Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. október 29., szombat / KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A rajztoll humoristája * Emlékezés Jankó János festőművészre \N}\0 d \N '*> Emléktábla tótkomlósj lőházán Jankót is Rahl iskolájába hajtották, miután 1855 jú­liusában bemutatkozott a Műegylet kiállításán első képével, a ,,Búsuló betyár”- ral (1854-ben festette). Már 'ennek az első képnek a ■ té­maválasztása is jelzi, hogy Jankót elsősorban a népies zsáner vonzotta. Legjobb műveit ebben a tárgykör­ben alkotta és ehhez gyűj­tött ismereteket Rahl isko­lájában is, de ez a téma fe­lelt meg leginkább a hazai politikai és társadalmi élet törekvéseinek is. 1833. november 1-én, Tót­komlóson született a magyar karikatúra-rajzolás úttörő mestere, Jankó János festő­művész. Szülei — atyja szűrszabó. anyja Tomka Zsuzsanna a háztartás 1 és gyermeknevelés gondjaival elfoglalt asszony — nagy gondot fordítottak gyerme­kük jövőjének alapozására. Elemi iskoláit Tótkomlóson, a gimnáziumot Szarvason végezte. Szülei papnak szán­ták, de őt már kora fiatal­ságától a rajz érdekelte, és a művészi pálya • vonzotta. A szarvasi rajztanítóskodás évei után 1855-ben Buda­pestre ment, ahol kapcsolat­ba kerül a komlókerti mű­vésztársasággal. a vezető művészekkel. A Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubi- nyi Ágoston felfigyelt tehet­ségére, és ajánlásával in­gyen tanulhatott a Maras- toni rajziskolában. 1857-ben. az uralkodónak készített al­bumban már a legkiválóbb művészek között szerepelt. Európában ekkor a roman­tika irányzata uralkodott irodalomban és képzőmű­vészetben egyaránt, melyet a bécsi és müncheni isko­lák terjesztettek. Nálunk az ’50-es években elsősorban a bécsi biedermeier hatás és Kari Rahl iskolájának ha­tása érvényesült. Rahl is­kolájában tanultak az új nemzedék olyan kiválóságai, mint Than Mór, Szemlér Ferenc, Lotz Károly. Tudás­vágya és művészi hajlamai Zsánerképeit humoros tárgy választás, realisztikus hangvétel jellemzi, mindig az élet egy-egy valóságos mozzanatát ábrázolja. A rajz. a jellemzés minden ké­pén tökéletes. Festményei­hez pontos rajztanulmányo­kat, stúdiumokat végezett. Az alakokat a korszellem­nek megfelelően idealizálja, festési módszerében aprólé­kos technika, pontosság jel­lemzi. A kompozíció gyakran színpadszerű festése a nép­színművekkel mutat rokon­ságot, Legtöbbször a gúla- szerű építkezést követi. Rahl dekorációs technikájá­val rokon módon. Zsáner­képeinek legjelentősebb da­rabja „A népdal (nóta) szü­letése", amely a Magyar Nemzeti Galéria állandó ki­állításán látható, és ennek párja, „A rege születése", amellyel a papír tízforinto­sunk hátoldalán találkozha­tunk nap mint nap. Mind­kettőhöz sok részlettanul­mányt készített, ezek látha­tók a kiállításon. Szép és részletező tájábrázolás, a munkák plasztikus ábrázo­lása jellemzi. A tájkép, mint külön mű­faj nemigen szerepel művei között. Csak a ’70-es évek elején próbálkozott meg — talán a párizsi hatások eu­rópai erősödése révén — önálló tájképek festésével. (Tájkép, Tisza-parti táj.) Művészi tevékenysége alatt kevés képet festett. azok közül is sok elveszett, vagy jelenleg is lappang. 1877-ben festette a ma még lappangó történelmi témá­jú képét, amely „Batthyány Lajos utolsó menete” címet viseli. A kép a miniszterel­nök tragikus utolsó útját eleveníti meg. azt a jelene­tet ábrázolja, amikor a mi­niszterelnökségi palotából a vesztőhelyre viszik. A mai művészettörténeti értékelés szerint a kép igen jelentős. Előkerülésével a magyar történelmi festészet első je­lentős darabjának birtoká­ba juthatnánk. Festészeti munkásságánál sokkal gazdagabb rajzos tevékenysége. Rajzainak számát hetvenezerre becsü­lik. A humoros rajz, a ka­rikatúra terén, úttörő érde­mei vannak. Fellépése előtt magyar karikatúra-művé­szetről beszélni nem lehet. 40 évig tartott rajzoló mun­kássága, és ezalatt több élclapnak volt párhuzamosan állandó munkatársa (Bors­szem Jankó, Bolond Istók, Bolond Miska, Üstökös, Urambátyám, a bécsi Kike­riki. Vasárnapi Újság); szá­mos lapnál pedig mint al­kalmi rajzoló működött. (Egy londoni élclapnak is dolgozott hosszabb időn ke­resztül. ennek feltárása még 'várat magára; Magyaror­szág és Nagyvilág. Haza és Külföld. Divat). Rajzain négy évtized eseményei élednek fel, a közélet, a po­litika alakjaival. híven tükrözve vissza az egyes politikai és társadalmi vál­tozásokat. Jankó rajzosként is mindig szigorúan kötő­dött a valósághoz. Számára a rajz igazsága volt elsősor­ban fontos. Magyar Hogart- nak is nevezték kortársai, de míg Hogartnál az utca zsargonja jelenik meg vas­kos rajzban, addig Jankó elkerüli mindazt, ami a tisz­ta humor rovására mehet. Rajzait egészséges, túlzá­soktól mentes humor jel­lemzi. nála nyoma sincs durvaságnak, vaskosságnak. Rajzai kronológiai és műfaji szempontból sorolhatók cso­portokra. 1858—1867 közötti időszakát heroikus korszak­nak nevezhetjük, melyet a nemes intenciók, hazafias, de nem politikai szellem jellemez. E korszak gyakran szereplő alakjai Napóleon és Cavour. Sokszor foglalkozik az európai helyzettel, ezt használja fel burkolt utalá­sokra, a magyar viszonyok­ra. Karikatúrái intézmények és rendeletek ellen irányul­nak. {,,Szólásszabadság ké­nyes körülmények között”.) E korszak vége felé egy­re bátrabban és egyre gyak­rabban fordul a hazai poli­tikai és társadalmi problé­mák felé. Ekkor születnek a ..Bolond" (Német) Miska" és „Magyar Miska", és a pesti német polgárt karikírozó Kipfelhauser alakjai. A ki­egyezéstől 1896-ig (haláláig) terjedő időszak Jankó érett korszaka. Stílusváltás, az arcképkarikatúra és a politi­ka előtérbe kerülése jellém- zi ezt a korszakot. Ekkor születnek azok a társadalmi, politikai és népies rajzok, amelyeknek jellegzetes alak­jai fogalommá váltak. Né­melyikük ma is aktualitás­sal bír. (Pokrócz Adám. Mindenváró Adám, Sanyarú Vendel stb.) Humoros rajzai — ellen­tétben a festményeihez ké­szült tanulmányok és az il­lusztrációk aprólékos, fi­nom plasztikus technikájá­val. elnagyolt, vonalas raj­zok. Az ábrázolásnál a fej karakteres megrajzolására fektette a hangsúlyt. Alak­jainak nagy fejet rajzolt, néhány jellegzetes vonásá­nak kiemelésével, és kicsi­re, jelentéktelenre hagyta a testet és a környezetet. Békéscsaba után most — a születési évfordulóra em­lékezve —. a szülőfalu mu­tatja be az életműből ösz- szeállított kiállítást, mely­nek anyagát a Magyar Nem­zeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár bocsá­totta a Munkácsy Múzeum rendelkezésére. Born Miklósné NÉPÚJSÁG Jankó János: A geszti vipera •HIk m •» uyuKHsib Mnii)ii'«rHzA|| feleli, Mr»ras*K nn Novellapályázat A Magyar írók Szövetsége Kelet-magyarországi Csoportja Békés megyei tagozata, az Űj Aurora Szerkesztősége és a Békés megyei képújság NOVELLAPALYAZATOT hirdet az alábbiak szerint: Egy pályázó 1—2 művet küldhet be. Egy-egy mű javasolt terjedelme 4—20 gépelt oldal (egy oldal 28 sor), Csak nyomtatásban meg nem jelent írással lehet pályázni. A zsűri külön figyelmet fordít a közéleti problémákkal foglalkozó írásokra. A pályázat jeligés. Kérjük, hogy a pályázó pályamunká­jához kapcsolt zárt borítékban közölje nevét, lakcímét, és munkája jeligéjét. A borítékra írja rá: „Novéilapályázat”. A pályamunkákat két példányban kérjük beküldeni, az Üj Aurora Szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, István király tér B. címre. A határidőn túl érkező, vagy nem jeligés pályamun­kákat a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. Beküldési határidő: 1984. február. 1 Eredményhirdetés: 1984. április 4. Pályadíjak: I, díj: 4000 Ft, II. díj: 3000 Ft, III. díj: 2000 Ft. A pályamunkák színvonalától függően a bíráló bizottság az egyes díjakat megoszthatja, illetve nem adja ki. A pályadíjakon kívül indokolt esetben a bíráló bizottság jutalmakat is odaítél. A díjazott és jutalmazott pályamunkák első közlésének jogát a pályázatot meghirdető szervek fenntartják ma­guknak. A megjelent művekért a szokásos szerzői jogdí­jakat fizetjük. Békéscsaba, 1983. október 29. Magyar írók Szövetsége Kelet-magyarországi Csoportja Békés megyei tagozata, Üj Aurora Szerkesztősége, Békés megyei Népújság Szente Béla: Szerelemközeiben Ha azt kívánod, hogy fölemeljelek, mint a szép Áfrát a bölcs Ankhizész. vörös köntösöd dobd te is a földre, s jutalmul, énnekem, add ezt az éjt. Es ne szólj még. ne ánild el még magad, majd ha alszom, — majd csak akkor sebezz, még hallgass! őrizd a hatalmadat — az ébrenlét nem értené meg ezt! — Csak három percre a tél, s minden lehull, mint föntről a madár — lepörög — fekszem részegen, csatokban, szótlanul — bárkád még elringat — felkészülök... (Itt vagy belül a kép, a kerek mítosz, kívül a tánc, a játék és a szín, magadra zárod szemhéjamat, s föllobogsz majd a tükrök túlsó partjain.) Félelmemben, hogy elveszítlek, mindig szégyenkezem — talán ez megsegít — és összegyűjtöm a leírhatatlan veritéksorok füzéreit. • * * * Látod, átúszom lassan az éjszakát, de az a másik part, az visszadob, a hideg habokból így nézek vissza rád, így vagyok egész, és így vagyok nyugodt. Jankó János: Tisza-parti táj

Next

/
Oldalképek
Tartalom