Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. NOVEMBER 29., KEDD Ára: 1,40 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM Befejeződött a magyarországi délszlávok kongresszusa A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének IX. kongresszusa vasárnap folytatta munkáját Budapesten, az MSZMP Politikai Főiskoláján. A vitában felszólalt, s köszöntötte a kongresszust Kovács Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. Elmondta: az utóbbi években tovább bővültek a délszláv nemzetiségi lakosok és szövetségük, valamint a népfront megyei és helyi bizottságainak kapcsolatai. A népfront közéleti fórumai, honismereti és olvasómozgalma. falugyűlései jó lehetőséget kínálnak a nemzetiségeknek tevékenységük kibontakoztatásához, s azok élnek ezekkel a lehetőségekkel. A Hazafias Népfront — a megyei tanácsokkal együttműködve — segíti a nemzetiségi bizottságok tevékenységét. A felszólaló küldöttek anyanyelvükön ismertették a horvátok, szerbek, szlovének lakóhelyeiken elért gazdasági, kulturális eredményeiket, és szóltak tennivalóikról, problémáikról is. Számosán hangsúlyozták az anyanyelvoktatás, a nemzetiségi kultúra megőrzésének szükségességét. Egyetértettek a határozattervezetben foglalt javaslattal: a szövetség szorgalmazza a kétnyelvű oktatás feltételeinek megteremtését még több iskolában, s támogatja az anyanyelv elsajátítását megkönnyítő módszertani kiadványok készítését. Mándity Marin, a szövetség főtitkára a vitát összegezve elmondta: a 40 felszólaló, s az a 15 küldött, aki írásban fejtette ki véleményét a horvát, a szerb, és a szlován nemzetiség életéről, a legfontosabb kérdéseiről beszélt, s reálisan értékelte az eredményeiket. Az általuk felvetett problémák megoldása tőlük is függ — ugyanakkor, egyes javaslatok megvalósításához kérik az állami és társadalmi szervek támogatását. A kongresszus résztvevői a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, személyesen Kádár Jánosnak küldött levélben kifejezték: szövetségük sajátos lehetőségeivel élve mozgósítja a horvát, szerb és szlovén nemzetiségű dolgozókat a szocialista építésre, az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósítására. A jövőben is hozzájárul a szocialista társadalmi egység erősítéséhez, hazánk építéséhez. A kongresszus elfogadta a beszámolót, a határozattervezetet, és egyetértett az alapszabály módosítására tett javaslatokkal, majd megválasztotta a szövetség 69 tagú országos választmányát, amely titkos szavazással megválasztotta az elnökség tagjait. Az elnök ismét Rusz Márk, a főtitkár újra Mándity Marin. Az újonnan választott elnökséget Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy a kongresszus hozzájárult a szocialista egység erősítéséhez. Fokozzák az ellenőrzést a Volán-buszokon A korábbinál többször állapítják meg pontatlanul a Volán-buszokon a viteldíjat, panaszolják egyre gyakrabban az utasok. A tavalyi tarifaemelés óta az utasok is többet blicceltek, kihasználták az ellenőrzés gyenge pontjait. Naponta 80 ezer Volán-járat fuvarozza az utasokat, ezek mindegyikét szinte lehetetlen ellenőrizni, annál is inkább, mert mindössze 270 függetlenített ellenőrre hárul ez a feladat. A jegyeladók elsősorban azt használják ki, hogy az utasok többsége nem tudja, hogy minden buszon ott van a hivatalos díjtáblázat, s így bárki, bármikor ellenőrizheti, megfelelő jegyet kapott-e. A visszaélés egyik módja: a kalauz vagy a busz vezetője visszakéri 'a jegyet, s azt többször is értékesíti. Arra is van példa, hogy a ténylegesen kért, illetve fizetett viteldíjnál kisebb értékű jegyet adnak ki, számítva arra, hogy az utasok úgysem ellenőrzik azt. Előfordul az is, hogy az utasok váltanak rövidebb távolságra jegyet, ■ mint amennyit valójában utaznak. A helyközi járatok 90 százalékán a gépkocsivezető dolga a jegyszolgáltatás is, s ő egymaga nehezen tudja ellenőrizni: nem történik-e szabálytalanság. Sokan úgy vélik, hogy kifizetődő a bliccelés, hiszen ritkán jön az ellenőr, s a pótdíj összege is viszonylag alacsony (helyi járatokon 50, helyközi járatokon pedig 100 forint). A visszaélések megakadályozására, s egyben a bevételkiesés csökkentésére intézkedéseket hoztak a Volánvállalatoknál. Társadalmi aktivistákat, nyugdíjasokat, diákokat vonnak be az ellenőrzésbe. Van, ahol néhány napon belül minden járatot ellenőriznek; a tapasztalatok máris azt mutatják, hogy ezeken a vonalakon ilyenkor megduplázódik a bevétel. Spanyol parlamenti küldöttség hazánkban Az országgyűlés meghívására Leopoldo Torres Bour- seault-nak, a képviselőház első elnökhelyettesének vezetésével vasárnap spanyol parlamenti küldöttség érkezett Budapestre. A spanyol törvényhozás képviselői első ízben tesznek hivatalos látogatást Magyarországon. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János, az országgyűlés alelnöke. Jelen volt Jósé Maria Ullrich . y Royas, Spanyolország budapesti nagykövete. Gyulán a volt román gimnázium helyén épül jelenleg az új városi könyvtár. A békési költségvetési üzem ez év júniusában kezdett hozzá az építkezéshez. A békésiek komplett tetőszerkezet-cserét hajtanak végre, központi fűtést építenek, és egy teherliftet is készítenek. A korszerűsítés, felújítás várható költsége mintegy 30 millió forint. Az üzemben dolgozó Sávoly Pál Szocialista Brigád vállalta, hogy a könyvtárt határidőre, a tervezett költségen belül, 1985. második felében átadja. Amint azt Kocsor Sándor építésvezető elmondta, a munkák üteme megfelel az előre tervezettnek Fotó: Béla Ottó flz országos és Békés megyei Választási Elnökség közleménye November 26-án az időközi választások törvényesen, rendben megtörténtek. Budapesten,. a 25. számú ország- gyűlési választókerületben Boros Lászlót, a Bács-Kis- kun megyei, 6. számú országgyűlési választókerületben Sztrapák Ferencet, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, 3. számú országgyűlési választókerületben pedig dr. Czibere Tibort választották meg képviselőnek. Az időközi választáson 661 községi, 142 városi és 95 kerületi tanácstagot választottak meg. ☆ A Népköztársaság Elnöki Tanácsának döntése alapján a Békés megyei 10. számú országgyűlési választókerületben, a megyei tanács határozata alapján 47 helyi tanácstagi választókerületben 1983. november 26-án időközi választásokra került sor. A képviselőválasztás során a névjegyzékbe felvett 27 800 választójogosult közül 27 289 fő — 98,2 százalék — élt szavazati jogával. A 27 224 érvényes szavazatból a jelölt ellen 36 szavazat — 0,1 százaiéit — érkezett. A 10. számú országgyűlési választókerületi bizottság megállapította, hogy az érvényes szavazatok 99,9 százalékát kapta meg a jelölt, Zahorecz József, a gádorosi November 7. Tsz elnöke. Részére a választókerületi bizottság elnö- ke — a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága küldöttének jelenlétében — a megbízó levelet átadta. A 47. helyi tanácstagi- választókerület 4216 választásra jogosult állampolgára közül 4104 fő — 97,3 százalék — járult az urnákhoz. A 4007 érvényes szavazat 98 százalékát kapták meg a jelöltek. A választások során megyénk érintett lakossága nagyfokú politikai aktivitásról tett tanúbizonyságot; több településen már a délelőtti órákban — százszázalékos részvétel mellett — befejeződött a szavazás. A megyei választási elnökség a választási okmányok alapján megállapította, hogy a választások törvényes körülmények között, a választási jogszabályok alapján zajlottak le. Az elnökség ezúton is köszönetét mond a választási munkában részt vett állami és tömegszervezeteknek, társadalmi munkásoknak áldozatkész, felelősségteljes tevékenységükért. Békés megyei Választási Elnökség Megalakult a Károlyi-alapítvány magyar bizottsága Neves művészek, közéleti személyiségek részvételével megalakult a Károlyi Mi- hály-alapítvány magyar bizottsága. A bizottság — amely Károlyi Mihály emlékének, szellemi hagyatékának gondozását tekinti feladatának — tiszteletbeli elnökévé Károlyi Mihálynét választotta. A magyar bizottság ügyvezető elnöke Újhelyi Szilárd nyugalmazott nagykövet, titkára pedig Karig Sára író, műfordító lett. Az MNB közgyűlése Tizedik üzletévének befejezését követően hétfőn Budapesten tartotta éves közgyűlését a Londoni Magyar Bank, a Magyar Nemzetközi Bank (Hungárián International Bank Ltd.) igazgatósága. A' teljes egészében magyar tulajdonú bank 1973 augusztusában kezdte meg működését. Részvénytulajdonosai a Magyar Nemzeti Bank (60 százalék), a Magyar Külkereskedelmi Bank (15 százalék), az Országos Takarék- pénztár (15 százalék), és az ugyancsak magyar kézben levő Bécsi Központi Váltó- és Hitelbank. A bank az első tíz évben gyors és sikeres fejlődést ért el. Alaptőkéje a kezdeti 1 millió fontsterlingről 8 millióra emelkedett, és ezzel arányban nőtt a bank mérleg-főösszege és nyeresége. A bank elsősorban a nemzetközi kereskedelem finanszírozásában játszik aktív szerepet, és mind saját, mind a két éve létrehozott kereskedelmi leányvállalata (Hibtrade) tevékenységével magyar exportüzleteket is igyekszik elősegíteni. Specializált üzletkörében, a kereskedelmi és pénzügyi váltóleszámítolásban és forgalmazásban fontos szerepet vívott ki magának a londoni pénzpiac határain túl is. A bank helyes üzletpolitikája a befektetett tőke gyors megtérülését eredményezte. A közgyűlésen ezúttal is újabb sikeres üzletévről adhattak számot. Nem riadó, csak fontos szavak Neves tudósa a filmeknek említette egy beszélgetőesten: elképesztően kevés az a lehetőség, amit iskolásaink kihasználhatnának arra, hogy „megtanuljanak” filmet nézni, hogy megsejtsenek valamit a filmek befogadásának különös útjairól. Pedig egy időben olyan is volt, hogy erre a .tanár kötelezően odafigyelt, manapság már, mondta keserű szájízzel, a filmesztétikai nevelés kimerül egy-két szervezett mozilátogatásban. Hogy ez mennyire nem jó, hogy ennek mennyire kevés az értelme, arról tanulmányokat lehetne írni, érvekkel bizonyítva azt a veszteséget, amely a fiatal személyiség formálását éri, mert nincs, aki segítse eligazodni a filmmel kapcsolatos dolgokról, a filmnyelvről, a kifejezés sokféleségéről, a stílusokról és egyebekről. Vagy netán a legmélyebb alapfokon, de legalább arról, hogy miért is jó, ha többet tudunk-értünk a huszadik század eme csodájáról. Igen, a csoda még mindig jogos, mert jöhetett ugyan a televízió, melyet a film elvesztőjének kiáltottak ki, és amelyről kiderült, nemhogy elveszej- tené, hanem — nem egy alkalommal — éppen a mozizásra inspirál, ami éppen azt pótolja, amit a televízió nem tud nyújtani: a vetítőtermek, a közös filmezés hangulatát. Ha a filmről beszélünk meg az iskoláról, akkor nem másról szólunk, mint a műértésre nevelésről, mely — ki tudja miért? — még mindig, vagy már megint csak so- kadrangú feladat az általánosban és a középiskolában. Még akkor is az, ha mindebbe azt is belekalkuláljuk, hogy újabban egyre több az olyan iskola, ahol' „iskola- galéria”-kiállításokat szerveznek, több-kevesebb haszonnal és ünnepélyességgel meg is nyitják azokat; lehetőséget kerítenek arra, hogy a meghívott művész képei mellé és mellett arról beszélhessen: miért látja úgy a világot, ahogyan festi-faragja, bronzplakettbe önti? Ha az ilyen alkalmak után (a következő kiállításig) semmi nem történik, csak a képek, paravánok foglalják a helyet az aulában, a zsibongóban, akkor bizony nem sok értelme van, volt az egésznek. Ha azonban a szaktanár annak is megtalálja a lehetőségét, hogy szemléletessé éppen az adott kiállítással tegye oktató-nevelő munkáját, az ízlésformálás, a képnézés rejtelmeinek feltárását: feltétlen elkezdődik valami új, valami tudatos, melynek hasznát elsősorban a fiatalok, az iskolások látják. Ennek az írásnak nem az a célja, hogy módszereket találjon ki, vagy éppen közvetítsen, sokkal inkább az, hogy szerény, de annál határozottabb riadót fújjon: pár éve mintha sokkal tudatosabb lett volna az iskola műértésre nevelő tevékenysége; az a már unos-untalan annyit hangoztatott ízlésformálás itt több volt puszta szónál. Ha nem ocsúdunk és nem hisszük el, hogy ízlésficamos giccs- áradat közepette élünk; ha nem hisszük el, hogy ebből az áradatból ki lehet és ki is kell kerülni, akkor könnyen baj lehet. Akkor felnő egy-két nemzedék, amelynek a westernnél kezdődik és végződik a moziművészet, és amely nem tudja, nem érzi majd, mit lát, ha egy festményre néz. Hogy pedig ez miért nem jó, hogy miért lenne elkeserítő, arra elég, ha annyit mondunk önmagunknak: nem élet az, amely kirekeszti magából az érzelmek csodáit, a művészeteket. Nem nagy szavak, még ha a látszat azt is mutatja. Néha azonban (sőt, talán mindig) az igazság szavakba húzódik, szavakban él. Szükségünk van tehát a szavakra, a gondolatokra, a művészetekre, melyek közös kincseink lesznek, ha sokan akarjuk. Sass Ervin
