Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

1983. november 15., kedd Koncert a Nemzetiért Emlékezés Tömpe Ondrásra Tömpe András, a magyar és a nemzetközi kommunis.- ta mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 70. évfordulója alkalmából ko- szorúzási ünnepséget tartot­tak tegnap a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga nevében urnájára Tété­nyi Pál, a KB osztályveze­tője és Szűcs Istvánná, az V. kerületi pártbizottság első titkára helyezte el a meg­emlékezés koszorúit. A Bel­ügyminisztérium képviseleté­ben Bogye János, rendőr ve­zérőrnagy és Kövesdy Ró­bert rendőr ezredes, a Kül­ügyminisztérium részéről Roska István miniszterhe­lyettes és Somodi Gyula, a pártbizottság titkára, a Mű­velődési Minisztérium nevé­ben Tóth Dezső miniszter- helyettes és Herczeg' Ferenc, a pártbizottság titkára, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége nevében Sárközi Sándor alelnök és Ispánovits Márton főtitkár, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése képviseletében Zöld Ferenc igazgató és Torzsai Tamás, a pártbizottság titkára ko­szorúzott. A kegyelet virá­gait elhelyezték családjának tagjai, tisztelői, volt harcos­társai. Egyházi vezetők látogatása Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke november 14- én, tegnap Békéscsabán a megyei tanács székházában fogadta dr. Nagy Gyulát, az evangélikus egyház északi kerületének püspökét, aki­vel időszerű egyházpolitikai kérdésekről tanácskozott. A találkozón részt vett Tábor- szky László evangélikus es­peres és Gregor György egy­házügyi titkár. December 2-án a Budapest Sportcsarnokban nagyszabá­sú gálaműsorra kerül sor a Nők Lapja szerkesztőségének rendezésében. Az est teljes bevételét az épülő Nemzeti Színház számlájára fizeti be a szerkesztőség. A koncertet érdemes meg­hallgatni, hiszen a parádés műsorban művészeti életünk neves egyéniségei lépnek fel — Sass Szilvia, Kocsis Zol­Két napja megkezdődött a téli felkészülés a Volánnál, mégis, amikor hétfőn indul­ni kellett volna’a tehergép­kocsiknak és a személyszál­lító járatoknak, több tucat egy helyben maradt. A vál­lalat békéscsabai telephe­lyén arról érdeklődtünk, milyen kiesést okozott ez a személyforgalomban? — Elkezdődött az egész megyére kiterjedő felmérés — mondta Grósz György, a járműfenntartási osztály ve­zetője —, miszerint a teher­gépkocsik 15, az autóbuszok több, mint 20 százaléka nem tudott elindulni hét­főn reggel. Zömében a pén­teken leállt járművekkel volt baj, ahol a fékrendszer lefagyása okozott gondot. A gyakori indítás következté­ben az autóbuszokban le­merültek az akkumulátorok, s ezután néhány járműben tönkrement az önindító. — Ez a megye sok-sok pontján okozott kellemetlen meglepetést az utazni szán­dékozóknak. Mit lehetett volna tenni, hogy ezeket a problémákat elkerüljék? .— Nem lehetett arra szá­mítani, hogy ilyen hirtelen tán, Simándi József, Tolnay Klári, Gobbi Hilda, Lukács Sándor, Melis György, Mé­szöly Katalin, Geiger György. Műsort ad a Győri Balett Markó Ivánnal az élen. Ko- ródi András vezényletével a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara. A műsor vendége László End­re. Máris óriási az érdeklődés az est iránt. Számos buda­beáll a hideg, azonkívül — mint említettem — zömében a pénteken leállt járművek nem tudtak elindulni. Nem rendelkezünk garázsokkal, és a levegőrendszer páramen­tesítésének hiánya a fékek lefagyását okozta. Most is a korábbi évekhez hasonló mértékű a tél kezdetén a járművek meghibásodása, és tapasztalataink szerint egy nap alatt elháríthatok a hi­bák. — Mire számíthatunk a téli hónapokban? — A fagyszolgálatos gárda mellett a gépkocsivezetőket is bevonjuk a munkába, 30 perccel az indulás előtt je­lennek meg járműveik mel­lett, hogy munkakezdéskor bizton elindulhassanak. A központi telepen azért igyek­szünk biztosítani a szüksé­ges mennyiségű akkumulá­torokat, önindítókat, hogy a forgalmat zökkenőmentesen lebonyolíthassuk. A MÁV békéscsabai állo­másfőnökénél is érdeklőd­tünk, hogyan indították ők a járműveiket a hideg beáll­tával. Alföldi Károly, az állomás főnöke elmondta, hogy történt náluk is meg­hibásodás, a teherpályaud­pesti jegyirodában és a Nők Lapja szerkesztőségében (postacím: Nők Lapja, Bu­dapest 1961. Gálakoncert. Telefon: 340-944) vásárolhat­nak jegyeket 250, 300, 350, 400 és 500 forintért. A jegy nemcsak az est meghallgatá­sára jogosít, minden vásárló műbőrbe foglalt emléklapot kap, Reich Károlynak a Nők Lapja felkérésére készített grafikáját, amely maradan­dó emlék lesz mindazok számára, akik a jegy vásár­lásával hozzájárultak az új Nemzeti Színház építéséhez. varon elszakadt egy felső vezeték. A hibát két óra alatt elhárították, és meg­tették a szükséges intézke­déseket. Téli üzemmódra szabályozták a váltókat, s bevontak az ügyeleti szol­gálatba háromszáz embert. Sz. J. * * * Olvasóink megszokták már, hogy a tél első rohama rend­szerint legyőz bennünket. Azt is megszokták — sajnos —, hogy ilyenkor jönnek a mentegetőzé­sek: nem gondoltuk, nem vár­tuk, túl korán jött. Mindez an­nak ellenére, hogy hetekkel ez­előtt a közlekedés minden il­letékes vezetője megnyugtatott bennünket: felkészültek a tél­re. Talán még humorizálni is lehetne a dolgon, ha ez a no­vemberi hétfő — leszámítva az egyéni bosszúságokat — nem okozott volna tetemes kiesést azzal, hogy néhány ezer ember nem érkezett időben a munka­helyére, több száz tonna árura hiába vártak. S hogy visszatér­jünk a kifogások egyikéhez, most még azt sem léjét mon­dani, hegy váratlanul jött, hi­szen szombaton már jelezte a meteorológia a kemény hide­get. Cgy tűnik, azok is kemé­nyek voltak és ellenálltak, akik­nek módjuk lett volna Intéz­kedni. A kérdés most már csak az, mi lesz, ha leesik az első, mondjuk egycentis hó? Igen, a választ együtt mondjuk: ugyan­ez. Pedig, de szeretnénk té­vedni! Lefagyott autóbuszok — elkésett utasok Ismét gondot okozott a tél első rohama lavult a női csizmák kiuálata A hidegebb idő beköszön­tővel egyre többen keresik a cipőboltokban a melegebb és a vízálló lábbeliket, s idén a korábbiaknál keve­sebben távoznak csalódva; úgy tűnik, javult a kínálat. Az üzletekben kapható meleg cipők, csizmák csak­nem 30 százaléka a Corso Vállalat raktáraiból kerül a kiskereskedelmi hálózatba. A télre a vállalat több mint egymillió pár meleg lábbe­lit készített, ez a mennyi­ség a tavalyinál mintegy 25 százalékkal több. ' A meleg cipők, csizmák jó része már az üzletekben van, s — a tavasszal is hordható béle­letlen, divatos rövid szárú csizmák kivételével •— a többi is várhatóan megérke­zik az év végéig. A vállalat sürgeti a gyártókat, azt sze­retnék, hogy még karácsony előtt az üzletekbe kerüljön a teljes választék. Különösen női csizmákból van többféle és nagyobb mennyiség a tavalyinál. Na­gyobb arányban szerzett be a vállalat kényelmes, ala­csonyabb sarkú csizmákat, s van választék az élénkebb, világosabb színekből is. A műbőr felső részű csizmák szinte eltűntek, hiszen ma már csak a bőr lábbeliket keresik a vásárlók. A férfiaknak nem sok új­donsággá] szolgált az idei télen a cipőipar, így a ke­reskedelem sem. A tavalyi­hoz hasonló a kínálat, min­denki tud meleg cipőt, rö­vid szárú csizmát vásárol­ni, ha nem is a legdivatosab­bat. A gyermeklábbelikkel év­szaktól függetlenül mindig gondok vannak. Bár a vál­lalat a demográfiai hullám figyelembe vételével rendeli a gyermekcsizmákat, ám a nagyobb gyerekeknek való­kat — a 35-ös mérettől fel­felé — megvásárolják a kis lábú felnőttek. Mivel az ipar is kevésbé szívesen vállal­kozik a sokszor munkaigé­nyesebb gyermeklábbelik előállítására, a kereskede­lem importból igyekszik pó­tolni a hiányokat. Azt azon­ban így sem tudják biztosí­tani, hogy az üzletekben a teljes gyermekméret-válasz- ték — hiszen ez többször annyi, mint a felnőttméretek száma — egyszerre megta­lálható legyen. Nők, férfiak és gyerekek egyaránt megkedvelték az elmúlt években az úgyne­vezett hótaposó csizmát, amelyből jelenleg ugyan szinte minden méret kapha­tó, de a tél folyamán vár­hatóan többre lenne szük­ség, mint amennyit a vál­lalat Jugoszláviából impor­tál. Ezeknek a csizmáknak a hazai fejlesztését a Hegyalja Mgtsz-ben kezdték meg, s az első néhány ezer párat vár­hatóan még ebben az évben leszállítják. A hótaposókat helyettesíthetik a meleg bé­léses pvc-csizmák, amiből van elegendő. Ezeket kü­lönféle színekben az impor­ton kívül hazai gyártóktól, a Tisza Cipőgyártó] és a Fő­városi Kézműipari Vállalat­tól szerzik be. A szélsőséges méretek kö­zül bőséges választékban kaphatók a kisebb női csiz­mák, valamint a nagymére­tű férfi téli lábbelik. Gond viszont, hogy a kiskereske­delmi hálózat még ott sem szakosított extra méretekre üzleteket, ahol erre lehető­ség van, példáu] a főváros­ban és a nagyobb vidéki városokban. Ha viszont igen, nem reklámozzák kellőkép­pen, s így a vevők nem tudják, hol kaphatnak az átlagosnál nagyobb vagy ki­sebb méretű lábbeliket. FÁCÁNBEFOGÁS. Az elmúlt hetekben országszerte megkezdődött a vadászati szezon. Tegnap, hétfőn a gyomaendrődi Széchenyi Vadásztársaság területen puskák helyett hálóval vadásztak a fácánra. Több napon át mintegy 1500 fácán foglyul ejtését tervezik, amit az­után nyugat-európai exportra küldenek vérfrissítésre, illetve vadászatra. A legtöbbet Franciaországba szállítják, ezenkívül a gyomaendrődi határból eljutnak a madarak az NSZK-ba és Olaszországba is. Az erdős, bokros területek mellett felállított, öt-hat méter magas hálókba hajtják a fácánokat, majd azokat válogatás után rekeszekbe rakják és szállítják. Képünkön a hálóállítás, illetve a vadak összeszedése folyik Fotó: szekeres András I Tüzesetek a megyében Az elmúlt hét végén ismét több tüzeset volt megyénkben. November 12-én, szombaton éj­jel égő cigarettától jelentős kárt okozó tűz keletkezett Oroshá-> zán, a Hajnal utca 20. szám alatti épület első emelet 4. szá­mú lakásában. A tűz átterjedt a lakás berendezéseire. A kár 36 ezer 400 forint. Ezzel csak­nem egyidejűleg az Északi utca 2. szám alatt is tűz volt. Itt öngyulladás miatt szén és tű­zifa égett el, a kár 1500 forint. Vasárnap hajnalra Békéscsa­bán, az ihász utca 2. szám alat­ti lakóház földszintjén eldobott égő cigarettától meggyulladt egy segédmotor-kerékpár, és a tűz átterjedt a fáskamrában tárolt egyéb éghető anyagokra is; A kár nem jelentős, mert a tüzet időben Jelezték. Biztonságos otthonok N aponta olvashatni az újságokban arról, hogy autók egymás­nak ütköznek vagy motoros rohant kerékpárosnak, de még azt is megírják a lapok, ha valamelyik üzemben na­gyobb szerencsétlenség tör­tént. Arról azonban aligha esik híradás, ha egy háziasz- szony a felsikált konyhában elcsúszik és lábát töri, a szomszéd gyereke pedig a házipptikából bekap rtéhány szem színes drazsécskát, de szerencsés gyomorrontással megússza. Legfeljebb a na­gyobb eseteknek járja híre, amikor elszunnyad valaki es­ti cigarettázás közben, és fejére ég a lakás. Így aztán az a látszat keletkezik, hogy mindezek csak csip-csup há­zi ügyek, amelyek eltörpül­nek a közúti és üzemi ve­szélyekhez, balesetekhez ké­pest. Pedig hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy éppen fordít­va áll a dolog. Ä Központi Statisztikai Hivatal 1981-es adatfelvételéből származó adatai szerint az összes nem halálos kimenetelű baleset­nek csak 15 százaléka volt közúti, 20 százaléka üzemi, és 65 százaléka otthon, a szabad időben adódott. (Még­hozzá az egyébként gyakori gyermekbalesetek nélküli adatok ezek.) E meglepő és figyelmeztető arányhoz azon­ban még megdöbbentőbbet is hozzátehetünk: a halálo­sak többségét nem az üzemi vagy a közlekedési sérülések okozzák, hanem megint csak az otthoniak. Viszonylag friss adat: 1980-ban az Ál­lami Biztosító 263 munka­helyi és 1223 otthoni halá­los balesetet regisztrált, ami azt jelenti, hogy az előző az összesnek 7,6 százaléka, az utóbbi pedig 35,3 százaléka. (A közlekedési egyébként 26,5 százalékot tesz ki.) Hát már az ember a saját otthonában sem lehet biz­tonságban? Az otthon eddig védettnek hitt falai között? — teszik föl bizonyára so­kan a kérdést. A feleletet ki-ki saját ma­ga adhatja meg. Mert any- nyi bizonyos, hogy civilizá­ciós fejlődésünkkel — a számtalan háztartási géppel, mosószerrel, tisztító vegysze­rekkel, villamosítással, gáz­zal — számtalan veszélyfor­rást is teremtettünk, de az is igaz, hogy az otthoni bal­esetek mégsem elkerülhetet­len természeti csapások. Mindegyiknek — vagy leg­alábbis a túlnyomó többség­nek — kellő oka van. Eze­ket az okokat ki-ki maga vizsgálhatja meg, mert szé­les a skála. Lehet néha csu­pán foszladozó villanyzsi­nór, amelyet húztunk-halo- gattunk megjavítani, lehet máskor egy barkácsgép szak­szerűtlen használata, okozó lehet, ha túl fáradtan, ide­gesen, netán a kelleténél több fröccs után fogtunk va­lamilyen házi feladatba. Bölcs mondás — állítólag jnár a rómaiak is emleget­ték —, hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint orvo­solni. Ezt azonban ez eset­ben mindenki csak saját­maga gyakorolhatja, mert az mégsem várható el, hogy minden háztartásba — az üzemekhez hasonlóan — há­zi munkavédelmi felügyelőt állítsanak. Központi intézke­désekkel nem lehet az ott­honi baleseteket megelőzni, sem visszaszorítani. Társadalmi összefogással azonban igen! Ezért is hatá­rozta el a Hazafias Nép­front, hogy igyekszik a la­kosság széles rétegeit moz­gósítani az otthoni balesetek megelőzésére, és széles körű felvilágosító, tanácsadó te­vékenységgel küzd a to­vábbterjedés ellen. E célból alakult meg két esztendeje az országos jellegű Baleset- védelmi Társadalmi Munka- bizottság, amely a mostani novembert a biztonságos ott­hon hónapjának hirdette meg. Ezt azonban egyáltalán nem szeretnék csupán né­hány hetes kampányfeladat­nak, egyszeri felbuzdulásnak tekinteni, hanem éppen el­lenkezőleg: széles körű, min­den rétegre kiterjedő és tu­lajdonképpen soha meg nem szűnő társadalmi mozgalom kezdetének. Ez a teendő ugyanis mindig újból és új­ból időszerű lesz remélhető eredményei ellenére is, hi­szen az otthonok, a csalá­dok tagjai változnak, jön­nek a fiatalok, ezért a fel- világosító feladat újra kez­dődik. A közvetlen cél most az otthoni balesetek vissza­szorítása, de a távolabbi eb­ben a meghatározásban sű­ríthető : Balesetmentes kör­nyezet és balesetmentes ma­gatartás. Szerteágazók a tennivalók, amelyekkel ez majdan elér­hető lesz. Most a népfront a maga lehetőségeivel arra törekszik, hogy a megyék­ben, városokban, községek­ben olyan munkabizottságo­kat hívjon életre, amelyek koordinálni tudják a bal­esetmegelőző munkát. A nép­fronttevékenység ugyanis ki­fejezetten megelőző jellegű. Messzemenően figyelembe veszi, hogy itt egyéni, ma­gánterületekről van szó, csa­ládi körökről, ahova bele­szólása nem lehet, de fi­gyelmeztető ujját mégis fel kell mutatnia, jó szóval ok­tatnia. Számít ebben mind­azoknak az intézményeknek, szervezeteknek, vállalatok­nak az összefogására, akik érdekeltek abban, hogy az ilyen irányú ismeretterjesz­tés, propaganda kellő szín­vonalra emelkedjék, és az emberek tisztában legyenek az otthoni veszélyforrások­kal. Különösen a SZOT munkavédelmi osztálya és a Magyar Vöröskereszt bizo­nyul jó társnak ebben. Az ember védelme szoro­san kapcsolódik a balese­tektől való megóvás gyakor­latához, így válik ez társa­dalmi feladattá — vallják ennek a humánus mozga­lomnak a kezdeményezői. S hozzáteszik, hogy még ak­kor is, ha ez a nemkívána­tos, gyakran tragikus eset az emberek családi körében vagy szabad idejében kö­vetkezhet be. Mert oda ugyan senkinek nincs jogá­ban behatolnia, de a nép­frontnak megvan a lehető­sége, hogy kellő tájékozta­tással, szakmai tanácsadás­sal felhívja hétvégi kertész- kedők, barkácsolók, építke­zők figyelmét a veszélyekre. A hétvégi kulturált szabad­idő-eltöltés szervezése, az erre vonatkozó balesetvédel­mi kezdeményezések ezért jelentenek kiemelt népfront­feladatot. Sok eredmény vár­ható azoktól a törekvések­től, amelyek a balesetmen­tes kiskertgazdálkodást vagy a magánerős lakásépítések, illetve a szabad időben foly­tatott mindenfajta tevékeny­ség balesetmentességét tűz­ték ki. Gondolnak a bar- kácsboltokban, a kisgépköl­csönzőkben kifejtendő felvi­lágosításra is, akár például a helyszíni tanácsadások megszervezésével. A tervek között szerepel, hogy a kert­barátkörök tagjaiból őrjára­tok alakuljanak — természe­tesen nem hivatalos hatás­körrel — a háztáji tevé­kenység és a magánépítke­zések balesetei megelőzésé­re. S mindezekhez az életre­való elgondolásokhoz való­színűleg hozzáadják majd a helyiek a maguk saját ötle­teit, s továbbadják a gya­korlatát. Az eredményessé­get az mutatja meg, ha az otthoni balesetek mielőbb ugyanolyan csökkenő ten­denciát mutatnak, mint az üzemekben, amelyeknél ösz- szességében a korábbiak egyharmadára sikerült visz- szaszorítani. C saládi otthonainkat hosszú, fáradságos munkával igyekszünk széppé, rendezetté, jól felsze­reltekké tenni. Miért len­nénk mi magunk ennek ve­szélyeztetői? Ezért hív föl most a népfront saját biz­tonságunkra is e féltett csa­ládi falak között. (lőkös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom