Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
1983. október 20., csütörtök o fllkatrészkesergő II. Miért cserélik, ha egyszer javítható? Békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz Gazdálkodás három lábon Immáron húsz éve megyénk legnagyobb szervize a békéscsabai — ez a közismertebb neve —, vagyis a Békés megyei Tanács Autójavító Vállalata, amelyre 15 típusú személygépkocsi és néhány típusú haszongépjármű szervizszolgálata és javítása hárul. Bizonyos esetenként, az alkatrész függvényében más, nem profiljukba tartozó autók javítását is vállalják. Évente több tízezer személy- és teherkocsi fordul meg műhelyeikben, tavaly 42 ezer jármű javítását vállalták. * * * — Az utóbbi három-négy évben a javításban fokozatos csökkenés tapasztalható — fogad É. Tóth József igazgató. — A csúcs 1979—80- ban volt, amikor is több mint 55 ezer gépkocsi fordult meg a szerviz javítóműhelyeiben. Mi a csökkenés oka? A magyarázat roppant egyszerű: az alkatrész- és üzemanyagárak emelkedése miatt meggondoljuk, hogy mennyit is autózzunk. A statisztikai felmérések szerint a személygépkocsik a négy-öt évvel ezelőtti időszakhoz képest napjainkban átlagosan ötezer kilométerrel kevesebbet futnak évente. Közben egy részletes kimutatást tanulmányozunk. Ebben gondosan elemezték saját munkájukat, kutatták a visszaesés okait is. Ebből csak néhány, de mindenesetre figyelemre méltó szám: a személygépkocsiknál a javítási igény 12 százalékkal csökkent. Személygépkocsik esetében az anyagárbevétel 1982-höz képest 40 százalékkal, a tehergépkocsiknál 15 százalékkal csökkent, ugyanakkor az alkatrész-felújítás aránya 44 százalékkal nőtt. S a szervizben alkatrészhiány miatt hatvan napnál tovább egyetlen autó sem állt. — Ezek szerint jónak mondható az alkatrész-ellátás — szólok közbe. — Egyértelműen nem lehet mondani, hogy nincs alkatrészünk. Mindig van. csak nem mindig akkor, amikor kellene. Hullámzásszerű az ellátás — magyarázza az igazgató. — Az állami ellátáson túl esetenként rákényszerülünk a magán-kiskereskedőktől való vásárlásra 'is azért, hogy boldoguljunk. Igaz a levét az ügyfél, a fogyasztó issza meg, mert mi továbbszámlázzuk. A viták elkerülésére gyakran megkérjük az ügyfelet, hogy vegye meg ö a szükséges alkatrészt — s máris sorolja a példákat. A Lada-családnál krónikus hiánycikk a vezér- műtengely. Ez az alkatrész az állami boltokban alig 900 forint, a magán-kiskereskedelemben az ára közelíti a kétezer forintot. Aztán az élelmes kiskereskedők oly-j kor maguk is bővítik a hiánycikkek körét. Hogyan? Csak egy, napjaink időszerű példája: nyáron felvásárolják a fűtéscsapokat. ther- mosztátokat. ősszel, amikor már kell fűteni, sorra hibásodnak meg az autókban ezek az apró alkatrészek, s a bespájzolt készletet jó felárral piacra dobják. * * * Közben az alkatrész-felújításra terelődik a beszélgetésünk. A kényszerűség vitte erre rá a vállalatot: a szükség néha hasznos is. Ma már ott tartanak, hogy minden típusú személygépkocsihoz vállalják és végzik a tengelykapcsoló-tárcsák és fékbetétek felújítását, ezekből a kereskedelemnek is adnak. Mindezek nyomán kevesebb importra van szükség, csökken a hiánycikkek köre, az újnak e termékek kétharmadába kerülnek, a gyáriakkal egyenértékűek. Aztán karosszériaelemek felújításával is foglalkoznak. Az IFA tehergépkocsik vezetőfülkéjének teljes felújítását —egyik dolgozójuk, Ritter Dezső újítása — teljes egészében vállalják, ami az újnak csupán a felébe, vagyis 50 ezer forintba kerül. — Akkor önöknél nincs pazarlás. . . — Sajnos van. Gyakran kis fődarabok meghibásodása miatt az egész cserére szorul. Említhetném itt a generátorokat. A hibásakat kijavítjuk, felújítjuk, s felújított alkatrészként az új árának maximum 80 százalékáért beépítjük. A pazarlást illetően a személygépkocsik esetében két szemlélet uralkodik: az ügyfélé és a szerelőé. Az ügyfélé azért rossz, mert A fékbetét felújítása is gazdaságos Fotó: Szekeres András Héj nélküli tökmag, csemegekukorica A helyi adottságok jobb kihasználására a KITE — Nádudvari Kukorica- és Iparinövénytermelési Rendszer — egyre jobban bekapcsolódik a speciális kis mennyiségben betakarított termények előállításába és forgalmazásába. Az ország legnagyobb növénytermesztési rendszerében a legnagyobb figyelmet továbbra is a gabonaprogramra fordítják — technológiájukkal több mint 600 ezer hektáron termelnek búzát és kukoricát a közel 400 taggazdaságban. Emellett azonban részt vállalnak a fénymag, a mustár, az olajretek, a héj nélküli tökmag, a csemegekukorica termelésében, s az idén ezeknek a forgalma meghaladja a 60 millió forintot. A KITE közreműködésével tavaly 1500 hektáron, az idén pedig több mint hatezer hektáron termeltek különböző — külföldi piacokon is jól értékesíthető — vetőmagot. Sikeres volt az első kisérleti esztendő, amelyben a Debreceni Konzervgyárral együttműködve megkezdték a zöldborsó rendszerben való termesztését, A hajdúsági termelőszövetkezetekben 1886 hektáron az aszályos időjárás ellenére is 5,3 tonnás átlagtermést takarítottak be. Jövőre már ötezer hektárra növelik a zöldborsó vetésterületét a KITE-taggazdaságokban, s Békés megyei gazdaságokat is bevonnak a termelésbe. Ritter Dezső újítása nyomán vállalják az IFA-vezetőfül- kék teljes felújítását a javítható alkatrész cseréjét és nem javítását kéri, ami egyértelmű pocsékolás. A szerelő is a cserét szorgalmazza, mert az egyszerűbb, egyszóval a könnyebb munkát választja. Ezzel viszont a vállalat is hátrányba kerül, ugyanis a munkadíjbevétel nem nő, a népgazdaság is ráfizet a túlzott alkatrész-felhasználásra. A komplett alkatrészcsere a szerelőmunka elsorvadásához vezethet. — Eddig a személygépkocsi javításáról beszélgettünk. A tehergépkocsi-javításnál mi a helyzet? — Ott is csökkent a javítási igény, a közületeknél a takarékosabb gazdálkodás került előtérbe, fokozottabban jelentkeznek az anyagi megszorítások. Az IFA-típu- sok alkatrészellátásában vannak komoly gondjaink, szinte minden hiánycikk. Ügy segítünk magunkon, hogy más vállalatokkal kooperálva vállalunk alkatrész-felújítást, s a teljes tehergépkocsit részben felújított alkatrészekből tudjuk javítani. Mi például a túrkevei vállalattal együtt a motor- és futómű felújítását vállaljuk. Apróbb alkatrészeket a Szegedi Autójavító Vállalattól kapunk más alkatrészekért cserébe. * * * A beszélgetésből egyértelműen kitűnik: a közületi tehergépkocsik javításában könnyebb a helyzetük. Mások, vagyis sokkal kisebbek az igények, a felújított alkatrészeket jobban elfogadják, főként akkor, amikor ez a számla végösszegét is kurtítja. Az autójavítással foglalkozók a tapasztalatok alapján mind jobban rákényszerülnek a szélesebb körű kooperációra, munka- megosztásra. Ha a fokozottabb együttműködés, a közös és ésszerű alkatrész-felújítás a szemlélet változásával és a jobb minőségű munkával is párosul, minden bizonnyal csökkenthető a felhasznált alkatrészek hiánycikklistája. Persze csak ezzel nem szűnnek meg az ellátással kapcsolatos gondok, továbbra is lesz alkatrészkeringő. Szekeres András Taurus-találmány Gumiabroncs-feldolgozó prést fejlesztett ki a Taurus Gumiipari Vállalat kollektívája és a találmány prototípusát a közelmúltban elkészítették a csepeli egyedi gépgyárban. A most szabadalmaztatott berendezés univerzális, tehát mindenféle gumiabroncs feldolgozására alkalmas. A későbbiekben külön-külön is kialakíthatók a gépkocsigumikat, a teherjármű-, vagy traktorgumikat feldolgozó prések. A feltalálók elképzeléseit a KOGÉPTERV mérnökei valósították meg a tervezőasztalon, a csepeli egyedi gépgyár pedig elkészítette a prototípust. A következő hóhapokban alaposan megvizsgálják a kész berendezést, üzemi próbának vetik alá Csepelen és a Taurus váci gyárában. Ez utóbbi helyen referenciagépként is működtetik majd. Ha a próbák sikeresek lesznek, megkezdődhet a szériagyártás. Olyan csapadékhiányos évben, mint megyénkben az idei, az is szép, ha egy-egy aszálykárt szenvedett termelőszövetkezet talpon marad. Közülük kevesek reménye a nyereségnövelés; az pedig, hogy valaki duplájára emelje a hasznát, szinte csodának számít. A békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz hasonlóra készül. Magyarázatot kap a „csoda”, ha hozzátesszük: nem mezőgazdasági tevékenység révén, hanem bátorságot, kockáztató képességet igénylő ipari és szolgáltató munkával. Két éve, 1981 végén jött a rendelet, hogy mezőgazda- sági szövetkezetek is alakíthatnak ipari és szolgáltató szakcsoportokat. Mégpedig olyan feltételekkel, hogy a szakcsoporttagokra nem vonatkozik a szigorú bérszínvonal-szabályozás; magyarán : annyit keresnek", amenynit bírnak. A Magyar-Szovjet Barátság Tsz vezetői felfigyeltek a lehetőségre, s szakcsoportok létrehozása mellett döntöttek. A dolog egyszerűnek tűnik, de ha kiegészítjük azzal, hogy Budapesten és Debrecenben jöttek létre a csoportok, máris bonyolultabb a kép. Hogy miért a két távoli városban „kereskedtek”? Egyszerű a válasz. A fővárosban jó pár — főként Pest, Nógrád és Borsod megyei — tsz működtetett korábban ipari ágazatot, a rájuk jellemző szigorú bérgazdálkodási keretek között. Amikor híre ment, hogy az új szabályozás módot ad a keresetek nagyobb növelésére, sokan hátat fordítottak ezeknek az ágazatoknak. Így aztán nem is volt szükség különösebb reklámra, sokan jelentkeztek a csabai tsz-nél, hogy szeretnének szakcsoportot alakítani. Ez év elejétől októberéig összesen tíz szakcsoport jött létre a Magyar—Szovjet Barátság Tsz égisze alatt. Hét a fővárosban, három pedig Debrecenben fejti ki tevékenységét. Pár sorban nehéz lenne elmondani, mi mindennel foglalkoznak; egészségügyi szolgáltatások (fertőtlenítés), építőipari munka, műanyag labdák gyártása, és sok érdekesség szerepel a palettán. Mindent vállalnak, amiből becsületes úton pénzt lehet szerezni. Az anyaszövetkezet és szakcsoportjainak kapcsolata a következőképpen foglalható össze. A csabaiak (mint önálló jogi személy) üzemviteli hitelt kérnek a banktól, biztosítják a csoportok működéséhez szükséges anyagiakat. Felvettek ugyanakkor négy nyugdíjas főkönyvelőt, akik rendszeresen felkeresik a szakcsoportokat; nemcsak ellenőrzik, hanem értékes tanácsaikkal segítik a csoportok munkáját. A szakcsoportok dolgoznak, bevételhez jutnak. Ennek az anyagmentes bevételnek a tíz százalékát és a korábbi hitelek törlesztését utalják át a csabai tsz-nek. Cserébe azért, hogy akad. aki vállalja döntéseikért a felelőséget, és módot ad arra, hogy a bélyegzőre például ez kerüljön: Magyar— Szovjet Barátság Tsz, Békéscsaba. Universal Ipari Szolgáltató Szakcsoport. Ez egyben azt jelenti, hogy a tsz vállalja a szakcsoport munkájának teljes ódiumát. Persze, nemcsak bizalomra építve: belépéskor minden szakcsoporttag köteles ötezer forintot beadni a közösbe; ha bukik a vállalkozás. kevesebb legyen a tsz vesztesége, s az egyén is érezze a közös sorsát. Ott tartottunk, hogy az év elejétől tíz szakcsoport alakult. Több-kevesebb nehézséggel munkához láttak, s mint legutóbb (október eleji) békéscsabai összejövetelükön kiderült, eredményesen. Közel ötmillió forintos tiszta hasznot ígértek a szakcsoportok vezetői az „anya-tsz” párt- és szakmai vezetésének. Majdnem any- nyit, mint az elmúlt évben elért teljes szövetkezeti nyereség. A vállalkozás tehát sikeresnek tűnik. Mégis, joggal merül fel néhány kérdés vele kapcsolatban. Talán leggyakoribb észrevétel, hogy nagy a távolság a csoportok és az anya-tsz között, ez pedig lehetőséget ad szabálytalanságokra, szerencselovagok megjelenésére. Mint említettem, a négy tapasztalt, állandóan utazó főkönyvelő sikerrel dolgozik a gazdálkodás szabályos mederben tartásán. Szerencselovagok ellen a leghatásosabb szer: azonnal feljelenteni a csalót, hogy a jogerős bírósági ítélet elrettentse a többit. Volt már rá példa az eltelt tíz hónap alatt, s a szövetkezet vezetése nem maradt tétlen a szélhámosokkal, nyerészkedőkkel szemben. Az is megérthető, hogy a mezőgazdasági termeléshez szokott tsz-gazdaság idegenkedett az 576, szakcsoportban dolgozó „munkatárstól”. A szövetkezet vezetése ezért is folyamatosan tájékoztatja csabai dolgozóit a szakcsoportok munkájáról, hasznáról. Mind többen látják be, hogy nem tett rossz lóra a szakvezetés, amikor létrehozásukra szavazott. Talán a legfontosabb, hogy a szakcsoportok megalakításával úgymond „három lábra” helyezték a közös gazdálkodást. Már korábban volt a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-nek egy kis ipari ágazata, amely gazdasági társulás formában működött, az új egységek és az alaptevékenység adja a „három láb” biztonságát. Ha egy „megbotlik”, van még kettő, ami mentheti az egész gazdálkodást. S hogy mire fordítják az így megnövekedett nyereséget? Egyértelmű a válasz: az alaptevékenység munkájának javítására. A térségi melioráció rövidesen elér a mindössze 1650 hektáros gazdaságba, ahol a földek felét rendbe kell hozni. Ahhoz pedig pénz kell, mégpedig: egyre több, hiszen a meliorációra adható állami támogatások egyre csökkennek. A tsz tehát nem alakul át ipari szövetkezetté, csak könnyebben és magasabb szinten akar dolgozni. Az ehhez szükséges anyagiak fedezetét látják az ipari és szolgáltató csoportok munkájában. Természetesen, az ésszerű kockázatvállalás határáig. Ahogy Ballai Pál elnök fogalmazta: „Ne bukjunk nagyobbat, mint afnit nyerhetnénk az üzleten.” Ebben benne van az is, hogy ne lássa kárát a helytelen döntéseknek a közös gazdaság tagsága. Hanem, hogy munkáját könnyítse a bátor és vezetőktől is sok energiát igénylő új gazdálkodási forma. M. Szabó Zsuzsa Őszi lehalászás Sülysápon A sülysápi Tápióvölgye Mgtsz 90 hektáros halastaván megkezdték az őszi lehalászást. Közel 1100 mázsa halat fognak ki, amelynek 70 százalékát Ausztriába cs az NSZK-ba szállítják (MTI-fotó — Kerekes Tamás felv. — KS)