Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
o 1983. december 4,, vasárnap / Pályakezdők Orosházán Orosházán a közelmúltban zárult le a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság azon vizsgálata, amely a pályakezdő fiatalok munkába illeszkedését elemezte a város tíz munkahelyén; két vállalatnál, két ipari szövetkezetben, két mezőgazdasági nagyüzemben és négy iskolában. A pályakezdést követő öt évben hogyan tudtak beilleszkedni a fiatalok munkahelyükön, hogyan alakult a jövedelmük, milyen feladatokkal bízták meg őket, kaptak-e segítséget a lakáshoz jutásban és vállalnak-e feladatokat a közéletben? Egyebek között ezt elemezték a népi ellenőrök, akik helyszíni vizsgálódásukkor 165 pályakezdővel tölttettek ki kérdőíveket és gyűjtöttek információkat a munkáltatóknál. A vizsgált időszak 1978-tól 1983-ig terjedt. Elhelyezkedés A vizsgált iparvállalatoknál és mezőgazdasági nagyüzemekben tervszerű a káderutánpótlás. szakemberellátás, s a tervekben a pályakezdő fiatalokra építenek. Az ipari szövetkezetek káderutánpótlási és -képzési tervet készítenek, s ebben — az idősebbek nagyobb szakmai. vezetési gyakorlata reményében — nem a pályakezdőket veszik figyelembe. Az oktatási intézmények sajátos helyzetükből eredően döntően pályakezdőket kívánnak megnyerni az állások betöltésére. S most lássuk a helyzetet a fiatal munkavállalók szemszögéből: a 165 megkérdezett fiatal szeJ rint az esetek többségében szabadon választanak munkahelyet. Ettől eltérő a kőolajipari gépgyár gyakorlata, ahol a legtöbb pályakezdő szerződés útján létesít munkaviszonyt; az esztergályos, lakatos szakmunkásokat saját tanműhelyükben képzik., A felsőfokú végzettségű pályakezdő szakembereket valamennyi munkahelyen társadalmi tanulmányi ösztöndíj révén alkalmazzák. Köztudomású. hogy a fiatalok a munkahely választásakor a fizetést mérlegelik, továbbá azt. hogy közel esik-e a lakásukhoz. s ehhez jön még a szerződések esetében az elkötelezettség. A felmérés szerint az így választott munkahelyen az esetek 70 százalékában megmaradtak a fiatalok. flz első lépések Az új munkahelyen, főként ha az életükben az első, meghatározóak a fiatalok számára az első napok. hetek, hónapok. A legtöbb helyen ezzel számolnak is a munkahelyi vezetők. Megkönnyítendő ezeket az első-.lépéseket, mindenütt alkalmazzák a patronálási rendszert. A kezdő szakmunkásokat idősebb „szakik” mellé osztják be. és segítenek a közösségek; a KISZ és a szocialista brigádok is. A felsőfokú végzettségű fiatalok számára több helyen készítenek foglalkozási tervet — miként a baromfifeldolgozónál —. hogy a fiatal végleges munkakörének elfoglalása előtt átfogó képet tudjon alkotni a munkahelyéről. S hogy mit tudnak nyújtani az iskolapadból kikerülők? A vélemények megoszlanak. A vasműanyag ipari szövetkezet vezetőinek véleménye szerint a frissen végzett szakmunkások. egyetemről, főiskoláról kikerült fiatalok a gyakorlatban nem tudnak eleget tenni az elvárásoknak. Ugyanakkor a baromfifeldolgozónál 3 pályakezdőt is felső szintű vezetőnek neveztek ki — talán mert az első naptól kezdve megkülönböztetett figyelemmel kísérték a beilleszkedésüket?! A legtöbb fiatal nagy lendülettel lat munkához, s friss lendületéből sokszor telik kezdeményezésre, javaslatra is. Ezt pzonban nem mindenütt fogadják jó szívvel-— legalábbis a megkérdezeti fiatalok úgy érzik. Oz anyagiak A pályakezdő pedagógusokkal mind a négy intézményben elégedettek. és hasznos kezdeményezéseik is teret kapnak. Mindezzel nincs arányban a díjazásuk. Fizetésüket a pedagógus-bértáblázat alapján állapítják meg, majd az eltöltött idő alapján, a soros előrelépés szerint emelkedik. A többi helyen a munkabért a kollektív szerződésben foglaltak szerint és a hatályos jogszabályoknak megfelelően állapítják meg, néhol alkalmazzák az alapbér és a teljesítménybér kombinációját. Összességében a pályakezdők bére átlagosan gyorsabban növekedett, mint az adott vállalat, intézmény bérszínvonala. A fizetés mellett mi lehet még olyan fontos az anyagiak tekintetében egy fiatal számára, mint a lakás. A megérkezett 165 fiatal közül 111-nek nincs saját lakása, és 128-an laknak családtagként — mindössze 26-an mondhatják magukat lakás- tulajdonosnak. Ezek az adatok is jelzik, Hogy —■ s éppen életüknek egy olyan döntő szakaszában, amikor munkába állnak, elindulnak egy pályán — olyan komoly, s ráadásul nem kizárólag anyagi gonddal is kell küszködniük, mint a lakáshoz jutás, otthonteremtés. Természetes tehát, hogy sok pályakezdő már eleve aszerint választott munkahelyet, hogy ott remélhet-e segítséget lakásgondja megoldásában. A lakásépítési és -vásárlási alap nagy részét a fiatalok kapják. a hozzájárulás a szóban- forgó munkahelyeken 50— 100 ezer forint. Az oktatási intézményekben dolgozók e tekintetben sem a legszerencsésebbek, itt az odaítélhető hozzájárulás legfeljebb 30 ezer forint. Példásan segítik dolgozóikat a gépgyárban és a Vas-Műanyag Ipari Szövetkezetben. ahol 100 ezer forint kamatmentes kölcsönt nyújt a munkahely, a vidéki dolgozóknak lakbérhozzájárulást fizetnek, munkáltatói hozzájárulással társasház- építési akciót hirdetnek, és a városi tanáccsal szerződést 'kötnek vevőkijelölési jogra. Az állami gazdaság is sokoldalú segítségre törekszik. Szolgálati lakásokat biztosít, bérlakások kiutalásával, szállással igyekeznek megoldani dolgozóik lakásgondjait. Szintén az állami gazdaság elismerésre méltóan törődik a továbbtanuló, továbbképzésre vállalkozó dolgozóival. fizeti a tanfolyamokat. Kevesen a közéletben A felmérés során megkérdezett fiataloknak 55 százaléka végez a munkahelyén társadalmi tevékenységet. Elsősorban a vállalatoknál és a szövetkezeteknél tapasztálható passzivitás, arra hivatkozva, hogy vidékről járnak be, nem ismerik el a társadalmi közéleti munkát, hogy első a gazdasági tevékenység, és végül, de nem utolsósorban. hogy most alapítottak családot, s az ezzel járó gondok kötik le az idejüket. Aki mégis vállal megbízatást, az elsősorban a KISZ-ben tevékenykedik. Igen kevés. a megkérdezetteknek mindösz- sze 1.2 százaléka vállalt feladatot a pályakezdők közül a közéletben, elsősorban a felsőbb KISZ-szervekben, tanácsi bizottságokban. Elgondolkoztató és figyelmeztető tények ezek, s arra hívják fel a figyelmet, hogy fordítsunk nagyobb gondot az ifjúság közéletbe, társadalmi munkába való- bevonására — egyebek között a nagyobb anyagi, erkölcsi elismerés révén. T. I. Sartre: Altona foglyai című drámáját próbálják a Békés megyei Jókai Színházban. Képünkön jobb szélen a vendég rendező, Ács János, középen Felkai Eszter és Barbinek Péter, oldalt Dariday Róbert. Bemutató: december 16-án Fotó: veress Erzsi Felkészültünk a télre — hallottuk sok-sok esztendő folyamán a közúti igazgatóságoktól, s mitagadás bizony az úton járók nem mindig ezt igazolták vissza. Az úttisztítás, hóeltakarítás, fagymentesítés elég kívánnivalót hagyott maga után. Igaz, a tél is küzdött derekasan — a tavalyi, tavalyelőtti megdöntött néhány fennálló rekordot. Ki tudja, az idén is milyen telünk lesz? Azt azonban nagyjából már most tudjuk, hogy a megyei közúti igazgatóságok hogyan készültek fel Tél tábornok támadására. A tapasztalatok szerint a legtöbb gondot az útfelfa- gyások jelentik, majd ezt követik a hófúvásveszélyek. Kezdjük talán az utóbbival. Hazánk úthálózatának hosz- sza csaknem harmincezer kilométer. Ennek mintegy tíz százaléka van kitéve hófúvásveszélynek. Minden havas télen körülbelül 181)0 kilométer úton keletkezik hóakadály — a Közlekedési Minisztérium megállapítása szerint ezek tartoznak az 1-es veszélyességi fokozatba. A többi úton kettő—ötévenként fordul elő ilyen forgalmi akadály. A több mint ötszáz kilométernyi autópálya és főútvonal állapota a legszélesebb autós közvéleményt érdekli. Ilyen jellegű útszakasz az ország tizenkilenc megyéjéből csak nyolcban van. A hófúvás veszély ellen a közúti igazgatóságok többféleképpen védekeznek. A megelőző intézkedések — mint például erdősáv-telepítés és hófogórács-elhelyezés — csak a veszélyeztetett szakaszok 35 százalékán valósultak meg. A fennmaradó úthálózatról gépi erővel kell eltávolítani a hótorlaszokat. Ehhez minden útfelügyelet technikailag felkészült. Természetesen nem lehet egyidejűleg az összes akadályt eltávolítani. Ha a szél sebessége eléri vagy meghaladja az óránkénti ötven. kilométeres sebességet, az üzemmérnökségek vissza is vonják a gépeket, mert munkájuk hatástalan. Csak életveszély esetén — például mentőkíséréskor — dolgoznak. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy ilyenkor a hófújta útszakaszokat elzárják. Teszik ezt azért, mert szeretnék az autósokat megkímélni a többszörös hófogságtól, s az úttisztítás is egyszerűbb, ha nincsenek elakadt és elhagyott járművek rajta. Ehhez persze az is kell, hogy a gépkocsivezetők komolyan vegyék az útelzárásokat, s ne hajtsanak be ilyen szakaszra. A jegesedés mái- komolyabb feladat elé állítja az útfelügyeleteket. Telente 30— 40‘ úgynevezett jeges nap van, amikor az útpályák teljesen, vagy részlegesen lefagynak. Az elhárítást a közúti igazgatóságok mintegy tízezer kilométeren úgynevezett őrjáratos rendszerben végzik. Ez azt jelenti, hogy egy-egy szórókocsi 20— 40 kilométeres szakaszon cirkál, s ha jegesedés kezdődik a teljes útfelületet ipari sóval szórja be. Az elsőbb- rendű és kisebb forgalmú utakon csak a veszélyes szakaszokat szórják be. A környezetvédők, s az autósok zöme nem ért egyet az ipari só alkalmazásával. Nyugati példákra hivatkoznak, hogy ott már más anyagokat használnak. Nos, ott is marad a só, mint ahogy nálunk is. Ugyanis jelenleg ez a leghatékonyabb s legolcsóbb olvasztó eszköz. Az előbbi javítását célozza, hogy az idén már két olyan gépet is fognak üzemeltetni, amelyek bizonyos mértékig oldott, tehát nedvesített állapotban és egyenletesebben szórják az útfelületet. A télen autózók az idén is az ŰTINFORM-tól értesülhetnek arról, hogy egy-egy adott útszakasz milyen állapotban van, érdemes-e útra kelni. Az útellenőrök állandó kapcsolatban állnak az üzemmérnökségekkel, azok a közúti igazgatóságokkal, s így az ÜTINFORM-mal. A rádió időszakos adásai mellett továbbra is lehet telefonon érdeklődni, s ha akkor éppen nincs friss információ a kérdezett útszakaszról — tíz percen belül beszerzik azt. A már úton levők az üzemmérnökségektől kérhetnek. s kapnak tájékoztatást. Rákos József Fábián Zoltánra emlékezik az Új Aurora 1983 3. száma December 10-11 úttörűvezetők országos konferenciája Ez év tavaszától csapatszintű úttörővezetői értekezleteken, majd járási, városi, kerületi, végül megyei úttörővezetői _ konferenciákon értékelték az úttörőmozgalom helyzetét, az elkövetkező időszak legfontosabb teendőit. A tanácskozásokon megválasztott küldöttek december 10- én Miskolcon találkoznak, hogy az úttörővezetők VIII. országos konferenciáján értékeljék a mozgalom elmúlt 5 éves munkáját, meghatározzák az úttörőszövetség tevékenységének fő irányvonalát, feladatait. A két napra tervezett fórumon a plenáris üléseken történő átfogó politikai értékelés mellett szekcióüléseken tanácskoznak az úttörővezetők a gyermekek nevelésének, ellátásának helyzetéről, az úttörőszövetség érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájáról, társadalmi kapcsolatairól. Napirendre tűzik többek között az alsófokú nevelési-oktatási intézmények és az úttörőmozgalom együttműködésével, az úttörőélet belső demokratizmusával, a pirosnyakkendő- sök szabad idős szórakoztatásával kapcsolatos kérdéseket is. Irodalmi és művészeti folyóiratunk, az Űj Aurora ez évi harmadik száma a közelmúltban jelent meg, és terjedelmének nagy részét a "tragikusan elhunyt szerkesztőségi elnök, Fábián Zoltán írónak szenteli. A blokkban, melyben rá emlékeznek versek, cikkek, tanulmányok hozzák közelebb az olvasóhoz Fábián Zoltán alakját, írói arcélét, élete munkáját. Verssel emlékezik az eltávozottra Fodor András, Noth Zsuzsanna, Cseh Károly, Bodnár István, Filadelfi Mihály, közük Csák Gyula búcsúbeszédét, mely 1983. május 17-én, Fábián Zoltán temetésén hangzott el, Czine Mihály írását A kis-nagy- ember címmel, Szabó Éva Mindenki Zolikája című, szubjektív hangvételű emlékező sorait. Földeák Iván Nyugtalan kollégánk, Fábián Zoltán című cikkében állít emléket az írónak és irodalomszervezőnek. Katona Béla Fábián Zoltán nyíregyházi és Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolatairól tudósít, Bata Imre pedig így ír többek között: „Mint a hazát kereső nemzedékek, már csak megpillanthatják az ígéret földjét, ö is hasonlóképpen járt. Mikor látta — megpillantotta — a magáét, akkor ragadta el a halál." A tisztelet és a megbecsülés jele, hogy az emlékező cikkek, versek után közreadta a szerkesztőség Fábián Zoltán A nagyfolyónál című színművét is. A folyóirat bevezető rovatában Garai Gábor, E. Kovács Kálmán, Urr Ida, Németh Péter Mikola, Sass Ervin és Tomka Mihály verseit, valamint Dér Endre novelláját és Filadelfi Mihály regényrészletét kapja az olvasó, a Művészet rovatban Schéner Mihály ír Kohán Györgyről, a Tanulmány rovat — az azóta szintén tragikus hirtelenséggel elhunyt Béládi Miklós arcképvázlatát közli Pilinszky Jánosról, Kafer István pedig a cseh és a szlovák irodalom magyar fogadtatásának történeti áttekintését adja. Az 1983/3-as számot a Tájunk rovat zárja, melyben Tóth Lajos ír „Találkozásaim Darvas Józseffel” címmel, és itt közük Tóth Béla Dóka című visszaemlékezéseinek harmadik folytatását. (s—n)
