Békés Megyei Népújság, 1983. szeptember (38. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
Egy nagy muzsikus emlékére Nyolcvan éve született Kadosa Pál 1983. szeptember 6., kedd A békési amatőrfilmes tábor summája KÉPERNYŐ Biztos receptje a sikernek színházban, moziban és tévében, ha gyerekek sorsával ismertetik meg a nézőt. (Rossz nyelvek szerint csak egy biztosabb van ennél: ha nagy kövér nő kerget pici, sovány férfit.) A gyerek megdobogtatja a közönség szívét. Romlatlansága éppúgy, mint elrontottsága, sző- kimondása legalább annyira mint elmélyült befeléford'ulása. Kari Wittlinger az Emberi számítás szerint c. NSZK tévéfilm írójaként nem épített erre a bevált eszközre, mikor áldozatai gyermekek voltak. Nem akart könnyesen meghatni bennünket a darázsméreg fatális pusztításával. Az észhez szólt. A felelősségteljes gondolkodásért kiáltott. Hatásmechanizmusa sajátosan működik: szenvelgés nélkül döbbent meg minket. Wittlinger korábban látott munkája, a sportolók majd az az egész ország gyógyszeres doppingjáról szóló tévéjáték, vagy az ugyancsak német ajkú Kroetz, Fészek című műve egyaránt a gyerekek gondatlan vegyszeres veszélyeztetésével próbál hatni. A gyerekek jelképpé nőnek ezen alkotásokban, a tudatlanul kötél táncot járó jövőt testesítve meg. A téma divatos, de soha rosszabb divatot. A divat látszólag a valóság felszínén úszó jelenség, akárcsak az olajfolt a tengeren. S az olajfoltra mégsem mondja senki, hogy divat. Felszínen úszik de vádjai a mélynek szólnak. Persze nem a tenger mélységeinek — bár az is szenved tőle — hanem a társadalom mélyében gyökerező figyelmetlenségnek, felelőtlenségeknek. Kérdezni nem könnyű. A tudósok szerint egy kérdés pontos megfogalmazása forradalmi választ eredményezhet. Ha rossz a kérdés, a számítógép képtelen válaszolni. De hogyan válaszol egy rossz kérdésre a művész? És egyáltalán milyen a jó kérdés? Feszegetheti-e a művész kínosan legtitkosabb gondolatait, gyengéit, értékeit — felkorbácsolva a közönség kíváncsiságát (néha csámcsogási hajlamát) — vagy igyekszik tájékozott és udvarias módon kitudva bemutatni a kérdezettet, bölcsébb maradva a közönségnél, de nem elszakadva tőle. Nincs üdvözítő módszer. Tartalmas beszélgetés mindkettőből születhet. Csak egy esetben nem. Ha a kérdés álkérdés. Ha csak okosnak látszik, de tanácstalanság lapul mögötte. Ez gyakrabban fordul elő, mint a néző kifigyelhetné. A néző sokszor csak annyit lát, hogy nem lát semmit. Kérdés és válasz közönybe fullad. A Stúdió ’83 riportereit kévés vád érheti: tájékozottam célratörően, érdekfeszítően tudnak kérdezni. Ám a keddi adásban becsúszott egy afféle jellemzően rossz kérdés egy új szovjet film kapcsán. Íme a rossz kérdések világbajnoka: „A kétszemélyes pályaudvar — úgy hiszem —, hogy az életet jelképezi?” Az egyébként remekül nyilatkozó szovjet filmrendezőt egy pillanat alatt gúzsba kötötte a kérdés. Csak ennyit tudott mondani: „Igen, ez így van." De ki kötötte gúzsba a vágót és a rendezőt? Ezt máién kérdezem. És javaslok egy, a közönség számára érthetőbb, de garantáltan ugyanennyire értelmetlen kérdést: ha filmet készít, akkor ugye filmet készít? A Wittlinger-darab után mondhatja valaki, milyen szerencse, hogy nálunk nem történhet meg ez a profittól elvakult felelőtlen gyilkosság. Csak sajnos más se... Nem öröm, hogy a magyar találmányok helyzete szerte a hazában nemegyszer tarthatatlan. A televízió mindenesetre hatni próbál Felkínálom című műsorával, s igyekszik az érdekeltek védekező, vagy tudatlan érdektelenségét megbolygatni. Pome- zsánszky György tájékozott, a néző tudását szem előtt tartó kérdéseit, kételyeit, jól időzítve közbeszúró műsorvezető. A műsor naturalisztikus jellege érdekes, igazi tévés stílus, viszont nem mindig indokolt. Ad egy közvetlen hangot, ahogy a befutó telefonok szinte családias légkörben jelentenek örömhírt, hiszen mi magyarok leszünk gazdagabbak a sínre tett ötletektől. Érzem, hogy a találmányok bemutatásának ügyetlenkedő mozdulatai afféle boszorkánykonyha-jelleget kívánnak ábrázolni, s a feltalálók tisztes amatőrségét, aminek gyümölcsét mégis nagy, profi üzemek gyakran dollárral számolhatnák. Az viszont túlzás volt, mikor az egyik feltaláló odalépett egy fűrészgéphez, és annak sivító hangja mellett elmagyarázta találmánya lényegét. Sokan egy kukkot sem értettek. Ezért kötelességnek érzem leírni az alig hallható mondatot: i"CS| S | C \ o f c| 3 fejő | 11 C J 9f OJ ©?£> 1-1 ??i|i|3|219 lilily I «J v.tZMZ 5 Ungár Tamás Felavatták Czóbel Béla portrészobrát Augusztus 19-én a táborban készült filmek bemutatásával zárult a „Békési Alkotótábor ’83” filmes szekciójának munkája. Az amatőr filmesek békési tevékenységét Bede László, a városi művelődési központ igazgatója így összegzi: E tábor létrehozásakor — nyolc éve — a város vezetősége és intézményünk akkori munkatársai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az amatőr filmesek elsősorban a békési tájegységhez kötődő, néprajzi szempontból fontos és érdekes témákat vegyék celluloid szalagra. Az évek során egy sor ilyen film készült, csak néhányat sorolok fel példaként, címük szerint: Halottbúcsúztató, Házikenyér, Aratás, Kosárfonás, Kádár Ferenc, a népművészet mestere, Ciroksep- rű-készítés. A nyolc év alatt több olyan film is született, melyek az itteni életformákat, s a lassan feledésbe merülő — nemrég még használt — tárgyakat mutatják be. A dokumentumértékű filmek a város tulajdonát képezik. A művelődési központ katalogizálja ezeket, s utána átadja a Jantyik Mátyás Múzeumnak, ahol a kutatók rendelkezésére állnak. Az idén tágítottuk a lehetőségeket, most néprajz, játékfilm és kísérleti kategóriában is fogadtunk filmeseket. Ez utóbbival az alkotók egyéni törekvéseinek igyekeztünk teret adni. Az alkotás két-három sze-. mélyből álló kis közösségekben folyt Négyesi Gábor irányításával, aki második éve Most már csak múlt időben írhatunk a tragikusan, fájdalmasan korán elment Gáli Istvánról, aki — noha más csapásokon haladva — eljutott az örkény-i magaslat közelébe, már ami az iróniát, és az ötvenes évek ábrázolását illeti. Ha nem tűnne frivolnak, azt mondhatnánk, hogy üdítő olvasmányok ezek a novellák, amelyekben egyrészt az irodalom felkent papjait, másrészt az ötvenes évek néhány eddig (ki tudja miért?) „tabunak” tudott élményét, témáját írta ki magából. Nyoma sincs ezekben az írásokban sem a pátosznak, sem a vádaskodó igazolásnak, vagy éppen „leleplezésnek”, s éppen ezért hisz- szük el Gáli Istvánnak. A kötet második, Vaskorban éltünk című ciklusában ad számot ezekről az élményeiről. Azért szólok előbb erről, mert enélkül nem érthető az első ciklus, a Baljauszt szatirikus éle sem. KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: A Távol-Kelet varázsa III. 8.55: Johann strauss felvételekből. 9.44: Találkozás a Hang-villában. 10.05: MR 10—14. 10.35: Zenekari muzsika. 11.30: Irodalmunk a felszabadulás után. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió dalszínháza. 14.40: Elő világirodalom. 15.05: Haydn: C-moll szimfónia. 15.26: Nyitnikék. 15.56: Népzene. 16.28: Zengjen a muzsika! 17.05: Irodalmunk a felszabadulás után. 17.35: Méhkeréki táncdallamok. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: A King’s Singers és a könnyűzene X/8. 19.45: Várgesztes vendégeket vár. 20.15: Nóták. 20.30: A zenéről. 21.30 Az ELTE ,,IV. kara” I. rész. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Híres előadóművészek triófelvételei. X/7. 23.25: Népzene. vezeti ezt a tábort — Raffai Anna sokéves, eredményes munkája után. Az idén fejezték be azt az egy óránál hosszabb, színes hangosfilmet, mely Békés város fejlődésének tíz évét mutatja be, a várossá válástól napjainkig. A most készült filmek közül a társadalmi zsűri az alábbiakat díjazta: a városi művelődési központ tavaly alapított amatőr művészeti díját • Szilágyi Zoltán „A csapda" című filmje kapta. Második díjat Siflis Zoltán „Cím nélkül”, harmadik díjat Pogány János—Majoros Balázs „Utak” című alkotása nyert. Különdíjban Szabó Gerzson részesült „A szék" című film operatőri munkájáért. Ebben az évben kerültek kapcsolatba filmeseink a Megyei Művelődési Központ színjátszó táborának résztvevőivel, szeretnénk, -ha a következő években együttműködésünk rendszeressé válhatna, hiszen csak segíthetünk egymásnak. A jövőt illetően gondjaink vannak. Most a kísérleti kategóriában készült a legtöbb film, s bizony ez is került a legtöbbe. Anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, így gondolkodnunk kell azon, a következő évben hogyan folytassuk tovább a munkát. Mindenképpen azon vagyunk, hogy olyan tematikát határozzunk meg, mely Békéshez, tájegységünkhöz kötődik, s egyben vonzó minden amatőr filmes számára is. Pénzes Ferenc „Egyszerűen történtek a dolgok”. Ezzel a mondattal indítja az Egyszerűen című novelláját, amely arról szól, hogy a horpai vasútállomáson egy disszidens lelövi egyik bajtársukat. Mindennapos eset volt az akkoriban, mint ahogyan az is, hogy „egyszerű” paraszt- és munkásgyerekek öngyilkosságot követtek el kétség- beesésükben, ittak és összeverekedtek, aknára léptek, vagy egymásban tettek kárt (Triptichon — 1952; Szentek, Mementő, Csontzene, Vaskorban éltünk). A tudat- hasadás volt a természetes állapot, amikor a kimondott szó nem volt azonos a tettel, amikor az volt a bölcs, aki nem gondolt semmit. Ezt persze csak úgy lehetett „megúszni”, ha vagy alkohollal, vagy más módon ki tudták szakítani magukat a környezetükből. Mementő című kis remekében Sztálin halálát írja meg, azt a félelmet és vakfegyelmet, ahogyan a laktanya „lereagálPETÖFI RÁDIÓ 8.05: Furulya- és citeramuzsika. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiákoktól. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Takács Jenő hegedűmuzsikájából. 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről, könyvért. 15.30: Találkozás a stúdióban. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Tini-tonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Nyolc rádió, nyolc dala. 19.17: Magyar művek rézfúvókra 19.25: A gyógyító betű. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Tizenkét szék. 21.01: Fenntartott hely — az elmúlt hetek legsikeresebb műsorai számára. 22.16: Gonda János szerzeményeiből. ^ 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 8.57: A kiállítótermek programjából. Volt idő — a harmincas évek végén —, amikor Kadosa Pál, zenei életünk nagy egyénisége, komponista, zongoraművész és tanár, aki szeptember 6-án lenne nyolcvan esztendős, azzal a tervvel foglalkozott, hogy elhagyja Magyarországot. Ugyanis nem látott semmiféle lehetőséget a megélhetésre. Bartók Bélához fordult tanácsért. Ajánlólevelet kért tőle külföldi impresz- szárió cégekhez, kiadókhoz. Bartók angol nyelvű írást adott át neki. Ebben hangsúlyozta, hogy „Kadosa legkiemelkedőbb fiatal komponistáink egyike, felkészültsége igen figyelemreméltó: kiváló zongoraművész és pedagógus ..., letelepedése tehát bármely országban feltétlenül csak nyeresége annak az államnak”. Szerencsére az önkéntes száműzetésre nem került sor, s így a „nyereség” megmaradt a magyar zenei élet számára, a felszabadulás után, több évtizeden át. Visszatekintve a múltba, már zenetörténeti tény, hogy Kadosa Pál mindenfajta művészi és művészetpolitikai tevékenysége megérdemli az alapos méltatást. Elég, ha csak arra utalunk, hogy zeneakadémiai professzorként olyan zongoraművész nemzedéket nevelt fel, amelyre büszkék lehetünk. Ha utolsó idejében már nem is tudott megjelenni az intézetben, ahol a kottát nézve hallgatta a növendékek játékát és inspirálta őket, de otthonában fogadta tanítványait. Volt növendékei közül csak néhányat említünk: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András ... Kadosa Pál Léván született. Sok-sok interjúban mesélte el hányatott ifjúságát. ta" a hírt. Gáli István csupán két ember vigyázzba merevüléséről ad állóképet, de a mintakatona és az elhízott, elbutult tizedes feszes vigyázzállásában érzékeltetni tudja az ájult tiszteletet és a vak félelmet is. Nehéz lehetett ezzel a tehertétellel élni, talpon maradni, emberként. Sokan bele is rokkantak, s mindmáig nem heverték ki. Ezt írja meg az Obsitosok című portrékban, A Lóháton című írás viszont lényegében a Ménesgazda „alapsztorija”, s a hentesből lett őrmester, és a gazdatiszt leányának az „esete”, amely azt tanúsítja, hogy dehogyis tűntek el a társadalmi korlátok. A Vaskorban éltünk lényegében az íróvá válás, avatás története. Több mint húsz évig kellett a szerzőnek várnia, míg a történelem utolérte, illetve lehetővé tette, hogy közreadja őket. Ez az irónia egyszersmind védelmet is jelentett Gáli Istvánnak, megóvta a Kafff-ka című remek szatírájában ábrázolt írói pózoktól, önistenüléstől. A Balfauszt írójában a „szakma” esendőségét írja meg. Azt a gyámoltalanságot. 9.00: Szimfonikus zene. 10.11: A budapesti madrigálkórus énekel. 10.35: A debreceni dzsessznapok felvételeiből. .11.05: Hunor és Magor földjén. II/l. (ism.) 11.30: Magyar művészek operafelvételeiből. 12.20: Brahms: Klarinétötös. 13.07: Bolgár szimfonikus zene. 13.52: Irodalmunk a felszabadulás után. 14.22: Nagy mesterek kamarazenéjéből. 15.30: Népszerű fúvósátiratok. 16.00: Én egy bolgár—magyar vagyok. 17.00: Francia madrigálok. 17.17: Mahler: Dal a Földről. 18.19: Kadosa Pál műveiből. 19.05: Vallomás a műfordításról. 19.25: Zenekari muzsika. 20.30: A Weather Report együttes lemezei XV/8. 21.12: Népze^iekedvelőknek. 21.32: Kamarazene. 22.25: Pilar Lorengar operalemezeiből. 23.07: Az MRT énekkara énekel. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: John Lennon felvételeiből. Apját már korán elvesztette, és Nagyszombatra került nagyszüleihez. Nyolcéves korában kapta az első zongoraleckéket egy idős nénitől. Még elemista volt, amikor komponálni kezdett. Sorsdöntő lett számára, hogy 1918-ban felkerült Budapestre, mint Keleti Lili zongoraművésznő tanítványa. Utóbb felvették a Zeneakadémiára. A zongorában Székely Arnold, zeneszerzésben Kodály Zoltán volt a mestere. Zongoraművészként 1923- ban mutatkozott be a fővárosi közönség előtt. Szerzeményeit eleinte a Mainzban működő világhírű zeneműkiadó, a Schott cég jelentette meg, de 1933 után ez a kapcsolat végleg megszakadt. A húszas—harmincas években Kadosa szoros kapcsolatba került a kor haladó értelmiségével. Így a 100"» csoportosulás egyik vezetője lett. Kassák pártfogoltja. Zenei hagyatéka imponálóan tekintélyes. Több szimfóniát, hegedűversenyt, zongoraszonátát, kórusművet, vonóstriót, etűdöket és tömegdalt komponált. Operát is írt Szabolcsi Bence szövegére egy Jókai-elbeszélés nyomán A huszti kaland címmel. Első Kossuth-díjá- val Májusköszöntő című tömegdaláért tüntették ki, 1950-ben. A másodikat 1975- ben kapta. Kiváló és érdemes művész címmel jutalmazták, s két Erkel-díjjal. Számos külföldi intézménytől, így a londoni királyi zeneakadémiától — ahogy a magyar Zeneakadémiától is — vehette át a díszdoktori oklevelet. Hatalmas zenei életmű az övé. Nyolcvan éves lenne . . . Kristóf Károly amely minden öregedő, párját féltő férfit utolér egyszer. Mert mit számít a dicsőség, a becsvágy, ha belénk mar a magánytól való félelem, s ezt csak alkohollal tudjuk — ideig-óráig — tompítani? Megírja ezt a félelmet más változatban is, a Gyere velem Etelébe! című novellában. Az Április bolondja című kisregény zárja a kötetet, s erről azért kell külön szólni, mert mintegy genezisét adja a fentebb elmondottaknak is. Arról a történelmi vakságról, öncsaló és önveszélyes manipulálásról ad képletszerűen és maró gúnynyal korrajzot, amelyről nem szívesen szoktunk beszélni. Márpedig a tények makacs dolgok, s aki nem veszi tudomásul, azon nemcsak a történelem lép át, de még szánalmasan nevetségessé is válik. Ez a balek jutalma — sugallja Gáli István könyve is, ideje hát komolyan venni a múltunkat, önmagunkat, még akkor is, ha ez fájdalmas. Míg nem késő. iMagvető Könyvkiadó, 1982.) Horpácsi Sándor 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Cáeh Éva. (A tartalomból: Iskolakezdés gondokkal. — Tagozatos osztályba járok. — Unom a napközit.) 17.30: Oj felvételeinkből. A Kecskeméti Kodály Iskola leánykara énekel. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Szintetizátor muzsika. Közben: Napjaink. Palatínus István jegyzete. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A 100 fok Celsius együttes dalaiból. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lapés műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.00: Kölcsönhatások, (ism.) 15.25: A grimethorpei fúvósegyüttes. 16.00: Kertünk, udvarunk. 16.20: Kórház a város szélén XX/13. (ism.) 17.25: Sakk-matt. 17.50: Hogy van mérnök úr? 18.25: Tények, viták, tanulságok. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kórház a város szélén XX/14. 21.05: Stúdió ’83. 22.05: ördöngösök. 22.35: Tv-híradó 3. Czóbel Béla-portrészobrot lepleztek le vasárnap a fővárosban, a kiváló festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából. A művész egykori szülőházánál kialakított díszudvarban, az V. kerület, Október 6. utca 3. szám alatt Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese avatta fel ’l. MŰSOR 20.00: Gondolkodó gépek. 20.55: Kadosa: Concertino. 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Modern jazzquartett. 22.15: Óriáskerék. BUKAREST 16.05: Népdalfesztivál. 16.35: Fiatalok klubja. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Nemzetközi tv-hírek. 21.05: A nap eseményei. 21.15: Fórum. 21.35: Filmmúzeum. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Akarni kell, merni kell. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Zene, idő. emberek. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Gyújtópontban — belpolitikai adás. Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Ezt követően a szobornál elhelyezték koszorúikat a Czóbel Béla-emlékbizottság, Budapest főváros Tanácsa és az V. kerületi tanács, Szentendre város Tanácsa, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a művészeti alap képviselői. 20.45: Reklám. 20.50: Az élet utcája. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Irodalom. 18.45: Érdekes utazás. 19.00: A világ titkai. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.45: Hőstettek ideje. 21.30: Reklám. 21.35: Zágrábi körkép. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Bűnös életem, 8-kor: Gyilkos bolygó. Békéscsabai Szabadság: de. 10-kor: Oktalan áldozatok I—II., du. 4 és 6-kor: Amerikai nagybácsim, 8-kor: Canterbury mesék. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Rohanj velem, fél 8-kor: Míg a halál el nem választ. Gyulai Erkel: Dutyi-dili. Gyulai Petőfi: 4 és 6-kor: Szegény Dzsoni és Árnika, 8-kor: Egy elvált férfi ballépései. Orosházi Partizán: Tűtorony. Korrajz — iróniával Gáli István: Karcolgatunk
