Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
1983. szeptember 20-, kedd o Tájékozódás, véleménycsere Újszerű gyakorlat a Pénzügyminisztérium ellenőrzési szervezetében A gazdaság külső és belső feltételeinek gyors változásai fokozott követelményként támasztják a Pénzügyminisztérium ellenőrzési apparátusával szemben a közgazdasági szabályozórendszer vállalati hatásainak, valamint az aktuális pénzügyigazdasági folyamatoknak rendszeres figyelemmel kísérését, értékelését, jelzését. A hagyományos pénzügyi- gazdasági ellenőrzés mellett viszonylag újszerű gyakorlat a vállalatok gazdálkodásának vezetői tájékozódással, személyi információszerzéssel történő megismerése. A Békés megyei Ellenőrzési Igazgatóság vezető munkatársai az első félévi mérlegbeszámoló benyújtását követően hét gazdálkodó egység vezetőit keresték meg és beszélgettek el velük. Kérdések a vezetőkhöz Mik voltak a legérdekesebb kérdések? Először is a vállalati terv- előirányzatok, a ténylegesen megvalósuló pénzügyi-gazdasági folyamatok és a népgazdasági célok összhangja. Azután a szabályozórendszer módosításának hatásai, azok megítélése, illetve hogy a környezeti feltételek változásai hogyan befolyásolják a vállalatok helyzetét, milyen irányú cselekvésre ösztönöznek. Végül, hogy a gazdálkodásban lejátszódó és várható folyamatok alapján a vállalatok, alkalmazkodó képességük szerint, hogyan ítélik meg helyzetüket 1983-ban és a következő években? A beszélgetésbe bevont vállalatok a szélsőséges helyzetben levő gazdálkodói kört képviselték. Ez alatt azt kell érteni, hogy vagy alacsony hatékonysággal, gazdaságtalanul működnek vagy jelentős — akár csökkenő, akár növekvő — eredményváltozással érintettek. A kijelölésnek ezt a kritériumát az indokolja, hogy a szélsőséges helyzetben levő gazdálkodókat érintették legjobban a változások. Az ő helyzetük megismerése tehát kiemelt jelentőségű. Hasznosnak ítélték Milyen általános tapasztalatok vonhatók le a tájékozódó megfigyelések alapján? Általánosan megállapítható, hogy a vállalatok vezetői az ellenőrzési apparátus ezen újszerű módszerét hasznosnak ítélték, és a jövőt illetően is követendőnek tartják. Szélsőséges helyzetük kialakulásában — bár sok tényezőt felsorakoztattak — általában közös és meghatóra-- zó a piaci helyzet kedvező vagy kedvezőtlen alakulása. A megváltozott piaci körülményekhez való alkalmazkodásra törekvések tapasztalhatók, de a vállalatok vezetői általában önkritikusan értékelték az eddig elért eredményeket. A megfigyelésbe vont gazdálkodók a közgazdasági szabályozók mechanizmusát összességében pozitívan minősítették. Kritikai észrevételük elsősorban arra irányult, hogy a szabályozó- rendszer dinamizáló hatásának érdekében a nyereség- érdekeltség fokozottabb érvényesítése céljából az azt terhelő adók mértékét csökkenteni kellene, mely a gazdálkodók közötti kívánatos differenciálódást is eredményezné. A szabályozórendszer teremtette szigorúbb feltételekre való vállalati reagálás tapasztalataink szerint azonban nem minden esetben áll összhangban a népgazdasági célokkal. Ennek egyik példája a nem rubelelszámolású export fokozására felvett exportárualapokat bővítő beruházási hitel visszafizetési kötelezettséggel kapcsolatos sajátos vállalati magatartás. Nevezetesen: nem érzik kellő súlyát annak, hogy az évekkel korábban felvett hiteleknél vállalták a nem rubelelszámolású export fokozását. Ha ez most nem teljesül, de egyébként a vállalat a belföldi és szocialista piacon dinamikusan növeli árbevételét, eredményét, és kedvező gazdasági pozícióban van, a dollárban történő hiteltörlesztést már csak az állam feladatának tekinti. Intézkedtek is, de... Milyen intézkedések születtek a vállalati pozíció javítására? A szabályozórendszer teremtette szigorúbb feltételek és körülmények intézkedési tervek kidolgozására késztették a megfigyelésbe vont gazdálkodókat. Annak előrebocsátásával, hogy azok végrehajtása vállalatonként erősen differenciált, a megvalósítás üteme dinamikusabb lehetne, ki lehet emelni néhány olyan területet, ahol már jelenleg is, de a jövőben még fokozottabban várhatók eredmények. így energiamegtakarítás érhető el olajtüzelésű kazánok gáztüzelésűvel történő felváltásával, benzinüzemelésű tehergépjárművek dízelüzemelésre történő átalakításával. Csökkenthetők a fel- dolgozási veszteségek hulladékhasznosítással. Növelhetők az eredmények a nem rubelelszámolású export- szerkezetben a munkaigényesebb, értékesebb termékek részarányának emelésével, s azzal is, ha a munkaerőhiányt, a kapacitástúlterhelést vállalati gazdasági munkaközösségek szervezésével vezetik le. Sajnálatos tapasztalat, hogy nem általánosíthatók és emelhetők ki számottevő intézkedések több fontos területről. így az általános költségekkel való gazdálkodás, a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, a vállalaton belüli irányítási rendszer fej-' lesztése területeiről, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Növekszik a bizalom Milyen tapasztalatok vonhatók le az ellenőrzési munkában? Mivel a vállalatok gazdálkodásának megfigyelése viszonylag új módszer, gyakorlat szerint történik, joggal vetődhet fel az előbbi kérdés, melynek válasza az alábbiakban összegezhető: Bővül és gyorsul az ellenőrzési szervezet informáltsága. Olyan, a gazdaság- és pénzügypolitika szempontjából lényeges ismeretek juthatnak felszínre, olyan gazdálkodási gondokról szerezhetünk tudomást, amelyekre a hagyományos pénzügyigazdasági ellenőrzés keretében csak egy év múlva kerülhet sor. A vezetői szintű beszélgetések, véleménycserék a pénzügypolitika propagálását is szolgálják, s a kedvező vállalati fogadtatás erősít bennünket abban, hogy a szigorodó szabályozási feltételek és követelmények között is erősíthető a kölcsönös bizalom a vállalatok és az ellenőrzési apparátus között. Puskás Ernő közgazdász, PM Ellenőrzési Főigazgatóság Békés megyei Igazgatósága Tsz Sarkadon Kivételes helyzetben? Ha valaki harminc vagy akár húsz évvel ezelőtt azt mondja: a mezőgazdasági nagyüzem jólétet, biztonságot hoz a falunak, hát kinevettük volna — hallottam évekkel ezelőtt egy idős parasztembertől. S hogy egyszer majd egy alföldi községre azt mondják, ipari jellegű, az már egyenesen mesébe illő csodának tűnt. Nem tudom pontosan, hogy ennek az országnak ma hány „csodája” van. Mindenesetre a minap Sarkadról a következőket olvastam: „Községünk ma már nem mezőgazdasági jellegű.” így tehát amikor a sarkadi községi pártbizottság végrehajtó bizottsága a közelmúltban a termelőszövetkezetnek a népesség élet- és munkakörülményeire gyakorolt hatásáról tárgyalt, arra gondoltam, hogy két-három évtizeddel ezelőtt — amikor úgyszólván az egész község a mező- gazdaságból élt — még sokkal időszerűbb lett volna ilyen elemzésekkel foglalkozni. Csak később, az anyag, s jó néhány vélemény ismeretében vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy a mezőgazda- sági nagyüzem környezetére gyakorolt hatását ma sem lehet lebecsülni. S hogy a közös gazdaságok változatlanul jelentős, itt-ott még most is meghatározó befolyást gyakorolnak, arra bizonyítékok is vannak. Sarkadon alig találunk olyan családot, amelynek ne lenne valamilyen köze a mezőgazdasághoz. A kötődés persze már nem olyan, mint régebben, amikor itt leszámítva a cukorgyárat, a mezőgazdaság volt a megélhetés egyetlen forrása. A jelent a múlttal összehasonlítva derül ki csak igazán, hogy az utóbbi évtizedekben gyökeresen átalakult minden. A változások kezdete az átszervezések időszakára esett. Ahogyan egyre több, korszerű gépet alkalmaztak, úgy „fogytak” a föld egykori művelői. Közülük egyre többen másutt kerestek munkát. De vajon így történt-e ez Sarkadon is, ahol a közös gazdaság fejlődési üteme, s így a gépesítettség foka sokáig elmaradt az átlagostól. Válaszként elég, ha csak azt vesszük számba, hogy a cukorgyár kivételével valamennyi sarkadi üzem, gyár a felszabadulás után nyitotta meg kapuit. így sorrendben a Szellőző Művek sarkadi gyára, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat keverőüzeme, az építőipari szövetkezet, s legutóbb a Békéscsabai Kötöttárugyár üzeme, hogy az asszonyoknak is legyen munkájuk. A mező- gazdasági termelés, ha annak korszerűsítése nehézségekkel tűzdelt és ellentmondásos is volt, egyre kevesebb munkaerőre tartott igényt. Ami viszont a helyi Lenin Termelőszövetkezet gazdálkodását illeti, bizony nem sok dicsekedni való akadt az utóbbi nyolc évben. A belvíz, a gazdálkodás alacsony színvonala és a veszteség miatt nem csak a téesztagok vesztették el bizakodásukat, hanem a község lakói is egyre több kétkedéssel fogadták a korábbi ígéreteket. Három éve még nem akadt ember, aki fogadni mert volna, hogy rövidesen megteremtődnek a sikeres gazdálkodás feltételei. Vagy talán mégis?! Nos, éppen ez az időszak az, amikor megkezdődött a melioráció, s a szövetkezet egy sor kedvezményt kapott, hogy a bajból végre kilábolhasson. Ahol végeztek ezzel a munkával, ott egyszerre megszelídült a táj, s nem csoda, ha ma már az év végi mérlegek készítésekor jobb a hangulat. Persze, a sarkadi téeszben még így is nehezebb, kevesebb sikerrel jár a munka, mint másutt. Ezt a szakemberek is tudják. Volt, aki inkább az ösztöndíj visszafizetését vállalta, csak ne kelljen itt dolgoznia. S mi a helyzet ma? A téesz vezetői keserűen veszik tudomásul, a község érettségizett fiataljai közül az idén senki sem jelentkezett, hogy a gazdaság ösztöndíjasaként tanuljon tovább. Ilyen mélyek lennének az előítéletek gyökerei, vagy mi másról lehetne szó, amikor a melioráció első eredményei biztatóak, a kondorosi Egyesült Tsz-szel és a cukorgyárral közös új tehenészeti telep épült, az egyik termelési rendszer 10 millió forint értékű gépet adott bérbe, s maga a közös gazdaság is vásárolt jó néhányat?! Mindezek a fejlődés jelei! Talán az első eredmények láttán nagyobb vonzereje lesz a községben az ösztöndíjajánlatnak. „Szerencsére van már mit mutatnunk, ami vonzó is” — fogalmaz a szövetkezet egyik vezetője. S valóban, a növénytermesztésben általánossá vált a gépek alkalmazása, az állattenyésztésben kevesebb fizikai munkára van szükség, korszerűbb berendezéseket, gépeket vásároltak, sokat javultak a munkakörülmények, ahol lehetett, szabad szombatot vezettek be. S miközben a szövetkezetben csökkent a dolgozók száma — ez a folyamat egyébként az utóbbi években megállt —, a téesz egyre több pénzt, segítséget tudott adni a községnek. Igaz, ez utóbbi már elsősorban a gazdálkodás függvénye volt. A gazdaság már évente több mint 100 ezer forint támogatást ad a községnek. De ennél is több, milliókban számolható a társadalmi munkák értéke. Az építőipari főágazat szocialista brigádjai például tavaly 190 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítettek az oktatási és kulturális intézményekben. „Mi jónak tartjuk a téesz és a tanács kapcsolatát. A szövetkezet viszonyát a községgel” — fogalmaz a tanácselnök. Most éppen a közös elképzelések megvalósításán, a gáz bevezetésén, a veszélyes hulladékok megbízhatóbb tárolásán dolgoznak. S azután itt vannak a háztáji kisegítő gazdaságok, amelyekben a termelés elképzelhetetlen lenne a szövetkezet segítsége nélkül. Talán ez a legszorosabb, kézzel fogható kapocs, amely a község családjainak nagy részét a termelőszövetkezethez köti. A téesz tehát az ipari fejlődés ellenére Sarkadon is megőrizte kivételes helyét. Környezetére gyakorolt hatása akkor válhat még erősebbé, a mezőgazdasági munka pedig vonzóbbá, ha a termelőszövetkezel már megalapozta a nyereséges gazdálkodás feltételeit. Kepenyes János Élelmiszeriparunk a BNV-n A Gyulai Húskombinát az exportra gyártott gyógyfüves szalonnát is bemutatta A Szarvasi Állami Tangazdaság húsüzemének termékei A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát húsüzeme tájjel legű árukkal szerepel a vásáron A sütőipari vállalat orosházi üzeme teljes termékválasztékát bemutatta Fotó: Lónyai László
