Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
1983. október 23„ vasárnap o Pávakörök és citerazenekarok találkozója Több százan vettek, vesznek részt a tegnap Mezőbe- rényben, ma pedig a szeghalmi ifjúsági házban zajló találkozón, melyen megyénk pávakörei és citerazenekarai mutatják be tudásukat. A rendezvény célja — ahogy a bázisközpont, a sarkadi művelődési ház igazgatója, Tóth Imre megfogalmazta — a szakmai tapasztalatcsere, egymás tudásszintjének feltérképezése. A délelőtti programon a csapatok egymás és a zsűri előtt lépnek fel, délután már közönség előtt. Noha nem versenyről, hanem hangulatos találkozóról van szó, a citerazenekarok és pávakörök produkciójukról szakszerű értékelést is kapnak a zsűritől, melynek elnöke Farsang Árpád karnagy, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója, tagjai pedig Sárhelyi Jenőné, a Kórusok Országos Tanácsa megyei titkára és Pócsik Dezső cite- raművész. A nagyszabású rendéevény — melyen elsősorban megyénk népdalai hangzanak fel — a közönségnek is maradandó élményt, jó szórakozást ígér. —szi— Wagner-hangversenyek megyénkben Wagner halálának 100. évfordulójáról emlékezik meg az Országos Filharmónia Békés megyei kirendeltsége két, közeljövőben megrendezésre kerülő hangversenyével. Október 24-éji, Gyulán, az Erkel Ferenc , Művelődési Központban, október 25-én pedig Szarvason, a művelődési központban rendeznek Wagner-estet. Az 1983/84-es évad első bérleti hangversenyei ezek, mindkét városban. A műsorban részletek csendülnek majd fel, Wagner Tannhäuser, Trisztán és Izolda, Siegfried, A nürnbergi mesterdalnokok, valamint Lohengrin című operájából. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének szimfonikus zenekarát és a Belügyminisztérium szimfonikus zenekarát Kührner György vezényli majd. A műsorban közreműködnek többek között Sólyom Nagy Sándor és Számadó Gabriella. Kommunista műszakok szombaton A gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ citcrazenekara közismert gyulai népdalokat játszik Fotó: Gál Edit Országszerte számos üzemben, gyárban vállaltak kommunista műszakot szombaton. A Magyar Hajó- és Darugyár budapesti üzemének és váci gyáregységének több mint 3500 dolgozója, tartott önkéntes műszakot. Az angyalföldi gyáregységben szovjet és román meg- delésre úszódarukat szereltek, Óbudán a szovjet exportra szánt tutajvontató próbáit végezték el, a darugyárban jugoszláv megrendelésre gyártott portáldarukat szereltek, és erőművi kazánegységeket készítettek török cégeknek. Vácott exportkonténereket állítottak össze. A kommunista szombat munkabérét a kollektíva a vállalati gyermekintézmények fejlesztésére ajánlotta fel. Csepelen az üzemek és intézmények dolgozói, az iskolák tanulói, valamint a helyi lakosság tartott kommunista szombatot. A kerületben sok éves hagyománya van annak, hogy a közösségért tenni akarók a termelő munkában és a lakóterületek szépítéseben vesznek részt. Most a Csepeli Papírgyárban, a Magyar Posztógyárban, a cserzőanyaggyárban és a növényolajgyárban vállaltak munkát, emellett mintegy ezren parkok fásításában, a Kis-Duna-part rendezésében, valamint játszóterek, iskola- és óvodaudvarok felújításában ve't- tek részt. Kommunista műszakot tartottak a Budapesti Édesipari Vállalat négy gyárában is. Mintegy 1450 dolgozó a szokásosnál nagyobb őszi-téli belföldi fogyasztói igények kielégítése és a vállalat előtt álló exportfeladatok teljesítése érdekében vállalták a pluszmunkát. A szabadszombatos műszakból származó mintegy 300 ezer forint bért a vállalati lakásépítési alap növelésére, és a vállalat nyugdíjas dolgozóinak szociális támogatására fordítják. Salgótarján mintegy 70 üzemében, vállalatánál, intézményénél, hivatalánál tartottak szombaton általános kommunista műszakot. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például rendes nappali műszak volt, és az előállított termékek értéke elérte a három és fél millió forintot. Ugyancsak rendes műszak volt — ezer dolgozó részvételével — a Salgótarjáni Síküveggyárban is, ahol a termelés mellett exportárukat csomagoltak. A Salgótarjáni Ruhagyár dolgozói kommunista szombatjukon csaknem egymillió forint értékű ruhaneműt varrtak. A salgótarjáni dolgozók az erre a napra járó bérüket — összesen mintegy kétmillió forintot — zömmel a salgótarjáni üdülőövezetben megvalósítandó sport- centrum építésére ajánlották fel. A Miskolci 3-as számú Volán Vállalatnál ezen a szombaton a vállalat irányító és adminisztrációs munkát végző dolgozói töltötték munkával a napot. Ugyancsak október 24-én rendeznek évadnyitó hangversenyt Orosházán, a művelődési központban. Itt, a Bacewicz-vonósnégyes lép fel, este 7 órai kezdettel Maria Bryla — Liebig, Mi- chal Trojanowski, Blazej Sroczynski, valamint Zbigniew Liebig műsorán Haydn D-dúr vonósnégyese, Penderecki II. vonósnégyese és Schubert g-moll vonósnégyese szerepel majd. Füles Évkönyve '84 Kinek diktál a divat? Ez a címe a Füles most megjelent 1984. évi Évkönyve egyik tesztjátékának. Divattal kapcsolatos az évkönyv mellékletének nagy pályázata is, amelynek első díja egy 25 000 forint értékű zsákbamacska. Megemlékezik az évkönyv kvízjáték formájában a jövőre megnyíló újjáépített Operaházról, s összeállítást közöl „Amit rosszul tudunk” címmel. Egy fejezet századunk híres szélhámosairól szól, s érdekes írás a „Holt nyelv-e az ógörög?” című is. A Fu- ralógia húsz rendkívüli kérdést vet fel színes kis történetekbe foglalva, a „Száz a százezerből” egy nemrég megjelent külföldi, nagy sikert aratott kötet százezer adatából kérdez rá százra. Sok hagyományos és skandináv módra készült keresztrejtvény, különféle keresztrejtvény, különféle tesztjátékok, palindrom szótár, válogatás külföldi rejtvénylapok fejtörőiből, Rodolfo bűvésziskolája. Kis Füles, különféle pályázatok, viccek gyűjteménye egészíti ki a gazdagon illusztrált 272 oldalas kötetet, amely Walter Scott Ivanhoe című regényének képregényváltozatát közli, Zórád Ernő szép rajzaival. Pénteken este mutatta be a Békés megyei Jókai Színház Udvaros Béla rendezésében Huszka Jenő: Mária főhadnagy című operettjét. Képünkön a jobb szélen Kővári Judit (Mária főhadnagy), bal szélen Terebessy Éva m. v. (Antónia) és Tomanek Gábor (Jancsó Bálint). Fotó: Gál Edit „Mottó: Oki komolyan veszi, megérdemli” Csaba-kacsa A Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat közli, hogy az országos műszaki vándorgyűlés alkalmából leégett a víztorony. Ezért hétvégén szakaszolva ad vizet. Pozitív fejlemény, hogy a szúnyoglárvák is elégtek. * * * Az októberi hatodik békenap nagy sikerrel zárult Békéscsabán. Külön elismerés illeti a vendéglátóipart és a rendőrséget. Ugyanis tízéves gyerek szeszes italhoz csak üzletben (palackozott formában) jutott, és a rendőrség jól irányította a közlekedést. * * * 125 éves a csabai vasút.Ez alkalomból a csabai vasutasok verseny felajánlásban rögzítették: olyan pontosan közlekednek a vonatok majd, mint százhuszonöt éve. * * * A különböző aerobictanf oly amok egyre népszerűbbek. A rendező szervek foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy 15 éven aluli és 60 éven felüli férfi nézőiktől belépő díjat szednek. „Tüske” Öregek köszöntése A geszti Egyetértés Termelőszövetkezetben már hagyomány, hogy az öregek napi ünnepségen szerény ajándékkal köszöntik a termelőszövetkezet legidősebb nő- és férfitagját. Már 1982- ben is nehéz helyzetbe került a szociális és kulturális bizottság elnöke, Gazdag Emma, hiszen három olyan idős nő is volt, akik évre, hónapra és napra is egy időben születtek, és így emlékezetük szerint az óráknak kellett dönteni abban, hogy ki a legidősebb. Tavaly özvegy Bagdi Ferencné Biró Julianna volt a legidősebb, 89. évében járt, a férfiak közül pedig özvegy Fábián István, aki éppen akkor töltötte be a 90. életévét. Az idén is megrendezték az öregek napját. A jó időnek köszönhetően talán, soha ennyien nem gyűltek össze. Á nők közül most egyszeri-e két személyt köszöntöttek, akik évre, hónapra, napra, sőt órára is egy időben születtek. Ikertestvérek, özvegy Mónus Im- réné Gósz Ilona és özvegy Kurucsó Istvánné Gósz Julianna, akik az idén töltik be a 90. évüket. Hozzájuk képest fiatalabb volt a legidősebb férfi, idős Urbán- csek Károly (még csak 88 éves). A kedves ünnepséget az általános iskolás gyerekek szavalatokkal és szép régi lakodalmas műsorral a mezőgyáni citerazenekar tagjai jó zenével tették színessé. B. O. Nyelvtanulás — nyelvtudás N yáron történt, egy nemzetközi konferencián, hogy pillanatra kihagyott a figyelmem vagy a felszólaló harapta el a mondat végét, mindenesetre odahajoltam szomszédnőm- \ hoz, és halkan megkérdeztem, hallotta-e a kérdéses szavakat. Fejét rázta: „Ne haragudj kedves, de én angolul csak azt értem, amit magam mondok!” Odahajolok a másik oldalamon ülőhöz, de ő is a fejét rázza: ..Én csak azt értem, aki Budapesten tanulta a nyelvet, és lassan beszél...” Maradtam hát a mondat vége nélkül, azzal a tanulsággal, hogy tudunk is nyelvet, meg nem is. Nem újdonság. Soha eny- nyi gyerek, felnőtt nem tanult nyelveket, és igazán jól mégis oly kevesen tudnak. De hát mit is értünk azon, hogy — igazán jól? Vagy ahogy mondani szokták, per- fektül? — „Tanulj meg két- három nyelvet, és nyert ügyed van!” biztatja a szülő a fiacskáját, oda sem gondolva, hogy „meg” lehet-e tanulni egy nyelvet. Megtanultuk-e igazán az anyanyelvűnket? Arany János és a többi nagyok bizonnyal. De az emberek sokasága? Nem is a siralmasan gyakori nyelvi hibákra gondolok, nem is a járvány- szérűén terjedő nyelvi ficamokra. Különleges adottság es műveltség kell még ahhoz is, hogy valaki az anyanyelvét teljes szókincsével használni képesen birtokol- a. Idegen nyelvnél ez szinte lehetetlen. De jól megtanulni (ami kevesebb mint megtanulni!) legalább még egy nyelvet, erre a legtöbb ember képes. A jó nyelvtudás mércéjéül egyébként azt szokták állítani: aki azon a nyelven számol, gondolkodik, és álmodik, az elmondhatja, hogy otthonos benne. Apró gyermekkorban, amikor még nagyon rugalmasak az agysejtek, könnyebb és tartósabb az idegen nyelv rögzítése. Vannak, akik ellenzik a korai nyelvtanulást, mert tartanak tőle, hogy az anyanyelv rovására megy. A nemzetiségi vidékeken kétnyelvűségben felnövő gyermekek példája azonban cáfolja ezt az aggodalmat. A kora gyermekkori kétnyelvűség élesíti az elmét más dolgok befogadására is. Sütő András szerint csak az a miénk a világból, amit meg tudunk nevezni. De amit több névvel is illethetünk, az több oldalról mutatkozik be előttünk. Attól bővül a megfigyelések, a gondolatok köre is. Nem véletlenül keletkezett a régi jelszó: any- nyi ember lakik bennünk, ahány nyelven beszélünk. A többnyelvű embernek többféle színképben mutatkozik meg a világ. A kora gyermekkori nyelv- tanulásról érdekesen számol be Károlyi Mihályné önéletírásában, s ebből derül ki, miért tudnak az arisztokraták több nyelven, szinte függetlenül más szellemi képességektől. A nap óráit beosztották a gyermekek számára, s az adott órákban csak az akkor érvényes nyelven volt szabad megszólalni. Olyankor a megfelelő nyelvű nevelő foglalkozott a gyermekekkel: A régi humán gimnázium is kedvezett a nyelvtanulásnak, hiszen a tanórák ötven százalékában nyelvi és irodalmi oktatás folyt, s az a mennyiség már magában is hozzáigazította tanulók észjárását a nyelvi gondolkodáshoz. (Az más kérdés, hogy a tanrendben ez minek a hátrányára ment.) A koragyermekkori nyelv- tanulás másik előnye a tartósság. Megmarad a tudás, ha ritkán is használják. Legfeljebb az aktív szókincs veszít az erejéből, de gyakorlás révén felfrissül újra. Ezzel szemben az iskolás- még- injíább a felnőtt korban ta-_ nult nyelvet állandóan tréningben kell tartani, mert másként úgy elfújja a szél, mintha sosem lett volna. Ezért olyan nagy jelentőségűek a tanfolyamok, táborozások, beszédgyakorlatokra alkalmat adó klubok: amit egyszer megszereztünk, kár lenne martalékul vetni a feledésnek. Ha a gyermeknek még elég a fül és a memória, a felnőttnek már kitartás, szorgalom, önfegyelem, fáradtság is kell a nyelvtanuláshoz. Annyi idő- és energiabefektetés eredményét bizony meg kell őrizni. Nagy segítség az olvasás, de nem old meg mindent. Más a látott szöveg, és más a hallott. Könnyű megérteni (akár szótár nélkül is) egy könyvet, melynek sorai fölött töprengeni lehet, nehéz a gyorsan hadaró idegent, aki lélegzetet sem vesz, úgy darálja mondókáját, s esze ágában sincs megvárni, amíg mi megértjük őket. Jó módja a nyelvgyakorlásnak az adott országba való utazás, de kellő alapozás nélkül, csupán a kinttartózkodás révén aligha lehet nyelvet tanulni (hacsak nem hosszú idő alatt). Más a tanulmányút, és más a turistaút. Az utóbbi is olajozza, finomítja beszélőképességünket, de kifejezései a konyhanyelv körét nem lépik túl. Sokat adhat viszont a levelezés hasonló szakmájú emberekkel, akikkel a baráti látogatás során nemcsak a táj szépségeiről esik majd szó, hanem sor kerülhet az elmélyült eszmecserére is. Szinte hihetetlen, hogy az audiovizuális módszerek korában még sokan tanítanak hagyományos módon. Nyelvtan, szavak magolása, fordítás. Kellenek ezek is elkerülhetetlenül, de csak magasabb fokon. Az anyar.yelv grammatikáját is csak akkor tanuljuk meg, amikor már régesrég beszélünk. Akibe belerögződnek a régi módszerek, annál a nyelvtan éppen gátja lehet a beszédnek, s gyakran megreked a gyönge középfokon, esetleg csak az idegen nyelvű olvasás szintjén. Mert amikor meg akarna szólalni, azon kezd töprengeni, hogyan is építse fel mondatát. (Melyik viszonyszó milyen vonzattal jár, milyen múltat használjon, van-e előidejű- ség a mondatban stb.) Mire kiókumlálja, mit, hogyan mondjon, a beszélgetőpartner gondolata már rég mesz- sze jár. Lassúsága miatt azután már alig mer megszólalni, legfeljebb kérdez és bólogat. Beszélgetés közben nem szabad szabályokon meditálni. Akkor már a fül dolga a döntés, mi hangzik jól, mi nem. Kockáztatva a tévedést, a hibát is. Üsző csak abból lesz, aki vízbe mer ugrani. a világ szűkül, a szállítóeszközök technikájának fejlődése közel hozza a távollakókat. Utazunk, világot látunk, kereskedünk, vendégeket fogadunk, s közben rájövünk, hogy nincs olyan szakma, amelynek művelője ne szorulna rá a mások eredményeire. De kíváncsiak vagyunk a mások érzelmeire, vágyaira, örömeire, bánatára, gondolatára is, tehát az irodalomra. Miért tanulunk nyelvet? Mert anélkül ablaktalan szobában élnénk. Idegenül a világban, amely pedig nyelvtudással ismerőssé válna. Bozóky Éva
