Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-23 / 302. szám
NÉPÚJSÁG 1983. december 23-, péntek Munkásgyűlés a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár január elsején az elsők között vezeti be a 40 órás munkahetet — jelentette be Novák Béla vezérigazgató a csütörtök reggel megtartott munkás- gyűlésen. A vállalat sziget- szentmiklósi törzsgyárában mintegy 4000 munkás és alkalmazott hallgatta meg az idei esztendő tervteljesítéséről szóló beszámolót. A járműipari nagyvállalat árbevétele ebben az esztendőben 10,7 milliárd forint, az előző évinél 10,4 százalékkal több. Autóbusz-padlóváz értékesítésük 500 darabba] nőtt, s elérte a 12 500-at. Ezzel a teljesítménnyel jelentősen hozzájárultak az Ikarus sikeres gazdasági munkájához, az államközi kötelezettségek teljesítéséhez. A Csepel autógyáriak 18 000 szervokormányt és több mint 14 000 sebességváltót állítottak elő, ez utóbbiak 54 százalékát már a korszerű ZF-váltók teszik ki. A munka termelékenysége az idén 6,7 százalékkal emelkedett. A kedvező eredmény eléréséhez a műszaki fejlesztési és termelésszervezési intézkedések mellett hozzájárult a vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenysége is. A Csepel Autógyár anyag- és energiamegtakarítási intézkedései nyomán a költségek csaknem 50 millió forinttal csökkentek. A növekvő termelést 12 százalékkal kevesebb importtal érték el. A vállalat nyeresége — az előzetes felmérések szerint — a múlt évihez képest 11 százalékkal nőtt. A folyamatosan javuló gazdasági feltételek lehetővé tették, hogy több mint 40 dolgozónak adjanak lakásépítési kölcsönt, ugyanennyinek a helybeli munkáslakásokból juttattak otthont. A vállalat más gyárainak dolgozóit is munkahelyi támogatással segítették a fészekrakásban. Űj munkásszállót és sportcsarnokot is építettek. A munkásgyűlésen jelezték: jövőre százzal több autóbusz-padlóvázat kell gyártaniuk, a konvertibilis elszámolású exportelőirányzatuk 6 millió dollár. A bevezetőben említett heti 40 órás munkához az időalap-csökkenéssel arányosan rendezik a normákat is, s ezzel együtt átlagosan 5 százalékkal emelik az érintett dolgozók órabérét. A gyár december 22-ig teljesítette az évi tervet, ám az ünnepek között sem szünetel mindenütt a munka, a karbantartók előkészítik a gépsorokat, elvégzik a nagyjavításokat, hogy január 3-án az ideinél is nagyobb tempóban indulhasson a termelés. A munkásgyűlésen jelen volt, és az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte a gyár kollektíváját Berecz János, a Nép- szabadság főszerkezstője. n Dél-alföldi TCSV készen áll a „zárszámadásra” A közelgő év vége előtt már át lehet tekinteni ennek az esztendőnek az eredményeit. Békés és Csongrád megyében üzemelő 15 tégla- és két cserépgyár az iparágban is meghatározó jelentőségű. Különösen a cserépre érvényes ez, hiszen ma az ország minden harmadik cserepéből kettő Csabán készül. Régi szokás szerint a teljesítményt milliókban fejezzük ki: 218 millió tégla és 60 millió cserép készül el az év végéig vállalatunknál. Ez magában foglalja mindkét fő termékünknél a 4-5 százalékos túlteljesítést is a tervhez képest. Csak ebből a túlteljesítésből 200 családi ház falazata épülhet fel, és 1000 lakás tetőfedéséhez jut cserép. Ez dolgozóink hozzájárulásaként is elfogadható, a lakásépítés terven felüli megsegítéséhez, akik vállalták a szombat—vasárnapi plusz műszakokat, gazdasági munkaközösségeket alakítottak a gépkapacitások minél jobb kihasználására. A karbantartók olyan állapotban tartották a gépsorokat, hogy a gépállás csökkent, ezáltal is nőhetett a teljesítmény. Nagy segítség volt természetesen a bérpreferencia is, amelyet éppen ennek a többletnek az eléréséhez kaptunk, továbbá, míg korábban a talajnedves- agyag szilárdítására megszárított tégla egy részét porrá darálva visszaadagoltuk. Két év óta nagy mennyiségű agyagot halmoztunk fel szabadtéri depóniákban, ahol a talaj víztartalmának jó részét elvesztette, és most már nem kell port adni az alaktartó keménységhez. A technológiai előny mellé jól jött az a hárommillió forint energiamegtakarítás, amennyivel kevesebb földgázt használtunk fel a nyerstermék megszilárdításához. Vállalkoztunk gépek és gépalkatrészek exportjára. Olaszországba 16 millió forintért szállítunk általunk gyártott vagy készre munkált gépipari termékeket. Tudjuk, hogy ez nagyon szerény hozzájárulás bármilyen egyensúlyhpz, de segítő szándékunkat tükrözi. Szélesítettük az egységrakományok körét, minden korszerű gyárban gépi készárumozgatás segíti a vevők gyors kiszolgálását. A lakosság áruval való ellátása nagy felelősséggel jár. Nemcsak megtermelni kell a több száz millió téglát és cserepet, hanem az elosztásban is részt kell vennünk. A megnövekedett építési kedv fellendítette a piaci keresletet, és ezt a felfokozott igényt alig lehet kielégíteni. A belkereskedelem, a TÜZÉP és az ÁFÉSZ egységeinek éves szerződés alapján szállítjuk vagy adjuk át termelésünk 80—90 százalékát. Ez hatalmas mennyiség. A családi- ház-építők tégla- és cserépellátását olyan fontos feladatnak tekintjük, mint ezen termékek megtermelését. Az a „szépséghiba” fordulhat csak elő, hogy a földrajzilag távolabb eső (Nyírség és Szabolcs) területek még január első öt napjában is a ’83-ás szerződésre kapnak cserépszállítmányokat. Nagy erőfeszítésekre volt késztetve a 2 ezer 500 fős kollektívánk, hogy eleget tegyen a várakozásoknak. Szerény nyereséget terveztünk, de ezt meghaladó vállalati eredmény elérhető közelébe kerültünk. Szeretnénk mielőbb kikerülni az alacsony hatékonyságú” kategóriából, melyben gazdálkodni nem egy felemelő érzés. Dolgozóink körében gyakran merül fel a kereseti lehetőség és a szocialista ellátás színvonalnövelésének kérdése. A téglaipar a központi bérszínvonal-szabályozás rendjébe tartozik. Eszerint 1983-ban 2,2 százalékkal emelhettük az egy főre jutó átlagkeresetet. A bérek fejlesztését nem kapkodtuk el, nagyrészt az év második felében, némileg tisztázott helyzetben adtuk oda dolgozóinknak. Tisztázásra az várt, hogy a cseréptermelési kötelezettség elviszi-e a létszám-megtakarításból nyerhető további béremelési lehetőséget. Nagyon kellett a több cserép, íeltöltöttük a létszámot, kockáztatva a kifizethető bérek szintjét. Törekvéseinket látva trösztünk vezetése bérpreferencia juttatásával enyhítette gondjainkat, és végül is találkoztak számításaink. A szocialista juttatások előző években kialakult szintjét megtartottuk. Az üdülés, étkezés, óvoda- és bölcsődefenntartás, munkába járás, lakásépítés, tüzelőakció, gyermeküdültetés, segélyezés, sport- és kulturális ellátás, valamint a többi béren kívüli juttatás sem szenvedett csorbát. Talán ezért is működtek a munkahelyi demokrácia fórumai zavartalanul, a központi akarattal összhangban. A brigádok versenyét a gyárak közti versengés szintjére emeltük egy új értékelési rendszer bevezetésével. Bizakodva nézünk az 1984- es esztendő elé. Minden tervfejezetünket kidolgoztuk, a jövő évi terv jóváhagyásra vár. Lehet hallani vészjósló hangokat, néha kapkodás látszódik, mi azonban kollektívánknak a nyugodt munkavégzés feltételeit akarjuk megteremteni 1984-re is. Jó műszaki előkészítés után rövid idő alatt kijavítjuk a termelő gépeket, és a korszerű gyárakban január 2- től teljes kapacitással indítjuk az új gazdasági évet. Szerény fejlesztési programunk a korszerűsítés jegyében folyik tovább, öt hagyományos technológiával üzemelő gyárban a kemencemunkát gépesítjük. Ha vonzóvá már nem is lehet tenni az égetőkemencék körüli munkavégzést, de próBálunk megteremteni „munkásmegtartó” munkahelyeket. Krizsán András igazgatóhelyettes A legfontosabb^ a nyíltság és demokratizmus A gazdasági munka pártellenőrzéséröl Az üzemi pártbizottságok és pártalapszervezetek életében már hosszabb ideje a gazdaság foglalja el a központi helyet. Érthető tehát, ha az üzemekben, kommunistákkal beszélgetve, a gazdaságpolitika sikeres alkalmazásának feltételeiről, a végrehajtás mai körülmények között is hatékony politikai módszereiről esik a legtöbb szó. A gazdaságot jellemző állandó változások arra késztetik a pártszervezeteket, hogy a bevált módszerek igénybevétele mellett keressék az újat, a jobbat. Tapasztalataik arra utalnak, hogy a továbblépés kulcsa a — pártellenőrzés eredményességének javítása, eszköztárának bővítése. Kevesebbet, de jobban A pártszervezetek. az elmúlt évekig a gazdasági vezetők beszámoltatását részesítették előnyben. A jelenlegi gazdasági viszonyoknál azonban a korábbiaknál élesebben mutatkoznak meg e bevált forma alkalmazásának fogyatékosságai. Néhány ezek közül: a beszámoló általános, a célja nem világos; a gazdasági, intézményi vezetők felkészítése, felkészülése nem kielégítő, mert döntően a termelés anyagi-technikai kérdéseiről tájékoztatnak; nem eléggé nyíltak, nem avatnak be a gondokba, sokszor csak az eredményekre összpontosítanak; igényük az üzem munkájának általános támogatására szorítkozik. Ugyanakkor a pártszervezetek sem mindig elemezték az adott gazdasági téma politikai hatásait, nem vették számba munkájuk idevágó tapasztalatait, és a megjelölt feladatok tekintélyes része is szakmai jellegű volt. A felsorolt hiányosságok természetszerűleg nem együtt és egyidejűleg jelentkeztek a vezetői beszámoltatásoknál, egy-egy esetben csak néhány elemük volt kitapintható, de így is nehezítették a végrehajtás áttekintését,* a politikai feladatok kijelölését. A pártszervezetek még 1982-ben kritikusan elemezték, értékelték a pártellenőrzés munkamódszereit, s továbbfejlesztették azokat. Mindez észrevehető eredményekkel járt. Részben ennek tulajdonítható, hogy a párt- szervezetek általában időben felismerik a munkaterület helyzetéből adódó ellenőrzési feladatokat, és munkaprogramjaikban rögzítik közülük a leglényegesebbeket. Ugyanakkor már képesek a gyors változásokra is reagálni. Terjed az a felfogás, hogy nem több, hanem jól előkészített, mélyreható, az eredményeket is bemutató és a nehézségeket is feltáró, segítő szándékú, ellenőrző munkára van szükség. A pártmunka üzemi gyakorlata is azt igazolja, hogy az ellenőrzés csak akkor lehet alapos, a tényleges okokat feltáró, előbbre vivő, ha egyenként---------------------------té^v eszi sorra az alapvető fontosságú tennivalókat. Tanulmányozva a munkaterveket, a vezetőségek ülésterveit, a viták nyomán született állásfoglalásokat, megállapítható, hogy az említett alapállásból kiindulva, a pártszervezetek kiemelten foglalkoztak a takarékosság helyzetével. Elsősorban az anyag- és energiafelhasználást, az általános költségek alakulását tekintették át. Állandó téma a munkaszervezés és a munkaerő-gazdálkodás, szoros összefüggésben a vezetők, különösen a művezetők tevékenységével és a teljesítménybérezés alkalmazásával. Több vállalati párt- bizottság kezdeményezte a belső irányítás és az érdekeltség továbbfejlesztését, ezen belül az önelszámoló egységek számának növelését, az értékesítéshez jobban kapcsolódó termelést. Nagy figyelmet fordítottak az emberi sorsokat is befolyásoló termékszerkezet korszerűsítésére, az ezzel járó belső átcsoportosításokra, a szakmai átképzésre, a vezetők szervező munkájára. Kedvező változások A példák azt mutatják, hogy felgyorsult az új utak, módszerek keresése. Gazdagodott az ellenőrzések tartalma, témái már összhangba kerültek a gazdaságpolitikai követelményekkel. A beszámoltatás ma is elterjedt módszer, erősödött azonban alkalmazásának tudatossága, gazdaságpolitikai tartalma. Jelentős a javulás az állandó és az ideiglenes munkabizottságok ellenőrző munkájában. Gyakran tartanak kihelyezett üléseket, helyszíni vizsgálatokat. A fejlődés másik új vonása, hogy az üzemi pártbizottságok egyre gyakrabban számoltatják be a gazdasági vezetővel együtt — esetenként külön is — az alapszervezetek vezetőségeit, a gazdasági munkához kapcsolódó politikai feladatok, pártmegbízatások teljesítéséről. Egyértelműen kedvező irányt jelent, hogy az előbbi módokon végzett előkészítés után á taggyűlések, a vezető testületek konkrétabb, sokoldalúbb, politikailag is értékelhető képet kapnak az adott témáról, s lehetőségük van érdemi állásfoglalás kialakításra. A testületek szerepének erősödése alaposabb helyzetelemzést és döntéselőkészítést tesz lehetővé. Az ellenőrzések eredményeként napvilágra kerülnek a végrehajtást akadályozó tényezők, s lehetőség nyílik a korrigálást szolgáló intézkedések kezdeményezésére is. (Ha eredményeket rögzít az ellenőrzés, akkor arra keresnek választ, milyen úton- módon sikerült elérni azokat, s miképp lehetne hasznosítani a tapasztalatokat.) Az elhangzó javaslatokra rendszeresen visszatérnek, értékelik megvalósításukat. Egyes esetekben már a vezetők éves tevékenységének véleményezésénél, sőt a minősítéseknél is figyelembe veszik a személyre szólóan megfogalmazható ellenőrzési következtetéseket, javaslatokat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ma már csakis így, a párt- és a gazdasági szervek kölcsönös erőfeszítései révén lehet hatékony az ellenőrzés, kerülhető el az egyoldalú ítéletalkotás, érvényesülhet a politikai felelősség. Ne várjunk, ha hibái látunk Amiben tovább kell lépni, az elsősorban az ellenőrzés nyíltsága, demokratizmusa. Fontos emelői és jó fórumai ennek az év végi beszámoló taggyűlések. A munkahelyi demokratizmus fórumain elhangzó észrevételek is jobb hasznosítást érdemelnek. A másik, ami változtatásra szorul: a személyes, szóbeli, mindennapi ellenőrzés. Nagyon fontos lenne tovább növelni ennek a rangját, s megteremteni a hozzá szükséges munkahelyi légkört. Ezt úgy érhetjük el, ha a vezetők, a párt- és tömegszervezeti aktivisták, általában a kommunisták nem mennek el szó nélkül — a két taggyűlés között sem — a hanyagul végzett munka, az elpazarolt anyag, a szervezetlenség, a rendetlenség mellett. Az igényesebb ellenőrzésnek, az ellenőrzés annak hatásfokát is növeli. A pártszervezetek ellenőrző munkájának javulásával, a gazdaságpolitika megvalósulásával a párt vezető szerepe a gazdaságban tovább erősödött. Jól szolgálja ezt az is, hogy a végrehajtás módszerei döntően politikai jellegűek. E politikai jellegű módszerek közé tartozik például a párt tagjaira kötelező határozat, a meggyőző érvelés, a mozgósítás, a kommunisták példamutatása; a bírálat, és szükség esetén a párt előtti felelősségrevonás. Az eszmei-politikai irányításnak az adott helyzethez alkalmazkodva operativitással kell párosulnia, amely gyors jelzéseket, konkrét ügyekben közreműködést — a különlegesen indokolt egyedi esetekben — a nagyobb nehézségek kialakulását megelőző, a szakszerű beavatkozást is feltételezi. A gazdaságirányítás korszerűsítése napirenden levő feladat. Természetes, hogy a gazdaság pártirányítása is — a politikai célokhoz, a gazdaság fejlődésének obejtkív feltételeihez, az állam gazdaságszervező munkájához és a gazdálkodó egységek önállóságának erősödéséhez igazodva — állandóan fejlődik és tökéletesedik. A pártirányítás szerves részeként az ellenőrzések hatékonyságának növelése, az azt szolgáló módszerek kutatása, megújítása minden pártszerv és pártszervezet folyamatos, véglegesen soha meg nem oldható teendője. Dr. Balogh Pál, az MSZMP KB politikai munkatársa legvágok a Balatonon ló ütemben halad a dízelesítés A Balatonon, ahol a hét eleji enyhülés miatt már nem hízik a jég, kettőzött tempóban dolgoznak a jégvágók, hogy mielőbb megtöltsék vermeiket. A partközeli, átlagban húszcentis jég egyelőre még egybefüggő, vágása a segély részeken biztonságos, a halászat, a vendéglátóipar, az élelmiszer-kereskedelem, habár vannak hűtőházai, tárolói, nem mond le a természet kínálta jégről, aminek kivált a nyári főszezonban veszik hasznát. A terv szerint mintegy 600—800 vagon jeget tárolnak a vermekben, zömében a hálászzsákmá- nyok és a gyorsan romló élelmiszerek tartósításához. A jégvágók eddig még nem kapták meg a várva várt segítséget a Balatontól: továbbra sincs egybefüggő jégpáncél. Várják a viharos szelet is, amely jéghegyeket épít a parton, és meggyorsítja a munkájukat. A terveknek megfelelően halad a ZIL tehergépkocsik dízelesítése: eddig csaknem 3500 eredetileg benzinmotoros ZIL kocsiba szereltek be dízelmotort — tűnik ki a Közlekedési Minisztérium elemzéséből. 1982 elején — az energiamegtakarítások fokozására született határozat nyomán — kezdődött meg a köztudottan „benzinfaló” ZIL teherautók átalakítása. A Volán-vállalatoknál már több mint 2100 ZIL gépkocsi fut dízelmotorral, a más cégeknél alkalmazott dízelesített ZIL-ek száma meghaladja az 1300-at. Közülük jó néhány több mint 50 ezer kilométert futott, így a megszerzett műszaki, üzemeltetési és karbantartási tapasztalatok már alkalmasak a program értékelésére. A nagy üzemeltetők — elsősorban a Volán — tapasztalatai alapján egyértelműen megállapítható: a dízelmotorral ellátott gépkocsik műszaki állapota és megbízhatósága nem romlott, a korábbi műszaki színvonal változatlan maradt. Az átalakítás alapvető ösztönzője az energiamegtakarítás volt. Ebből a szempontból számottevő eredményeket könyvelhetnek el a vállalatok: az átalakítás után gépkocsinként és kilométerenként átlagosan 5 forinttal költenek kevesebbet üzemanyagra. Alig több, mint feleannyi üzemanyagot használnak kilométerenként az átalakított gépkocsik, s ráadásul a benzinnél jóval olcsóbb gázolajból. A dízelesített teherautókat használó vállalatoknak a műszaki gondok mellett a gépkocsivezetők ösztönzését is meg kellett oldaniuk, ugyanis a régebbi — benzinmegtakarításra ösztönző — premizálási módszert már nem lehetett alkalmazni. Általánosan elterjedt gyakorlattá vált, hggy kilométerenként 30—40 fillér üzemanyagprémiumban részesítik a gépkocsivezetőket, vagy pedig egy összegben fizetnek havonta, meghatározott ősz- szeget.
