Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-21 / 249. szám
1983. október 21., péntek o Népesedéspolitikánk tíz éve Országos tudománvos ülés Gyulán Dr. Zsolnai Béla, a tudományos társaság elnöke mondott bevezetőt Fotó: Veress Erzsi Szakszervezet és településpolitika Tíz éve, 1973-ban jelent meg a népesedéspolitikai határozat. Az elmúlt 10 esztendő megyei és országos eredményei, s a további feladatok számbavétele a központi témája a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság ülésének és beszámoló közgyűlésének. A rendezvénynek ezúttal Gyula a színhelye: a család- és nővédelmi tudományos társaság elnöksége, dél-magyarországi regionális szervezetének vezetősége, a Vörös- kereszt, a TIT Békés megyei vezetősége és szociológiai szakcsoportja, valamint a megyei tanács egészségügyi osztálya a SZOT—MEDOSZ- gyógyüdülőben rendezte meg a tanácskozást. Tegnap, október 20-án délután 3 órakor került sor a megnyitóra, ahol dr. Horváth Éva, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője köszöntötte a tudományos ülés résztvevőit, öt követően dr. Zsolnai Béla egyetemi tanár, a tudományos társaság elnöke mondott bevezetőt, majd dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg a rendezvényt. Előadásokkal, beszámolókkal folytatódott a program. Dr. Szél Éva, a tudományos társaság dél-magyarországi regionális szervezetének életéről, dr. Sas Mihály e régió területén a pozitív családtervezésről számolt be. „Népesedéspolitikánk alakulása Békés megyében az elmúlt 10 évben” — ezzel a címmel tartotta meg előadását dr. Jakubecz Sándor megyei szakfelügyelő, osztályvezető főorvos. Október 21-én, ma ad számot a társaság ez évi tevéA békéscsabai egyesített egészségügyi intézmények dolgozói már sok éve megrendezik azt a véradó két hetet, amelyen bizonyítják, nem csak ápolják, gondozzák, de ilyen formában is önzetlenül segítik az arra rászorulókat. Év közben sürgősségi vagy speciális esetben is karjukat nyújtották véradásra 184-en, most, az október 20-án zárult kéthetes véradáson további 132 fő vállalkozott véradásra, így összesen 79 liter vért adtak. A véradók tiszteletére tegnap, október 20-án délután 2 órai kezdettel a békéscsabai kórház ebédlőjében ünnepséget rendeztek, melyen részt vett többek között Fodor Sándor, a városi vöröskeresztes szervezet titkára, a megyei vezetőség tagja, dr. Sonkoly Kálmán, a békéscsabai kórház általános igazkenységéről dr. Kiinger András, a társaság titkára, majd népesedéspolitikánk tíz évéről és a népesedéspolitika hosszú távú koncepciójáról dr. öry Imre, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője tájékoztatja a tudományos ülés résztvevőit; szülészeket, nőgyógyászokat, védőnőket, pedagógusokat, egészségnevelési szakembereket. * * * Tegnap, a megnyitó előtt rövid beszélgetésre kértük dr. öry Imrét. — Az 1973-ban hozott határozatnak igen jelentősek a hatásai — mondta a főosztályvezető —, így több mint ezerrel növekedett az országban a szülészeti és körülbelül ugyanennyivel a gyermekkórházi ágyak száma, háromszázzal több gyermekgyógyász, négyszázzal több védőnő tevékenykedik. Alapvetően változott a műszerezettség színvonala, megjelent például az ultrahang, a gépi lélegeztetés, ami nagy változást, fejlődést jelent. Mindezek eredményeképpen több mint a felével csökkent az anyai halálozás, ami 16 százezrelék, a csecsemőhalandóság pedig 30 ezrelékről 20 ezrelék alá esett. Ügy vélem, alapvető változás történt a tudatformálás terén is, bár még nem vagyunk elégedettek. A két-három- gyermekes családideált nem sikerült még elérni, bár előadásomban bebizonyítom, hogy a határozatnak volt népesedésnövelő hatása, ösz- szességében elmondhatjuk, hogy a népesedéspolitikai határozatból ránk háruló feladatokat teljesítettük. gatóhelyettes főorvosa, valamint dr. Mészáros Piroska adjunktus, a vöröskeresztes alapszervezet elnöke. A résztvevőket Gyebrovsz- ki Mátyásné, az egyesített egészségügyi intézmények vöröskeresztes alapszervezetének titkára köszöntötte. Beszámolt az e téren elért eredményekről. Ezt követően dr. Sonkoly Kálmán átadta Szekercés József megyei véradószervezőnek a 30-szoros véradásért kiérdemelt Kiváló Véradó cím arany fokozatát zöld szalaggal. Húszszoros véradásért dr. Dányi József sebész orvos és Tóth Pál laborasszisztens kapta meg a Kiváló Véradó cím arany fokozatát. Ezüst fokozatot 15-szörös véradásért 10-en érdemeltek ki. Az ünnepség végén Fodor Sándor mondott köszönetét a résztvevőknek. Érdeklődéssel hallgatjuk Kreszán Mihálynak, a szarvasi szakmaközi bizottság titkárának tájékoztatóját. Mondandójának lényege: hogyan vettek részt a városfejlesztési terv előkészítésében, milyennek látják a városban érvényesülő szociális intézkedéseket, hogyan tervezték meg a városi tanáccsal közösen a társadalmi munkákat, véleményezi az üzletek nyitva tartását, az áruellátást, az egészségügyi ellátást, szól a lakáshelyzet gondjairól, a hétvégi fogorvosi ellátás megoldatlanságáról. Beszámolója közel egy óra hosz- szat tart. Nem tesz „tiszteletköröket”: nevén nevezi az eredményeket, a gondokat. Az utóbbiak közül nem egynek a megye, a SZOT a címzettje. Kívül az üzem falain Megszoktuk, hogy a szak- szervezetek az üzemben, a hivatalokban, intézményekben fejtették ki tevékenységüket: őrködtek a szervezett dolgozók érdekein, beleszóltak a bérmegállapításba,' a jutalmak elosztásába, gyakorolták és számon kérték az üzemi demokrácia érvényesülését és így tovább. Lényegében tehát az üzemek, intézmények falain belül maradtak. Amit a beszámolóból hallhattunk, az mind ezen kívül esett, pedig a szakmaközi bizottságok régen léteznek. Mindannyian ismerjük, gyakran részesei vagyunk az „Egy nap az iskoláért”, vagy az „Egy üzem — egy iskola”, illetve más társadalmi akcióknak, amellyel lakóhelyünket igyekszünk gazdagítani, szépíteni, gyermekeink körülményeit jobbá tenni. Nem kis hányaddal toldjuk így meg tanácsaink igencsak behatárolt anyagi lehetőségeit. A tanácsok részéről eddig is volt ugyan erőfeszítés a településfejlesztést szolgáló társadalmi munkák szervezésére. Az e területen elért A Belkereskedelmi Minisztérium 1981-ben kiadott rendelete újólag szabályozta a vendéglátóipari üzletek osztályba sorolását, amely a társadalmilag elvárható technikai és értékesítési színvonalat írja elő. A vendéglátásra vonatkozó VI. ötéves tervi ágazati irányelvek a forgalom növelésén kívül fontosnak tartották a jobb kiszolgálást, a kulturáltság emelését. A tárca nem elégedett meg az utasítások kiadásával, folyamatosan ellenőrizte azok megtartását. Az elmúlt évben a vendéglátóipari főosztály beszámolt ártól, hogy az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a vizsgált nyolc megyében sok hiányosságot talált. Ezért 1983 végéig az ország többi megyéjében, így Békésben is, tapasztalatokat gyűjtenek. A türelmi idő ugyanis lejárt, az előírások megszegőivel szemben szigorúan eljárnak. Legutóbb a JVIESZÖV elnöksége hallgatott meg tájékoztató jelentést a szövetkezeti vendéglátás osztályba sorolásának feltételeiről, az ÁFÉSZ-titkárság munkatársainak jóvoltából. Ezek szerint a fogyasztási szövetkezetek megvizsgálták üzleteiket, a MÉSZÖV kereskedelmi osztálya és revizori irodája közösen reprezentatív felmérést tartott. A tapasztalatok nem túlságosan szívderítőek. A szövetkezetek 75 százaléka nagyon is elnéző volt saját üzletével szemben. Az elleneredményei beszédesek. Ámde sűrűn lehetett tapasztalni, hallani, hogy a lehetőségekhez képest nem azonos a tehervállalás, hiányzik az a szervező erő, amely a kitűzött célok érdekében az erőfeszítéseket folyamatosan napirenden tartja és szervezi. Erre viszont a tanács már nem képes. Másrészt pedig ez is az érdekvédelem szerves része. A szakszervezetek részt vállalása ebből a munkából tehát természetes. Ellenpont? Pár éve a szakmaközi bizottságokat újraválasztották és kibővítették feladatkörüket, személyi összetételüket pedig az új feladatokhoz igazították. Mindez abból a felismerésből táplálkozott, hogy a dolgozók érdekvédelme nem érhet véget az üzemi mezsgyénél. Jóllehet, a tanácsok feladata a lakosság érdekeinek képviselete, érvényesítése. Vajon az a szándék húzódik meg a szakszervezetek működése körének kibővítésével, hogy ellenpontot képezzenek a tanácsokkal szemben? Nem erről van szó! Közismert, gvakran személyes tapasztalat is, hogy a lakóterületen élők közérzete, gondja át- sugárzik az üzem területére is és nyomot hagy a munka minőségén, mennyiségén. Akit lakásgond nyomaszt, vagy nem tud munkaidő után rendesen bevásárolni maga és családja számára, az mindettől a problémától azzal, hogy belépett az üzem. a hivatal kapuján, nem szabadul meg. A munkanap egyharmadát töltjük általában a munkahelyen, kétharmada a lakóterületen zajlik le. A valós érdekvédelem ezt a kétharmadot sem hagyhatja figyelmen kívül. A munkára kiható közérzet alakulása okán sem. S-ezzel nem a tanács kenyerét akarja a szak- szervezet csökkenteni, hanem a lakóterületen folyó munkáját, a településpolitiőrzött 394 üzlet csaknem 60 százaléka nem felelt meg a követelményeknek. A vendéglátóipari hálózat 5,2 százaléka II. osztályú egység. Ezekben az üzletekben az elkülönített ruhatárakkal nem volt különösebb baj, viszont a berendezési és felszerelési tárgyak csupán a boltok 82,3 százalékában feleltek meg az előírásoknak. Mindenütt rozsda- mentes evőeszközt használtak, a bort talpas poharakban szolgálták fel. Elgondolkoztató viszont, hogy egyetlen étteremben sem kínáltak péksüteményt, az üzletek 62,5 százalékában hiányzott az asztali patika. Nem túlságosan kényeztették el a vendégeket külső és idegen nyelvű árlapokkal. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy sok helyen kínálnak gyermekmenüt, de a kát elősegíteni a szervezett dolgozók szervezettebb közreműködésének biztosításával. A szocialista demokrácia vezérelve, hogy ne csak a végrehajtásban való részvételt biztosítsa, hanem éppen ennek érdekében a döntés- hozatalban való közreműködést is, a menet közben tapasztalható gondok szóvá- tételét. A szakszervezetek ezen az alapon vesznek részt a településpolitika kidolgozásában és végrehajtásában. Ágazat és lakóterület Régi, történelmi hagyomány a szakszervezeti mozgalomban az ágazati, a szakmacsoportos szervezet. A településpolitika szempontjából ez nehézkes, hiszen ahány üzem, csaknem annyi ágazati szakszervezet. Egységes településpolitikát megteremteni és ehhez szervezett embercsoportok támogatását, egyetértését biztosítani, külön szervezetre lenne szükség a tanácsoknál. A pár éve megválasztott szakmaközi bizottságok — a megyében 16 ilyen van, a legnagyobb településeinken — ezt a feladatot látják el, s azzal az előnnyel, hogy a szakszervezetek is közvetlenül sajátjuknak tekintik, hiszen — Békés megyében, miután lehetőség volt rá, így alakították ki — a szakszervezeti bizottságok titkárai, a főbizalmiak, a szakmaközi bizottság tagjai, s ha valamire áment mondanak, saját tagságuk, tehát az ágazati szakszervezethez tartozók nevében teszik, s becsületbeli kötelességükké is válik ezek végrehajtása. Szarvason jól csinálják A város nem könnyű terep az elmondottak teljes körű megvalósítására. A dolgozók jelentős része itt ipari szövetkezetekben dolgozik, tehát szövetkezeti bizottságok hatáskörébe tarkicsinyek kényelmét szolgáló székmagasító párnákat, gyerekszékeket sehol sem találtak. Az utóbbi időben megyénkben is a III. osztályú üzletek száma nőtt a legjobban, 1983 első felében elérte az üzlethálózat 55 százalékát. Ehhez hozzá kell tenni: ebben az osztályban szigorodtak a legjobban a feltételek. Az is igaz, az üzletvezetők vajmi keveset törődtek az osztályba sorolással. A megállapítást igazolja, hogy a reprezentatív felmérés során nem találtak olyan egységet, amely egyértelműen megfelelt volna ezeknek az előírásoknak. Az ellenőrök kiderítették: az üzletek bejárata előtti terület elhanyagolt, a cégtáblákra és jelzésekre nem fordítottak elég gondot. Az üzletek és a mellékhelyiségek 75 százalékában valatoznak. A várost fejlesztő társadalmi akciókhoz még több áttételre és együttműködésre van szükség, mint másutt. Az ebben' elért siker nemcsak a végzett társadalmi munkák forintértékének évről évre növekvő számaival mérhető, hanem sokkal inkább a munkások városuk javát szolgáló szemléletváltozásában. S ez nem kis mértékben a szarvasi szakmaközi bizottság lényegre utaló munkájának az eredménye. Egy beszámoló, konkrét tapasztalatok hiányában, nem győzheti meg az embert a munkavégzés minőségéről. De a gondok őszinte szóvátétele nagyban növeli annak hitelét. Itt ilyennek lehetünk tanúi. A szakmaközi bizottság titkára nem hallgatta el, hogy a bizottságban gyakran kevés a segítőtárs, a szakmák megyei titkárával ritkán találkozik, bár itt járnak, s még be se köszönnek, a művelődési ház közreműködése még sok kívánnivalót hagy maga után. gondjuk, hogy miként alakul munkájuk a közigazgatás átszervezése után. Az élénk és tapasztalat- csere jellegű vita során — Szeljak György, dr. Varga Imre SZMT-titkárok, K. Nagy István, az SZMT elnöke, Tímár László, a városi-járási pártbizottság munkatársa, dr. Molitorisz Pál, a tanács vb-titkára, dr. Vrbovszki Mihály, a szakmaközi bizottság elnöke fejtette ki véleményét — egybehangzóit, hogy a szarvasi szakmaközi bizottság megtalálta helyét, jó irányba és jó módszerekkel halad a településpolitika képviseletében, alakításában, a végrehajtás segítésében. Két év nem nagy idő egy új feladatkör ellátásának gyakorlati módszereinek kiforrására. A szarvasi szakmaközi bizottság módszereit érdemes tanulmányozni. A tanács, a városfejlesztés ügye nagy segítőre talált bennük. Enyedi G. Sándor mi baj volt a világítással. A mosdókat nem látták el megfeleően tükörrel, sza- pannal, egészségügyi papírral. A konyhákban, és másutt használt gépeket karbantartották ugyan, de tisztításukra már alig jutott idő. Az ételeket és az italokat általában megfelelő hőmérsékleten értékesítették, a hideg ivóvizet mindenütt rendelés nélkül felszolgálták. És most tessék figyelni: öt üzletben az étlapot kézzel írták, amely természetesen szabálytalan. Vajon, milyenek a szerződéses üzletek? A kíváncsiság indokolt, hiszen az összes szövetkezeti vendéglátóipari egység 41 százaléka ilyen formában működik, a III. osztályú üzletek aránya pedig 40,7 százalék. Kétségtelen, ezek az üzletek jobban megfelelnek az előírásoknak, de badarság lenne azt hinni: itt most már minden rendben van. Ráadásul az osztályba sorolásnak csak úgy lehet megfelelni, ha elegendő pénz áll rendelkezésre. Megyénkben az ÁFÉSZ-ek 50 millió forintot fordítottak az állóeszközök fenntartására, amelynek mintegy 55 százaléka megy el a vendéglátásra. Nem kevés pénz ez, viszont az osztályba sorolási feltételeknek mindenképpen meg kell felelni. A szövetkezetek és a szerződéses üzletvezetők aligha akarnak megbukni. Ezért a hibák kijavítására intézkedési tervet készítettek, amely 4 millió forint többletköltséget jelent. Egyébként a megyei kereskedelmi felügyelőség szeptember 15-től ellenőrzi az osztályba sorolást. A MÉSZÖV elnöksége felkérte az ÁFÉSZ-ek vezetőit a rendelet megtartására, mert az elégtelen osztályzat gazdasági kárral és pénzbírsággal is jár. (seres) T. I. Kitüntetések véradóknak Szövetkezeti vendéglátás Hz elégtelentől a jeles osztályzatig Nemrégen adták át Békéscsabán a Lcncsési úti szövetkezeti éttermet, ahol az ételeket III. osztályú áron értékesítik Fotó: Veress Erzsi
