Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
1983. november 2., szerda o Ősz a téeszekben Bedolgozók a BÉKÖT-ben Munkaerőhiány ellen való orvosság A télre készülődnek megyénk termelőszövetkezetei, lassan befejeződnek az őszi munkák. A dombegyházi Petőfi Tsz-ben a múlt héten végeztek a kukorica betakarításával, és elvetették már az őszi búzát is. Vége van az almaszüretnek, 105 vaA tej csaknem egyharmada a kistermelőktől származik, a tehenekkel foglalkozó állattartók száma azonban évről évre csökken. A korábbi vizsgálatok szerint azért, mert a nehéz fizikai .munka túlzott próbára teszi az általában idősebb korú embereket. Fehér István, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tanszékvezető tanára a háztáji tejtermelés műszaki fejlesztésének lehetőségeit mérte fel, kiindulva abból: a gépesítés fokozásával csökkenteni lehet a fizikai munkát. A vizsgálat hatezer kisgazdagon gyümölcs talált gazdára az akció során. Kilóját 4 forintért vihette az, aki leszedte maga az almát. Vitték is a megye minden részéről szép számmal. Sose hitték volna — mondták a téeszben —, hogy ilyen sikeres lesz az almavásár, egyszerre megoldva a szüret és az értékesítés gondját. Ságra terjed ki. Kiderült, hogy a ház körüli termelők 80 százalékban alkalmaznak takarmányozási gépeket — répavágót, szecskavágót, darálót stb. —, ezek azonban régi, korszerűtlen berendezések. Üjak gyártására, forgalmazására lenne szükség. A fejőgépet a háztáji gazdaságok 12 százalékában használják, főként a HTF típusú készüléket, amely a gyakorlatban beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A gép teljesítménye azonban túlságosan alacsony ahhoz, hogy a több tehénnel foglalkozó kisgazdasáEgy nagy munka van még folyamatban itt, s a többi szövetkezetben is: a cukorrépa betakarítása. Dombegyházán a tervek szerint, s ha az idő is engedi, november 10-e táján befejezik a munkát. Akad még néhány napra szántanivaló is. Aztán „betelelnek” a földekről a műhelyekbe kerül gép és ember, készülve a jövő esztendőre. gokban is elterjedjen. ezért újabb típust terveztek. Gyártására már megtették az előkészületeket. A szakmai elemzés rámutat arra: átfogó szervezéssel a mezőgazdasági nagyüzemek az eddiginél jobban segíthetnék a kistermelés gépesítését is. Javasolta azt is, hogy a tejtermelés hozamait csökkentő tőgygyulladás vizsgálatait terjesszék ki a háztáji állományokra, e téren a nagyüzemek már kellő jártasságot szereztek, és az ellenintézkedések megtételére is képesek. Néhány hete, egy keddi napon felhívta telefonon egy nyugatnémet üzletfél Szaj- bély Mihályt, a Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatóját és elmondta neki, hogy mit nem kér. Vagyis, nem kellenek azok az anyagok, amiket eddig szállított, de azt pontosan még nem tudja, mi lenne a jó. Mindenesetre csütörtökön érkezik, hozza magával a színmintákat és megbeszélik a dolgot. Csütörtök délután meg is érkezett, elővette a színeket, eldöntötték a kötésfajtákat és másnap délre kilenc kész modellel utazhatott vissza. Olasz tempó Egy ilyen esetet persze mindenhol meg lehet csinálni, akár csak heccből is. Csakhogy a kötöttárugyárban ez ma már mindennapos. — Nincs mese, ilyen gyorsan kell dolgoznunk, ha piacon akarunk maradni. Most például egy kétmillió dolláros amerikai rendelés teljesítését kezdjük meg. Délelőtt megfestették a fonalat, abból az éjszaka folyamán kelmét készítenek, holnap pedig, ha jön a vevő, már jóváhagyhatja az első darabokat, ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy a széria indítása előtt minősítse. Ez a tempó már megfelel az olaszországinak, ott dolgoznak ilyen gyorsan a kis kötöttárugyárak — jegyzi meg az igazgató. Csakhogy a BÉKÖT nem kis kötöttárugyár és nincs Olaszországban. Egy több mint kétezer embert foglalkoztató vállalatnál nagyon komoly termelési feladat a kisüzemi gyorsaság, rugalmasság elérése. A kötöttáru- gyár ma már olyan megrendeléseket is teljesít, amikor egy méretből csak négy darabot kérnek. Az ötszázas szériák már rendszeresek és egy ötezres tétel komoly sorozatnak számít. Jelenleg ott tart a kötöttárugyár, hogy ha a hónap közepéig befut egy sürgős rendelés, akkor azt a hó végén már viheti a vevő. De mert a kötöttárugyár nincs Olaszországban, ezt a sebességet sokkal nehezebben tudják elérni. Az alapanyag-szállítók még nem alkalmazkodtak a BÉKÖT tempójához, emiatt kénytelenek sokféle fonalból komoly készletet tartani. Ez sok pénzt köt le és növeli a költségeket. Ráadásul az olasz munkanélküli világgal szemben, nálunk komoly munkaerőhiány nehezíti időnként a termelést. Különböző keresetek Ha megnézzük a kötöttárugyári béreket és munka- körülményeket, akkor tulajdonképpen az a csoda, hogy nem fogy gyorsabban a létszám. Igaz, vannak olyan munkakörök, ahol nagyon jók a fizetések. A festődében, a kikészítőben, vagy a kötőgépek mellett tízezer forintot is lehet keresni egy hónapban, igaz, három műszakkal, néha folyamatos munkabeosztással és túlórákkal. Ezek kulcsposztok a gyárban, hiszen egy kötőnő termelése 25 konfekciós- nak ad munkát, nem engedheti meg a gyár, hogy ezeken a területeken akadozzék a munka. Természetesen nem akadozhat a konfekcióban sem, hiszen hiába van kelme, ha nincs, aki megvarrja. De a munkaerőhelyzet a varrodákban nem túl rózsás. A létszám hol lassabban, hol gyorsabban, de folyamatosan csökken. Jelenleg a varrónők átlagkeresete 3 ezer forint körül van, ennyit vagy többet könnyebb munkával máshol is meg tudnak sokan keresni, önként adódik a kérdés: miért nem igyekszik a gyár béremeléssel megtartani a varrónőket? — Egyszerűen azért, mert nincs rá pénzünk. Jelen pillanatban ugyan a bérszabályozás sem tenné lehetővé a nagyobb arányú emelést, de ha ez nem lenne, akkor sem tudnánk mit csinálni. Nekünk a termékek világpiaci árából visszaszámolva kell kalkulálnunk. Ha kiszámoljuk, hogy egy terméknél mibe kerül az anyag, az energia és a rezsi, akkor automatikusan adódik, hogy mennyit fordíthatunk bérre. A mai nyomott áras világpiaci helyzetben mindössze ennyi. Persze ez a háromezer forint csak átlag, vannak olyan nagyon ügyes, jó képességű varrónőink, akik nyolcezer forint körül keresnek. Azért, sajnos, nem ez a jellemző — ismeri el Szajbély Mihály. A BÉKÖT-nek erre az évre feszített a terve. A tavalyinál valamivel többet, 700 millió forintnyi terméket kell produkálnia, ebből 120 millió forintnyi az export. Az export rendelések egy részét 80 millió forint értékben már teljesítették , a többit a hátralevő, alig két hónapban kell megcsinálniuk. Ez óriási feladat, mert hiába van rendelés, hiába az alapanyag, ha nem lesz munkáskéz, amely összevarrja ! Mindenkinek megéri A helyzet persze nem ilyen drámai. És azért nem, mert a kötöttárugyárat már hosz- szú ideje sújtja a létszám- csökkenés. Emiatt jó tíz éve hozzákezdtek- a „japán módszer” bevezetéséhez, a bedolgozói hálózat kialakításához. Ma már a varrónők egyharmada — több mint ötszázan — otthon, saját varrógépen készíti a termékeket. Munkakönyvüket a kö-' töttárugyár őrzi, teljes jogú dolgozók, jár nekik a szabadság, az üdülés és a normák sem térnek el a bentiektől. A rendszer bevált, a bedolgozói hálózat folyamatosan bővül. Ma már huszonnégy városban, községben vannak bedolgozói a kötöttárugyárnak. A bedolgozók átlagkeresete is háromezer forint körüli, nekik ennyiért megéri? — Nézze, más háromezer forintot otthoni munkával megkeresni és más gyárival — mondja az igazgató. — Ez nemcsak a saját véleményem, felmértük, mit gondolnak erről bedolgozóink. Nos, azért szeretik ezt a rendszert, mert megtakarítanak átlagosan havi ötszáz forint utazási költséget, és napi két órát, mert nem zötykölődnek a vonaton, vagy buszon. Munkaidejüket szabadon oszthatják be, el tudják látni a gyereket, ha van háztájijuk, azt is. Ügy ítélik meg, hogy az otthoni háromezer forint megfelel a gyári ötezres keresetnek. Ennyiért pedig igazán érdemes dolgozni. Tegyük hozzá: a vállalatnak sem rossz üzlet a bedolgozók foglalkoztatása. Nem csak azért, mert más munkaerőt úgysem kapnának, hanem azért is, mert csökkennek költségei. Kevesebbe kerül a fűtés, a világítás, nem kell annyi öltöző, bölcsődei, óvodai férőhely. Logikus tehát a vállalatvezetés elképzelése: ha jövőre végre tapasztalható lesz a régen várt piaci élénkülés, újabb bedolgozók alkalmazásával bővítik a létszámot. Lónyai László antagonizmusa, és az ember felszabadul a vele idegenül szembenálló termelésitárgyi feltételek alól. A tudomány közvetlenül terme- lőerővá válik, s az ember a termelési folyamat szabályozója lesz. Ez a mű rendkívül jelentős a marxi közgazdaságtan kidolgozásának folyamatában. A tőke első változatának is tekinthető. Ekkor már Marx messze meghaladja a polgári közgazdaságtant a kategóriák történeti értelmezésében, valamint az értéktöbblet-termelésnek az elemzésével. Feltárja a tőkés kizsákmányolás titkát, s bebizonyítja a kapitalizmus forradalmi megdöntésének szükségességét. Marx gazdasági nézeteinek fejlődésében a következő lépés az árutermelő munka kettős jellegének felismerése. A politikai gazdaságtan bírálatához című munkájában leírja, hogy az árutermelő egyrészt magántermelő, másrészt a társadalom számára is termel. így munkája magánjellegű, de ugyanakkor társadalmi jellegű is; Egyrészt célszerű konkrét munkát fejt ki, másrészt elvont, általános munkát. Ebből vezette le a használati érték és érték közötti különbséget, valamint fogalmazta meg az érték nagyságát, amelyet nem más, mint az áru előállításához társadalmilag szükséges munka mennyisége határoz meg. Ezzel megszületik az új értékelmélet, amely lehetővé teszi az értéktöbblet problémájának megoldását. Végül 1865-ben jut el az értéktöbblet-elmélet szabatos kifejtéséhez. Ekkor összegzi „Bér, ár és profit” cím alatt megtartott előadássorozatát, s itt használja először a munkaerőáru fogalmát, meghatározva annak értékét is. Bebizonyítja, hogy a munkás kizsákmányolása nem a kapitalizmus gazdasági törvényeinek megsértésével, hanem azok alapján megy végbe. Egyenlő értékek cseréje zajlik, amikor a tőkés munkaerőt vásárol, mégis értéktöbbletre tesz szert, miveL a munkás saját munkaereje értékénél nagyobb értéket állít elő. A munka és munkaerő közötti különbség hatalmas jelentőségű, mivel ez adja a kulcsot az értéktöbblet megértéséhez. 1867-ben megjelenik Marx főműve: A tőke. Az eltelt évtizedek valamennyi felismerése ötvöződik e hatalmas műben. Marx nemcsak a politikai gazdaságtan területén hoz újat, de a filozófiában és a szociológiában is. Egyetlen társadalmi formációnak sem tárta még fel a tudomány olyan mélyen a lényegét, alapvető törvény- szerűségeit, mint Marx tette a kapitalizmussal. Senki sem tárta fel előtte a társadalmi törvények érvényesülésének mechanizmusát, tendencia-jellegüket, az egyik társadalmi formációból a másikba való átmenet szükségszerűségét a társadalmi-gazdasági fejlődés következményeként. Nem elvont, elméleti síkon mutatja be a kizsákmányolásmentes társadalom megteremtéséhez vezető utat, hanem a tőkés felhalmozás történelmi tendenciájának következményeként. Az I. kötetben olvashatjuk ennek lényegét : „A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelési módnak, amely vele és alatta virágzott fel. A termelési eszközök centralizációja és a munka társadalmasítása olyan pontot ér el, amelyen már nem fér meg tőkés burkában. A burkot szétrepesztik. Üt a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják.” A tőke I. kötetének megjelenése után legközelebb 1875-ben fejti ki nézeteit Marx nagyobb tanulmányban. A Németországi Szocialista Munkáspárt gothai programját bírálja. E tanulmányban elsősorban a kommunizmus elosztási viszonyaival, elosztási elveivel I foglalkozik, tagadva a lä- I salleánus programetrvezet- I ben foglalt elveket. Ekkor I fogalmazza meg, hogy kéz- I detben az elosztás a végzett I munka arányában történik, I vagyis egyenlő mércével, a I munkával mérnek. A vég- I zett munka szerinti elosztás — az emberek különböző képességei következtében — egyenlőtlenséget jelent. A kommunista társadalom továbbfejlődésével a munka szerinti elosztás fokozatosan átalakul, s a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv fog érvényesülni. Ehhez azonban az anyagi termelés olyan magas fokát kell megvalósítani, amely lehetővé teszi a kommunizmus elosztási elvének maradéktalan érvényesítését. Marx gazdasági nézeteinek fejlődése bizonyítéka annak, hogy nem a szocializmus elvont eszméjéből indult ki, hanem következtetéseit korának valóságából, a tőkés nagyipari termelés objektív ellentmondásainak elemzéséből vonta le. Nézetei, illetve azok fejlődési folyamata számunkra ma is útmutatást adnak ahhoz, hogy állandóan tovább tudjunk lépni, hogy az objektív valóság szükségleteinek megfelelően szervezzük gazdasági életünket. Alkotva alkalmazzuk a marxizmust, amely iránymutatást ad a cselekvéshez, az önálló munkához a történelem újabb és újabb fordulói áltál felvetett egyre bonyolultabb feladatok megoldásához. Dr. Pilishegyi József, « főiskolai docens A kötőgépeknél dolgozók jól keresnek Fotó: Fazekas László Gyűjtik a kukoricaszárat Fotó: Fazekas László II háztáji tejtermelés műszaki fejlesztése
