Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
1983. szeptember 17., szombat NAGYVILÁG «a Megszabadítani a világot a félelemtől Német írók a leszerelésért, a békéért Augusztus utolsó napjaiban NDK- és NSZK-beli írók közös békefelhívást adtak ki Stuttgartban. Ebben figyelmeztettek a növekvő nukleáris veszélyre, sürgették a fegyverkezési versengés megszüntetését, a mielőbbi teljes leszerelést. „Ha az amerikai rakétákat az NSZK területére telepítik, akkor német földről elsőként közvetlen támadást lehet intézni a szovjetunióbeli célpontok ellen" — hangsúlyozza a felhívás, és egyben felszólítja a két német állam lakosságát : akadályozza meg minden erejével, hogy újra háború indulhasson ki német földről. Nem ez az első alkalom, amikor német írók politikai színtéren hallatják szavukat, nemcsak tollal, hanem nyilStephan Hcrmlin vános szereplésükkel, nagy tömegeket mozgató gyűléseken. tüntetéseken, hivatalos dokumentumokban szállnak síkra a hadászati fenyegetés ellen, Európa, a világ biztonságáért, békés jövőnkért. A német irodalom politikai aktivitásának legnemesebb hagyományait követve 1981 telén például száznál több neves író, művész, tudós, híres személyiség gyűlt össze a világ minden tájáról, találkozott Berlinben, az NDK fővárosában, hogy véleményt cseréljen korunk sorsdöntő kérdéseiről, hogy szavát hallassa a kormányok felé. A „berlini találkozó a béke előmozdítására" a nálunk is ismert. nemzeti díjas NDK- beli Stephan Hermlin ötlete volt. A kiemelkedő lírikus — egyébként a magyar költészet tolmácsolója is — maga hívta össze a résztvevőket és játszotta a házigazda szerepét. A berlini rendezvény meglepően nagy visszhangra talált még Európán túl is. Hermlin szerint jelentősége abban áll, hogy egy ilyen kis kísérlet „szerény modellje annak, miként lehet a megértést keresni a mai fenyegető tendenciák, az éleződő világpolitikai feszültségek között”. . A találkozón többen aláhúzták a népfrontmozgalmak idő- és szükségszerűségét, a szellemi erők, az alkotó értelmiség párbeszédének. összefogásának jelentőségét. Ugyanakkor kifejezésre juttatták, hogy tisztában vannak korlátáikkal, vagyis nem becsülik túl lehetőségeiket. Tudják, hogy a művészet. így az irodalom se irányíthatja a politikát, csupán az emberek gondolataira. érzéseire hathat, az embereket foglalkoztató kérdéseket tárhatja fel, ezt viszont komolyan kell vennie. Nem hallgathatja el a kérdéseket, s amennyire lehet, a válaszokat sem. Hermlin szerint az írói tevékenységnek akkor van értelme, ha a könyv szerzője tapasztalatából. tehetségéből merítve olyat tud nyújtani olvasójának, ami rávilágít valamire, segít megérteni gondjait. Valami olyat vár az ember a könyvtől, ami nem hagyja magára, eloszlatja félelmét, előbbre viszi a válaszokhoz, gazdagabbá, boldogabbá teszi. Az elmúlt napok politikai híradásaiban gyakran szerepelt Günter Grass, aki a mai író szerepét a'létbizonytalanság feloldásában, a világ félelemtől való megszabadításában látja. Az NSZK irodalmának kiemelkedő képviselője költő- és íróként egyaránt népszerű külföldön és hazájában. Évek óta aktív békeharcos. Amikor ez év februárjában Rómában átvette az Antonio Feltrinel- li-díjat, köszönő beszédével óriási feltűnést keltett az ünnepélyen. A nem mindennapi alkalmat, ugyanis arra használta fel, hogy kifejezze igen komoly kétségeit a jövőt illetően, hogy pesszimista fejtegetésével felrázza nyugalmából a hallgatóságot. Igazán megdöbbentő érveket hozott; a szakadékot emlegette gyakran, amely felé a világ szédületes sebességgel taszítja önmagát. „Napjaink valósága kétségessé teszi, néha egyenesen kizárja az emberiség jövőjét” — mondta többek között. Bizonyítékul az egyre fokozódó szegénységet, a rohamosan terjedő környezetszennyezést, -pusztítást. s mindenekelőtt a modern fegyverek ijesztő sokszorozódását említette. Ilyen bevezető után kifejtette azt is, mit gondol mesterségéről, korunk írójának szerepéről, lehetőségeiről. ,,Az irodalom mindig bízott a jövőben. Létezésének egyik legfontosabb előfeltételét abban látta, hogy bizton számíthatott az eljövendő nemzedékek figyelmére.” De az emberiség jövője — Günter Grass szerint — még sosem volt annyira kérdéses, még sosem leselkedett rá akkora veszély, mint ma. Ma, amikor a tudomány még soha nem látott léptekkel rohan előre, egymást érik az új felfedezések, az önpusztító fegyverek. Ebben a megsemmisülés felé száguldó világban már nem sokat tehet az író. Beszéde mégis optimista hangon zárult, amikor így vallott saját dolgáról a mai világban: „És mégis, saját bizonytalanságom ellenére, amit a jövőt illetően érzek, tudom: a jövő csak abban az esetben válhat ismét lehetségessé, ha mi, akik e földgolyó vendégei vagyunk, megtaláljuk a válaszokat, teljesítjük kötelességünket a természettel és önmagunkkal szemben; megszabadítjuk egymást a félelemtől az általános és teljes leszerelés révén.” Niedzielsky Katalin Az NSZK-beli Mutlangcnben 1500 békeharcos tüntetett 3 napos táborozással az amerikai támaszpont bejáratánál, ahova eurorakétákat akarnak telepíteni (mti — ks> X per 6 plusz 6 egyenlő 9, mi az x? Ez az egyenlet még sok felnőttnek is gondot okoz. A 15 hónapos John Sampar azonban pillanatok alatt megoldja, ö egyike annak a több ezer „szuperbe- binek”, akik sokszor még enni is alig tudnak önállóan, de már felismerik Bach muzsikáját, vagy Van Gogh képeit. A „szuperbébik” nem csodagyerekek, hanem olyanok, akiket „korai iskolai képzésben” részesítenek. Az Egyesült Államokban nincsen állami oktatás hatéves kor előtt. Ugyanakkor évi 2—4000 dollárért sok szülő kész arra, hogy csemetéjét beírassa iskola előtt „előképzésre”, ahol a 3 éves gyerek megismerkedhet a tömegtájékoztatás alapjaival, vagy japánul, esetleg latinul tanulhat, elsajátíthatja mindazt, amivel a normális gyerekeket csak 6 éves korától traktálják. Ez a módszer óriási vitákat váltott ki az államokban. Egyes pszichológusok szerint a gyermekek 3 éves koruk előtt a leginkább érdeklődők, ezért héthónapos gyereket már be lehet vezetni a matematika rejtelmeibe és 11 hónaposon elkezdhet olvasni tanulni. A módszer ellenzői között találjuk Benjamin Spockot, aki ma is a legnagyobb tekintélyű gyermekpszichológus Amerikában. Spock rámutatott, hogy a túl korai tanulás komoly stresszhatással jár és nem egy esetben találkozott olyan gyerekkel,, aki éppen emiatt szenvedett háromévesen súlyos depresz- szióban. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ez a folyamat — legalábbis az Egyesült Államokban — megállíthatatlan: 13 év alatt a hároméves „iskolások" aránya 13 százalékról 27 százalékra nőtt, a négyéveseké pedig 28 százalékról 46 százalékra. Természetesen ezek a gyerekek olyan családokból származnak, ahol az évi jövedelem meghaladja a 25 000 dollárt. A módszer élharcosai „csupán” abban látnak veszélyt, hogy ily módon tovább növekszik az egyes társadalmi rétegek tanulási esélyei közti különbség. De máris javasolják, hogy szállítsák le a kötelező oktatás korhatárát 4 éves korra. Szerencsére ennek a jelenlegi gazdasági helyzetben még nincs realitása. Tanya csillaga A csillagos égbolt az emberek többségének csak gyönyörködésre szolgál, a Cser- nyih házaspárnak és munkatársaiknak azonban munkahely. Nyikolaj Csernyih, a fizika-matematika tudományok kandidátusa a Szovjet Tudományos Akadémia Elméleti Csillagászati Intézetében a kis bolygók megfigyelésével foglalkozó tudósok csoportját vezeti. Ezeket aszteroidáknak, csillagféléknek nevezik. A krími asztrofizikai obszervatórium munkájának sikerességéről tanúskodik az a tény, hogy a munkatársak nagy mennyiségű kisbolygót fedeztek fel. amelyek közül 252 állandó számot kapott. És ez több mint harminc százalékát teszi ki a föld valamennyi obszervatóriumában az elmúlt 15 év alatt felfedezett bolygónak. Ezek közül Nyikolaj Csernyih érdeme 114 kisbolygó és 2 üstökös felfedezése, felesége, Ljudmilla 59 aszteroidát talált az égbolton. A Csernyih házaspárt kétszer tüntette ki a Tudományos Akadémia felfedező munkásságáért. Viszonylag ritkán fordul elö,_hogy egy felfedezett kisbolygó nevet kap. Közismert, hogy a csillagokat valamikor régi görög és római istenekről nevezték el — Ceres, Juno, Palladium. Diana. Viktoria stb. . . . Sok a megnevezett, de még több a névtelen bolygó. Korunk csillagászainak a felfedező jogán joguk van saját kívánságuk szerint nevet adni. Természetesen Csernyihék is igyekeztek az általuk felfedezett csillagot nevezetes személyiségről, illetve eseményről elnevezni. Csernyihék fedezték fel Tánya bolygóját. Annak idején megrázta a világot Tanya Szavicseva, a 12 esztendős leningrádi iskoláslány naplója. Neve, mint az egyik legtragikusabb fejezet íródott be a Nagy Honvédő Háború történetébe. A feljegyzések, amelyeket Tánya a naplójába írt a blokád idején, a nürnbergi perben a fasizmust leleplező dokumentumokká váltak. Az egész világot megrendítették azok az egyszerű és köznapiságukban iszonyatos feljegyzések, melyekkel Tá- nya regisztrálta szeretteinek halálát. „A Szavicsevek meghaltak. Mind meghaltak. Egyedül Tánya maradt." Ezekkel a szavakkal szakad meg a leningrádi iskoláslány blokádnaplója. Mint később kitudódott, nem minden Szavicsev halt meg. Életben maradt Tánya egy bátyja és nővére. De Tányát, akit a blokád után evakuáltak egy Gorkij melletti gyermekotthonba, már nem lehetett megmenteni. Csak az emléke él a barna szemű kislánynak az emberek szívében, márványtáblákon és emlékműveken, és a mai gyermekek mosolyában. És megörökítették a leningrádi kislány nevét a krími asztronómusok, Csernyihék is az általuk felfedezett 2127. számú bolygóval is, amely nevét a leningrádi Tánya Szavicseváról kapta. APN—KS Tatjana Szavicseva 1938-ban készült fényképe, mellette a Tánya kisbolygó pályája Emberáldozat az aranyért 1 Karun-tó kincsei Titokzatos gyermekgyil- kosságról terjedtek el híresztelések Egyiptomban. Még szemtanúk is akadtak, akik a kiarói Bulak El-Duk- rur városnegyedben állítólag nyolc fej nélküli gyermekholttestet láttak. A délkairói rendőrállomáson izgatott falusiak arról beszéltek, hogy Isbat El-Munibnál százával raboltak el, és gyilkoltak meg fiúkat és lányokat. Egy képviselő a parlament elnökétől kért felvilágosítást „a védtelen ifjúság elleni szörnyű gaztettekről”. A környék lakói hosszú idő óta rettegésben élnek a titokzatos ügy miatt. Elterjedt, hogy mindez a gonosz szellemek műve, akik 1500 gyermek véráldozatát követelik bizonyos mondabeli aranykincs fejében, amelyet a fáraók állítólag a Faijum-oázisnál, a Karun- tó fenekén rejtettek el. A vészhír futótűzként terjedt Felső-Egyiptom sivatagvidékein. „Tiszta őrület!” •— panaszkodott Húszéin Sza- maha. az állambiztonság főfelügyelője az idegháborúról. A szülők féltik gyermekeiket a gonosz szellemektől, az óvodák néhol kiürültek, sok szünidei kirándulás elmaradt. „Hároméves Szal- vámat két hete nem engedem az utcára” — mondja Umm Farid háziasszony a kairói Subra szegénynegyedben. Egyiptom népe már a fáraók ideje óta rendkívül babonás. Sokan hisznek abban, hogy az elhunyt családtagok szelleme tovább tevékenykedik a földön, és lehetséges velük kapcsolatot teremteni. A babonák még a legfelsőbb körökben is elterjedtek. Néhány éve a mezőgazdasági miniszter iro- dafőnöknőjétől a férje azért vált el, mert kakasvérrel átitatott textil-talizmánnal akarta belőle kiűzni a rossz szellemet. Egy másik példa; az 1967-es háború után valóságos népvándorlás indult Matarija kairói elővárosba, ahol állítólag Szűz Mária megjelent. A zarándokok között egyformán voltak keresztény koptok és hithű mohamedánok. Ugyanabban az évben országszerte pánikszerűen kiürültek az iskolák. Elterjedt ugyanis, hogy az állam elhatározta: kiszívják a tanulók vérét, hogy így akadályozzák meg az ország túlnépesedését. Sok iskolái kénytelenek voltak bezárni. „Hogyan lehetséges, hogy az egyiptomiak bedőlnek ilyen értelmetlenségnek?” — tették fel a kérdést a kairói Ain-Samsz egyetem szociológiai tanszékén. Gibrijal Murkusz professzor szerint „a krónikus szegénység és az évezredes álom, hogy valahogy és valaha egyszer eljön a nagy szerencse — ez a táptalaja a különböző tévhiteknek”. A hatóságok dolga persze távolról sem könnyű. A karuni aranykincs ügyét sem zárta le a cáfolat, sőt, időközben a Faijum-oázis gonosz szellemei már emelték a kincsek árát: az újabb verziók szerint a gyermekeken kívül már 100 terhes anya és 10 teve holttestét is követelik. (—i—n) Egyiptomi gyermekek. Félnek a gyilkostól (Fotó: Spiegel — KS) Nyikolaj Sztycpanovics és Ljudmilla Ivanova Csernyih a teleszkópot készítik elő a munkához (Fotók: APN-KS) Günter Grass Szuperbébik
