Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

pinorAmi 1983. szeptember 24., szombat o flz érelmeszesedésről Keresztrejtvény ^ ’ Vízszintes 1. Paul Verlaine Őszi dal című versének első négy sorát idézzük. (Zárt betűk: ö, A, N, A, S.) Folytatás a függőleges 16. és a vízszintes 59. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet el­ső része. 13. Havasszépe, örök­zöld díszcserje. 14. IV. László Árpád-házi király előneve. 15. Fontos innivaló. 16. Az osztrák és a japán autók jele. 17. Mű- veltetőképző, -tét párja. 19. Le­hetőség. 20. Háziállat. 21. Nagy edény. 23. A jókedv jele. 26. Mázol. 27. Másol. 29. Kiporol. 30. Zeng, visszhangzik. 31. Jö­vendőt mond. 32. Félig rostos! 33. Üldözésre betanított vadász­kutya. 34. Számtani műveletet végez. 35. Üzemi étkezőhely. 37. Lakatosszerszám. 38. Szervíroz. 40. Citálja. 42. A svéd és az osztrák gépkocsik jele, 44. Va- ká . . . 46. Azon a helyen. 47. Állóvíz. 48. Dől. 50. Ügy. dolog latinul. 52. Gáz alakú szénhid­rogén. 54. Görög szóösszetétel jelentése: kor, betegség. 55. Nagy . . . , romániai város. 57. Keserves nehézségek között él. 58. Három, oroszul. 59. Az dié- zet befejező része. (Zárt betűk: É, N.) 60. Aktinium. 61. Molib- dén. 63. Midőn egynemű betűi. 65. Motívum. 67. Porciózó, 70. Római 52. 71. Somogy megyei község lakója. FÜGGŐLEGES: 2. Egyéni. 3. Egyforma betűk. 4. Testrész. 5. . . . bátor .6. Konyhakerti nö­vény. 7. Német helyeslés. 8. Za­kó egynemű betűi. 9. Mezopo­támia elgrégibb ismert népe. 10. Ilyen eső is van. 11. Lokomo­tív .. . 12. Ramazuri. 16. Az idé­zet folytatása. (Zárt betűk: N, N. B, O.) 18. Például: tanulsá­got. 22. Őrölt gabona. 24. . . .díj: menetdíj. 25. Rakja. 26. Elsietett dolőg. 28. Körforgás. 30. ösztö­kél. 35. Kína első embere volt."' 36. Állami bevétel. 39. Lyuk, né­pies szóval. 41. É, T, M. 43. Hősszerelmes. 45. Ütburkoló anyag (—ék). 47. Zenére lejtő. 49. L, S, I. 50. Vaspánt. 51. ... Ferenc, ismert karikaturista. 53. Aromás ital. 55. Vasal páratlan betűi. 56. Folyó a SZU-ban. 62. Győri futballcsapat. 64. Én, la­tinul. 66. Szenvedés. 68. A zam­biai és a thaiföldi autók jele. 69. Vegyjele: Sn. 70. Patás állat né­pies neve. 71. Izomkötő. 72. Akadni kezd!- Beküldendő: a vízszintes 1., a függőleges 16. és a vízszintes 59 számú sorok megfejtése. F. I. A civilizált állandókban — így hazánkban is — az érelmeszesedés (arterioszk- lerózis) következményei sze­repelnek a halálokok listá­ján az első helyen. Régeb­ben az érelmeszesedést a korral együtt járó természe­tes jelenségnek, ma beteg­ségnek tartják. Lényégében különbözik tőle a valóban életkorral párhuzamosan haladó természetes érkemé- nyedés, a fizioklerózis. Az érelmeszesedés miatt beszű­kült vagy elzáródott érpá­lya ronthatja az agy, a szív, a vesék és más szervek, to­vábbá a végtagok (elsősor­ban az alsó végtagok) kerin­gését. Attól függően, hogy a vérkeringés romlása élet- fontosságú vagy kevésbé fontos szervben következik-e be. súlyosak vagy enyhébbek a következmények. Az érelmeszesedés pontos okát mindmáig nem tudjuk. Sokat tudunk azonban az érfalban végbemenő, az ér­elmeszesedést létrehozó ké­miai folyamatokról és azok­ról a tényezőkről is, amelyek ezekhez vezetnek. Bár szá­mos tényező segítheti elő az érelmeszesedést, kettőnek: a táplálkozásnak és az élet­módnak feltétlenül jelentős szerepe van. Az érelmesze­sedést laboratóriumi vizs­gálatokkal egyelőre nem tudjuk megbízhatóan diag­nosztizálni. Az orvos az agy, a szív. a vese vagy a vég­tagok károsodásából (például agyvérzésből, agylágyulás­ból, szívizom-elfajulásból, angina pektoriszból, szív­trombózisból, lábérszűkület­ből stb.), tehát az érelválto­zás következményeiből kö­vetkeztet az- érelmeszesedés­re. Magának az érelmeszese­désnek a gyógyítására vagy visszafejlesztésére nem ren­delkezünk alkalmas gyógy­szerrel. Az érelmeszesedés meg­előzése szempontjából a táp­lálkozásnak és az életmód­nak van perdöntő jelentősé­ge. A megelőzésnek tulaj­donképpen már a korai gyermekévekben kellene kezdődnie, de a „jobb ké­sőn, mint soha” elv alapján 40 éves korban, vagy az­után is hasznos lehet még. Annál is inkább, mert az ésszerű táplálkozás és élet­mód nem jelent különleges lemondást és nem kíván sú­lyos áldozatot. Táplálkozás szempontjából a mértékle­tesség a döntő. A ritka, de bőséges étkezések helyett az orvosok gyakoribb, de ki­sebb étkezéseket javasolnak. Különösen az esti lefekvés előtti bőséges lakomát tart­ják károsnak. Kívánatos, hogy a 40 év feletti ember étrendjében a napi zsírmeny- nyiség ne haladja meg az 50—70 grammot. A főzéshez használt zsiradéknak leg­alább a felét növényi olaj tegye ki. Annak ellenére, hogy idősebb korban, 40— 50 éves kor felett, a kalória- szükséglet általában csök­ken már, ez a csökkenés ne nyilvánuljon meg a napi ét­rend fehérjetartalmának csökkenésében. Különösen ebben az életkorban fontos, hogy tej, tojás, nem zsíros hús, hal. túró formájában a napi 100—120 gramm fe­hérjét elfogyasszuk. A napi összkalória-mennyiséghez szükséges szénhidrátot a test­súlytól és a végzett fizikai munkától kell függővé ten­ni. Űjabban bizonyítást nyert, hogy a mindennapos táplá­lék növényi rosttartalma is befolyásolja az érelmeszese­dést. Ahol az étrend bősé­gesen tartalmaz növényi rostot, főzeléket, gyümöl­csöt, nyers salátákat, korpa­tartalmú lisztből készült ke­nyeret, ott az érelmeszese­dés ritka. Hazai étrendünk­ben, különösen az üzemi és a vendéglátóipari étkezdék­ben a konzerviparunk által bőségesen rendelkezésre álló főzelékfélék, saláták még egyáltalán nem vagy alig szerepelnek. Fogyasztásuk pedig egyéni és társadalmi érdek. Még talán az étrendnél is fontosabb az érelmeszesedés megelőzése szempontjából a 40 éves kor feletti ember életmódja. Aki mindennap rendszeresen végez fizikai munkát (például kertészke­dik, fát vág, sportol, sétál stb.), a legtöbbet tette ér­rendszere épségéért. Hasz­nos volna, ha — az iskolás korú gyermekekhez hason­lóan — a felnőttek rendsze­resen tornásznának. A fizi­kai munka vagy torna — ahogy ezt a tapasztalat iga­zolja — "még bő zsírfogyasz­tás esetén is kivédi az érel­meszesedést. Nem célszerű, ha az érelmeszesedésben szenvedő ember a következ­ményektől való félelmében túl nagy lelki erőfeszítést igénylő étkezési vagy élet­módbeli tilalmakat vállal. A dohányzást feltétlenül érde­mes elhagyni vagy -legalább­is számottevően mérsékelni, de 1-2 pohárka borról vagy sörről felesleges lemondania. Vonatkozik ez lényegében a feketekávéra is. Kávét csak este, lefekvés előtt 4-5 órá­val nem célszerű inni. Élén­kítőszerek szedése, túlzott szellemi vagy fizikai meg­terhelés árt az idős ember­nek. Beküldési határidő: 1983. október 4. Helye: Békés megyei Népújság szerkesztősége, Békéscsaba, Pf. 111. Megfejtéseket csak levelezőlapon fogadunk el. A helyes megfejtők között hat darab 50 forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki, ame­lyet postán küldünk el. A szeptember 10-i rejtvény helyes megfejtése: — Sokkal jcbb szépnek lenni, mint jónak. — De jobb jónak lenni, mint rútnak. Nyertesek: Szilágyi Tiborné, Battonya; Világosi András- né, Medgyesegyháza; Szlovák Zsolt, Mezőkovácsháza; dr. Vá- radi Géza, Gyula; Szarka Gyuláné, Dévaványa; Szilvási György, Békéscsaba. Hazai tájakon Harangtornyos Lónya Egészen északon, ott, ahol Tiszánk nevezetes, nagy ka­nyarját veti, éli szerény éle­tét egy kis magyar település, Lónya. Ma legföljebb ha a neve tűnik ismerősnek — az is nyilván a híres-neves Ló- nyai család kapcsán —, no­ha egykor jeles helység volt, és még ma is van egy olyan látnivalója, amelyre bizony büszke lehetne nem egy vá­rosunk is: a harangtorony. Lássuk előbb, mi adott rangot ennek a beregi síkon megtelepült lakhelynek! Nos, Lónya egykor, a XIII. szá­zadban Bánk bán birtoka volt. S ő nemcsak uralta, de alkalmankint ott is lakott. Ezt egyébként egy máig élő legenda is alátámasztja, amely azt hirdeti, hogy ott, Lónya közelében, a Tiszában lelte szomorú halálát a me­nekülő Melinda. A falu jeles birtokosának elhunyta után hamarosan átvették a birtokolás jogát a föntebb említett Lónyaiak. Tehát az a család, amely oly sok neves politikust, közéleti embert adott a magyar tör­ténelemnek. Ismereteink szerint akkor is egy Lónyai-utód parancs­nokolt a községben, amikor a román és a gót stílusú öreg templom mellé azt a máig biztosan álló remek­mívű harangtornyot felépí­tették. Pontosan tudjuk épí­tésének idejét a torony bejá­ratával szemközti gerendán ugyanis ott a felirat: „Ka- kuk Imre átsmester tsinálta Bán Péter legényével 1781”. Tehát akkor, amikor II-. Jó­zsef császár közismert türel­mi rendelete megengedte, hogy a református egyházak mellé, vagy fölé is épülhes­senek tornyok. Hozzáértő építészettörté­nészek azt is kinyomozták, honnan szerzett jóféle tölgy­fát Kakuk mester e művé­nek elkészítéséhez. Mint ki­derült, nem messze Lónyá- tól akadt rá a faragásra, ácsolásra oly kiváló derekak­ra, mégpedig abban az erdő­ben, amelynek maradványai máig állnak. Ami pedig az építmény stílusát illeti, azt igazán mindenki megállapíthatja, aki egyszer is látott erdé­lyi — pontosabban erdélyi szász — templomtornyokat. Ahogy Segesváron, Nagy­szebenben, vagy másutt tör­nek az ég felé a kúpszerű si­sakok, négy sarkukon egy- egy ún. fiatoronnyal, Ló- nyán sincs ez másként. Ez a beregi építmény mégis más, mint égy átlagosan szép er­délyi torony, hiszen — ké­pünk ezt jól mutatja — rendkívül erőteljes, robosz­tus építmény; szinte közép­kori erődítményhez hason­latos. Ezt a hatalmas fa­monstrumot olyan — 35­ször 35 cm-nyi vastag — talpgerendák tartják, ame­lyekben egy fia vasszög, vagy fémkapocs sincs. És mégis szolgálnak immár több, mint kétszáz esztende­je! Aki megcsodálja ezt a fia­tornyos remeket, s véle együtt az öreg templom fes­tett, kazettás mennyezetét, az nyilván arra is kíváncsi, hogy kapcsolódik-e valami monda, legenda ehhez a fel- ső-tiszavidéki látványosság­hoz. Nos, nem sokat kell kér­dezősködni, a község öre­gebb lakói szívesen elmond­ják, hogy tornyuk öregha­rangja hajdan beszélgetni is tudott. Ha megfordítot­ták, ezt panaszolta: „Ló­nyán nincsen kenyér! Ló- nyán nincsen kenyér!” Bús- lakodásra válasz is érkezett, mégpedig a folyó túlpartjá­ról, Ben'kről. Onnan ez hal­latszott: „Benken sincsen! ? 1 Benken sincsen!” Társalko- dásukat a mezőkaszonyi tár­suk toldotta meg emígyen: „Bódog isten, mivel élünk? Csíkkal, hallal! Csíkkal, hal­lal!” Ma persze már bőven van kenyér Lónyán, és a mező- kaszonyiak is inkább hallal élnek, mint csíkkal, de azért emlékeztető gyanánt érdemes meghallgatni ezt a harangok eszmecseréjével kapcsolatos mesét. S ugyanígy feltétle­nül érdemes útba ejteni Bánk bánnak ezt az ősi bir­tokát, hiszen rendkívülien szép építményben gyönyör­ködhet a látogató. Szfnek és formák az őszi divatban Az ősz divatja megannyi új­donságot, meglepetést tartogat. Megújulnak a színek, a formák. Üj vonalak jelennek meg a di­vatbemutatók dobogóin és a ki­rakatokban. Az ősz a határozott színeket részesíti előnyben. A legdivato­sabb a szürke — annak minden árnyalata —, a galambszürkétől az acélszürkén át a grafitszür­kéig, sőt, a feketéig. De a szür­két mindig kiegészíti valamilyen erős szín, például a paprikupi- ros, a napsárga, a búzakók, s még mindig kedvelt a fekete- fehér összeállítás is. E fő szí­nek mellett természetesen jelen vannak az őszi kollekciókban a természet színei — a Yiádsárga. a levélzöld, az őszi avar bá­gyadt, fanyar árnyalatai. Ami a formákat illeti, bőséges a választék és a változás a ko­rábbi vonalakhoz képest. A ru­hák, a kabátok a test vonalát követik, inkább szűkek, mint bővek. A szoknyák egyenesek vagy lefelé szűkülnek, a lépés­bőséget mély slicc adja. A ru­hák, kabátok széles vállúak. Válltömő, hajtás, húzás, berakás növeli a váll szélességét. A gal­lérok nagyok, hangsúlyozottak. A kosztümkabátok gyakran de­rékban elvágottak, s deréktól lefelé hullámzóan bővülnek. (Csak magas, nádszáltermetű hölgyeknek ajánlott!) A blúzok természetes anyagból készülnek, lágyak, a szoknya vagy kosz­tüm színeivel azonosak, semmi csipke, semmi zsabó. Inkább az egyszerű, elkerekített nyakú ingblúz hódít. A nadrágok mintha kissé visszaszorulnának. A spprthoz ajánlott nadrágok egyenesek vagy szűkülő szárúak. A legnagyobb változás az ujja- szabásokban történt. Blúzok, pu­Divatos ruha, érdekes, csípőt hangsúlyozó megoldással lóverek, ruhák, kabátok készül­nek igen bő, gyakran a derék­tól indított szabással. A japán vagy denevérujjak, olykor kü­lön pánttal, szegővel hangsúlyo­zottak. A szoknyák hossza igen vál-. tozatos. Fiatal lányok bátran ve­hetnek combközépig érő szok­nyát, de a harmincon felüliek elégedjenek meg a térd kivil- lantásával. A kabátok hosszúak vagy rö­videk, a szoknyából húsz centit mutatók. Sok a féloldalas gom­bolás és gallérmegoldás. A bő­séget öv fogja össze, a fejre kalap, vagy fülre húzott svájci sapka kerül. A cipők sarka ismét növek­szik. A 4-5 centiméteres vékony sarok a módi. A csizmák boká­ig érnek, a kabát és a csizma között vastag kötött harisnya biztosítja a meleget. A kendőt, sálat az egyik váll­ra vetve viselik a manökenek. Praktikusabb megoldás az egyik kar alatt átkötött kendő. s. e. Bővülő ujjú pulóver Kelt mint fent Mindig nehezemre esett a jelentésírás. Maga az a tény is idegesített, hogy minden kutyafüléröl jelentést kell írni. Egy­szer „hivatalos helyiségemben” meglátogatott egy barátom, s amíg várakozott rám — mert akkor is valami jelentéssel lőtottam-futottam —, belelapozgatott az asztalomon tornyo­suló iratkötegekbe. Jelentések voltak, mondanom sem kell, illetve azok másodpéldányai. Szépen kiadjusztálva, ahogy kell. Felül: kelt itt és itt, ekkor meg akkor, utána a szöveg, alul: kelt, mint fent, aláírás, beosztás. Namármost ez az egész a bal felső sarokban gémkapoccsal összetűzve, hosszá­ban függőlegesen kettéhajtva, hogy beleférjen a kék gatya­madzaggal megköthető ún. iratrendezőbe. (Valamikor kocsis szerettem volna lenni, aki két szép csil­lagos homlokú lovat hajt, mellettük futtatva a borzas kis- c&ikót, később, mint minden fiúgyerek, tengerész, harangozó, mélyvízi búvár vagy oroszlánvadász. A tűzoltót, a katonát, és a vadakat terelő juhászt csak azért nem írom ide, mert amikor ezeket a szép foglalkozásokat először olvastam így egymás mellett, egy verssorban, akkor már költő szerettem volna lenni.) De a barátomnál hagytuk abba, aki — mikönben rám vá­rakozott — olvasgatta a jelentéseket. — Te ilyesmivel töltőd az időd? — kérdezte, amikor elő­kerültem. — Mi értelme van ennek? — Nagyon fontos — mondtam neki. — Ez dokumentálja a munkát. — Mennyi időd megy el erre az oktalan szószaporításra? — Sok. Sajnos, nagyon sok — válaszoltam. — Pedig igyek­szem, de néha egyszerűen nem találom a szavakat. — És mikor dolgozol? — Hát, tudod — mondtam —, talán majd ha jobban be­lejövök a hivatali fogalmazásba, arra is marad valamennyi időm. Később, miután a barátom távozott, elszunyókáltam egy sürgős jelentés fölött. Azt álmodtam, hogy Hamletet játsz- szom egy nagy, fényes színpadon. Már éppen leszúrtak, mindjárt jön a négy százados — gondoltam —, és vállra véve kivisz, de nem történt semmi. Fortinbras, akinek ki kellene adnia a parancsot, a királyi asztal mellett ül és ír. Észrevétlenül odalopózok, és belepislogok a papírba. Ezt ol­vasom: „Mai napon (itt az előadás dátuma következik) intézke­dést foganatosítottam, hogy hadseregem négy századirányító középvezetője Hamletet (anyja neve: Gertrud, szül: H~élsin- gór) a szóig. szab. VÁLLRA VÉVE kezdetű rendkívüli uta­sításának alkalmazásával, a helyszínről ünnepélyes külsősé­gek között távolítsa el. Jelen intézkedés kiadását azért tar­tottam szükségesnek és méltányosnak, mert korábbi kapcso­lataink, valamint a róla elhangzott vélemények ismeretében meggyőződést szereztem arról, hogy nevezettből jelentős ki­rály vált volna. Ezzel egy időben utasítottam a zenész sza­kasz tagjait, hogy szólaltassák meg fúvós hangszereiket. Kelt mint fent. Fortinbras." — És velem mi lesz? — kérdeztem kétségbeesve. — Mássz ki magad? — sziszegte. — Ez a jelentés határ­idős. Mester Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom