Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

NÉPÚJSÁG 1983. december 17., szombat (Folytatás a 2. oldalról) Törekedni kell a divatigé­nyeknek megfelelő, a minő­ségi követelményeket jól ki­elégítő termékek gyártására. A tőkés bérmunkát — mint jelentős konvertibilis valutabevételi forrást — nö­velni szükséges. Az együttműködés bővíté­se, a piaci megjelenés haté­konyságának növelése érde­kében szükséges a textilru­házati iparban és a bútor­iparban megyei koordináci­ós szervezet létrehozása. A megye építőágazatának fejlesztésével kapcsolatos főbb feladatait tekintve a népgazdaság igényeihez való rugalmasabb alkalmazkodás a legfontosabb követelmény. Meg kell felelnie a minden­kori beruházás! igények ru­galmasabb kielégítésének, biztosítani kell a belföldi építőanyag-szükségletek megfelelő kielégítését, vál­lalkozva a lehetőségek sze­rinti exportfeladatokra. Meg kell valósítani a beruházók, tervezők és kivitelezők — érdekeltségen alapuló — együttműködését. Javítani kell az építőágazat eredmé­nyességét. A megye élelmiszeripará­nak fejlesztési célja, hogy nőjön a feldolgozott termé­kek aránya és feldolgozott­sági foka, mind teljesebben elégítse ki a piaci — a vá­sárlói — igényeket. A megye adottságai minden fontos élelmiszer előállításához megfelelőek, ezért fenn kell tartani a termelés sokoldalú­ságát, a főbb arányok javí­tását. A dinamikus és inten­zív fejlődést a mezőgazda- sági nagyüzemek és az élel­miszeripar közötti együtt­működés további mélyítésé­vel lehet biztosítani. Az export mellett kiemel­ten kell kezelni a lakosság hússal és húskészítmények­kel, tejjel, tejtermékekkel, friss zöldség-, gyümölcs- és konzervfélékkel való válasz­tékos ellátását. O A közvetlenül elkö­vetkező időszakban az ipar fejlesztését csökkenő beruházási lehető­ségek mellett kell végrehaj­tani. Ezért a kisebb beruhá­zással járó, a meglevő esz­közök hatékonyabb műkö­dését elősegítő megoldások kerüljenek előtérbe. Az erő­forrásokat elsősorban az ex­portnövekedést, importki­váltást, anyag- és energiata­karékosságot eredményező fejlesztésekre kell. felhasz­nálni. Az ember és környe­zet megóvása a fejlesztések szerves része legyen. A gyárak, gyáregységek munkája hatékonyságának, az irányítás színvonalának, az eredmények alakulásában döntő hatást gyakorló té­nyezők megismerésének, a belső tartalékok feltárásának alapvető feltétele az önál­lóbb gazdálkodás feltételei­nek javítása. Szükséges, hogy a gyárak, gyáregységek, telepek önállósága és fele­lőssége fokozódjon, csökken­jen a központtól való mű­szaki, gazdasági függőségük, jobban ismerjék meg gazdál­kodásuk eredményességét. A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenysé­gében meglevő kapacitáso­kat az ipar kooperációs kap­csolatainak javítása érdeké­ben főleg az alkatrészgyár­tás és összeszerelés, a for­gácsoló- és lakatosipari mun­kák és fémtömegcikkgyártás területén kell felhasználni. A szövetkezeti és a tanácsi ipar továbbra is vállalja a szerepet a háttéripar, a la­kossági ellátás és szolgálta­tásfejlesztés feladatainak megoldásában. O A változó és szigo­rúbb gazdálkodási feltételek az eddigi- . éknél is nagyobb differen­ciálódást, átrendeződést fog­nak eredményezni. A válla­laton belüli és a vállalatok közötti munkaerő- és eszköz­átcsoportosítást, a gazdaság­talanul fenntartható mun­kahelyek megszüntetését a fejlődés szükségszerű köve­telményeinek kell tekinteni. Politikai munkával érvényt kell szerezni, hogy a jobb munka, a magasabb teljesít­mény kapjon nagyobb társa- dalmi elismerést._______ A pártszervek és -szerve­zetek segítsék a feladatok helyes értelmezését.. Támo­gassák a gazdasági vezetést a nagyobb hatékonyságot eredményező törekvésekben, a fegyelem erősítésében, a rugalmas vállalati gazdálko­dás kialakításában. Legye­nek kezdeményezői a maga­sabb teljesítményen alapuló, az önálló gazdálkodást, fe­lelősséget erősítő vállalati irányítási és érdekeltségi rendszer folyamatos korsze­rűsítésének, a káderpolitikai elvek gyakorlati megvalósí­tásának, az új módszerek al­kalmazásának, a vezetők ki­választásában és kinevezésé­ben. A területi és üzemi párt­szervek tárgyalják meg a feladatok végrehajtását, han­golják össze a tömegszerve­zetek, mozgalmak termelést segítő tevékenységét. A vál­tozó körülményekhez kell igazítani a politikai munkát is, fel kell készülni a válto­zásokból adódó esetleges fe­szültségek vállalására, a megoldás politikai eszközök­kel való segítésére, az ösz- szehangolt cselekvésre. A megye iparának fejlesz­tése érdekében a KISZ MB, a megyei tanács, az SZMT, a HNF megyei elnöksége, a KISZÖV, a MÉSZÖV, a TE- SZÖV, a MTESZ, a tudomá­nyos egyesületek és intéz­mények, a TIT dolgozzák ki feladataikat, és sajátos moz- gajmi-szervezeti eszközeikkel segítsék annak eredményes megvalósulását. A megyei tanács, az SZMT az ágazati egyeztető tárgyalásokon a feladatterv­nek megfelelően képviselje a megye érdekeit. A Békés megyei Népújság működjön közre a felada­tok mozgósításában, adjon tájékoztatást a végrehajtás eredményeiről és nehézségei­ről. II. Hz 1983. évi gazdaságpolitikai feladatok teljesítése, javaslat az 1984. évi feladatokra I. O A vállalatok és szö­vetkezetek éves ter­vei népgazdasági és a megyei célkitűzésekkel összhangban készültek el. A végrehajtás alapvető feltéte­lei az év indításakor adot­tak voltak, de az év során a feltételezettől is kedvezőt­lenebbül alakultak. A végrehajtás tapasztala­tai azt igazolják, hogy a meg­felelő előkészítés, a teljesí­tés érdekében kifejtett erő­feszítések ellenére a megye gazdaságpolitikai célkitűzései — alapvetően a kedvezőtlen természeti körülmények mi­att — csak részben teljesül­nek. Az ipar termelési volu­mene — az alágazatok és vállalatok differenciált tel­jesítménye mellett — várha­tóan tervezettet meghaladó lesz. A mezőgazdaságban az aszály okozta csökkenő nö­vénytermelést a növekvő ál­lattenyésztési bevételek nem tudják ellensúlyozni. A ne­hezedő értékesítés, az ala­csony exportárak és az ex­portálható mezőgazdasági termékvolumen csökkenése miatt a konvertibilis export csökken. A foglalkoztatottak száma az anyagi ágazatok mind­egyikében csökkent, nőtt a munka termelékenysége. A munkaerő-gazdálkodás fe­szültségei nem oldódtak. Az eszközkihasználásban és-gazdálkodásban továbbra sem érzékelhető javulás. Né­hány területen további ex­portot biztosító termelőka­pacitás létszámhiány miatt kihasználatlan. Nem megfe­lelő az előrelépés a bérek differenciálásában, melyhez az alacsony bérnövekmény sem adott elég lehetőséget. A termelés jövedelmezősé­gét nagy szóródás jellemzi, és ebben az értékesítési ne­hézségeknek, a költségek nö­vekedésének volt meghatá­rozó szerepe. Az ipari egy­ségek nyeresége kedvezően alakul, a mezőgazdaságban erőteljesen csökken, több üzem nehéz helyzetbe ^került. A munkabérek a népgaz­dasági tervnek megfelelően emelkedtek. Jelentősen nőtt a lakosság mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos pénz­bevétele. Az áruellátás alap­vetően kielégítő volt. Az iparcikkek körében növeke­dett a hiánycikkek száma. A lakásépítés ütemét az építő­anyag-ellátás zavarai lassí­tották. A beruházások az orszá­goshoz hasonlóan az elő­irányzattól eltérően nőttek. Ebben a kiemelt fejlesztések voltak meghatározóak. A gazdaságszervező mun­kában megfelelő színvonalú volt a pártszervek segítő, el­lenőrző tevékenysége. Na­gyobb figyelmet fordítottak a mozgósításra, az újszerű kez­deményezések támogatására. Az állami szervek a követel­mények szerint irányították, koordinálták a feladatvégre­hajtást. A társadalmi és tö­megszervezetek a demokra­tizmus szélesítésével jól szol­gálták a célkitűzések meg­valósítását. A szocialista bri­gádmozgalomban a megúju­lás folyamata beindult. A megyei sajtó a kiemelt fel­adatokhoz igazodóan tájé­koztatott, segítette a végre­hajtást. O Az iparban a terme­lés növekedése az or­szágos átlagot és a tervezettet is meghaladja. A szövetkezetek termelési vo­lumene volt dinamikusabb. A gépipar és élelmiszeripar átlagot meghaladóan növelte termelését, a könnyűiparban a csökkenés tovább folytató­dott. Az import anyagok hiá­nya főként a könnyűipart hátráltatta, az exportárak további csökkenése elsősor­ban az élelmiszeripar érté­kesítését nehezítette, a rubel- viszonylatú piaci lehetőségek a gépiparnak voltak kedve­zőek. A nyereség ágazaton­ként és vállalatonként is differenciáltan alakult, ösz- szességében emelkedett. A nehéziparé és a könnyűipa­ré jelentős mértékben nőtt, az élelmiszeriparé csökkent. Az építőipar építési volu­mene csökkent, jelentősebb mértékben a szövetkezeteké. Tovább tart a termelési fel­adatok végrehajtására ked­vezőtlen hatású szakmunkás­létszám csökkenése. A kivi­telezési feladatok nagyság­rendje, volumene és jellege is — az építési beruházások csökkenésével — módosult. Tovább bővült a felújítás és az ipari termelés aránya, amely elsősorban építőipari technológiák továbbfejleszté­sét szolgálta. Az ágazathoz tartozó vállalatok és szövet­kezetek árbevételét megha­ladóan csökkent a költség, ezáltal a nyereség jelentős növekedése várható. A mezőgazdasági üzemek az 1983-as év előkészítő munkáit időben és jó minő­ségben végezték el. A terme­lés szerkezete a népgazdasá­gi igényeknek megfelelően alakult. A kisüzemi terme­lésben elért eredmények számottevőek. Javult az ipa­ri tevékenység aránya. A növénytermesztésben a célkitűzések a minden eddi­ginél jobb előkészítés, vala­mint a pótlólagos befekteté­sek ellenére — a rendkívül meleg és az aszályos időjá­rás miatt — nem valósultak meg. A gabonafélék közül a kukoricában okozott legna­gyobb kárt az aszály. Az állattenyésztés termelé­se tovább növekedett. A ser­tésállomány növekedése fo­lyamatos volt, és az eddigi legmagasabb szintet érte el. Az állati termék értékesítése a vágómarha és a tojás ki­vételével nőtt. A fajlagos ta­karmányfelhasználás tovább­ra is megfelelő, a takar­mányigény biztosított. A háztáji termelés nagy­ságrendje és színvonala ked­vező. Az üzemek állatkihe­lyezési tevékenysége tovább bővült. A mezőgazdasági nagyüze­mek pénzügyi helyzete — az aszálykárok következtében — jelentősen romlott. A kiesé­sek mérséklésére a megyei tanács jövedelem- és föld­adó-elengedést, az Állami Biztosító díjkedvezményt biztosított az üzemek szá­mára. Az aszály sújtotta gaz­daságok pénzügyi stabilitá­sának megteremtése további erőfeszítéseket igényel. A közlekedés területén a személyszállítás — a tarifa- emelés következtében — csökkenő. A gyors- és exp­resszvonatok személyforgal­ma csökkent, a személyvo­natoké nőtt. A közúti sze­mélyszállításban elsősorban a helyközi és különjáratok utasforgalma csökkent. A közületek járművei is egyre nagyobb mértékben kapcso­lódnak be a közhasznú sze­mélyszállításba, ezzel is ja­vul a járműpark kihasznált­sága és csökkent a zsúfolt­ság. A teherszállítás torlódás- mentesebb volt, a szállítási igény mérséklődése alapve­tően a mezőgazdasági ter­melés csökkenésével függ össze. Az útfenntartási munkák a tervezettől kedvezőbben alakultak, a felújításoknál csúszás tapasztalható. A kereskedelemben a for­galom volumene csökkenő, ami főleg a vendéglátóipar forgalomcsökkenéséből adó­dik. A bolti élelmiszerek, él­vezeti és ruházati cikkek for­galma az előző évihez ha­sonló. Az állami szektor és a magán-kiskereskedelem forgalma dinamikusabb a szövetkezetekétől. Az áruellátás — néhány vegyesiparcikket és építő­anyagot kivéve — folyama­tos volt, de a hiánycikkek köre bővült. A megye idegenforgalma mérsékeltebb volt a múlt évitől. Az exportértékesí- WSM tés — folyó áron számolva — összes­ségében nő. A szocialista ex­port jelentős növekedése mellett a konvertibilis ex­port csökkenése várható. Va­lamennyi ágazat növelte szocialista exportját, leg­nagyobb mértékben a gép­ipar. Nőtt a konvertibilis exportja az építőanyag-ipari és a könnyűipari ágazatnak, csökkent a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari, valamint a gépipari termékeké. Beruházásokra — folyó áron számolva — nagyobb összeget fordítottak a múlt évitől. Jelentősen növeke­dett az állami beruházások összege, amely néhány je­lentős szénhidrogénipari fej­lesztés belépésével függ össze. A központi korlátozó in­tézkedések, a megszigorított hitelezések elsősorban a vállalati fejlesztéseknél éreztették hatásukat. A tanácsi gazdálkodásban és fejlesztésben a lehetősé­gek a tervezettnél kedvezőt­lenebbül alakultak. A bevé­telek csak mintegy 96%-ban teljesülnek. A központilag behatárolt fejlesztési szint túlteljesítése várható. A lakosság pénzbevétele magasabb a múlt évitől, de a munkabérek növekedése összhangban van a központi célkitűzésekkel. Jelentős nö­vekedés a mezőgazdasági ter­meléssel kapcsolatos pénz­bevételeknél tapasztalható. A lakosság betétállománya nö­vekvő. A hitelállomány nö- . vekedése az építési és in­gatlanértékesítési hitelek fo­kozott igénybevétele miatt dinamikusabb volt. A lakásépítés ütemét — főként a családi házak kivi­telezését — a hiányos épí­tőanyag-ellátás lassította. Az épülő lakások 95%-a ma­gánerős, és ezek több mint fele a községekben épül. Az óvodai ellátottság — a férőhelyek számának nö­vekedésével és a gyermek­létszám csökkenésével — javult. Az általános iskolai tanulók létszáma a múlt évinél mérsékeltebben emel­kedett, a tantermek száma gyarapodott, így a váltako­zó tanításban oktatott ta­nulók aránya — területi el­térések mellett — összessé­gében csökkent. A középve­zetői szakemberhiány mér­séklésére középfokú és ki­helyezett főiskolai képzés indult be építőipari szakon. II. O Gazdaságpolitikai feladataink közép­pontjában a nép- gazdasági egyensúly megszi­lárdításához és az életszín­vonal védelméhez való hoz­zájárulásunk áll. A célkitű­zések megkövetelik a fize­tőképesség fenntartásához és a tervezett tőkés áruforgal­mi aktívum eléréséhez. való hozzájárulásunk fokozását. A feladatok megvalósítá­sának eszköze a jobb mi­nőség, a termelékenység, jö­vedelmezőség, versenyké­pesség, összességében a ha­tékonyság növelése. A tar­talékok fokozott feltárása, hasznosítása, a vállalkozás ösztönzése, a termelési szer­kezet változtatása. Az ex­porttermelésben meghatáro­zó szerepet játszó vállalatok, illetve szövetkezetek tevé­kenységének kiemelt figye­lemmel kísérése. Az erőforrásokat elsősor­ban a gazdaságosan értéke­síthető termékek termelésé­re, a műszaki színvonal eme­lésére, a technológia kor­szerűsítésére, az anyag- és energiafelhasználás raciona­lizálására kell fordítani. A tanácsi fejlesztések a VI. ötéves tervben elő­irányzottnál mérsékelteb­ben valósíthatók meg, ezért az infrastrukturális fejlesz­tésekben általánossá kell tenni a gazdálkodó szerve­zetek és a lakosság összefo­gását, növelni kell az önte­vékenységet és az önkéntes hozzájárulást. A követelményekhez való jobb alkalmazkodás érdeké­ben folyamatosan korszerű­síteni kell a gazdálkodó szer­vezetek irányítási, érdekelt­ségi rendszerét. Javítani kell a vállalatok közötti terme­lési és fejlesztési együttmű­ködést. A népgazdaság helyzeté­ből, a szabályozás módosu­lásából tovább nehezedő ér­tékesítési lehetőségekből ere­dően, a vezetéssel szembe­ni követelmények fokozód­nak. A gyorsabb reagálás, a még rugalmasabb alkalmaz­kodás mellett növekvő sze­repet kell kapnia az egész kollektívát mozgósító képes­ségnek is. A munkahelyi de­mokrácia továbbfejlesztésé­vel fokozni kell a dolgozók részvételét a gazdálkodással összefüggő döntések előké­szítésében, meghozatalában és a végrehajtásban. A dolgozók keresete ke­rüljön jobban összhangba a végzett munka mennyiségé­vel, minőségével, feltételei­vel és eredményeivel. A dolgozók körében el kell fogadtatni a végzett munká­val arányban álló nagyobb jövedelemkülönbségeket. Meg kell akadályozni vi­szont a teljesítménnyel arányban nem álló jövedel­mek keletkezését. Biztosíta­ni kell a jövedelmek éssze­rű elköltésének lehetőségét. O Az ipar termelésé­nek növekedését a piaci lehetőségek és a termelés feltételeinek fi­gyelembevételével — to­vábbra is differenciáltan — átlagosan 1-2%-ban lehet meghatározni. A termelés- növekedésnek elsősorban a konvertibilis export fokozá­sát kell szolgálnia. A fel­adatok végrehajtásában ki­emelt figyelmet kell biztosí­tani a jövedelmezőbb ter­mékszerkezet kialakítására, finomítására, a termékek minőségének javítására, a költségek csökkentésére. Fo­lyamatos korszerűsítéssel ja­vítani kell a vállalatok, szö­vetkezetek irányítási rend­szerét, fokozni kell az anyagi érdekeltséget. A ki­alakult szervezeti keretek felhasználásával, továbbfej­lesztésével előrelépésre van szükség a vállalatok közötti együttműködésben. Az építőipar tevékenysége rugalmasan igazodjon a be­ruházási, felújítási igények­hez. Javítani kell a beruhá­zók, tervezők és kivitelezők együttműködését, ehhez a koordinációs szervezet még fokozottabban járuljon hoz­zá. A fejlesztés igazodjon a változó feladatokhoz, segít­se a létszámcsökkenésből adódó gondok áthidalását. A mezőgazdaságban a ter­melést a hatékonyság egy­idejű javítása mellett 0,5— 1,5%-kal kell növelni az 1982-es évhez viszonyítva. Továbbra is fő feladat — a belföldi ellátás biztosítása mellett — az exportáruala­pok növelése, a minőségi és a jövedelmezőségi mutatók együttes javítása. A gabona- és húsprogram teljesítése, a komplex melioráció tervezett ütemű megvalósítása. Ki­emelt figyelmet kell fordí­tani az aszály sújtotta gazda­ságok pénzügyi problémái­nak csökkentésére, illetve megoldására. A növénytermesztés fejlő­dési üteme az 1982..évi szint­hez képest 0,5%-kal növe­kedjen. Kiemelt feladat a búza és a kukorica termés­átlagának növelése. A nap­raforgó és a cukorrépa ve­tésterületének csökkenését meg kell állítani. A mellék- termékek hasznosítását foly­tatni kell. Az állattenyésztés növeke­dési üteme 1,5—2,5%-kal ha­ladja meg az 1982. évi szin­tet. Kapjon kiemelt szerepet a sertéshús- és a tejtermelés további emelése, a szarvas- marha és a juh további csökkenésének a megállítá­sa. A baromfitermelés nö­vekedését a piaci igények­nek és a feldolgozó kapaci­tásnak kell alárendelni. A háztáji és a kisegítő gazda­ságok termelésének további biztosítása az eddiginél is jobban igényli a nagyüzem segítségét. A közlekedés területén a személyszállítás mennyiségi csökkenésével javítani kell az utazás kulturáltságán, a menetrendszerűségen. A meglevő járműpark gazda­ságos kihasználása továbbra is fontos követelmény. Az áruszállításban a szállítók és szállíttatok együttműkö­désével fokozni kell a szál­lítási, rakodási fegyelmet, biztosítani kell az áruk kí­méletes mozgatását és rak­tározását. A kereskedelem és ven­déglátás alapvető feladata a lehetőségek és igények opti­mális összhangjának bizto­sítása. az eddigi kiegyensú­lyozott alapellátás megőrzé­se mellett a vásárlóréteg igényeihez jobban igazodó árukínálat megvalósítása. Az életszínvonal védelmével kapcsolatos célkitűzések fel­tételezik a jövedelmek ész­szerű elköltésének, a kor­szerűbb fogyasztási szerke­zet kialakulásának lehetősé­geit. Ennek biztosítása a ke­reskedelem számára is poli­tikai feladat. O A gazdaságirányítás­ban nagyobb erőfe­szítéseket kell tenni a célkitűzések feltételeinek biztosítására, a végrehajtás segítésére, ellenőrzésére és a hiányosságok felszámolására. A területi, üzemi pártszer­vek, alapszervezetek feladata a kedvező politikai légkör megteremtése, a mozgósítás és a végrehajtás folyamatá­nak figyelemmel kísérése, a szükséges intézkedések idő­beni megtétele. Az állami szervek a feladatvégrehaj- tást koordinálják, folyama­tosán ellenőrizzék, és a ked­vezőtlen folyamatokra gyor­san reagáljanak. A társa­dalmi és tömegszervezetek sajátos lehetőségeiket fel­használva mozgósítsanak, se­gítsék a munkaverseny-moz- galom megújulását és fel- szabadulásunk 40. évforduló­jára tett vállalások megva­lósulását. A Békés megyei Népújság szerkesztősége ad­jon folyamatos, reális, a fel­adatvégrehajtást segítő tájé­koztatást. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA

Next

/
Oldalképek
Tartalom