Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
1983. december 13., kedd o Kvarcórák, hűtőgépek, színes tévék a Szovjetunióból Hamupipőke nyugdíjba mehet? Tisztul a kép a rizstermesztésben Beszélgetés a Technointorg műszaki központ vezérigazgatójával November végi látogatását megelőzően legutóbb két évvel ezelőtt járt Békés megyében Rizskov Anatolij, a Szovjetunió Budapesti Kereskedelmi Képviselete mellett működő Technointorg műszaki központ vezérigazgatója. A vendég, aki^a GEL- KA területi igazgatója, Lő- dy András meghívásának tett eleget mostani útja során újra felkereste a GELKA békéscsabai szervizét, valamint a RAMOVIL-lal szerződéses kapcsolatban álló Generál Ipari Szövetkezetét. Mindkét szervezetben foglalkoznak a szomszédos szocialista országból importált híradás- technikai készülékek és háztartási berendezések garanciális javításával is. Mi mostani látogatásának célja — kérdeztük Rizskov Anatolij vezérigazgatót. — Van egy orosz közmondás, valahogy így hangzik: inkább egyszer meglátni, mint százszor hallani. Nos, munkatársaimmal ehhez tartjuk magunkat, igyekszünk közvetlen tapasztalatokat, ismereteket szerezni arról, hogy mennyire elégedettek a szovjet termékekkel, az alkatrészellátással. Sok hasznos, használható információhoz juthatunk a szervizekben. Első természetesen a termékek minősége. De a jó szerviz jó reklám is egyben. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a javító bázisokkal sokoldalú kapcsolatunk legyen, észrevételeiket továbbítjuk a gyártóknak, és amikor csak tehetjük, a szervizek segítségére sietünk. Műszaki központunk specialistái közvetlen kapcsolatban állnak a magyar szakemberekkel, szerelési fogásokat, módszereket adnak át, biztosítják a legfontosabb dokumentációkat. Az ilyen kapcsolatok fenntartása a mi érdekünk is. Ezért arra törekszünk, hogy azok minél sokoldalúbbá váljanak. A szervizek véleménye alapján azt is mérhetjük, hogy a magyar fogyasztók ' elégedettek-e a szovjet termékekkel. — A Technointorg közvetítésével sok szovjet termék jut el a fogyasztókhoz. Bővül-e a választék a közeljövőben? — Órákat, filmfelvevőket, fényképezőgépeket, híradástechnikai termékeket, mosógépeket, hűtőgépeket, villanyborotvát, porszívót, vasalót, villanyfőzőt, képcsöveket adunk el Magyarországnak. Évente három-négy újdonságnak számító készüléket, berendezést szállítunk, leszámítva az órákat, amelyekből ennél jóval több új terméket kínálunk. Egyébként hamarosan megjelennek a magyar üzletekben a szovjet kvarcórák, és fényképezőgépekből is bővítjük a választékot. Jövőre minden eddiginél több hűtőszekrényt adunk el. Az államközi szerződésekben 40 ezer hűtőszekrény értékesítését terveztük, de ennél jóval többet vásárolhatnak majd magyar partnereink, várhatóan 100 ezret. A már jól ismert . Minszk hűtőszekrény mellett három újabb típus kerül forgalomba. A szaratovi gyár új, 140 literes hűtőszekrényt fejlesztett ki, amely jövőre már kapható lesz Magyarországon. Még nem tudjuk pontosan, hogy varrógépekből mennyit szállítunk jövőre. Tavaly 31 ezret, az idén 17 ezret vettek tőlünk kereskedelmi vállalataik. Hogy 1984-ben mennyi szállítására van lehetőségünk, az csak a későbbiekben derül ki. Az azonban bizonyos, hogy igényeik — 58 ezerről tudunk — meghaladják szállítási lehetőségeinket. rövidesen több új termékcsaláddal jelenünk meg a magyar üzletekben. Ilyen a mikrohullámsütő, a légkondicionáló. — A magyar fogyasztók vásárolhattak már szovjet, hordozható, színes televíziót. Mennyit szállítanak ezekből a készülékekből? — A korábban megkötött szerződés kilencezer hordozható színes tévé eladásáról szólt. Az idén ennek a meny- nyiségnek nagyobb részét átveheti a magyar kereskedelem. Jövőre az Elektronika C—401-es mellett, egy másik hordozható színes tévé szállításáról is szó lehet, de a harmadik negyedévnél semmi esetre sem hamarabb. És itt hadd szóljak a szerződéskötések előzményeiről, amelyek hűen tükrözik sajátos kapcsolatainkat. Amikor megkezdődtek a tárgyalások a színes televízió szállításáról, kiderült, hogy az önök minőségellenőrző intézete több változtatást kér a televíziók kivitelezésében. Ekkor magyar és szovjet vállalatok — köztük a Tungsram és a moszkvai elektroncső gyártó vállalat — fogott össze, hogy eleget tegyen a kérésnek. Hasonló igényeket támasztott a minőségellenőrző intézet a légkondicionáló berendezésekkel szemben. A „tökéletesítés” itt is sikerült, végül mindkét berendezés a magyar szabványnak megfelelően kerülhet kereskedelmi forgalomba. — Ez a sikeres együttműködés, a rugalmasság példája, így válik érthetővé, miért fordítanak olyan nagy figyelmet a fogyasztók a javítást végző szervizek véleményére. — A követelmények egyre magasabbak. Az új készülékek forgalomba hozatalát fokozott figyelemmel kísérjük, arra törekszünk, hogy az esetleges hibákat azonnal kijavítsák a gyártók. A módszer eredményeként könyv- velhetjük el, hogy ma már alig van reklamáció. Fontosnak tartom azt is, hogy a javításhoz szükséges alkatrészek, dokumentációk időben érkeznek meg. Ezen a területen példamutató a Gél- ka, a RAMOVILL, a szovjet és a magyar kereskedelmi vállalatok, valamint a gyártók együttműködése. Kepenyes János Óriás dobozos sör Kőbányáról Üj termékkel jelenik meg a Kőbányai Sörgyár az ünnepekre: megkezdte a 4 literes dobozos sör előállítását. Saját fejlesztésű gépsorán az Elzett Le- mezárugyártól vásárolt reprezentatív kivitelű fémdobozba a nemzetközi sorversenyeken négyszeres aranyérmet nyert Jubileum Kőbányai 125-ös különlegességet töltik. Egyelőre napi 1000 dobozt adnak át a kereskedelemnek. Az óriás dobozos sör elsősorban az ajándékválasztékot bővíti, hiszen 285 Ft-os áron vásárolható meg. Egyelőre a Skála és a Sugár Áruházba, illetve a Csemege boltjaiba szállítják. Amennyiben megfelelő kereslet mutatkozik iránta, .úgy a tervek szerint újabb gépet állítanak be, s ily módon fokozzák a gyártást. Előkészülnek 3,3 deciliteres dobozos sör gyártására is, a töltősort már beszerezte a kőbányai üzem, s jelenleg az importdobozok vásárlásáról folynak a tárgyalások. Az új készítmény várhatóan a jövő év elején jelenik meg. Hogy ki szereti a rizst és ki nem — ha úgy tetszik — az magánügy. Hogy importálnunk kell a rizst — vagy akár exportálhatnánk is —, ez már közügy. Akárcsak az, hogy érdemes-e ezzel a nem éppen igénytelen növénnyel a termelőknek foglalkozniuk? Induljunk ki abból, hogy Magyarország nem volt soha, s nem is lesz rizstermesztő nagyhatalom. Lehet viszont s lesz is, talán nemsokára — önellátó ebből a szép lassan mégiscsak tért hódító élelmiszerből. Végig a Körösök mentén Az esélyek, a fejlődés íve és a lehetőségek egyaránt adottak ahhoz, hogy magunk termeljük meg, amit elfogyasztunk. De kezdjük az elején! A fajtával. Sokan ugyanis „őt” okolták az ágazat látványos hanyatlásáért a hetvenes évek végén. Volt is némi igazuk, ami viszont nem mond ellent annak, hogy 1976-tól 1980-ig olyan idők jártak a rizsre, amelyekben még a hektáronkénti kéttonnás termés is csodaszámba ment. El lehet képzelni ezek után, mennyire számíthatott kedvenc növénynek a vízi gabona a termelők körében, akik úgy kalkuláltak: legalább három tonnás átlagtermés kell ahhoz, hogy megérje termeszteni. A mélypontot a hetvenes évek második fele jelentette: 1977-ben például a hazai szükségleteknek csupán 30— 40 százalékát állították elő honi termelőink, akik közül egyre többen fordítottak hátat a rizstermesztéspek. Az igazság kedvéért azért jegyezzük meg, hogy az utóbbiak többségét azok a gazdaságok tették ki, amelyeknél egyébként sem volt létkérdés e növény termesztése. Azokban az üzemekben, ahol a legválságosabb időkben is szívügynek tekintették az ágazat felvirágoztatását. nem kis erőfeszítéseket tettek a rizstermesztés fellendítésére. A kezdeményezők sorában jó néhány Békés megyeit találunk, amiben nincs semmi különös, ha tudjuk, hogy a rizstelepeknek csaknem felét a Körösök mentén, megyénk területén alakították ki és gondozzák ma is. Ekkor építette meg a Szarvasi Állami Tangazdaság az ország harmadik rizs- hántolóját, s kezdte meg a kísérletezést — a fogyasztás növelésére — a rizs előfőzésével. Ehhez alapot a gazdaságban termesztett kétezer hektár vízi gabona teremtette. Igaz, a gazdaság próbálkozásai nem jártak sikerrel, de a rizs körül a nyolcvanas évek legelején nagyot fordult a világ. És jött a Hukleoryza Mi történt? Egyszerűen az, hogy a korábbi kedvezőtlen tényezők kedvezőre fordultak. Ha azelőtt rossz volt az időjárás a rizsre, most úgy alakult, hogy kívánni se lehetett jobbat. A második, legalább olyan fontos: megjelent a Nukleoryza, a nagy termőképességű, a megelőzőeknél korábban érő nagyüzemi rizsfajta. S végül a harmadik: meghonosodott a világon is legkorszerűbbnék számító — a termésbiztonságot felfokozó — nagyüzemi (lézeres) telepépítési technológia. Mindezek hatására az ágazatból kilépő kisebb termelőkkel keletkezett űrt jól felkészült nagyüzemek töltötték fel, s megindult a rizs- termelés felszálló ága. Az előbbiekben jelzett arányok megfordultak: ma már a belső fogyasztás kielégítéséhez csupán egyharmad rész importra van szükség az itthon felhasznált összes rizshez viszonyítva. A csárdaszállási Petőfi Tsz, a körösi, illetve a Szarvasi Állami Gazdaság mellé olyan nagy rizstermesztő üzem is felzárkózott, mint a szeghalmi Sárréti Tsz, ahol az idén öt tonna rizst arattak hektáronként, s ezzel az üzemi teljes nyereségnek több mint felét állították elő. De biztotóak a kisebb termelők, a mezőbe- rényi, a köröstarcsai tsz-ek, illetve az ÖKI és a HAKI eredményei is. Nem jelenti a sikersorozat azonban azt, hogy a rizzsel most már minden rendben van Magyarországon. A dévaványai rizshán- tolóban tudniillik még nem igazán elégedettek a rizs ipari minőségével, arról nem is beszélve, hogy a tervek szerint azt a hiányzó egyharmad részt is itthon kellett volna már az ötéves terv végéig előállítanunk. Erre pedig reményünk egyelőre még nincs. Na és az Oryzella? De maradjunk a minőségnél! A háziasszonyok, de a piac is — nálunk és külföldön egyaránt — a fényezett rizst keresi. Az úgynevezett „A”-rizs az, amelyet a főzés, felhasználás előtt nem kell Hamupipőke módjára átválogatni, mert színes magot egyáltalán nem tartalmaz, és a tört szemek aránya sem haladja meg a 10 százalékot.- Nos, ezt elérni a vetés- szerkezetben jelenleg kétharmados arányt képviselő Nukleoryzával nem lehet. A dévaványai szakemberek szerint van már viszont egy nagyon ígéretes fajta, az Oryzella, amely majdnem mindent tud. Az ÖKI kutatójának, dr. Kiss Ibolyának Oryzellája eddig a rizstermő területek 16 százalékát hódította meg megyénkben. Ám, ha a termelőket — akár a cukorrépa-termesztésben — a kihozatal * után fizetnék, valószínű, hogy rövid idő alatt egyeduralkodóvá válna: minden eddigi fajtánál kevesebb mellékterméket hagy maga után hánto- láskor. Ha pedig már a feldolgozóipar is szóba került, említsük meg, hogy a dévaványai hántoló (az ország második nagy rizsfeldolgozó üzeme a karcagi után) idejében felkészült a hazai rizstermesztés fejlesztési programjára. A hetvenes évek derekától üzemi rekonstrukcióval, jelentős gép- beszerzésekkel és nagy teljesítményű szárító-tárolóépítéssel jutott odáig, hogy az idén a 15 ezer tonna nyers rizs feldolgozása és a 9 ezer tonna hántolt, fényezett rizs csomagolása nem jelent számára megoldhatatlan feladatot. Tárolni egyelőre csak a szükséges termés felét képes a hántolóüzem, a raktár bővítésére azonban a tervek elkészültek, amíg azonban a tervekből valóság lesz, az üzem továbbra is kénytelen megalkudni a helyzettel, hogy jobb híján maguk az üzemeg szárítják a termést, nemegyszer ipari feldolgozásra szinte alkalmatlanná téve azt. Végül, hogy mikor köszönt megint a hántolóra a hatvanas éveket jellemző aranykor, mikor termékeinek 90 százalékát vitte exportra — nos, ez ma még korai kérdés. Első lépésben jó lenne minél hamarabb és minél jövedelmezőbben megoldani a hazai ellátást, hazai termésből. Úgy tűnik, a feltételek ehhez éppen úgy adottak, híint a megfelelő fajta az exportminőségű rizs nagyüzemi termeléséhez! Kőváry E. Péter Kockázat és felelősség Még az országgyűlés őszi ülésszaka előtt, az ipari bizottság ülésén mondta egy képviselő: nálunk csak pozitív kockázat létezik. A vállalatvezetőnek ugyanis csak akkor érdemes valami újba kezdenie, ha biztos lehet a sikerben. Csak azért vállalhat felelősséget, ami százszázalékosan bejön. ' Többen egyetértőleg - bólintottak erre, mert az ilyen magatartáshoz vezető szabályozók — ha valóban ennek rovására írandó e jelenség — is hozzájárulnak ahhoz, hogy kevés az iparban az úgynevezett vállalkozó vállalat. Kevés az olyan vezető, aki a bizonytalannak tűnő új mellett kiáll, felelősséget vállal. Az ilyenfajta vezetési magatartás tovagyűrűző hatását nehéz fékezni, egy személyre korlátozni. A beosztott pontosan látja, hogy főnöke megkerüli az esetleges döntést, már hetek-hónapok óta nem mond határozott választ, nem vállalja a döntésből ráháruló felelősséget. Egy idő után a munkatársak, beosztottak is belefáradnak, s hasonló halogató taktikába kezdenek, ha nekik kell dönteniük. A halogatás,, menekülés mindenfajta kockázattól, felelősségtől, persze nem mai probléma. Tény azonban, hogy amikor minden nehezebben megy, amikor minden fillérre • szükség lenne, akkor élesebben vetődnek fel a gondok. Amikor a magyar gazdaság élvezte a felfelé ívelő kereslet, az élénk piaci helyzet előnyeit, akkor csak halkan hallattszott egy-két kritikus szó. Most viszont nagyító alá kerültek a bajok, és megszüntetésükhöz valóban másfajta vállalati magatartásra volna szükség. Persze, az is igaz, hogy egy zeniális, kiváló eredmény nem jelent hasonló értékű elismerést a véghez vivő számára. Nagy közösségi eredmény — szolid, egyéni haszon? Érdemes akkor egyáltalán? Amikor tehát a kockázat-, a felelősség- vállalást kérjük számon a vállalati közép-, vagy éppen felsőszintű vezetőkön, a munkatársakon, akkor egyúttal azt is vizsgálni kell, adottak-e a feltételek? Ha nem, miért nem, mit lehetne javítani? Ha igen, akkor milyen kötelezettségek párosíthatok a lehetőségekhez? Szerencsére, a negatív tapasztalatok mellett azért a kedvező, az előremutató példák sem ritkák. A hagyományosan vállalkozónak nevezett ismertebb cégek mellett — Medicor, Magyar Vagon- és Gépgyár, Magyar Hajó- és Darugyár, hogy csak a legnagyobbakat említsük — mások is a kezdeményezőbb magatartást választották. A nehezebb gazdasági helyzetben ugyanis nincs más reális megoldás. Wagner Ilona Téli örömök Fotó: Béla Ottó
