Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
1983. december 16., péntek e Csendes jubileum a téglagyárban fl fokozott igénybevételt ellensúlyozni kell A Gyulai Húskombinát azok közé a termelőegységek ! közé tartozik, amelyek szoros szálakkal kapcsolódnak a > világpiachoz. A világgazdaság negatív tendenciái, hatásai ezért érzékenyen befolyásolják a vállalat ez évi eredményeit. Bár az egész évi munkára vonatkozó értékelés még nem készülhetett el, az már ma is elmondható, hogy ezeket a negatív hatásokat nem sikerült úgy kiküszöbölni, ahogyan szerették volna. Pedig a kollektíva — túlzás nélkül leírható — az idén a szokásosnál is többet tett azért, hogy teljesítsék a kitűzött céljaikat. Az élet gyors forgatagában megálltunk egy kicsit, hogy emlékezzünk és tisztelegjünk. Tisztelet illeti azokat, akik a 75 évvel ezelőtt alapított Bohn M. és Tsa Tetőcserép és Téglagyár Rt munkásaiként nagyon mostoha körülmények között falazó- és tetőfedő anyagot gyártottak. Ezt a tiszteletet a szakszervezeti bizottság és vállalat- vezetés azok előtt kívánta kifejezni, akik a Békéscsaba I. téglagyárából mentek nyugdíjba, egy ledolgozott munkásélet után. A hívó szóra negyvenöt volt téglagyári dolgozó jött el a Kulich Gyula Művelődési Ház kultúrtermébe, őket fogadta a békéscsabai gyárak és a vállalati központ vezetése. A 2 ezer 500 tagot számláló vállalati kollektíva üdvözletét Baukó Mihály igazgató adta át a résztvevőknek, majd ünnepi megemlékezés következett. A visszatekintés felidézte a téglagyártó ember sorsát 1908-tól, az első tégla kiégetésétől napjainkig, örzünk olyan munkakönyveket, amelyekben a születés éve rovatban a múlt évszázad első feléből való évszámok szerepelnek, ilyen Mészáros Mátyás és Vantara Mihály téglavető munkásoké is. A munkakönyveket a városi kisbíró hitelesítette. A munkaerő mindig a mezőgazdaságból, a parasztság soraiból verbuválódott. Ök a gyárban ismerkedtek meg a munkásmozgalmi szervezetekkel és a napi 12 órás munkaidőért cserébe jogokat és jobb megélhetést követeltek. A gyár nyolcszáz munkása — fele részben nők — 40 —50 filléres órabérért cipe- kedtek nemzedékeket el- nyűvő munkában. Ha valamelyikük kiesett a sorból, a kapu előtt ácsorgók köréből mindig akadt elegendő jelentkező. A foglalkoztatás idény jellegű volt, a téli fagyszünet minden évben újratermelte a létbizonytalanságot. A felszabadulás új társadalmi rendet és az emberről való gondoskodás törvénybe iktatását hozta a gyárba is. A munkásigazgatók — közülük Berki László vett részt a jubileumi megemlékezésen — szociális juttatásokkal könyvek „terjesztő hivatala”. Nehéz volt kiadót is találni a haladó művek számára. (Kner Imre, Tevan Andor gyomai és békéscsabai nyomdája ritka kivétel volt Magyarországon.) Arra sem jutott pénz, hogy Pestre jussanak a falusi fiatalok (pedig erre is csak szabadságuk terhére kerülhetett volna sor.) Az összeköttetésnek sok-sok módját eszelték ki, volt, amikor Szent István napján olcsó vásári jegyre egy egész csoport adott össze pénzt a küldöttnek, aki Gödre jött a TTE telepére szemináriumot tartani. Mások Pesten dolgozó, s családjukhoz havonta egyszer hazautazó földijeiket keresték fel hírért, igaz szóért. A kapcsolatteremtésnek más módja is volt. Ilyen például Ságvári Endre könyvakciója a Szabad Szó révén. „Mellékelten küldünk néhány könyvet a Szabad Szó vándorkönyvtárának gyarapítására, hogy csekély erőnkhöz mérten mi is kivegyük részünket a parasztság önképzésének lehetővé tételéből. Nékünk: a dolgozó osztályok fiataljainak valóban leghatásosabb fegyverünk a jó könyv, mert ezzel tudjuk legyőzni a tudatlanságot és a közönyt a még nem öntudatosodott dolgozók lelkében. Az ipari munkásság fiataljai is a könyv segítségével képezték magukat a munkás- mozgalom harcos tagjaivá, bár az ő számukra más lehetőségek is vannak. A parasztság számára még fokozottabb jelentősége van a jó könyvnek, hiszen nincsenek enyhítették a lassan korszerűsödő technológia megmaradt ártalmait (meleg munkahely, poros levegő). Űj fürdő és öltöző épült az öreg gyárban, új az ebédlő és az' orvosi rendelő. A Kulich Gyuláról elnevezett művelődési ház az egész munkáskerület kulturális és szórakoztató központja. Az Agyagipar sportegyesület egészséBaukó Mihály igazgató üdvözli a megjelenteket ges testmozgásra nyújt lehetőséget, fiatalnak és idősebbnek egyaránt. A régi kolónialakások helyett épített korszerű lakótelep a megváltozott társadalmi rend és a munkásosztály kapcsolatának egyik fényes bizonyítéka. A szocialista munkaverseny a sztahanovistáktól a brigádmozgalomig, mindig is fontos része volt a termelő- munkának. A brigádvállalások akkor értek el figyelemre méltó eredményt, amikor azokat valamilyen természeti csapás elhárítására kellett fordítani. Sajnos, erre gyakran szükség volt. A Körösök áradása, Szabolcs- Szatmár megye elöntése, a Tisza—Maros szögének áradásai, de még a Békés megyei belvizek és a földrengés is újabb és újabb erőpróbát jelentettek. És a téglagyáriak osztották a falazó- és a tetőfedő anyagot, sok kétségbeesett ember homlokáról lesimítva a „mi lesz velünk” gondját. A gyár, dolgozóinak áldozatkész és eredményes mun-, káját a vezető testületek szervezetei, ahol öntudatos- ság-fejlődésük lehetséges volna. Ezt felismerve, ajánljuk fel szerény hozzájárulásunkat a Szabad Szó akcióhoz. Nem vágyunk tehetősek, hiszen tagjaink nagy része ta- nonc és rosszul fizetett segédmunkás. Sokan közülük gyalog jönnek be a perifériákról egy-egy előadásra, vagy kiállításra, mert a villamost már nem tudják megfizetni. De megvan bennük az a készség és erő küzdeni a közös célért!’’ (Szabad Szó, 1942. március 15.) Köztudott, hogy 1942-ben március 15-e a nemzeti önérzet napja volt. Emlékezve az 1848-as szabadságharc fiataljaira, a párt antifasiszta kiállásra hívta a XX. századbeli magyar ifjúságot. A sorsdöntő küzdelem jelentőségének tudatában volt a rendőrség is. A nagy függetlenségi tüntetés idejétől külön nyomozást folytatott a Pesten járt parasztémberek után. Idézek az egyik, Gyomén, 1942. április 12-én íródott kihallgatási jegyzőkönyvből: „1941. december második felében a Társulat helyiségében egyik este találkoztam Uhrin István, gyomai határbeli tanyai lakossal. Uhrin ekkor már az egyik asztalnál Kurilla István és Hornok Imre endrődi lakosokkal beszélgetett. Leültem az asztalhoz és én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Uhrin elmondotta, hogy hetek óta Pesten dolgozik, ahonnan látogatóba jött haza. Megemlítette, hogy Budapesten léte alkalmával többször megfordult a magas szinten is elismerték. Három alkalommal nyertük el a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, egyszer az MSZMP kongresszusi oklevelét és háromszor a Szocialista Munka Vállalata megtisztelő címet. A műszaki fejlődés eredménye a körkemencék földgázzal való fűtése szén helyett, a cserép vagonba rakásának gépesítése és a szalagszeren gyártott ikerfüles cserép. A korszerűsítés ellenére sem tudjuk nélkülözni azonban az alkotó munkáskezet. A gyár élén törvény- tisztelő emberek állhatták csak hosszú távon. így válhatott a fizikai dolgozó és vezető együtt a munkáskollektíva részévé. Az ünnepségre egybegyűltek több mint kétezer esztendőt dolgoztak le együtt a tégla- és cserépgyártó munkahelyen. Amit átéltek, az már történelem. Éppen az a csodálatos, hogy mostoha körülmények között, nem is magas jövedelem mellett ilyen összetartó és egységes gárda kovácsolódott össze, kitartott, jó kedvvel dolgozott ezen a nem korszerű munkahelyen, példát adva a hűségből, munkaszeretetből. Ezért elhatároztuk, hogy emlékezetessé tesszük ezt a jubileumot azoknak, akik eljönnek. ' Minden megjelent nyugdíjasunk egy csiszolt bronz emblémát kapott, díszes tokban. A plakett a békéscsabai gyár udvarát ábrázolja a szárítókkal, égetőkemencékkel és kéményekkel, felidézve azt a helyet, ahol ledolgoztak egy életet. A kisplasztika Mladonyiczky Béla szobrászművész alkotása. Valamennyien kaptak kerámia ajándéktárgyakat, a Téglaipar című havi folyóirat novemberi számát, amely megemlékezik a csabai évfordulóról. Nehéz volt eldönteni, hogy a gyár múlt- * jára vagy a saját ifjúságukra gondoltak vissza az idős munkások, amikor a megemlékezés szavai hangzottak. Épp ilyen eldönthetetlen maradt, hogy a kis dombormű vagy a megfáradt emberek szeme csillogott-e jobban. Krizsán András szoc. dem. párt helyiségében, ahol több ifjúmunkás és munkásnő jelent meg, a párt ifjúságvezetői előadásokat tartottak részükre. Magyarázatul elmondotta, hogy az ifjúság kiképzésére szükség van, mert a jelenlegi háborút is egy rendszerváltozás fogja követni, s hogy ez váratlanul ne érje a pártot, ezért tartják az ifjúság részére az előadásokat.” „Továbbiakban elmondotta Uhrin, hogy a közelmúlt napokban az ország harctérről hazajött német katonákkal beszélt, akik elmondották, hogy ... a németek már nem bírják sokáig és az oroszok győzelme rövid időn belül bekövetkezik.” (5780. sz. dokumentum, PTI Arch.) „1942. február havában... Uhrin István ... elmondotta, hogy ... Budapesten egy tanfolyam félét végzett, amelyen több vidéki fiatalember és nő vett részt... egy függetlenségi mozgalom van kialakulóban, melyben nagyobb részt a fiatalság ténykedik. A mozgalomban sok az intellektuel is, s ezek nagy erőt képviselnek. A tétel az, hogy a függetlenségi mozgalmat minél szélesebb réteg ismerje meg. mely szerint Magyarország csak akkor kapja vissza elszakított területeit, ha Németországtól teljesen függetleníti magát. Ha ezt keresztül tudjuk vinni, akkor köny- nyebben kiharcolhatjuk, hogy d magyar hadsereget vonják vissza a határok védelmére." (PTI Arch., 5781. dokumentum) (Folytatjuk) Ságvári Ágnes Kiss Lajos, a szervezési osztály vezetője így foglalja össze az eltelt 11 hónapot: — Nyár elején kiderült, hogy a II. félévben az élőállat-kínálat a tervezettet jelentősen meghaladja. A vezérigazgató összehívta a húskombinát dolgozóit, és a feladatok ismertetése után kérte az embereket, hogy támogassák a vezetést a közös cél elérésébe^ A jelentkező többletmunkát is lelkiismeretesen, odaadással teljesítsék. Elmondhatom, hogy a dolgozók megértették a feladatokat, és vállalták a plusz megterhelést. A feladat nagyságát jellemzi, hogy szeptember óta több mint egymillió 100 ezer forint értékű túlórát fizetett ki a vállalat havonta a fizikai dolgozóknak. Annak ellenére, hogy csaknem száz új dolgozót is alkalmaztak ebben az időszakban. A szabad szombatokon is rendszeresen termeltek. Természetesen az irányítási, szervezési tevékenységet is a megnövekedett feladatokhoz kellett igazítani. Azokon a területeken, ahol erre szükség volt, új üzem- és munkaszervezési megoldásokat vezettek be. Varga Ferenc gazdasági igazgató már a ’84-es évre gondol, amikor a következőket mondja: — A rendelkezésünkre álló adatok szerint a felvásárlásunk jövőré sem csökken, sőt, meghaladhatja az ez évit. Tehát az idei „hajtást” nem kerülhetjük el. De szeretnénk elérni, hogy az egész évre elosztva, folyamatosan dolgozzuk fel a plusz mennyiséget. A belső tartalékainkat mihamarabb mozgósítani kell, hogy az egyes emberekre jutó teher ne lépje túl a megengedettet. Bemutató a KGST öltözködéskultúráról Magyarország lakosságát 80 —90 százalékban a hazai ipar öltözteti, s ez az arány nem csökken, minthogy az importlehetőségek nem bővülnek. A szakemberek véleménye szerint a ruházati termékválaszték bővítésének reális útja a KGST-országok közötti együttműködés, éppen ezért egyre nagyobb szerepet kapnak a KGST öltözködéskultúrával foglalkozó munkabizottságának előrejelzései. Tegnap a Magyar Divat Intézetben a hazai ruházati ipar és kereskedelem képviselőinek bemutatták azt a mintegy hatvan magyar tervezésű ruhamodellt, amelynek szabását, alapanyagát, mintázatának változatait 1985 divatirányzataként fogadták el berlini ülésükön a bizottság szakemberei, így ezek a termékek sikerre számíthatnak a szocialista országok piacain. A bemutatott kollekció tanúsága szerint a kevert stílusú öltözködés lesz a legdivatosabb, ami azt jelenti, hogy a klasz- szikus, a sportos, a népi és a romantikus elemek elegyítésével készülnek a legmodernebb ruhák. Ezért új megoldásokkal kísérleteznek. Például január elsejétől a feldolgozó sorokon vállalati gazdasági munkaközösségek alakulhatnak. A munkaközösségek várható előnye az lesz, hogy a legjobb szakmunkások a vállalat szabta keretek között önállóan oszthatják fel munkájukat, önmaguk szervezhetik a túlmunka teljesítését. Az eddig leírtakból kiderül, hogy a húskombinátnál a gazdasági kényszer erősen igénybe veszi a dolgozókat. A terven felüli megterhelés túlórapénzzel kifejezhető árát megfizetik, de a pénz önmagában nem regenerálhatja a tompuló idegeket, a fáradó izmokat. Nem mellékes — különösen a fizikai dolgozóknál —, hogy a vállalat vezetése és a szakszervezet mit tesz azért, hogy ellensúlyozza a fokozott igénybevételt. Bezdán János, a szakszervezeti bizottság titkára a következőket mondja: — Ha már a gazdasági munkaközösségeknél tartunk, akkor elmondom, hogy a húsiparnál már dolgoznak gazdasági munkaközösségek. A mi szakszervezeti bizottságunk a saját és a többiek tapasztalatát figyelembe véve, állásfoglalást alakít majd ki a plusz munkák behatárolására. Az állásfoglalás elsősorban a dolgozók érdekvédelmét szolgálja. Ilyen körülmények között a szakszervezetnek az eddiginél jobban oda kell figyelni a dolgozók érdek- védelmére. Biztosítani azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a gyorsabb regenerálódást. Az orvosi ellátás maximálisan kielégíti az igényeket. A szociális és kulturális jellegű programokat is ezek szellemében szervezzük. A szakszervezet évente mintegy 240 ezer forintot költ szociális és' kulturális célokra. Nagy gondot Tíz—tizenöt éve, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari termeléssel kezdtek el foglalkozni. Akkortájt, ahogy ezt Körösla- dányban feljegyezték, a négy tsz-ben 1260 „növénytermesztő gyalogmunkás” dolgozott, ma az egyesülések utáni Magyar—Vietnami Barátság Tsz-ben mindössze 30—40 gyalogmunkást számlálnak. Korszerű gépek léptek az 'emberi munka helyére. A ladányiak gyorsan „kapcsoltak”: már a hatvanas évek közepén elkezdték a kiegészítő ágazatok szervezését, hogy a növénytermesztésből felszabaduló munkaerőt lekössék, keresetet adjanak a dolgozóknak. Még ritkaságszámba ment (nem is nézték mindig jó szemmel) a melléküzemág. Próbálkoztak sok mindennel: volt vasipari üzem, kályhagyártással, készítettek mozaiklapokat, csavarokat, és ’68-ban beindult a házitésztagyártás. A profilok, a melléküzem- ági tevékenységek változtak az idők folyamán, megszűntek és újak jöttek, egy maradt meg a mai napig, a tésztagyártás. Éppen a napokban ünnepelte a tsz működésének 15 éves jubileumát. És ez amiatt is nagy fordítunk a különböző sport- tevékenységekre és az üdültetésre. Ez évben 110 dolgozónk kapott SZOT-be- utalót, és jó néhányan üdültek a vállalat bérelt, vagy saját üdülőjében. Ezeken kívül az is fontos, hogy a megbecsülés egyéb jeleit is érezzék a dolgozók. Mivel sokan bejárók, a közlekedést, a szállítást úgy szervezik, hogy ne kelljen felesleges perceket, félórákat eltölteni a várakozással. Támogatjuk a lakásépítéseket is. Ez évben több mint 2 millió 500 forintot fordítottak ilyen célokra, egy- egy dolgozójuknak 40—70 ezer forintot adnak. Maradjunk még mindig a dolgozók védelménél. Thu- róczy Géza munkavédelmi vezető is tisztában van munkájuk jelentőségével. A következőképpen fogalmaz: — Várható volt, hogy emelkedni fog az üzemi balesetek száma. Ez bekövetkezett, de nem olyan mértékben, mint azt a termelés indokolta volna. Az idén kevesebb üzemi balestünk volt, mint tavaly! Ezt talán annak köszönhetjük, hogy ’82-ben munkavédelmi évet tartottunk, ahol felhívtuk a figyelmet azokra a területekre, amelyekre oda kell figyelni. Sokat költöttünk propagandaanyagokra és felvilágosításra. A védőeszközeink megfelelőek, és használatuk kötelező. Elértük,, hogy dolgozóink használják ezeket az eszközöket. Azokat a munkafázisokat pedig, amelyek veszélyesek, igyekeztünk új műszaki megoldásokkal kiküszöbölni. Ügy érzem, a fentiekből néhány tanulság levonható. Az egyik az, hogy ha a dolgozókkal előre megbeszéli, megvitatja a vállalat vezetése a feladatokat, akkor a megnövekedett terhelést is elbírja a kollektíva. Ha nő az igénybevétel, de ezzel párhuzamosan a munkások- kiszolgálása is javul — hogy csak a munkára koncentráljanak —, akkor a megszokottnál nagyobb teljesítményt érhet el egy-egy brigád, üzem, vagy a vállalat. Talán ezeknek is köszönhető, hogy a jövő év elé is optimistán nézhet a húskombinát, annak ellenére, hogy az ideinél is nagyobb feladatok előtt állnak. dolog, hogy ennyi időt — bár volt jó néhány tésztaüzem a megyében — nem bírt ki más. Mindez egyértelműen bizonyítja: a körösladányi tsz jó érzékkel irányítja melléküzemágait. Éves árbevételének 30 százalékát adja a tésztaüzem, a fűrészüzem és a bőrüzem. Ez utóbbi az újpesti bőrgyárnak végez bérmunkát, minek volumenét a jövőben növelni fogják. A fűrészüzemben is a termelés bővítésére törekednek, a tésztaüzemben viszont a szinten tartás, a piacon tartás, a költségek csökkentése a cél. Emellett új üzem létrehozásán fáradoznak: műanyagfeldolgozót szeretnének, ahol flakonokat gyártanának a METAKÉMIA Ipari Szövetkezet részére. Tervekben nincs hiány és bízunk benne, a megvalósításnak sem lesz akadálya. A melléküzemágakra szüksége van a tsz-nek. Az idén például 55 millió volt az ipari tevékenységek árbevétele. Az e területen elért eredményeiért egyébként a területi tsz- szövetség elismerésben, tárgyjutalomban részesítette a Magyar—Vietnami Barátság Tsz-t. —szatmári— Lovász Sándor Gyalogmunka helyett