Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
NÉPÚJSÁG 1983. augusztus 13., szombat Kamaszok egészségé Beszélgetés dr. Medve László államtitkárral A XX. század egyik látványos jelensége az akcele- ráció, a gyermekek fejlődésének, növekedési ütemének felgyorsulása. A mai tizenévesek magasabbak, testileg, szellemileg fejlettebbek, mint a múlt században, vagy a történelem során bármikor. A gyermekekről tizennégy éves korukig jól kiépített gyermekgyógyászati szakszolgálat gondoskodik, a tizennyolc évnél idősebbeket pedig a felnőttekkel együtt gyógyítják, kezelik. De mi van azokkal, akik sem ide, sem oda nem tartoznak? Kérdéseimre dr. Medve László egészségügyi államtitkártól kaptam választ. — Napjainkban tulajdonképpen mikortól számítjuk a serdülőkort, szaknyelven a pubertást? — Az utóbbi évtizedekben a serdülőkor jóval előbb kezdődik, mint korábban, s az ebből adódó éllettani problémák is hamarább jelentkeznek. Általában a 12— 16 év közötti szakaszt jelölhetjük meg a pubertásnak. Ma már serdülőnek tekinthetjük az általános iskola felsőbb osztályosait is. — Hogyan ítéli meg a serdülők egészségi állapotát? — Az, hogy egy fiatal milyen testi-lelki és szellemi állapotban éri el a serdülőkor határát, sokban függ az újszülöttkori státuszától. Az évtizedek óta alig csökkenő tíz százalékos koraszülöttarány gyakran a pubertásban is érezteti hatását. Statisztikai adatok utalnak arra, hogy a korán vagy kis súllyal világra jöttek később kevésbé teherbírók, s pszichésen is érzékenyebbek társaiknál. Ez azonban nem törvényszerű. Az intenzív ellátás, a gondos ápolás, kezelés eredményeként a koraszülöttek nagy része már csecsemőkorban utoléri magát, teljes értékű fiatal lesz. A serdülők egészségét nemcsak születési súlyuk és körülményeik befolyásolják, hanem az óvodai és iskolai évek alatti ellátásuk is. Ilyen szempontból igen jelentős az, hogy hazánkban a 3—6 éves korúak csaknem kilencven százaléka óvodába jár, ahol rendszeres orvosi ellenőrzésben, évente pedig szűrővizsgálatban részesül. Már ilyenkor felfedhetik azokat a károsodásokat, betegségeket, amelyeket, ha idejében gyógykezelnek, vagy korrigálnak, nem terhelik majd a serdülőt. Egyébként a krónikus betegségek vagy fejlődési . rendellenességek általában még a serdülőkor előtt nyilvánvalóvá válnak. És ha gondos, körültekintő a gyermekgyógyászati alapellátás, az ilyen betegségben szenvedőket már kiskoruktól fogva gondozzák, kezelik. — Ön mondotta egy alkalommal: ahogy a felnőtteket a munkahelyükön, úgy gyermekeinket az iskolában érnek különböző ártalmak, amikkel szemben túlzottan türelmesek vagyunk. — Így is van. Az első osztályokban például még jóval kevesebb a gerincfer- düléses tanuló, mint a nyolcadik végén vagy a középiskolában. Nem nehéz okára lelni, csak gondoljunk a kívánatosnál lényegesen keveseb testnevelési órára, az egészséges mozgás hiányára. A rosszul világított tantermekben eltöltött esztendők sem múlnak el nyomtalanul: nem is kell a statisztikához nyúlni, elég egy pillantást vetni bármely osztályra, hogy megtudjuk, milyen sok a szemüveges. És még hányán vannak, akik bár rászorulnának, mégsem viselnek szemüveget. Sokkal nagyobb társadalmi elégedetlenségnek kellene megfogalmazódni és aktivitásnak kifejlődni a tantermi világítással kapcsolatban. — A családi környezet is rányomja bélyegét a serdülők egészségére, A kamaszok élettani okokból szertelenek, túlzott önállóságra törekednek, s ezért gyakran szembekerülnek szüleikkel, tanáraikkal. A tapintatlan és türelmetlen dorgálás, büntetés, a szülők dühkitörései csak rontanak a helyzeten. — Valóban, ez a kor a túlérzékenység kora, ezt nem szabadna figyelmen kívül hagyni senkinek. Részben ezzel függ össze, mégpedig nemcsak nálunk, hanem világszerte, hogy mind gyakoribb a serdülőkori magas vérnyomás. Az Egészségügyi Világszervezet és a KGST egészségügyi bizottsága kidolgozott egy vizsgálati és gondozási módszert, amivel elérhető, hogy az idejében feltárt hipertóniás állapot ne romoljon, sőt, sok esetben normalizálódjon. Ennek bevezetése nálunk is folyamatban van. Ez természetesen csupán ellensúlyozza a serdülőkorúakkal való értelmes és megértő bánásmód hiányát. Az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok többnyire jól szolgálják a bajok megelőzését. Eddig az általános iskolák első, ötödik és hetedik osztályában, valamint a középiskolák harmadik osztályában voltak kötelezőek. Most gondolkodunk azon, hogy elrendeljük az évenkénti általános szűrővizsgálatokat az iskolákban. — Nem ritka és nem is megnyugtató látvány a serdülő fiatal a felnőtt beteg- osztályokon, ahol a sok idős, gyakran súlyos beteg közelsége csak növeli a félelmét, szorongását. — Ma ez még valóban gyakori. Eddig ugyanis a tizennégy éven túliakat csak ide vehették fel. Pedig egy vesebeteg, egy szívműtéten átesett, egy cukorbajos vagy más krónikus betegségben szenvedő gyermek nyilvánvalóan akkor is ragaszkodik az őt évek óta gondozó gyermekosztályhoz, ha betöltötte a tizennegyedik életévét. Ezt is figyelembe véve rövidesen kiadunk egy olyan irányelvet, amely szerint a gyermekosztályok — ha ehhez a feltételek megteremthetők — tizenhat éves korig is felvehetnek beteget. Ezt az is indokolja, hogy — éppen az ambuláns szakellátás fejlődésének eredményeként — a gyermekosztályok ágykihasználása nem haladja meg a nyolcvan százalékot. A másik megoldás az ifjúsági osztályok létesítése. Ez természetesen nemek szerinti elkülönítést és más élettani sajátosságok figyelembevételét kívánja. Van már ilyen osztály a szabadsághegyi állami gyermekszanatóriumban, Pécsett a gyermekkórházban és vmég néhány intézményben. Az ő tapasztalataikat hasznosítják és fejlesztik tovább Szolnokon az új, fekvő- és járóbetegeket egyaránt ellátó egészségügyi ifjúsági központban. Mindez nem jelenti azt, hogy a serdülők gyógyítását mindenütt átvehetik a felnőttintézményektől ' a gyermek- vagy ifjúsági osztályok. Például a balesetet szenvedett ifjút továbbra is a traumatológia, a műtétet vagy urológiai beavatkozást igénylő beteget a legtöbb helyen továbbra is a megfelelő osztály látja el. — A pszichiátriai betegségek, közöttük az elmebetegségek egy része a serdülőkorban válik nyilvánvalóvá. Mégis hosszú ideje halljuk, hogy megoldatlan az ilyen betegségben szenvedő fiatalok ellátása, gondozása. — Ez így ma már nem helytálló. Éveken át valóban csak az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben volt gyermekpszichiátriai osztály. A hetvenes évektől viszont a pszichiátriai klinikák kialakították a maguk gyermek- részlegét. Gyulán az általános idegosztály keretében adtak önálló helyet a 10—18 éveseknek. A regionális központokban, például- Miskolcon, Győrött, Szombathelyen, Budapesten és legutóbb a kerepestarcsai kórházban hoztak létre ilyen osztályt. Ügy látjuk, hogy a súlyosabb betegek kórházi ellátása ezzel többé-kevésbé megoldódott. Nem így a gondozásra, tanácsadásra szoruló úgynevezett ideges, vagy veszélyeztetett gyermek helyzete. Bár a mentálhigiénés gondozók beletartoznak a szakosított gyermekellátásba, ahhoz nincs elegendő szakember, hogy valamennyi magatartási zavarral küszködő fiatal azonnali és szakszerű segítséget kapjon. Már az is igen sokat jelentene, ha ,,a szülői ház, az iskola, az egészségügyi szolgálat, a gyámügy, a munkahely, tehát mindazok, akik akarnak és tudnak is tenni, ne egymástól elszigetelve, hanem összehangoltan támogassák a veszélyhelyzetben levő fiatalokat. Ebből a meggondolásból kezdenek egy kísérletet Szegeden. A védőnőképző főiskola gyakorlott védőnőket továbbképző tanfolyam keretében készít elő erre a koordinációs feladatra. Néhány községben és városi körzetben látnak majd munkához. Eddig csak gondterhelten beszéltünk a serdülőkorról és a serdülőkről. De ne feledjük, a pubertás minden nehézsége és olykor elviselhe- tetlensége ellenére is az az életszakasz, amelyben lelkesedést, érdeklődést kelthetünk fel a fiatalokban, az igazi értékek és ideálok iránt. Ekkor dőlhet el egész életútja és egészségének sorsa is. Székelyné Kertész Katalin II koronázási palás! közelről Időszakos kiállítás keretében a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében állították ki a koronázási jelvények tőszomszédságában a koronázási palástot. Vásárnaponként tekinthető meg, de sajnos meglehetősen rossz állapotban van, s a fény, a megvilágítás csak tovább ronthat a felbecsülhetetlen értéket jelentő kelmén. Története a többi koronázási jelvénnyel együtt krimi- szerűen izgalmas. Csak emlékeztetünk rá: 1978. január 6-án került haza az Amerikai Egyesült Államokból. 1981 szeptemberében nemzetközi tudományos konferencia foglalkozott Budapesten a koronával, a koronázási jelvényekkel és állapotukkal. A koronázási palást állagának vizsgálatára már előzetesen felkértek egy nemzetközi szaktekintélyt, a berni Abbeg-alapítvány textilrestaurálási műhelyének vezetőjét. Azért esett rá a választás, mert az elmúlt évtizedekben a palásthoz korban közel álló textíliákat restaurált, például egyházi díszruhákat. A nagyszabású és igen körültekintő munka 1983 januárjában kezdődött. Textilrestaurátorok, művészettörténészek, textilvegyészek, biológus-szakértők, fotósok vizsgálták, elmezték közel fél éven át a koronázási palástot. Erről a nagyméretű és hihetetlenül érdekes összmunkáról alkothatunk képet, ha megtekintjük a kiállítást, amely részletesen és aprólékosan bemutatja a teljes dokumentációs anyagot is. Mindenekelőtt 44 mezőre osztották a kelmét, amely imponáló méretű; átmérője 2,78 méter, félkörsugara 1,35 méter. Minden kockáról fekete-fehér és színes fotó és színes állapotrajz készült. Behatóan tanulmányozták a hímzések szövetszerkezetét, gondosan elvégezték a szálak, rostok színezékvizsgálatát. Egy mezőjét még külön ki is emelték, és speciális mikroszkóp segítségével rögzítették a szálak állapotát. Rajzon is érzékeltetik, miként mutatott a kelme eredeti formájában. A palást eredetileg miseruhának készült, harang alakban szabták, s közepén kör, vagy négyzet alakú kivágás szolgált a fej bebújta- tására. Minden bizonnyal 1031 körül hímezték, s István király és Gizella királyné ajándékaként került Székes- fehérvárra. -Itt koronázták és temették el századokon át a magyar királyokat. A gallért a XII. században illesztették a miseruhára, majd feltehetőleg a XIII. században hasították végig, s nyerte el palást formáját. Ekkor került rá az összefogó keresztpánt is. Alapszövete samit, amely bizánci technikával készült, a VII. századtól szőttek ugyanis hasonló kelméket először Szíriában, később Bizáncban. Felületének jó részét arany hímzés borítja, s ettől a palást felülete úgy hat, akár egy finoman zománcozott aranyfelület. A vizsgálatok fényt derítettek rá: az elmúlt századokban igen gyakran javítgatták a palástot. Három korszakban pedig jelentős változtatást végeztek rajta. Az első 1660—1650-re tehető. A palást eredetileg béleletlen volt, s ekkorra a súlyos aranyhímzéstől meglehetősen megrongálódott. Olasz selyemszövettel — úgynevezett kompasszal — bélelték alá. Az 1848-as szabadságharc leverése után elrejtették a palástot. Orsován ásták el, majd egy Duna-parti füzesben, ládában hevert. Nedvesség érte, újból erősen megrongálódott. Ekkor bordó színű selyemszövettel erősítették meg. Amikor 1867-ben Ferencz József koronázására készült az ország, felkérték Klein Matild divatárusnőt, készítsen új bélést a palásthoz. Öt segédjével tizennégy napon át öltögette — ez a javítgatás is jól látható a kelmén. A vizsgálat során összesen tizenegy nagyobb foltot és áthelyezést érzékeltek a paláston. Hogy melyik mikor, és miért került a palástra, az további elemzések tárgya. A kiállítás bemutatja a vizsgálat, az elemzés egyes fázisait, megismerkedhetünk a palást csodálatos részleteivel, s a pontosan datált felíratok kitűnő történeti támpontot és egyben megbízható stílusviszonyítási lehetőséget is nyújtanak az érdeklődőknek. A speciális feladatra szerveződött kollektíva már eddig is értékes munkát végzett. A neheze és talán szebb része ezután következik majd: a koronázási palást konzerválása. Sebestyén Zsuzsa
