Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-10 / 265. szám
1983. november 10., csütörtök o Tálcáig hajzzák a dollárt Az új gép ennek négy-ötszörösét teljesíti majd Külkereskedelmi mérlegünkben aktívumot kell elérnünk. Ez közismert, és az is, hogy beruházási lehetőségeink szűkösek. Ebből érthetően az következik, hogy meglevő eszközeinket kell minél jobban kihasználni az export növeléséhez. Ilyen megfontolásokból terelődött egyre nagyobb figyelem az úgyfievezett kis- tétéles exportra, amit központilag különböző eszközökkel (megyei külkereskedelmi megbízotti hálózat kialakítása, külkereskedelmi vállalatok vidéki kirendeltségei stb.) próbálnak ösztönözni. A közös erőfeszítések eredményeképpen Békés megye számos termelő üzeme bonyolít le kistételű exportot. Kis tételnek egyébként a 25 millió forint alatti kivitel számít, és országosan évente több száz ilyen üzletet kötnek a külkereskedelmi vállalatok. B Litografált tálcák; piros alapon, arany csillagokkal, legelésző birkanyájjal, Pepsi Cola reklámmal, ahány ország, ahány vevő, annyi féle. Kinek-kinek ízlése szerint, számunkra egy a fontos: dollárt hozzon. — Két esztendeje, 1981- ben volt a legtöbb a tőkés exportunk, meghaladta a 12 millió forintot, aztán —számol a Mezőberényi Műszaki és Vasipari Szövetkezet elnöke, Filozof György — tavaly ez lecsökkent hétmillióra. Az idei év e szempontból nagyon rosszul kezdődött: június 30-ig mindössze egymillió 680 ezer forint exportbevételünk volt. És ekkor — látszik, hogy dolgoznak az üzletkötők — jöttek nagy üzletek: 220ezer darabos jugoszláv, 33 ezer darabos olasz, 13 ezer darabos izraeli megrendelés az utolsó negyedévre. Az eredmény: év végére elérik a nyolcmillió forintos tőkés exportot. Sok ez vagy kevés? — A nyolcvanmillió forintos termelési értékünkhöz képest ez kevés, az év eleji kilátásokhoz mérve sok, és sok akkor is, ha azt nézzük, hogy ez a nyolcmillió 10—15—20 forintos tételekből, litografált fémtálcákból és kisebb mennyiségben fém játékokból tevődik össze. A tálca keresett termék, annyira — s ez az utóbbi években meglehetősen ritkán fordult elő a magyar termékekkel —, hogy 1981-ben még árat is tudtak emelni. Nem titok, a herényi szövetkezet sikerrel versenyez mind árban, mind minőségben a nagy tálcagyártókkal, angolokkal, franciákkal. Az ARTEX mellett újabban a CONSUMEX is „szállítja” a vevőket. — Több külkereskedelmi vállalat szakemberei megkerestek bennünket „tálcaügyben”, de mi nem akartuk felaprózni a piacot. Annál is inkább, mert elégedettek vagyunk jelenlegi partnereinkkel. Most, ha teljes kapacitással dolgozunk, több tálcát termelünk, mint amennyit belföldön értékesíthetünk. Gazdasági kényszer, hogy külföldön helyezzük el termékeinket. Ezzel többnyibe nincs is probléma, ha mégis gondunk van, az a gazdasági helyzetnek köszönhető. Vagyis nem azért nem veszik a tálcát, mert a minősége vagy árd nem megfelelő, hanem egyáltalán nem vesznek ilyen jellegű terméket, nincs pénz rá. n A piac tehát — mondhatjuk — elégedett a szövetkezettel. És a szövetkezet a piaccal ? — Kellő nyereséget tudunk realizálni az exporttermékeinken is. Ez lehetőséget ad a fejlesztésre. Vásároltunk egy új, nagy teljesítményű nyomdagépet, amit a hozzá tartozó alagútke- mencével egyetemben hamarosan üzembe helyezünk. Az országban csupán néhány hasonló berendezés van, ezért tervezzük, hogy jelentősebb mennyiségű bérmunkát vállalunk majd; kapacitásunk négy-ötszörösére nő. Remélhetőleg ez a szövetkezetnél többletexportot is eredményez majd, s így talán elérhetjük egyszer, hogy a kis tételből nagy tétel lesz. Szatmári Ilona Ezekből a tálcákból több százezer talál vevőre külföldön Fotó: Fazekas László Keresettek a mezőgazdasági repülök Teljesítette idei tervét a MÉM repülőgépes szolgálata, gépei összességében 1,8 millió hektár szántóföldön, szőlőültetvényen permeteztek növényvédő szereket, és szórtak szét műtrágyát. A légi növényvédelmet mindinkább igénylik a mezőgazda- sági üzemek. A repülők jóval előbb végeznek a munkával, mint a hagyományos földi gépek, és bár magasabbak üzemeltetésük költségei, a nagyobb hatékonyság miatt mégis kifizetődő a használatuk. Egyre gyakoribb, hogy a szomszédos gazdaságok közösen bérelnek repülőt, ezáltal egyszeri felszállással több gazdaság tábláján végezhetik el a munkát, s megoszlanak a költségek is. A repülőgépek, helikopterek egy része most is naponta felszáll. Bár a száraz ősz miatt a földi gépek munkáját sem akadályozza a vendégmarasztaló sár, néhány helyen mégis indokoltabb a „légi védelem”. Csongrád és Bács-Kiskun megyében például a már kikelt gabonát támadja erőteljesen a csó- csároló rovar, a gyorsan dolgozó repülőgépes növényvédelem azonban rövid idő alatt megtisztítja a táblákat. Máshol az elszaporodott pockok, mezei egerek ritkítására veszik igénybe a repülőgépeket a gazdaságok. December végéig még dolgoznak a növényvédő repülők, majd jövő év februárjában állnak ismét munkába. A téli időszakban a növényvédő pilóták az évenként kötelező szakmai vizsgákra készülnek, s továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. „Most a gazdaság az első” Megegyezünk Lumpért Lászlóval, a kétegyházi Béke Tsz elnökével, arról beszélgetünk, hogy mint fiatal és vezető beosztású agrárértelmiségi, hogyan vesz részt a falu életében. Mit jelent ma vidéken élő értelmiséginek lenni? Kérem, hogy előbb mutatkozzon be. — A Debreceni Agrártudományi Egyetem nappali tagozatán végeztem 1974-ben. Gyöngyösről kerültem Debrecenbe, innen pedig Békés megyébe. Feleségem Gyulára való, ezért hogy a megyében legyünk, Battonyán álltam munkába. Az ottani Dózsa . Tsz-ben két évig ismerkedtem a növénytermesztéssel, majd az eleki Lenin Tsz-be mentem. Két és fél éve, 1981. február végén hívtak, hogy vegyem át a kétegyházi tsz vezetését. Megválasztottak, így lettem elnök. Eddig egyszerűnek tűnik a dolog; kevésbé az, ha hozzátesszük, hogy 11 millió forint vesztesége és alaphiánya volt akkor a Békének, nehéz örökség szakadt hirtelen a fiatalember vállára. — Érdeklődtem először a banknál, azt mondták, nyolcmillió mínusza van a tsz-nek, vállaltam. Amikor átvettem a szövetkezetei, revíziót kértem, akkor derült ki, hogy 11 millióról van szó. Ha ezt tudom, nemigen jövök ide. Mégis szerencsés voltam. Márciusban már be lehetett avatkozni a vetésbe, növénytermesztésbe. Vezető társaimmal szigorú pénzgazdálkodást vezettünk be, amelynek része lett egy nagyon népszerűtlen intézkedés: tíz százalékkal csökkentettük a bérszínvonalat. Éhhez hozzájárult, hogy el kellett magunkat fogadtatni, hiszen én és a másik három felsőszintű vezető a községen kívülről jöttünk a téeszbe. A legnagyobb örömünk az volt, hogy eredménnyel zártuk az első évet és már egy kis részesedést is fizettünk a tagoknak. Fontos volt, hogy lássák, nem akarjuk elszedni a pénzüket, ha dolgoznak, fizet a közös. 1981-ben 1,8 millió, tavaly több mint hatmillió nyereséggel zárt a szövetkezet, az idén is eredményes lesz a gazdálkodásuk. Hogy pontosan mennyire, nem tudni, de a felfelé ívelés 1983-ban is jellemzi az üzemet. Hogy csak egyet említsek, kukoricatermésük átlaga meghaladja a tíz tonnát. Természetes, hogy nem volt köny- nyű idáig jutni. A tsz-el- nök említi, hogy az 1981. évi tervet és a VI. ötéves tervet a tervév közepén készítették — ez pedig azt jelzi, hogy nem volt valami nagy rend a tsz-ben. — Honnan tudja egy fiatal szakember, aki addig fö- agronómus, Jőágazatvezető volt, hogyan kell egy elnöknek rendbe hozni a téesz gazdálkodását? Lampert László töpreng egy kicsit, majd így folytatja: — Elmentem az újkígyósi elnökhöz, Ruck Jánoshoz, a gyulai Munkácsyba Sótyi Jánoshoz és még egy pár helyre, ahol úgy éreztem, tudnak tanácsot adni. Segítettek, így a tőlük hallottak birtokában kezdhettem a gazdálkodás átalakításához. Egyszerűsítettük a növény- termesztést és állattenyésztést, jelenleg csak búzát, kukoricát, napraforgót és árpát termesztünk. Meghagytuk a juhászatot, három és félszeresére növeltük a sertéshústermelésünket. Már az élején láttam és ma is hiszem, hogy többre képes ez a szövetkezet, mint amit eddi? elért. A szakvezetés feladata a jó munkafeltételek és az érdekeltség biztosítása, ha ez rendben, akkor dolgozik a tagság, s ha az időjárás is jó, megy a termelés. Azért léptünk be a két gép- kölcsönzési akcióba, hogy fejlesztési alap hiányában is folyamatos legyen a termelés. Drága dolog, de gépvásárlásra nem volt pénzünk. És igyekeztünk kihasználni a közgazdasági szabályozók adta gabonaprémiumot, hiszen az „talált” pénz egy üzemnek. — A megye szakemberei körében sokan elismerően emlegették, hogy 1982-ben ismét elnöknek választották. Hogy történt ez? — Lejárt a vezetőség mandátuma, és úgy gondoltam, jobb, ha én is új ciklust kezdek. Mi tagadás, jólesett, hogy a tagság ismét rám szavazott. Ez megerősített abban, hogy a jövedelmek csökkenése ellenére úgy látják, hogy jó úton halad a gazdaság. Ahhoz, hogy ezt mindenki megértse és elfogadja, sokat kellett az emberekkel beszélgetni, nemegyszer vitában meggyőzni őket. — Eddig szinte csak• a termelésről beszélgettünk. Hogyan illeszkedett be a faluba, mit jelent Kétegyházán tsz-elnöknek lenni? — Két éve, 1981 szeptemberében költöztünk át. Elekről a feleségemmel és kislányommal a kétegyházi szolgálati lakásba. A szomszédaimmal baráti viszonyban vagyok, a falu értelmiségi lakóival eddig nem kerültünk közelebbi kapcsolatba. Valahogy még nem kerestük egymást. Időm nagy részét eddig az kötötte le, hogy rendbe hozzuk a tsz gazdálkodását. Különben otthon ülő. tévét néző típusú ember vagyok, nem élek nagy társasági életet. Néha hazaviszek egy kis munkát, de otthon igyekszem pihenni. Reggel 7-től fél ötig éppen elég a munkával foglalkozni. Azt hiszem, nem folytam még be annyira a falu életébe, mint egy tsz- elnöknek illik, de igyekszem. Tudom, hogy mint gazdasági egységtől, tőlünk is várnak segítséget a falu vezetői, de csak akkor tudunk ebben partnerek lenni, ha a saját gazdálkodásunkat teljesen rendbe hoztuk. M. Szabó Zsuzsa II Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint: Kevesebb krumplit, több tojást ettünk az elmúlt két évben Burgonyából egyre kevesebbet, zöldségekből és hazai gyümölcsökből a termés- eredményektől függően évenként eltérő mennyiséget, viszont tojásból és baromfiból növekvő mértékben fogyasztottunk az elmúlt két esztendőben — állapítható meg a Központi Statisztikai Hivatalnak a piaci felhozatalt és az áralakulást vizsgáló felméréséből. A statisztika szerint a zöldség és főzelék, valamint a friss gyümölcsök több mint 40 százalékát, a burgonya és tojás mintegy hatodát a piacokon vásárolja meg a lakosság. A vásárlók jó része a boltokkal szemben előnyben részesíti a piacot a termékek jó minősége, a bővebb választék és a frissesség miatt. A piacok előnye az is, hogy jelentősen lerövidítik a termék útját a termelőktől a fogyasztóig. Nem elhanyagolható az sem, hogy fenntartásuk, bővítésük kisebb ráfordítással oldható meg, mint a kiskereskedelmi hálózat boltjainak létesítése, működtetése. A korábbi visszaesés után, 1981-től ismét élénkült a fővárosban és vidéken egyaránt a piaci forgalom, a kínált árumennyiség azonban még tavaly is mintegy 12 százalékkal volt kevesebb, mint 1970-ben. Ennek az oka — főként a vidéki városokban —, hogy a termelőszövetkezetek egy része üzletet nyitott, valamint az, hogy a friss zöldség- és gyümölcsvásárlás mellett egyre inkább terjed a gyors- fagyasztott és konzervké- szítmények fogyasztása. A piacokon inkább a primőráruk és más munkaigényes kertészeti termékek iránt növekszik az érdeklődés. Az élő baromfi iránt jelentősen mérséklődött a vásárlók igénye, a piacokon is egyre inkább áttérnek a vágott baromfi árusítására, a múlt évben a 13 300 tonna árunak már csak 56 százaléka volt élő baromfi, 44 százaléka már tisztított, vágott termék. A piacok szerepe az ellátásban az ország egyes területein igen különböző, nagy mértékben függ attól, mennyi az adott helyen az önellátó háztartás. A múlt évben például az egy lakosra jutó piaci értékesítés Budapesten 1728 forint volt, a vidéki városokban 462 forint, a községekben 93 forint. A budapesti' piacokra érkező árunak mintegy fele mezőgazdasági szövetkezetektől, a másik fele a kister- melőtkől származik. A vidéki piácokon a kistermelők a meghatározók. A piacokon az árak 1970 és 1982 között Budapesten és vidéken szinte azonos ütemben emelkedtek. Változatlanul jelentős eltérések tapasztalhatók azonban az egyes települések piacainak árai között. A megyeszékhelyek közül az átlagosnál 10— 17 százalékai drágábbak Tatabánya, Pécs, Eger és Zalaegerszeg piacai, ugyanakkor az átlagosnál 11— 21 százalékkal olcsóbbak a szegedi, békéscsabai, nyíregyházi, szolnoki és szombathelyi piacok. A legdrágább város Tatabánya, a legolcsóbb pedig Szeged, a piaci árak között az eltérés 40 százalék. A budapesti piaci árak mintegy 4 százalékkal haladják meg a városok átlagát. A vizsgált időszakban a zöldségek Tatabányán és Pécsett voltak a legdrágábbak, Szegeden és Békéscsabán a legolcsóbbak. A gyümölcsök ára Egerben és Pécsett volt a legmagasabb, Szombathelyen és Nyíregyházán pedig a legalacsonyabb. Idénycikkeket és más piaci élelmiszereket a városokban 178 piacon árusítanak, ebből 48 Budapesten, 130 más városokban- van. A kisebb-na- gyobb községi piacok száma további 750—760-ra tehető, közülük 40 a kiemelt nagyobb községekben. A piaci hálózat a fővárosban a legkorszerűbb: 16 vásárcsarnokból, 9 nagy, 23 közepes és kisebb piacból áll. Az elmúlt évtizedben nyolc korszerűtlen peremkerületi piacot megszüntettek, ugyanakkor — főként az új lakótelepeken — öt új vásárcsarnokot létesítettek. Az utóbbi években vidéken is bővült, korszerűsödött a piacok, vásár- csarnokok hálózata. A fejlesztés azonban lassú ütemű, sok helyütt szűkösek az anyagi lehetőségek. A tanácsok a lakosság jobb ellátása, a piaci árufelhozatal növelése érdekében a termelőkkel megállapodást kötnek, illetve kedvezményeket biztosítanak. Békéscsabán például a csarnokban díjmente? sen kézikocsik, valamint kölcsönözhető mérlegek állnak rendelkezésre. A Balaton két oldalán több árusítóhelyet jelölt ki a helyi tanács helypénzfizetési kötelezettség nélkül, hogy a hazai és külföldi strandoló- kat minél jobban ellássák az őstermelők.
