Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
1983. szeptember 24., szombat NAGYVILÁG Az ENSZ-közgyülés 38. ülésszaka A legfontosabb fórum A hagyományokhoz hűen szeptember harmadik keddiétől, az idén tehát szeptember 20- tól mintegy három hónapig végzi munkáját az ENSZ-közgyülés 38. ülésszaka. Hatékonyságát számosán vitatják, megreformálását sem kevesen sürgetik, abban mégis minden szakértő egyetért, hogy válsággócokkal teli, feszültségtől terhes világunkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének nélkülözhetetlen diplomáciai szerepe van. A bírálatok egy része jogos' is: az ENSZ határozatait sokszor, sokan megszegik", közvetítő, jószolgálati próbálkozása nem egyszer sikertelen. Ám ne feledjük, a New York-i üvegpalota épp e korlátáival, kudarcaival együtt igazán hű tükre mai világunknak. Ezek a megállapítások különösen igazak az ENSZ- közgyűlés évenkénti ülésszakára. Ez földünk talán legfontosabb fóruma, hiszen nincs még egy olyan hely, ahol ennyire összpontosulva jutnának kifejezésre az államok ellentétei, összefonódó, vagy szembenálló érdekei, a vitás kérdésekről alkotott véleményük. A közgyűlés alkalmat kínál a külügyminisztereknek a kétoldalú megbeszélésekre, a nemzetközi kapcsolatteremtés és -tartás elsőrangú színhelye. Itt — a Biztonsági Tanácscsal ellentétben — nem kötelező jellegű határozatokat hoznak, hanem csak javaslatokat fogadnak el. A közgyűlési ajánlások megszava- -• zásához nincs szükség a nagyhatalmak egyetértésére, vagyis nem érvényesül a vétójog. A szavazásoknál általában az egyszerű többség dönt. Még így sem könnyű persze bármilyen összhangot kikovácsolni, hisz a világszervezet munkájában ma már 150-nél több ország — az egykori alapító létszám háromszorosa — vesz részt. A bővülő taglétszám, a lehűlt nemzetközi légkör. a szaporodó válsághelyzetek egyaránt magyarázzák, hogy évről évre nő a közgyűlés napirendjére kerülő problémák száma. A legfontosabb várhatóan idén is a béke, a biztonság, a leszerelés ügye lesz. Az elmúlt ülésszakokon a szocialista országok számos, élénk visszhangot kiváltó javaslattal álltak elő. A Szovjetunió például bejelentette: lemond a nukleáris fegyverek elsőkénti bevetéséről. összességében még- sincs előrehaladás, a nyugati válaszok elmaradtak, s a szakértők szerint a világ-. szervezetben sem remélhető áttörés, amíg nem jön létre megegyezés a szovjet—amerikai tárgyalási fórumokon. E kérdéskörben tehát főként a Genfben elért — pozitív vagy negatív — eredmény fog alapvető hatást gyakorolni. A realitásokat felmérve, szerény várakozással kell szemlélni a világ kínzó válsággócairól folyó közgyűlési viták kimenetelét is. A Közel-Kelet például talán a legjobb bizonyíték arra, hogy a tagállamok tevőleges akarata. együttműködése nélkül bármilyen határozat falra hányt borsó maradhat. A térség problémáinak, illetve-a palesztinok helyzetének némileg elkülönítve tárgyalt rendezéséről ugyanis már jó néhány — elvileg kötelező — BT-határozat született, mindeddig eredménytelenül. A regionális problémák közt előreláthatólag ismét napirendre kerül az ellentmondásos kambodzsai és afganisztáni kéndés. Az előbbi ügyében párhuzamosan folyik egy szélesebb, a délkelet-ázsiai helyzet megoldását, s egy szűkebb. Kambodzsa ENSZ-képviseletét érintő vita. Az USA. Kína, s az ASEAN-országok állás- foglalását ismerve egyikben sem várható előrelépés. A képviseleti vitában egyébként a szocialista államok célja az „üres szék” státusz elérése lenne, vagyis hogy a közgyűlés az el nem kötelezettek konferenciáihoz hasonlóan legalább vonja meg az egykori Pol Pot- rendszer küldöttségének mandátumát. Afganisztán ügyében némi reményt ébresztett a főtitkár külön- megbízottjának közvetítésével folytatott tárgyalássorozat. Kevés esély látszik viszont az Irak és Irán közti háború befejezésére, Teherán már tavaly is a harcok beszüntetésére felszólító határozat ellen szavazott. Heves szócsata várható Falkland kapcsán: Argentína legalább a kérdés diplomáciai síkon való megvitatását követeli. míg Anglia ettől elzárkózik. Szintén hagyományos ütközőpont • az emberi jogok kérdése. A dekoloni- zációs kérdések közt évek óta- Namíbia ügye áll az előtérben. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár most augusztusban tett a térségben körutat, de Pretoria merevsége miatt a patthelyzetet neki sem sikerült feloldania: a Dél-afrikai Köztársaság lényegében változatlanul a kubai csapatok Angolából történő kivonásához akarja kötni Namíbia függetlenségének megadását. Hazánknak a szocialista országok egyeztetett álláspontját képviselve, külpolitikánk alapelveihez hűen aktív, konstruktív szerepe van a közgyűlés munkájában. Hollai Imre a 38. ülésszak kezdetére befejezte egyéves elnöki megbízatását. Utólag is elmondható: egyhangú megválasztása, eredményes tevékenysége tovább erősítette hazánk ENSZ-beli, s átalános nemzetközi tekintélyét. Szegő Gábor Hollai Imre (középen) a 38. ülésszak kezdetére fejezte be egyéves elnöki megbízatását — balra Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára (Fotó — un—mti—ks> Genf — két előzménysor Az eurohadászati fegyverekről Genfben folyó szovjet —amerikai tárgyalások a diplomáciatörténet zárt tárgyalásai közül eddig a legnyitottabbak. Minden javaslat a nemzetközi közvélemény számára fogalmazódik meg, az érveket és az ellenérveket a világsajtó szélté- ben-hosszában tárgyalja, az előzmények, akárcsak a lehetséges következmények latolgatása megszámlálhatatlan kommentár témája. Néhány hete emlékezett meg a világsajtó arról, hogy harmincöt éve, 1948 nyarának végén érkezett amerikai B—29-esek két csoportja Európába — első ízben atombombával a fedélzetükön. Akkor a Szovjetunió fegyvertárában még nem jelent meg az atomfegyver és Európa amerikai kezdeményezésre szűnt meg atomfegyvermentes övezet lenni. 1953- tó[ kezdte meg az Egyesült Államok a harcászati atomfegyverek, atomaknák, atomtüzérség, Matador, Honest John, Corporal, Nike rakéták Európába telepítését. Egy évvel korábban Anglia, majd 1960-ban Franciaország is belépett a nukleáris hatalmak közé, s európai földön létrejött a NATO atomtriumvirátusa. A NATO 1957. decemberi kormányfői szintű tanácsülésén Washington már síkra- szállt közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták Európába telepítése mellett, majd szerződést kötött Angliával. Olaszországgal és Törökországgal Jupiter és Thor rakéták elhelyezéséről. E rakéták elé 105 szovjetunióbeli és más kelet-európai cél megsemmisítésének feladatát tűzték. Később ezek a rakéták hadászati célszerűségi megfontolásokból eltűntek a három NATO-országból, de ezekre a történelmi tényekre emlékeztetni kell, amikor az atlanti propaganda 1977-tel, a szovjet SS—20-asok megjelenésével akarja kezdeni a mai helyzet előtörténetét. Jobbnak tartja nem emlegetni, hogy az európai rendeltetésű új amerikai közepes hatótávolságú fegyverrendszerekre 1969-ben adták ki a fejlesztési utasítást, s hamarosan a Pentagon megkötötte a vonatkozó szerződést a Martin—Orlando céggel. 1972-ben ugyancsak az amerikai hadügyminisztériumtól a manőverező robotrepülőgépekre vonatkozó megbízást kapott a General Dynamics. Vajon ilyen körülmények között miért hozott a NATO 1979 decemberében kettős határozatot? Vajon az Egyesült Államok a szovjet SS— 20-asok leszerelését akarja-e kieszközölni, vagy mindenáron telepíteni akarja a Pershing—2-eseket és a manőverező robotrepülőgépeket? Mi a telepítés és a tárgyalások, a leszerelés és a tárgyalások viszonya? Három hónappal az amerikai telepítési fenyegetőzés beváltása, vagy legalábbis annak megkezdése előtt Genfben Washington merevsége miatt reménytelen helyzet alakult ki. Az amerikai fél nem hajlandó tárgyalni saját előretolt nukleáris rendszereiről, a brit és a francia nukleáris erőről, csak arról, amivel a Szovjetunió kénytelen volt ezeket ellensúlyozni. Moszkvától vár további engedményeket a Szovjetunió biztonságának rovására, különben telepít — ugyancsak a Szovjetunió biztonságának rovására. Ezzel szemben az eddigi szovjet engedmények immár egész láncolatot képeznek. Négy évvel ezelőtt, még a NATO-határozat megszületését megelőzően, 1979. október 6-án felajánlotta a Szovjetunió, hogy ha elmarad az új amerikai „eurorakékát” telepítése, kész csökkenteni közepes hatótávolságú eurohadászati eszközeit. 1981 februárjában kölcsönös moratóriumot javasolt mind a régebbi eszközök újakkal való felváltására, mind újabbak telepítésére. 1982 februárjában és augusztusában indítványozta, hogy 1985-ig 600— 600-ra, 1990-ig 300—300-ra csökkentsék a mindkét félnél ezres nagyságrendű eurohadászati fegyvertárat. 1982 márciusában és májusában Leonyid Brezsnyev bejelentette a szovjet közepes ható- távolságú rakéták telepítésének egyoldalú moratóriumát, illetve a már telepített rakéták számának egyoldalú csökkentését. Jurij Andropov 1982. december 21-én bejelentette, hogy a Szovjetunió kész any- nyi közepes hatótávolságú rakétát leszerelni, hogy ne maradjon Európában több ilyen eszköze, mint Nagy- Britanniának és Franciaországnak együttvéve. Egyidejűleg persze egyenlő mennyiségi szintre kellene csökkenteni a NATO és a Szovjetunió közepes hatósugarú atombombázó állományát az európai térségben. Andropov 1983. május 3-án késznek bizonyult a paritás megvalósítására a robbanótöltetszámban, majd augusztus 27-én hozzájárult ahhoz is, hogy az angol—francia 162-es szint fölött leszerelésre kerülő szovjet rakétákat meg fogják semmisíteni.. E javaslateszkaláció közepette nemigen tűnt fel, hogy néhány új eurohadászati számadat került ■ forgalomba. Szovjet részről éveken keresztül, egyebek között hivatalos kiadványokban is azt közölték, hogy a három NA- TO-hatalom 986, a Szovjetunió pedig 975 eurohadászati célba juttatóval rendelkezik. Első ízben ez év július 28- án egy TASZSZ-kommentár- ban, majd másutt is új adatok kezdtek szerepelni, mégpedig 857 célba juttató a NATO és 938 célba juttató a Szovjetunió oldalán. A No- voje Vremja legutóbb már nem említette Nagy-Britan- niánál a középhatósugarú atombombázókat. Pirityi Sándor „Egész lényük tánc.. ” Rogelio Martinez Fűre kubai néprajzkutató és Rodolfo Reyes mexikói koreográfus kezdeményezésére alakult meg 1962-ben a Kubai Népi Együttes, azzal a céllal, hogy összegyűjtse és közkinccsé tegye a népi tánc és a népzene hazai hagyományait. Az együttes vezetői és tagjai két forrásból meríthettek: a szájhagyományból, azaz a nép fiainak megőrzött dal- és tánckincséből és olyan szakemberek, alkotóművészek írásaiból, mint Fernando Ortiz — aki már a harmincas években szervezett folklórtanfolyamokat, kutatta a néptánc és dalkultúrát — Nicolas Guillén, a költő, Ama- deo Roldan és Alejandro Garcia Caturla zeneszerzők, Samuel Feijoo néprajzkutató. Jelenleg 90 tagja van az együttesnek. Repertoárjuk felöleli a népszokások, a népi humor, a legendák világát és a kubai földben gyökerező afrikai vallási rítusokat is. A Kubai Népi Együttes első külföldi bemutatkozására a megalakulás után két évvel került sor. Franciaországba, Belgiumba és Spanyolországba látogattak, majd afrikai turnéra indultak. Ezután még sok országban vitték sikerre a „guaguancó”-t, a „yambu”-t, a forró ritmusú rumbát, azokat a latin-amerikai táncokat, amelyeket az együttes koreográfusai töltöttek meg sajátos élettel, tartalommal. Meleg ünneplésben részesítették őket Washingtonban, New Yorkban, Mexikóban, Algériában, Moszkvában, Leningrádban, Bogotában, Madridban, Firenzében, mindenütt, ahol jártak. Méltán írták róluk a párizsi újságok: ..Egész lényük tánc, a fejük búbjától a lábuk ujjáig .. Legújabb műsoruk „közmondások, szólások, népi nyelvtörő mókák” címmel került színre a közelmúltban. Szovjet Baltikum iparmüvészete Reprezentatív kiállítás nyílt Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A helyet adó intézmény és az Iparművészeti Vállalat rendezésében, amely tíz éve forgalmaz szovjet iparművészeti tárgyakat. A balti köztársaságokban közismerten magas szintet képviselnek az egyedi és a szériában gyártott iparművészeti alkotások. Hagyományt őriznek, és napjaink követelményeinek megfelelően megújulnak.. A népművészetből táplálkoznak, nemesen egyszerűek, és mint praktikus tárgyak a használhatóság funkciójával is rendelkeznek. A textilek — faliszőnyegek, kendők, térítők, függönyök sorakoznak a legnagyobb változatosságban, mértéktartó színvilágukkal, a természetes szálak felhasználásával a tengerpart dűnéit, kékbe, zöldbe hajló tengert, az erdőt idézve. Különleges bőrmunkák — dísztárgyak, dobosok, könyvborítók, tárcák — sorakoznak a kiállítási teremben. Árnyalt kidolgozás jellemzi a fémmunkákat, szellemes megoldásúak a fém és ezüst ékszerek. Hol a természetes forma kidomborítását, hol a gondos mí- vesség jegyeit viselik a litván borostyán ékszerek. Népi hagyományt követnek a keramikusok és a fafaragók.
