Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-28 / 304. szám

1983. december 28., szerda e Javult a tulajdonvédelem az ipari szövetkezetekben A szarvasi Szirén, a Plastolus és a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari, valamint a Gyomaendrödi Fa- és Építőipari Szövetkezet termelési értéke és saját vagyona több százmillió forintot tesz ki. A közelmúltban, a szarvasi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság arra keresett választ, hogy a négy szövetkezetben hogyan gondoskodnak a tulajdonvédelemről. ' M Krim------------------------------­A társadalmi tulajdon vé­delmének szervezett formá­ban történő biztosítása első­sorban az üzemrendészeten keresztül valósul meg. A szövetkezetek mindegyikénél működik üzemrendészet. Szervezeti formájuk és haté­konyságuk azonban eltérő. Mind a négy helyen éves munkaterv szerint dolgoz­nak a rendészek. Az ellen­őrzések során tett megálla­pításokat általában jegyző­könyvezik. A szőnyegszövő háziipari szövetkezetnél az ellenőrzésekről viszont csak akkor készítenék jegyző­könyvet, ha hiányosságot ál­lapítanak meg, és külön in­tézkedés szükséges annak kiküszöbölésére. Elismerésre méltó a felügyelő bizottsá­gok tevékenysége is. Éven­ként általános tulajdonvé­delmi vizsgálatot tartanak. Gyakran ebbe a munkába bevonják a belső ellenőröket és az üzemrendészeket is. Alkalmanként a külső szer­vek, így a PM Ellenőrzési Igazgatósága és a KISZÖV ellenőrzési irodája végez vizsgálatot. A tulajdonvéde­lemmel kapcsolatban szá­mottevő mulasztást egy eset­ben sem állapítottak meg. Az ellenőrzések tapaszta­lataira különböző módon reagálnak a szövetkezetek. A népi ellenőrök megállapítot­A MŰVELŐDÉSI OTTHONOK megújításában, feladataik el­látására való alkalmasabbá tételénél hasznosítani. Ennek egyik gátját az igen rossz tárgyi feltételekben látjuk. Felméréseink és ta­pasztalataink bizonyították: nem képesek az adott közös­ség valós, meglevő igényei­nek kielégítésére, nem von­zóak, nem indukálnak új igényeket. Az intézmények fele háború előtt épített vá­lyogépületben működik, de nem sokkal szerencsésebbek az ’50-es, ’60-as években épí­tett művelődési otthonnal rendelkező települések sem. 1970-től összesen tíz intéz­mény épült, jelentősebb fel­újításra pedig csak korláto­zottan került sor. Ezen a helyzeten a jelenlegi körül­mények között csak nagyon gondosan megtervezett, kö­rültekintő programmai lehet változtatni. Nem az intéz­mények, hanem A TEVÉKENYSÉG MEGÚJÍTÁSA a lényegi kérdés, ezért első feladatként az igények és követelmények számbavéte­lét végeztettük el a közmű­velődés szakembereivel. A törekvés a meglevő épület­ben rejlő, eddig rosszul hasz­nosított' lehetőségek feltárá­sa, valamint átalakítással, új térszervezéssel az alkal­masság fokozása volt. Leg­több esetben elképzelések születtek az intézmény kör­nyezetének, udvarának kö­zösségi hasznosítására is. Ta­nácsadó csoportot hoztunk létre, de a helyi közösségek, elsősorban a használók is részt vettek a tervezésben. A pályázat pénzügyi felté­teleinek megteremtéséhez a megyei tanács 10 millió, az Országos Közművelődési Ta­nács 9 millió forintot bizto­sított. Ezt a helyi tanácsok — a társadalmi felajánláso­kon túl — több mint *20 mil­ták, hogy a Szirén Ruháza­ti és Háziipari Szövetkezet az ellenőrzés után igen gyor­san intézkedik a vagyonvé­delemmel kapcsolatos hiá­nyosságok kiküszöbölésére. A szövetkezet elnöke több eset­ben írásos figyelemfelhívást és utasítást adott ki a ren­dészek megállapításai alap­ján. A Plastolusnál viszont más a helyzet. Sem a ren­dészek, sem a felügyelő bi­zottság, sem a belső ellenőr nem kap visszajelzést. A bizonylati rend szabá­lyainak megtartása is erősíti a vagyonvédelmet. Csak egy szövetkezetnél, mégpedig a Szirénnél állapították meg egyértelműen a népi ellen­őrök, hogy a bizonylati sza­bályzat megfelelő keretet biztosít a társadalmi tulaj­don védelmére. Sok gondot okoz több helyen a tárolás. Nem mindenhol tudnak rak­tárépületet biztosítani az anyagok elhelyezésére. Ezen az állapoton lehetne javíta­ni. A Plastolusnál például raktári polcok elhelyezésé­vel dupla mennyiséget le­hetne zárható helyen tárol­ni. Némelyik szövetkezetben a zárható raktáron kívül fe­dett, elkerített tárolóhelye­ket alakítottak ki. Így tárol­ják a Szőnyegszövő Házi­ipari Szövetkezetnél a bér­munkára érkező anyagokat. lió forinttal egészítették ki. Ebben az ötéves tervben összesen 17 művelődési ott­hon korszerűsítése kezdődött meg. Az elmúlt időszak leg­jelentősebb kulturális beru­házása az ez év tavaszán fel­avatott Mezőhegyesi Általá­nos Művelődési Központ, ahol az iskolai nevelés, a közművelődés és a sport igen magas szintű feltételeit egy szervezeti egységben biztosítják. Ennek előnyeit hangsúlyozva látnunk kell azonban, hogy az ilyen nagy­ságrendű kulturális beruhá­zásokra az elkövetkezendő években nem lesz lehetősé­günk. A tárgyi feltételek javulá­sát, bővülését jelzi A MÚZEUMI HÁLÓZAT hat új létesítménye (Tesse- dik Múzeum, Szarvas, Dar­vas Emlékház, Orosháza, Bé­kési Galéria, iskolamesteri ház, Békés, szeghalmi mú­zeum, Vésztő-mágori Törté­nelmi Emlékhely). Elkezdő­dött a Békés megyei Jókai Színház rekonstrukciója, is, mely a közönség igényesebb kiszolgálásán túl a művészi alkotómunka feltételeinek javítását tartja szem előtt. Az intézmények költségve­tésének növekedése abszolút értelemben jelentős volt, hi­szen gyakorlatilag minden hálózatnál 1975. és 1982. kö­zött a duplájára, vagy több­szörösére növekedett. Ezen belül pedig elsősorban AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS mértéke nőtt a saját bevé­telt és az egyéb támogatá­sokat meghaladó ütemben. Ez a növekmény azonban a tartalmi tevékenység hasonló ütemű fejlesztése helyett a működési kiadások rohamos növekedését és a személyi kiadásokat fedezte le. Ezt jól példázza, hogy a Megyei Múzeumi Szervezetnél a tar­talmi tevékenységre (kiállí­tás, régészeti ásatás, gyűjtés A fa- és építőipari szövetke­zetben az építési területen, valamint a telephelyen levő anyagokat körülkerítették, őrzésükről is gondoskodtak. A faipari részlegnél viszont nem megfelelő az anyag tá­rolása. Ezzel a témával már a felügyelő bizottság is fog­lalkozott, és figyelemfelhí­vással élt. A szakszerűtlen tárolás a vagyonvédelem megsértésén túlmenően nagymértékben hozzájárult a faanyag minőségének és ál­lagának romlásához. Az anyagok takarékos fel- használása érdekében két szövetkezetnél prémium- rendszert dolgoztak ki. A fa- és építőipari szövetkezetnél a megtakarított anyag 15 százalékát prémiumként fi­zetik ki a dolgozóknak. A vezetők premizálásában szin­tén szerepet játszik az anyagtakarékosság. A Szi­rénben is van anyagtakaré­kossági prémiumrendszer. A szabászat dolgozóinak fél­évenként fizetik ki, mégpe­dig utólag meghatározott összeget. Ilyen formában a dolgozók előre nem tudják, milyen mértékű dotálásban részesülnek, így az ösztönző jelleg sem érvényesül kellő­képpen. A Plastolusnál és a Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezetnél anyagtakarékos­ságra érdekeltségi rendszert nem dolgoztak ki. A _népi el­lenőrök megállapították, hogy mind a négy szövetkezetben javult a tulajdonvédelem helyzete. Megfelelő figyel­met fordítanak az ellenőr­zésre, az anyagok óvására, a selejtes termékek csökken­tésére és a leltári szabályok megtartására. Ám gondok és hiányosságok is akadnak. Éppen ezért a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság több javaslatot dolgozott ki a szövetkezeti tulajdon vé­delmének további erősítésé­stb.) fordítható összeg ará­nya összköltségvetésen be­lül az 1975. évi 20 százalék­ról 1982-re 13 százalékra csökkent. Vagy a könyvtári hálózatban a könyvbeszerzé­si keret több mint 1 millió forintos növekedése nem eredményezte csak 6 ezer kötet könyv beszerzését. Az intézmények saját bevételei­nek növekedése nem a szol­gáltatásokat igénybe vevők számának emelkedéséből ered, hanem elsődlegesen e szolgáltatások árának (pl. belépőjegy) emelkedéséről. A SZEMÉLYI FELTÉTELEK alakulásában bizonyos mér­tékű javulást elértünk, de a kitűzött céltól (a főhivatású közművelődési dolgozók tel­jes körű szakképesítettségé­től. még távol vagyunk. Fo­lyamatosan gondoskodtunk a felvételi előkészítőről, a fő- hivatásúak és tiszteletdíja­sok folyamatos továbbkép­zéséről, és szorgalmaztuk a népművelők politikai okta­tásba körténő bekapcsolódá­sát. A szakmai felkészültsé­get javítja az MSZMP Me­gyei Oktatási Igazgatósága által meghirdetett egyéves speciális képzés, melyen 30 főállású népművelő és mun­kahelyi művelődési bizottsá­gi titkár vesz részt. Igen jelentős a főhivatású népművelők, könyvtárosok, múzeumi dolgozók számának növekedése, ugyanakkor a tiszteletdíjasok csökkenése. Nem változott a népművelők jövedelme a többi értelmisé­gi pályán dolgozókéhoz vi­szonyítottan. Némi biztató változás e tekintetben az in­tegrált inézményeknél ta­pasztalható. Évente ugyan­akkor hatvanan-hetvenen kapnak a közművelődésben, művészetek területén végzett munkáért megyei vagy or­szágos elismerést, kitünte­Dr. Becsei József (Folytatjuk) Kevés termelőegységről mondható el az, ami a Bé­késcsabai MEZŐGÉP Válla­latról: már több mint tíz év óta folyamatosan a legjob­bak között található, terme­lését, exportját állandóan növeli, és még az időnként törvényszerűen bekövetkező kisebb visszaesések idején is az élvonalban tudott marad­ni. Folyamatos fejlődés Amikor a hatvanas évek közepén a megyében műkö­dő gépjavító állomásokból létrejött a MEZŐGÉP, alig­ha gondolta valaki is, hogy ilyen lesz a jövő. A kezdeti útkereső években szinte an­nak is örültek, ha munkához jutottak, korszerűbb mező- gazdasági gépgyártásról még szó sem lehetett. A döntő fordulat akkor következett be a vállalat életében, ami­kor az NSZK-beli Claas cég­től megvették a soros csőtö­rő adapterek licencét. A ku­korica-betakarítás e korsze­rű eszközei rövid idő alatt kiváló minőségben készültek a Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál, és ezzel meg­kezdődött a világszínvonalú mezőgazdasági eszközök gyártása a megyében. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ettől kezdve töretlen volt a fejlődés. A kezdetben gyártott négysoros betakarí­tó adapterek után elkészül­tek a hat- és nyolcsorosok, és a vállalat szakemberei ki­fejlesztették azokat a válto­zatokat, melyek csatlakoztat­hatók az összes hazánkban dolgozó kombájnhoz. Üjabb nagy lépés volt a silóadapterek gyártásának megkezdése. Itt egy újabb világcég, a Hesston volt a MEZŐGÉP partnere. Elké­szültek a gyárban az első napraforgó-betakarító adap­terek, megoldották a szója betakarítását, és különböző kiegészítésekkel látták el a csőtörőket és a silóadapte­reket. A termelés bővülésével, a termékek egyre korszerűbbé válásával együtt, folyamato­san nőtt a vállalat exportja is. Az adapterekből nagy mennyiséget vásárolnak a szocialista országok, de igen jelentős a vállalat tőkés ex­portja is. A Claas például teljesen abbahagyta a kuko- rica-betakarító adapterek gyártását, és a neki szüksé­ges teljes mennyiséget a 1984 első napjaiban országos állatszámlálásra kerül sor. A Központi Statisztikai Hivatal háromévenként méri fel az or­szág állatállományát. Ezúttal mintegy 10 ezer számlálóbiztos keresi fel az ország valameny- nyi településén az állattartókat, hogy összeírja a kistermelők haszonállatait kor és ivar sze­rint, a méhcsaládok számával MEZŐGÉP-tői rendeli meg. Üjabban egyre többször for­dul elő, hogy a szocialista országok kombájngyártói is együtt lépnek fel a Békés­csabai MEZŐGÉP Vállalat­tal harmadik piacon. Emelkedő export A vállalat fejlődésének e rövid összefoglalása is sej­teti, hogy rugalmas, a piaci igényekhez mindenkor al­kalmazkodó innovatív szer­vezet a Békéscsabai MEZŐ­GÉP Vállalat. Ezt az állítást természetesen a számok is igazolják. A jelenlegi világ- gazdasági válság idején, amikor a korszerű terméke­ket is egyre nehezebb érté­kesíteni, a vállalat meg tud­ta őrizni a korábbi évek fej­lődési ütemét. Az idei árbevétel 15 száza­lékkal haladja meg a terve­zett szintet, és több lesz, mint egymilliárd forint. En­nek többsége exportból szár­mazik, a szocialista orszá­gokba 480 millió forintért, dollárelszámolású piacokra 158 millió forintért szállítot­tak termékeket az idén. Kü­lönösen ez utóbbi adat fi­gyelemre méltó, ugyanis 7 százalékkal meghaladják azt a feszített tervet, melyet egy tavalyi — sokak szerint fe- lülmúlhatatlannak tartott — rekordév előzött meg. Az ed­digi számok ismeretében ta­lán nem meglepő, hogy a nyereségtervet is derekasan, 41 százalékkal sikerült túl­teljesíteni, és elérték a 120 millió forintot. Volt az idei évnek még egy nagy sikere, mely tulaj­donképpen jövőre kamatozik majd, és ez az, hogy siker­rel szerepeltek egy Világ­bank által kiírt versenytár­gyaláson. Ennek eredménye­ként az idén 16 millió fo­rintért. jövőre pedig már 40 millió forintért szállítanak kukorica-betakarító adapte­reket a világbanki hitel- konstrukció keretében. Döntés még nincs Miután a múltról és a jelenről ennyi jót és szépet írtunk, az olvasók bizonyára várják a folytatást, a biztató jövő felvázolását. Sajnos, nem ez következik, mert az 1984-es esztendőnek rengeteg kérdőjellel kezdenek neki. Ezek szinte mind egy okra vezethetők vissza: nem le­együtt. Hasonló számlálás leg­utóbb az 1981. évi általános mezőgazdasági összeírás kereté­ben volt. A korábbi összeírásokhoz ha­sonlóan az egyedi adatok ez­úttal sem kerülnek nyilvános­ságra, azokat kizáróalg össze­sítve használják fel. Az össze­sített eredmények elsősorban a kistermelők zavartalan takar­het tudni, hogy jövőre lé­tezik-e még jelenlegi formá­jában a Békéscsabai MEZŐ­GÉP Vállalat. A bizonytalanság magya­rázata egyszerű: a vállalat orosházi és mezőkovácsházi gyárai élve a rendelkezések adta lehetőségekkel, beje­lentették az Ipari Miniszté­riumnak, hogy a jövőben önállóak kívánnak lenni. Az érvek és indokok teljes is­merete nélkül is elgondol­koztató: vajon érdemes-e szétszedni egy hosszú ideje jól és eredményesen dolgozó, még nagynak sem nevezhe- » tő vállalatot? Ez a kétkedés már csak azért is indokolt, mert az ^ utóbbi években — éppen az adaptergyártás fel­futtatásához — az orosházi gyár fejlesztésére legalább 30 millió forinttal többet költött a vállalat, mint amennyi az ottani termelési érték alapján képződött vol­na. Természetesen a többi gyár és gyáregység ennyivel kevesebbet fordíthatott fej­lesztésre. Ilyen és hasonló okok miatt a gyárak és gyáregységek pártalapszer- vezeti titkárainak értekezle­tén — ahol megvitatták az esetleges szétválás következ­ményeit — nem értettek egyet az orosháziak és a mezőkovácsháziak elképzelé­seivel. Döntés azonban az ügyben még nincs, és ez a bizony­talanság rányomja bélyegét a jövő évi tervkészítésre. A hangulat azonban nemcsak ezért rosszabb a szokottnál, hanem azért is, mert a vál­lalatnak már hosszabb ideje nincs igazgatója. Pedig az előrelátó, hosszú távú tervezésre, a jó érte­lemben vett erős kezű, ha­tározott vezetésre most külö­nösen nagy szüksége lenne a vállalatnak. Az aszály miatt csökkent a belföldi fizetőké­pes kereslet, és az így létre­jövő termelési felesleget kül­földön kell értékesíteni. Gyártásra értek az új fej­lesztések is, jövőre tovább­fejlesztett csőtörővei, négy adapterrel felszerelhető há­rom különböző teljesítmé­nyű szecskázógéppel és egy szabadalommal védett zúzó­darálóval jelenik meg a pia­con a MEZŐGÉP. Nagy kár lenne, ha akár az elhamar­kodott, akár a késedelmes döntések miatt megtörne egy eddig kitűnően működő vál­lalat fejlődésének lendülete. Lónyai László mányellátásának megszervezésé­hez, a felvásárlók és a húsipar tervszerű munkájához szüksé­gesek, és segítségükkel előre becsülhetők a kiviteli lehetősé­gek is. A Központi Statisztikai Hiva­tal kéri az ország állattartó kis­termelőit, hogy pontos válasza­ikkal ezúttal is segítsék a számlálóbiztosok január 1-től 10-ig tartó munkáját. A statisztikai felvétel legfon­tosabb eredményeit előrelátha­tólag már január végén közzé­teszik. re. (Serédi) Országos állatszámlálás

Next

/
Oldalképek
Tartalom