Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-06 / 210. szám

a 1983. szeptember 6., kedd Csárda... Gyógynövény... Méz... Miről híres a kondorosi ÁFÉSZ? Az idén felújított va.s-mü.szaki szaküzlet önkiszolgáló rend­Várfürdö: szezon végi gyorsmérleg Hatezer (volt) a fűben (KIVÁLÓ CÍM) A cím­ben féltett kérdésre a ke­vésbé tájékozottak azonnal rávágják: természetesen a csárdáról. Valóban, a Rózsa Sándor-féle egykori betyár­csárda mai specialitása a kondorosi tál, bicskával a tetején. De senki ne ijedjen meg ettől, hiszen mindez múltat idéző jelkép, a kon- dorosiak szívesen látják a hazai és a külföldi vendé­geket. Az idegenforgalmi tá­jékoztatókból azonban hi­ányzik, hogy csendes, szívós munkával elérték: az idén kiváló címmel tüntették ki a szövetkezetét. Aligha túl­zott szerénységről van szó, csupán arról: ennek a szép eredménynek mindenekelőtt a vásárlók, a vendégek és a tagság látja a hasznát. (ERÖSÖDÖ KAPCSOLA­TOK) Pedig a gazdasági kö­rülmények nem kedveztek túlságosan a szövetkezetnek. A VI. ötéves terv első felé­ben mégis sikerült előbbre lépni. Erősödött a szövetke­zeti jelleg, valamint a tag­ság és a választott testüle­tek öntevékenysége, szélese­dett a szövetkezeti demok­rácia és a munkaverseny- mozgalom. Azt nem lehet ál­lítani, hogy minden árut meg lehet kapni a kondoro­si boltokban. Az viszont tény: az elmúlt két és fél évben javult az áruellátás, különösen alapvető élelmi­szerekből, iparcikkekből. Tóth István, a szövetkezet áruforgalmi főosztályvezető­je mondja: — Mindenekelőtt jó kap­csolatot alakítottunk ki a különböző vállalatokkal, szö­vetkezetekkel. Gyakori ven­dégek vagyunk a nagykeres­kedelem raktáraiban, ahon­nan saját gépkocsival visz- szük az árut a boltjainkba. Felkutattuk azokat a cége­ket, amelyek hiányzó cikkek gyártására vállalkoztak, és sok kisiparossal, ipari szö­vetkezettel kötöttünk szerző­dést. A vendéglátásban is nagy gondot fordítottunk a választékos árubeszerzésre. Megbízható szállítóink az ál­(Tudósítónktól) A nagyszénási HNF nő- és rétegpolitikai munkabizott­sága, a Nők Klubja augusz­tus 27-én a helyi MNDSZ megalakulásának 39. évfor­dulója alkalmából baráti ta­lálkozót szervezett. Az MNDSZ 1944 novem­berében alakult meg a köz­ségben. A közelgő 40 éves évfordulóra is emlékezve tisztelettel köszöntötték azo­kat az asszonyokat, akik a nőmozgalmat létrehozták. Megemlékeztek azokról is, akik az átmeneti nehézségek ellenére továbbfejlesztették a hőskorban végzett munkát. A baráti találkozóra a tá­vol élők is eljöttek. Az MNDSZ alapító tagjai kö­zül Sinkovicz Mihályné és dr. Vastag Paine Békéscsa­báról, Sztrehovszki Györgyné Budapestről érkezett. Vinczéné Gyulavári Sára, a HNF nő- és rétegpolitikai munkabizottság vezetője kö­szerben működik lami gazdaságok, a termelő- szövetkezetek. (JOBB PIACKUTATÁS) Nemcsak megyénkben, ha­nem az országban is felfi­gyeltek a kondorosi gyógy­növénytermesztésre. Ez a te­vékenység egyre jobban szé­lesedik. Jellemző, hogy 1982- ben mindössze 49 hektáron termesztettek ilyen növénye­ket, az idén ez a szám eléri a 111 hektárt. Így — az aszályos időjárás ellenére — az ebből származó bevétel megduplázódik, amely mint­egy 6 millió forintot jelent a szövetkezetnek. A méz ter­meltetése és felvásárlása is folyamatosan fejlődik. A mé­hészek szakcsoportban dol­goznak a szövetkezet és a Hungaronektár segítségével. Bajok vannak viszont a ba­romfitenyésztéssel. Ebben az esztendőben elsősorban a li­batartás esett vissza, átvételi nehézségek miatt. Sajnos, mindez kihat az exportter­vek teljesítésére. Az 1983-ra előirányzott csaknem 17 mil­lió forint külföldi értékesí­tés előreláthatólag kevesebb lesz, mert a toll, a baromfi, a nyúl, a mák és a galamb felvásárlásával lemaradtak kissé. De keresik a megol­dást : következetesebb piac­kutatással, új termékek fel­vásárlásával behozható a hátrány. szöntőjében Sütő András er­délyi származású magyar író gondolatait idézte: „önmagát becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi, a világ nem vele kezdődött. Az idős emberektől vesszük át a múló élet lángját, hogy továbbadjuk az utá­nunk következőknek.” Frálc János, a HNF nagy­községi bizottság titkára ün­nepi köszöntőjében méltatta az MNDSZ munkáját. Fel­idézte azokat a nagy tette­ket, amelyéket a nagyszénási asszonyok vittek véghez a háború idején és az azt kö­vető években. Dajka Józsejné, a Nők Klubja vezetője és az Októ­ber 6. Tsz nőfelelőse bemu­tatta a Nők Klubja életét, és az Október 6. Tsz-nek — a község legnagyobb gazdasági egységének — nőpolitikái te­vékenységét. (KEVESEBB KÖLTSÉG­GEL) A VI. ötéves terv üz­letpolitikai céljainak meg­valósítása csak még jobb, szervezettebb munkával, ke­vesebb költséggel érhető el. Hogyan tovább? A kérdésre ismét a főosztályvezető vá­laszol : — Ebben a tervidőszak­ban, időarányosan a bolti kiskereskedelem forgalma 1,8, a vendéglátásé 2,3 százalék­kal nőtt. Ez az elkövetke­zendő években még fokozó­dik. Feladatként határoztuk meg az árubeszerzési forrá­sok bővítését, az udvarias kiszolgálást, az egészségügyi követelmények megtartását. Nagy gondot fordítunk a na­pi közszükségleti cikkek, az olcsó áruk, a tartós fogyasz­tási cikkek alkatrészeinek beszerzésére. Azt szeretnénk, hogy az elkövetkezendő években a kistermelők, a kis­iparosok, a barkácsolók, a családi házat építők is elé­gedettebben távozzanak üz­leteinkből. A nótában a kondorosi csárdát sokszor kifestették. A valóságban viszont sokkal több törődést érdemel. A tel­jes felújítás 1984-ben meg­valósul. Hiába, kis szövet­kezet lévén kevés a fejlesz­tésre fordítható pénz, hiszen kell a forint berendezésre, hűtőgépre, egyebekre. A nemrégen megtartott kibő­vített igazgatósági ülésen megállapították: növelni szükséges a saját készítésű ételek és az üdítő italok el­adását. Megszigorítják a lel­tári elszámolásokat, fokozzák a felvásárlás ütemét, és to­vábbra is szem előtt tartják a költségek csökkentését. (NEM EPILÓGUS) Ezek- után a kondorosiak lehetné­nek elégedettek is, de érzik ennek a veszélyét. Az első félévi értékelés alapján a megye 16 fogyasztási szö­vetkezete közül a forgalmat és az eredményt tekintve a második helyen, az eszköz­hatékonyság, illetve a jöve­delemmutató alapján az el­ső helyen tanyáznak. A kiváló cím ugyanis kö- te^ez- (seres) Végül Varjú Józsefné, a járási párt-vb nőfelelőse fe­jezte ki elismerését a HNF nagyközségi bizottságának e találkozó megszervezéséért. A rendezvényt a művelődési ház citerazenekarának és asszonykórusának műsora tette hangulatossá. A baráti találkozó az Or­szágos Béke- és Szolidaritási Bizottsághoz küldött levelé­ben tiltakozását fejezte ki az európai rakétatelepítések ellen, és a nukleáris fegy­verek teljes betiltását kö­vetelte. A levelet több mint száz résztvevő írta alá. A HNF nagyközségi bi­zottsága köszönetét fejezi ki a szociális otthon Kállai Éva és József Attila Szocia­lista Brigádjának, a Sem­melweis Ignác Szocialista Brigád vezetőjének, az asz- szonykórusnak és citeraze- nekarnak, a Nők Klubjának, valamint a művelődési ház vezetőjének, hogy a talál­kozó megszervezését segí­tették. V. Gy. S. — Akadt olyan vendé­günk, aki a fűben hagyott hatezer forintot, egy nylon- tasakba tekerve. Amíg a medencében fürdött, eltűnt. És csodálkozott, hogy elve­szett. Pedig az értékmegőr­zés mindössze kettő forint­ba kerül — vont meg egy negatív mérleget Ibosné Burkus Judit, a Gyulai Vár­fürdő vezetője, amikor az első igazi őszi napon fölke­restük, hogy arról faggassuk: milyen volt a nyár ...? — A hosszan tartó kániku­lai időszak hozott-e rekor­dokat? — Nem az a fő célunk, hogy mindennap telt ház le­gyen. Persze ez is lényeges. Egy-egy forró hétvégén 8—9 ezer vendég kereste föl a fürdőt, eddig körülbelül 730—740 ezren az idén. Köz­tük nagyon sok külföldi. — Legtávolabbról? — A vendégkönyv tanúsá­ga szerint dicséretet kap­tunk egy floridai, Miamiból érkezett házaspártól. Ha- waiból is volt turista, aki a medencéinkben kereste a felüdülést. Legutóbb egy Legutóbb a vasúti átjá­rókkal kapcsolatos éles han­gú sajtóvitából is kitűnt, hogy mennyire más a vas­utas, a közúti forgalmi szak­emberek és a „laikus közle­kedő” felfogása. Története­sen például abban a kérdés­ben, hogy kinek van és ki­nek legyen elsőbbsége a közlekedésben? Aztán: ki­nek a véleménye az irány­adó, kire kell a közlekedés­ben tekintettel lenni, kit kell a legjobban óvni? A közlekedési szabályok mindenkire érvényesek. Sok­kal nehezebb viszont megfo­galmazni . közlekedéskultú­ránkat. Viselkedjünk kultú­ráltan a közlekedésben! — ez a felhívás is gyakran el­hangzik, csak az a baj, hogy csaknem mindenki mást ért alatta. Mást az autós, mást a gyalogos. Feltételezhetjük, hogy ha az autós- és a gyalogosköz­lekedésben magasabb szín­vonalat érnénk el, akkor mondjuk a vasúti környezet kultúrája is magasabb szín­vonalra emelkednék. Azt hi­szem, hogy bármilyen közle­kedésben a kulturáltság első ismertető jegye éppen ez: más is KÉNYTELEN közle­kedni. Márpedig a szabályo­kat meg kell tartanunk, mert azok testünk épségét, úticélunk elérését és idege­ink nyugalmát garantálhat­ják. Együtt kell élnünk a köz­lekedésben is. Feltételezhe­tő, hogy aki udvarias a köz­lekedésben, annak általános magatartása is kulturáltabb. De amíg a házmester vagy a másik csapat drukkerének a sértegetése, a bolti tolako­vietnami csoport lubickolt a várfürdőben. — Az idén milyen további szolgáltatást nyújtottak az ide érkezőknek? — Most már mindennap igénybe vehetik a hidrote­rápiás szolgáltatásunkat, működik az új szolárium, ami a tavaszi, téli hónapok­ban volt keresett, de vá­laszthatják az érdeklődők a gyógynövényfürdőt, az inha­látort ...' — Most már két meden­cében is átlátszó a víz ... — Ez a vízvisszaforgató- nak köszönhető. Kezdetben sok gondot okozott, hogy csak fürdősapkában enged­tük be oda a vendégeket, akik nehezen értették meg ennek szükségességét. Most már mind kevesebben aka­dékoskodnak, de sajnos, az idén sapkát nem lehetett kapni a kereskedelemben, csak elvétve. Magunk is úgy készültünk föl, hogy vászon­sapkákat varrattunk egy itt dolgozónkkal, amit bérbe adtunk a vendégeknek. Hol visszakaptuk, hol nem ... Egyébként tervezzük, hogy dó kellemetlenkedései leg­többször csupán egy-két em­ber között rontja meg a vi­szonyt, a közlekedésben már súlyosak a következmények. Vegyük például az autóköz­lekedést. Ugyanaz az ember, aki a járdán siet a dolga után, türelmetlenségében könnyelműen lép le a járdá­ról... ugyanez az ember, amikor autójában ül és va­laki a járdáról lelépve elé kerül, nyomdafestéket nem tűrő hangon oktatja ki, mint autós a gyalogost. Külön fe­jezet a kis és nagy kocsikon autózók viszonya. Az az em­ber, aki tegnap még kis Trabantját vezette, de má­ra már Ladával közlekedik, alig várja, hogy új kocsijá­ból kiszóljon a tilosban vá­rakozóra, amikor a lámpa zöldre vált: „Na, mi lesz az­zal a kreháccsal, mester!” Némelyik forrófejű vezető olykor elmegy a tettleges- ségig is: amikor az egyik autóst valami sérti, kiszáll a kocsijából, felrántja a mit sem sejtő másik autós ajta­ját és „bepancsol neki” egyet, majd visszavágódik saját kocsijába és elhajt. Ar­ról már nem is beszélve, hogy akadnak, akik cserben hagyják áldozatukat, akik részegen ülnek a volánhoz. A kritika többnyire az autósokat éri, de benne van­nak a gyalogosok is. Mintha a közlekedők tábora két el­lenséges csoportra oszlott volna, az egyik gyakran pro­vokálja a másikat. A gyalo­gos, aki szántszándékkal borzolja az autósok idegeit, nemegyszer újságot olvasva ballag át a zebrán, aki ron­gálja a parkoló kocsikat... néhány éven belül további medencéket is fölszerelünk víztisztító-forgató gépekkel. — Hányán állnak a ven­dégek szolgálatára? — Télen nem egészen szá­zan. Nyaranta viszont csak­nem 160 alkalmazott igyek­szik kiszolgálni a vendége­ket. A melegebb napokban nyugdíjasok és diákok áll­nak munkába. Ők segítenek a medencék takarításában, a park gondozásában, a han­gosbemondónak ... S ha már ez utóbbinál tartunk. Bizony gyakran előfordult, hogy nemcsak azt kellett be­mondatnunk: „Józsi várja leüt a kijáratnál”. Egy-egy forgalmas hétvégén 6—8 gyerek is elvesztette szüleit, vagy fordítva. A legrosz- szabb, amikor 2—3 éves ap­róság keresi szüleit. A meg­szeppent kisgyermek ilyen­kor még a nevét sem tudja megmondani, ezért hallani ilyet is: „szőke kislány, piros fürdőruhában...” — Szinte minden eszten­dőben „hoznak” valamilyen újdonságot. Jövőre? — Reméljük, 1984 novem­berében megnyithatjuk a fe­dett ülőfürdőnket, amelynek körvonalait már jól láthat­ják. Ebben öt medence lesz, amiből kettő a gyerekeké lesz. J. P. A példák sora végelátha­tatlan. Az autók száma pe­dig az ezredfordulóig növe­kedni fog az egész világon. De növekszik a kocsik tel­jesítménye is, s az autógyá­rakat kötelezik egyre biz­tonságosabb, hatékonyabban fékezhető kocsik gyártására. A kulturáltság körülményei is változnak. Az autósnak ismernie kell új kocsijának biztonsági határait. Aki pél­dául nem követi a gépko­csitechnika műszaki fejle­ményeit, és abból indul ki, hogy az ő fékjei sokkal job­bak, könnyebben balesetet okozhat, mint az, aki öreg kocsiját nagy elővigyázattal vezeti. Sokan vannak, akik „gyű­lölik az autót”, s úgy vélik, hogy az felér egy istencsa­pással: mérgezi a városi le­vegőt, elfoglalja az utakat, ideges légkört teremt, gyil­kos eszköz ... Ők elfelejtik, hogy mindenre van orvos­ság. Mire számíthatunk? Ezt a kérdést gyakran felteszik az autógyárak képviselőinek, mint legutóbb a Mercedes- Benz autógyár elnökének is. A válaszát nyugodtan vállal­hatjuk, ezt mondta: „A köz­lekedés kulturáltsága minde­nütt a társadalmi magatar­tásformáktól, a társadalom kulturáltságától függ. Nem feledkeztünk meg a gép­kocsik fejlesztéséről, új út­hálózatok kiépítéséről, a köz­lekedéstechnika és -szabály­zat tökéletesítéséről, de csak kevés figyelmet fordítottunk a közlekedők nevelésére. Ezt pedig az iskolában kell mi­előbb elkezdeni.” Szluka Emil A Vadász falatozó melletti vegyes boltban havonta 400 ezer forint a forgalom Fotó: Veress Erzsi Baráti találkozó Nagyszénáson Bővítik Telekgerendás szilárd burkolatú úthálózatát. A helyi tanács támogatása mellett a község termelőegységei csaknem 200 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel az út építéséhez Fotó: Fazekas László Autósok kontra gyalogosok?

Next

/
Oldalképek
Tartalom