Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

1983. december 20., kedd mmil-fíTd lm szólal az ének Kentaur, szfinx, sellő. Ha az ókori mitológiákban, s a néphitben szépen megférnek együtt az emberfejű, ló-, oroszlán- és haltestű csoda­lények, miért ne próbálkoz­hatnánk egy előadóesten több műfajt párosítani? — Alighanem így okoskodott Bencze Ilona és Maros Gá­bor, amikor elhatározták, hogy közös előadóestet ren­deznek. Kiszolgálják egy füst alatt a közönség külön­böző igényeit, s önmagukat is kipróbálhatják eltérő mű­fajokban. Bár, ami tehetsé­gük, sokoldalúságuk próbá­ját illeti, már régen bizo­nyítottak. Idejét se tudom, olyan régen volt, amikor Tímár Máté és Sánta Fe­renc műveit tolmácsolva jár­ták megyénket. Néhány éve pedig a Gyulai Várszínház­ban. a Jancsó—Hernádi­produkcióban alakítottak emlékezeteset. (Bencze Ilo­na hátborzongatóan szép dala azóta is fülemben cseng.) Fővárosi színházi él­ményeim közt is előkelő he­lyen szerepelnek: a János vitéz, a Kabaré, a Három nővér. Szép esték voltak. Ö, akkor még egy szentendrei Dulcineáról nem is szóltam! És számtalan film-, tv-sze- repről. szinkronmunkáról. Nanu, nanu. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki ré­gen szivembe zártam a mű­vész házaspárt. Érdeklődés­sel vártam tehát szereplésü­ket a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban, ahol az Ady irodalmi bér­letsorozat keretében mutat­ták be lm szólal az ének című produkciójukat, Orosz István zongorakíséretével. Igazat szólnék, ha csak azt mondanám, sikeres volt Bence Ilona és Maros Gá­bor előadóestje. Ám hogyan is szokták mondani az eskü szövegét? „Az igazat, csakis az igazat, a teljes igazsá­got.” S a teljességhez ezút­tal más is tartozik. Mert műsoruk első része remek irodalmi estnek indult. Pe­tőfi, Ady, József Attila, Bartók, Kodály, Reinitz ne­ve fémjelezte a válogatás igényességét. Jól felépített, tiszta ívelésű volt a műsor, amelynek már a kezdetén magukkal ragadták a közön­séget, s vitték játszva-vidá- man, megrendültén vagy ki­áltva a hangulatok, a költé­szet, a muzsika szép tiszta­szobáiba. Hej, micsoda vas­taps jutalmazta Bencze Ilo­na balladamondását! Ám egyszer csak „csavartak egyet” a műsoron, s átala­kultak kupléénekesekké. Mintha irodalmi est után Önök kérték egyveleget fab­rikálnának, ráadásul olyat, ahol a kérelmezők mind a század eleji kávéházi idil- lek, cselédnóták, bakaböfö­gések után nosztalgiáznának. Semmi kétség, a könnyed szórakoztatásra is szükség van. Nem is zárja ki egy­mást a zene, a költészet és az önfeledt nevetés. De a röhögés már másik műfaj, s nehezebben is elegyedik ne­mesebb cimboráival. Néha még a legsokoldalúbb mű­vészek is csak kínlódva pró­bálkozhatnak párosításukkal. Andódy Tibor Fotó: Béla Ottó Nemzetközi 9vermekrajzpályázat A Magyar Vöröskereszt is csatlakozott a Vöröskereszt Társaságok Ligája és az Egészségügyi Világszervezet nemzetközi gyermekrajz- pályázatához, amelyet az egészséges és a rokkant gyermekek kö­zötti kapcsolatok erősítése érdekében hirdettek meg. A szervezet országos ifjúsági bizottsága a napokban közzétett felhívásában arra ösztönözte az általános — köztük a kisegítő — iskolák tanulóit, hogy minél többen vegyenek részt ezen a pályázaton: rajzaikon, festményeiken ábrázolják az egészséges és a rokkant gyermekek barátságát, közös tevékenységét. A pályamunkákat 1984. máricus l-ig kell eljuttatni a Vöröskereszt megyei, illetve budapesti vezetőségeinek. A legjobb rajzokat, fest­ményeket — mindegyik megyéből 10—10-et, a fővárosból harmincat — a Magyar Vöröskereszt szervezési és ifjúsági osztályához küldik el március 31-ig. Az eredményt májusban, a Vöröskereszt világnap ünnepségein ismertetik, a legjobb alkotásokat díjazzák, és kiállítá­son mutatják be. A legkiválóbb tíz művet elküldik Genfbe, az Egészségügyi Világszervezet székhelyére, ahol a nemzetközi pályá­zat első díjának nyertese személyesen veheti át a jutalmat. Ernst Toller emlékére Komoly és remek művész Neveket nem szokás lefor- ditani. Bernstein, Miller, Schmidt — híres vagy hét­köznapi emberek —, nevü­ket említve nem gondolunk arra, hogy ezek a szavak je­lenthetnek is valamit. Te- * gyünk most kivételt Ernst Toller esetében! Kicsit azért, mert ez a német expresszio­nista drámaíró most, decem­berben lenne 90 esztendős, de sokkal inkább azért, mert kitűnő író volt, óriási mű­vész, figyelemreméltó egyé­niség, az antifasiszta emig­ráció kiemelkedő alakja — igazi ember az embertelen­ségben. S nem igazság, hogy annyira ismeretlen. Mondan­dója, ars poeticája, végren­delete mit sem veszített ak­tualitásából; háborúgyűlöle­te és békeféltése talán so­sem volt annyira mellbevá­gó és fontos német földön, Amerikában, a világban, mint ma, a rakétatelepítések idején. ' Ernst németül azt jelenti: komoly, súlyos, jelentős. Toll pedig: remek, pompás, ra­gyogó, nagyszerű. Remek fickó (belső és külső tulaj­donságokra egyaránt érten­dő) ! Ezt a németek így mondják: Ein toller Kerl! De jelent ez a melléknév még mást is. Azt, hogy‘szen­vedélyes, bolond, őrült. A Toller életén és mun­kásságán elgondolkodót meg­lepi, mennyire illik itt a név a viselőjére. Művei és a kortársak jellemzése alapján rendkívül érzékeny, együtt­érző — talán betegesen mé­lyen érző — ember körvo­nalai rajzolódnak ki. A ko­rabeli fotókon pedig feltű­nően mutatós, vonzó, szép férfi. Drámahősei — akik nem tudnak már álmodni és remélni — hamarosan élet­erejüket is elveszítik. S Ernst Toller oly korban élt, amikor az álmok megőrzé­séhez bizony erős akarat és kitartás, az élethez rengeteg erő kellett... A weimari Németország nemzedékéhez tartozott; nem kisebb kor­társak mellett szorult hát­térbe, mint Bertolt Brecht, Heinrich és Thomas Mann, Anna Seghers, Arnold Zweig. A porosz földi gyer­mekévek — ahol mindenna­posak voltak a németek, lengyelek, luteránusok és katolikusok közötti torzsal­kodások —, az első világhá­ború harcmezői, az értelmet­len öldöklés, a vérrel gyúrt agyag a lövészárkokban, a fasizmus készülődése, üldöz­tetés, börtön — ezekből a tapasztalatokból merített és táplálkozott Toller Német voltam én is ... című önélet­írása és (azonos mottóval jellemezhető) bűntudata, amely örökre elkísérte, amelytől állandóan halálos melankóliában, depresszió­ban szenvedett. „Nem tudom megérteni, miért bántja annyit ember az embert. Természetüktől fogva ilyen kegyetlenek len­nének az emberek? Nem ké­pesek beleérezni abba a tö­ménytelen kínba, amelyet embertársaiknak óráról órá­ra, napról napra el kell vi­selniük? Nem hiszek az emberek gonosz alaptermészetében, azt hiszem, az ember a leg­több szörnyűséget képzelet­hiányból, a szív erkölcsi restsége okán követi el.” Az idézett sorokban — ön­életrajzának Öt év című fe­jezetéből — és egyáltalán egész filozofikus életművé­ben Toller hitet tesz az em­ber jósága, az értelem, a de­mokratikus jogok, s minde­nekelőtt a béke mellett. Drámáiban — Hinkemann, Hoppá, élünk! — következe­tesen küzdött a háború min­den formája ellen, a béké­ért, az álmokért, másokért. Hasonlóképpen tevékenyke­dett német emigránsként a nagyvilágban; aktív béke­harcosként szállt síkra több nemzetközi kongresszuson a kultúra, az emberiség védel­méért. így például Párizs­ban, Madridban; a spanyol polgárháború idején sokat tett a gyerekek megmentésé­ért. Ernst Toller — komoly és remek művész volt, komoly és remek ember, harcos. Tragikus, hogy épp saját ha­lálos depressziója ellen volt fegyvertelen, hogy — míg másokban tartotta a lelket, másoknak féltette az álmát — saját erejét elveszítette. 1939-ben egy New York-i hotel fürdőszobájában ön­gyilkos lett. Niedzielsky Katalin Tananyagvita lugoszláviában A közvetlenül érintett kultu­rális-oktatási körökön túllépő, politikai színezetűvé vált vita bontakozott ki Jugoszláviában az általános iskolák egységesí­tendő törzsanyaga körül. A ter­vezett változtatás a hat köztár­saság és két tartomány okta­tási és nevelési rendszereiben és programjaiban meglevő eltéré­sek áthidalását célozza, illetve azt, hogy a sok nemzetiségű or­szág tanulóiban az egységes tananyag révén is erősítse a testvériség és összetartozás ér­zését. A nagyszabású munka a JKSZ 10. kongresszusának útmutatása alapján kezdődött meg, és csak­nem hároméves előkészítés után idén ősszel a végső egyeztetés szakaszába érkezett. A vala­mennyi köztársaság és tarto­mány képviselőiből álló bizott­ság a 17 tantárgy egységes törzsanyagából 13-at elfogadott, nem jött létre viszont megálla­podás a marxizmus és az ön­igazgatás alapjai, a zenei ne­velés, a földrajz, valamint az anyanyelv és irodalom tárgyak­ról. KÉPERNYŐ Hét eleje a televízióban Már-mar meg sem kell néznünk keddenként a Rádióújsá­got, anélkül is tudjuk, mire számíthatunk aznap este. A baj csak ott kezdődik, ha a gondolatra, hogy teszem azt, megint az „Elátkozottak városa” című sorozat következik, lemondó­an legyintünk, szitkozódunk, vagy egyszerűen be sem kap­csoljuk a készüléket. (Ki-ki vérmérséklete szerint). Mert a James Plunkett regénye nyomán készült televíziós sorozat korántsem sorolható a sikeres alkotások közé. Szerencsére befejeződött. Nem tudom, más hogy van vele, de az első részek hangu­lata vagy inkább hangulatlansága, egy jó néhány évvel ez­előtt vetített sorozat — az „Emma" — tömény unalmára emlékeztetett. Később, a vége felé, már odáig eljuthattunk: „Hát, éppen végig lehet nézni...” Sőt, a legutolsó részben, már némi aggodalmat is éreztünk a film hősei iránt. Ez is valami! De miért, hogy ily lehangoló volt a sorozat fogadtatása? Miért, hogy az amúgy igazán igyekvő színészek játéka nem ért el megfelelő hatást? Hiszen egy-egy pillanatig úgy érez­tük, élményszerűen alakítja a rá kirótt szerepet Peter O’ Toole (Larkin), Cyrill Cusack (©iffley atya), Frank ©imes (O’ Connor atya), vagy éppen Angela Harding (Mary). Nos, a magyarázat egyszerű: mert a film rendezője, Tony Barry mindenáron, laboratóriumi pontossággal akart lefesteni egy kort, egy társadalmat, s ezzel figurái olyanokká váltak, mintha most léptek volna le egy történelemkönyv lapjairól. Ha már összehasonlítással kezdtük... Hasonló célt akart elérni annak idején az Onedin família, ám ott legalább történt más is, s nem kellett a didaktikai célnak alárendelt epizódok sodrában kapálóznunk. Nevelő célzattal, ám felvállalt nevelő célzattal született a szerda esti „Családi kör”, a szülők, nevelők műsora is. „Fur­csa fegyelmi” címmel egy tévéfilmnek is beillő történetet láthattunk — hány érdektelen, unalmasabb akad! —, Palás- thy György rendezésében. A történet maga szokványos, ám a feldolgozás módja lehetőséget adott a felháborodásra, az együttérzésre, sőt az azonosulásra is, a film hőseivel. S még utána is volt min gondolkodni, vitatkozni — sőt uram bo- csá’, tanulságokat levonni —, ami külön érdeme volt a csaknem egyórás műsornak. El sem tudom képzelni, mennyi levél érkezhet nap mint nap a Magyar Televízió címére. Ám egy biztos: ha felmér­nék, hogy melyik műsor ad a legtöbb néző kezébe tollat, Ráday Mihály műsora az elsők között szerepelne. Igen, az „Unokáink sem fogják látni, avagy Városnéző Pallas Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát" című műsorról beszé­lünk. És mennyit beszélünk róla! Joggal. Mert időszerű problémákat vet fel. Mert sokan aggódunk lakóhelyünk, környezetünk szépségéért, építészeti és egyéb emlékeikért. Mert van okunk az aggodalomra! Különösen a témák feldolgozása érdemes méltatásra. Tár­gyilagos, minden indulattól mentes tolmácsolás, s az aláfes­tő képek, amelyek minden egyébnél többet mondanak... Born Ádám, Hercegh László, Radnóti Katalin és Szegő Mi­hály, a műsor munkatársai is dicséretet érdemelnek mind­ezért. Ám vannak munkatársak sokan. A városnéző sorozat „külsősei” maguk a nézők, akik bizonyára „súgnak”, mit vétenek szűkebb környezetük szépsége, korhűsége ellen... És mint legutóbb megtudtuk, emlékeket, igazi várostörténeti dokumentumokat is küldenek. Olyan emlékeket, melyeket eddig talán soha ki nem engedtek volna a kezükből, hiszen ott volt a helyük a család féltve őrzött ereklyéi között. Ám most úgy gondolták, méltó helyre kerül, ha a városvédő so­rozat készítőihez jut el, s valahol ez is a műsort dicséri. Az előbb a nézők reagálásáról beszéltünk, s arról, hogy melyik műsor kaphat több levelet. Nos, bizonyára a „Stú­dió ’83” sem panaszkodhat, különösen akkor nem, ha olyan közérdekű témákat vetnek fel, mint az értékes, hibátlan könyvek bezúzása, vagy a nemrégiben kitört „Ludas-bot­rány”. A felvetett gondokra, problémákra mindig magyará­zattal szolgál valaki, s erről mi, a nézők is tudomást sze­rezhetünk. Ezért érdekesek, izgalmasak a televízió kulturá­lis hetilapjának riportjai. Kár, hogy a témák jó része a fő­várossal, az amúgy is elsősorban itt koncentrálódó kulturá­lis élettel foglalkozik. Pedig élnek képző- és előadóművé­szek vidéken is — sokkal kisebb szereplési lehetőségekkel (!) —, sőt a kultúra része lenne mindaz a fáradozás, melyet vidéki népművelőink, netán egy-egy üzem vagy szövetkezet közművelődési felelősei végeznek, nem túl rózsás körülmé­nyek között. ^Jos, e műsor, úgy tűnik, nem vesz tudomást róluk. N. A. KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: A hasnyálmirigy-átültetés­től a „Z”-akcióig. 8.57: Népdalcsokor. 9.44: Kodály-gyermekkórusok. 10.05: MR 10—14. 10.35: De Falla: Rövid élet. (opera) 11.39: Francsics Károly önélet­írása. XV/1. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Mahler: Vili. szimfónia. 14.17: Nóták. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Szimfonikus zene. 15.32: Nyitnikék. 16.04: Kényszerleszállás, (hangbo­hózat) 17.05: Mozgásterek. 17.30: Operettdalok. 17.45: A Szabó család. 19.15: Operaáriák. 20.00: Beszélgetés Kari Rahner- rel. 20.30: Népdalok, néptáncok. 21.05: Zűrzavar, (színmű) 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A Szovjetunió népeinek zenéjéből. 22.45: Hétköznapok kutatói. 22.55: Vonósnégyesek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvósindulók. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiákoktól. 13.25: Látószög. 13.30: Peter Jona Korn kis zon­goradarabjaiból. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: örökzöld dallamok. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Kamasz-panasz. 18.35: Népzene. 19.25: Tudományos könyvmoza­ik. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Tigrisugrás, (regény. XV/8.) 20.59: Háziasszony: Boros Anikó. 22.20: Gyulai Gaál János szerze­ményeiből. III. MŰSOR 9.00: Kamarazene. 9.45: Zenés játékokból. 10.30: Bartók kórusműveiből. 11.05: Szimfonikus zene. 12.22: Komoly zene. \ 13.07: Az Oregon együttes ját­14.00: A lillafüredi íróhét 1933- ban. 14.28: Fauré: c-moll zongorané­gyes. 15.00: André Chénier, (opera) 15.35: Zenekari muzsika. 16.55: Labirintus. 17.10: Veress Sándor népdalkó­rusaiból. 17.50: Gyurkó Géza jegyzete. 18.00: Magyar fúvósok. 19.05: Drámajáték. 19.35: Csanádi Imre versei. 19.40: Jandó Jenő zongoraestje. Közben: 20.20: Egy vikendház lakói. 20.40: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.20: Szimfonikus táncok. 22.07: Válogatás Wystan Hugh Auden verseiből. 22.37: Vokális muzsika. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Az év slágerei. II. rész, Közben: 17.15: Kifulladá­sig? Braun Ágoston írása. 17.30: Hangképek Hódmezővásár­hely sportjáról. 17.50: Csongrádi dépdalok. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Gibson Brothers felvé­teleiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.55: Tévétorna, (ism.) 10.00: Luther, (am. film, ism.) 15.50: A zöld erdő meséi. (am. rajzfilm) XIII/13. 16.15: Nyugdíjasok műsora. 16.50: Egy iskola története: Sá­rospatak. 3. 17.30: Sportmúzeum. 17.55: Slágerbarátság. 18.15: Milyen partnerek va­gyunk? 18.45: Tv-tükör. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Wagner (angol—magyar té­véfilm) X/l. 21.00: Stúdió ’83. 22.00: Felkínálom — népgazdasá­gi hasznosításra. 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Tizenhárom testőr a bü­rokrácia ellen, (jugoszláv rajzfilm) 20.25: Gorilla, (angol dokumen­tumfilm) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Kertünk — udvarunk, (ri­portfilm, ism.) 21.40: Ütőn. (NSZK tévéfilm) BUKAREST 15.05: Fiatalok klubja. 15.25: Diákfórum. 16.00: Állattenyésztésről minden­kinek. 16.20: Rajzfilmek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.40: Velazquez. Tv-játék. 21.55: Stop, egy percre. 22.05: Zeneszó. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Kicsiny világ. 18.15: Tv-napló. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Belpolitikai adás. 20.45: Lottósorsolás. 20.55: Ök élik az éjszakát, (já­tékfilm) 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: A könyv élete. 18.45: Tv-napló. 19.00: Népszerű-tudományos film. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Könnyűzenei adás. 20.50: Hőstettek ideje — doku­mentumadás. 21.35: Zágrábi körkép. MOZI Békési Bástya, 4 és 6-kor: Do­nald kacsa és a többiek, 8-kor: Az álarcos lovas legendája. Bé­késcsabai Szabadság, de. 10 és du. 4 és 6-kor: Portrék korhű keretben, 8-kor: Szerelmi gon­dok. Békéscsabai Terv, fél 6-kor: Szegény Dzsoni és Arni­ka, fél 8-kor: öld meg a so- gunt! Gyulai Erkel, fél 6-kor: Flep, a róka, fél 8-kor: Hentes­segéd. Gyulai Petőfi, 3 és 5-kor: Telitalálat, 7-kor: Vérvonal. Orosházi Partizán: Együttélés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom