Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
1983. október 29., szombat NAGYVILÁG Véres vasárnap Bejrútban Vasárnap reggel, helyi idő szerint 6 óra 20 perckor egy vörösre festett teherautó rohant a bejrúti nemzetközi repülőtéren levő ötemeletes épület felé, amely a tengerészgyalogosok egyik parancsnoki központjául és szálláshelyéül szolgált. Az őrülten robogó autó áttört két ellenőrző poszton, megkerült egy harmadikat, és berohant az épület előterébe. Az egyik őr öt lövést adott le az autóra — de nem tudta megakadályozni, ami bekövetkezett: becslések szerint egy tonna TNT robbant fel a következő pillanatban, az épület méternyi vastag tartóoszlopai gyufaszálként roppantak össze, és a házból nem maradt más, csak egy emelet magas romhalmaz. Az épületben mintegy 200 ember tartózkodott. Eddig 146 halottat találtak, közel ötvenen megsebesültek. Néhány szerencsés tengerészgyalogosnak kimenője volt... Három perccel később és két kilométerrel odébb egy másik teherautó sok száz kiló robbanóanyaggal megrakva áthatolt a francia ejtőernyősök által lakott ki- lencemeletes épület ellenőrző kordonán, behatolt a föld alatti garázsba, és ott robbant fel: legkevesebb 31 francia ejtőernyős meghalt, több tucatnyi a sebesültek száma, és mintegy 50 katonát „eltűntnek’' nyilvánítottak . . . A libanoni tömegtájékoztatási eszközök először szinte egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy a merénylet célja: meghiúsítani a nemzeti megbékélési tárgyalásokat, amelyek november elején kezdődnének Genfben. Ezeket a tárgyalásokat eredetileg csütörtökön tartották volna meg — a bejrúti repülőtéren. Egy eddig ismeretlen szervezet — névtelen telefonhívás által — közölte, hogy a merényletet a szervezethez tartozó két- fiatalember hajtotta végre: mindketten „életüket áldozták”. Ez az állítólagos szervezet: a „Szabad Iszlám Forradalmi Moz- aalma”. A hétvégi pihenőjéről Washingtonban visszatért Reagan elnök részt vett a nemzetbiztonsági tanács ülésén, és megtorlást helyezett kilátásba a merénylet ismeretlen kitervelői, végrehajtói ellen. Az Egyesült Államok, Franciaország — de a négyhatalmi erőben részt .vevő Olaszország és Nagy-Britan- nia is — leszögezte, erőik maradnak Libanonban, „tel- -jesítik kötelezettségüket”. A Fehér Ház . s'zóvivője azt húzta alá, hogy az amerikai politika Libanonnal kap- csolatbaan nem változott. Hétfőn hajnalban még folyt a mentés a két hatalmas, füstölgő romhalmazon. A közel kétszáz, többségükben tizen- és huszonéves amerikai és francia katona haláláért a két ország vezetőinek Washingtonban és Párizsban kell számot adniuk. A személyes tragédiák nem odázhatják el a választ, elsősorban a „kötelezettségről”. Sam Nunn demokrata párti szenátor, a szenátus egyik elismert katonai szakértője a merénylet után kijelentette: az elnöknek elsősorban világosan ki kell mondania, hogy végül is mit szándékozik elérni az amerikai katonai jelenléttel Libanonban? A Reuter hírügynökség is feltett egy kérdést, amelyre az amerikai kormányzatnak válaszolnia kell: „Pontosan milyen stratégiai érdekei fűződnek az Egyesült Államoknak Libanonhoz, éhhez a belső viszállyal küszködő országhoz, amelyik se közeli szomszédja — mint Kö- zép-Amerika —, se jelentős olajtermelő — mint Szaúd- Arábia —, és nem is a regionális stabilitás egyik meghatározó hatalma — mint Izrael?”. Washingtonban a libanoni politika „változatlanságáról” beszélnek, de máris akadnak olyanok, akik az amerikai alternatívát így fogalmazzák meg: vagy kivonulni — vagy „bevonulni". Ezek közé tartozik például Henry Kissinger is . . . Fodor György Bolgár látványosság Ledenika cseppkőbarlang A Balkán-hegység északbulgáriai részén napjainkig több mint 300 barlangot tártak fel. Közülük a Ledenika barlang a legismertebb, amelynek érdekes kőformái egyre több látogatót vonzanak. Belső utak kiépítésével, a villany bevezetésével két évtizede tették láfogatható- vá a széles közönség számára, s ma már évente 100 ezernél is több bolgár és külföldi turista keresi fel. Télen és tavasszal különösen szép látványt nyújt a cseppkőbarlang. Ekkor a víz jég formájában, furcsa alakzatokat ölt. A föld alatti szépség birodalmába kerülve az ember a sziklaképződmények gazdagságának rabjává válik. A reflektorok fénynyalábjai, a cseppköveken megtörve, a színek és formák páratlan árnyalatait teszik láthatóvá. Gyönyörű kép tarul elénk a 60 méter hosszú, 45 méter széles és 23 méter magas nagy teremben, -ahol a kitűnő akusztikát kihasználva évente többször is rendeznek szimfonikus zenekari és énekkari hangversenyt. Az országos jelentőségű idegenforgalmi nevezetességnek nyilvánított Ledenika cseppkőbarlang könnyen megközelíthető. Vranca megye lakosai, társadalmi munkában, a barlang közvetlen közelében korszerű háromemeletes turistaházat építettek, étteremmel, sportpályákkal. A kirándulók nyugodt és kellemes körülmények között tölthetik el itt hétvégi pihenőnapjaikat. Magyar napok Nyugat-Berlinben Hadik András generális vakmerő portyája óta aligha volt példa itt ekkora magyar invázióra. Több mint kétszáz esztendeje a magyar huszárok kardjukkal vágtak utat maguknak a városba, ma más. kifinomultabb fegyverekkel igyekeznek hódítani. Az ostromállapot akkor köszöntött be, amikor múlt pénteken a budapesti Buda Penta Hotel rohamosztaga rajtaütött a nyugat-berlini Penta Szállón: magyar szakács vette át a parancsnokságot a konyhán, a híres Globetrotter étteremben magyar pincérek sürögnek-fo- rognak, és Lakatos Sándor cigányzenekara tüzes muzsikával hódítja meg estéről estére a nyugat-berliniek szívét. A budapesti Buda Penta Hotel az idén másodszor rendez magyar napokat a testvérszállóban. A tavalyi bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy az idén már napokra előre minden asztalt lefoglalnak a nyugat-berlini „hungarológusok”. Szombaton például a nyugat-berlini - üzletemberek egyesülete üti itt fel tanyáját. A rajtaütés kétségtelenül nem lett volna ennyire sikeres az „ötödik hadoszlop" nélkül. A nyugat-berlini Penta Hotel vezérigazgatója, Jürgen Rachfahl már évtizedek óta lelkes híve a magyar konyhának. Egykor az Ambassador Szálló igazgatójaként szervezett évről évre magyar heteket, ma pedig — sokkal nagyobb méretekben hihetetlen energiával,— buzgólkodik azon, hogy a Penta Szálló legyen a magyar főhadiszállás. Titkos álma egy állandóan működő magyar étterem megnyitása. Egyik vendége kedvéért még a nyáron egyetlen napra magyar cigányzenekart hozatott Budapestről — Baranyi Kálmán együttesét. Segítségével vált lehetővé, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a nyugat-berlini Penta Szálló és a Buda Penta Hotel között. Az „összeesküvés" jegyében számos magyar vendéglátóipari szakember kapott itt kiképzést, és a nyugat-berlini szálló munkatársai is sűrűn megfordulnak Budapesten. A másik „ütközet” színhelye a nyugat-berlini magyar kolónia hagyományos őszi bálja volt. A városban működik a legrégibb magyar egyesület: a múlt század első felében, még a magyar szabadságharc előtt alakult. A rendezvényen — amelyen több százan jelentek meg — a Galambos tánczenekar gondoskodott jó hangulatról, G. Nagy Gabriella pedig magyar népdalokat adott, elő. Nagy sikert aratott a „Piroska Néptánc Együttes': tűzrőlpattant menyecskék és deli szál legények (köztük néhányan helybeli németek) ropták a csárdást. Elgyönyörködtető volt a táncosok kalocsai népviselete, amelyet a Magyarok Világszövetsége adományozott az egyesületnek. Sajnos, nem született mindenhol magyar győzelem. Szombaton és vasárnap szálltak vízbe a Budapesti Vasas egyesület vízilabdázói a Bajnokcsapatok Európa Kupájáért vívott negyeddöntőben. A török és az olasz bajnokcsapat legyőzése után a magyar fiúk a Spandau 04 együttesével kerültek szembe. Bár a továbbjutáshoz a döntetlen is elég lett volna, az irányított szerencse nem a mieinknek kedvezett. A Spandau 04 14:ll-re győzött, mert — mint a nyugat-berlini Die Wahrheit hétfői száma írja — a spandauiak „igen elégedettek lehettek a belga és a spanyol bíró nagyvonalúságával”. A küzdelem folytatódik: a Karstadt-konszern áruházaiban kedden nyílt magyar hét. Zamatos borok, finom ételek, csemegék és konzervek garmadájával készül a magyar élelmiszeripar a nyugat-berlini gyomrok meghódítására. Bochkor Jenő Argentin választások Esélyek és félelmek A fő vetélytárs: Raul Alfonsín, a Polgári Radikális Unió vezetője Hét és fél évi katonai kormányzat után, október 30-án ismét urnákhoz járulhatnak a szavazópolgárok Argentínában. Épp egy évtizeddel ezelőtt, 1973-ban tartottak utoljára parlamenti választásokat Latin-Amerika második legnagyobb államában. Ám az utolsó polgári kormányzat nem bizonyult hosszú életűnek: az elhunyt férje, a legendás hírű Perón örökébe lépett Isabel asz- szony gyenge kezű kabinetjét 1976 márciusában pucs- csal távolították el a hatalomból. Az azóta eltelt években jó néhány tábornokelnök váltotta egymást a Buenos Aires-i Rózsaszínű palotában, a személycserék azonban mégsem hoztak megoldást a 28 milliós ország problémáira. A katonák kudarca A megfigyelők egybehangzó értékelése szerint Argentína az elmúlt időben történelmének talán legsúlyosabb válságát éli át. Alig egy év alatt három ízben hirdettek a szakszervezetek általános sztrájkot, pedig jellemző módon, működésük voltaképp még ma is til9s lenne. A szervezett dolgozók fő követelése, hogy fizetésük tartson lépést a dicstelen világrekordot jelentő inflációval, amely meghaladja az évi 300 százalékot! De idézhetünk más adatokat is: a munkanélküliség 15 százalékos, az ország külföldi adóssága 40 milliárd dollár körül jár. A katonák abszolút szabad kereskedelemre alapozott gazdaságpolitikája tehát katasztrofális eredményeket hozott, óhatatlanul alapul szolgálva a politikai feszültség fokozódásához. Az ellenzék térnyerését a fegyveres erők a tavalyi íalklandi kalanddal sem tudták megállítani. Az átmeneti „felhőtlen nemzeti egység” gyorsan szétfoszlott, a Londontól elszenvedett megalázó vereség pedig tovább dagasztotta az elégedetlenséget. Megrendült a kudarc nyomán a junta amúgy is törékeny egysége, egyre erősödött viszont a demokráciát sürgető rétegek hangja. A hadsereg vezetői — akik elvileg kezdettől a polgári kormányzat visszaállítását ígérték — be kellett hogy lássák: a növekvő nyugtalanság, a fenyegető gazdasági csőd körülményei közt nincs más kiütjük, mint a választások kiírása. Az eltűntek ügye A legális tevékenység lehetőségét visszanyert politikai pártok a legsürgősebb lépésekben általában egyetértenek. A rendkívüli állapot megszüntetése, a szabadságjogok és a polgári kormányzat intézményrendszerének helyreállítása ma már valóban össztársadalmi igény. A falklandi fiaskó okozóinak felelősségre vonása már némileg nyitottabb Isabel Perón — az elterjedt vélekedés szerint a Juszti- cialista Párt győzelme esetén hazatér Spanyolországból 'kérdés. S még ennél is nagyobb vihart kavar az úgynevezett „eltűntek” ügye. Azokról az emberekről van szó, akik az 1976-os pucs óta a hadsereg „rendcsinálásának” estek áldozatul. Az elhurcoltak, megkínzottak vagy kivégzettek családtagjai, a híres Május téri asz- szonyok éveken át minden csütörtökön szenvedélyes tüntetésen követelik az elnöki palota előtt rokonaik, ismerőseik sorsának tisztázását. Nos, a katonai kormányzat idén tavasszal kiadott jelentése egyszerűen halottnak nyilvánította az „eltűntek” 10—30 ezer közöttire becsült seregét. Majd ősszel egyfajta „önamnesztia” javaslatot emeltek törvényerőre, amely kimondja: az elmúlt hét esztendő politikai, gazdasági és katonai vétkeiért egy leendő polgári vezetés senkit sem vonhat utólag felelősségre. Az intézkedést a közvélemény érthetően felháborodással fogadta, s még az egyház képviselői is elutasították. A választási győzelemért csatázó két legnagyobb párt, a peronista Juszticialista Párt és a Polgári Radikális Unió pedig egyaránt kilátásba helyezte, hogy eltörli a voltaképp önmaguknak megbocsátó katonák által kreált törvényt. 90 napos átmenet A szakértők a két párt közül inkább a peronisták sikerét jósolják. Hagyományosan mellettük állnak a szakszervezetek, és őket segíti a spanyolországi száműzetésbe küldött hajdani elnökasszony, Isabel napjainkra nagyjából visszanyert tekintélye. Némi hátrányt jelentett viszont, hogy csak hosszas viták után tudtak megegyezni a párt elnökjelöltjének személyéről. Végül a szenátus volt vezetője, ítalo Lúder jogász mellett döntöttek. Az ő támogatására szólította fel híveit a hat baloldali pártból szeptemberben alakult Colina- szövetség, amelyben a kommunista párt is részt vesz. A fő vetélytárs a radikálisok jelöltje, Raúl Alfonsín, aki elsősorban a konzervatívabb gondolkodású középrétegekre számít. Az esélyeket latolgató sajtójelentések ugyanakkor felidézik a félelem érzését is, emlékeztetve rá, hogy a polgári kormányzat csak egy 90 napos „átmeneti időszak” után, 1984. január 30-án léphet hivatalba. Nem ritka az a találgatás, hogy ameny- nyiben a voksolásból győztesen kikerülő párt programja esetleg elfogadhatatlannak bizonyul a hadsereg felső vezetése számára, akkor a hatalom sima átadásának lehetősége végül mégis meghiúsul. Elekes Éva ítalo Lúder, a perónistúk clnökjelöltjc felemelt karral köszönti híveit az egyik kampánygyűlésen.
