Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
1983. október 29., szombat / KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A rajztoll humoristája * Emlékezés Jankó János festőművészre \N}\0 d \N '*> Emléktábla tótkomlósj lőházán Jankót is Rahl iskolájába hajtották, miután 1855 júliusában bemutatkozott a Műegylet kiállításán első képével, a ,,Búsuló betyár”- ral (1854-ben festette). Már 'ennek az első képnek a ■ témaválasztása is jelzi, hogy Jankót elsősorban a népies zsáner vonzotta. Legjobb műveit ebben a tárgykörben alkotta és ehhez gyűjtött ismereteket Rahl iskolájában is, de ez a téma felelt meg leginkább a hazai politikai és társadalmi élet törekvéseinek is. 1833. november 1-én, Tótkomlóson született a magyar karikatúra-rajzolás úttörő mestere, Jankó János festőművész. Szülei — atyja szűrszabó. anyja Tomka Zsuzsanna a háztartás 1 és gyermeknevelés gondjaival elfoglalt asszony — nagy gondot fordítottak gyermekük jövőjének alapozására. Elemi iskoláit Tótkomlóson, a gimnáziumot Szarvason végezte. Szülei papnak szánták, de őt már kora fiatalságától a rajz érdekelte, és a művészi pálya • vonzotta. A szarvasi rajztanítóskodás évei után 1855-ben Budapestre ment, ahol kapcsolatba kerül a komlókerti művésztársasággal. a vezető művészekkel. A Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubi- nyi Ágoston felfigyelt tehetségére, és ajánlásával ingyen tanulhatott a Maras- toni rajziskolában. 1857-ben. az uralkodónak készített albumban már a legkiválóbb művészek között szerepelt. Európában ekkor a romantika irányzata uralkodott irodalomban és képzőművészetben egyaránt, melyet a bécsi és müncheni iskolák terjesztettek. Nálunk az ’50-es években elsősorban a bécsi biedermeier hatás és Kari Rahl iskolájának hatása érvényesült. Rahl iskolájában tanultak az új nemzedék olyan kiválóságai, mint Than Mór, Szemlér Ferenc, Lotz Károly. Tudásvágya és művészi hajlamai Zsánerképeit humoros tárgy választás, realisztikus hangvétel jellemzi, mindig az élet egy-egy valóságos mozzanatát ábrázolja. A rajz. a jellemzés minden képén tökéletes. Festményeihez pontos rajztanulmányokat, stúdiumokat végezett. Az alakokat a korszellemnek megfelelően idealizálja, festési módszerében aprólékos technika, pontosság jellemzi. A kompozíció gyakran színpadszerű festése a népszínművekkel mutat rokonságot, Legtöbbször a gúla- szerű építkezést követi. Rahl dekorációs technikájával rokon módon. Zsánerképeinek legjelentősebb darabja „A népdal (nóta) születése", amely a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, és ennek párja, „A rege születése", amellyel a papír tízforintosunk hátoldalán találkozhatunk nap mint nap. Mindkettőhöz sok részlettanulmányt készített, ezek láthatók a kiállításon. Szép és részletező tájábrázolás, a munkák plasztikus ábrázolása jellemzi. A tájkép, mint külön műfaj nemigen szerepel művei között. Csak a ’70-es évek elején próbálkozott meg — talán a párizsi hatások európai erősödése révén — önálló tájképek festésével. (Tájkép, Tisza-parti táj.) Művészi tevékenysége alatt kevés képet festett. azok közül is sok elveszett, vagy jelenleg is lappang. 1877-ben festette a ma még lappangó történelmi témájú képét, amely „Batthyány Lajos utolsó menete” címet viseli. A kép a miniszterelnök tragikus utolsó útját eleveníti meg. azt a jelenetet ábrázolja, amikor a miniszterelnökségi palotából a vesztőhelyre viszik. A mai művészettörténeti értékelés szerint a kép igen jelentős. Előkerülésével a magyar történelmi festészet első jelentős darabjának birtokába juthatnánk. Festészeti munkásságánál sokkal gazdagabb rajzos tevékenysége. Rajzainak számát hetvenezerre becsülik. A humoros rajz, a karikatúra terén, úttörő érdemei vannak. Fellépése előtt magyar karikatúra-művészetről beszélni nem lehet. 40 évig tartott rajzoló munkássága, és ezalatt több élclapnak volt párhuzamosan állandó munkatársa (Borsszem Jankó, Bolond Istók, Bolond Miska, Üstökös, Urambátyám, a bécsi Kikeriki. Vasárnapi Újság); számos lapnál pedig mint alkalmi rajzoló működött. (Egy londoni élclapnak is dolgozott hosszabb időn keresztül. ennek feltárása még 'várat magára; Magyarország és Nagyvilág. Haza és Külföld. Divat). Rajzain négy évtized eseményei élednek fel, a közélet, a politika alakjaival. híven tükrözve vissza az egyes politikai és társadalmi változásokat. Jankó rajzosként is mindig szigorúan kötődött a valósághoz. Számára a rajz igazsága volt elsősorban fontos. Magyar Hogart- nak is nevezték kortársai, de míg Hogartnál az utca zsargonja jelenik meg vaskos rajzban, addig Jankó elkerüli mindazt, ami a tiszta humor rovására mehet. Rajzait egészséges, túlzásoktól mentes humor jellemzi. nála nyoma sincs durvaságnak, vaskosságnak. Rajzai kronológiai és műfaji szempontból sorolhatók csoportokra. 1858—1867 közötti időszakát heroikus korszaknak nevezhetjük, melyet a nemes intenciók, hazafias, de nem politikai szellem jellemez. E korszak gyakran szereplő alakjai Napóleon és Cavour. Sokszor foglalkozik az európai helyzettel, ezt használja fel burkolt utalásokra, a magyar viszonyokra. Karikatúrái intézmények és rendeletek ellen irányulnak. {,,Szólásszabadság kényes körülmények között”.) E korszak vége felé egyre bátrabban és egyre gyakrabban fordul a hazai politikai és társadalmi problémák felé. Ekkor születnek a ..Bolond" (Német) Miska" és „Magyar Miska", és a pesti német polgárt karikírozó Kipfelhauser alakjai. A kiegyezéstől 1896-ig (haláláig) terjedő időszak Jankó érett korszaka. Stílusváltás, az arcképkarikatúra és a politika előtérbe kerülése jellém- zi ezt a korszakot. Ekkor születnek azok a társadalmi, politikai és népies rajzok, amelyeknek jellegzetes alakjai fogalommá váltak. Némelyikük ma is aktualitással bír. (Pokrócz Adám. Mindenváró Adám, Sanyarú Vendel stb.) Humoros rajzai — ellentétben a festményeihez készült tanulmányok és az illusztrációk aprólékos, finom plasztikus technikájával. elnagyolt, vonalas rajzok. Az ábrázolásnál a fej karakteres megrajzolására fektette a hangsúlyt. Alakjainak nagy fejet rajzolt, néhány jellegzetes vonásának kiemelésével, és kicsire, jelentéktelenre hagyta a testet és a környezetet. Békéscsaba után most — a születési évfordulóra emlékezve —. a szülőfalu mutatja be az életműből ösz- szeállított kiállítást, melynek anyagát a Magyar Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár bocsátotta a Munkácsy Múzeum rendelkezésére. Born Miklósné NÉPÚJSÁG Jankó János: A geszti vipera •HIk m •» uyuKHsib Mnii)ii'«rHzA|| feleli, Mr»ras*K nn Novellapályázat A Magyar írók Szövetsége Kelet-magyarországi Csoportja Békés megyei tagozata, az Űj Aurora Szerkesztősége és a Békés megyei képújság NOVELLAPALYAZATOT hirdet az alábbiak szerint: Egy pályázó 1—2 művet küldhet be. Egy-egy mű javasolt terjedelme 4—20 gépelt oldal (egy oldal 28 sor), Csak nyomtatásban meg nem jelent írással lehet pályázni. A zsűri külön figyelmet fordít a közéleti problémákkal foglalkozó írásokra. A pályázat jeligés. Kérjük, hogy a pályázó pályamunkájához kapcsolt zárt borítékban közölje nevét, lakcímét, és munkája jeligéjét. A borítékra írja rá: „Novéilapályázat”. A pályamunkákat két példányban kérjük beküldeni, az Üj Aurora Szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, István király tér B. címre. A határidőn túl érkező, vagy nem jeligés pályamunkákat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. Beküldési határidő: 1984. február. 1 Eredményhirdetés: 1984. április 4. Pályadíjak: I, díj: 4000 Ft, II. díj: 3000 Ft, III. díj: 2000 Ft. A pályamunkák színvonalától függően a bíráló bizottság az egyes díjakat megoszthatja, illetve nem adja ki. A pályadíjakon kívül indokolt esetben a bíráló bizottság jutalmakat is odaítél. A díjazott és jutalmazott pályamunkák első közlésének jogát a pályázatot meghirdető szervek fenntartják maguknak. A megjelent művekért a szokásos szerzői jogdíjakat fizetjük. Békéscsaba, 1983. október 29. Magyar írók Szövetsége Kelet-magyarországi Csoportja Békés megyei tagozata, Üj Aurora Szerkesztősége, Békés megyei Népújság Szente Béla: Szerelemközeiben Ha azt kívánod, hogy fölemeljelek, mint a szép Áfrát a bölcs Ankhizész. vörös köntösöd dobd te is a földre, s jutalmul, énnekem, add ezt az éjt. Es ne szólj még. ne ánild el még magad, majd ha alszom, — majd csak akkor sebezz, még hallgass! őrizd a hatalmadat — az ébrenlét nem értené meg ezt! — Csak három percre a tél, s minden lehull, mint föntről a madár — lepörög — fekszem részegen, csatokban, szótlanul — bárkád még elringat — felkészülök... (Itt vagy belül a kép, a kerek mítosz, kívül a tánc, a játék és a szín, magadra zárod szemhéjamat, s föllobogsz majd a tükrök túlsó partjain.) Félelmemben, hogy elveszítlek, mindig szégyenkezem — talán ez megsegít — és összegyűjtöm a leírhatatlan veritéksorok füzéreit. • * * * Látod, átúszom lassan az éjszakát, de az a másik part, az visszadob, a hideg habokból így nézek vissza rád, így vagyok egész, és így vagyok nyugodt. Jankó János: Tisza-parti táj