Békés Megyei Népújság, 1983. október (38. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

1983. október 16., vasárnap Békési akvarellek Baján 1983. október 3-án nyílt meg Csuta György békési amatőr festőművész akva- rellkiállítása a bajai MSZMP-székház aulájában. A közel negyven kép rop­pant esztétikus fegyelme­zettséggel tárulkozik elénk. Mesterének Lóránt János festőművészt vallja. De hadd szabadjon még két ne­vet említenem: Iványi Ödö­nét és Plesnivy Károlyét. Ugyanis mesterének festő­technikai „szelleme” és al­kotó módszerének hatása egyenesági következmény. Iványi Ödön és Plesnivy Károly akvarelljeinek for­makincseiből, a még oldot­tabb, illetve a még rajzo- sabb elemek ötvöződnek eggyé. Jót tesz azonban, ha a párhuzamot innen (s ezen túl) már elfelejtjük, ugyanis Csuta György sohasem eről­teti a mindenáron való dol­gok mögé jutást. Inkább a tér-forma-szín hármas egy­ségére hagyatkozva emel ki úgy egy-egy jellemzőt, hogy a dolgok tériségét a formák jelzeteivel, ezeket pedig a színek hangulatkeltő szerepével kösse egybe. A kamarakiállítás anya­gában lírai és drámai hang­vételű kompozíciók egyaránt találhatók. De akár az egyiket, akár a másikat néz­zük. a szorító ..markolás­nak” nyoma sincs. S ha a műveket szembesítjük a képek jegyzékével, akkor mondanivalójuk a formai­tartalmi kapcsolatrendszerre szinkronitást mutat. A fe­lületek megmunkálása so­rán a faktúrákat széles, la- pidáris foltképzéssel, fes­tékfelhordással, mosással, törléssel, belekaparásokkal, bársonyos „szivacs-simoga- tással” puhán, a festökés pengéjének erőteljes mo- dellirozásával keményen, de mindig célirányosan oldja meg. Innen származ­tatható a témavariációk megszületése. Ezeket a játé­kosság és az önfeledt rácso- dálkozás teszi mindig más­sá. A tárlatlátogató nagyon hamar meggyőződhetett ar­ról, hogy Csuta György ak- varellfestészete tartalom és forma (természetesen a szín is ide tartozik) tekinteté­ben határozott építkezést és mentalitást tükröz. Ügy is fogalmazhatott a szemlélő, hogy alkotó módszere nem spekulatív. Mindig a ter­mészetből merít. Fantázia­működését a felületen tör­ténő alakulások és alakítá­sok, gondolati-érzelmi és képzettársítási vonzatok ereje, rugói hajtják: sőt esetenként irányítják a lé­nyegkiemelés mozzanatait. Kép a kiállításról: Silózás II Békés megyei műszaki vetélkedő harmadik fordulójának kérdései Első kérdés: Párosítsa össze a nevek előtt álló számokat a hozzá tartozó — számok előtt álló — betűkkel! 1 Lipowitz a 60 2 Wood b 70 3 Hauer c 96 4 Rose d 91 Segítségnyújtásul egy útmutató jelölést közlünk: Snf — 35. Minden helyes párosítás 1 pontot ér. Második kérdés: Egy D átmérőjű zárt acéltartályban H mélységű és fe­lette H magasságú atmoszférikus nyomású levegő van. A vízen szabadon úszik egy d átmérőjű összenyomhatat­lan, tömör test, melynek teljes magassága h. (A h és d értéke elhanyagolhatóan kicsi a D és H értékéhez vi­szonyítva.) A zárt tartály légterében a nyomást — egy szelepen át — megsokszorozzuk. Kérdés: a többletnyomás hatására az úszó test merü­lési mélysége hogyan változik? A helyes válasz indoklással 5 pontot, indoklás nélkül 1 pontot ér. Harmadik kérdés: A Békés megyei műszaki vetélkedő rendezői most állítják össze a döntő kérdéseit. Segítségül hívjuk önt. Küldjön be olyan műszaki (természettudományi) kér­déseket — a helyes válasszal együtt — melyekkel sze­rencsés esetben (nyereségvágyból) szívesen találkozna a döntőben! A kérdések ne egy adott szakma mély isme­retéhez kötődjenek, legyenek inkább gondolkodást ser- kentőek, esetleg trükkös, logikai feladványok. Minden beküldött három kérdés (helyes válasszal) 1 pontot ér, de 5 pontnál többet senki sem kaphat. Viszont minde- nekfelett további 2 jutalompont jár, ha valamennyi fel­adványához közli a forrásmunkát is (kiadvány, kiadási év, évfolyam, lapszám, stb.), hogy hitetlenség esetén biztosítékot kaphassunk. A válaszokat zárt borítékban kérjük beküldeni — jel­igével ellátva! Jeligeként kizárólag saját személyi szá­mát fogadjuk el. Címünk: Gépipari Tudományos Egye­sület Békés megyei szervezete, 5600 Békéscsaba, István király tér 8. A borítékra írja rá: Műszaki Vetélkedő megfejtései. Az 1983. október 24-ig beérkező válaszokat értékeljük. Az egyes fordulók helyes válaszai megtekinthetők 1983. december 10-én (9—12 óráig) Békéscsabán a Technika Házában. Közületi autóbuszok a személyszállításban A Minisztertanács egy éve hozott döntést, s ez év ja­nuár elsejével életbe is lépett az autóbusz-járulékról szóló rendelet. Eszerint járulékot kell fizetni a közüle- teknek a tulajdonukban levő, érvényes forgalmi enge- délyű, húsz személynél nagyobb befogadóképességű au­tóbusz után. A járulék, mely az állami költségvetésbe kerül, a kategória szerint 30, illetve 60 ezer forint. A járulék alól mentesek a közcélú járművek. Azok a közületi autóbuszok, amelyek az előzetesen meghirde­tett menetrend szerint részt vesznek a közforgalomban, s azokat bárki igénybe veheti, mentesítik a járulék be­fizetése alóL Ugyanígy mentesülnek akkor is, ha az adott hónapban legalább 350 kilométer teljesítményt — a helyek 20 százalékának biztosítása mellett — idegen személyek szállításával érik el. Mindezeket alátámasztják azok a művei, amelyekben a témát könnyed, ötletes, le­vegősen csillogó probléma- felvetésként tárja elénk. Roppant szimpatikus az a tény, amint a tradíció és az újszerűség itt egymásra talál. A kompozíciók tekinteté­ben, mind az egyszerű, mind a bonyolultabb megközelíté­sek tettenérhetők. Mégis ta­lán — a jelen anyag együt­tesében — a megértés kul­csát a Kompoziciós vázlat, a Dinamikus táj és az Át­alakulás című lapja jelenti. Képfogalmazványai közül a Löszpart „kalligrafikus” grafikai jellemzőivel a már elmondottakat igazolja. Az Emlék, de direkt módon az Anyaföld című akvarelljé- ben találjuk meg a szubli­mált érzések líraiságát, azok szelíd egymásba fonódását. Képeinek hangulata zömmel a meleg, bensőséges szín­skálán helyezkedik el, vi­szont a Vadvizek, Ködös ébredés, Rianás címűek az intellektuális kék színeffek­tusok viselői. Barangolása­im sorozatában a formák mellett az érzelmi hangu­latváltozások esetenként perdöntőek. Ugyanez áll a Hajós sorozatának kifeje­zésben gazdag képeire. An­nak ellenére, hogy ember - központúak művei — ezen kiállítását inkább a tájélmé­nyek sugallta ember a fő­szereplő: ember az at­moszférikus tájban. A Pró­barepülés, a Nagy ugrás, a Silózás cím alatt jelzettek példázzák ezt. Csuta György kiállításá­nak megtekintésekor újra élhetjük az akvarellfestés- nek azokat a műfaji karak­terjegyeit, amelyeket nem vitathatunk el tőle, akár­csak a kompozícióinak for­mai-tartalmi igazát sem. Ugyancsak nem vitathatók értékük, valamint esztétikai minőségük sem. Csuta György festői világa és cél­kitűzései, valamint a tehet­ségéből fakadó lehetősé­gek továbbvitele minden bi­zonnyal az idők folyamán még magasabb teljesít- ményné érik. Weintrager Adolf A Békés megyei Tanács közlekedési osztályának fel­mérése szerint a megyében több mint kétszáz üzemben- tartási engedélyt adtak ki, s ezeknek az autóbuszoknak egynegyede nap mint nap rója Békés megye útjait, részt vállalva a közcélú sze­mélyszállításból. Az elmúlt esztendőkben nem volt rit­ka, hogy egy-egy vállalati autóbusz alig néhány em­bert szállított a munkahe­lyekre. Az sem volt megle­pő, hogy olykor a közületi autóbuszoknak közös meg­állójuk volt, s azok több tíz kilométeren keresztül egy­más mögött haladtak. Te­hették, mert semmi sem szo­rította a vállalatokat a gaz­daságos utaztatásra. Némi túlzással az autóbusz né­mely vállalatnak, szövet­kezetnek amolyan státusz­szimbólumot jelentett. A január elsején életbe lépett rendelet változtatott ezen a helyzeten. A békési Egyetértés Tsz elsők között állította autó­buszait a közcélú személy- szállításba. Azt kutattuk — hogyan is mentesültek a já­rulék befizetése alól, meg­éri-e a közös gazdaságnak a személyszállítás, mennyire ráfizetéses, vagy nyereséges. — Az esztendő elején négy autóbuszunknak 10 ki­lométeres körzetben 46 já­ratot szerveztünk, melyek a város fontosabb pontjait is érintették. Ezenkívül a ME­ZŐGÉP békési gyárának szerződésben vállaltuk a sze­mélyszállítást — kezdi Ba­logh László elnök, majd így folytatja: — A nyári hó­napokban az autóbuszok kö­zül kettőt leállítottunk: az egyiket kiselejteztük, mert elöregedett, a másik gumi­köpeny hiányában hónapok óta kényszerpihenőt tart. Így aztán napjainkban csak két autóbusz szállítja az utasokat. Közben megtudom, hogy a közös gazdaság járataira bérletet adtak ki: a tagok a havi bérletért 26 forintot, a kívülállók 52 forintot fizet­nek, az alkalmi utazó ta­gok 2 forintot, míg mások 4 forintot dobnak a perselybe. A Volánnak ez nem jelent konkurrenciát? — vetődik fel a kérdés. A közelmúltban Vándor Pál, a Volán 8. számú Vál­lalat igazgatója egyértelmű­en kijelentette: A közületi autóbuszoknak a közcélú személyszállításba állítása nem konkurrencia, mert ezek a járművek a Volán számára gazdaságtalan, fe­hér foltokat járják, ha sza­bad azt mondani, besegíte­nek, választékot bővítenék. A szövetkezet csak él a ren­delet adta lehetőségekkel, bátor vállalkozással meg­szervezték Rosszerdőre. Bé­késerdőre és Ludadra az autóbusz-forgalmat. Ezenkívül a tarhosi és a békési sportkörrel, a kertba­rátkörrel, a nyugdíjasklub­bal, valamint a városi ta­nács művelődési osztályá­nak közreműködésével az iskolákkal kötöttek szerző­dést. A télen a Békéscsabai Konzervgyárba — ahol a tsz-tagok egy részét foglal­koztatják — szállítják a műszakba igyekvőket. — Megéri? — Odafigyeléssel, jó szer­vezéssel, hasznot is hozhat. Csak a két üzemben levő autóbuszunk árbevétele szeptember végéig egyen­ként elért a 200 ezer forin­tot. A szervizszolgálat, a nagyjavítás sem okoz kü­lönösebb gondot, ugyanis szövetkezetünk nagy gép­parkkal — hat személygép­kocsival, 16 kombájnnal, 28 tehergépkocsival, két autó­busszal és harmincnyolc, különféle erőgéppel — ren­delkezik, műhelyei kellően felszereltek, jó a szakember- gárdánk. Autóbuszaink ki­használtak, legzsúfoltabb a reggeli fél 7-es, majd a délutáni 3 órakor, és a fél 5-kor induló járat. Azokon úgymond egy gombostűt sem lehet leejteni. Az el­lenőrzési bizottság tagjai ellenőrzik a jegyeket, a já­ratokat, s bizony találkoz­tak néhány bliccelővel. Az illetőket nem büntettük meg, de közöltük velük: a legközelebbi esetben jára­tainkról letiltjuk őket — summázza az elnök. Békés tanyavilágában még jó néhány százan élnek. Reg­gelente a gyerekekkel isko­lába, munkába, vagy más céllal a városba igyekvőket szállítjuk a tsz autóbusza­in. Az itt élőknek ezek a já­ratok jelentik a közvetlen kapcsolatot a külvilággal. Szekeres András Övék a pálya Fotó: Kovács Erzsébet — Tessék, most ti követ­keztek. mondjátok el, hogy' érzitek magatokat a gyár­ban, van-e problémátok, akár a munkával, akár a beilleszkedéssel! — biztatja szólásra az asztalok mellett ülő tizen-huszonéves fiatalo­kat Makai Bálint gyáregysé­gi KISZ-összekötő, KISZ-tit­kár. Az Orosházi Üveggyárban vagyunk, a gyári művelődési központ egyik kistermében, a III. gyáregység, vagyis a fenntartók pályakezdőinek találkozóján. A VII. üveg­gyári ifjúmunkás és szak­munkástanuló napok sokszí­nű programjának része ez a kis összejövetel, amelyre azok kaptak meghívást, akik pályakezdőként, két éven belül kerültek a gyárba. Egyelőre feszélyezett a hangulat, talán azért is, mert ott ül az asztalnál a „főnök”; Erdélyi Béla gyáregységveze­tő, aki bevezetőképpen gaz­dasági kérdésekről, Búza Katalin, a gyári KISZ-bi- zottság titkára pedig az if­júsági mozgalomról beszélt. Markó Antal műszaki el­lenőrtől megtudjuk, hogy ta­valy november óta dolgozik itt, éppen katonaság előtt áll. A tanulását támogatják, az anyagiakkal — végzettsé­géhez és gyakorlottságához képest — elégedett. Nem pa­naszkodik Gyenge Béla cső­szerelő, Maczák Sándor és Helbert József villanyszerelő sem. Oldódik a hangulat, amint feláll a soron következő fia­talember: — Haraszti Sándor villany- szerelő vagyok, kinn a „sík­ban”, és erre büszke va­gyok — emeli fel a hangját. — Családias hely, bár ter­mészetesen ott is előfordul­nak összezördülések. Jó a gárda, szinte mindenki fia­tal, könnyű volt beilleszked­ni, hamar KISZ-tag, majd párttag lettem. Az anyagiak? Hát, jó is, nem is. Állítom, Orosházán ez a legjobb mun­kahely, csak elég keveset fi­zet. De lehet pótolni, ha tö­rekvő az ember és tanulni is. Pipis László irányítástech­nikai műszerész már túl van a katonaságon, augusztusban szerelt le és ahogyan mond­ja: — Természetesen ide jöt­tem vissza, a városban más­hol ennyi jó lehetőség ta­lán nincs is, itt a gyári klub, sportolni is lehet, rengeteg programot kínál az MHSZ is. Nekem 1982 óta, mint párttagnak az Ifjú Gárda- szakaszparancsnokság a párt­megbízatásom, 1976 óta va­gyok ifjúgárdista. * * * — A fiúk szavaiból ítélve minden nagyon szép, minden nagyon jó itt. Valóban így lenne? Akiktől kérdezem: Zilahi Zoltán, aki a műszaki osz­tályon tervező és Haraszti Sándor, a „síkból”, vagyis a síküveggyártóktól. A találko­zó után kettőjüket rövid be­szélgetésre kértük. — Szerintem — így Zilahi Zoltán —, akinek nem tet­szik ez a munkahely, az el­megy. De az biztos, aki akar, az be tud itt illeszkedni, minden feltétel adott. A fiatal tervező ugyan alig több mint egy hónapja dol­gozik a gyárban, de már szakközépiskolásként ide járt gyakorlatra és a gyár ösztön­díjasaként végezte el a fő­iskolát, nem volt tehát tel­jesen ismeretlen számára ez a munkahely. — Az ösztöndíj miatt te­hát ide kellett jönnie!? — Nem érzem kényszer­Buza Katalin beszel nek — hárítja el a kérdést —, elsősorban a szakmai dol­gok miatt jöttem ide, mert itt vannak olyan gépek, ame­lyekkel a főiskolán megis­merkedtem. — Milyen munkát kapott? — Nem mondom, hogy azt, amit én most csinálok, ne tudná elvégezni egy 20 éve dolgozó technikus. De nekem, mint pályakezdőnek, éppen megfelelő feladat, jó fogódzó ahhoz, hogy előbb­re jussak a szakmában. — Említette az elöbbreju- tást. Van erre itt lehetősége a fiatal szakembernek? — Biztosan — feleli gon­dolkodás nélkül —, persze csak annak, aki dolgozik, ké­pezi magát és ténylegesen mind többet tud nyújtani. Haraszti Sándor a kérdés­re: miért is büszke arra, hogy a síküveggyártásnál dolgozik, meggyőződéssel fe­lel: — Ott családiasabb, talán mert kisebb a közösség, ke­vesebben vagyunk, így job­ban összetartunk. Persze, szerintem kétszer annyi fel­adat jut. — De hát az nem nagyon jó, dupla annyit dolgozni!? — Lehet az is jó. Általá­ban 30 év alattiak vagyunk, fiatal a gárda és nemcsak a pénz a lényeg. Lehet, má­sutt többet fizetnének, de a körülmények, a lehetőségek is számítanak ám! — Például? — Például a tanulás. El­végeztem a szögbelövő tan­folyamot, ezt én szorgalmaz­tam, aztán a targoncaveze­tőit, a hegesztőire viszont kifejezetten a gyár kért, hát azt is elvégeztem. Igaz, a gazdasági munkaközössé­günkből felfüggesztést kellett kérnem, de hát nem mindig a saját érdekét kell nézni az embernek. Alapító tagja vagyok ugyanis a tmk-n be­lüli villanyszerelő vállalati géemkának — magyarázza a kérdő pillantásra. — Bevált ez a munkakö­zösség? —• Hát, jónak jó, csak az a baj, hogy sokan nem fog­lalkoznak emiatt rendesen az üzem dolgaival. Megmu­tatkozott például az I-es hu­ta felújításakor is — amikor nagy volt a hajtás —, hogy ki mennyire van a gyárért, kinek becsületbeli ügye a tisztességes munka. A fiatalember szülei egyéb­ként húsz éve „üveggyári­ak” ... Tóth Ibolya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom