Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-18 / 246. szám
1983. október 18., kedd A mátraaljai történelmi borvidék egyik legnagyobb szőlőtermelő közös gazdaságában, a mátrai Egyesült Termelőszövetkezet gyöngyöstarjáni borászati üzemében 16 ezer hektoliteres bortároló épült. Az új létesítmény a szüretre készült el, ezzel jelentősen csökkentette a tárolási gondokat a szövetkezetnél (MTI-fotók: Szabó Sándor felvételei — KS) Kényszerű intézkedés - avagy új szolgáltatás? IIGMV kiegyensúlyozott ellátást ígér Az utóbbi években gyors fejlődés jellemezte a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elsősorban a sertéstartásban és a baromfitenyésztésben születtek figyelemre méltó eredmények. Békés megyében 1982-ben az összes sertés 55, a baromfi 30 százalékát a háztáji gazdaságok adták. A tartási kedvre előnyösen hatott a termelés biztonsága, az ösztönző árak, a jól szervezett termeltetés, és a kiegyensúlyozott takarmányellátás. Ez utóbbi, mint 1983 nyarán is kiderült, különleges fontosságú lehet. Az idei nagy szárazság hatására a megszokottól eltérő jelenségek játszódtak le az, állat- és takarmány piacon. Az aszályos körzetekben néhány hétig a malacárak visszaesése, a takarmányfelvásárlási láz jelezte a bizonytalanságot. Azután szinte minden átmenet nélkül normalizálódott a helyzet. A termelőkre láthatóan kedvező hatással volt, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat úgyszólván minden igényt kielégített. KÖRÜLTEKINTŐBB ELOSZTÁS Ennek ellenére még most is gyakran visszatérő kérdés, lesz-e elég takarmány? A kérdésre a vállalat szakemberei megnyugtató választ adhattak. Nem titok ugyanakkor, hogy néhány rendkívüli intézkedésre is szükség volt, amelyekről ma már teljes biztonsággal elmondható: kedvezően befolyásolták az ellátást, és a szolgáltatások színvonala is emelkedett. Mi indokolta az intézkedéseket ? Az idén a megyében kevesebb kukorica terem. A tavalyinál kisebb mennyiség a központi készletek bevonásával kiegyensúlyozott eHátást biztosít. Ehhez azonban a korábbinál körültekintőbb elosztásra lesz szükség. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál ezért a gabonakészletek növelését határozták el. A cél elérése érdekében a kukoricáért öt százalékkal magaŰj technológiai eljárásokkal, eddig nem használt hazai alapanyagok alkalmazásával, a hulladékhasznosítással és a másodlagos nyersanyagok felhasználásával kedvező eredményeket értek el a Fővárosi Tanács ipari és mezőgazdasági főosztályának felügyelete alá tartozó vállalatok. Intézkedéseik eredményeként termékeikhez az idén már eddig is 5 százalékkal kevesebb anyagot használtak fel — minőségromlás nélkül —, mint az előző év hasonló időszakában. Ezt állapította meg az a felmérés, amelyet a főosztályon készítettek a gazdaságos anyagfelhasználást és technológiai kórsabb felvásárlási árat fizetnek. A vállalat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ajánlásának megfelelően a tápokban ez év júliusától csökkentette a kukorica arányát. Az intézkedést gondos mérések előzték meg. Az új összetétellel, a további módosításoknak köszönhetően mégsem csökken a tápok energiatartalma. így a GMV a korábbihoz hasonló minőségű tápot biztosít az állattartóknak. HÜSZFÉLE TÁP — VÁLTOZATLAN MINŐSÉG Mindez nem utolsósorban a zsírtartalom növelésének tulajdonítható. Az' utóbbi hetekben ebből az adalékból az eddiginél nagyobb, meny- nyiség áll a gabonaforgalmi rendelkezésére. Míg júliust megelőzően a zsírpor csak nyomokban fordult elő, addig ma már 1,5—3 százalékos arányban keverik a tápokhoz. Tápból egyébként jó az ellátás, korlátlan mennyiségben kapható, és a választékra sem lehet panasz, a vállalat húszféle összetételben fogalmazza azokat. Aligha lehet véletlen, hogy most a tápok összetételét nemcsak az állattartók, a GMV szakemberei kísérik fokozott figyelemmel, hanem az Állattenyésztési és Takarmányozási Intézet is szerűsitést szolgáló kormány- program végrehajtásának első tapasztalatairól. A Fővárosi Öra- és Ékszeripari Vállalat egy új technológiai eljárás bevezetésével eddig 200 kilogramm színezüstöt nyert vissza; s ezüstlánc-, valamint színesfémhulladékból különböző díszműáruk gyártását kezdte meg. A Fővárosi Ruhaipari Vállalat a központi szabászatában keletkező hulladékok gazdaságos felhasználására maradékfeldolgozó gazdasági munkaközösséget hozott létre. Elsősorban olyan pamut alsóruházat! termékeket gyártanak gyermekek számára, amelyekből korábban hiány volt a kereskedelemben. folyamatosan vizsgálja a minőséget, az energiatartalmat. A választás lehetőségét tovább bővíti, hogy a GMV sarkadi, füzesgyarmati és orosházi keverőüzeme után, az augusztusban elkészült kondorosi is gyárt már granulált tápokat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a granulált takarmányok hasznosulása kedvezőbb, öt—hét százalékkal javul az állatok súlygyarapodása, és a többletköltségek is megtérülnek. SZEMES MELLETT DARÁLT A vállalat az állattartóknak a jövőben is ad el szemes terményt. Az igények jobb kielégítése érdekében azonban októbertől szemes terményt darált formában is vásárolhatnak a kistermelők. Az utóbbi hetek azt bizonyítják, hogy a háztáji állattartók megértéssel fogadták ezt a kényszerű intézkedést, mi több, új szolgáltatásnak tekintik azt. Ami egyébként érthető is, ha azt vesszük figyelembe, nem kell vesződniük a darálóba szállítással. A GMV mázsán- kénti 24 forintos darálási költsége a darálókban szedett 7 százalékos vámnál kedvezőbb lehetőséget biztosít. A takarmányboltok, keverék szeptemberben már csaknem 1000 tonna darált terményt értékesítettek. A GMV különleges figyelmet fordít az aszálysújtotta vidékek ellátására. Az állat- állomány takarmányozásához, a termelés szinten tartásához megfelelő takarmánykészlettel rendelkezik. Mint a gabonaforgalmi vezető szakemberei elmondták, az új termésig zökkenőmentes ellátás várható. Kepenyes János A felmérés adataiból kitűnik, hogy a vállalatok nagy figyelmet szenteltek a külföldit helyettesítő hazai alapanyagok alkalmazásának is. A Patyolatnál például az import szűrőpor helyett — amelyet a vegytisztítás- nál használnak — hazai szűrő- perlit alkalmazását vezették be, és kísérleteznek belföldi bőrzsírozó anyagok kifejlesztésével is. A Sütőipari Vállalatnál a korábban konvertibilis valutáért vásárolt lisztjavító és a termékeik öregedését késleltető adalékanyagokat már hazaiakkal helyettesítik úgy, hogy a kenyér és pékáruk minősége nem romlott. A Fővárosi Ásvány- és Jégipari Vállalat az idén kizárólag hazai alapanyagokból készült termékeit fejlesztette, az előző évihez viszonyítva megduplázva e készítményeik részarányát. Gazdaságosabb anyagfelhasználás Könnyűipar — nehéz helyzetben A magyar könnyűiparról még a vele foglalkozó szakemberek véleménye is megoszlik. Tulajdonképpen már azt sem könnyű eldönteni, hogy az ipar egészéhez viszonyítva a könnyűipari ágazat nagy, vagy kicsi nálunk. Ha azt nézzük, hogy a könnyűiparnak 518 gazdálkodó egysége van, és ezek átlagosan 80 millió forintnyi eszközzel rendelkeznek, akkor bizony kicsi. De ha azt vesszük, hogy az iparág termelése több mint fele részben exportra megy, akkor már nagy a súlya. Még nagyobb, ha figyelembe vesszük: a hazai ellátást döntően az iparágnak kell megoldania, importra csak csekély lehetőségünk van, és a jövőben sem lesz sokkal több. Az importnehézségek egyébként a könnyűipar egyik legnagyobb gondját is jelentik. A felhasznált alapanyagnak mindössze 17 százaléka hazai, a többit külföldről kell behozni. Ráadásul a felmérések szerint a hazai alapanyag-ellátás hosszú távon elképzelhetetlen, tartós behozatalra kell berendezkednünk. Ez viszont azzal jár, hogy a rendelkezésre álló deviza jó része elmegy alapanyagimportra, így a könnyűiparnak túl sokféle terméket kell előállítania. Ez a „túl sok” persze nézőpont kérdése. A fogyasztó — különösen, ha ismeri a nyugat-európai üzletek kínálatát — gyakran szegényesnek, szűknek tartja az itthoni választékot. Ebben igaza is van, de figyelembe kell venni, hogy az ott található termékeket nem egy ország ipara állítja elő. Az ottani kereskedők a világ minden részéről vásárolják a portékát, így teremtenek választékot. Nálunk viszont a jelenlegi áruskála fenntartása is óriási erőfeszítést követel a könnyűipartól. Kicsik a sorozatok, gyakran nem elég gazdaságos a termelés és esetenként egyszerű kellékek, kiegészítők hiánya gátolja a korszerűbb termékek piacra dobását. Ahhoz, hogy üzleteinkben növekedjen a behozatalból — különösen a tőkés országokból — származó áruk mennyisége, az kell, hogy a könnyűipari ágazat többet tudjon kivinni. Erre sajnos a jelenlegi világgazdasági helyzetben nincs túl sok reményünk. Nyugat-Európában a munkanélküliek fele a könnyűiparban dolgozott, teljesen jogos, hogy ott válságban levőnek tekintik ezt az iparágat. Ennek megfelelően különböző intézkedésekkel védik is, ami még megmaradt. Vámokkal sújtják a behozott importárukat, kereteket szabnak és ártámogatással segítik a hazai termelést. Ráadásul a mi iparunknak meg kell küzdenie a versenyben a hihetetlen olcsó bérekkel dolgozó ázsiai termelőkkel is. Ilyen körülmények között szinte csodálatos sikernek könyvelhetjük el, hogy nálunk — ellentétben a kohászattal — nem lett válságipar a könnyűipar. Sőt, nőtt az export hatékonysága is, és az ágazat rendkívül komoly devizabevételekkel járult és járul hozzá a nép- gazdasági egyensúly megteremtéséhez. Jó néhány területen már eljutott odáig a magyar könnyűipar, hogy egyenrangú partnerévé vált a nagy világcégeknek. Az Adidas és a Puma már nemcsak „bérmunkáztat” Magyarországon, hanem teljesen nálunk készült termékeket is forgalmaz saját neve alatt. Jó pozíciókat vívtunk ki magunknak az Amerikai Egyesült Államok nagyon nehéz piacán, és az ágazat sokoldalúságát, reagálóképességét jelzi, hogy több mint száz országba exportál. Ezek a kétségtelen sikerek nem feledtethetik azonban, hogy akad még bőven tennivaló a könnyűiparban. Javítani kell a minőséget, bővíteni a választékot, és fokozni a megbízhatóságot^ Ehhez nagy fegyelem és magas szakmai tudás szükséges. A könnyűipar — nyugodtan állíthatjuk — rossz hagyományai egyiknek sem kedveznek. Teljes joggal vetette fel az országos műszaki konferencián, Békéscsabán Szabó Imre ipari miniszterhelyettes, hogy megmagyarázhatatlan: miért kell a nőknek a könnyűiparban három műszakban dolgozniuk, mikor a sokkal nagyobb eszközértékkel dolgozó kohó- és gépiparban az átlagos műszakszám csak 1,1. Ez olyan aránytalanság, amely a viszonylag alacsony keresetekkel együtt könnyen magyarázatot adhat a 20 százalék feletti fluktuációra. Állandóan változó munkaerővel, alacsony begyakorlottsággal nem nagyon lehet átlagon felüli minőséget produkálni. Nyomasztó gondja a magyar könnyűiparnak — de az ipar egészének is — a gyenge szerződéses fegyelem. Emiatt alacsony az együttműködés szintje, az üzemek a termelést a lehető legszélesebb körben a gyárkapun belül kívánják megvalósítani. Ez kétségtelenül fokozza a biztonságot, de rontja a hatékonyságot és a versenyképességet. E súlyos probléma megoldása meghaladja a könnyűipar lehetőségeit, országos üggyé kell válnia. Ami a jövőt illeti, valószínűleg beválik a mondás, hogy ez egy közepes év: rosszabb, mint a tavalyi, de jobb, mint az 1984-es lesz. Komolyra fordítva a szót, az előrejelzések nem sok jót ígérnek, az annyit emlegetett világpiaci élénkülésből eddig semmi sem tapasztalható. Ha tehát a magyar könnyűipar nemcsak tartani, hanem még erősíteni is akarja külpiaci helyzetét, akkor a jelenleginél is nagyobb erőfeszítésre, újabb ötletekre, a hatékonyság további fokozására lesz szükség. Ez nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Az ágazat már többször bebizonyította, hogy képes felnőni a követelményekhez. Lónyai László Szénörlők — erőműbe, gazdaságba Egyre inkább előtérbe kerül a széntüzelés, az eddig olajjal működő erőművi kazánokat a rekonstrukciójuk során fokozatosan az olcsóbb energiaforrásra állítják át, s az üzemekben, gazdaságokban is szénnel váltják fel a tüzelőolajat. A szenet porítva fújják a tűztér- be, így ég el jó hatásfokkal. A fűtőanyag előkészítésére fejlesztett ki őrlőmalmokat a Jászberényi Aprítógépgyár, társasági szerződésben a Vil- lamosenergia-ipari Kutató Intézettel. Kilenc különböző teljesítményű berendezést szerkesztettek, a legkisebb malom óránként egy tonna, a legnagyobb ötven tonna szenet tud megőrölni. A malmok közül az elsőt a bánhidai erőműben helyezték üzembe, és a próbajáratás szerint kiválóan működik. A kisebb teljesítményűek közül egy őrlőmalmot a Fejér megyei Közúti Építő Vállalat állított munkába dunaújvárosi aszfaltkeverő telepén. Működtetésével lehetővé vált, hogy olcsó, kis ■ kalóriájú szénnel fejlesszék a kőszárító berendezéshez szükséges hőt. Jövőre^a Heves megyei Közúti Építő Vállalat tér át hasonló berendezés üzemeltetésére, s ha ezek a kísérletek beválnak, az ország valamennyi aszfaltkeverő telepén szénnel váltják fel az olajat. Az aprítógépgyár mérnökei most a mezőgazdaság terményszárítóiban használható szénőrlő berendezések kifejlesztésén dolgoznak. A zöldségtermesztéséről nevezetes Heves megyei Boldog községet híre — és képeink tanúsága szerint — mosolygós Boldognak is nevezhetik. A beérett, leszedett, s felfűzött fű- szerpaprika pirosán vidul a boldog! házak tornácán, az óriás káposzta a boldogi földeknek kölcsönöz derűt, s hozzá ott van még a dolgos boldogi asszonyok mosolya. Képeinken : Morvái Jánosné és unokája házuk tornácán szárítják a paprikafűzéreket (fent). Kiss Ferencné egy fej káposzta társaságában (MTI-fotó: Szabó Sándor felv. KS) *
