Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. november 26-, szombat KHiUMTd 11 barátsági munka kitüntetettje Oravecz Gyuláné, az orosházi gimnázium tanára szép kitüntetést vehetett át november 7-én: az MSZBT aranykoszorús jelvényét kapta. Néhány éve már érte hasonló meglepetés, akkor miniszteri dicséretben részesült. Ez utóbbi oktató munkájának, az előbbi, a a mostani pedig barátsági munkájának szólt. A Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközép- iskola MSZBT- tagcsoportjának 1976. óta vezetője Oro- veczné. Hogy e tisztségét milyen komolyan veszi, bizonyság rá az is, hogy harmadik esztendeje a Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének a tagjaként is tevékenykedik. Mert fölfigyelhettek a társaságban az orosházi gimnázium magyar —szovjet barátságot ápoló ténykedésére, az iskola félezer diákjának és tanárainak példás barátsági munkájára. A kitüntetett tanárnő fogalmaz így: amit ő csinál, amit irányít, szervez, az a barátsági munka. A fiatalságot megismertetni a szovjet népek életével, művészetével és tudományával, népi hagyományaival. Közelebb hozni a diáksághoz azt a Szovjetuniót, amely lassan negyven éve megszabadította hazánkat a náci megszállóktól és honi csatlósaiktól, megteremtve ezzel a lehetőséget a társadalmi megújuláshoz. S közben, orosztanárként mindent megtenni a diákság idegennyelvtudásának fejlesztéséért. Az iskola ez utóbbi vonatkozásában is szép eredményeket ért el, hiszen évről évre jól szerepelnek az orosháziak az országos tanulmányi versenyeken, meg a vers- és prózamondó vetélkedőn — az elmúlt két évben az orosz nyelvű országos szavalóverseny első tíz helyezettje között két-két „Táncsicsos” tanuló volt. A tizenegy éve működő gimnáziumi MSZBT-tagcso- port a különböző ifjúsági (KISZ-) rendezvényeken, a történelemtől a földrajzig egy sor tárgy óráin és alkalmi, évenként ismétlődő barátsági foglalkozásokon fejti ki működését. A folyamatos barátsági munka az igazán hatásos, ám jól szolgálja rendeltetését az évente egyszer sorra kerülő orosz hét és az orosz est Is. Az orosz teaesteket november 7-én, vagy április 4-én szokták megrendezni, s ilyenkor a diákok orosz nyelvű szavalatokkal, énekekkel, jelenetekkel szerepelnek, teázás közben bemutatva a jellegzetes népviseleteket, néptáncokat is. Januárban harmadízben rendeznek orosz hetet, melynek minden napjára jut valami: például szavaló-, ének- és fordítóverseny. E rendezvényekre a fiatalok maguk készítette oroszos ételeket főznek, süteményeket készítenek. — Az agitációs-propagan- da munka ezeken a rendezvényeken éri el igazán a célját — magyarázza Oro- vecz Gyuláné. — Miközben a fiatal résztvesz a felkészülésben és a műsorban, külön meggyőzés nélkül is azonosul barátsági munkánkkal. A Szovjetunió népeivel való barátságot szolgálja néhány utazási lehetőség is. A nyáron harminc orosházi gimnazista járhatott a Né- va-parti Leningrádban, s évente egy-két diák mehet Orosházáról a kurszki táborba, ahol orosz nyelvi tudásukat mélyíthetik el a résztvevők. Orovecz Gyuláné a diploma megszerzése után, húsz éve jött haza Orosházára, s tizennyolc éve tanít a gimnáziumban. A magyar—orosz —rajz szakos tanárnőnek az iskolai — kötelező, és önként vállalt, társadalmi — munkája mellett otthon is helyt kell állnia: két fia közül az egyik kilenc, a másik tizenöt éves legényke. S hozzáteszi: dolgát szívesen teszi. S.M. Újkőkori kunyhómodel! Üjkőkori települést tártak fel a régészek a Szolnok megyei Öcsöd község határában. A sok ezer lelet között egy archeológiái ritkaság, egy agyagból készült kunyhómodell is található. A ritka becses tárgyat készítői bekarcolással és festéssel díszítették. Az újkőkori településen talált körülbelül 60 ezer cserépmaradvány és egyéb tárgy értékeléséhez a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének számítógépét is igénybe veszik. Emellett a Nemzeti Múzeum és az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Régészeti Tanszékének a munkatársait is bevonják a munkába. Nyílt nap az egészségügyi szakközépiskolában A Békéscsabai Egészség- ügyi Szakközépiskola és Gimnázium a közelmúltban Orosháza, Szarvas és Szeghalom körzetében tartott pályaválasztási tájékoztatóival bővítette beiskolázási munkáját. A tájékoztatókon 12 település több mint 60 nyolcadikos tanulója kapott filmvetítéssel és a szakközépiskolai tanulók egészség- ügyi gyakorlati bemutatójával (képünkön) színesített, részletes tájékoztatást az iskola felvételi követelményeiről, képzési munkájáról. Hagyományos nyílt napjukat december 3-án, szombaton 9—12 óra között tartják az iskolában, amelyre hetedikes, nyolcadikos tanulókat várnak, és szívesen látják a tanulók szüleit, tanárait is. A rendezvényen külön csoportban adnak tájékoztatást az iskolában indult fakultatív gimnáziumi képzésről. Fotó: Lehoczki Pál Pályaválasztási játék úttörőknek Az úttörőszövetség Békés megyei elnöksége és a megyei pedagógiai intézet pályaválasztási csoportja az 1983/84-es úttörőévre is meghirdette az évek óta népszerű pályaválasztási játékot, amely ezúttal az „Ismerjük meg együtt!” címet viseli. Külön készült kiírás a szokáshoz híven az 5—8.-os rajok, valamint a kisegítő iskolák 7.-es raja; számára. A pályaválasztási játék az új úttörőév feladataihoz kapcsolódik, s célja sokrétű, így törekszik egyebek között arra, hogy a gyermekeket ösztönözze a jobb tanulmányi eredményre, erősítse a közösségi összetartozást, együttműködési készséget. Célja továbbá önállóságra, öntevékenységre nevelni, megismertetve a fiatalokkal egy-egy foglalkozást, hivatást, sokoldalú ismeretszerzéssel, ugyanakkor játékosan. A játék keretében közös és egyéni feladatok megoldására is mód nyílik. A benevezési lapot elkészíthetik maguk a rajok. A játék három fordulóból áll, s az első fordulóban a pályaválasztási csoport által megküldött feladatok megoldását november 30-ig keli beküldeni. A második forduló beküldési határideje 1984. január 30., a harmadik fordulóé pedig 1984. április 30. ízelítőül egy-két pont az 5. osztályosok első fordulójának feladataiból: az állat- tenyésztő, a baromfitenyésztő és az állattartó telepi gépész szakma, valamint egy szabadon választott szakma megismerése, erről beszámoló és szerszámok, kellékek felsorolása. A bíráló bizottság az ösz- szegyűlt pontok alapján dönti el az elsőséget, és minden forduló után évfolyamonként értékes jutalmat kap a legtöbb pontot elért 3—6 raj. A harmadik forduló után Békéscsabán lesz a pályaválasztási játék eredményhirdetése. A kisegítő iskolák 7.-es rajai számára kiírt játék címe: „Készüljünk együtt!” Ez szintén három fordulóból áll, a beküldési határidő pedig a következő: az első forduló megoldásait december1 20-ig, a másodikat 1984. február 28-ig, a harmadikat pedig április 25-ig lehet beküldeni a pályaválasztási csoporthoz. Fészekrakok Fiatal házasok falun A faluban sorra épülnek az új családi házak „Itt minden csak idő kérdése!” — mutatott körbe a tizenéves fiatalasszony a kacsalábon forgó új családi házban. A vendég ebből érthette, hogy a pénz nem számít, az van bőven, lám itt az új ház, a garázsban a kocsi — egyszóval mindene megvan az ifjú házaspárnak, amire szükség lehet —, s amit rendszerint egy élet munkája árán érnek el. Mint a szóban forgó házat is — hiszen a fiatalok készen kapták, a szülőktől. A másik véglet: „egy bőrönddel, albérletben” kezdeni az ifjú párnak az életet, vagyis a nulláról indulni. Példaképpen a két végletet említettük. De vajon mi a valós helyzet ma, és falun — például Csanádapácán ? — Meglepően sokan kötöttek házasságot az idén — mondja a tanácsházán Zsi- kai Péterné anyakönyvvezető —, eddig 28 esküvőnk volt, és még lesz is néhány az idén. Tavaly 24, 1981-ben 13 házasságkötést jegyeztünk. — És a válások? — Sajnos, az se ritka, évente úgy öt. De nem az ifjú párok válnak, hanem rendszerint úgy tíz év a kritikus időszak. Bizonyára véletlen, de a község számára szerencsés, hogy a menyasszonyok „hozzák a faluba a fiúkat”, vagyis az ifjú férjek a feleség falujában vállalnak munkát, telepednek le. Az idei 28 párból mindössze egy költözött Békéscsabára, albérletbe — mindketten a megyeszékhelyen dolgoznak —, a többi 27 pár Csanádapácán telepedett le. Shogy hol? Vagy a szülőknél — ameddig tető alá hozzák saját otthonukat —, vagy a már kész új családi házban. * * * Amolyan távházasság-félé- ben él egyelőre az ifjú Dupsi pár. Az a helyzet ugyanis, hogy Dupsi István már végzett, gépész üzemmérnök és a helyi téesz kooperációs üzemében vezetőhelyettes, míg a fiatalasz- szony, Marika még Pesten tanul, az államigazgatási főiskolán, nyáron végez — addig hétvégéken találkoznak, a szülői házban. De épül már a saját otthon. — Amikor eldöntöttük, hogy összekerülünk — meséli az ifjú férj a munkahelyén —, választottunk tervet, sajnos, jó nagyot, de hát most már mindegy. Az új utcában építkezünk, abban, amit most nyitottak. Nos, a ház már tető alá került, dolgozott a két fiatal, és persze a család, a jó- barátok egész nyáron. S közben, júliusban volt az esküvő, meg a lakodalom, ami nem kis pénzbe került a szülőknek. — Érdemes több tízezer forintot erre kiadni? —faggatom a fiatalembert. — Itt ez a szokás, meg hát mi is sok lakodalomban voltunk, s illik visszahívni. — Az építkezéshez pénz kell, nem is kevés, önerőből erre most még aligha telne. — A keresetemet ugyan évek óta félre tettük, de sokat segítenek a szüléink, másképp nem is boldogulnánk. ■— Vajon mi történne, ha nem fogadnák el a segítségüket? —- Azt hiszem, nagyon rosszul esne nekik. * * * A falu egyik szélső utcájában, takaros új családi házban lakik a Kacsala házaspár. A kis házőrző dühösen megugat bennünket, a lármára a fiatalasszony, Vera jön elénk, a kismamák nehézkes járásával. Előkerül a férj is, éppen hazaszaladt ebédelni a téeszből, ahol szobafestő. Az egyik utcai szobába invitálnak, ahol minden vadonatúj, s maguk is úgy ereszkednek a fotelokba, mintha vendégek lennének. Május 21-én volt az esküvő, s a nagy lakodalom után már ide. a saját otthonba vezetett az út. — Már régóta haza kerestem — sorolja Kacsala Antal —, meg a szülők is sokat segítettek. 1981-ben kezdtünk építkezni. Tudja, másnál nem jó lakni, abból csak vita van. — Volt-e már összezördülés az esküvő óta? Egyszerre ingatják a fejüket, hogy nem. — Ügy van az, hogy mind a kettőnek engedni kell. — Nem sajnálták azt a sok pénzt a lakodalomra, még akkor is, ha a szülők állták? — Bejön az, mi is rengeteg ajándékot kaptunk, hűtőszekrényt, háztartási gépeket, meg minden. — Most mik a családi tervek? — Először is a kicsit várjuk, aztán meg szeretnénk beszerelni a központi fűtést, és valamikor, később talán szóba jöhet egy kocsi is. * * * Éppen ebéd utáni pihenőjéhez készülődik már Zatykó Györgyné a Somogyi utcai új házban, amikor a két éber kutyus jelzi, hogy idegenek érkeztek. Elénk siet' a háziasszony, s a jól fűtött konyhában kínál hellyel. — A kislányomat keresik? Nem, nem nálunk laknak, hanem a fiú szüleinél, amíg fölépül a sajátjuk. A ná- széknál ugyanis tudnak a fiatalok jószágot nevelni, úgy csak jobban boldogulnak. Persze, mi is törekszünk adni, amennyit csak bírunk, de hát az a helyzet, hogy belvizes lett a régi házunk. muszáj volt nekünk is építkezni, és csak 150 ezer forint kölcsönt kaptunk rá. Közben 1980-ban nősült a fiunk, most meg épp hogy beköltöztünk, rá két-három hétre, az idén szeptemberben volt Kati lányunk lakodalma. Hát azért néz így ki a mi házunk, nincs még bepucolva. — Annak idején, mint fiatal pár, hogyan kezdték az életet? — Márciusban lesz 25 éve, hogy a mi esküvőnk volt. A mi szüléink is szerették volna, hogy minél többet adjanak, de nem tellett. Náluk laktunk egy ideig, aztán kimentünk tanyára, jószágot neveltünk, hogy boldoguljunk. Azért törekszünk most adni, amennyit csak bírunk, hogy a gyerekeinknek ne legyen olyan nehéz a kezdet, mint nekünk volt. — És vajon jól van ez így? Tűnődve néz ki az ablakon: — Ilyen a szülő, adni szeret, amíg csak bír. Másfelől viszont, úgy érzem, hogy amiért én szenvedek meg, azt jobban becsülöm, amiért én dolgozom, az más. De hát erre neveltük őket is ... Tóth Ibolya A Kacsala házaspár otthonában Fotó: Veress Erzsi
