Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-29 / 230. szám
IZI jUUKTitö 1983. szeptember 29., csütörtök © Első félév után Veszteséges gazdálkodók megyénkben A Kertészeti Egyetemi Tangazdaság taksony-erőspusztai telepen az idén 30 hektáron termeltek hagymát. A termésből 25 vagonnal exportál a HUNGAROFRUCT, a többi belföldi fogyasztásra kerül. A kép előterében látható hagymahalmokat a felszedőgép rakta rendbe ,(MTI-fotó — Király Krisztina) Rendeletek a jó bor védelmében Az időjárásra ritkán panaszkodtak annyit az agrár- szakemberek, mint az idén. A hosszan tartó szárazság és a nagy meleg megviselte a szántóföldi növényeket, megcsappantak a mezőgazdasági nagyüzemek bevételei. Talán csak a szőlőtermelő gazdaságokban halkabb a panasz. A legutóbbi hetek időjárása, a napsütéses nyár ugyanis kedvezett a szőlőkben a cukorképződésnek, persze az esőt a tőkék is áhítozzék. Az előzetes termelésbecslések szerint a tavalyi rekordtermelésnél valamivel kevesebb, de jobb minőségű termést takaríthatnak be a nagyüzemek és a kistermelők. Várhatóan hatmillió hektoliter bor terem az idén az országban. Minőségromlás nélkül Most a kevesebb termés és a jobb minőség egyaránt kapóra jön. Az elmúlt esztendőben ugyanis nagy termést takarítottunk be — ma sincs borhiányunk. Szűkös 'a tárlókapacitás is. Az országban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni. Nagyobb termelés esetén — mint például tavaly — a bor egy része szükségtárolókba kerül, s érthető, ha a gazdaságokban nem ezzel kínálják a vendégeket. Az idén valamelyest javult a helyzet. Várhatóan kevesebb lesz a bor, 520 ezer hektoliter tárolótér is épült. A szakemberek azt mondják, hogy az idei termést a minőség romlása nélkül lehet tárolni. Szükség is van a minőség megóvására, hiszen a magyar bor nagy része a külpiacon talál gazdára, s a hazai vevők is egyre igényesebbek. Ez utóbbinak bizonysága, hogy a borfogyasztás évről- évre csökkent. A jó minőségű italok ugyanis külföldre kerültek — mást nem vásároltak partnereink — a hazai üzletekben pedig a gyengébbeket árusították. Miért nincs olcsó fajta Ezeket a változásokat az árak nem tükrözték. Amíg 1971-ben 22 forint 60 fillér volt a bor fogyasztói átlagára literenként, tavaly már 42 forint. Eltűnt az üzletek polcairól az olcsó, de megfelelő minőségű bor. A belkereskedelmi forgalomban 1976-ban még 42 százalék volt az olcsó borok aránya, tavaly már csak 12 százalék. A boripari vállalatoknak nem is érdeke az olcsó borok előállítása. A legutóbbi években emelkedtek a fel- vásárlási árak, a feldolgozási költségek, magas a forgalmi adó, s ezeket együttesen nem bírja el az alacsony ár. Ezért vagy veszteséges lesz a termék, vagy az alapborok feljavítása után, magasabb minőségi osztályba tartozó, drágább bort hoznak forgalomba a vállalatok. Az a furcsa helyzet is kialakult, hogy a mostani adózási rendszerben 28 és 31,5 forint között nem is érdemes megállapítani a bor árát, mert az adókulcs olyan mértékben emelkedik, hogy a termelő mindenképpen rosszul jár. A vállalatok pedig nyereségérdekeitek, így aztán a bor árát minőségüktől függetlenül is igyekeznek fölfelé emelni. A fogyasztók egyetlen módon tudtak védekezni: kevesebb bort vásárolnak s isznak. Ám ez csak számukra jelent megoldást, hiszen a szőlőtermelő gazdaságoknak, a feldolgozó vállalatoknak és a népgazdaságnak egyaránt szüksége van az értékesítésből származó bevételre. Egyes vidékeken a szőlő- és bortermelés hasznából élnek az emberek, másfelől a több mint hárommillió hektoliteres borexport bevétele sem közömbös az országnak. Csak jó szőlőből Nincs más választás, mint a magyar bor jó hírét megőrizni a világpiacon, s a hazai fogyasztókat is az eddiginél jobban csalogatni a boroskupák mellé. (S ez még nem táptalaja az alkoholizmus terjedésének sem, hiszen a szakirodalom szerint a bor mértékletes fogyasztása ártalmatlan.) Hogyan növelhető a borexport és a hazai fogyasztás? A recept ismert: a minőség javításával. A közelmúltban tárgyalták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a szüreti előkészületekkel kapcsolatos tennivalókat, s számos új és szigorú intézkedést is hoztak a szőlő és a bor minőségének védelmére. Ezek lényege az a régen ismert tény, hogy jó bor csak jó szőlőből készíthető, tehát a termelőket és a feldolgozókat egyaránt ösztönözni kell a minőség javítására. Eddig ez gyakorta elmaradt. A felvásárlási árak ugyanis elszakadtak a piactól, s a minőségnél jobban elismerték a mennyiséget. Nagyobb súlyú szőlőt pedig csak úgy tudtak értékesíteni a gazdaságok, ha nem késlekedtek a szürettel. A korai szüret viszont egyik fő forrása a minőség romlásának. A idén valamennyi borvidéken a helyi sajátosságokhoz igazodva határozzák meg a szüret időpontját. Kistermelőkből, termelőszövetkezeti, állami gazdasági és felvásárlási szakemberekből álló bizottság állapítja meg a kezdés idejét, ami alkalmazkodik a szőlő biológiai érettségéhez. Aki ennél korábban kezdi meg a szüretet, szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellene. A minőség javulását eredményezi az is, hogy felvásárláskor a korábbinál jobban érvényesül a piac szerepe, és az átvételi árak a tényleges minőséget ismerik el. A bor szabad áras termék, központi beavatkozás nem lesz a felvásárlási ár megállapítása során, hanem a termelők és a feldolgozók egyeznek meg az árakban. Az átlagos felvásárlási ár várhatóan alatta marad majd a tavalyinak, ugyanakkor a különleges minőséget jobban megfizetik. így érhető el, hogy a pincegazdaságok feldolgozóiba már jó minőségű szőlő érkezzen. Gyenge minőség: ipari bor Változást jelent, hogy 14 százaléknál kevesebb természetes cukrot nem tartalmazhat az asztali bor mustja sem. Eddig ez az érték 13 százalék volt. A 14 százaléknál alacsonyabb természetes cukortartalmú termést ipari bornak minősítik, s ebből csak sűrítmény, borpárlat készíthető. Az idei ősztől kezdve a kistermelők eladásra felkínált mustját, borát is ellenőrzik. Akinél gyanítják a cukrozást, az Országos Borminősítő Intézettel vizsgáltatják meg a termést. A gyanú egyébként könnyen árnyékot vet a mustra, hiszen a felvásárlók ismerik majd a környék mustjainak átlagos cukortartalmát. Akié lényegesen eltér ettől, valószínűleg feljavította. S ha ez bizonysággá is válik, aligha kerülhető el a szabálysértési bírság. Kérlelhetetlenül szigorúak tehát a most bevezetendő intézkedések, de a borok minőségének javulását, s közvetve valamennyiünk érdekét szolgálják. Farkas József Ma már minden újságolvasó, tévénéző állampolgár előtt tudott dolog, hogy a vállalatok, szövetkezetek nehezebb gazdasági körülmények között tevékenykednek, mint a hetvenes évek ele- jén-közepén. A világgazdaságban tartósan uralkodó recesszió elől hazánk gazdasága sem tudta magát elszigetelni. A termelés költségei drágábbak lettek, az értékesítés nehezebb. A nehéz helyzet alapvetően 1983- ban sem változott meg. Ilyen körülmények között elismerés illeti a megye gazdálkodóinak jelentős részét eredményes tevékenységükért. Gyarapodott a számok A gazdálkodást minősítő mutatók közül kiemelve az eredmény alakulását azt tapasztalhatjuk, hogy a megyei székhelyű vállalatok, szövetkezetek eredménye — a mezőgazdasági ágazatba tartozó gazdálkodók nélkül — 10,1 százalékkal magasabb volt az első félév végén, mint 1982 hasonló időszakában. Az általánosan kedvező folyamaton belül azonban fel kell figyelni a veszteséges gazdálkodók számának. és a veszteség tömegének emelkedésére is. A veszteségesen gazdálkodók száma — 1982 I. félévéhez képest — hétről kilencre nőtt, a veszteségtömeg pedig csaknem megkétszereződött. A veszteség növekvő tendenciája az elmúlt három év azonos időszakának adatait összehasonlítva tartósnak tekinthető: hiszen már az alapul vett 1982 első félévi veszteség is mintegy négyszerese volt az egy esztendővel korábbinak. A veszteséges gazdálkodók, közül kettő a minisztériumi felügyelet alatt álló vállalat: a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat, meg a Sarkadi Cukorgyár, három a tanácsi vállalat: a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat, a Békés megyei Patyolat Vállalat, négy pedig ipari szövetkezet: az Univerzál Ipari Szövetkezet Füzesgyarmaton, a Szarvasi Bútoripari Szövetkezet, a Mezőberényi Építőipari Szövetkezet, valamint a Sarkadi Építőipari Szövetkezet. Az ez évben először veszteségessé válók közül külön figyelmet érdemel a Sarkadi Cukorgyár 51 millió forintos vesztesége miatt, valamint a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat, és a Sarkadi Építőipari Szövetkezet, mely gazdálkodók eddig a veszteséget csak hírből ismerték. Az ellenőrzési apparátusnak minden évben kiemelt feladata a veszteséges, alaphiányos gazdálkodók vizsgálata, megfigyelése. A helyszíni vizsgálatok, valamint a gazdálkodó egységeknél törAz Építési és Városfejlesztési Minisztérium, az Építő-, Fa- és Építőipari Dolgozók Szakszervezete, az Építőipari Tudományos Egyesület, valamint a Szilikátipari Tudományos Egyesület 1983 októberében műszaki tájékoztatási, újítási és szakoktatási hóngp rendezésére kérte fel a vállalatok, szövetkezetek és a szakszervezeti testületek vezetőit. Ennek alapján a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat október 3- tól műszaki könyvnapokat tart a vállalat központjában, ahol a műszaki könyvújdonságokat mutatják be. tént különböző szintű tájékozódások alapján megállapítható, hogy a veszteségek okai különbözőek, nehezen általánosíthatók. Milliárdos termelési értéket előállító vállalattól kezdve az alig ,,20—30 millió forintos” tanácsi vállalatig, ipari szövetkezetig, több gyáregységes, illetve egy telephelyes gazdálkodókig minden típusú gazdálkodó egység előfordul közötütk. Ágazati hovatartozásuk is különböző. Mi változik év végéig? Vannak gazdálkodók, melyek kapacitáskihasználatlansággal küzdenek. Ez elsősorban a Békés megyei Patyolat Vállalatra és a füzesgyarmati Univerzál Szövetkezetre jellemző. A Patyolat Vállalat — a mai igényekhez képest — túlméretezett hálózattal dolgozik. Az egész megyére kiterjedő hálózata — alacsony kihasználtság mellett — magas költségszintet eredményez. Az elmúlt évhez képest — 1983- ban — tovább szűkült a rendelésállománya, ami tovább nehezítette a helyzetét. A füzesgyarmati Univerzál Szövetkezet évekkel ezelőtt a bérmunkát helyezte előtérbe, ami egy ideig jól jövedelmezett a szövetkezetnek. Ez idő alatt termékelőállítási tevékenysége leszűkült. A vállalati gazdasági munkaközösségek elterjedésével azonban egyre kevesebb bérmunkához jutott, árbevétele visszaesett, költségei relativen nőttek, a szövetkezet tartós jelleggel veszteségessé vált. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, a Sarkadi Cukorgyárnál ösz- szetettebb problémákkal találkozunk. A két minisztériumi — vállalatnál piacgond nincs, termelőkapacitásuk lekötött. Termelésüket viszont magas költségráfordítással valósítják meg, melyet egyrészt az idényjelleg, másrészt az alapanyag előállítási költsége és minősége is befolyásol. A tégla- és cserépipari vállalatnál mindehhez még termelői árproblémák is járulnak. A Sarkadi Cukorgyárnál a magas forgóeszköz-hiteligény évi kamatköltsége 15 millió forint. A tröszti szétváláskor „örökölt” fejlesztési hitel- teher évi 12—13 milliós nagyságrendű kamatterhe is súlyosan érinti a vállalatot. Kiemelkedő még a Sarkadi Építőipari Szövetkezet gazdálkodása. A szövetkezet 1983-ig eredményesen működő szövetkezet volt, így a veszteségről széles körű információval nem rendelkezünk, ezért csupán egy gondolatot vetnénk fel. A szövetkezet elsők között volt az új vállalkozási formák létrehozásában. Az elmúlt év Október 17-én újítási ankét lesz, melyen az újítók tájékoztatást kapnak az idei eredményekről és megbeszélik a további tennivalókat. A szakvéleményezők közül a legeredményesebbek jutalomban részesülnek. Tárgy- nyeremény-sorsolást is tartanak. Október 20-án B. Nagy József gépészmérnök, a vállalat beruházási osztályának a vezetője a helyszínen ismerteti a makói téglagyár fejlesztésének tervét, melyen részt vesznek a vállalat műszaki dolgozói. Ebben a során több szakcsoport létesült a szövetkezeten belül. Akkori vizsgálatunk felvetette a szakcsoportok számának túlzott mértékét és azt, hogy tevékenységük menynyire szolgálja a szövetkezet gazdaságosságát. Ügy érzem, a kérdés most is jogos, és szükséges lenne a szakcsoportok tevékenységét és a szövetkezet gazdaságosságát összefüggésükben megvizsgálni. A többi — általam ki nem emelt — gazdálkodó veszteségét időszakosnak minősítjük és év végén már — véleményünk szerint — nyereséget realizálnak. Tartalékok és lehetőségek i A kiemelt gazdálkodók vezetői általában jól ismerik a veszteség okait, felmérték a lehetőségeket, intézkedési tervet dolgoztak ki. Ezeknek az intézkedési terveknek egy része azonban késve született meg, végrehajtásuk is elhúzódik, egyes esetekben meghiúsul. A tervek legtöbbje a költséggazdálkodás megjavításával foglalkozik. Itt elsősorban az anyag-, energiaköltség csökkentését tűzték ki célul. A tervek — általában — reálisak, megvalósíthatók. Példaként kiemelem a Békés megyei Patyolat Vállalatot, amely a tevékenységi körét tervezi szélesíteni. Ezen túl új piaci lehetőségek felkutatásán fáradoznak. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat intézkedési tervében kiemelt helyen szerepel a minőség javítása, a termékszerkezet korszerűsítése, a költségek csökkentése. A tervek megvalósításának szolgálatába állítják a belső anyagi érdekeltségi rendszerüket, az újítómozgalmat. A vállalat vezetői bíznak abban, hogy intézkedésük hatására körülbelül két-három év múlva kilábalnak a veszteséges helyzetükből. A gazdasági vezetőknek egyre inkább be kell látniuk, hogy a nehéz gazdasági helyzetben elsősorban a vállalatnál, szövetkezetnél folyó jó munkára támaszkodhatnak. A vállalati belső tartalékok folyamatos feltárását, a versenyképes termékszerkezet kialakítását, a hatékony költséggazdálkodás megvalósítását kell hogy az eredményes gazdálkodás alapjának tekintsék. Tapasztalataink szerint ez a szemlélet egyre jobban terjed, szélesedik. Alapvető követelmény ennek felgyorsítása, mert csak ilyen szemlélet mellett lehet a veszteség növekvő tendenciáját megállítani, vagy visszafordítani. Hőgyes Endre osztályvezető, PM Ellenőrzési Főigazgatóságának Békés megyei Igazgatósága gyárban minegy 80 millió forint költséggel új kemence és szárító épül majd. Továbbra is kisméretű téglát fognak gyártani, de — létszámváltozás nélkül — megkétszerezik a termelést. A mostani hatmillió helyett 12 millió készül. Október 25-én Csaba Márton, a békéscsabai Városi Tanács vb. műszaki osztályának a vezetője az I. számú téglagyár kultúrotthoná- ban ismerteti a város fejlesztésének, valamint a téglagyári bányatavak és a szabadkígyósi tájvédelmi körzet szabad idő központtá való kialakításának tervét. Október újítási hónap
