Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-16 / 296. szám

1983. december 16., péntek e Csendes jubileum a téglagyárban fl fokozott igénybevételt ellensúlyozni kell A Gyulai Húskombinát azok közé a termelőegységek ! közé tartozik, amelyek szoros szálakkal kapcsolódnak a > világpiachoz. A világgazdaság negatív tendenciái, hatá­sai ezért érzékenyen befolyásolják a vállalat ez évi eredményeit. Bár az egész évi munkára vonatkozó ér­tékelés még nem készülhetett el, az már ma is elmond­ható, hogy ezeket a negatív hatásokat nem sikerült úgy kiküszöbölni, ahogyan szerették volna. Pedig a kollek­tíva — túlzás nélkül leírható — az idén a szokásosnál is többet tett azért, hogy teljesítsék a kitűzött céljaikat. Az élet gyors forgatagában megálltunk egy kicsit, hogy emlékezzünk és tisztelegjünk. Tisztelet illeti azokat, akik a 75 évvel ezelőtt alapított Bohn M. és Tsa Tetőcserép és Téglagyár Rt munkásai­ként nagyon mostoha körül­mények között falazó- és te­tőfedő anyagot gyártottak. Ezt a tiszteletet a szakszer­vezeti bizottság és vállalat- vezetés azok előtt kívánta kifejezni, akik a Békéscsaba I. téglagyárából mentek nyugdíjba, egy ledolgozott munkásélet után. A hívó szóra negyvenöt volt téglagyári dolgozó jött el a Kulich Gyula Művelő­dési Ház kultúrtermébe, őket fogadta a békéscsabai gyá­rak és a vállalati központ vezetése. A 2 ezer 500 tagot számláló vállalati kollektíva üdvözletét Baukó Mihály igazgató adta át a résztve­vőknek, majd ünnepi meg­emlékezés következett. A visszatekintés felidézte a téglagyártó ember sorsát 1908-tól, az első tégla kiége­tésétől napjainkig, örzünk olyan munkakönyveket, ame­lyekben a születés éve ro­vatban a múlt évszázad első feléből való évszámok sze­repelnek, ilyen Mészáros Má­tyás és Vantara Mihály tég­lavető munkásoké is. A munkakönyveket a városi kisbíró hitelesítette. A mun­kaerő mindig a mezőgazda­ságból, a parasztság soraiból verbuválódott. Ök a gyár­ban ismerkedtek meg a mun­kásmozgalmi szervezetekkel és a napi 12 órás munka­időért cserébe jogokat és jobb megélhetést követeltek. A gyár nyolcszáz munká­sa — fele részben nők — 40 —50 filléres órabérért cipe- kedtek nemzedékeket el- nyűvő munkában. Ha vala­melyikük kiesett a sorból, a kapu előtt ácsorgók köréből mindig akadt elegendő je­lentkező. A foglalkoztatás idény jellegű volt, a téli fagyszünet minden évben új­ratermelte a létbizonytalan­ságot. A felszabadulás új társa­dalmi rendet és az emberről való gondoskodás törvénybe iktatását hozta a gyárba is. A munkásigazgatók — közü­lük Berki László vett részt a jubileumi megemlékezésen — szociális juttatásokkal könyvek „terjesztő hivata­la”. Nehéz volt kiadót is ta­lálni a haladó művek szá­mára. (Kner Imre, Tevan Andor gyomai és békéscsa­bai nyomdája ritka kivétel volt Magyarországon.) Arra sem jutott pénz, hogy Pestre jussanak a falusi fiatalok (pedig erre is csak szabad­ságuk terhére kerülhetett volna sor.) Az összeköttetés­nek sok-sok módját eszelték ki, volt, amikor Szent Ist­ván napján olcsó vásári jegyre egy egész csoport adott össze pénzt a küldött­nek, aki Gödre jött a TTE telepére szemináriumot tar­tani. Mások Pesten dolgozó, s családjukhoz havonta egy­szer hazautazó földijeiket keresték fel hírért, igaz szóért. A kapcsolatterem­tésnek más módja is volt. Ilyen például Ságvári End­re könyvakciója a Szabad Szó révén. „Mellékelten küldünk né­hány könyvet a Szabad Szó vándorkönyvtárának gyara­pítására, hogy csekély erőnkhöz mérten mi is kive­gyük részünket a parasztság önképzésének lehetővé téte­léből. Nékünk: a dolgozó osz­tályok fiataljainak valóban leghatásosabb fegyverünk a jó könyv, mert ezzel tudjuk legyőzni a tudatlanságot és a közönyt a még nem öntuda­tosodott dolgozók lelkében. Az ipari munkásság fiataljai is a könyv segítségével ké­pezték magukat a munkás- mozgalom harcos tagjaivá, bár az ő számukra más le­hetőségek is vannak. A pa­rasztság számára még foko­zottabb jelentősége van a jó könyvnek, hiszen nincsenek enyhítették a lassan korsze­rűsödő technológia megma­radt ártalmait (meleg mun­kahely, poros levegő). Űj fürdő és öltöző épült az öreg gyárban, új az ebédlő és az' orvosi rendelő. A Kulich Gyuláról elnevezett művelő­dési ház az egész munkás­kerület kulturális és szóra­koztató központja. Az Agyag­ipar sportegyesület egészsé­Baukó Mihály igazgató üd­vözli a megjelenteket ges testmozgásra nyújt lehe­tőséget, fiatalnak és idősebb­nek egyaránt. A régi koló­nialakások helyett épített korszerű lakótelep a meg­változott társadalmi rend és a munkásosztály kapcsolatá­nak egyik fényes bizonyíté­ka. A szocialista munkaver­seny a sztahanovistáktól a brigádmozgalomig, mindig is fontos része volt a termelő- munkának. A brigádválla­lások akkor értek el figye­lemre méltó eredményt, ami­kor azokat valamilyen ter­mészeti csapás elhárítására kellett fordítani. Sajnos, er­re gyakran szükség volt. A Körösök áradása, Szabolcs- Szatmár megye elöntése, a Tisza—Maros szögének ára­dásai, de még a Békés me­gyei belvizek és a földren­gés is újabb és újabb erő­próbát jelentettek. És a tég­lagyáriak osztották a falazó- és a tetőfedő anyagot, sok kétségbeesett ember homlo­káról lesimítva a „mi lesz velünk” gondját. A gyár, dolgozóinak áldo­zatkész és eredményes mun-, káját a vezető testületek szervezetei, ahol öntudatos- ság-fejlődésük lehetséges volna. Ezt felismerve, ajánl­juk fel szerény hozzájárulá­sunkat a Szabad Szó akcióhoz. Nem vágyunk tehetősek, hi­szen tagjaink nagy része ta- nonc és rosszul fizetett se­gédmunkás. Sokan közülük gyalog jönnek be a perifé­riákról egy-egy előadásra, vagy kiállításra, mert a vil­lamost már nem tudják meg­fizetni. De megvan bennük az a készség és erő küzdeni a közös célért!’’ (Szabad Szó, 1942. március 15.) Köztudott, hogy 1942-ben március 15-e a nemzeti ön­érzet napja volt. Emlékezve az 1848-as szabadságharc fiataljaira, a párt antifasisz­ta kiállásra hívta a XX. századbeli magyar ifjúságot. A sorsdöntő küzdelem je­lentőségének tudatában volt a rendőrség is. A nagy füg­getlenségi tüntetés idejétől külön nyomozást folytatott a Pesten járt parasztémberek után. Idézek az egyik, Gyo­mén, 1942. április 12-én író­dott kihallgatási jegyző­könyvből: „1941. december második felében a Társulat helyiségében egyik este ta­lálkoztam Uhrin István, gyo­mai határbeli tanyai lakos­sal. Uhrin ekkor már az egyik asztalnál Kurilla Ist­ván és Hornok Imre endrődi lakosokkal beszélgetett. Le­ültem az asztalhoz és én is bekapcsolódtam a beszélge­tésbe. Uhrin elmondotta, hogy hetek óta Pesten dol­gozik, ahonnan látogatóba jött haza. Megemlítette, hogy Budapesten léte alkal­mával többször megfordult a magas szinten is elismerték. Három alkalommal nyertük el a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját, egyszer az MSZMP kong­resszusi oklevelét és három­szor a Szocialista Munka Vállalata megtisztelő címet. A műszaki fejlődés ered­ménye a körkemencék föld­gázzal való fűtése szén he­lyett, a cserép vagonba ra­kásának gépesítése és a sza­lagszeren gyártott ikerfüles cserép. A korszerűsítés elle­nére sem tudjuk nélkülözni azonban az alkotó munkás­kezet. A gyár élén törvény- tisztelő emberek állhatták csak hosszú távon. így vál­hatott a fizikai dolgozó és vezető együtt a munkáskol­lektíva részévé. Az ünnepségre egybegyűl­tek több mint kétezer esz­tendőt dolgoztak le együtt a tégla- és cserépgyártó mun­kahelyen. Amit átéltek, az már történelem. Éppen az a csodálatos, hogy mostoha körülmények között, nem is magas jövedelem mellett ilyen összetartó és egységes gárda kovácsolódott össze, kitartott, jó kedvvel dolgo­zott ezen a nem korszerű munkahelyen, példát adva a hűségből, munkaszeretetből. Ezért elhatároztuk, hogy emlékezetessé tesszük ezt a jubileumot azoknak, akik eljönnek. ' Minden megjelent nyugdí­jasunk egy csiszolt bronz emblémát kapott, díszes tok­ban. A plakett a békéscsa­bai gyár udvarát ábrázolja a szárítókkal, égetőkemen­cékkel és kéményekkel, fel­idézve azt a helyet, ahol le­dolgoztak egy életet. A kis­plasztika Mladonyiczky Béla szobrászművész alkotása. Valamennyien kaptak kerá­mia ajándéktárgyakat, a Téglaipar című havi folyó­irat novemberi számát, amely megemlékezik a csabai év­fordulóról. Nehéz volt el­dönteni, hogy a gyár múlt- * jára vagy a saját ifjúságuk­ra gondoltak vissza az idős munkások, amikor a meg­emlékezés szavai hangzottak. Épp ilyen eldönthetetlen ma­radt, hogy a kis dombormű vagy a megfáradt emberek szeme csillogott-e jobban. Krizsán András szoc. dem. párt helyiségében, ahol több ifjúmunkás és munkásnő jelent meg, a párt ifjúságvezetői előadásokat tartottak részükre. Magya­rázatul elmondotta, hogy az ifjúság kiképzésére szükség van, mert a jelenlegi hábo­rút is egy rendszerváltozás fogja követni, s hogy ez vá­ratlanul ne érje a pártot, ezért tartják az ifjúság ré­szére az előadásokat.” „Továbbiakban elmondotta Uhrin, hogy a közelmúlt na­pokban az ország harctérről hazajött német katonákkal beszélt, akik elmondották, hogy ... a németek már nem bírják sokáig és az oroszok győzelme rövid időn belül bekövetkezik.” (5780. sz. dokumentum, PTI Arch.) „1942. február havában... Uhrin István ... elmondotta, hogy ... Budapesten egy tan­folyam félét végzett, ame­lyen több vidéki fiatalember és nő vett részt... egy füg­getlenségi mozgalom van ki­alakulóban, melyben na­gyobb részt a fiatalság tény­kedik. A mozgalomban sok az intellektuel is, s ezek nagy erőt képviselnek. A té­tel az, hogy a függetlenségi mozgalmat minél szélesebb réteg ismerje meg. mely szerint Magyarország csak akkor kapja vissza elszakí­tott területeit, ha Németor­szágtól teljesen függetleníti magát. Ha ezt keresztül tudjuk vinni, akkor köny- nyebben kiharcolhatjuk, hogy d magyar hadsereget vonják vissza a határok vé­delmére." (PTI Arch., 5781. dokumentum) (Folytatjuk) Ságvári Ágnes Kiss Lajos, a szervezési osztály vezetője így foglalja össze az eltelt 11 hónapot: — Nyár elején kiderült, hogy a II. félévben az élő­állat-kínálat a tervezettet je­lentősen meghaladja. A ve­zérigazgató összehívta a hús­kombinát dolgozóit, és a fel­adatok ismertetése után kérte az embereket, hogy támogas­sák a vezetést a közös cél el­érésébe^ A jelentkező több­letmunkát is lelkiismerete­sen, odaadással teljesítsék. Elmondhatom, hogy a dolgo­zók megértették a feladato­kat, és vállalták a plusz megterhelést. A feladat nagyságát jel­lemzi, hogy szeptember óta több mint egymillió 100 ezer forint értékű túlórát fizetett ki a vállalat havonta a fi­zikai dolgozóknak. Annak ellenére, hogy csaknem száz új dolgozót is alkalmaztak ebben az időszakban. A sza­bad szombatokon is rend­szeresen termeltek. Termé­szetesen az irányítási, szer­vezési tevékenységet is a megnövekedett feladatokhoz kellett igazítani. Azokon a területeken, ahol erre szük­ség volt, új üzem- és mun­kaszervezési megoldásokat vezettek be. Varga Ferenc gazdasági igazgató már a ’84-es évre gondol, amikor a következő­ket mondja: — A rendelkezésünkre álló adatok szerint a felvá­sárlásunk jövőré sem csök­ken, sőt, meghaladhatja az ez évit. Tehát az idei „haj­tást” nem kerülhetjük el. De szeretnénk elérni, hogy az egész évre elosztva, folya­matosan dolgozzuk fel a plusz mennyiséget. A belső tartalékainkat mihamarabb mozgósítani kell, hogy az egyes emberekre jutó teher ne lépje túl a megenge­dettet. Bemutató a KGST öltözködéskultúráról Magyarország lakosságát 80 —90 százalékban a hazai ipar öltözteti, s ez az arány nem csökken, minthogy az im­portlehetőségek nem bővül­nek. A szakemberek vélemé­nye szerint a ruházati ter­mékválaszték bővítésének reális útja a KGST-országok közötti együttműködés, ép­pen ezért egyre nagyobb sze­repet kapnak a KGST öl­tözködéskultúrával foglalko­zó munkabizottságának elő­rejelzései. Tegnap a Magyar Divat Intézetben a hazai ru­házati ipar és kereskedelem képviselőinek bemutatták azt a mintegy hatvan magyar tervezésű ruhamodellt, amelynek szabását, alapanya­gát, mintázatának változata­it 1985 divatirányzataként fogadták el berlini ülésükön a bizottság szakemberei, így ezek a termékek sikerre szá­míthatnak a szocialista or­szágok piacain. A bemuta­tott kollekció tanúsága sze­rint a kevert stílusú öltöz­ködés lesz a legdivatosabb, ami azt jelenti, hogy a klasz- szikus, a sportos, a népi és a romantikus elemek elegyí­tésével készülnek a legmo­dernebb ruhák. Ezért új megoldásokkal kísérleteznek. Például janu­ár elsejétől a feldolgozó so­rokon vállalati gazdasági munkaközösségek alakul­hatnak. A munkaközösségek várható előnye az lesz, hogy a legjobb szakmunkások a vállalat szabta keretek kö­zött önállóan oszthatják fel munkájukat, önmaguk szer­vezhetik a túlmunka teljesí­tését. Az eddig leírtakból kide­rül, hogy a húskombinátnál a gazdasági kényszer erősen igénybe veszi a dolgozókat. A terven felüli megterhelés túlórapénzzel kifejezhető árát megfizetik, de a pénz önmagában nem regenerál­hatja a tompuló idegeket, a fáradó izmokat. Nem mellé­kes — különösen a fizikai dolgozóknál —, hogy a vál­lalat vezetése és a szakszer­vezet mit tesz azért, hogy ellensúlyozza a fokozott igénybevételt. Bezdán János, a szakszervezeti bizottság titkára a következőket mond­ja: — Ha már a gazdasági munkaközösségeknél tar­tunk, akkor elmondom, hogy a húsiparnál már dolgoznak gazdasági munkaközösségek. A mi szakszervezeti bizottsá­gunk a saját és a többiek tapasztalatát figyelembe véve, állásfoglalást alakít majd ki a plusz munkák behatárolá­sára. Az állásfoglalás elsősorban a dolgozók érdekvédelmét szolgálja. Ilyen körülmények között a szakszervezetnek az eddiginél jobban oda kell figyelni a dolgozók érdek- védelmére. Biztosítani azo­kat a feltételeket, amelyek elősegítik a gyorsabb rege­nerálódást. Az orvosi ellátás maximálisan kielégíti az igényeket. A szociális és kulturális jellegű programo­kat is ezek szellemében szervezzük. A szakszervezet évente mintegy 240 ezer fo­rintot költ szociális és' kul­turális célokra. Nagy gondot Tíz—tizenöt éve, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek ipari termeléssel kezdtek el foglalkozni. Ak­kortájt, ahogy ezt Körösla- dányban feljegyezték, a négy tsz-ben 1260 „növénytermesz­tő gyalogmunkás” dolgozott, ma az egyesülések utáni Ma­gyar—Vietnami Barátság Tsz-ben mindössze 30—40 gyalogmunkást számlálnak. Korszerű gépek léptek az 'emberi munka helyére. A ladányiak gyorsan „kap­csoltak”: már a hatvanas évek közepén elkezdték a kiegészítő ágazatok szervezé­sét, hogy a növénytermesz­tésből felszabaduló munka­erőt lekössék, keresetet ad­janak a dolgozóknak. Még ritkaságszámba ment (nem is nézték mindig jó szemmel) a melléküzemág. Próbálkoz­tak sok mindennel: volt vas­ipari üzem, kályhagyártás­sal, készítettek mozaiklapo­kat, csavarokat, és ’68-ban beindult a házitésztagyártás. A profilok, a melléküzem- ági tevékenységek változtak az idők folyamán, megszűn­tek és újak jöttek, egy ma­radt meg a mai napig, a tésztagyártás. Éppen a na­pokban ünnepelte a tsz mű­ködésének 15 éves jubileu­mát. És ez amiatt is nagy fordítunk a különböző sport- tevékenységekre és az üdül­tetésre. Ez évben 110 dol­gozónk kapott SZOT-be- utalót, és jó néhányan üdül­tek a vállalat bérelt, vagy saját üdülőjében. Ezeken kívül az is fontos, hogy a megbecsülés egyéb jeleit is érezzék a dolgozók. Mivel sokan bejárók, a köz­lekedést, a szállítást úgy szervezik, hogy ne kelljen felesleges perceket, félórá­kat eltölteni a várakozással. Támogatjuk a lakásépítése­ket is. Ez évben több mint 2 millió 500 forintot for­dítottak ilyen célokra, egy- egy dolgozójuknak 40—70 ezer forintot adnak. Maradjunk még mindig a dolgozók védelménél. Thu- róczy Géza munkavédelmi vezető is tisztában van munkájuk jelentőségével. A következőképpen fogalmaz: — Várható volt, hogy emel­kedni fog az üzemi balesetek száma. Ez bekövetkezett, de nem olyan mértékben, mint azt a termelés indokolta volna. Az idén kevesebb üzemi balestünk volt, mint tavaly! Ezt talán annak kö­szönhetjük, hogy ’82-ben munkavédelmi évet tartot­tunk, ahol felhívtuk a fi­gyelmet azokra a területek­re, amelyekre oda kell fi­gyelni. Sokat költöttünk propagandaanyagokra és fel­világosításra. A védőeszkö­zeink megfelelőek, és hasz­nálatuk kötelező. Elértük,, hogy dolgozóink használják ezeket az eszközöket. Azo­kat a munkafázisokat pedig, amelyek veszélyesek, igye­keztünk új műszaki megol­dásokkal kiküszöbölni. Ügy érzem, a fentiekből néhány tanulság levonható. Az egyik az, hogy ha a dol­gozókkal előre megbeszéli, megvitatja a vállalat vezeté­se a feladatokat, akkor a megnövekedett terhelést is elbírja a kollektíva. Ha nő az igénybevétel, de ezzel párhuzamosan a munkások- kiszolgálása is javul — hogy csak a munkára koncentrál­janak —, akkor a megszo­kottnál nagyobb teljesít­ményt érhet el egy-egy bri­gád, üzem, vagy a vállalat. Talán ezeknek is köszönhe­tő, hogy a jövő év elé is op­timistán nézhet a húskombi­nát, annak ellenére, hogy az ideinél is nagyobb feladatok előtt állnak. dolog, hogy ennyi időt — bár volt jó néhány tészta­üzem a megyében — nem bírt ki más. Mindez egyértelműen bizo­nyítja: a körösladányi tsz jó érzékkel irányítja mellék­üzemágait. Éves árbevételé­nek 30 százalékát adja a tésztaüzem, a fűrészüzem és a bőrüzem. Ez utóbbi az új­pesti bőrgyárnak végez bér­munkát, minek volumenét a jövőben növelni fogják. A fűrészüzemben is a termelés bővítésére törekednek, a tész­taüzemben viszont a szinten tartás, a piacon tartás, a költségek csökkentése a cél. Emellett új üzem létrehozá­sán fáradoznak: műanyag­feldolgozót szeretnének, ahol flakonokat gyártanának a METAKÉMIA Ipari Szövet­kezet részére. Tervekben nincs hiány és bízunk benne, a megvalósí­tásnak sem lesz akadálya. A melléküzemágakra szüksége van a tsz-nek. Az idén pél­dául 55 millió volt az ipari tevékenységek árbevétele. Az e területen elért eredményei­ért egyébként a területi tsz- szövetség elismerésben, tárgyjutalomban részesítette a Magyar—Vietnami Barát­ság Tsz-t. —szatmári— Lovász Sándor Gyalogmunka helyett

Next

/
Oldalképek
Tartalom