Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-20 / 248. szám

o 1983. október 20., csütörtök Nőpolitikáról tárgyaltak Kunágotán Legfontosabb: helytállni a munkában A nőpolitikái határozat időarányos végrehajtásáról tárgyalt Kunágota község pártvezetősége. Az ülésen, amelyet Zengő Zoltán párt­titkár irányított, részt vett Csizmadia Károlyné,' a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak tagja is. A termelőszövetkezetben — mint mondották — a nők állandó foglalkoztatását sze­retnék megoldani, szakkép­zettségüket minden munka­területen növelni. A nők ott­honi munkáján a szolgálta­tások bővítésével és a fél­kész termékek választékos és folyamatos forgalmazásával lehet könnyíteni. A szociális munkakörülmények kialakí­tására törekedni kell a mun­kahelyeken. A nők és fiata­lok vezetői munkakörbe vá­lasztását is figyelemmel kí­séri a pártvezetőség. A 3800 kunágotai lakos 51 százaléka nő, a legtöbben a Bercsényi Termelőszövetke­zetben, az ÁFÉSZ-nél, vala­mint a tanácsnál és intézmé­nyeinél dolgoznak. Az utób­bi helyeken általában a nő­dolgozók száma meghaladja a férfiakét. Vidékre többen járnak, bár az utaztatás sok időt elvon az asszonyok sza­bad idejéből. Többen a gyes lejárta után nem mennek vissza vidéki munkahelyük­re. Még mindig jelentős azoknak a nőknek a száma, akik a háztartásban dolgoz­nak, háztáji állattartással foglalkoznak. A termelőszövetkezetben évről évre csökken a mun­kaképes korú munkaerő. So­kan, főként a növényápolók közül elérték a nyugdíjkor­határt. A fiatalabbak viszont igénylik a folyamatos kere­setet és foglalkoztatást. A termelőszövetkezet vezetősé­ge ezért is alakította meg a békéscsabai FÉKON-nak bérmunkát végző varróüze­met. A bővítés gondolata és lehetősége már megszületett, de munkaerő híján nem vált valóra. Valamelyest nőtt. de elégedettségre nem ad okot a nők szakképzettségi ará­nyának emelkedése. Ez év májusában teljesült a házi­asszonyok régi vágya, vi­szonylag jól ellátott új ÁFÉSZ ABC-áruház nyílt a községben. A mezőkovácsházi CITÉV kunágotai telephelyén a leg­rosszabbak a dolgozók szo­ciális körülményei. Általá­ban kisebb mértékben nőtt a nők és a fiatalok száma a vezetésben a kívántnál. Ta­pasztalható, hogy a nők fél­nek a vezető beosztástól, mert a fokozott elfoglaltság a család életének rovására megy. A Bercsényi Termelőszö­vetkezetben viszonylag ke­vesen vannak, akik egyete­mi, főiskolai, középiskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy szakmájuk van. A té- esz 51 vezető beosztású dol­gozója közül mindössze 10 a nő. A szocialista brigádmoz­galomban szép eredményeket értek el az asszonyok, de szervezettségüket fokozni szükséges. A téesz vezetői továbbra sem veszik le a napirendről a nők teljes foglalkoztatásának megoldá­sát. Az ÁFÉSZ 280 dolgozója közül 165 nő, 57-en 30 éven aluliak. Itt jobb a vezetők, a kitüntetettek, a szakembe­rek számának aránya. A ta­nácsnál és intézményeinél az egyenlő munkáért egyenlő bér elve jól érvényesül, míg más területeken a nők át­lagkeresete alatta marad a férfiakénak. Kunágotán tiltott és veszé­lyes munkahelyen nem dol­goznak nők, éjszakai mű­szakban is csak ritkán. A szociális körülmények a leg­jobbak az ÁFÉSZ ciroktele­pén. A munkahelyeken be­vezették a szabad szomba­tot, a nők munka- és védő­ruhát kapnak. Az utóbbi időben az idénymunkának megfelelően, például a ba­romfifeldolgozónál viszont szombaton is dolgoztak. Így gondként merült fel, hogy a gyermekintézmények zárva tartanak. A megoldás lehe­tősége adott, ha legalább 10 gyermek felügyeletét kell biztosítani az óvodában és a napköziben. A gyermekin­tézményekben pár éve zsú­foltság volt, most azonban már a bölcsődében 60 száza­lékos a kihasználtság, s az óvodába is fel tudják venni a jelentkezőket. Az általános iskolai napközis csoportok­ban sok a gyerek, s felvé­telre is többen várnak. A családok 75 százalékánál mindkét szülő dolgozik. A gyermekek étkeztetését meg tudja oldani az iskola. A nők pihenéséről szólva, tény, hogy megkapják a' törvény­ben előírt szabadságot, sőt a téeszben más szabadidő-ked­vezményeket is, de többnyi­re ezt az időt is munkával, nem pihenéssel töltik otthon. A vezetőségi ülésen vitára bocsátott anyag előadója Varga Jánosné községi nőfe­lelős, a téesz személyzeti ve­zetője volt. Beszámolója lo­gikusan és alaposan foglal­kozott a nők problémáival, s ezt a jelenlevők is elismer­ték. Problémaként vetették fel a fiatalok korlátozott pá­lyaválasztási lehetőségét, a falu és a város között még erősen érezhető különbséget. Tapasztalataik alapján el­mondották, hogy a nők egy része valóban nem szívesen vállalkozik vezető beosztás­ra, munkaidőn túli tevé­kenységre. A mozgalmi mun­kából viszont jelentős mér­tékben kiveszik a részüket, s az 1982-ben felvett 13 párt­tag közül 5 a nő, többségük 30 éven aluli. A jelenlevők véleménye szerint a szak­képzett és vezetésre alkal­mas, munkáját lelkiismere­tesen végző nőket meg kell becsülni, de az asszonyok családösszetartó szép szere­pének nem szabad csorbát szenvednie. Bede Zsóka Szuperluxus autóbuszok Kuvaiti megrendelésre külön­leges, szuperluxus autóbuszok készítését kezdte meg az Ikarus székesfehérvári gyára. Az év végéig 120-at indítanak útnak a távoli „olajországba”, ahová már a korábbi években is szál­lítottak évi 30—40 buszt. A mos­tani megrendelés arról tanúsko­dik, hogy a járművekkel elége­dettek voltak a megrendelők. Az autóbuszok légkondicioná­lással, hűtött ivóvíz tárolására alkalmas tartállyal készülnek, s közülük húsz egészen különle­ges igényeket is kielégít, öt buszt forgatható fotelekkel, megvilágított asztalkákkal, moz­gó tárgyalóteremnek rendeznek be, tizenötbe pedig mosdót is építenek. A kuvaiti megrendelést ver­senytárgyaláson, neves japán autóbuszgyártó cégeket megelőz­ve nyerték el a székesfehérvári­ak. A gyártásra gyorsan felké­szültek. A MOGÜRT szeptem­berben kötötte meg a szerző­dést, s a napokban már a gyár­tósorra kerültek az első kuvaiti autóbuszok. Mivel készítésük« igen munkaigényes, a szereidé­ben a korábbi egy műszak he­lyett két műszakra tértek át, hogy határidőre teljesíteni tud­ják a fontos exportmegrende­lést. Pálya­korszerűsítés 280 kiluméteren Az idén 280 kilométer pá­lyaszakaszt korszerűsítenek a MÁV pályaépítési és pálya- fenntartási szakemberei; a munkálatok a kijelölt terü­leteken jó ütemben halad­nak; erről adtak tájékozta­tást az MTI munkatársának a MÁV építési és pályafenn­tartási szakosztályán. A MÁV vonalainak mint­egy negyven százalékát teszi ki az úgynevezett törzsháló­zat, amelyen az összes vas­úti forgalom döntő hányadát — az áruszállítás mintegy, kilencven százalékát — bo­nyolítják le. Ez a 3600 kilo­méter hosszúságú vágányhá­lózat a rekonstrukciós mun­kálatoknál megkülönbözte­tett figyelmet kap. Ide össz­pontosítják a legnagyobb erőket, itt kerül sor a leg­nagyobb átépítésekre, kor­szerűsítésekre. A fő cél, hogy ezeken a nagy forgalmú vo­nalakon maximálisan meg­bízható és zavartalan le­gyen a közlekedés, s a törzs- hálózat valamennyi szaka­szán óránként 120 kilométe­res sebességgel közlekedhes­senek a szerelvények. Hazánkban jelenleg a ma­gas műszaki és biztonság- technikai igényeket kielégí­tő vasúti pálya hossza meg­közelíti a hatszáz kilométert; ilyen van például Hatvan és Miskolc között, a Budapest— Bicske közötti szakaszon, s részben a Szolnoktól Debre­cenig húzódó vonalon. A mű­szakilag alacsonyabb színvo­nalú, ám nagy forgalmú pá­lyákon — amelyek szintén a törzshálózathoz tartoznak —, folyamatosan kicserélik a vágányok ágyazatát; vasbe­ton aljakat fektetnek le, s korszerű, hézao nélküli hosz- szú sínekkel váltják fel a régi, kisebb teherbírású rö­vid síneket Szántó Kovács János nevét vette fel a közelmúltban a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző cs Munkásto­vábbképző Intézet kollégiuma. Képünkön: Vámos László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője leleplezi az alföldi agrármozgalom jeles alakjának mellszobrát Fotó: Szabados Kristóf Ülésezett a KISZ gyulai városi bizottsága A megyei kórház KISZ- szervezetének munkáját vizs­gálta meg a gyulai városi KISZ-bizottság hétfőn dél­után. A kórház közel másfél ezer dolgozójából a 35 éven alu­liak száma több mint hét­száz. Az első, ami szemet szúrt, hogy a KISZ-tagok száma évek óta 170—180 kö­rül mozog, és mindössze csak 17 a párttagok száma kö­zöttük (öttel kevesebb, mint tavaly). A másik vitatéma az lett, hogy a 35 éven tú­liak elhagyják a KISZ-t, pe­dig a tagsági jog nincs kor­határhoz kötve. A vita so­rán tisztázódott — helyesen —, hogy csak a sajátos kö­rülmények mérlegelése alap­ján mondható ítélet. Kétség­telen, hogy lehetne a kór­házi KISZ taglétszámát nö­velni, de mind az ápolónők, mind a fiatal orvosok le­terheltsége átlagon felüli. A szakmai továbbképzés, amely alapja a jó munkavégzésnek, a betegellátásnak, sokakra olyan terhet ró, amely egyéb feladatok ellátását csaknem lehetétlenné teszi. S nem az a céljuk — mondták el a tes­tület ülésén —, hogy csak sűrűbben legyenek. A 35 éven felüliek KlSZ-tagságát pedig az a körülmény nehe­zíti, hogy itt már generációs problémák is felmerülnek. Zöme családos, egészen más az érdeklődési körük, mint a huszonéveseknek. Ez a kor­határmezsgye beivódott a társadalmi tudatba, s nem ús alaptalanul. Ellentmondásos a KISZ párt­taggá nevelő munkája ezen a munkahelyen. Egyrészt a fia­tal orvosok körében, mert hacsak az egyetemen nem lett párttag, itt már har­minc év alatt alig lehet az­zá, a megismerés néhány évét is számba véve. Más­részt értelmiségi terület lé­vén, magasabbak a követel­mények és vannak, akik 6-8 évet is várnak párttagfelvé­telükre. A pártvezetőség, a párt- alapszervezetek kellő figye­lemmel és segítő közreműkö­déssel foglalkoznak a fiata­lok gondjaival. Ennek is be­tudható, hogy etikai maga­tartásuk megfelelő, a nehéz körülmények között is lehet számítani rájuk. Pedig anya­giakban sincsenek elkényez­tetve. A kórház elhúzódó re­konstrukciója nemcsak a be­tegellátást teszi a kelleténél nehezebbé, hanem a KISZ- alapszervezetek működési feltételeit is. A KISZ-bizottság a kór­házban folyó KISZ-munkát végül is jónak minősítette. A Gyulai Szabók Szövet­kezete KlSZ-alapszervezeté- nek minősítése már koránt­sem volt ilyen egyértelmű. A szakmunkástanulókkal va­ló foglalkozásról kellett be­számolniuk egy tavaly ho­zott állásfoglalás alapján. A titkárváltozás kapcsán — a régi nem adta tovább az új­nak a megoldásra váró fel­adatokat — jóformán semmi sem történt a szakmunkásta­nulókkal való jobb kapcsolat kiépítésében. Pedig a szak­munkástanulóknak csak egy töredéke marad meg a szö­vetkezetben. Persze ez már nemcsak a KISZ gondja, sokkal inkább a szövetkeze­té, de előrelépés részükről sem történt. A városi’ KISZ-bizottság érdeme — komoly testület­hez méltóan —, hogy tár­gyilagosan, túlzásoktól men­tesen alakított véleményt mindkét napirend kapcsán, és a feladatmeghatározásban is ez a szemlélet érvénye­sült. — egs — tárgyalóteremből Apró ügyek — emberi jellemek Mutatós asszony, klasz- szikus vonásokkal. Nyug­díjas, de nem látszik rajta a kor. Pestről érkezett a tár­gyalásra. Kertje van Békés- szentandráson. A szomszéd­jával pereskedik. — Nem bízok a vidéki bíróságban. — Hogyhogy? — Ügy kérem, hogy itt senkit sem ismerek. A szom­szédom pedig mindenkivel pertuban van. '— Miért pereskednek? — Mert szemébe mond­tam az igazat, hogy milyen ember. Erre feljelentett be­csületsértésért. Persze, én sem hagytam annyiban. — Mit tett? — Én is feljelentettem, mert azt mondta rám. hogy én egy ... A szomszéd vékonydongá- jú férfi. Kalapját erősen a szemébe húzza. A folyosó végéről méregeti ellenfelét. Természetesen mindent hall. Az asszony pergő nyelve ki­hozza a sodrából, s már mondaná is a magáét, de megszólal a tárgyalóterem­ből a bíró hangja mikrofo­non. Kezdődik a tárgyalás. Kiderül, hogy évekkel ez­előtt nagyon jó szomszédok voltak. Még rózsatövekkel is kedveskedtek egymásnak. Aztán valamelyik tavasz végén elszáradt az asszony veteménye. A szomszédot gyanúsította, hogy .bevegy- szerezte. Később a szom­széd rózsatövei is elpusz­tultak. Mi sem természete­sebb, hogy az asszony kezét vélte a dologban. így kere­kedett a gyanúsítgatásokból ez a mostani becsületsértési ügy. A bíróság békéltetni pró­bálja őket. Egyikük se hajlik a jó szóra. Sőt, tovább sér­tegetik egymást. így hát a bíróság mindkettőjüket pénzbírsággal sújtja. Az asszony elégedett az ítélet­tel. Diadalmasan vonul ki a tárgyalóteremből. A folyo­són toppant egyet a lábával, és kihúzza magát. — Győztem — mondja jó hangosan, hogy mindenki hallja. — Ugyan, hiszen megbün­tették. — De a szomszédot is. 0 Dr. D. I. otthonosan mo­zog a bíróság épületében. Jogász. A tárgyalóteremben azonban lassan elkopik a biztonságérzete. — Hol dolgozik? — kérdi a bíró. — Most sehol. alkalmi munkából élek. — Nem is próbálkozott elhelyezkedni, amióta el­végezte az egyetemet? — De igen, két termelő- szövetkezetben dolgoztam, mint jogtanácsos. Azért szüntettem meg a munkavi­szonyomat. mert nézetelté­résem támadt a vezetőkkel. Zugírászat vádjával került a bíróság elé. A büntető törvénykönyv szerint zug- írászatot az követ el, aki jogosulatlanul, más részére, üzletszerűen beadványt vagy okiratot szerkeszt. A vádlott először tagad. A tények elől viszont nem tud kitérni. Szerkesztett egy ingatlancsere-szerződést 2 ezer forintért. A szerző­désbe néhány hiba csúszott, így került napfényre a tur­pisság. A felek ügyvédhez fordultak, aki potom 3600 forintért új, és most már szabályos szerződést készí­tett. Hát, ezen a banánhé­jon csúszott el. Más ügyek­kel is foglalkozott. A múlt év végén felkereste egy is­merőse. Elmondta, megrom­lott a házassága, válni akar. Dr. D. I. elkészítette a bon­tóperi keresetet. Az illeték lerovására ezer forintot, a gépelésért pedig 30 forintot kapott. A keresetlevél be­nyújtására ellenben nem került sor. A házastársak kibékültek. Igen ám, de a vádlott a pénzt nem fizette vissza, kölcsönként magánál tartotta. A környezettanulmány sze­rint egyre többször nézett a pohár fenekére. Korábbi munkaviszonyainak . fel­mondásában is valószínű, ez játszott szerepet. Gyakori vendég a különböző szóra­kozóhelyeken. Egy házassá­gi bontóper vagyonmérlegét is ital ellenében készítette el, egy gépkocsi eladásvételi szerződését pedig ingyen. Legalábbis ezt állította a bíróság előtt. Csakhogy ké­sőbb kölcsön kért 500 forin­tot, s amikor a pénzt visz- szakérték, kijelentette: — Csak nem képzelik, hogy ingyen csináltam a szerződést? A járásbíróság zugírászat vétsége miatt pénzbüntetés­sel sújtotta. A megyei bíró­ság az ítéletet jóváhagyta. — Szeretném remélni, hogy ez az ítélet jobb belá­tásra bírja — mondja a bí­róság elnöke. — Jó képes­ségű ember, kár lenne érte, ha elkallódna. De az ital... Igen, az ital! Sok jobbra érdemes ember pályáját tör­te derékba. P. J. valamennyi bűncse­lekményét úgy követte el, hogy előtte fölhajtott né­hány pohár sört. Ä folyosón beszélgetek vele. A legkü­lönfélébb dolgokról. Arról is, hogy szokott-e olvasni. Igazán meglep, amikor so­rolja a különböző könyvek címét. Olyan nyugodt han­gon beszél, mintha nem is bíróság folyosóján lennénk. A tárgyaláson is nyugodtan viselkedik. Betörésért von­ják felelősségre. Az egyik este taxival vitette el ma­gát a tett színhelyére. Iga­zán nem volt nagy bravúr kézre keríteni. Közömbös arccal hallgatja az ítéletet. — Maga úgy viselkedik — mondom neki a folyo­són —, mint aki visszavá­gyik a börtönbe. Most emeli fel először a hangját, még a szeme is összeszűkül. — No, ne vicceljen! Tovább faggatom, hogy milyen a börtön. A kérdésre kérdéssel válaszol. — Mit képzel, hol olvas­tam azokat a könyveket? — Amikor szabadlábon van, miért nem olvas? A városban is van könyvtár. — Maga ezt nem érti. Tanulmányozom a nyomo­zati anyagot. Elvált ember. Hogy kibújjon a gyermek- tartási díj fizetésének köte­lezettsége alól, csak alkal­mi munkát vállalt. Akkor adta a fejét az italra. Ennek van már vagy 15 éve. Az­óta néhányszor megjárta a börtönt. A büntetések letöl­tése után egy darabig ren­desen viselkedett, dolgozott, majd ismét italhoz nyúlt. Az elvonó kezelések nem vezettek eredményre. Az ital derékba törte életét. Hatása az arcán is meglát­szik, felpüffedt és peny- hüdtté vált. — Gyenge jellem — mondja róla a'bíró. (Serédi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom