Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
1983. szeptember 3., szombat o Csanádapácai Széchenyi Tsz: hektáronként 7150 kilogramm búza Jövőre sem szeretnénk alább adni — Kissé bizonytalan vagyok: most, amikor a nagy szárazság miatt másutt, sok helyen alig harminc mázsa búzát takarítottak be egy hektárról, a remélt ötvenhatvan helyett, ildomos-e a hetven mázsa feletti átlagterméssel a lap hasábjain előhozakodni? Nem tűnik-e majd ez ingerkedésnek? Nem bosszantja majd az aszálykárt szenvedetteket a mi beszélgetésünk? — Nézze, ha például a a szentandrási Tessedik Tsz 27 mázsájára gondol, arra azt mondom, hogy nem tehetnek róla. — Az apácaiak sem a 71 mázsa 50 kilóról? . — Vegyük úgy, hogy a kérdés jóindulatú. Én szép sorjában elmondom azt, amivel az eredmény alakulását tudatosan befolyásoltuk, aztán ítélje meg ön, hogy mennyi részünk van a sikerben. — Ez talán részben kiderül abból is, ha a tervezett átlaghozammal hasonlítjuk össze a ténylegeset. — Valóban csak részben, mert az igaz, hogy a tervben csupán 6 ezer 500 kilogramm búzát szerepeltettünk hektáronkénti átlagban, viszont minden hektárt 7000 kilogrammos termésre „tápláltunk be”. — Ne haragudjon, azt hiszem, a termelőszövetkezetek nagy többségében kifogástalan ma már a tápanyag-gazdálkodás. Laboratóriumi elemzések alapján állapítják meg a szükséges műtrágyaadagokat évek óta. Most sem volt ez másként, de eső hiányában .. . — Igazán nem célozgatni akarok, de nálunk alig valamivel több csapadék hullott le a kritikus időszakban, mint a szomszédainknál. Ami pedig a talajerővisszapótlást illeti: az adagok megállapításával már valóban nincs különösebb baj, csakhogy nem mindegy, mikor, hogyan és menynyit szórnak ki ezekből az adagokból. Mi például a tavaszi fejtrágyát két ütemben adjuk ki, és a szárazság ellen a teljes területen lombtrágyázással „védekeztünk”. — Szerintem mindezt másutt sem hanyagolták el. — Biztos, de fogadja el azt is, hogy nálunk, a Széchenyiben hosszú évek következetes munkájának a gyümölcse érett be. Tessék itt van ez a számsor : 1979-ben 5 ezer 535, nyolcvanban 6 ezer 250, 1981-ben 6 ezer 302, tavaly pedig 6 ezer 350 kilogramm búza termett nálunk hektáronként. Ez már önmagáért beszél. A teljes innovációs folyamat egységes finanszírozására vállalkozik a közelmúltban alakult építőipari innovációs alap, amelynek tevékenységi körébe építő- és építőanyag-ipari műszaki fejlesztések, és az azokhoz kapcsolódó beruházások tartoznak. Gazdaságosnak ígérkező vállalkozások esetében nemcsak a kutatás és fejlesztés ráfordításainak fedezésére nyújtanak innovációs kölcsönt, hanem a fejlesztések folytatását, illetve hasznosítását biztosító beruházásokra is. Az új innovációs pénzintézetet az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Állami Fejlesztési Bank 300 millió forintos alaptőkével hozta létre. Az építőipari innovációs alap elsősorban olyan vállalkozásokat támogat, amelyek hozzájárulnak a devizabevétel növekedéséhez, elősegítik a gazdaságos importmegtakarítást, korszerűsítik a termék- szerkezetet, illetve biztosítják az anyag- és energiatakarékosabb termelést. Az eltelt két hónap során több mint harminc hazai partnerrel vette fel az alap a kapcso— Elfogadom, bár a számsorból mindenképp a tervezett 6 ezer 500 kilogramm lenne a valós, ehhez képest az ugrás túl nagy ahhoz, hogy az ember valami titok után ne kutasson, ha csak nem sikerült szert tenniük valamilyen szuper búzafajtára. — összesenben 1300 hektáron termesztettünk búzát, ebből 300 hektárra került kísérletképpen Super- Zlatna és Baranka, a többin ugyanolyan ■ fajtákat vetettünk, mint eddig, s még csak nem is szuperelit vetőmagot használtunk. Ha hiszi, ha nem, Jubilejnaja 50- et is termesztettünk, ami már kifutott fajtának számít, nálunk 7 ezer 145 kilogrammos átlagot adott, alkalmazkodó és regenerálódóképességből kitűnőre vizsgázott. — Jó, akkor maradjunk abban, hogy ön sorra ismerteti a rekordban szerepet játszó tényezőket. — Kezdjük az elővete- ménnyel: 500 hektáron zöld- és magborsó után került a búza, a talaját szántás nélkül készítettük elő, a magját nagy teljesítményű IH- gépekkel vetettük el október 1. és 30. között szigorúan ellenőrzött mélységre, egyenletes tőállományt produkálva. Tagadhatatlan, hogy növény védőseink is igazán értik a dolgukat, a Domináto- raink pedig szemveszteség- mérővel vannak felszerelve. Ehhez jön még az, hogy a munkaidő-beosztást meg a bérezést is sikerült valóban ösztönző módon megoldanunk . . . — Ez mit jelent konkrétan? — Egyszerű. Nálunk hárman dolgoznak egy nagy gépen, és 12 óra munka után 24 óra pihenő illeti meg őket, ez önmagában is nagyon kedvező, már csak emiatt sincs utánpótlásgondunk, megtehetjük, hogy a sok aspiráns közül a legjobbat válasszuk ki. Azután magas a mozgóbérhányad, amit a teljesített munkák minősége szerint ítélünk oda, ez viszont állandó ellenőrzést feltételez, vagyis elvileg sehol sem „csúszhat el” a nagy termés ügye. — Ha jól tudom, a szövetkezet az IKR tagja? — A rendszer agrokémiai, s főleg műszaki vonalon nagyon sokat segít, de a feladatokat mégis csak a mi ágazatvezetőnknek, brigádvezetőinknek, az agrokémiai ágazatnak és nagygépes brigádnak kell megoldania a már felhalmozott üzemi tapasztalatok birtokában. latot, jelenleg mintegy 20 innovációs ötletet, javaslatot,, illetve konkrét pályázatot vizsgálnak a szakemberek. A legígéretesebb pályázatok közül az első szerződéseket előreláthatólag már szeptemberben aláírják. Az innovációs pénzintézet maximálisan öt-hat évre nyújt kölcsönöket, de a pénzeszközök forgásának gyorsítása érdekében előnyben részesíti a rövidebb lejáratú, gyorsabban megvalósítható műszaki fejlesztéseket. Ennek révén ugyanis a viszonylag kis alaptőkéből több akció finanszírozható. Abban az esetben, ha az innovációs pénzintézet alaptőkéje nem elegendő, lehetőség van arra, hogy azt az alapítók, vagy más gazdálkodó szervezetek kiegészítsék. Az építőipari innovációs alap a jövedelmezőségi elvárásoknak és a népgazdasági céloknak egyaránt megfelelő akciókra kötvényt is kibocsáthat. Tőkeerejét és kockázatviselő képességét meghaladó egyes innovációk esetében pedig a finanszírozásba más pénzintézeteket, illetve gazdálkodó szerveket is bevonhat. — Látom már, kedves Mitró József, hogy nem fog sikerülni a nyulat kiugrasztani a bokorból. — Mire céloz? — Arra a doppingszerre, amitől a csanádapácai tsz búzái megbokrosodtak. — Értem. Hát erre annyit mondhatok, hogy üzemi és IKR-kísérletek a hozamfokozó szerek adagolására folytak és folynak is termelő- szövetkezetünkben. Ez nem titok, de nem is a Széchenyi Tsz az egyetlen, ahol mindennek már eredményei is mutatkoznak. — A növénytermesztési fő- ágazatvezetőt kérdem: mekkora lesz jövőre a búza átlagtermése a Széchenyiben? — Vagyis hivatalos választ vár. Nos, miután az idén a leggyengébb táblánk 6 ezer 863 kilogrammot, a legjobb pedig 7 ezer 820-at adott, hét tonnát fogunk tervezni. — A szerencse, a kedvezően alakuló időjárás szerepét tehát továbbra sem ismeri el? — Eddig sem tagadtam, hiszen a tavalyi őszi csapadék nálunk is legalább tele részben belejátszott a sikerbe. Más kérdés, hogy a többi gazdasághoz hasonlóan bennünket sem került el a szárazság. Egy biztos, ez az aszályos idő mindennél jobban előhozta a termesztő munka hiányosságait. — Ebben benne van a többiek sikertelenségeiről alkotott véleménye is? — Nincs jogom hozzá, hogy megítéljem partnereink búzatermesztését, mi mindenesetre elemeztük a magunk gyengeségeit, és megállapítottuk, hogy a talajelőkészítésen van még mit javítanunk, és a vetésidőt is tovább kell szűkítenünk az optimálisnak tartott október 5. és 25. közé. — Még egy kérdés: mi a helyzet a kukoricával? — Sejtettem, hogy ez a kérdés nem marad el. Nos, 1800 hektárról a terv szerinti mennyiséget várjuk, amivel viszont egyáltalán nem vagyunk megelégedve. A „betáplálás” szintjéhez képest 15 mázsát rabolt el tólünk az aszály. Közeli cél a 10 tonnás termés elérése, miután a búza és a kukorica együtt a szántónk kél harmadát uralja. Ehhez azonban meg kell teremtenünk a fölösleges vizek elveze* ősének feltételeit is földjeinken. — Tehát a rekordok sem gondmentesek. — Nem. Kőváry E. Péter Megkezdték a napraforgó feldolgozását Megkezdődött a napraforgó feldolgozása a növényolajipar öt gyárában. Más évekhez képest két héttel előbb indulhatott a szezon, mivel a termés gyorsabban érett be. A tapasztalatok szerint a nyári szárazság a napraforgót sem kímélte, ezért valamivel kisebb termésre számítanak az üzemek az eredetileg tervezettnél. így is megfelelő mennyiségű nyersanyagot biztosít a mezőgazdaság az iparnak a jó színvonalú hazai ellátás feltételeinek megteremtésére. A gyárak összességében napi- 2100 tonna nyersanyagot dolgoznak fel. A mező- gazdasági üzemekből sorra érkeznek a gyárakba a szállítmányok, szeptemberben megközelítően százezer tonna magot fogadnak. A mag á silókba kerül, ezután megfosztják héjától, majd az előprés és a prés következik, ahonnan a nyers olajat nyerik. E félkész terméket finomítják, részben étolajat készítenek belőle. Építőipari innovációs alap I I Aki a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének sarkad- keresztúri üzemegységébe akar jutni, az Méhkerék felé vegye az útját. Sőt, menjen tovább Űjszalonta felé! Hogy mégis Sarkadkeresztúr a névadó, az — mint Pintér Sándor, az üzemegység vezetője tájékoztat — abból ered, hogy ott kezdődött a feltárás és folytatódott kelet felé. S Méhkeréken van a súlypont. — Ide a lefúrt kutakból kerül a gáz, amit itt készítünk elő szállításra és fogyasztásra — magyarázza tovább Hanyecz Ernő, az orosházi üzem vezetője. — Szállításra? Ez mit jelent? — érdeklődöm. — A könnyen cseppfolyósítható alkotórészeket leválasztjuk és természetesen vezetéken feldolgozásra továbbítjuk. A gázt felhasználásra az országos hálózatba juttatjuk. — A gázmezőt néhány éve tárták fel. Az üzemegységhez tartozó gázelőkészítő állomás méreteiben azonban máris igen tekintélyes és látom. hogy még fejlesztik is. — Igen, fejlesztik. Ez az előrelátás. Most a földben levő nyomást használjuk fel a gáz továbbítására. Ám a nyomás folyamatosan csökken, és néhány év múlva már kompresszorokra lesz szükgozni. 1978-ban abbahagyta a mesterségét, és „felcsapott” olajbányásznak, amit így indokol: — Nem kell eljárnom, a pénz több, jók a munkakörülmények, kapunk védőruhát, kedvezményesen pb- gázt. .. Ö is, mint társa, Papp György, minden szükséges vizsgát letett. — Nem fóliázik? — érdeklődöm. — Én nem, de a rokonaim, ismerőseim közül majdnem mindenki. — Nem mondták még, hogy a fóliaházak fűtéséhez jó lenne a földgázt bevezetni? Hanyecz Ernő tréfásan közbeszól: — Ugye csak a csapot meg a pénztárcát kellene kinyitni? Ám a méhkerékiek komolyan gondolnak arra, hogy a gázvezeték egy mellékága egyszer hozzájuk is eljut. A gázelőkészítő állomáson csak itt-ott lehet látni valakit. A berendezések működését műszerek szabályozzák. Kint a kutaknál is. De ezek ellenőrzése, a hibák kijavítása hozzáértő szakemberek feladata. Éjjel-nappal, kánikulai hőségben, zord hidegben és hófúvásban is. A termelésben nem lehet fennakadás. Képzeljük el: mi történnék, ha mondjuk egy hideg téli napon a gázfűtésre berendezett lakásokba, vagy a gázenergia felhasználásával működő üzemekbe nem jutna el a gáz? Néhol még a rövid ideig tartó kiesés is súlyos következményekkel járna. Pásztor Béla Bodzás Sándor ség. A fejlesztés sok millió forintba kerül. A szűkszavú tájékoztatásból is arra a következtetésre lehet jutni, hogy itt jó ideig lesz még gáz. Máskülönben nem fektetnének a fejlesztésbe milliókat. Bodzás Sándor gázelőkészítő, Papp György és Gurzó Tivadar kútkezelők közreműködésével egy elromlott szerelvényt cserél ki Szuja Mihály termelőmester utasítására. — Képesek rá önállóan? — kérdezem Bodzás Sándortól. — Minden előfordulható hibát tudunk javítani. — Hol tanulta? — Még 1976-ban olaj- és gázipari szakmunkásvizsgát tettem Kardoskúton. — Áthelyezett az üzem. Lakásról is gondoskodott. Gyulán lakom, onnan járok ki naponta a vállalat mik- robuszán. — Talán igen. Amit csinálok, szép munka és jó a keresetem is. Gurzó Tivadar asztalos volt és Sarkadra járt dolPapp György — Mi volt régebben?- '— Téesztag, traktoros. Amikor 1969-ben olajbányász lettem, hamar feltaláltam magam a gépek között. — Hol jobb? Elmosolyodik: — Itt egészen más a helyzet. Ragyogó a tisztaság, a rend és fizikailag nem nehéz a munka. Igaz, nagy figyelemre, gyors helyzetfelismerésre és döntésre van szükség. — Előfordult már veszélyes helyzet? — Többször is. Példát mondok. Télen egy alkalommal befagyott az expanziós szelep. A nyomás fokozódott és túllépte az engedélyezett értéket. Pillanatok alatt cselekednem kellett. Bekapcsoltam a biztosító berendezést és megszűnt a veszély. Ha nem tudtam volna, hogy mi a teendőm, talán másodpercek alatt robbanás következik be. Papp György 1973 óta a Budapesti Kőolajipari Gépgyárban dolgozott csőszerelő lakatosként. 1979-ben idejött építeni az üzemet, aztán maradt. Ismertek voltak a berendezések, még a kezelésüket kellett megtanulnia. — Elvégeztem az iskolát és vizsgát is tettem. Később a kompresszor kezeléséből is vizsgáztam — mondja. — Most pedig itthon van Méhkeréken ... — Igen. Együtt élek a családommal, a feleségemmel és fiammal. Itt van a rokonságom is. — Nem irigylik a falubeliek? — Hogy került ide? Gurzó Tivadar Fotó: Fazekas László