Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

NÉPÚJSÁG Színvonalasabb lett a népfrontmozgalom tevékenysége 1983. november 19., szombat Nyakkendő az iskolatáskában flkit váratlanul ért a megtiszteltetés a fekete szemű kisfiú, szó, ami szó, nem tartozik az eminen­sek közé, és inkább dorgá­lásra, mint dicséretre szol­gál a viselkedésével. Nem is avatták kisdobossá — de hát mit számíthat ez egy ilyen vásott, rossz gyereknek? A meglepő és elgondolkodtató fordulat: társai véletlenül fedezték fel, hogy a fiú az iskolatáskája mélyén hord egy kék kisdobosnyakken­dőt ... Mindezt az október vé­gén megtartott megyei út­törővezetői konferencián me­sélte el hozzászólásában egy úttörővezető. A kis történet jól példázza, mekkora erő rejlik a gyermekszervezet­ben, milyen hatása van a közösségnek, s az együvé tartozás jelképeinek. S hogy mindezzel tisztá­ban vannak, és ismerik, ér­zik feladataikat és felelős­ségüket a megye úttörőve­zetői — ezt bizonyították a konferencián elhangzott hoz­zászólások is! Ezekre té­rünk most vissza, kiragadva néhányat az egyformán fon­tos, sok téma közül. Kezdjük a sort a gyere­kek körében legnépszerűbb témával, a játékkal, kirán­dulással. Sok hozzászóló fog­lalkozott ezzel, de a legna­gyobb tetszéssel talán Ma- ginyeczné Bárdos Zsuzsa szarvasi hozzászóló szavait fogadták a küldöttek. Miről is beszélt a szarvasi városi­járási KISZ-bizottság mun­katársa? Arról, hogy a gye­rekek hiányolják a roman­tikát, a mozgást, az igazi kalandos túrákat, hogy nem kedvelik a hivatalnokosdit, az üres formaságokat. Igaz, a túrákhoz, kalandos kirán­dulásokhoz hiányoznak a férfi pedagógusok, úttörőve­zetők. Aztán feltette a kö- vetkező kérdést a fiatal if­júsági vezető: vannak-e a gyermekek szemében ideá­lok, példaképek, és kik azok? Talán Sandokan, aki valóban romantikus hős, de semmiképp nem ideál? De hol van Timur, és sok-sok társa, tudnak-e róluk egyál­talán a mai tizenévesek? Olyan kérdések ezek, ame­lyeken érdemes elgondol­kodni. s amelyek bizonyá­ra foglalkoztatják is az út­törővezetőket. Részben hasonló kérdése­ket boncolt egy békéscsabai hozzászóló, Széplaky Endré- né: „Aggodalommal tölt el. hogy egyre kevésbé külön­bözik egymástól az osztály- főnöki, tanítási óra és a rajfoglalkozás, egyre keve­sebb erőnk van, kevesebb példát látunk a mozgalom romantikus, játékos mód­szereinek gyakorlására. En­nek okai lehetnek: az új tanterv bevezetése kiveszi alaposan a pedagógus erejét. Hiba van a vezetőképzésben is, még mindig jellemző a tanácskozás, a szócséplés esetenként, és kevés a meg­élés lehetősége.” A kisdobos- és úttörőfel­vételi próbákról is többen szóltak, így Marsi Katalin gyulai küldött is. Öt idéz­zük a következőkben: „... mi legyen a követelmé­nyeket nem teljesítő úttö­rőkkel, kisdobosokkal, külö­nösen azokkal, akik számá­ra a kizárás sem igazán büntetés? Nehéz kérdés ez. Elsősorban azért vetődik fel, mert a gyermekvezetők többet várnak ej társaiktól. A felnőtt úttörővezető a gyerek képességeit, családi körülményeit ismerve eset­leg kevesebbet is elegendő­nek tart. A kérdés másik oldala: ha kizárjuk a tár­sak véleménye alapján azt a pajtást, aki számára min­degynek tűnik, hogy úttö­rő-e vagy sem, olyan hát­rányos helyzetű tanulóról mond le az úttörőcsapat, aki ezentúl minden idejét az ut­cán töltheti. Ez semmi eset­re sem lehet helyes megol­dás. Természetesen a kizá­rás lehetőségét ily módon nem akarom elvetni, hiszen vannak olyan súlyos ese­tek, amikor ezzel élnünk kell... A kisdobos- és úttö­rőavatást 3 évvel ezelőtt lépcsőzetesen kezdtük el csa­patomban. Csak a felvételi próbáknak eleget tevőket avattuk fel egyszerre. Nem ment zökkenőmentesen a lépcsőzetes avatás bevezeté­se. Szülők, nagyszülők hada próbálkozott tiltakozni, hogy az ő kis csemetéjük miért nem kerül az első alkalom­mal avatásra. A lépcsőzetes avatás nevelési előnyeit ta­pasztalva, örülök, hogy ki­álltunk mellette.” Napjainkban a gyermek- szervezetben is előtérbe ke­rült a hátrányos helyzetű, a veszélyeztetett környezetben élő gyermekekkel való fog­lalkozás. Hogy ez mennyire fontos és indokolt, ezt több hozzászólás is alátámasztot­ta, így Kárnyáczki Imre bé­kési úttörőelnöké és Barabás Józsefné dévaványai neve­lőotthoni igazgatónő felszó­lalása. Ez utóbbiból egy részlet: „A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnök­ségének 1974 decemberében jelent meg egy kiadványa: állásfoglalás a diákotthoni és nevelőotthoni úttörőmun­kára. Azóta már új rendtar­tás, új tanterv. egy-két új határozat is megjelent. Két­ségtelenül nagy segítség ez az állásfoglalás, mégis úgy érzem, hogy napjaink kon­cepciói igénylik felülvizsgá­latát. A magunk eredmé­nyeiről: ezen a nyáron 28 pajtásunk táborozott. Gyula- Városerdőről. Csillebércről élménnyel tértek vissza, meg tábori dicsérettel... Szep­tember óta jártunk Buda­pesten, a Bükkben, Szege­den, Gyulán kirándulni. Ne­hogy azt higgyék, mert ne­künk futja a költségvetés­ből ! Azért, mert segítettek bennünket a helyi termelő- szövetkezettől. Összefoglalás arról, amiért hozzászóltam, hogy felhív­jam a figyelmet arra: a ve­szélyeztetett gyerekekről nem lemondani, hanem na­gyobb odafigyeléssel kell gondoskodni. Hogy a neve­lőotthonokba beutalt gyer­mekek, a velük foglalkozó pedagógusok közötti kap­csolat csak akkor lesz ideá­lis. ha a gyermek értelmét nyitni ... érzelmi világukat tágítani tudjuk .. . szeretve nevelni, úgy, ahogy azt Cromwell mondotta: nem azt, amit akarnak, hanem ■ ami javukra van.” Térmészetesen sok szó esett a tanulásról is. Pataki István, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára er­ről egyebek között a követ­kezőket mondta: „Tudom, hogy a mozgalom egész te­vékenységével részt vesz az oktató-nevelő munkában, de további figyelmet szükséges fordítani a tanulmányi kö­telezettségek teljesítésére, a tanulás becsületének, elis­mertségének növelésére, s pártolandó törekvés az is, hogy már gyermekkorban történjen meg Békés megye gazdag, forradalmi múltjá­nak megismerése, ápolása.” S mert hiszen közvet- ve-közvetlenül mind­végig a gyermekek­ről volt szó, hadd idézzünk befejezésül egy táviratot a sok közül, azt, amelyet a szeghalmi úttörők nevében Baracsi Anikó úttörőtanács­titkár küldött: „A szeghal­mi József Attila Úttörőcsa­pat pajtásai szeretettel üd- vözlik a megyei konferen­ciát. Kívánjuk, sikerüljön úgy megfogalmazniuk az el­következő időszak feladatait, hogy legyen elég időnk leg­fontosabb munkánkra, a ta­nulásra, s emellett a játé­kos úttörőéletre.” T. I. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága dr. Horváth Éva elnökletével november 18-án, tegnap Békéscsabán tartotta idei utolsó ülését, amelyen részt vett Kutas Gyula, a megyei pártbizott­ság munkatársa is. A fő napirendi pont elő­adója Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára volt, aki a mozgalomnak és a megyei testületnek az elmúlt 3 év­ben kifejtett tevékenységét ismertette. Beszámolója ele­jén kiemelte, hogy a nép­front a szocialista nemzeti egység jegyében munkálko­dott, s néhány kisebb hibát leszámítva igen eredménye­sen látták el feladataikat a megyei elnökség munkabi­zottságai, valamint a helyi népfrontszervek a legtöbb településen. A vitában felszólalt Szabó Miklós titkár, s a megyei pártbizottság és végrehajtó bizottság megállapítása alap­ján szintén nagy elismerés­sel szólt a HNF mozgalmi munkájáról. A népfront — Magyarországon az első NC- vezérlésű, nyomtatott áramköri, lapokat fúró berendezést nem az Orion, nem is a Videoton, és nem is valami nagyobb hír­adástechnikai cég, hanem egy Pest környéki tsz vette meg. " Jói érzékelteti e példa — amit egyébként az üzletet közvetítő Technoimpex külkereskedelmi vállalat kereskedelmi igazgatója mesélt — miként kell tekinte­nünk a téeszek melléküzemági tevékenységére. Hasznára van ez a népgazdaságnak csakúgy, mint az üzemeknek, hisz amel­lett, hogy bővítik a gazdaságok jövedelemforrásait, javítják a munkaerő-gazdálkodás haté­konyságát, növelik az árukíná­latot és esetenként az export- árualapot is. Mezőberényben, a művelődési házban pénteken zárult az az egyhetes kiállítás, melyen me­gyénk mezőgazdasági szövetke­zetei melléküzemágaik tevé­kenységét mutatták be. Láthat­tunk itt "a békéscsabai Lenin Tsz-ből a Herriau répaszedőhöz kovácsolt alkatrészeket, a kö- rösladányi Magyar—Vietnam Ba­rátság Tsz-től eldobó raklapo­kat. szőlőkarókat, a kondorosi Egyesült Termelőszövetkezettől összecsukható gépkocsigarázst, az orosházi Új Élet Tsz- től káposztáskádat és boroshor­Szovjet „Örömmel értesítem, hogy az 1948 49. tanévre a Szov­jetunióba szóló ösztöndíjban részesítettem. Az ösztöndíj egyelőre egyéves tanulmá­nyok folytatását biztosítja a Szovjetunióban. Egyidejűleg gondoskodtam arról, hogy a kiutazó ösztöndíjasok repü­lőgépen jussanak el tanul­mányaik helyére . . .” Dr. Bóka László államtitkár aláírásával 35 évvel ezelőtt küldték el az idézett sorok­kal kezdődő leveleket. Útnak indult a Szovjetunióban ta­nuló magyar ösztöndíjasok első csoportja. Fiatalembe­rek, akiknek nagy többsége először ült repülőn, először lépte át az országhatárt. Orosz nyelvtudásuk is meg­lehetősen fogyatékos volt. De tudták, hogy olyan isme­reteket szerezhetnek a szov­jet egyetemeken, amelyekre itthon égető szükség van. Tanultak társadalomtudo­mányt, művészeteket és fő­ként természettudományi, műszaki képzettséget szerez­tek. Az akkori ösztöndíjasok visszaemlékezéséből 1978- ban kötet jelent meg, Feled­hetetlen esztendők címmel, melyben kirajzolódik, hogy mi mindennel kellett meg­küzdeniük. Honvággyal, nyelvi problémákkal, a szi­gorú tanulmányi követelmé­nyekkel. Heti ötven-hatvan órát töltöttek az egyetem­főiskola padjaiban. Az ered­mény? Felkészült szakem­berként tértek haza, máso­dik anyanyelvűkké vált az orosz. És életre szóló barát­ságot kötöttek Moszkvával, Leningráddal, a többi egye­temi várossal. A három és fél évtizedben több mint ötezren szereztek mint mondotta — méltó te­kintélyre tett szert megyénk­ben, ami a több ezer tiszt­ségviselőt és aktivistát tö­mörítő „társadalmi munka­társi gárdának” lelkes és tartalmas tevékenységével magyarázható. Egy-egy fontosabb szakte­rülettel, témával kapcsolat­ban Bocskai Mihályné, Elek László, Gellai Béla, Krisz- tóff Andrásáé, Orbán Mi­hály, Steigervald György, Szántó Lajosné, Tóth And­rás és Zalai György fejtették ki véleményüket, illetve ter­jesztették elő javaslataikat, s ezekre Szikszai Ferenc tit­kár reagált. Befejezésül dr. Horváth Éva az elnökség nevében azt indítványozta, hogy a testü­let fejezze ki köszönetét és elismerését az apparátus tag­jainak, valamint annak a több ezer aktivistának, akik egyre színvonalasabban vesz­nek részt a párt és a HNF- mozgalom feladatainak meg­valósításában. —y—n dót, de volt bődön fedővel, kancsó és bütykös, mákvető gép és kerítésdrótfonat, szóval min­den, amit a csaknem félszáz ki­állító gyártani tud. Talán még megyén belül se teljesen ismert, mi mindennel foglalkozunk, hát még országo­san. Nos, a kiállítás jó alkalom volt arra. hogy a szakemberek megismerkedjenek egymás ter­mékeivel, és egyben piackuta­tást is végezzenek. Nem hagyta ki a lehetőséget néhány külke­reskedelmi vállalat sem, eljöt­tek a kiállításra többek között az Intercoop és a Technoimpex képviselői is. És nem hiába: a Technoim­pex például felfigyelt az oros­házi Üj Élet Tsz Mozaik szak­csoportjának kötélszorító bilin­cseire, amelyek jól használhatók távvezetékek építésénél. E ter­mékeket a Technoimpex jelen­leg Olaszországból importálja. Érdemes volt megtudni azt is, hogy a gyomaendrődi Győzelem Tsz IFA tehergépkocsikhoz a téli indítás megkönnyítésére elő­melegítő készülékeket gyárt. Hogy születik-e üzlet, s meny­nyi e kiállítás kapcsán, később derül ki. Mindenesetre a kezde­ményezés, már csak információ tartalmánál fogva is. hasznos volt. —szí— szovjet diplomát az egyete­mek és főiskolák nappali ta­gozatain. (Nem számolva a fegyveres erők és a társa­dalmi szervezetek közvetle­nül kiküldött hallgatóit.) Több mint háromezren mű­szaki pályára készültek fel. Bizonyos, hogy a szakember- képzésnek ez a formája je­lentős szerepet játszott és játszik a magyar értelmiség utánpótlásában. Hiszen a Szovjetunióban olyan szűk szakmai szakosodás lehetsé­ges, amilyen nálunk nincs, mert a kis számú igény mi­att a hazai felső szintű szak­emberképzés nem lenné cél­szerű, nem lenne gazdasá­gos. A közlekedés, az élel­miszeripar, a mezőgazdaság, a vegyészet, stb. egy-egy részterületével foglalkoztak behatóan a szovjet egyete­meken, főiskolákon. E dip­lomások nélkül bizonyos szakterületek fejlődése ne­hezebb volna. (Jellemző pél­da a Paksi Atomerőmű, ahol a magyar szakemberek szin­te kivétel nélkül a Szovjet­unióban szerezték meg dip­lomájukat.) Általános tapasztalat, hogy a magyar ösztöndíjasok jól tanulnak, azaz gazdag is­meretanyaggal, jól képzett szakemberként térnek haza. Többségük itthon is kapcso­latban marad a szovjet mű­szaki, tudományos élettel. Követi választott hivatásá­nak fejlődését, az egykori szovjet egyetemi társaktól, oktatóktól is értesül az újabb és újabb eredményekről. Az érdeklődés természetesen kölcsönös. Ha úgy tetszik e személyes tájékozódás is se­gíti a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­Felsorolni is sok lenne, mennyi politikai és társa­dalmi megbízatásnak tett és tesz még ma is eleget — fő tevékenységi körén kívül — Zahorecz József, a gádorosi November 7. Tsz elnöke. Számtalan nehézséggel teli­tűzdelt, hosszú utat járt be az idő alatt, amíg a helyi mezőgazdasági szövetkezet élére került. Szülei a felsza­badulás előtt napszámosok voltak, összesen tíz gyerme­kük született, akik közül je­lenleg már csak öten élnek. Zahorecz József igen fia­talon kezdett el dolgozni. Eleinte az otthoni munkák­ban segített, majd 1951-ben az állami gazdaság gépállo­másán traktoros lett. Ezután különböző településeken vál­lalt munkát. Végül 1958 ja­nuárjában visszament Gádo­rosra, ahol a téeszben előbb fizikai munkásként, majd bérelszámolóként, később pe­dig üzemgazdászként tevé­kenykedett. A párttitkári funkciót 1966 és 1968 között ő látta el, s azután megvá­lasztották a szövetkezet el­nökévé. Akkoriban nagyon sok probléma adódott abból, hogy a téesz elég gyengén gazdálkodott. Nemcsak a tagság, hanem a vezetés, és személy szerint az ő érdeme is volt a megerősödési folya­mat tartóssá válása. Példá­ul eddig már három alka­lommal kapták meg a Kiváló címet. Az elnök ez év októberé­ben értesült arról, hogy a Hazafias Népfront javaslata alapján valószínűleg őt fog­ják jelölni a 10. számú or­szággyűlési választókerület­ben megüresedett képviselői helyre. „Mint derült égből a villámcsapás — mondot­ta —, olyan váratlanul jött ez a nagy megtiszteltetés. Ma még szinte nem is na­gyon tudom felfogni ennek lényegét...” Megemlítette: nyos, valamint kulturális együttműködést. A kölcsö­nös tájékozódás szervezett formájaként említendő, hogy az MSZBT meghívására évente szovjet egyetemi ta­nárküldöttség érkezik ha­zánkba. Tagjai azoknak a szovjet felsőoktatási intéz­ményeknek az oktatói, ame­lyeken jelentős számban tanulnak magyar hallgatók. A delegáció megismerkedik a szakma magyarországi képzésével, a diplomásokkal szemben támasztott igények­kel. Szakterületük legfris­sebb ismereteiről informál­ják a volt ösztöndíjasokat, akik 1976 óta részt vehet­nek szovjetunióbeli szakmai továbbképzésen is. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért kíséri figyelemmel a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság a volt ösztöndíjasok itt­honi tevékenységét. Hiszen a szakmai ismeretek mellett tapasztalatokat, élményeket szereztek arról is, hogyan él­nek, gondolkodnak a Szov­jetunióban. Az MSZBT VI. országos értekezletét köve­tően, 1977 februárjában ala­kult újjá az ösztöndíjas bi­zottság. A bizottság a szak­tárcákkal együttműködve se­gíti a hazatérő ösztöndíjasok szakmai, társadalmi beillesz­kedését, a Szovjetunióban folyó szakmai továbbképzést és a magyarországi ösztön­díjas klubok tevékenységét. A beilleszkedést nehezíti, hogy nem mindig sikerül azonnal megtalálni a vég­zettségnek megfelelő munka­helyet. A szakmai nyelvet, a hazai szakmai szokásokat is meg kell ismerniük. A töb­bi pályakezdőhöz hasonlóan, Zahorecz József gádorosi téeszelnök, a 10. számú or­szággyűlési választókerület képviselőjelöltje Gádoroson tartották meg az első jelölő gyűlést, majd a járás többi települése követ­kezett. Ezeken az összejöve­teleken mintegy 50 felszóla­lás hangzott el. Zahorecz József kellemes meglepetés­sel tapasztalta, hogy az ál­lampolgárok sok évi is­meretségük alapján elisme­réssel nyilatkoztak róla. A november 19. és 16. között rendezett választási gyűlése­ken maga az országgyűlési képviselőjelölt is elmondta, sok előnyt jelent számára, hogy személyesen is tájéko­zódhatott a települések gond­jairól, eredményeiről, s meg­ismerhette a helyi lehetősé­geket. Mindenesetre igyek­szik kialakítani jó kapcsola­tot a települések vezetőivel, lakosaival már csak azért is, hogy a pontos, megbízható információk birtokában mi­nél felelősségteljesebben és lelkesebben lássa el felada­tát, s közmegelégedésre te­gyen eleget országgyűlési képviselői megbízatásának, ha majd megválasztják. Kép, szöveg: Bukovinszky István a szovjet diplomások is szembetalálják magukat eg­zisztenciális gondokkal. Ki vált azok, akik az egyete­men kötöttek házasságot — a szovjet házastárs elhelye­zése kíván segítő figyelmet. Értékelte a bizottság pél­dául a szaktárcák és a kinn­tanuló ösztöndíjasok közötti kapcsolattartást, beszámoló­kat hallgatott meg a megyei és városi klubok munkájáról, szervezi a szovjet tanárde­legációk magyarországi prog­ramját, a szakmai találkozó­kat, a tárcaszintű összejöve­teleket. Budapesten és a me­gyékben is sorra alakultak, alakulnak az ösztöndíjas klubok. Pécsett a Mecseki Ércbányászati Vállalat, Ka­zincbarcikán a Borsodi Ve­gyikombinát, Dunaújváros­ban a Dunai Vasmű ad ott­hont a klubnak. A buda­pestiek közül megemlíthet­jük a csepeli ösztöndíjasok klubját, a textiles ösztöndí­jasokét, a repülősklubot. Ez utóbbi a kijevi polgári légi- forgalmi egyetemen végzet­teket fogja össze. A klubo­kat közös akarat hozta lét­re: az ösztöndíjasok igénye, hogy egymással találkozza­nak, gyakorolják az orosz nyelvet, kicseréljék szakmai tapasztalataikat. Azaz a klu­bok szakmai, kulturális és szórakoztató rendezvényeket is kínálnak. A bizottság iegfontosabb feladatának azt tekinti, hogy bevonja a Szovjetunióban végzett szakembereket az MSZBT tagcsoportok mun­kájába. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szovjet diplomások szívesen vesznek részt a tagcsoportok tevé­kenységében. Köztünk élnek, tevékeny­kednek, immár több, mint ötezren. Szívesen megosztják velünk élményeiket. Maros Dénes Egy kiállításról, utólag diplomával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom