Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

1983. december 18-, vasárnap TSüSm. fl Kétegyházán F urcsa nevű ez a falu, amely már a török megszállás korában is létezett. Ki hinné, milyen kézenfekvő az elnevezés magyarázata? Két egyháza volt ugyanis Kétegyházának, amely ma már nem egyházairól, hanem sok más egyébről nevezetes. A megye egyik legnagyobb román nemzetiség lakta települése, egykor a gyulai grófsághoz tar­tozott. Jórészt cselédek, szegényparasztok éltek itt. Ma már nem szegénységről, hanem jólétről árulkodnak a régi föld­szintes parasztházak helyén magasodó, emeletes, korszerű épületek. Volt olyan év, amikor háromszáz új ház ; épült; nem véletlen ez, hisz a csaknem ötezres lélckszám stabilnak mondható. Az itt maradt, vagy itt letelepedett fiatalok pedig a falusi körülmények között igyekeznek városias életformát teremteni, s ennek egyik eleme a korszerű családi ház. Ke­vesen vándorolnak el a községből, s ennek egyik magyará­zata az, hogy sokan helyben találnak megfelelő munkát. A Béke Téesz mellett az ÉRDÉRT, illetve a MEZŐGÉP gyár­egysége biztosít munkalehetőséget. A munkaképes korú la­kosság harminc százaléka a mezőgazdaságban, 44 százaléka pedig az iparban dolgozik. A másik oka az ittmaradásnak az. hogy — mint nemzetközi vasúti főútvonal mellett fekvő tele­pülésnek — igen jó Kétegyháza közlekedése. Mintegy 800-an járnak nap mint nap békéscsabai és gyulai munkahelyekre. Hogy mi mindenről nevezetes még az 1971-ben nagyközsé­gi rangra emelkedett település? Például a mezőgazdasági mú­zeumáról, amely az ugyancsak országos hírű, 30 éve működő mezőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző in­tézetben működik. (Az iskola kollégiuma egyébként nemrég kiváló címet kapott.) Aztán említhetnénk a román tájházat, amely ugyan még nem nyitotta ki kapuit a nagyközönség előtt, de anyaga már elrendezve várja a látogatókat. . . BÉKÉS MEGYEI Milyen ajándékot vegyek? Három óráig zárva Az ABC-áruház, amely né­hány éve teszi városiassá a község központját, karácso­nyi hangulatot áraszt. A pult mellé fenyőfák támasz­kodnak, s nem hiányoznak a gondolákról a szaloncukros dobozok sem. Az idénynek megfelelően bőségesen el vannak látva a disznóvágás­hoz szükséges fűszerekkel. Elégedettek is a vásárlók az árukínálattal. de a nyitva tartással már kevésbé. Az ABC ugyanis a többi négy élelmiszerbolttal együtt fél 1-től három óráig zárva tart. Dávid Ferenc, a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ helyi ügyin­tézője arra hivatkozik, hogy kevés az eladó, s így nehe­zen tudják megoldani az egész napos nyitva tartást. — Különben 1s — teszi hozzá — egy hónapig pró­bálkoztunk ezzel, s azt ta­pasztaltuk, hogy ebben a napszakban minimális a for­galom. Az üzemekben sem úgy dolgoznak, hogy délben kellene bevásárolniuk. Ez a déli zárás egyébként az energiatakarékosságot is szolgálja. Különben nem panaszkod­hatnak a kétegyháziak az árukínálatra, hiszen tartós hiánycikk már régóta nem volt egyik élelmiszerüzlet­ben sem. Kapni friss húst, élő halat, süteményeket, sőt a napokban még déligyü­mölcs is volt.. . A bolthálózatot, amely a gyulai ÁFÉSZ kezelésében van. nemrégiben felújítot­ták. Megfelelő a hűtőkapa­citás. ám néha felmerülnek raktározási gondok. Jónak mondható az üzletek forgal­ma. Az ABC például — bár hárommillió forinttal meg­emelték a tervet — már no­vember végére nagyobb for­galmat bonyolított le a ter­vezettnél. A tisztaszoba Tájház, átadás előtt A Kossuth út 66. szám alatti tájház fala vetekszik az őt körülölelő táj hótaka­rójának hidegen csillogó fe­hérségével. Még kevesen ta­possák a bejárat előtti ha­vat, csupán azok járnak itt néha-néha, akik az utolsó simításokat végzik az át- _ adás előtt álló épület belse­jében. Mint megtudjuk, a román szövetség kongresszusa tisz­teletére végleg berendezték az épületet, csupán a Műem­léki Felügyelőség jóváhagyá­sára várnak, s legkésőbb április 4-ig átadják a. nagy- közönségnek a tájházat. A tanácsnál elmondták, hogy a megifjodott épület a művelődési ház gondozásá­ban éli majd második fény­korát. Nem csoda hát, ha az igazgatót, Árgyelán Györ­gyöt kérdezzük, hogyan töl­tik meg élettel az ódon fa­lakat? Mint elmondja, itt tartja majd összejöveteleit a hagyományápoló csoport, a gyermek néptánccsoport, va­lamint tervezik, hogy a kert­barát szakkör székhelyét is átteszik ide — kellemest a hasznossal —, hogy a kert körüli teendőket kellő szak­értelemmel lássák el. S hogy milyen az épület maga? Nehéz lenne szavak­kal lefesteni a tisztaszoba különös hangulatát, a kony­hát, a meghittséget árasztó lakószobát, a berendezés' gaz­dagságát . . Inkább hadd buzdítsunk arra mindenkit: ha átadják, nézzenek körül a tájházban. Érdemes! Otven kisiparos Az egyik mellékutca szép, új házának udvarán kedves, apró házikó ablakán virágok hívogatják a kerítés mellett elmenőket. ,,Gulyás György- né virág- és koszorú-kis­kereskedő” — hirdeti a kapu mellé akasztott cég­tábla. A középkorú háziasszony kedvesen invitál beljebb. Az egyszerű berendezést virá­gok és művirág koszorúk dí­szítik. Van itt karácsonyi' gyertya, virágföld, szóval minden, ami egy jól felsze­relt kis virágüzlethez kell. Gulyásné nemrég nyitotta meg üzletét, s még nem na­gyon elégedett a forgalom­mal. — Majd ha megszok­ják, hogy van itt egy ilyen bolt, talán többen vásárol­nak — mondja bizakodón. — Bármikor jöhet a vevő, hiszen egész nap itthon va­gyunk. Kétegyházán 50 kisiparos és kiskereskedő segíti a la­kossági szolgáltatást. Főfog­lalkozásban 35-en, munka mellett 10-en, 5-en pedig nyugdíjasként csinálják ezt a munkát. Vannak hiány­szakmák: nincs autószerelő, egy ideig nem volt női-férfi fodrász (ezt most megoldot­ták a művelődési ház .elő­terében), nagyon hiányzik az ács, a bádogos, az asztalos, hisz sokan építkeznek. A háztartási-villamossági gé­pek javítását sem tudták helyben megoldani: Gyulá­ról járnak ki a szakembe­rek. Van viszont Patyolat­felvevőhely, cipőjavítás. A tanács igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy má­sodállásban is el lehet lát­ni szolgáltató tevékenységet. Gyerekek és öregek A nagyközség minden jelent­kező apróságát el tudják he­lyezni a bölcsődében. Sőt, még az is előfordul, hogy négyéves korig maradnak, mert az óvo­dák már telítettek. Három fel­újított épületben kaptak helyet az óvodások, akiket 13 szak­képzett óvónő lát el. Négyen anyanyelvi szinten beszélik a román nyelvet, hiszen mindhá­rom óvodában van román cso­port. Nemrég tartotta fennállásának hetedig évfordulóját az öregek napközi otthona, amely 30 idős embernek nyújt az étkezési le­hetőségen kívül módot a ha­sonló korúakkal való találko­zásra, a tartalmas időtöltésre. A község idősei szívesen járnak az otthonba; még túljelentkezés is van. Gyakran rendeznek itt bensőséges ünnepségeket, ame­lyek családias hangulatban zaj­lanak le. Iskolák gondokkal A községben román és ma­gyar nyelvű általános isko­lában tanulnak a gyerekek. A román tanítási nyelvű iskolának korábban beisko­lázási gondjai voltak. Nem­rég a román nemzetiségi kongresszuson azonban már arról számoltak be a község képviselői, hogy immár 119- re emelkedett a diákok szá­ma. A javulás elsősorban annak köszönhető, hogy a község mindhárom óvodájá­ban beindult a román nyelv oktatása. Lényeges kérdés ez, hiszen a község lakosságá­nak 65 százaléka román nemzetiségű. A magyar tannyelvű álta­lános iskolában egész más gondokkal küszködtek né­hány évvel ezelőtt. 1980-ban ugyanis a pedagógusok szar kos ellátása 57,1 százalékos volt. Ez évre ez az arány so­kat javult, hiszen az iskola igazgatója, Telek Mihályné immár 81,4 százalékról szá­molt be. S ez lényeges ja­vulás! S ha mindehhez hoz­zátesszük, hogy az elmúlt év óta logopédus is foglalkozik a gyerekekkel, igazán ked­vező a helyzet. Mindezek ellenére Telek Mihályné úgy nyilatkozik: ,,Ha nem ilyen kartársaim lennének, már nem lennék igazgató.” Az ok: a tanter­mek közül kettő csupán, amely a követelményeknek, megfelel. „A szemléltető esz-' közöket egyszerűen képtele­nek vagyunk elhelyezni. Egy részük a padláson van, a többit, az értékesebbjét pe­dig ilyen-olyan szekrényekbe zsúfoljuk.” Ez az áldatlan állapot azonban — szerencsére — már nem tart sokáig. Az el­múlt év nyarán az iskola mellett elkezdték a terep­munkákat ahhoz a bővítés­hez, melyet a helyi költség- vetési üzem dolgozói végez­nek. Azóta a falakat is fel­húzták, s ha az idő is enge­di, tető alá hozzák az új épületet. Az építkezés első üteme 1985. szeptember 1-én fejeződik be. Ez idő alatt a régi épületben is korszerűsítik a világítást, a fűtést, kicserélik a padoza­tot. így összesen 10 új, il­letve újjávarázsolt osztály, köztük egy napközis terem és egy természettudományi előadó várja majd a gyere­keket. Ezt követően, az építkezés második ütemében tervezik két tanterem, egy könyvtár- szoba, egy napközis terem és egy tornaterem létrehozását. A fagy miatt áll a munka Árgyelán György a nagyhangú „turká”-val Karácsonykor „kuhigyetye” Sajátos kétegyházi szokás volt egykor karácsonykor a „turka”. A művelődési ház hagyományápoló csoportjá­nak tagjai — Purecs Péter vezetésével ■— elhatározták két éve, hogy felelevenítik e népi hagyományt. Nyakuk­ba vették a községet, felke­resték a barátokat, akik már messziről hallották, hogy „jön a turka”, és örömmel fogadták jókívánságaikat. A régi szokásnak megfelelően a kalács és a bor sem ma­radt el . . . Nos, ottjártunkkor is nagy készülődésben találtuk a csoportot. Ezúttal a „kuhi­gyetye" elnevezésű népszo­kást elevenítik fei a csoport tagjai. A kalapok már elké­szültek — díszesek, tükrö­sek, akár a vőfélyeké —, a próbák is megkezdődtek . . . December 24-én délben az­tán 24-en gyűlnek össze majd népi ruhában — no meg a hegedűs —, s mint mondják, akár reggelig is járják a községet, hogy át­adják jókívánságaikat .. . Az oldalt írták: Gubucz Katalin és Nagy Agnes. A fotókat készítette: Veress Erzsi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom