Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
rcniiumti 1983. szeptember 17., szombat Fotó: Veress Erzsi Az elmúlt év szeptemberében megyénkben végrehajtott polgárvédelmi gyakorlaton készült felvételünk; sugár- szennyezett területről mentik a sebesülteket Átfogó tevékenység nyugalmunk érdekében Beszélgetés dr. Berki Mihály vezérőrnaggyal, a polgári védelem országos törzsparanesnekával Dr. Berki Mihály vezérőrnagyot, a polgári védelem országos törzsparancsnokát beszélgetésre kértük. A téma nyugalmunk védelme, értékeink megóvása, az elemi és háborús csapás utáni túlélés biztosítása volt. Ebben fontos, döntő szerepe van a polgári védelem jól szervezett, életünk és munkánk minden területét átfogó pv.-szakalegységeknek. — A szervezett védelem több mint harmincéves múltra tekint vissza. Miként értékeli Ön, vezérőrnagy elvtárs, az utóbbi évek eredményeit a pv.- kiképzésben? — Harminc évvel ezelőtt és a megalakulást követő években szervezetünk a kezdet nehézségeivel birkózott. A kiképzés elsősorban az akkori hivatásos állományra korlátozódott. Az állandó hivatásos állomány kialakítása volt a legfontosabb tennivalónk. Az 1950-es évek vége, a '60-as esztendők eleje jelentette számunkra az átfogó kiképzés megszervezését, és az 1970-es évék végétől már arról beszélhetünk, hogy a polgári védelem tevékenysége megfelelő, egyes helyeken jó, sőt kiváló. A lakosság eredményesen együttműködik velünk, időt és fáradságot nem sajnál a felkészülésre, a kiképzésre. a gyakorlatokra. — Példát is említene? — Szívesen! A Szolnok. Békés, a Hajdú és a Tolna megyei gyakorlatok igazolják az általános megállapítást és tükörképét adják annak a munkának, amit idehaza és külföldön is elismernek. Természetesen nem szeretnék rózsaszínű képet festeni. Vannak gondjaink. De terveink éppen ezek megszüntetését szolgálják. Ha példát kíván: új felszereléseket bocsátunk a szakszolgálatok rendelkezésére. új tankönyveket adunk az iskoláknak, az üzemeknek és ezzel egy időben a régi, már elavult kiképzési eszközöket, anyagokat bevonjuk. — Ma már a közvéleményben jól ismert és elismert, hogy a pv szervezete békeidőben is eredményesen védi, óvja értékeinket. Mennyiben érzékelhető ez a kiképzési programban? — Feladatunk kettős. Először is a kiképzési program abból indul ki, hogy a békében jelentkező tennivalóinkat maradéktalanul ellássuk. Segítsük a katasztrófa sújtotta területeken a mentést, a következmények megelőzését, felszámolását. A közelmúltban kaptam levelet egy budapesti szálloda igazgatójától, aki köszönetét mondott, mert ha a dolgozóit nem képezték volna ki a polgári védelem szervezetében, akkor a szálloda leégett, megsemmisült volna. De gondolom, a fűzfői Nit- rokémia Ipartelepek vezér- igazgatója is jó véleménynyel van szervezetünkről. Hiszen több alkalommal is bizonyították a szakalegységek a gyors közbeavatkozásukkal, jó felkészültségükkel, hogy képesek, tudnak segíteni a bajban. Ezzel korántsem merítettük ki a békés tevékenységet. Most nem hivatkozom Békéscsabára, de tudom, hogy másutt is egy-egy pv-gyakorlat során milliókat érő munkát végeztek szakalegységeink, miközben gyarapították a helyi értékeket, gyakorolták a felkészülést a polgári védelem másik feladatára. Bármilyen külső támadás során ezek a szakalegységek képesek a békeidőben elsajátított ismereteket a lakosság védelmében alkalmazni. — Az utóbbi években több sikeres gyakorlatot hajtottak végre. Ezek előkészítésére kiképzési bázisokat, gyakorlópályákat hoztak létre. Mit vár ezektől az országos parancsnokság? — Fontos kérdés. Hiszen nemcsak a szakalegységek állományát és a hivatásosokat képezzük ki folyamatosan és visszatérően, hanem foglalkozunk a pedagógusokkal. a fiatalokkal is. Ezért ezeket a gyakorlópályákat, bázisokat a jövőben használják fel még jobban a honvédelmet, a polgári védelmet oktató pedagógusok gyakorlati képzésére, de időről időre hozzák el ide a fiataljainkat is. Itt rendezzenek számukra előadásokat bemutatókkal. Nagyon jó lenne, ha az üzemekben is megszerveznék az egyes szakszolgálatok számára a gyakorlóbázisok rendszeres i génybevételét. — A szeptembertől kezdődő őszi-tavaszi kiképzést elégedetten vette tudomásul a közvélemény. Milyen céllal alakították ki a kiképzési időszakot? — Az utóbbi időben, mondhatom években, több vezetőtől kaptuk a javaslatot: változtassunk a kiképzési időszakon. Alkalmazkodjunk az élet más területeihez, ahol a kiképzés, az oktatás szeptemberben kezdődik és a következő év őszéig tart. így van ez az iskolákban, ahol már helyet kapott a honvédelmi, a polgári védelmi oktatás, de a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-oktatásban is. Tehát most egy régi igényt, kérést elégítünk ki szeptembertől. — Hol tartunk ma a kiképzésben? Mennyire képes a szervezet megfelelni a párt- és az állami határozatoknak? — Elmondhatom, mert éppen Békés megyében, de másutt is elmondták a szocialista országok polgári védelmét irányító vezetők, hogy nálunk jól szervezett a lakosság és az üzemi dolgozók kiképzése, oktatása, felkészítése. Mindebben előkelő helyet foglalunk el a szocialista országok között. Mindez annak egyenes következménye, hogy igyekszünk eleget tenni a párt- és az állami határozatoknak. Hol kell még előbbre lépnünk? Az ifjúság honvédelmi felkészítésében ég ezen belül a polgári védelmi oktatásban. Ne feledjük el, hogy a polgári védelem is része az alkotmányunkban megfogalmazott haza védelmének, ami valamennyiünk kötelessége. Már csak azért is. mert a polgári védelem az állampolgárok biztonságát szolgálja. — Köszönöm a beszélgetést ! Gáldonyi Béla Csónakkal Bikésli Szarvasig A Meteorológiai Intézet országos esőt jósolt. Örömmel jelentették be a csütörtök reggeli hírekben, hogy augusztus 25-én hazánk egész területén csapadék várható, és, hogy május óta mindössze két ilyen nap volt. Ez lesz a harmadik. Pont vízi túrához való idő. Alul víz, felül víz ... No, azért van remény, ennek az intézetnek nem minden jóslata válik be. II Kettős-Körös A megyei tanács udvarán gyülekezünk, sátrakkal, hátizsákokkal, heten. Aztán bepakolunk a mikrobuszba, és irány Békés. A csónakok Dánfok egyik nyaralójában várnak ránk. Csónakok?! Némi csalódást érzünk a csapott orrú sétaladikok láttán. De hamar megvigasztalódunk, kisüt ugyanis a nap. Egy röpke óra és a három ladik vízen van. „Csak" 500 métert kellett szárazon vinni. Elindulunk heten két pár evezővel és három csónakkal, a szörföt (szélvitorlást) kötélen húzzuk. Az arányok nem a legjobbak ugyan, de a kedvünk töretlen: — Hány csomóval haladunk? — Én két görccsel, hát ti? Lassan, de biztosan szivárog befelé a víz. A fenéken egy zokni úszkál. — Gyerekek, itt egy zokni. Józsi lobogtatja, mire a másik csónakból: — Az enyém! — Dobom! Puff! Mellé. Egy darabig szépen lebeg a víz színén, aztán a gazdája érte ugrik. Pont rá. Elsüllyeszti. — Pedig milyen finom kis zoknim volt. .. (Másnap reggel rezignál- tan megjegyzi: Azért se veszek zoknit!) Vidáman csordogálunk lefelé. A hajóállomáson némi könyörgés után sikerül még egy pár evezőt szerezni. Igaz, hogy kenuhoz valót, de azzal is lehet haladni. (Mert lefelé megyünk, és visz a víz.) Fürödni nemigen tudunk, túl „szagos” itt a folyó. Mire elfogy egy üveg „frissítő”, a hírhedt, 1980-as gátszakadás helyén vagyunk. Felváltva evezünk. Tenyerünkön megjelennek az első hólyagok. De megéri. Csend van. A parton dús növényzet, vízililiomok. Ebből kap is egy csokorral a csapat — egyelőre egyetlen — hölgy- tagja. A herényi strandon nagy fürdőzést csapunk, előkerül a labda is. Felfrissülve evezünk tovább. Délután 5 körül érünk a tárcsái hídhoz. Kikötünk, aztán irány a gyógyszertár. Gyógyírt veszünk sajgó tenyerünkre, és aztán jöhet a vacsora. A halászcsárdában jól belakunk, ezzel azonban nincs vége a napnak. Még vár ránk néhány kilométer az összefolyásig. Sötétedik, megjelennek a szúnyogok. Szúnyogok?? Vérszopó vadállatok! Tüzet rakni, tábort verni, ez lebeg a szemünk előtt, de hiába. — Gyerekek, csak addig a nagy fáig húzzátok, itt van mindjárt! Igen, itt mindjárt két kilométerre, de amúgy se látszik, mert teljes a sötétség. Mégis megérkezünk. Kempingező horgászok világítanak nekünk, míg kikötünk, sátrat verünk. Huszonhárom kilométert eveztünk a túra első napján. K Hármas-Körös Gyönyörű napra ébredünk. Előttünk a Hármas-Körös, balra a Kettős, jobbra a Sebes-. És szúnyogok sincsenek, de azért tüzet gyújtunk. A reggeli: nyárson sült szalonna, lila hagymával. Köny- nyű, mindössze 15 kilométeres út vár ránk. Csak vizet kell szereznünk előtte, iható! Misi és Miki elmennek, másfél óra múlva látjuk viszont őket. Hiányoztak. A víz miatt. Üjult erővel, s kissé sajgó tenyérrel kapjuk fel az evezőket. Szép szakasz következik, romantikus horgászó helyekkel. A víz viszont piszkos. A Sebes-Körösről zöldár folyik, a Kettősről valami idegen szennyeződés, barna és vegyszerszagú. Sikerül azonban megelőzni, nyugodtan úszkálhatunk. Szörfözünk is. Klassz a víz. Attilát viszont csak a hasa izgatja: — Kössünk ki! — Minek? így is késésben vagyunk. Majd Gyomán. — Igen, ez a túravezetőnk (jelképesen, mert ritkán halad elöl), aki tegnap este is „hajszolt” bennünket. Többen szívünkbe zárjuk, és a vízbe kívánjuk. Józsi szíve megesik Attilán. Előveszi kis tűzhelyét, és a csónak közepén halászlét főz. Kon- zervből. Közben könyörög: — Ne dobáljátok már ilyen következetesen a levesbe a labdát! Attila villámgyorsan eltünteti a „célpontot” és belehúzunk. Belehúznak. A többiek. Mert én kifekszek a szörfre napozni. Emiatt csak Bandi aggódik kissé, ő vontatja ugyanis a deszkát... Négy körül érünk a gyomai strandra. Halászlét eszünk a Halászkertben. Utána hatalmas tüzet rakunk a sátortábor és a szúnyogerdő közepében. Itt találkozhatunk a legszemtelenebb fajokkal. Fejenként átlagosan félszáz csípés. Így telik a második éjszaka. A reggel viszont verőfényes. Hiába, ez a csapat a sors kegyeltje. Kemény munka vár ránk: 32 kilométer. Már 9 előtt elindulunk. Hárman vagyunk egy csónakban, 2—4 kilométerenként váltjuk egymást, az evezőknél. Ez a nagy elszakadás napja: két- három kilométer előnyre teszünk szert, a többiek elmaradnak. De magányról sró sincs. Endrődöt elhagyva egyre gyakrabban találkozunk kajakosokkal. Ma van a vízi- próba, az ötpróba egyik fordulója. Egyre-másra húznak el mellettünk. Hát igen, ők nem sétaladikkal vannak ... érezzük magunkat. A szörfé a főszerep. Ravasz „jószág”: Most nem is akartam fürödni ... Küzdünk egymással. Félgyőzelem, már nem tud a vízbe „zavarni”. Bográcsban főtt paprikáskrumpli az ebéd, kolbásszal. Jólesik. Frissek vagyunk és pihentek. Pedig 70 kilométert eveztünk. Szatmári Ilona II szarvasi holtág Négy óra, a távolban feltűnnek a békésszentandrási duzzasztó pillérei. Megérkeztünk a szarvasi holtághoz. Itt mindenkire szükség van: kétszeri átemelés. a Körösről a csatornára. a csatornáról a holtágra. Az időközben két lánnyal kiegészült csapat minden tagja neki feszül a csónaknak: fel a gátra, le a vízbe. Józsi és Miki szándékuk ellenére megfürdenek. Mikit roppant kellemetlenül érinti a dolog, mert tetőtől talpig felöltözve csúszik a parti iszapba. Mélyen együttér- zünk ... Fél nyolc van, amikor nekivágunk a hamarosan sötét éjszakának. Szúnyogmentes a csend. A látvány pedig lenyűgöző: „díszkivilágítás" végig a parton. Ügy tűnik, mindenki horgászik. Az arborétum mellett haladunk, de ezt inkább érezzük a csodálatos friss levegőn. mint látjuk. Majdnem 10 óra, mire a városi tanács üdülőjébe érünk. Már varnak bennünket. pontosabban vár Hilda, és nem is bennünket: — Kockás jön? — Nem, evez.. . — Hilda minden reménye szertefoszlott, ideér-e akkor valaha? Ideért. Üjra együtt a csapat. Ragyogó napsütésre (és egy üveg vodkára) ébredünk. Aztán lábteniszmeccs kezdődik, a háló: Józsiék sátra . . . Leúszunk az arborétumig. Remek a víz, a levegő, a táj. Visszafordulunk, már biztos megérkezett a busz, a „tanácsiakkal”. Igen, egy negyvenszemélyes, és jöttek — a sofőrrel együtt — négyen. — Ilyen nagy érdeklődés volt a vízi sportnap iránt? — Ez túlzás, ennyien nem kellett volna... No, mindegy, mi azért jól Start a Hármas-Körösön Hátha vitorlával jobban megy . .. Ha evésről van szó, fáradhatatlan ... Fotó: Stefanik András
