Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-03 / 260. szám

1983. november 3., csütörtök o Tanyán, közel Kétsopronyhoz így gazdaságos az állattartás Petrovszki Mihály, a két- sopronyi Rákóczi Tsz elnö­ke így jellemzi Kovács György tsz-tagot, állatte­nyésztőt:----Derék, szorgalmas, csa­ládját szerető ember. A kö­zösben és otthon, a háztáji­ban is példamutatóan dol­gozik. Meg lehet győződni róla. * • Kovács Györgyök tanyája közel van a Békéscsaba— Budapest közötti út és a kétsopronyi bekötő út el­ágazásához. Gyalogosan keskeny betonjárdán lehet eljutni a tanyához, amely gondosan karbantartott ke­rítéssel van körülvéve. Fü­ves az udvar, középen öreg kút gémje emelkedik a ma­gasba, de a bólogatására már nincs szükség. Villany- motorral működő szivattyú húzza fel a vizet. Vederrel nehezen lehetne a sok állat itatását megoldani. Mert az istállóban van egy tehén, két üsző, két bikaborjú, egy anyakoca tizenhárom ma­laccal. Az ólakban kilenc hízót, hét süldőt, és egy anyakocát számolok meg. Jócskán van baromfi is a ta­nya körül. Miközben vizsgálódom. Kovács Györgyné elővesz egy cuclisüveget, és mutatja: — Ez a Sárika mamája. Neki nincs helye a kocánál. Eleinte ugyan nem tetszett neki a cucli, de amikor már nagyon éhes volt, mégiscsak elfogadta. Aztán annyira megszokta, hogy ha meglát­ja az üveget, már jön szop­ni .. . Be is mutatja Sárikát. A többiek közül menten kivá­lik. és nyílegyenesen szalad a cuclisüveghez Egyedül ő. 0 Hogy mi minden van ezen a tanyán? Először is az ön­itató tűnik fel az istállóban. A tehén és a két üsző akkor ihat, amikor kedve támad rá. A kisebb helyiségbe vezet a gazda, hogy bemutassa a két darálóját. — Erre — mutatja az egyi­ket —, kicsit büszke va­gyok. Darál és keveri a tá­pot úgy, ahogy keli. Ponto­san, dekára. így gazdaságos az állattartás. Látom, van kukoricamor­zsoló és egy kisebb daráló is, amelyen a baromfinak készíti elő az etetőanyagot. Átmegyünk egy másik épületbe, ahol a szerszám­nak és a tüzelőnek való fát tartja. Itt van egy szalagfű­rész. amelyet nemrégen szerzett be. Az éléskamrá­ban tartja a paprikadarálót, amit ugyancsak jól tud hasz­nosítani. Természetesen minden gép villanymotorral működik. Mondja is: — A villanyt 1968-ban ve­zettettem be a tanyába, öt­venezer forintba került. Ügy vélem, néhány év alatt visz- szatérült ez a befektetés. Enélkül nem lenne fenntart­ható egy ilyen gazdaság. Mert az igaz, hogy sokat se­gít a feleségem, de én — mint állatgondozó — na­ponta nyolc órát a közösben dolgozom. 0 Most éppen lucernát hoz­nak lovas kocsin a tsz-ből. — ötezer négyzetméter területet vettem, amiért 2 ezer forintot fizettem. Lutri volt. de végül is szerencsém lett. Van belőle tíz mázsa szénám. Ezt etetem. Talán január végéig eltart, addig nem kell a téli készlethez nyúlnom — magyarázza a gazda. Egy jókora boglya széna az út menti árokból került ide. Az első kaszálásból. A második kaszálás elmaradt. A nagy szárazság miatt a fű sem nőtt. A góréban — becslése sze­rint — vagy száz mázsa ku­korica van. Szerencséje volt Kovács Györgynek. mert mély. más években vízállá­sos helyen kapott háztáji földet. Jól járt, hetven má­zsa kukoricája termett. Vett hozzá harminc mázsát. — Mire van még szüksé­ge? — kérdezem tőle. — Negyven mázsa kuko­ricára, amit majd a tsz-ből hoznak. Már befizettem, má­zsáját 405 forintért kapom — válaszol. — Nem csökkenti az álla­tok számát? — Nem, nincs rá semmi okom. Nem is növelem. Eddig évente rendszerint le­adtam két növendéküszőt, vagy két hízott bikát és húsz hízott sertést. A jövő­ben sem lesz kevesebb. Vagy kétszáz baromfit a piacra viszünk, és persze mi is csak ritkán vásárolunk húst a hentesnél. # — Mi a célja a nagy igye­kezetnek? A válasz hasonló ahhoz, amit sok becsületes ember adna, ha ugyanezt kérdez­nék tőle. — A gyermekeimről gon­doskodnom kell. Elsősorban értük dolgozom. Hárman vannak: a fiam főiskolán tanul, pedagógus lesz. a na­gyobbik lányom nyomdász, a kisebbik az általános is­kola nyolcadik osztályos ta­nulója. Legalább az életbe való indulásuk ne legyen nehéz. "Van egy kis tartalék­pénzem, abból most egy kétszobás családi házat épí­tek a községben. Ha nyugdíj­ba megyek, a feleségemmel ott akarok élni. Most ötvenéves Kovács György. Mindig sokat dol­gozott. De fiatal korában gondolni sem mert volna arra, hogy így is lehet élni. Nem kell vizet húzni a kút- ból, fűrészelni a tűzrevaló fát, kézzel morzsolni a ku­koricát, és nem kell kaszá­val aratni a búzát. Csak az út menti füvet kell néha ka­szálni. Hajnalban. amikor még harmatos. És nem naplementéig egyhuzamban. Pásztor Béla lengyel exportunk jó részét kooperációs terméknek mondhatjuk. így egyebek között a Bielskóban gyártott kis személyautókhoz szol­gáló különféle tartozékokat szállítunk, valamint kész au­tóbuszokat, műszálat, szá­mos gépet, ellenőrző készü­lékeket. élelmiszeripari ter­mékeket. Ami egyébként az élelmi­szeripart és a mezőgazdasá­got illeti: e téren is 1990-ig szóló érvényes megállapodá­sunk van, amely az együtt­működés fejlesztésének fő irányait tartalmazza. Gépe­ket, felszereléseket, növény­védő szereket, tenyészállato­kat szállítunk kölcsönösen egymásnak. Az együttműkö­dés a növénytermesztés, ál­lattenyésztés öt ágazatára, állategészségügyi kérdések­re, meliorációtechnikára is kiterjed. Szakmai, kutatói szálak Termelési kapcsolataink­nak, a gazdasági együttmű­ködésnek olyan sajátos for­mája is van, amely alapve­tően befolyásolta áz árucse­re-forgalom kölcsönösen elő­nyös növelését. Ez pedig a lengyel építési-szerelési és ipari szolgáltatások export­ja. Közérthetőbben szólva: hazánkban sok száz lengyel szakember tevékenysége, amelynek eredményeként új gyárak, intézmények épültek fel. Lengyelek kezemunká- ját, szakmai tudását dicséri például a kulcsra készre épí­tett Kábái Cukorgyár, mint­egy ezren vettek részt a kö­zeljövőben avatásra kerülő Paksi Atomerőműnél, nagy létszámban dolgoztak a Sza­badegyházi Cukorgyáron, a budapesti Kontakta félveze­tőgyár műszaki laboratóriu­mának, a Tungsram gyár üzemi csarnokának, a veszp­rémi, a tihanyi kommunális épületeknek az elkészítésén és jelenleg is lengyel szak­embercsoportok segédkeznek a Budapesti Közgazdaságtu­dományi Egyetem műemléki épületeinek általános helyre- állításán. A tudományos-műszaki együttműködés is fontos te­rület. Mutatja ezt az az egyetlen adat is. hogy csu­pán az elmúlt két esztendő­ben csaknem nyolcvan tu­dományos-kutatási témát dolgoztak fel. Közöttük el­sősorban gépipari, bányásza­ti, energetikai, könnyűipari, geológiai és mezőgazdasági tárgykörben. További 23 kö­zös kutatási feladatra szüle­tett már újabb javallat. Ezek a legkülönfélébb terü­letekkel kapcsolatosak. így például javasolják a közös kutatást a számjegyvezérlé­sű automata szerszámgépek, valamint a 100 lóerőig ter­jedő teljesítményű villany- motorok tervezésében épp­úgy, mint a bányaipari ku­tatásokban, a biztonságos szénbányászati módszerek ki- fejlesztésében, vagy a gép­ipar sok ágában. Szerepel a tervek között kistraktorok, mezőgazdasági gépek, beren­dezések számára készülő kis teljesítményű belső égé­sű motorok, kompresszorok, aggregátorok közös tervezé­se, "korrózióvédelmi eljárá­sok, anyagok kidolgozása, az üvegrostgyártási technológia tökéletesítése. Kiterjednek a mezőgazdaságra is a kutatá­si együttműködési javasla­tok: új, kiváló minőségű és magas terméseredményekkel kecsegtető növényfajták, kü­lönösen a krumpli, a para­dicsom, az uborka, a kuko­rica kitenyésztésében látnak jó lehetőségeket. Közös erötényezö A tervszerű és kölcsönös érdekekre támaszkodó gaz­dasági kapcsolataink tehát igen széles körűek, és bősé­gesek a lehetőségeink. A jelzett tényezők folytán a jö­vőben ez még csak tovább gazdagodhat abban a szel­lemben, amelyben párt- és kormányküldöttségünk az el­múlt napok során tárgyalt Varsóban. Arra adott ez ösz­tönzést, hogy minden terü­leten állandóan kutassuk az együttműködés új, hatékony formáit. Egyaránt javára szolgál ez a magyar és a lengyel népnek, de erősíti a szocialista közösség ügyét is. A Lengyel Népköztársa­ság léte és ereje ugyanis — amint azt Kádár János mondta a tiszteletére adott díszvacsorán — ma is fon­tos tényező a szocialista or­szágok közösségében, a ha­ladó erők küzdelmében, az európai és a világbékéért fo­lyó harcban, és reményeink I szerint még inkább az lesz I a jövőben. Lőkös Zoltán | (Következik: 2. A BARÁTSÁGUNK EMLÉKMŰVE) Reklám és versenyképesség Magyarországon a terme­lő és kereskedő szervezetek — átlagosan — a forgalmi érték egy százalékát költik termékeik piaci megismerte­tésére. A közgazdászok meg­ítélése szerint a reális és kí­vánatos reklámköltség a for­galmi érték öt-hat százalé­ka. A mérsékeltebb reklám- költségek hívei a három­négy százalékot ítélik meg a legkedvezőbbnek. Békés megyében az ipari szövetkezetek megyei szövet­ségének elnökségi ülésén — az elmúlt évet értékelve — a vezetők olyan határozatot hoztak, hogy a szövetkezetek maguk is folytassanak mar­ketingmunkát: ismerjék meg a piacot, kutassák a keres­kedelmi, termelési lehetősé­geket. FELHÍVÁS A PIACRA Az orosházi KAZÉP rek­lámra költségeinek két szá­zalékát fordítja. — Ez a hazai viszonyok között kiugró, holott ennél lejjebb nem ajánlatos men­ni, ha a versenyképességün­ket meg akarjuk tartani — érvel Surányi András, a szö­vetkezet elnöke, s folytatja is: — Ahhoz, hogy a szövet­kezet piaci stratégiája való­ban hatékony legyen, a rek­lámnak, a piaci munkának is szinkronban kell lennie a műszaki fejlesztéssel, a ter­meléssel. Az is a piaci (marketing) munkához tartozik, hogy meg kell jelenni á különbö­ző nemzetközi vásárokon, ahol a szövetkezetek és vál­lalatok láttathatják, és a majdani vevők: mire képes a magyar ipar egy-egy üze­me. Ez nem, vagy nem le­het anyagi kérdés. — Azt tapasztatjuk, hogy a vásárokon a rengeteg hasz­nos információn túl a konk­rét — szakemberek által szerzett — ismeretek óriási segítséget nyújtanak a ter­melésben, a fejlesztés irá­nyának meghatározásában, a termékszerkezet módosításá­ban. Skandináv partnereink hívták fel a figyelmünket arra, hogy a pillangószelep­pel érdemes megjelennünk a nemzetközi vásárokon. A szeptember 13—18-ig meg­rendezett dániai Herningi DÁNENERGY ipari vásáron meggyőződhettünk arról, hogy vannak üzleti esélye­ink, újabb üzletkötésre van kilátás. KIVEL KERESKEDJÜNK? A tíz éve gyártott oxidke- rámia — alukorit — termé­kekből ebben az évben szep­tember 30-ig 12,5 millió fo­rint értékűt adtak el az orosháziak — 9,5 milliónyit külföldön. Ebből a tőkés piacokon 1,4 millióért érté­kesítettek. A szocialista ex­port önmagában év végére eléri a 12 millió forintot. — Próbálkoztunk a tőkés piacokon is nagyobb meny- nyiségű oxidkerámia-szálve- zető eladásával, és szorgal­maztuk a vásárokon való megjelenést is. Külkereske­delmi partnerünk, a Tech- noimpex egyáltalán nem biz­tatott sem a vásárokon, sem a külföldi piacokon siker­rel. Mi úgy hittük, hogy ter­mékünk alkalmas a piaci megjelenésre, a minket kép­viselő Technoimpex szakem­berei viszont nem mutattak kellő érdeklődést. Eközben az Intercooperationpak is voltak ■ információi terméke­inkről, műszaki színvona­lukról. ök — az 5 éves mar­keting-szerződés alapján — jelezték, hogy szeretnének velünk a legnagyobb textil­gépgyártók kiállításán, a mi­lánói ITMA-n megjelenni, így aztán október 10. és 19. között csaknem 170 tárgya­lást folytattunk felhaszná­lókkal és olyan kereskedel­mi cégekkel, amelyek az ál­talunk gyártott textilszálve­zetők értékesítési jogát sze­retnék megvásárolni Ameri­kára, Európára, vagy csak egyes országokra. Az angol —olasz kereskedelmi válla­lat, érdeklődésének nyoma­tékéül, nyolc gyártmányunk­ra Milánóban konkrét meg­rendelést adott. Azonnal ki­fizette a negyedmillió forin­tot devizában, mi pedig de­cember 31-ig vállaltunk szállítási kötelezettséget. Mindezekből kitűnik, hogy a pillangószelep, a textilszál­vezető verseny-, piacképes áru. Az ITMA igazolásul szolgált arra, hogy van ke­resnivalója az orosházi szö­vetkezetnek a nemzetközi piacon. A 27 textilgépalkat­részt kiállító közül négy itt bemutatkozó vállalat gyárt oxidkerámiából textilszálve­zetőket : kettő nyugatnémet, egy olasz, és a magyar KA­ZÉP.-r- Sportszerűen el kell is­merni, hogy a nyugatnémet Feldmühle - abszolút első az oxidkerámia-termékek mű­szaki színvonalát illetően. Rádöbbentett viszont ben­nünket a több napi szünet nélküli vásárböngészde, az üzleti érdeklődés, hogy a Bettini olasz céggel egy szin­ten gyártjuk termékeinket. A másik nyugatnémet, a Rauscher cég elismerte az általunk készített szálveze­tők minőségét, a kedvezőbb árat, s kooperációs együtt­működést ajánlott fel. Az NSZK Volkmann cég negy­ven szálvezetőnket kérte be­vizsgálásra. Az üzlet .tehát biztató. MEGTÉRÜLŐ BEFEKTETÉS A korábbi szövetkezeti in­formációkra tehát alaposan rácáfolt a milánói tapaszta­lat. Holott a Technoimpex szakemberei évek óta nem jósoltak nagy piacot, üzleti sikert a termékeknek. Az is lehet, hogy egy ekkora kül­kereskedelmi vállalatnak ne­gyedmillió forintnyi deviza kicsi üzletnek számít. Lehet, hogy éppen ezért jogos a kérdés? Ne kereskedjen in­kább a szövetkezet az érde­keit jobban képviselő Inter- cooperationnal? Mert a milánói vásárra fordított pénz — 350 ezer forint — valóban nem kis összeg, de egy év alatt meg­térül a szövetkezetnek. El­lenben soha nem térült vol­na meg a népgazdaságnak az ilyen és hasonló módo­kon elszenvedett devizaki­esés. Nem véletlen az sem. hogy a HUNGEXPO — a mind több devizaszerzés ér­dekében — elkészítette és a vállalatok, szövetkezetek rendelkezésére bocsáíotta a nemzetközi vásárok, kiállí­tások füzeteit. Ebből azután ki-ki szakterületén a leg­fontosabb vásárokra, szak- kiállításokra benevezhet, segítik ebben a külkereske­delmi vállalatok. — Kell ebben is kockáza­tot vállalni, mert nem biz­tos. hogy mindig a legal­kalmasabb vásárt. vagy szakkiállítást választja ki egy-egy szövetkezet, ahol termékeivel érdemes megje­lennie. A több éves tapasz­talat során azonban felhal­mozódik annyi információ és piaci ismeret, hogy az . ilyen értelmű veszteségek csökkenthetők — fűzte hoz­zá végül az elnök. Számadó Julianna Minőségellenőrzés a csomagolás és szállítás előtt Fotó: Fazekas László Fröccsöntéssel állítják elő a tcxtilszálvczetőkct

Next

/
Oldalképek
Tartalom