Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
NÉPÚJSÁG 1983. december 4., vasárnap Megkezdődött a magyarországi németek szövetségének kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) — Európának e táján a nemzetek, nemzetiségek tragédiákkal terhes sorsából megtanulhattuk, hogy a belső bajokra nem orvosság a nemzetiségi vagy vallási csoportok bűnbakká tétele, az indulatok elszabadítása. Valljuk, hogy a nemzetiségi kérdés igazságos és tartós megoldását csak a szocialista társadalom fejlődése, a szocialista demokrácia kiteljesedése hozhatja meg — mondotta Aczél György. Az MSZMP általános politikája, amelynek a nemzetiségi politika szerves része, az utóbbi több mint negyedszázadban a szocialista építés folyamatában kialakította és megszilárdította hazánkban a társadalom egységét. A szocialista Magyarországon alaovetően megváltozott a nemzetiséghez tartozás fogalma. Ehhez a magyarországi németek esetében is hosszú, tragikus eseményektől sem mentes út vezetett. A magyai'országi német nemzetiség ma hazájának érzi ezt az országot, amelynek társadalmában egyenrangú, megbecsült helyet foglal el. A jogok, kötelességek és lehetőségek egyenlősége azon a marxista világnézeti meggyőződésen alapszik, hogy egy szocializmust építő társadalomban törvény az egyenlőség, ami azt is jelenti, hogy a többnyelvűség, a kulturális hagyományok, életmódbeli szokások többfélesége nem zavaró tényező az állam életében, a társadalmat gazdagító sokszínűség. E különféle értékek, önmaguk feladása nélkül élhetnek, hathatnak, működhetnek együtt a másságok feladása nélkül. A szocializmus elveivel, történeti hivatásával. erkölcsével ez fér össze. A nemzetiségi jogok tiszteletben tartásán túl államunk folyamatos intézkedéseivel elhárítja a nemzetiségek fejlődése elől a nehézségeket —■ hangoztatta a Központi Bizottság titkára. — Politikánk nélkülözhetetlen eleme, hogy a nemzetiségeknek a velük egy nyelvet beszélő nemzetekhez fűződő kapcsolatai is szabadon érvényesüljenek. A nemzetiségeknek fontos küldetésük van a népek barátságának elmélyítésében. — Hazánk sorsának legfontosabb kérdése a béke védelme. Béke szükséges ahhoz, hogy az utóbbi csaknem négy évtized társadalmi vívmányait megőrizhessük és a népért vállalt politikai elkötelezettségünknek megfelelően fejleszthessük. Ebben továbbra is számítunk társadalmunk valamennyi osztályának, rétegének, magyaroknak és nemzetiségieknek a munkájára — mondotta befejezésül a Központi Bizottság titkára. Varga-Sabján László, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága nevében köszöntötte a kongresszust. A vitában több felszólaló hangsúlyozta az anyanyelv elsajátításának szükségességét. Fiatalok elmondták: szeretnék megismerni történelmüket, kulturális örökségüket, hagyományaikat, anyanyelvűket. Kérték nemzetiségük idős nemzedékét, segítsen nekik nemzetiségi tudatuk kialakításában. Pedagógusok is javasolták: a szülők tanítsák meg gyermekeiket anyanyelvűkre. A nyelvjárások ismerete nem akadályozza, sőt megkönnyíti az irodalmi német nyelv elsajátítását. A kongresszus ma folytatja munkáját. Egyensúly a hazai lótenyésztésben Egyensúlyi állapot következett be a hazai lótenyésztésben; hosszú évek óta először végre annyi csikó született, amennyivel biztosítani tudják a természetes utánpótlást. Ezzel a lóállomány csökkenése a jelek szerint megállt — erről tájékoztatta az MTI munkatársát Pál János, az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet osztályvezetője. Hazánkban 1958 óta, amikor is 724 ezer lovat számláltak, folyamatosan hagytak fel a lótartással és -tenyésztéssel, ám az utóbbi időben — a növekvő érdeklődés nyomán — stabilizálódik a helyzet. Jelenleg 111 ezres az állomány, és ennek 10 százaléka adná a kellő számú utánpótlást. Az elmúlt évi fedeztetések kedvezően alakultak, és így az idén 11 ezer csikó látottó napvilágot, pontosan annyi, amennyi az állomány szinten tartásához szükséges. Ezzel hazánkban is várhatóan beáll a kívánt egyensúlyi helyzet. A növekvő érdeklődést azzal magyarázzák, hogy az élő vonóerő jelentősége ma nagyobb, mint az elmúlt évtizedben. Még a nagyüzemekben is, a major körüli szállításokhoz — meghatározott feladatok elvégzésére —gazdaságosabban használhatják a lovakat, mint a vontatókat. Javított a helyzeten az is, hogy 1977 óta a háztáji lótartást is engedélyezik, s mivel a mezőgazdasági kisgépellátás ma még akadozik, sokfelé szívesen alkalmazzák a hagyományos lovas szántást, és fogják be ház körüli szállításra a lovakat. A számítások szerint az állománynak több mint fele — 54 százaléka — az egyének és a kistermelők tulajdonában van. Az új gyakorlat szerint egy helyen, a főváros melletti Üllőn került sor a felvásárlásra; mintegy 100 hároméves méncsikót egy időben és egy helyen minősítettek és próbáltak ki. Eléggé nagyok voltak a különbségek, ám a szakemberek szerint az állomány minőségének további javulása volt megfigyelhető, összesen 85 méncsikót vettek meg. Az árak erősen differenciálódtak, átlagosan 140 ezer forintot fizettek a méneseknek egy-egy csikóért. Véget ért a törzstenyészetek őszi szemléje is. Valamennyi ménest felülvizsgálták, és összegezték a tenyésztési eredményeket. Ennek alapján ítélik oda az állami támogatást a tenyészeteknek azért, hogy méncsikókat- nevelnek, és maguk is áldoznak erre a fontos munkára. Tizenhat állami gazdaság és 24 tsz törzstenyé- szefet vizsgálták; az idén először az állami támogatás megállapításánál nem az anyaállatok számát vették alapul — mint régen — hanem a csikók minősítése volt az egyik szempont, a másik pedig az, hogy miként alakultak a tenyésztési eredmények. A törzstenyészeteknek mintegy 10 millió forint állami támogatást ítéltek oda. 11 Művelődési Minisztérium közművelődést segítő munkájáról A fontosabb közművelődési feladatok végrehajtásának tapasztalatairól, a továbbképzés helyzetéről és a jövő évi főbb tennivalókról tanácskoztak a közelmúltban Budapesten a megyei tanácsok művelődésügyi osztályainak munkatársai és a megyei művelődési központok igazgatói. Az évadértékelő munkaértekezleten a Művelődési Minisztérium illetékesei beszámoltak arról: a tárca hogyan segítette idén a köz- művelődési törvényben meghatározott célok valóra váltását. Ezzel kapcsolatban Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője az MTI munkatársának elmondotta: idén megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak a minisztérium munkatársai az egyes társadalmi rétegek — elsősorban a kistelepüléseken és a lakótelepeken élők — hátrányos művelődési helyzetének javításával; a legszélesebb tömegeket érintő szórakoztató, a felfrissülést, a szabad idő hasznos eltöltését szolgáló tevékenységek fejlesztésével; a mindennapi élethez kapcsolódó közhasznú ismeretek erőteljesebb terjesztésével. A minisztérium szorgalmazta az irányítás demokratizmusának szélesítését, s megkezdte a közművelődési munka gazdasági szabályozó- rendszerének korszerűsítését. A közművelődési tevékenység demokratizmusának szélesedését szolgálta a gazdasági szabályozórendszer változásának széles körű vitája, az amatőr művészeti tanácsok és az e területen működő egyesületek — például a Magyar Fotókörök és Klubok Országos Egyesülete — megalakulása és munkája. A különböző társadalmi rétegek művelődési feltételeinek javítására a minisztérium megvizsgálta a munkahelyi művelődés helyzetét Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Heves és Zala megyében. Anyagiakkal,.. szakmai és jogi tanácsadással, kiadványokkal támogatta a lakótelepi klubpályázat kapcsán szerveződő spontán közösségek törekvéseit. Az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságával közösen meghirdette és gondozta a kistelepüléseken élő fiatalok színházba járását segítő pályázatot. Ennek nyertesei — megyei művelődési központok — több százezer forintos anyagi hozzájárulást kaptak például színházi buszok indításához. A megyei tanácsok közreműködésével a minisztérium áttekintette a közművelődési szakemberképzés és továbbképzés helyzetét, s a korszerűsítési tevékenység részeként az 1983—84-es tanévben Pécsett megkezdődött a népművelőképzés levelező tagozaton. A fontosabb jövő évi feladatokról szólva Kormos Sándor kiemelte: a minisztérium figyelemmel kíséri, milyen hatással van a közigazgatás átrendeződése a művelődési otthonokra. A tárca tájékoztató kiadásával segíti az érintett kultúrháza- kat. A közoktatás és a köz- művelődés tartalmasabb együttműködése céljából a minisztérium szervezeti egységei módszertani füzetsorozatot jelentetnek meg — pedagógusoknak, népművelőknek, szülőknek — a közművelődésre, szórakozásra, testedzésre lehetőséget adó intézményekről, programokról. Folyamatosan figyelemmel kísérik és elemzik a művelődési otthonokban folyó — a mindennapi élethez kapcsolódó — szakmai munkát, különös tekintettel a politikai kultúra, a közéleti aktivitás, a közhasznú ismeretek és a családi élet fejlesztését szolgáló művelődési formákra. Erdei Ferenc-pályázat Erdei Ferenc és a futóhomok címmel pályázatot hirdet a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A pályamű íróként, tudósként, államférfiként, a paraszti sors kutatójaként egyaránt mutassa be a magyar nép felmelkedé- séért harcoló Erdei Ferencet, s fejezze ki azt a sokrétű kapcsolatot, amely az Alföldhöz, a Duna—Tisza közéhez kötötte őt. Elemezze gondolatai továbbvitelének, gyakorlati hasznosulásának eredményeit, további lehetőségeit. A pályázaton részt vehetnek tudományos, az irodalmi területen, a közéletben tevékenykedő személyek és alkotó kollektívák. Csak jeligés pályázatot fogadnak el. A jeligét a név, a lakcím és a munkahely megjelölésével, zárt borítékban csatolják a dolgozathoz, amelynek beküldési határideje 1984. április 30. Cím: Bács-Kiskun megyei Tanács, Kecskemét (6000) május 1. tér 2. sz. Az alkotásokat külön bíráló bizottság vértékeli, s a kiemelkedő tudományos jelentőségű pályamunkák kiadásáról is gondoskodnak. Pályadíja: I. díj 30 ezer, II. díj 20 ezer, III. díj 10 ezer forint. Hogyan lehet vele játszani? Kivágással, hajtogatással, ragasztással és kifestéssel készül a mackók ágya, a hátukra adható hátizsák, az öntözőkanna és több más eszköz. Lehet a mackókkal bábozni; lehetnek kabalababák; készíthető részükre mackóbarlang és játszósarok. Hogyan? A gyerekek megtudhatják a DÖRMÖGÖÉK JÁTSZÓHÁZA négyszínnyomású kiadványból, amely kapható az újságárusoknál és a TRIAL játékboltjaiban. Folytatjuk a reformot F ontos tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szemle 1983. novemberi számában, Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése a szocialista építés szolgálatában címmel, az 1968-ban megkezdett gazdaságirányítási reform kibontakozásának várható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szükség, mik az előzményei, az meglehetősen ismert. Már vagy másfél évtizeddel ezelőtt világossá vált, hogy a gazdaságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. Hogy csak két egyszerű példára utaljunk, nem lehet csak új gyárakat, ipartelepeket építeni a kukoricaföldeken, ha közben a meglevő és elavulásnak indult régi üzemeket elhanyagoljuk; aligha célszerű új lakótelepek sokaságát tervezni, ha ennek az az ára, hogy a régi házakból álló történelmi belvárosokat a sorsukra hagyjuk. A többi között ezért került előtérbe a gazdaság intenzív fejlesztésének igénye, parancsoló szükségessége, amelyben a minőségi, tényezők váltják fel a mennyiségek bűvöletét. Az is köztudott, hogy ebbeli nagy elhatározásunkat keresztezte a tőkés világgazdaság immár több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fejlett kapitalista országtól eltérően —, ha a termelés növekedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs kétszámjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelművé vált, hogy a világgazdasági egymásra utaltság, a kölcsönös függőségi viszonyok korában ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakaszra való áttérést. Kétszeresen értelmét vesztette például a termelés mennyiségi mutatóinak bűvölete, amikor még az egyébként jó minőségű és ver- senyképes ipari, mezőgazdasági termékeink nyugaton történő értékesítése elé is nagy akadályokat gördít a fejlett kapitalista országok protekcionista külkereskedelmi politikája, a diszkrimináció. Az ipari termelésünk, a nemzeti jövedelem termelésének utóbbi évében lelassult üteme mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy gazdaságunk nem alkalmazkodik kellőképpen korunk új kihívásaihoz. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, új társadalmi hajtóerők felszabadítására. az 1968-ban megkezdett és ma is napirenden levő gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésére van szükség. A dokumentum egyébként — sokak várakozásával ellentétben — nem a közgazdasági szabályozórendszer változtatásaira helyezi a hangsúlyt (bár a változtatás legfontosabb követelményeire kitér), hanem a jelenlegi szocialista gazdasági viszonyainkat veszi bonckés alá. A három „főszereplőről”, vagyis az egyénről, a vállalatról, s a szocialista nemzetgazdasági közösségről szólva minden eddiginél részletesebben, meggyőzőbben tárja fel, hogy ki, miben érdekelt; hogyan töltheti be érdekegyeztető szerepét a szocialista gazdaságpolitika. A gazdaság- irányítás létfontosságú kérdésnek nevezi a vállalkozási készség fejlesztését, az egyénnél, a kisebb kollektíváknál, a vállalatoknál, a szocialista államnál egyaránt. Állást foglal amellett, hogy „a párt központi szerveit célszerű mentesíteni a gazdaságpolitika részletkérdéseivel kapcsolatos döntésektől", viszont — amint vártuk és szükség- szerű — leszögezi, hogy „növelni kell a párt szerepét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ez alatt. Síkraszáll az állam gazdasági funkcióinak árnyalt értelmezése mellett, kiemelve: „Különösen fontos a végrehajtó apparátus hatáskörének szűkítése, a gazdálkodás kereteit túlzott részletességgel taglaló jogszabály- alkotás visszaszorítása, továbbá a vállalati gazdálkodásba való gyakori és indokolatlan beavatkozás kiküszöbölése. Emelni kell viszont — az előzőekkel párhuzamosan — a gazdálkodási rend kereteit megszabó hatósági tevékenység és makroökonómiai munka színvonalát, hatásfokát és tekintélyét”. Végül — az egyén számára talán ez a legfontosabb — kiemelten szól arról, hogy az egész jövedelempolitikánkat annak a szolgálatába kell állítani, hogy ne lehessen boldogulni a mai lanyha teljesítménykövetelményekkel, hogy a szó szoros értelmében is az éljen jobban, aki jobban is dolgozik. A tanulmány, többet jelent számunkra egyetlen közgazdász — mégoly okos ember — mélyen szántó gondolatainál, hiszen a párt elméleti és politikai folyóirata által életre hívott szakértői munkaközösség véleményét tolmácsolja, megjegyezve: „Napjainkban felgyorsultak a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére irányuló munkálatok. Kibontakozásukat a párt kezdeményezi”. Más szavakkal egy olyan tanulmányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bontakozik ki majd vita, s a többi között, mire irányul az 1968-ban elkezdett gazdaságirányítási reform továbbfejlesztése. A szerző szavai nem rejtik véka alá, hogy mindez — nehéz lesz. Ezt sugallja például az alábbi bekezdés is: „Az 1968-ban bevezetett reform alapján létrejött gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését nem tértől és időtől független közegben valósítjuk meg, hanem a népgazdaság nehéz, drámai fordulatokban is bővelkedő közegében. És nem akárkikkel, hanem olyan erpberekkel, akik közül nem kevesen évtizedeken át hozzászoktak a lanyha teljesítménykövetelményekhez, akiknek zöme a f,teljesítmény” fogalmán elsősorban mennyiségi eredményeket ért, akikbe nem ideg- ződött be még a kockázat- és felelősségvállalás, és — nem utolsósorban —, akik ma aggódva tekintenek a jövőbe, féltik a több évtized alatt elért szerény jövedelmüket, igen sokra tartják egzisztenciális biztonságukat. Ez egyszerre int határozott lépésekre és fokozott megfontoltságra. A nehéz gazdasági helyzetnek és az aggódással teli társadalmi légkörnek nem szabad visszariasztania bennünket a tettektől; tettek nélkül ugyanis nem sok reményünk lehet saját sorsunk belátható időn belüli javítására. Ám fokozottan körültekintőnek kell lennünk az intézkedések komplex előkészítésében.” Magyar László Határ menti szénhidrogén-kutatás Több mint egy évtizede folytatnak együttműködést a határvidéken a magyar—jugoszláv szénhidrogén-kutatók. A magyar és jugoszláv geológusok, geofizikusok kölcsönösen előnyösnek tartják a közös munkát, rendszeresen tájékoztatják egymást a kutatási eredményekről, együtt értékelik a határ menti kutatási adatokat. Az egyik eredménye a Barcs környéki földgázlelőhelyek feltárása. Az ebben a térségben folyó közös kutatómunkának az is jelentőséget ad, hogy viszonylag nagy mélységben, 3800—4000 méteren helyezkednek el a szénhidrogén-tároló rétegek. Így a geológiai adatok egyeztetésével mindkét oldalon csökkenteni tudják a kutatás költségeit.
