Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

1983. október 27., csütörtök UNiWkfAti Központi vasutas könyvtár Mezögyáni régészpalánták A vasutas szakszervezeti könyvtárak kölcsönzőinek száma egy év alatt több mint háromezerrel fogyatkozott meg. A szakszervezet meg­vizsgálta az okokat, és úgy határozott: egyéb intézkedé­sek mellett központi könyv­tárat hoz létre az olvasók visszahódítására, a színvona­lasabb könyvszolgálati mun­ka megteremtésére. Az országban jelenleg 41 könyvtárat tart fenn a vas­út, ezenkívül 220 helyen úgy­nevezett letéti könyvtárak állnak a vasutasok rendelke­zésére. A könyvtárosok több­ségükben igyekeznek ébren tartani az olvasók érdeklő­dését : vetélkedőket, olvasó­pályázatokat hirdetnek, rend­hagyó irodalomórákat tarta­nak, bekapcsolódnak az or­szágos akciókba. Ám erőfe­szítéseik ellenére csökken az olvasók száma, ami a szak- szervezeti elemzés szerint részben a könyvtárak mai ál­lapotával magyarázható, a szűkös anyagi lehetőségek mi­att ugyanis jó részük nem fe­lel meg a követelmények­nek. Nagy a zsúfoltság, ke­vés könyvtárban lehet hely­ben is olvasni. Nem megfe­lelő a selejtezés, sok az el­avult könyv. Gondot okoz az is, hogy — főként a kisebb könyvtárakban — kevesen rendelkeznek megfelelő kép­zettséggel. A szakszervezet arra törek­szik, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat ne forgá­csolják szét, az olvasók több­ségét vonzó nagyobb könyv­tárak fejlesztésére koncent­rálják. Képzéssel, tovább­képzéssel javítják a könyv­tárosi munka színvonalát. A szakszervezet központi könyvtára látja majd el a vasutas könyvtárhálózat módszertani irányítását. Gaz­dasági szempontból is indo­kolt a központi könyvtár lét­rehozása, így válik lehetővé, hogy a drága, illetve ritkáb­ban keresett könyvek be­szerzésétől mentesüljenek a többi könyvtárak. — Ott játszottunk, ahol a csatornákat építették. — Egyszer, ahogy néze­lődtünk, láttuk, furcsa cse­répdarabok fordultak ki a földből. Így kezdi élményeit a két 12 éves régészpalánta, Vári Tibor és Szabó Antal, a me- zőgyáni általános iskola ta­nulói. Amit a véletlen fel­kínált, azzal ők élni is tud­tak. Gyermeki lelkesedésük kitartó, pontos, korukat, fel- készültségüket meghaladó munkával párosult, és nap mint nap új értékeket hoz­tak felszínre, eleinte szak­képzett felügyelet nélkül. Szóltam Kakas Bandi bá­csinak, mert tudtam, hogy egyik rokona a múzeumban dolgozik. — De nem bírtunk otthon maradni. Mindennap ki kel­lett, hogy menjünk keres­gélni. Mire kijöttek Békés­csabáról, a múzeumból, már sok mindent találtunk. — Kalapáccsal, vésővel ki­csi darabokat bontottunk ki a földből. Ha találtunk va­lamit, azt söprűvel meg' ecsettel tisztítottuk meg. — Honnan tudtátok., hogy így kell? — A könyvtárban keres­tem idevágó olvasmányo­kat. Az Ádám nyomában meg a Vértesszöllőstől Pusz- tavacsig című könyveket ol­vasgattam. Később a régészbrigád hat főre gyarapodott. A má­sodikos Nagy István Zoltán látva a két fiú ténykedését nemcsak beszállt a munká­ba, hanem segítséget is ho­zott három ugyancsak 12— 13 éves lány, Vocska Enikő, Veres Anikó és Veres Vero­nika személyében. — S mit szóltak azok, akik csak nézték munkáto­kat? — A felnőttek azt gon­dolták, ez csak játék. — Mikor a kutyacsontvá­zat találtuk, egyikük azt ál­lította, ő ásta el tavaly. — Meg hogy azok a cse­repek is az ő eldobott tár­gyaik maradványai. „Mi dobtuk el régebben” — mondták. — Egyszer anyu elnézett felénk. Látta, egy kis cson­tot kapirgálunk. Azt mond­ta: ,,Á, ez még semmi”. Más­nap megint arra volt dolga. Akkor már egy egész csont­vázat láthatott. Mondta is: „Ez már valami”. — Néhányan bizony gú­nyoltak, meg kinevettek bennünket. — „Na, nagy régészek, ta­láltatok-e valamit?.. . Nincs jobb dolgotok?” — ilyene­ket kérdezgettek. — Mégis, mi volt ennek a szokatlan vakációnak a legnagyobb élménye? (Jó darabig nincs szüksé­gem új kérdésre. Egymás szavába vágva sorolják él­ményeiket.) — Minden tárgy, ami elő­bukkant. — A pattintott kövek. Mint az üveg, olyanok vol­tak. Egyet sajnos, el is dob­tunk, mert azt hittük, az. — A kifúrt csontdarabok. — Találtunk egy ekkora edényt, azon voltak betűk is, vagy valami jelek. Vajon mit jelenthet? — Jó volt találgatni, hogy az a kis szilánk, amit kiás­tunk, minek lehetett a ré­sze. — És hogy ezeket a tár­gyakat hogyan használhat­ták. — Néha el is találtuk, mit, miképp használtak, mint a régészek magyará­zataiból kiderült. — Azt is érdekes .volt hallani tőlük, hogy néhány tárgy milyen messziről, ka­landosan került ide. — Sokszor jó lett volna folytatni a munkát, de hát minden este besötétedett. — Volt, hogy aludni is alig tudtunk, nem hagyott bennünket elpihenni, amit aznap találtunk. Meg új tárgyakat is álmodtunk. — Az volt a legrosszabb, ha valami miatt nem tud­tunk kimenni dolgozni. Az szörnyű volt... — S amikor elkezdődött az iskola? — A szüléink nem örül­tek, de mi gyorsan tanul­tunk, hogy minél több idő maradjon a régészkedésre. — Néha nem riadtatok fel alvás közben? A sok múlt­beli tárgy nem volt rátok félelmes hatással? Nevetve emlegetik fel gyenge pillanataikat. — Hááát... álmodtunk furcsákat is .. . — Egyszer váratlanul ránk sötétedett. Nem mesz- sze tőlünk egy sas ült a föl­dön. Még mozdulni is alig mertünk. Hazaosontunk. De aztán csak vissza kellett menni, mert a kiskocsi ott maradt az aznapi cserepek­kel. Valahogy visszamerész­kedtünk. A sas még min­dig ott ült. Szerencsére ész­revettük, hogy nem sas. csak földrög. — Egy alkalommal a ku­tyám ráfeküdt az egyik csontvázra. Megijedtem, mi lesz, ha elkezdi rágni? Egy kutyától csontot elvenni re­ménytelen. De megérezte, hogy ez már nem igazán fi­nom falat, szerencsére nem okozott benne kárt. Nyár óta mindannyiukban kicsírázott egy kissé a vágy: régészek szeretnének lenni. — Sokat kell tanulni — kezdem ki elhatározásukat —, meg elég rosszul fize­tik .. . — Kit érdekel az? — Az nem számít! — Egyelőre tanulunk, az­tán majd rpeglátjuk. 1 Mezőgyán határában hat­ezer évvel ezelőtti újkőkori település maradványait tár^ ták fel a nyáron, melynek legértékesebb leletei, a kü­lönlegesen díszített, festett edénytöredékek, az obszidi- án pengék, s az ebből a kul­túrából először előkerült — a régészszaknyelv meghatá­rozása szerint úgynevezett — zsugorított sír. A feltárás munkáit hat mezögyáni ál­talános iskolás tanuló segí­tette. Ez mindig tény ma­rad. Ungár Tamás Fotó: Kovács Erzsébet II százezredik példány elölt Még ebben az évben eléri a százezredik példányt, s ez­zel aranylemezzé válik a Himnuszt és a Szózatot tar­talmazó album, amelyet más­fél évvel ezelőtt jelentetett meg a Hazafias Népfront és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Kölcsey Ferenc és Vörös­marty Mihály műve koráb­ban miniatürizált könyv alak­ban is napvilágot látott, a kötetek a Himnuszt és a Szózatot 19, illetve 22 nyel­ven rögzítették. A kiadás he­tek alatt elfogyott. E kezde­ményezés folytatásaként ke­rült a boltokba a zenei vál­tozatokat megszólaltató hang­lemez. A felvételen felhang­zik a Himnusz és Erkel Fe­renc e költeményre írt mu­zsikája, valamint a Szó­zat prózai előadásban és Egressy Béni zenéjé­vel. Valamennyi felvétel újonnan, az album összeál­lításának alkalmából készült. A Himnuszt Bessenyei Fe­renc és Gábor Miklós tol­mácsolta, a Szózatot pedig Kállai Ferenc és Szabó Gyu­la. A zenei változatok elké­szítésében a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Ma­gyar Rádió és Televízió gyer­mekkara, valamint énekka­ra, továbbá a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesé­nek fúvószenekara és férfi­kara vett részt. A művek elő­adását Ferencsik János ve­zényelte. HANGSZÓRÓ Milyen távlatokat nyit az űrhajózás a Föld fejlődésében, az emberiség történetében? — dióhéjban így foglalható össze Bán László és Egyed László félórás riportjának lé­nyege, amely hétfőn este csigázhatta fel a hallgatók érdek­lődését a Petőfi rádióban. Az űrhajózási világkongresszus résztvevőihez intézett körkérdések bármelyikét akárki fel- tehette volna, aki kicsit is érdeklődik e fiatal, ám annál izgalmasabb tudomány iránt. A kérdések nem voltak szokat­lanok, a válaszok viszont néha megdöbbentettek, néha el­gondolkodtattak. Logikus például az, amit Marx György mondott: a földi bioszféra dinamikáját az űrből jobban meg lehet érteni, így választ kaphatunk arra is, hogy az iparosítás, a környe­zetszennyezés felborítja-e a földi egyensúlyt? Meglepő, hogy a tudomány hihetetlen mértékű fejlődése ellenére még mindig nem tudja senki biztosan, hogy valahonnan más bolygóról került-e ide az élet, vagy pedig kialakultak azok a rendkívül kedvező feltételek, amelyek elvezettek a földi élővilág mai fejlettségi fokára? Nem lehet mindennapi látvány, mondjuk 500 kilométerről nézni a Földet. Az űrhajózásnak szépségei mellett persze jócskán vannak nehézségei. Mindnyájan hallottunk már a kemény kiképzésről, ékért nehéz elképzelni, hogy a nők szervezete jobban elviseli például a súlytalanság állapotát, mint a férfiaké. Erről az élményről ki más tudna többet mondani, mint egy szovjet, illetve egy amerikai űrhajósnő? Bár mindketten szívesebben beszéltek feladatukról: hogyan állítottak elő az űrben nagy tisztaságú szerves anyagokat? Az elektroforézis beláthatatlan távlatokat nyitott a gyógy­szeriparban. Fület megütő gondolatokat vetett fel Gregus Pál biofizi­kus is. Nem elérhetetlen álom már olyan robotok előállí­tása, amelyek a világűrből jövő sugárzást használják fel energiaforrásként. A tudományos-fantasztikus irodalmi al­kotások. filmek gyakran játszódnak űrkolóniákban. A fej­lődésnek ezt a szinte már elfogadott távlatát a tudósok nem ítélik szükségesnek. Van, aki sokkal izgalmasabbnak tartja a mélytengeri kutatásokat, s a jövő településeit a tengerek mélyére képzeli. “ A körkérdések során felmerült az a sokat vitatott téma, hogy vajon léteznek-e a világűrben értelmes lények? Egy amerikai tudós állította, hogy a világűr tele van velük, csak még nem tudjuk fogni az üzeneteiket. Ám öt éven belül elkészül az a tízmillió csatornás vevőkészülék, amely veszi, egy hozzá kapcsolt' számítógép pedig kielemzi az űr­ből érkező jeleket. Hogy mit üzennek majd egy nálunk fej­lettebb civilizációból? — erre még a tudósok sem mernek tippelni. Én viszont állíthatom — feltehetőleg hallgatótár­saimmal együtt —, hogy izgalmas, pergőén szerkesztett, rö­vid időbe sok mondanivalót sűrítő riportműsort hallgattam. A Földön maradt és hétköznapi, de nem kevésbé lényeges kérdéseket feszegetett a Tudomány és gyakorlat főcím alatt futó műsor kedd este a Kossuth rádióban. Környezetünk színtere: a település — ilyen alcímben foglalta össze a lé­nyeget a szerkesztő-műsorvezető, Eke Károly. „A kényszer-helyzetek fantáziagazdagabbá teszik az em­bert” — jegyezte meg találóan a vitában részt vevő egyik szakember. Sajnos, ezt a gyakorlatban eddig nemigen ta­pasztalhattuk: kiáltóan fantáziátlan modern városrészeink többsége. Elhiszem, hogy a napjainkban annyira elterjedt paneles építkezés nem ad módot túl nagy változatosságra. Azt viszont nem értem, miért nem próbálkoznak más épít­kezési módokkal, hiszen a régi anyagok például világszer­te reneszánszukat élik. Ráadásul praktikusabbak, sőt sok­szor olcsóbbak a panelnél. Vagy hova tűntek például a téglablokkos lakások? De biztosan vannak más eljárások is, amelyek — épp ebben a műsorban hallottam — nem drágábbak a panelnél. Aztán itt van a várostervezés darázsfészke. Jól belenyúlt a műsor! A VATI olyan titkosan tervez, hogy helyenként még az illető város tanácselnöke sem- pillanthat bele a ter­vekbe. Vajon mire jó ez? Hogy mit eredményez, azt hall­hattuk: ennek a bizonyos alföldi városnak (nem nevezték meg) a lakói felháborodtak, mert az üdülőövezetet nem oda tervezték, ahová ők célszerűnek vélték. Ráadásul iga­zuk volt; a tervező nem járt a helyszínen, így nem is­merhette a város adottságait. Helyenként a lakosságot kérdőíveken faggatják, milyen­nek szeretnék városukat. Jó lenne, ha mindenütt bevált gyakorlattá válna ez. Talán a valamikor megszülető tele­pülésfejlesztési törvény egyik alapköve lesz majd, hogy a városokat az ott élőknek, és hosszú távra tervezzék! Mi­ként a rádió is tervezhetne hosszabb időt az ilyen közérde­kű műsoroknak, esetleg szót adva a hallgatóknak is. Biz­tos vagyok benne, hogy ha ilyen lehetőséget biztosítanak, nem hallgatott volna egy percig sem a telefon. —gubucz— Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Melchior Franck: 13 par­tita. 8.34: A tenor, (vígopera) 9.44: Amikor lámpát olt édes­anya. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Nóták. 10.59: Szimfonikus zene. 11.40: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 12.45: Szabó B. István könyv­szemléje. 12.55: Operettfelvételekből. 13.27: Mihály András műveiből. 14.09: A vasmozsár törője alatt. 15.05: Daloló, muzsikáló tájak. 15.20: A hegedű virtuózai. 16.00: Rádiónapló. 18.00: Hófehérke és a hét törpe, (filmzene) 19.15: Tudósítás a tornász-világ­bajnokságról és a súly­emelő VB-ről. 19.25: Nóták. 20.00: Világirodalmi Dekameron. 20.15: Örökzöld dallamok. 21.33: Operaáriák. 22.30: Zenés játékokból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A magyar munkásmozga­lom dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.35: Mozart: Változatok egy gyermekdalra. 14.00: Moszkvából érkezett. 14.35: Népzenei hangverseny. 14.50: Fiatalok a seregben. 15.00: Oktatásunk pótvizsgái. 15.20: Könnyűzene. 15.40: Cigánydalok. 16.00: Beszélgetések az étkezés- kultúráról. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Kézfogások. 18.35: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: A negyedik menet, (hang­játék) 21.16: Látogatóban Falus György­nél. 23.20: Népdalest. III. MŰSOR 9.00: Dzsesszarchívum. 9.40: Mozart-művek. 11.05: Operaáriák. 11.43: Romantikus kamarazene. 13.07: Újdonságainkból. 13.47: Madrigálok. 14.10: Zenekari muzsika. 15.19: Kürtmuzsika. 1G.00: Zenei Lexikon. 16.21: Hobbidominó. 16.51: Pophullám. 18.00: Külpolitikai klub. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: Operakettősök. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. 20.15: Sorsom a sorok között. 20.35: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.25: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 21.45: Andrea és Giovanni Gab­rieli műveiből. 22.20: Brahms-művek. 22.36: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. *, 17.05: Két dal, egy előadó. F. R. David énekel. 17.10: Forgácsmilliók. Riporter: Dalocsa István. 17.20: A Szolnok megyei Műve­lődési Központ népdalkö­rének műsora. 17.30: Intermezzo. Hétvégi szám­vetés az Alföld zenei ese­ményeiről. Szerkesztő: Ku­tas János. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé: Fizika. 9.00: Iskolatévé: Angol nyelv. ^ 9.15: Iskolatévé: Magyar nyelv. 9.25: Kamera, (ism.) 10.00: Latin-amerikai írók mű­veiből (tévéfilm) (ism.) 10.55: Meghökkentő mesék, (té­vésorozat) (ism.) 16.00: Iskolatévé: Pedagógusok fóruma, (ism.) 15.35: Forróövi szavannák élővi­lága. 16.05: A varázsdoboz titka. 16.45: A világ animációs filmjei­ből. 17.15: Perpetum mobile. 17.45: A pécsi körzeti stúdió mű­sora. 18.20: Riportfilm a Bolyi Mező- gazdasági Kombinátról. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Leg ... leg . . . leg .. . 21.05: Beszélgetés dr. Abrahám Kálmán miniszterrel. 21.50: A hét műtárgya. 21.55: Zorán műsora. 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.50: A szegedi körzeti stúdió román nyelvű műsora. 19.05: A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű műso­ra. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Tornász VB. Kb. 21.00: Tv-híradó 2. 22.00: A külpolitikai szerkesztő­ség katonapolitikai műso­ra. BUKAREST 16.20: Karino. Folytatásos tévé­film. 16.45: Telesport. 20.00: Tv-híradó. 20.20: A valóság képei. 21.05: Népzene. 21.15: Tv-ankét. 21.40: Az Atlantic embere. 9. rész. 22.10: Diszkó. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videóoldalak. 16.50: Szülőföldem térképe. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.10: Használd a fejedet. 17.40: Hírek. 17.45: A kis lázadó — tévésorozat gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Politikai magazin. 21.00: Reklám. 21.05: Halló, jó estét! — vetél­kedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Tudomány. 18.45: Művelődési adás. 19.00: Slágerlista helyett — ifjú­sági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Budapest: tornász VB. 22.30: Zágrábi körkép. 22.45: Adás a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1983. október 27-én. csütörtökön 19 órakor Békéscsabán: BAJAZZÖK, PARASZTBECSÜLET Sárdy-bérlet (ifj. opera) 15 órakor Mezőberényben: SZÉLKÖTŐ KALAMONA 1983. október 28-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: MARIA FŐHADNAGY Békési Ház 19 órakor Békéscsabán a Klub­színházban: IRGALMAS HAZUGSÁG „A” bérlet MOZI Békési Bástya, 4-kor: Seriff és az idegenek, 6 és 8-kor: El­tűntnek nyilvánítva. Békéscsabai Szabadság, de. 10, este 6 és 8-kor: A francia hadnagy szerető­je, 4-kor: Panelsztori. Békéscsa­bai Terv, fél 6-kor: Egy szok­nya, egy nadrág, fél 8-kor: Őrizetbevétel. Gyulai Erkel, fél 6-kor: Olaszok hihetetlen ka­landjai Leningrádban, fél 8-kor: A karatézó Cobra visszatér. Gyulai Petőfi, 3-kor: Piedone Egyiptomban, 5 és 7-kor: Bri­tannia gyógyintézet. Orosházi Béke: A festő felesége. Oroshá­zi Partizán, fél 4-kor: Szép is­meretlen, fél 6 és fél 8-kor: Ké­mek a lokálban. Szarvasi Tán­csics: Szegény Dzsoni és Ami- ka, 22-kor: A háborúnak vége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom