Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 27., szombat Selyemzsinór a nyagyvezírnek H török Bécs alatt Háromszáz éve: 16B3 nya­rán fordulat következett be Közép- és Délkelet-Európa történetében. Az ozmán had­erő döntő csatára készült. A cél: Bécs, a Habsburg-biro- dalom fővárosának elfoglalá­sa volt. Bár a török a XVII. század második felében túl­haladta hatalma tetőpont­ját, belső nehézségekkel küz­dött, ebben az időben még jelentős erőt képviselt. A harmincéves háború (1618— 1648) egy időre az ozmán bi­rodalom hatványára változ­tatta meg a nemzetközi erő­viszonyokat. A Habsburgok­kal rivalizáló XIV. Lajos francia király már nem volt annyira érdekelt, hogy a Habsburgokkal szemben a törököket támogassa. A szul­tán mégis úgy érezte, hogy elérkezett a támadás ideje, mert azt tapasztalta, hogy a magyar feudális urak nagy része szembefordult a Habsburgokkal. IV. Mo­hammed szultán úgy döntött, hogy térdre kényszeríti Ausztriát. 1683. március 31-én a tö­rökországi Adrianopelből (ma: Edirne) 100 ezer fős ozmán hadsereg indult el nyugatra. A szultán és Kara Musztafa nagyvezír egész háremét is magával vitte. A nagyvezír udvartartása szin­te vetekedett a szultánéval. Belgrádban csatlakoztak a hadhoz a szövetséges csapa­tok Szerbiából, Boszniából, Moldvából és a Havasföld­ről. Május 13-án Zimonynál IV. Mohammed szultán szem­lét tartott egyesített csapatai fölött, s átadta a nagyvezír- nek a próféta szent zászla­ját. A mintegy negyedmillió­nyi harcost és 60 ezer főnyi kiszolgáló, szállító személyt felölelő fősereg lassan nyomult előre Magyarország területén, közben nagy pusz­títást hagyott maga után. A várható török előrenyo­mulásról értesülve az eu­rópai hatalmak 1682 őszén védelmi szövetségi rendszert kezdtek- kiépíteni. 1683 ja­nuárjában I. Lipót császár szerződést kötött a bajor Max Emannuellel, aki nyolc­ezer katonát biztosított szá­mára. A koalícióhoz III. Já­nos György szász, és Lajos Vilmos badeni uralkodó is csatlakozott. Lengyelország­gal 1682 őszén kölcsönös vé­delmi szerződést kötöttek 1683. április 21-én Lotharin- giai Károly herceget hadse­reg-főparancsnokká nevez­ték ki. A császári hadsereg gyűjtőhelye Pozsony alatt volt, a mai Burgenland te­rületén: 1683. május 6-án mintegy 22 ezer főnyi gya­logság és 14 ezer főnyi lo­vasság találkozott. HUMOR — Rég nem láttam a templomban, Strumpf úr. — Nem akarom, hogy mi­attam kevesebb hívő menjen el a misére, tiszteletes úr. — Gúnyolódik velem? — Egyáltalán nem! Erdő- őr vagyok, és hű engem meg­látnak a templomban, a hí­vők fele, az orgazdák, rög­tön rohannak az erdőbe! * * * — Mathilde, miért akarsz elválni Herberttől? — Igen sokáig vásárolja az esti lapokat. — De hiszen ez nem vá­lóok! — Igen ám, de gyakran egész reggelig keresi őket! * * * Családi veszekedés. Az apa kiabál: Röviddel az ellenség meg­érkezése előtt a tehetősebb bécsi polgárok — mintegy harmincezren — elhagyták a várost, ugyanakkor a kör­nyékről és az elővárosokból menekültek tömege özönlött Bécsbe. A városban reked­tek számát mintegy 70 ezer személyre becsünk. Július 16-án Bécs teljesen be volt kerítve. ■ Július végén az ozmán csapatok elérték a külső vé­delmi árkokat. Minthogy el­sősorban aknákkal akarták bevenni a várost, arra tö­rekedtek, hogy minél jobban megközelítsék. Augusztus 3- án a várfalak előtti árok há­romszögletű erődítményei­ben sikerült megvetniük a lábukat. A városban pánik- hangulat lett úrrá, amit még fokozott, hogy július végén a hiányos egészségügyi ellá­tás következtében vérhas- járvány tört ki, amely sok áldozatot követelt. A védők rakétajelekkel igyekeztek jelezni a császá­ri csapatok szorongatott helyzetét. Eközben Passau- nál csak lassan gyülekezett a felmentő sereg. Elsőként Max Emannuel választófe­jedelem érkezett 11 ezer em­berével. Augusztus 31-én a morva—osztrák határon. Dümholznál a lengyel csa­patok érkeztek Ausztriába. Röviddel ezután megtörtént az első találkozás Oberhol- labrunn mellett a két fő- parancsnok, Lotharingiai Ká­roly és III. Sobeiski János lengyel király között. Szep­tember 3-án Stetteldorfban nagy haditanácsot tartottak. Sobeiski lett a főparancsnok, , de minden csapat parancs­noka önállóan vezette saját egységét. A csapatokat a tullni dunai átkelőhelynél vonták össze: szeptember 7- én együtt volt a felmentő sereg. A létszámra vonatkozó adatok eltérnek egymástól: álaltában 65—82 ezer főre becsülik. Kara Musztafa úgy döntött, hogy — a bevett - stratégiai szabályok mellőzé­sével — két fronton veszi fel a harcot. Bécset ostromló seregét 30 ezer janicsárral erősítette meg. Szeptember 12-én reggel megkezdődött a csata. Dél­után öt órára a szövetséges seregeknek sikerült benyom múlniuk az ellenséges tá­borba. Sobieski lovassága döntő áttörést hajtott végre. A védők a keresztény csa­patok előrenyomulásáról ér­tesülve úgy döntöttek, hogy a felmentő seregek segítésé­re megkísérlik a kitörést az ostromgyűrűből. A lengyel lovasok eközben az ozmán tábor szívéig törtek előre. A nagyvezír és Ibrahim pasa főparancsnok-helyettes siet­ve elhagyta a csatateret, a — Végül is ki a családfő? Mit csináljak, hogy elérjem a célomat? A kétéves André azt java­solja: — Kezdj el bőgni! * * * — Nagyszerű kutyám van. Minden reggel idehozza ne­kem az újságokat — dicsek­szik a skót. — Ugyan, erre akárme­lyik idomított kutya képes! — Igen, csakhogy én egyetlen újságot sem jára­tok! * * * — Tegyen valami jót a cé­günkért! — javasolja a fő­nök a beosztottjának. —Sze­gődjön át a konkurenciá­hoz! * * * Az asszony veszekszik a férjével. Lotharingiai Károly, a Habsburg-csapatok altábor­nagya Kara Musztafa nagyvezír, a török hadak főparancsnoka (Az Osztrák Dokumentáció archív képei — KS) sereg ugyanakkor kelet felé menekült. A csata mérle­ge: a szövetségesek mintegy kétezer, a törökök tízezer embert vesztettek. Lipót császár, aki az el­lenség közeledtekor egy du­nai hajón elhagyta Bécset, ünnepélyesen bevonult a városba. A magyarok, akik többet szenvedtek a törö­köktől, nem vettek részt Bécs ostromában. A Habs- burg-abszolutizmus ellen fel­kelő Thököly Imre serege Pozsonynál táborozott, ké­szen arra, hogy csatlakozzék Sobieskihez, de a császár a győzelem mámorában elzár­kózott a magyarokkal való együttműködés elől. Nem akart az ellene fölkelő ma­gyarokkal osztozni a dicső­ségben. Kara Musztafa nagyvezír a Rába mögött vonta össze megtépázott seregét, majd hadbíróságot hívott össze. A hadbíróság a tatár kánt, aki idő előtt hagyta el a csata­teret, leváltotta. Ibrahim pa­sát pedig lefejeztette. A nagyvezír ezután téli főha­diszállására, Belgrádba vo­nult vissza. Itt érte őt utol 1683 karácsonyán a szultán selyemzsinórja, amellyel a hóhér megfojtotta. — Már megszoktam, hogy rendetlen és szórakozott vagy, hogy a padlóra szórod a hamut, elfelejted leoltani magad után a villanyt. De az, hogy hanglemez helyett palacsintát teszel fel a le­mezjátszóra — először for­dul elő! * * * — Esténként mindig két­szer is meggondolom, mielőtt elmegyek hazulról — mond­ja barátjának Kari. — Elő­ször tSlálnom kell egy okot, hogy elmehessek, másodszor ürügyet arra, hogy ne kell­jen magammal vinni a fele­ségemet! * * * — Szóval, ti kreatív házas­ságban éltek? — Ó igen, Claus fest, én főzök, aztán mindig kitalál­juk, mi erről a másik véle­ménye ! Aláz Testünk állandó hőmérsék­lete 36—37 Celsius-fok kö­zött van. Szabályozásáról az agyalapon, a - dobhártyák szintjében fekvő „hőszem” gondoskodik. Attól függően, hogy a „hőszem”-en át- áramló vér hőmérséklete emelkedik vagy esik, hűtés, illetve fűtés következik be. A hűtést - a bőrereken át- áramlő vérmennyiség és a verejtékezés, az úgynevezett fizikai hőszabályozás révén valósítja meg a szervezet. Testhőmérséklet-csökkenés­kor viszont a kémiai hő- szabályozás lép működésbe. Először a belső szervek, és ha szükséges, az izmok anyagcseréje fokozódik (ilyenkor érzünk borzongást), szélsőséges esetben az egész törzs izomzata remeg, „az embert a hideg rázza”. A testidegen fehérjék, például a baktériumok és anyagcseretermékeik a vér­pályákba jutva izgatják a hőszabályozó központot. Képletesen azt mondhatnánk, hogy a baktériumok láz­keltő anyagai magasabbra állítják a szervezet hősza­bályozó rendszerében a hő­mérő higanyszálát. Mind­addig, amíg a kémiai hősza­bályozás révén a testhőmér­séklet el nem éri a „hi­ganyszálon” beállított maga­sabb értéket — ha kell, hi­degrázás árán is —, tart a fűtés. Az így megemelkedett testhőmérsékletet nevezzük láznak. A lázat sem egyér­telműen hasznosnak, sem egyértelműen károsnak nem mondhatjuk. Hasznos, mert gyorsítja a szervezetbe be­jutott baktériumok elpusz­títására felvonuló fehérvér­sejtek vándorlási sebességét, ezáltal megkönnyíti a gyul­ladásos betegségek elleni vé­dekezést. Fokozza az elölt baktériumokat eltakarító falósejtek tevékenységét is. Lázas állapotban a bakté­riumokat közömbösítő el­lenanyagok mennyisége is nő. Ismerünk egyes idült betegségeket (pl. luesz), ame­lyeknek gyógyulását a láz elősegíti. A felsorolt jó ha­tások miatt a láz tehát elő­nyös. Viszont hátrányos azért, mert megterheli a szí­vet, és a láztól megnöveke­dett alapanyagcsere miatt gyorsan emésztődnek fel a szervezet tartalékai. A túl magas láz ezenkívül ködös lelkiállapotot, és könnyebb- súlyosabb betegségtudatot okoz. Nem ritka az étvágy­talanság sem. Heveny betegség esetén a túl magas lázat csillapítók­kal vagy hideg borogatással körülbelül 38 Celcius-fokra csökkentsük, mert ez a test- hőmérséklet viszonylag elég könnyen elviselhető, s a szervezet védekezőerői még mozgósított állapotban van­nak. Nem célszerű viszont a lázat túl gyorsan, tehát nagy­fokú verejtékezés árán csil­lapítani. Ha a láz túl gyor­san szűnik meg, a szervezet nem képes a kórokozókat elpusztítani, aminek az a következménye, hogy a láz­csillapító szerek elbomlása vagy kiválasztódása után a láz újra felszökik, esetleg újabb hidegrázás kíséreté­ben. A régi néphittel ellen­tétben a gyors izzasztásnak nincs értelme, hiszen nagy folyadékveszteséggel jár, a rákövetkéző újabb hidegrá­zás és láz pedig nem külö­nösen kellemes. Lázcsillapítás céljára egy­szerű hűléseknél Istopirint, Kalmopirint, vagy Amida- zophenumot használunk. Ezekből a szerekből egy-egy tabletta körülbelül 5—8 óra alatt bomlik el a szervezet­ben, hatásuk tehát 5—6 órán át tart. Ha állandó lázcsilla­pító hatása alatt akarjuk tartani a szervezetet, hat­óránként célszerű bevenni egy-egy tablettát. Gyerme­ken és felnőttön egyaránt nyugtató és lázcsillapító ha­tású a mellkasra helyezett hideg borogatás is. Kitűnő lázcsillapító hatást észleltek, ha a lázas beteg egyik vagy mindkét karját jeges vízbe mártották, mindaddig, amíg a testhőmérséklet a kívánt fokra nem süllyedt. Ez az eljárás egyszerűbb, mint a borogatás. Gáti István Életünk és a diéta ■ Talán nincs olyan ember, akinek élete során ne kellene valamilyen betegség miatt diétát tartania. A diéta olyan „egészségügyi mankó”, amely a beteg szervezetet segíti el­juttatni az egészséghez. Ä diéta, vagy más néven gyógytáp- lálék, a hagyományos ételek orvosi előírás szerinti válto­zata. Mivel számos betegség gyógyításához hozzátartozik a táplálkozásváltoztatásokkal történő kiegészítő kezelés, érde­mes a helyes diétázás általános szabályaival megismerked­nünk. Sokan elkeserednek, ha az prvos diétát ír elő. Félnek tőle. Ügy vélik, vége a jó világnak, most már csak íz­telen ételeket fogyaszthat­nak, és le kell mondaniuk az étkezés örömeiről. Nem így van. Valójában arról van szó, hogy a diétás ételt ha­gyományos alapanyagokból kell készíteni, de egyikből- másikból kevesebbet vagy többet kell felhasználni, esetleg némelyik nyers­anyagtól eltilt az orvos. Nem szabad arra sem gon­dolni, hogy ezután ízesítők nélkül kell elfogyaszatni az ételeket, hiszen a diétás étel- készítés nem jelenti a fűsze­rek, az ízesítő és a színező anyagok szigorú elhagyását. Sőt sokszor éppen azért kell jobban fűszerezni, megenge­dett aromaanyagokkal ízle­tessé tenni az ételt, hogy el­lensúlyozza a diétára szorí­tott ember idegenkedését az új eljárással készített étel­től és jó étvággyal fogyasz- sza el a gyógytáplálékot. Kapható diétás fűszerkeve­rék, amely különlegesen fi­nom ízt kölcsönöz az ételek­nek. Ismeretes, hogy az egész­séges étkezés lényege: nap­jában többször és keveset együnk. Ez a diétás étkezés­nél még nagyobb hangsúlyt kap. A beteg ember számá­ra különösen fontos szabály a kis étkezésekből álló táp­lálkozási rendszer. Vannak átmeneti időtar­tamra szóló diéták, melyeket csak a tünetek, panaszok enyhüléséig, vagy a betegség gyógyulásáig kell betartani. Utána vissza lehet térni a hagyományos étkezési for­mához. De vannak olyan be­tegségek, amelyekben életre szóló étkezési változtatást, diétát kell tartani, s ez elől nem lehet kitérni (pl. cukor­baj). Ebben az esetben meg kell barátkozni a diétás elő­írásokkal. A beteg így nem tekinti önmagát „mártír­nak”, mert a hagyományos­tól eltérő ételeket kell fo­gyasztania, s nem lesz ezért állandóan rossz hangulata, esetleg kisebbségi érzése. A diétás étkezés szabá­lyainak betartásához akarat­erőre van szükség. Elsősor­ban az ételek elkészítéséhez, amelyeket igen sokszor mé­ricskélni kell, tápanyag- és kalóriatartalmukat naponta számítgatni. Ehhez ma már sok segédeszköz áll rendel­kezésre (tápanyagr és kaló­riatáblázatok). Magunk is készíthetünk otthon tábláza­tokat, ebben az esetben a nyersanyagokat csak egyszer kell lemérni. Attól kezdve tudni fogjuk, hogy bizonyos nyersanyagmennyiségből, az előírt módon elkészített étel mennyi kalóriát vagy táp­anyagot tartalmaz. Az ener­giát nemzetközi egységes szám- és mértékrendszer (Sí) szerint Joule-egységben (J, dzsul) fejezzük ki — 1 kalória = 4,18 kilojoule. Az élelmiszerüzletek pol­cain egyre több diétás ké­szítményt találunk, amelyek megkönnyítik a diétázásra kényszerült ember ellátását. Orvosi előírás, a feltüntetett használati utasítás szerint kell fogyasztani, a diétás ét­rendbe iktatni. Természete­sen a kezelőorvos határozza meg, hogy milyen ételekből mennyit fogyaszthat a beteg. Tulajdonképpen a mérték­letesség is enyhe diétának tekinthető. Ne fogyasszunk sok sót, kávét, zsíros étele­ket, túl sok édességet, alko­holt stb. A visszafogott ét­kezés olyan ésszerű enyhe diéta, amelynek egészség- megőrző, betegségmegelőző hatása van. S végül: az or­vos által előírt diéta be nem tartása egészségünk elleni vétek. Fási Katalin Hazai tájakon Kékedi kirándulások A Zempléni-hegység nyu­gati szegélyéről, a Hernád- völgyének nevezetességei kö­zül a legtöbben Abaújvárt ismerik. Aba Sámuel nem­zetségének legendás erőssé­ge, birtokának középpontja 1976-tól folyamatosan feltárt vára jogosan vozza az ér­deklődőket. Tőle mindössze öt kilométernyire, ugyancsak a Hernád völgyében bújik meg Kéked község, mely látnivalókban felveszi a ver­senyt Abaújvárral is. Először tegyünk rövid sé­tát a községben, amely Mis­kolc felől igen könnyen meg­közelíthető. Szép, rendezett, egyre inkább gyarapodó, ám még csendes, békés üdülő­falu képe tárul elénk, nagy, gyümölcsfákban gazdag ker­tekkel. A község műemléki látnivalója a gondozott park­ban álló, a XV—XVI. szá­zadban épült, később, a ro­mantika korában átépített, négytornyos, szabálytalan alakú várkastély. Nem mesz- sze tőle megpillantjuk a kö­zépkori alapokra épített, 1729-ben barokk stílusban újjávarázsolt katolikus templomot, gazdag belső ki­képzéssel. Ennek ellenére Kéked iga­zi értékét nem elsősorban építészeti emlékei határoz­zák meg, hanem az elbűvö­lő, változatos környék. Bár­honnan indulunk el a köz­ségből, hegy magasodik elénk, válogatottan szép er­dőkoszorúval. növényvilág­gal. A hegymászást kedvelők nekiindulhatnak a Szurok­hegynek; régi és új telepíté­sű erdőket, gombázóhelyeket szeretők kényelmes sétával a Pál-hegyet járhatják be; a lovaglásért rajongók kanyar­gós ösvényeken, nyílt réte­ken keresztülvágva juthat­nak el a Gyepű-hegyre; a különféle kőzeteket, köve- ket-kavicsokat gyűjtögetők, ásványmintákat keresők eredményesen barangolhat­nak a Nagy-hegyen; a ro­mantikát, a kiugró bérceket, az — egy-egy oldalról — alig-alig megmászható, nyaktörő sziklákat kedvelők némi megpróbáltatások árán juthatnak fel a Hál’Isten- tetőre — melynek neve ön­magáért beszél... A Szurok-hegy alatt, a köz­ségtől mindössze kétszáz mé­ternyire tör fel a 22 C fo­kos Mátyás-forrás, melynek vizét a XV. század óta hasz­nálják fürdésre, sőt bizo­nyos betegségek ellen gyógy­vízként is. Gyógyító hatását ma is egyre jobban és job­ban igyekeznek kihasználni, a rendszeres orvosi konzul­táció segíti a forrás vizének igazi értékeit feltárni. A strandfürdő 16 négyzetmé­ter alapterületű, patkó ala­kú medencéjét a közvetlen környék erdőitől kettős fal választja el. Ideális, minden igényt ki­elégítő kirándulóvidék és a hegyifürdő különlegességét egymásba olvasztó természe­ti gazdagság: talán ebben összegezhető Kéked nem mindennapi vonzereje. (Révi Eszter)

Next

/
Oldalképek
Tartalom