Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. december 17., szombat NAGYVILÁG tott ki az ország fő szövet­ségesével, az Egyesült Álla­mokkal. Ám azon az áron, hogy elődeinél fokozottabb mértékben alkalmazkodott a washingtoni adminisztráció elvárásaihoz. Áll ez a kato­napolitika területére is: gon­doljunk csak a megszaporo­dott közös hadgyakorlatokra, a haditechnológiai kivitel engedélyezésére, a katonai kiadások gyorsított növelé­sére. Ez utóbbi kérdés különö­sen sok vihart kavart. Ja­pán a többi fejlett tőkés ál­lamhoz képest viszonylag jól birkózik meg a világgazdasá­gi nehézségekkel, de ez nem jelent teljes problémamen­tességet. A nyersanyagsze­génység és az export gond­jai mellett egyre többen fi­gyelmeztetnek a munkaerő elöregedésére, s a költségve­tés hiányának emelkedésére. Nakaszone, aki a gazdaság fellendítését elsősorban az állami kiadások megnyirbá­lásával akarja elérni, rend­kívül takarékos költségve­tést dolgozott ki 1984-re. A nadrágszíjmeghúzás azonban a hadügyi tárcát nem érinti: a katonai kiadások jövőre is­mét rekordütemben, csak­nem hét százalékkal nőnek. A gazdasági helyzet ala­kulása, a külpolitikai lépé­sek hatása, a korrupció köz- megítélése ; számos tényező esik tehát latba a Nakaszo- ne-kabinet ténykedésének el­bírálásánál. Az általános vá­rakozás szerint a majdnem három évtizede egyfolytában hatalmon levő LDP pozícióit nem fenyegeti jelentősebb veszély. A Tanaka-ügy hoz­hat ugyan szavazatvissza­Nakaszone egyik fő célja az Egyesült Államokhoz fűződő vi­szony harmonikusabbá tétele. Képünkön: a japán kormány­fő Ronald Reagan társaságában az amerikai elnök novemberi látogatása során (Fotó — Newsweek — KS) japán választások Erőpróba — idő előtt A távol-keleti szigetország milliós nagyvárosaiban meg­szokott nyüzsgő forgalom ka­rácsony előtt tovább duzzad. Idén pedig még. a megszo­kottnál is élénkebb volt a hangulat: az üzleti negyedek villogó fényreklámjaihoz, az ajándékvásárlásra csábító harsogó hangszórókhoz az el­múlt hetekben választási szó­nokok fellépései, kisebb-na- gyobb pártgyűlések járultak. A tokiói törvényhozás megújítására eredetileg a négyéves ciklusnak megfele­lően csak jövő júniusban kel­lett volna sort keríteni. Az utóbbi időszak belpolitikai fejleményei azonban arra kényszerítették Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnököt, hogy •*- több mint fél évvel hivatali idejének lejárta előtt — feloszlassa az alsó­házat és előrehozza a vok­solás időpontját. A kor­mányfő döntésének oka az volt, hogy kizárólag így tud­ta feloldani a patthelyzetet, amely a japán közéletben a Tanaka-perben hozott ok­tóberi ítélet óta kialakult. Emlékeztetőül: Tanaka Ka- kueit, aki 1972 és 1974 között volt az ország miniszterelnö­ke, a Lockheed-féle meg­vesztegetési ügyben játszott szerepe miatt több éves bör­tönre és 500 millió jenes pénzbüntetésre ítélték. Az ex-kormányfő, aki ma névleg független képviselő, ám valójában változatlanul a kormányzó liberális de­mokrata párt egyik legbefo­lyásosabb politikusa, azonnal fellebbezett, s kijelentette: semmiképp nem hajlandó le­December 18-án általános választásokat tartanak Ja­pánban. Nyolcvannégymillió szavazópolgár járulhat az urnákhoz, hogy döntsön a parlament alsőházának össze­tételéről. esést, de a parlamenti • erő­viszonyok felborulása nem várható. Az LDP dolgát rá­adásul megkönnyíti, hogy az ellenzéki pártok a jelek sze­rint képtelenek túllépni el­lentéteiken, s nem tudnak reális, tömegméretekben ha­tó alternatívát nyújtani sem gazdasági, sem külpolitikai téren. Így a legtöbb szakértő az LDP újabb — igaz, némi­leg megcsappant többséget biztosító — győzelmét jósol­ja. Az arányok persze ko­rántsem mellékesek. A kor­mányfő helyzetét különösen kényessé teszi, hogy szemé­lyesen is Tanaka lekötele­zettjének tartják. Ha az eb­ből fakadó szavazatveszteség túl nagynak bizonyul, akkor Nakaszone trónja meginog­hat, s kiéleződhet az LDP so­raiban dúló hagyományos frakcióharc. Márpedig a fel­kelő nap országában a vá­lasztók voksai mellett leg­többször épp ezek a kulisz- szák mögötti küzdelmek szok- A kormány katonapolitikája ellen tiltakozók felvonulása tak dönteni. Tokióban Szegő Gábor mondani parlamenti mandá­tumáról. Márpedig ezt __ az egyébként meglehetősen megosztott ellenzéki pártok ritka egyöntetűséggel köve­telték. Hosszas viták, hatá­rozati javaslatok következ­tek — mindhiába. Az ellen­zék. így — egyéb lehetőség híján — a törvényhozás boj­kottjához folyamodott, s több mint egy hónapig nem vett részt a parlament mun­kájában. Végül nem maradt más kiút, mint a választások kiírása. Tokiói megfigyelők a vok­solás kimenetelének latolga­tását általában öaoeekapcsoi- ják Nakaszone egvesztendős tevékenységének elemzésé­vel — a jelenlegi kormányfő ugyanis jó egy éve. 1982 no­vemberének utolsó napjaiban lépett hivatalába. Nos, e bi­zonyítvány vegyes összképet mutat. Az LDP a mostani karácsonyi kampány közép­pontjába külpolitikai témá­kat igyekezett állítani. A kereskedelmi súrlódások per­sze megmaradtak, de tény, hogy Nakaszone valóban harmonikus viszonyt alakí­A Tanaka-ügy a mostani választásra is messzemenően kihat hat. Képünkön: a volt miniszterelnök távozóban az ítélethir detés után (Fotó — ap — mti — ks: Egy rágalom margójára Antonov és az emberi jogok Az egész világot felháborította annak ide­jén a hír, hogy a római Szent Péter téren fegyveres- merényletet követtek el II. János Pál pápa ellen. Az olasz rendőrség hama­rosan kiderítette, hogy a merényletet a tö­rök újfasiszta mozgalom, a Szürke Farka­sok tagja, Mehmed Ali Agca követte el. Agcát hazájában korábban kettős gyilkossá­gért halálra ítélték, de elvbarátai megszök­tették a börtönből és külföldre segítették. A pápa elleni merénylet után elfogták, majd — mint magános tettest — jogerősen élet­fogytiglani fegyházra ítélték. Akkor még szó sem volt Antonovról. Nem sokkal az ítélet után Agcát Ascoli Piceno-i börtönében két úr kereste fel: Pet- rocelli őrnagy, a SISMI (az olasz katonai elhárítás) és Luigi Bonagura, a SISDE (belügyi elhárítás) tisztje. Nem tudni, hogy miről beszélgettek, de tény, hogy a látoga­tást követően Agcának hirtelen eszébe öt­lött a „bolgár kapcsolat”, amiről korábban említést sem tett. A kétszeres gyilkos fasiszta, török terro­rista vallomása alapján az olasz rendőrség római lakásán letartóztatta Szergej Anto- novot, a Balkan bolgár légitársaság alkal­mazottját. Azzal vádolták, hogy ő adott megbízást Agcának a pápa elleni merény­letre. Antonov azóta is, immár több mint egy esztendeje az egyik legszigorúbb római börtön foglya. Áz Antonov elleni gyanú, il­letve vád teljes egészében Ali Agca vallo­másán alapult. Bolgár részről többször kérték — tekintet­tel a bizonyítékok hiányára — Antonov szabadlábra helyezését. Az olasz igazság­ügyi szervek azonban eddig elutasították a védelem kérését. Pedig Agca hazudozása, és több mint kétes szerepe teljes egészében le­lepleződött. A török hazugságai olyan nyil­vánvalókká váltak, hogy az olasz hatóságok kénytelenek voltak hamis tanúzás és rá­galmazás címén vádat emelni ellene. E kép­telen helyzet ellenére Antonov még mindig a római börtön foglya. Kinek, illetve kiknek állt és áll érdeké­ben az ilyenfajta zavarkeltés, vádaskodás? Azoknak a köröknek, amelyeknek minden ^eszköz jó ahhoz, hogy élezzék a feszültséget Kelet és Nyugat között. Ezt támasztja alá a többi között a Rómában megjelenő Pace e Guerra című folyóirat cikke. A lap Maxwell Rabb-nek, az USA római nagykövetének két titkos dokumentumára hivatkozik. A jelentések azzal foglalkoznak, miként lehet­ne a pápa elleni merényletért a szocialista országokat felelőssé tenni. Egy kelet-európai ország ügynökein keresztül a Szovjetunió is gyanúba fogható — így az elképzelés. Mr. Rabb szerint az olasz titkosszolgálat, né­mely római kormánytisztviselő, és bizo­nyos sajtóorgánumok készséges támogatást nyújtanának ehhez . . . Azok, akik oly előszeretettel hivatkoznak az „emberi jogok”-ra. vajon mivel magya­rázzák, milyen címen tartják már több mint egy éve előzetes letartóztatásban An- tonovot? Hiszen egyetlen objektív bizonyí­tékot sem találtak a képtelen vádak alátá­masztására, annál többet az ellenkezőjére. Miért hitték el az olasz hatóságok egy éven keresztül égy újfasiszta bérgyilkos minden szavát, miközben szavahihető tanúk sorá­nak a vallomásait figyelmen kívül hagyták? Kérdések, amelyekre az olasz igazságügyi szerveknek előbb-utóbb választ kell adniuk. • Gáti István. Panettone minden mennyiségben Olaszország 1982 karácsonyán 300 ezer mázsa panettonet fo­gyasztott el. S minthogy a mi kuglófunkhoz hasonló mazsolás kalács történelmileg kialakult súlya 900. gramm, kiszámították, hogy átlagban 0,6 darab jutott fejenként. A karácsonyfaüzlet ehhez ké­pest elhanyagolható, mint ahogy nincs jelentősége annak sem, hogy a zöld milyen árnyalatá­ban játszik az áruházi fenyő, lévén műanyagból. Mi több, le­het fehér is, vagy akár rózsa­szín. A fenyő színe nem ront­ja az olasz karácsony illúzióját. Csak az tehetné tönkre az ün­nepet, ha valamilyen istencsa­pás folytán elmaradna a pa- nettone, vagy a pandoro, amely az ünnepek előtt eláraszt min­den teret, ahol élelmet árusí­tanak, ide számítva a zöldség­piacot is. Következésképpen, a mazsolás kalácsféle oly sok vál­tozata kelleti magát, hogy úgy tűnik, az árak széles skálájá­hoz hasonlóan változnak az ízek is. Aztán, költséges kísérlet nyo­mán rájön az ember, hogy a csomagolóipar nagyobb fantá­ziával rendelkezik, mint a pé­kek. Olaszországban tartja magát a legenda, hogy a nemzet egy bi­zonyos lombard ifjúnak köszön­heti ünnepi eledelét. A közép­korban történt, hogy a szerel­mes ifjú, pénze nem lévén, a maga készítette süteménnyel lepte meg szíve hölgyét. Panet- tonéből — az élelmiszeripari előrejelzések szerint — idén több lesz, mint tavaly. A vállalkozás virágzását jelzi, hogy ma 200 nagyüzemben gyúrják, sütik a panettonét, a pandorót pedig 110 helyen készítik. Az idei ka­rácsony meglepetése a félkilós ada&. A panettone, úgy tartják, hű máradt az eredeti recepthez: ez a kenyér alapanyaghoz cukrot, mazsolát és citromot irt elő. Bár a mai reklám a keserű mandula, a csokoládé, sőt a „champagne” vonzerejétől vár nagyobb sikert. A statisztika arról is árulkodik, hogy ez a tengernyi tészta (karácsony után jelentősen leszállított áron). többségében északon talál ve­vőre, elsősorban Lombardia, Piemonte és Liguria tartomány­ban. Venetóban kapósabb a pan­doro, a csokoládéval bevont kuglóf. Sem a panettone, sem a pan­doro nem tudta kiszorítani a karácsony helyi specialitásait. Toszkánában a középkor óta fennmaradt a kenyérformájú sütemény, a karácsonyi panfor- te. Umbriában a hosszúkásra formázott mandulás piskóta, Trentinóban a feiten az ünnepi eledel, melyet lisztből, tojásból, pisztáciából és dióból gyúrnak össze. Bologna környékén, de egész Emilia Romagnaban a certosino, a csokoládéval és gyümölccsel töltött mézesperec az ünnepi fo­gások koronája. Szicíliában viszont a kemény­re sütött mostaccioli jelenti az ünnepet. Kiváltképpen azzal, hogy a közepére képet is tesz­nek, többnyire két angyal figu­ráját. A legenda szerint az egyik az igazságot, a másik az irgal­mat jelképezi. Mindkettőre szüksége lenne Szicíliának Király Ernő Befejezés előtt II Duna— Fekete-tenger csatorna A csatorna a mezőgazda­ság számára is nagy jelen­tőségű: segítségével a köz­ismerten csapadékszegény Dobrudzsában 300 ezer hek­tár szántó- és legelőterület válik öntözhetővé. (gáti) Befejezéséhez közeledik Románia „kék országútja”, a Duna—Fekete-tenger csator­na építése. A Cemavodát a tengerparti Agigeával, majd Konstancával, az ország leg­nagyobb tengeri kikötőjével összekötő csatorna 380 kilo­méterrel rövidíti meg a Du­na és a Fekete-tenger közöt­ti hajóutat. A 64,2 kilométer hosszú vízi út építésében az ország minden részéből 30 ezer építőmunkás és a Kom­munista Ifjúsági Szövetség tagjainak ezrei vesznek részt. Az építésnél 300 millió köb­méter földet mozgattak meg, és 3,5 millió tonna betont használtak fel. A hajók két, 300 méter hosszú, 25 méter széles és 15 méter mély, 2-2 kamrás zsilip segítségével haladhatnak át a tenger, il­letve a Duna felé. Mindkét csatornán váró- és irányító kikötők biztosítják a közle­kedést. Cernavodában, Med- gidiában és Basarábiában ke­reskedelmi kikötők épülnek. A csatorna építése 1949­ben kezdődött, de — mint ismeretes — később a mun­kálatokat félbehagyták. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága 1973- ban hozott ismét határozatot az építés folytatására. A munka nyolc esztendeig tar­tott. Az óriás} beruházáshoz szükséges eszközök és be­rendezések legnagyobb részt Romániában készültek, de egyes nagyobb létesítmények, így a nagy ívtávolságú vas­úti és közúti hidak építésé­ben más szocialista országok is részt vettek. Agigeánál ta­láljuk Románia első ferde kábelhídját. UdSSR: RUMÄNIEN Gala)i Bräilaaj *Ploiejti \ BUKAREST BULGARIEN RUMÄNIEN SCHWARZES MEER BULGARIEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom