Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

1983, november 11., péntek Pénteki beszélgetések Szombathy Gyula Csalódások tárlata A XVII. Aulich Gyula országos premfotó-kiállítás — Ahogy szakmai ber­kekben mondani szokták, ha bekapcsolom a hajszárítót, már onnan is Szombathy Gyula jön. Hogy bírod ezt a terhelést? — Elég jól. A szellemi ré­szét talán jobban, mint a fizikait. Elég hosszú idő volt, amíg nem szerepeltem a „nagy nyilvánosság” előtt, így volt időm felkészülni. Most viszont... hogy mond­jam ... élvezem azt, hogy szükség van rám ... és hogy ismert vagyok. — Hogyan telik egy na­pod? — Fél 7-kor kelek, reggel egy-másfél órát a hétéves kislányommal töltök. Ez ré­gi elhatározás, és mindmáig sikerült az én rendszertelen napirendem mellett is betar­tani. Én vittem bölcsődébe, óvodába, s most iskolába is én járok vele. Ezt nagyon fontosnak tartom. Mostaná­ban rengeteget szinkronizá­lok. 8-ra leérek a Pannónia Filmstúdióba, és ott vagyok fél 10-ig. 10-től próba a Víg­színházban. Itt vagyok 2-ig, ezután vagy a televízióba, vagy a rádióba megyek. Es­te játszom a Vígben. Elég gyakran éjszaka is dolgo­zom. Ennek a munkának csak úgy tudok megfelelni, hogy mögöttem stabil csa­ládi hinterland áll. S itt ne' afféle piszlicsáré dolgokra gondolj, hogy van-e tiszta ingem és gatyám! Hanem, hogy az életem másik részét a családomnak kell rendben tartani. 12 éve nősültem. A feleségem és a kislányom biztosítja azt az érzelmi és gondolati összetartó erőt, ami nélkül képtelen yolnék dolgozni. — Mennyire érzed magad művészileg kizsigereltnek, önmagadat ismétlőnek? — Különböző nagyságren­dű szerepeket játszom. Ha olyanra készül az ember, ami teljes testi és lelki kon­centrációt kíván, akkor a többi munkát le kell monda­ni. Más kérdés, hogy van­nak-e olyan szerepek, ami­ket le lehet mondani. Sze­rintem vannak. Hál’ isten­nek 16 év után már megér- tőek velem, ha valamit le­mondok, s nem érzem, hogy legközelebb már bosszúból n^m fognak hívni. Hogy az ember ismétli önmagát?... Az abból is adódik, hogy a feladatok néha hasonlóak. A szerepeknek vannak bizo­nyos törvényei, amiből nem olyan könnyű kilépni. Ha az ötödik alkalommal csinálod egymás után a különböző operettek táncoskomikusi szerepkörét, akkor azok az alakítások óhatatlanul ha­sonlítanak egymásra ... S az ember végül is nem tud a bőréből kibújni. — Szerencsés alkat vagy. Nem könnyű besorolni téged egyik skatulyába sem. Játszhattál rengeteg ember­típust, a társadalom szinte minden rétegéből. .— A főiskolán általában idősebbeket játszottam. A vidéki évek' alatt is sok olyan szerepet kellett játsza­nom, amik koromtól, alka­tomtól eltérőek voltak. Ez, egy kis létszámú vidéki tár­sulat esetében megszokott kényszermegoldás, számom­ra azonban rettenetesen jó volt. S hogy negyvenéves koromra most többféle sze­repkörben tudnak használni, ez remek érzés. Talán most kamatoznak azok a vidéki, mondhatnám úgy is, invesz­tációs évek. — Kerültél-e olyan hely­zetbe, hogy az általad ját­szott szerepben valami na­gyon mást éreztél fontosnak, mint amit a rendező kért tőled? — Igen .. . Volt már ilyen. Az egy tudathasadásos álla­pot. De hát vannak ennek a szakmának mesterségbeli fo­gásai, amelynek segítségével minden szerepet el kell tud­jak játszani. Csak közben az ember agyában ott mo­toszkál az a másik megol­dás, amit jobbnak érzek, amivel fontosat mondhatok. És ilyenkor hiába a siker, és hiába írnak rólam szépeket. Még akkor is, ha azt is ér­zem: az egész előadás szem­pontjából az a jó, amit a rendező kért tőlem. — Mi tud legjobban dühí­teni? — A pontatlanság és az „antiprofizmus”. Ezt a ren­geteg munkát csak borzasz­tó precizitással lehet végez­ni. Ez iszonyatos odafigye­lést követel. Nincs idő arra. hogy valaki hangulati, vagy más, nem a dologba vágó okokból elrontsa a közös munkát. Lehet, hogy emiatt néha kegyetlen is vagyok másokkal. — Mi az, ami napjaink­ban legtöbbet foglalkoztat téged? — ... Lassan már kép­telenség úgy beszélgetni, hogy ne kerüljön szóba ez az őrült fegyverkezés. Elég­gé ijedt vagyok... Jó volna építeni az emberek józan eszére ... Aztán fáj az is. hogy az emberek gyakran nagyon gyűlölik egymást. Bosszant, hogy 40 év után sem oldódott meg néhány faji kérdés ... Elhallgatott, ki nem mondott bánatokkal küszködünk ... Szóval ezek. Ungár Tamás A békéscsabai múzeum nagy kiállítótermébe indul­tam, mert eleddig mindig ott találkoztam a Kulich Gyuláról elnevezett országos premfotókiállítással, amely elnevezésben a „prem” azt jelenti, hogy csak új, sehol ki nem állított képekkel je­lentkezhetnek a zsűri előtt a fotográfusok. A nagy te­remben azonban még mindig a nemzetiségi néprajzi gyűj­teményt találtam, és csak muzeológusi segédlettel ju­tottam el a madártani kiállí­táson át a fotókiállítás sze­rény, kis helyiségébe. Per­sze nem a helyiséghez mér­ték a bemutatásra szánt la­pokat, sokkal inkább az tör­tént (aminek illő megkeres­ni a miértjeit), hogy ennyi és nem több az a fotográfia, amelyet a zsűri jó szívvel falra javasolt. Pontosán 68 darab, 30 szerzőtől. A túl­ságosan is szerény katalógus bevezető szavai szerint 105 szerző 642 képe érkezett meg a beküldési határidőre, az arány roppant beszédes: mi történhetett, hogy a szerzők kétharmadát és a képek ki­lencven (!) százalékát el kellett tanácsolni a bemuta­tástól? Nem emlékszem, hogy valaha is ilyen lett volna, a kilencven százalék olyan döbbenetesen nagy szám, hogy még a következ­tetést is zavarja: mi történ­hetett? Talán a zsűri volt olyan szigorú, hogy csak a minden tizedik képet fogad­ta el? (Nem egy kiállítás alkalmával éppen fordítva: a zsűri engedékenységét, pu- hányságát róttuk fel hibá­nak.) Ha pedig nem volt olyan könyörtelenül szigorú, akkor vagy a fotográfusok kicsi nyelték le a nem egy alkalommal (sajnos, főként kezdetekben) valóságosan is országos hírű békéscsabai premfotó-kiállítást, vagy el­felejtettek fotózni? Tovább folytathatjuk azzal, hogy miért nem küldtek és (való­ban) miért nem található meg ezen a miniatűrre zsu­gorodott országos tárlaton a hazai élgárda sok neves sze­mélyisége, olyanok, akik ott vannak általában a „Termő ékes ág ...” és a gyulai Szé­kely Aladár országos fotó- kiállításokon is? A kérdé­sekre nem könnyű választ adni. Jószerével nem is le­het, hiszen egy kiállítás szürkébb időszakát nemcsak a részvétlenséggel, hanem az­zal is lehet magyarázni, ott is lehet a kiváltó okokat ke­resni, ahol az elindul: a meghirdetésnél, a szervező munkánál, az időpontokban és a többi. Ezúttal a bekül­dési határidőt nyárra, augusztus elejére tették. (A régi gyakorlat október volt.) Nos, nyáron a fotóművészek is nyaralnak, témát keres­nek, dolgoznak,. készülnek az őszi-téli bemutatkozások­Kotnyek István Kettős portré című, díjazott fotográfiája ra. Ha én fotóművész len­nék, biztos, hogy augusztus elsejére nem tudnék ,,pre- mier”-képeket produkálni, itt pedig ez kikötés, nem lehet tehát régi, már itt-ott kiállított lapokkal tüsténked­ni. (Közben az is .igaz, hogy az idei tárlatot már január­ban meghirdették, ami meg azt látszik bizonyítani, hogy augusztusig bő fél esztendő állt a fotográfusok rendel­kezésére ...) Furcsa talán, hogy több szó esik a kiállítás körülmé­nyeiről, mint a kiállított anyagról, pedig az is megér­demli a figyelmet, még ha alig több félszáznál, és sem­miképpen sem hasonlít a múzeum nagytermét még ta­valy is megtöltő, valóban nagy tárlatra, mely nem­csak mennyiségileg volt je­lentős, miként elődei sem, a többi tizenöt. Mit látunk ezen a tizen­hetediken? Hogy is mond- jom? Tucatnyi kiemelkedő lapot és ötven darab jó ké­pet. Az arány tehát a kiállí­táson belül sem szívderítő, és nem ad okot - elismerő örömre. Mondják (és ezt egyre többször hallani), hogy fotográfusaink elfárad­tak, kiürültek, az eddig jó­szerével „megérzésből” dol­gozók-alkotók nem képesek továbblépni, nem tudják bő­víteni a kört; mintha elfut­na előlük a téma, és a pil­lanat is, amit pedig a leg­különfélébb módon megta­nultak rögzíteni (ide értve az egy időben nagyon is di­vatos technikai trükköket). Minden fényképezhetőt le­fényképeztek, balról, jobb­ról, alulról, felülről, elölről és hátulról (és eme dimen­ziókon túl is), úgy tűnik te­hát, hogy nincs tovább, nincs más; az idő most a töprengéssel, útkereséssel, a „valami mást kellene csi- nálni”-val telik. Hogy men­nek is valamire, nem na­gyon látszik a tárlatokon; visszaemlékezve a közeliek­re (és az ország más tájain is látottakra), valóságosan az van, hogy sok az érdek­telen, a hatás nélküli, a ki­módolt, a blöffölő, és a más tárlatokról visszaköszönő kép. A Kulich Gyula országos premfotó-kiállítás díjait a hatvannyolc bemutatott képből jól válogatták ki a díjakat odaítélő ítészek. Nem biztos, hogy a legjobban, de jól. Mezumel László kapta az első díjat Külvárpsi bor­bély című képsoráért: eb­ben már ott sejlik 'a talán másfelé nyitás hangulata, a négy kép sokkal táj abb-ho- rizontú, mint első megpil­lantásra gondolnánk A bé­késcsabai Váradi Zol án egy­re több kiállításon kerül a legjobbak közé, itt i> máso­dik díjat kapott, Nyílt ví­zen és Csaba című képe ér­demes erre. A Csöv ’k című bemutatását viszont sem ő. sem a zsűri nem go ídolhat- ta komolyan, miköz oen ki­váló példa arra, hogy mint lehet „megideologizf lni” a súlytalanságot és ü -ességet. Kár! Váradi sokkal , óbb fo­tós annál, semhogy ilyen „fotográfiákat” mégenged­hessen magának. Fuszencker Ferenc kapta a III. díjat és a Magyar Fotóművészek Szövetségének diját.. Képei — Reggel, ősz — líifai han­gulatok kedvelőjének mutat­ják, nemcsak technikája érett, lát is az objektiven adni önmagát egyetlen fá­hoz, zárt, őszi tájhoz. Kot- nyek István is díjazott, a KISZ Békés megyei bizott­ságának díját kapta Kettős portréjáért, de láttunk már tőle jobbat is .. . Érdekes kép Balogh Szilárd A csend világa című lapja, ez a Me­gyei Művelődési Központ különdíját hozta szerzőjének. Végül a békéscsabai Városi Tanács díja Kozák Albert- nek jutott, ki Zúzmara-kris­tályok című, négy darabból álló képsoráért kapta a ki­tüntetést. Nagyon izgalmas .a gyulai Galbáts Dénes Kontrasztok V. című képe, melyen egy fekvő aktot fényképeznek tízen: a ki­szolgáltatottság szorongása is ott van ezen a lapon. Tet­szett Martin Gábor Szanált gyermekkorunk című kép­sora, Újhelyi István Puszta és Pataki Zoltán Kolónia cí­mű képe, mely egyetlen pla­kátoszlop és a mögötte hosz- szan elterülő panelház fé­lelmetes betonlátványát rög­zíti képi gondolattá. Nem tetszett viszont Petterman Károly Kitárulkozás című aktsorozata mesterkéltsége okán, Schmidt Andrea At­létanő című, ugyancsak képsorozata gondolattalansá- ga, Oberczián István Port­réja konvencionális meg- szokottsága miatt. Persze, több ilyen és több amolyan fotográfia is akadna példá­nak, miszerint az^ ízlések le­hetnek (és azok is!) különbö­zőek; bár egy bizonyos ha­tárpont alatt már nem ízlés dolga a minősítés. Tapasztalatokkal és tanul­ságokkal szolgál ez az idei, miniatűr Kulich-tárlat. Jö­vőre csak jobb lehet, remél­hetőleg a hullámvölgy mély­pontján túljutottunk. v Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.21: Beszélgetés Péntek István kandidátussal. 8.37: Zenekari muzsika. 9.33: Az óvodások műsora. 10.05: Kémiai vetélkedő kisdiá­koknak. 10.35: Leonyid Martinov versei. 10.40: Dzsesszmuzsika. 11.00: Beszélni nehéz körök ta­lálkozója. 11.45: Népzene. 12.45: Hétvégi Panoráma. 14.02: Vonósnégyesek. 14.44: Magyarán szólva .. . 15.05: Révkalauz. 15.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 16.00: Mit üzen a rádió? 16.35: Daloló, muzsikáló tájak. 17.05: Semmelweis utca 1—3. (Kultúrműsor.) 17.56: Filmzene. 19.15: Szép Kalára. (Népballada.) 19.28: Kívüli. (Színmű.) 20.35: Operettkedvelőknek. 21.30: A megújuló múlt. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Tóth Zoltán mélyhegedűn játszik. 23.30: Szimfonikus táncok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Az izraelita felekezet ne­gyedórája. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Slágermúzeum. 9.36: Keleti csemege, (riport) 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika. 13.15: A Gyermekrádió felvéte­leiből. 13.26: Észak-amerikai gyermek­dalok. 13.38: Madarász Iván: Erdélyi magyar táncok. 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja. 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Popzene sztereóban. 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35: Embermesék. 21.35: Ciggfiydalok, csárdások. 22.00: Ritmus! 22.30: Nem szentírás. 23.20: Chicago, (zenés játék) III. MŰSOR 9.00: Hobbi-Dominó. 9.30: Kórusmuzsika. 10.07: Operalemezeinkből. 12.27: Haydn-felvételeinkből. 13.07: Fenyő István könyvszem­léje. 13.17: Mendelssohn: III. szimfó­nia. 14.00: Klasszikus operettekből. 15.00: Az oroszlán torka. 15.38: Reneszánsz vokális muzsi­ka — XXX/14. 16.28: Népdalok. 16.50: Hanglemezgyűjtőknek. 17.39: Kurtág: Játékok. 18.10: Országos Babits vers- és prózamondóverseny. 19.05: Bach-hangverseny. 20.40: Évfordulók nyomában. 21.30: Opera-müvészlemezek. 22.30: A Herb Ellis-Freddie Green kvintett játszik. 22.50: Bemutatjuk új felvétele­inket. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. 17.35: önkéntes tűzoltók. 17.50: Mezei szőttes. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. (ism.) 8.05: Iskolatévé: Fizika. 8.35: Iskolatévé: Fizikai kísér­letek, II. 8.45: Közlekedj okosan! 8.50: Iskolatévé: Környezetis­meret. 9.20: Iskolatévé: Történelem. 9.50: Túl a tej úton. (Ismeret­terjesztő film.) (ism.) 10.40: A titokzatos nádasok. (Rövidfilm.) 11.05: Egy világjáró viszontagsá­gai. (Tv-film.) 15.00: Közlekedj okosan! 15.05: Tes'tünk, I. 15.15: Systéme Internationale. VI/5. 15.25: Az élő múzeum. 15.45: Korok művészete. 16.25: Vízimadarak. (Film.) 16.40: öt perc meteorológia. 16.50: A pécsi körzeti stúdió műsora. 17.25: Keresztkérdés. 18.00: Kalendárium. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Sophokles: Oedipus Kolo- nosban. (Tragédia.) 21.35: Pénteki randevú. 22.35: Ez a Maxim ... 23.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: A Saragossa Band kon­certje. 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Calder mobiljai. 21.35: Hűtlenség szlovák módra. (Filmkomédia.) III/3. BUKAREST 11.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál. Autóvezetők­nek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Dalok. 20.40: Világhíradó . 21.00: Egy történet — sok mu­zsikával. 21.15: Irodalmi magazin. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Orosz nyelv. 17.00: Magyar nyelvű tv-napió. 17..10: Az ön olvasmányából: M. A. Rejkovic. 17.40: Hírek. 17.45: Mese. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Tribün. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Filmsorozat. 20.55: Reklám. 21.00: Jó estét !# — könnyűzenei adás. 21.45: Tv-napló. 22.00: Pénteken 22-kor’ — kultu­rális mozaik. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 18.15: Háromszor tíz — önkép­zési műsor. 18.45: Tudta-e? 19.00: Előadás a fasizmusról — művelődési dokumentum­sorozat. 19.27: Ma este. Í9.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. '20.00: zeneszerzők arcképei. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Esküdtszék — dokumen­tumadás. 22.05: A dervis és a halál — játékfilm. SZÍNHÁZ 1983. november ll-én. pénteken 19 órakor Békéscsabán: IRGALMAS HAZUGSÁG ,,E” bérlet 1983. november 12-én, szomba­ton 19 órakor Békéscsabán: IRGALMAS HAZUGSÁG „F” bérlet 15 órakor Apátfalván: SZÉLKÖTÖ KALAMONA MOZI Békési Bástya, 4-kor: Csak semmi pánik, 6 és 8-kor: Geor­gia barátai. Békéscsabai Sza­badság, de. 10, du. 4 és 6-kor: Donald kacsa és a többiek. 8-kor: Csúfak és gonoszak. Bé­késcsabai Terv, fél 6-kor: Haty- tyúk tava. fél 8-kor: Gyanútlan gyakornok. Gyulai Erkel" Ma­gánélet. Gyulai Petőfi, 3-kor: Elefántsztori, 5 és 7-kor: Köny- nyű testi sértés. Orosházi Béke, 5-kor: Fitzcarraldo I—II. Oros­házi Partizán: fél 4-kor: Vük, fél 6 és fél 8-kor: A francia hadnagy szeretője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom