott külkereskedelmi forgalma 1983. első felében 3 "száza­lékkal volt magasabb, mint az elmúlt év azonos idő­szakában. A 21,2 milliárd márkát ki­tevő összforgalom megosz­lása:110,3 milliárd a behoza­tal (5 százalékos csökkenés),’ valamint 10,9 milliárd a ki­vitel -(11 százalékos emelke­dés). Az európai és az ázsiai szocialista országok részese­dése az NSZK importjából 5,4, az exportjából pedig 5,1 százalék. 1983. első felében az NSZK számára 0,6 milli­árd aktívum keletkezett, szemben a múlt évi 1 milli­árd értékű passzívummal. A térkép az NSZK—NDK külkereskedelmi forgalmat nem ábrázolja, mert ezt az NSZK elkülönítve kezeli. A lengyel, iletve a koreai ada­tok pedig hiányoznak. Az International Herald Tribune című amerikai na­pilap karikatúrája a minap ágyúgolyóeső elől a lövész­árokban menedéket kereső amerikai katonát ábrázolt, aki éppen Washingtonba te­lefonál. „Elnök úr, biztosít­hatom, ha bárhol találunk valamiféle békét, azt fenn fogjuk tartani” — kiabálta. A karikatúra — az álta­lános libanoni helyzet fo­nákságain túl — talán aka­ratlanul is rávilágít az ame­rikai tengerészgyalogosok li­banoni jelenlétében rejlő nagy csalásra is. „Békefenn­tartó” jelszóval érkeztek, s ma a háborús libanoni vajú­dás újabb, ha nem éppen a legveszélyesebb tényezői. S a régi recept szerint az egész úgy kezdődött, hogy az amerikaiak „visszalőttek”, így vasárnap is, amikor — válaszul az amerikai felde­rítő repülőgépek elleni szí­riai védelmi akcióra két tu­cat amerikai repülőgép bombázott libanoni szíriai állásokat. A szíriai légvéde­lem két támadó gépet lelőtt. Reagan elnök vasárnapi nyi­latkozatából kiderül, hogy ez újabb, még nagyobb ameri­kai támadások „casus belli”- je lehet. Az amerikai érvelés sze­rint a tengerészgyalogosok a törvényes — igaz, szinte csak papíron létező — liba­noni kormány kérésére szálltak partra tavaly szep­temberben. ■ Ugyanez a liba­noni kormány viszont nem kérte a szíriai csapatok li­banoni megbízatásának meghosszabbítását az Arab Ligától. Következésképp — mondhatják Washingtonban — Szíriának nincs „joga” védekezni, „jogos” viszont az amerikai megtorlás. Csakhogy a mai amerikai jelenlét még a jog betűjé­nek sem felel meg, nem­hogy a nemzetközi jog szel­lemének. Az amerikaiak — és NATO-szövetségeseik — névleg a palesztin mene­külttáborok lakóit az izrae­liektől és a libanoni jobbol­dali milíciáktól védelmezen­dő érkeztek Bejrútba. A pa­lesztinokkal azóta sem tö­rődtek, viszont légi tevé­kenységüket kiterjesztették immár a fél országra: nyíl­tan meg akarják változtatni a belső erőviszonyokat. Cél­juk, tovább haladva a Liba­non elleni tavalyi izraeli ag­resszió vágta ösvényen, a szíriai erők kiszorítása, Szí­ria elszigetelése, az arab né­pek — és főként a palesztin nép — valódi érdekeivel el­lentétes amerikai közel-ke­leti rendezési tervek kikény­szerítése. Ezt valószínűsíti a múlt heti új izraeli—ameri­kai megállapodás is. S eh­hez keresnek mind újabb ürügyet, újfajta, „tonkini in­cidenseket” a tengrészgyalo- gosok. Csakhogy Libanon nem Vietnam. A világ, s a. nem­zetközi erőviszonyok is má­sok jelenleg, mint a hatva­nas évek elején, az „erede­ti” tonkini incidens idején, amely a masszív amerikai beavatkozás ürügyéül szol­gált. Érdemes emlékeztetni: Tonkin végül ugyancsak ba­lul ütött ki az USA számára. Mészáros György Heathrow aranya avagy a rendőrök üres keze Frank Cater felügyelő keze tele is van, meg üres is. Tele két üggyel: a Security Express nevű kelet-londoni érték­őrző cég múlt húsvétkor eltűnt 7 milliós vagyona, meg a novem­ber közepi heathrowi 25 milliós aranyrablás ügyével, a brit bű­nözők e két „bajnoki” teljesítményével. Üres attól, hogy az egyikről talán éppoly keveset tud, mint a másikról, illetve egyvalamit mégis tud. Azt ugyanis, hogy a heathrowi aranytömbök, amikor illetéktelen kezekbe kerültek, még 25 millió fontot értek, azóta már 26-ot, hála az arany iránt (Ame­rikában) hirtelen megnőtt keresletnek. Cater felügyelő és a Scotland Yard központi rablási csoportjá­nak legfeljebb gyanúi vannak, s ezek közül is az a legsötétebb, hogy a Security Expresst ugyanaz a banda fosztotta ki, amelyik feltörte a Brinks Mat cég heathrowi raktárának, vagy inkább hangárának a biztonsági rendszerét. Meglepő, vagy inkább a fejlődéssel jár együtt, hogy minél bo­nyolultabb és nehezebben áttekinthető elektronikus berendezések védelme alá helyeznek kincseket, annál készségesebben kínálják fel szolgálataikat olyan urak, akik „ellentervezésben” érdekeltek, azaz nem abban, hogy elektronikus zárakat építsenek, hanem a rendszert, illetve annak logikáját felderítsék. Valószínűleg ponto­san ugyanolyan képzettségük van, mint az eredeti tervezőknek és könnyen hozzáférnek az elektronikai eszközökhöz is. A Security Expressnél is, a Brinks Matnél is egyébként olyan rendszerek működtek, amelyeknek a feltörésével az „átlagbünöző” nem is próbálkozott volna. Mindkét bűntényt símán, zaj nélkül és a legnagyobb hatékonysággal hajtották végre olyan emberek, akik előtt minden ajtó megnyílt, s akik megmutatták: az emberöléstől sem riadnak vissza, ha ez szükséges. Egyik esetben sem volt az — bár a vallomástételre kiszemelt áldozatok benzinnél való leöntése sem feltétlenül nevezhető szelíd módszernek. Végül mindkét eset­ben olyan bűnöző vezette a bandákat, aki jóelőre gondoskodni tudott az elrabolt, könnyen azonosítható javak azonosíthatatlanná tételéről és elrejtéséről. Az újságíróknak azt súgják oda a Scotland Yardon, hogy ez a férfi maga az „ezredes”. Körülbelül ennyit tudnak róla: az alvi­lági gúnynevét. Tehetsége mellett szól, hogy a rendőrséggel „kap­csolatban álló” kis bűnözőknek az a 2 millió font sem volt képes megoldani a nyelvét, amelyet a heathrowi aranyak gondnoka a nyomravezetőnek felkínált. Meglőhet az is, hogy az „ezredes” fantom, s húsvétkor meg fél évre rá egymástól tüggetlen, „egy alkalomra összehívott”, kizáró­lag szakértőkből álló, nem bűnözőként számontartott figurákat fel­vonultató bandák dolgoztak. Ez a módszer a legutolsó évtized bű­nözési „újítása”, és a Scotland Yard egyelőre tehetetlenül áll vele szemben. Az eddigi nyomozás sovány hozadéka egy szemtanúi vallomás két „lerobbant” állapotban lévő öreg teherautóról, ame­lyet a Brinks Mat raktárépülete körül láttak a kérdéses időben. De ha a rablók az aranytömböket pillanatok alatt beolvasztották és, mint mindenki hiszi, külföldre vitték, akkor gondoskodtak nyilván arról is, hogy a két teherautó ugyanilyen rövid időn be­lül elveszítse eredeti formáját, színét, rendszámtábláját stb. Más­szóval az információ nem sokat érhet vagy érhetett — ellenkező esetben, mondják a cinikusok, a Scotland Yard nem is kötötte volna a sajtó orrára a felfedezését. Aczél Endre Devnya fl vegyipar fellegvára Mintha a devnyai ipari komplexum felépítésének he­lyét maga a természet vá­lasztotta volna, Várnától 30 kilométerre. A körülötte le­vő dombok a mészkő kime­ríthetetlen forrásait jelentik, karsztos forrásai 3000 liter másodpercenkénti teljesít­ménnyel a legnagyobbak Bulgáriában, s a közelben vannak Pomorie sókitermelő helyei. A felszabaduláskor, 1944- ben mintegy harminc vízi­malom, néhány olajsajtoló, kártoló- és egy borsavgyártó üzem volt ezen a vidéken. A népi hatalom éppen ezért azonnal foglalkozni kezdett az itt levő kincsek kihasz­nálásának lehetőségeivel. Az első: a Marx Károly Művek Ezekben az években az or­szágban bőven volt lelkese­dés. de tapasztalat — sem­mi. Az első bolgár szóda­gyárat szovjet szakemberek segítségével tervezték meg, majd bolgár építőkkel és szerelőkkel együtt hozták létre, s betanították a jövő vegyészeit is. A vállalat fia­tal kollektívájának az üzem megindulásának első napjá­tól — 1954. augusztus 29-től — az volt a célja, hogy a kalcinélt szóda gyártásában érjen el ereimén y eket. A Bolgár Népköztársaság nem­zetgyűlése a későbbi Dev- nya-komplexum első üzemét Marx Károlyról nevezte el. A Devnya völgye jelenleg a bolgár vegyészet központ­ja. Tíznél több ipari válla­lat épült fel itt egymás után. Az új üzemek, termé­szetesen, modernebbek, ter­melékenységük sokkal na­gyobb. Mégis mind nagyon sokat köszönhetnek a vete­rán üzemnek, a Marx Ká­roly Műveknek, mert káde­rei váltak az új termelő kol­lektívák magjává. A gyár mostani igazgatója, Nedelko Sztojkov hosszú éveken át mint gépkezelő dolgozott az üzemben. Az egyetem ipari vegyészeti tagozatát levelező hallgatóként végezte el. Or­szágos hírű szakember vált belőle, aki eredményesen irányítja vállalatát. Erre most nagy szükség is van, hiszen most folyik a terme­lés modernizálása és re­konstrukciója. A felújítással együtt járó nehézségek ellenére a Marx Károly Művek ma is hozzá­járul ahhoz, hogy Bulgária egy sor vegyipari termékben meg tudja tartani élen járó pozícióit. Minden egyes mun­kás hozzájárul a terv meny- nyiségi és minőségi mutatói­nak teljesítéséhez, a nyers­anyag- és energiatakarékos­sághoz, s erről egyénenként naponta számot adnak. Ez­zel megnövekedett az egyé­ni és kollektív felelősség. „Mindenkivel meg lehet találni a közös- nyelvet” — ez a munka alapelve. Az eredmény: annak ellenére, hogy a környéken sok, jobb munkafeltételeket biztosító vállalat van, itt sokszor egész családok dolgoznak. A munkások tekintélyes szo­cialista juttatásban részesül­nek. A gyerekek óvodákban vannak elhelyezve és részük­re nyáron a tengerparton és a hegyekben úttörőtáborokat szerveznek. A gyár két üze­mi étkezdével, élelmiszer-, zöldség- és gyümölcsüzlettel, kötöttárubólttal, szolgáltatási központtal, OTP-fiókkal és még egyebekkel is rendelke­zik. Kitűnő üdülői vannak a közeli Arany Homokon. Boriszláv Kipkov Folyik a rekonstrukció. Fenti képünkön: a központi irá­nyítóterem (Fotók: SOFIAPRESS — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom