Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
NÉPÚJSÁG 1983. október 9-, vasárnap iő Közösség és jókedv 11 nagyszénás! Május 1. szocialista brigád (Fotó: Szigeti Mihály) fl tudatos községpolitika eredménye Nemrég a szeghalmi Nagyközségi Tanács ülésén külön napirendi pontkét tárgyalták az ipari munkásság szociális helyzetét, élet- és munkakörülményeit, valamint a községpoiitikai tevékenységet, s ezen belül a tanácsi és nem tanácsi szervek közötti együttműködést. Holott — s ez ki is derült az ülésen — e két dolog nagyon is összefügg. „Brigádunkat a patronált osztály is köszöntötte. Kedves kis műsort adtak a kultúrtermükben, és a 30 gyermek virággal kedveskedett. Megvendégeltük őket, és mindnyájan csokoládéval távoztak. A tanár nénit pedig a brigád férfiai köszöntötték virággal.” Ez a nőnapi bejegyzés csak , egy a sok hasonló közül a Szőrme- és Kézműipari Vállalat nagyszénási telepén dolgozó Május 1. brigád naplójából. De jellemző. Elsöosztályos koruk óta tart a kapcsolatunk és most járnak harmadikba a gyerekek — mondja Tóthné Benczúr Klára bérelszámoló, a brigád vezetője —, érthető, hogy nagyon megszerettük egymást. Ha valakit közülünk az utcán vagy a boltban meglát egy gyerek, odaszalad. s ha többre nincs idő. pár szóra mindig megállunk. Leginkább erre: mikor lesz megint valami? Ezt a brigádot a nem termelők alakították, tagjai az irodisták, a raktári dolgozók. a technológus, a portás, a takarítónők. Mindenki munkája olyan, amiben nehéz lenne versenyezni. viszont el kell végezni rendesen. egy párat határidőre Kicsit hasonlít a háziasszonyéra: akkor venni észre. ha hiányzik vagy rosszul csinálják. Jól végezni kötelesség — benne van a bérben — és meg is teszik a magukét mindnyájan kifogástalanul. De akkor mi teszi szocialistává a brigádot és olyanná, hogy tavaly úgy lettek ezüstkoszorúsok, hogy két kategóriával kerültek egyszerre feljebb? A napló, mely a vállalások csitését rögzíti, ezt is jól mulatja. Tavaly személyenként 28 óra társadalmi munkát végezlek a faluban és Együtt a brigád a vállalatnál. Az. idén sem igen lesz kevesebb. Ott voltak az új iskolában átadás előtt, takarítani, ablakot pucolni, ki délelőtt, ki délután, napokig, munka után. A vállalatnál parkosítottak, majd kifestették a raktárt, a portát és az összes szociális helyiséget. Ha olcsón számoljuk is. a festéssel legalább 4 ezer forintot megtakarítottak. Télidőben a szabad pártnapokat és TIT-előadásokat látogatják: bejártak a művelődési központba, a könyvtárba. Hat színházi előadásra van bérletük, de külön is vettek jegyeket. Egy-egy darabot 4—fi brigádtag nézett meg. ugyanennyien a tárlatokat. de volt olyan kiállítás. amelyet az egész brigád látott. Az új közművelődési formába is bekapcsolódtak, a versenyzés nélküli önképzést vállalták. Politikából pedig azt. hogy rendszeresen olvassák a Nép- szabadságot, Népújságot. Magyarországot, vagyis folyamatosan ismerkednek a bel- és külpolitikai helyzettel. A kulturális részből a kertművelést, a táplálkozási tudnivalókat és a konyha- művészetet választották. És persze az irodalmat. Négy könyvet olvasnak el: Szabó Magdától a Régimódi történetet, Solohov Emberi sorsát, Kosztolányitól az Édes Annát, és a Vörös és feketét Stendhaltól. A névsor imponáló és önmagáért beszél. — Talán a legfontosabb mégis az. hogy jó kis közösség ez a mienk, összeszokott, jó kedvű, vidám társaság — jegyzi meg a brigádvezető. — Szeretünk együtt lenni társadalmi munkában. Most színházban, közös vacsorán, is emlegetjük a festést, meg a legutóbbi szalonnasütést, meg a gyerekekkel a játékot itt. az udvaron, amikor mi is szinte gyerekké váltunk. Szeretnek is hozzánk jönni ünnepre, vagy anélkül is. Már üzemlátogatáson is voltak. és érdekelte őket a látnivaló. Ha nagyobbak lesznek. szakkört szervezünk, ahol a hulladékokból kis dísztárgyakat csinálhatnak. Addig azonban ők készítik a kicsiknek textilből, bőrből a könyvjelzőket és az apró tarisznyákat. Vass Márta A súlyos elhelyezkedési gondokkal küszködő — Szeghalmon és környékén élő — lakosság számára sorsfordulót jelentett a megyei párt- és tanácsi vezetés döntése, amelyet a Sárrét Békés megyei részének iparosításáról hoztak a hatvanas évek második felében. Hiszen ezen a tájon az emberek többsége a mezőgazdaságban dolgozott, s az ipari foglalkoztatásnak semmiféle hagyományai nem voltak. A keresőképes lakosság 80 százaléka akkor még szakképzetlen volt. A III. ötéves terv végén. 1968— 69-ben, a tervszerű ipartelepítés hatására alaposan megváltozott a település gazdasági szerkezete. A központi szerepörrel felruházott Szeghalom — melynek vonzáskörzetébe immár 12 település tartozik —. az ipartelepítéssel járó gondokkal, s a szerepköréből adódó magasabb igényekkel egyszerre kellett megküzdjön. Ez csak úgy valósulhatott meg eredményesen, hogy a település irányítói mindig az egyetemes lakossági érdekeket szem előtt tartva, az igényekhez szakmailag felnőve, következetesen végezték munkájukat. Hamar felismerve azt az igazságot is, hogy a községpolitikai terveket csak — tanácsi zsargonnal élve —, a nem tanácsi szervekkel szorosan együttműködve, a lakosság támogatását megnyerve lehet megvalósítani. Ehhez pedig a különböző gazdasági egységek, szervek, s a lakosság kölcsönös érdekeit kellett megkeresni, kialakítani azt a szemléletet, amelynek középpontjában a lakossági érdek áll, és nem az elkülönült, esetleg vállalati, vagy tanácsi érdek. Szeghalmon tehát megindult az iparosítás. Előszói’ 1969- ben, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat fehérneműtelepe kezdte meg működését. 1974-ben a paplangyár. majd 1975-ben a Csepel Autógyár. 1978-tól pedig a harisnya- gyár. Ezekben az új ipari üzemekben, s a 15 gazdaság közreműködésével. 1969- ben alapított Sárréti Tej Közös Vállalattal, valamint az építőipari üzemekkel együtt Szeghalmon — az időközben végrehajtott fejlesztésekkel együtt — 3 ezer ipari munkást foglalkoztatnak a városiasodó nagyközségben. ami a keresőképes lakosság 44 százalékát teszi ki. A tanácsülés számot adott arról, hogy ezek az ipari üzemek az eltelt több mint egy évtized alatt megszilárdultak, s több mint' egymil- liárd forint termelési értéket állítanak elő. amely messze meghaladja a két mezőgazdasági nagyüzem éves árbevételét. Azt nem kell ecsetelni, milyen sokat jelent ez a településfejlesztésre fordítható összegek szempontjából. Ugyanakkor újfajta igények kielégítésének forrásává is vált. amelyhez a tanácsnak kellett megfelelő partnernek bizonyulni. A tanácsülésen erről a következőképpen fogalmaztak: ..A tanács és szervei mellett felsorakoztak a vállalatok és üzemek. A tanáccsal összehangolt vállalati fejlesztési politikát valósítottak meg, s ezek a fejlesztések szorosan illeszkedtek a községpolitikához. Ezeket a fejlesztéseket viszont a tanács is minden eszközzel támogatta. ugyanígy a vállalatok teherbíró képességeik arányában vettek részt a lakásépítési program, a bölcsődék és óvodák, az iskolai tantermek, az ifjúsági létesítmények létrehozásában, esetleg közös üzemeltetésében. A szocialista brigádok pedig elsők között voltak a közösségi feladatok megoldásában," A tanácsülésen különösen az idősebbek álltak fel, hogy elmondják, milyen hatalmas jelentőséggel bír a nagyközség és környéke számára az ipartelepítés, s annak eredményei. Szinte vég nélkül sorolták a változásokat, amelyek nemcsak a település arculatán, de az emberek gondolkodásában is végbement. A fiatal tanácstagok kicsit unták is az időnként patetikusnak tűnő hozzászólásokat. hiszen mindez számukra már természetes. Szeghalom, s ezt nem is tagadta a tanácsi vezetés, nagy lehetőséget kapott a megyei vezetéstől a fejlődésre. De arról már hallgattak, hogy ezzel a lehetőséggel jól is* sáfárkodtak. S elsősorban azért, mert megtalálták a gondok megoldásának közös, egységes megvalósításon alapuló formáját. A jövő pedig újabb feladatokat állít a helyi vezetés elé. Meg kell oldani a község és környéke iparának munkaerő-utánpótlását biztosító szakmunkásképzést. javítani a lakásellátást, és részt vállalni az ipar intenzív fejlesztéséből reájuk háruló feladatokban Tudják, hogy a lakóközösség érdeke azt kívánja, hogy hasonló intenzitással folytassák az egész település érdekeit, és a község határain is túlmenő érdekeket magába foglaló községpolitikai célok megvalósítását. Feltehető, hogy éppen ezek megvalósítása érdekében tárták a bevezetőben is említett napirendi pontokat a tanácstagok elé. Üjra kérve rajtuk keresztül a lakosság hozzájárulását, segítségét. No meg. mint népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervnek, kötelessége is figyelemmel kísérni a termelő üzemek dolgozóinak munkakörülményeit. szociális ellátását, s a dolgozókról gondoskodás minőségét. Az új utak keresésének. a fejlődésnek ez elengedhetetlen feltétele. A tanácsülésen elhangzott hozzászólások bizonyították: van még mit tenni. De azt is. hogy az eredményekről, a sikerekről is fontos időnként beszámolni. Hogy az ifjúság is lássa, kemény munka, áldozatok nélkül lehetetlen a fejlődés. S hogy amit maguk körül látnak, az nem is annyira magától értetődő és természetes dolog. B. Sajti Emese Tőlünk vette át a világ II Magyar Posta a nemzetközi hálózatban XVII. szazaüi delizsánsz Budapesten, a Postamúzeum előtt (MTI-fOtó Ma ne bosszankodjunk azon, hogy a várva várt levél nem érkezett meg, hogy harmadszorra is mellékapcsolt a telefonunk. A postások ünnepe van ma, ünnepelnek a postások szerte a világban: október 9-e, postai világnap! 1874. október 9-én Bernben huszonkét ország alapította meg az Általános Postaegyesületet. Négy évvel később e nevet Egyetemes Postaegyesületre változtatták. A huszonkét alapító ország közt Magyarország is szerepelt. Már akkor tekintélye, rangja van a Magyar Postának, s azóta is egyik legaktívabb tagja az UPU-nak (ez a neve a nemzetközi postaegyesületnek). A berni alapító okiraton ott olvashatjuk Ger- vay Mihály nevét, az 1871 - ben alakult Országos Posta- főigazgatóság első posta-főigazgatójáét, aki úttörő szerepet vállalt a nemzetközi postaszolgálat megteremtésében és fejlesztésében. Csonka forgatta meg a kurblit Postánk már akkor több évszázados múltra tekintett vissza. Első levélpostai emlékeink a XVI. századból valók. Igaz, akkor még lovas futár vitte az írott üzenetet, majd később az egyes forgalmas főútvonalakon rendszeres kocsijáratok közlekedtek. lóváltó állomásokkal. Az első Ónálló magyar postaszervezet a Rákóczi szabadságharcban született. A felkelés leverése után hosszú ideig csak osztrák polgár vezethetett magyar postahivatalt. A negyvennyolcas szabadságharc idején ismét megalakult az önálló magyar postaszolgálat. De a bukás után a Habsburgok mindent felszámoltak, sőt az úgymond hűtlen magyar postásokat haditörvényszék elé állították. Postánk sosem maradt le (még ha mostanában néha kicsit" késik is) a fejlődésben, sőt sokszor volt első, kezdeményező. Száztizennégy éve a világon az első postalevelezőlapot nálunk hozták forgalomba. Kétféle magyar postai lapot őriznek a múzeumok: az egyik német szöveggel és magyar címerrel, a másik Levelezési 1 a p felirattal készült. A cél az volt, hogy a lakosság olcsón tudjon rövid üzeneteket küldeni az ország bármely részébe. A levelezőlapokat a világ tőlünk vette át. rövid idő alatt mindenütt elterjedt. Az első magyar postaautó hetvennyolc évvel ezelőtt a Múzeum kőrútról indult el. Keménykalapos komoly férfiak állták körül a nyitott automobilt (a Városligetben, a Közlekedési Múzeumban láthatjuk az eredetijét), köztük Csonka János, a Műegyetem gépészmérnöki kara tanműhelyének vezetője. a kocsi készítője. Ekkor indították el az első postaautót, hogy a próbautat megtegye. A volán mellett Haltenber- ger Samu postamérnök ült, Csonka forgatta meg a kurblit, majd a vezető mellé pattant, s a kocsi — a népes nézők kalaplengetése közben — elindult hosszú útjára. Kétezer kilométert megtéve a posta 1905. június 14-én átvette és 1906. január 15-én forgalomba állította. Ausztria és Svájc jóval később állította postaszolgálatba a gépkocsit. Kié a levéldíj? De térjünk vissza Bernhez. a nemzetközi egyesület alapító kongresszusához. — Mik voltak a legfontosabb kérdések az első kongresszuson? — kérdezem dr. Oláh Lászlótól, a Posta-vezérigazgatóság nemzetközi osztályának vezetőjétől. — Elsősorban a levelek kicserélését volt hivatva szabályozni. s emellett, természetesen a díjakat határozták meg. Mert mi volt addig? A díjat a feladó mindig az átmenő országok díjszabása szerint külön-külön rótta le. Ez igen kpmplikált volt. Egységes elveket dolgoztak hát ki. Az alapja az volt. hogy ahol felveszik a levelet, az a hivatal, illetve ország a díjat megtarthatja magának. — így az az ország jár jól. ahonnét több levelet adnak fel. . . — Az utóbbi öt—tíz évig ez az elv érvényesült, s valóban manapság vannak is e körül problémák. Az egyenlőtlenségek miatt mindig több postai anyag megy egy iparilag fejlett országból egy fejletlenbe, mint vissza. Azok az országok pedig, amelyeknek több postaanyagot kell kézbesíteni (nagyobb személyzet kell ehhez, technikai berendezések, utak stb.). nagyobb terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt javasolták, hogy ha az eltérés jelentős, akkor a többletmunkáért legyen joga kü- löndíjat kérni a küldő országtól. Szolgáltató intézmény — Magyarország eddig minden kongresszuson részt vett. A mostanira is több javaslatot tettünk egy új arculatú posta kialakulásának érdekében — mondja az osztályvezető. — És az új arculat ne csgk a fejlettebb technika megvalósítását je— Bajkor József felvétele — KS) lentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az embert szolgáló intézménnyé váljék, s ne hatósággá. Annál is inkább, mert ez a törekvés nem új. már a nemzetközi egyesület alapító okmányában is így szerepel: ..Az egyesületnek az a célja, hogy biztosítsa a postaszolgálat megszervezését és tökéletesítését. s ezen a téren elősegítse a nemzetközi együttműködés fejlődését. Kőbányai György
