Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

1983. augusztus 11., csütörtök o Hjdasháti Állami Gazdaság fl nagy gazdaság halgazdasága Importkiváltás gyártmányfejlesztéssel Sorozatban készülnek a pneumatikus szelepek A biharugrai halgazdasá­got 1979-ben csatolták a Hi-_ dasháti Állami Gazdasághoz. Akkor már egy éve folyt a tórendszer rekonstrukciója. A 120 millió forintos be­ruházás a múlt évben feje­ződött be. Vajon megérte-e ennyi pénzt fordítani rá, ja­vul-e Biharugrán a halter- melés? Erre keressük a vá­laszt. * * * Az állami gazdaság szak­emberei szerint a tórend­szer rendbe hozása nem azt jelentette, hogy hatéko­nyabbá válik benne a ter­melés, hanem csak azt, hogy egyáltalán képesek lesznek termelni a tavak. Az építkezések ugyanis alap­vető, az üzemelést gátló gondokat oldottak meg. Ké­szítettek például egy ötköb­méteres csatornát/ melynek segítségével ötven nap alatt begyűjthető a tavak vízszükséglete. Az új köves- út a''közlekedést, a szállítást könnyíti meg. A csatornák, gátak felújítva jobban szol­gálják hivatásukat. Építettek egy új techni­kával működő lehalászó rendszert is — kis hibája, hogy csak hűvös időben le­het a növényevő halakat ..begyűjteni". Melegben ugyanis megsértik benne bőrüket az érzékeny busák. Eddig nemigen használták a korszerű takarmányosztó tornyokat sem — lényege­sen olcsóbb ugyanis. ha nedvesen, fólia alatt tárol­ják a kukoricát, búzát, s ezután juttatják a tavakba. * * * A jó vízellátás, a rendbe­hozott tórendszer, a megfe­lelő takarmányellátás, és nem utolsósorban, a kitűnő szakembergárda a múlt év­ben már bizonyított. Ta­valy először ugyanis cse­kély nyereséggel zárta az önelszámoló egységként mű­ködő halgazdaság az évet. És ez nem kis ctylog, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a néhány százezer forint tiszta haszon a rekonstrukciós hi­tel és kamatának visszafi­zetése után maradt az ága­A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat elsőszá­mú vasszerkezetgyártó és karbantartó vállalati gazda­sági munkaközössége ez év január 18-tól működik. A 9 tagú csoport egy gépészmér­nökből, 5 lakatosból és 2 hegesztőből, valamint egy könyvelőből áll. Munkájuk folyamatos, kezdettől fogva a Körös Kazángyártó és Gép­ipari Vállalatnak Simplex— 02-es típusú vegyes tüzelésű kazánt készítenek. A gazdasági munkaközös­ség vezetője Keller Mihály lakatos. Ö a gépgyártóüzem Keller Mihály zatnál. Ez a két összeg ugyanis közelíti a tízmillió forintot — ha nem volna hitel, a gazdaság nyereségét még jobban növelné az ágazat. Javultak a haltermelés közvetlen mutatói is. A hektáronként előállított hús mennyisége megduplázó­dott; Jobb lett a takarmány- értékesítés, sikeresek voltak a múlt évi eladások. A nö­vényevők nagyrészt közel- keleti exportra kerültek fa­gyasztás után, a pontyra a hazai piac tartott igényt. Az idén nem ennyire egy­értelmű az értékesítés, és vele együtt a halgazdálkodás helyzete. Az 1400 tonna hal- áiu fele ponty, fele nö­vényevő busa. A ponttyal semmi gond — jelentős ré­sze már elkelt a nyári le­halászások alkalmával, és a többire is van vevő. Egy érdekesség: vásároltak be­lőle a bajai és szegedi halá­szok is, hogy saját boltjaik készletét biztosítsák. A busát, sajnos utolérte a közel-keleti piac érdek­telensége. A felnevelt meny- nyiség felét ugyan átvette, feldolgozta és exportra küld­te a gyomai halfeldolgozó — amelynek a Hidasháti ÁG is résztulajdonosa —, de a má­sik felével nem tudni, mi lesz? Ebben egy kicsit hi­báztak a hazai kereskedők, hiszen nem népszerűsítették eléggé a növényevőket. így KISZ-alapszervezetének a titkára is. Társai fiatalok és valamennyien családosok. Az első kérdésem: — A rendes munkaidő alatt mit csinálnak? — Téglaszárító kocsit ké­szítünk — hangzik a válasz. Folytatom: — Nem megy a munkakö­zösségi munka ennek a rová­sára? — Teljesítményben dolgo­zunk. Nemes László üzemvezető közbeszól: — Ha valaki nem teljesí­tene annyit, amennyi elvár­ható vagy kifogás lenne a munkája minősége miatt, nem maradhatna a munka- közösségben. Ismét Keller Mihályhoz fordulok: — A munkaközösség kere­tében eddig hány kazánt ké­szítettek? — Százhetvenet. — Mennyi együttesen a keresetük ? — Körülbelül 270 ezer fo­rint. — Mennyit kaptak már meg belőle? — Mintegy 180 ezer fo­rintot. — Hogyan osztoznak? — A munkában töltött óra arányában. Az órabér egyen­lő. — Mennyi időt fordítanak rá ? — Általában napi 4 órát. Szombaton 8 órát. a vasár­napot viszont a családdal töltjük. Időnként néhány na­pos pihenőt is tartunk. — Nem túlságosan nagy igénybevétel a „másfél mű­szak”? Marad idejük a csa­láddal való foglalkozásra, új­ságok, könyvek olvasására, tévénézésre? — Legkésőbb este 7-re ott­hon vagyunk és — mint a hazai fogyasztók nem szí­vesen veszik. A gazdaság vezetői kutatják a piacot, és reménykednek, hátha a hús­ipar .. . * * * Gondot okozott Biharug­rán korábban a halivadékok Gészerzése. Az idén már olyan mennyiségben állíta­nak elő helyben, hogy úgy tűnik, eladni is lehet belő­le. Sokat tett a helyzet ja­vításában az a vállalati gaz­dasági munkaközösség, amely májusban és június­ban még csak próbálgatta szárnyait, a jövő évi ter­mékenyítési időszakban már szabályos jogi keretek kö­zött dolgozik. Tíz jól kép­zett szakember alkotja a vgmk-t, akik éjszakájukat áldozzák a kényes, és nagy szaktudást igénylő feladat­ra. Természetesen jól jár­nak: az ivadékok után kap­ják bérüket, a gazdaság pe­dig nem szenved hiányt ne­velni való kishalból. A világpiaci igények vál­tozása arra kényszeríti * a tógazdaság vezetőit. hogy változtassanak a kialakult és jól bevált termelési szer­kezeten, mely szerint a ha­lak egyik fele ponty. fele növényevő. Ezért a ponty­nak juttatnak elsőbbséget a jövőben. Várhatóan 1985- re kerül túlsúlyba a kelen­dő faj — így tovább javul­hat a halászat árbevétele, gazdaságossága. S hogy mikor válik válla­lati szinten is nyereségessé az önelszámoló halászati egység? Pontosan ma még — az ismertetett értékesí­tési gondok, hiteltartozások miatt — nem tudni. Egy azonban biztos: a gazdaság vezetése a már szép sikere­ket elért tehenészettel egyenrangúan kezeli az ágazatot. Lelkesedésük, és a halászok jó munkája a biz­tosíték rá, hogy ha nem is máról holnapra, de előbb- utóbb meghálálja Biharug- ra azt a pénzt, amit meg­mentésére költöttek. mondtam — minden vasár­napunk szabad. — Elégedettek? — Szabad elhatározásból vállaljuk ezt a munkát. Az a jó. hogy van lehetőség több­letkeresetre. — S a jövőben is lesz munka? Nemes László válaszol: — Bőven van és lesz is. A kazángyártást csak rá­adásként vállaltuk. Egyszerű munka. Az üzem technoló­giai felszereltsége magasabb szintű. Az eredményesség növelése szempontjából a vállalatnak ez haszonnal já­ró munka. — Hány kazán elkészítésé­re kapott a vállalat megbí­zatást? — Egy év alatt ezerre. Természetesen csak kifogás­talan minőségért fizetünk, és ilyet is adunk át a megren­delőnek. így — ha továbbra is jól dolgozik a munka- közösség —. senki sem jár rosszul. A megrendelő vál­lalat sem, mert igen keresett cikk a vegyes tüzelésű ka­zán. Pásztor Béla Átadásra kész vegyes tüzelé­sű kazánok Fotó: Fazekas László Az Orosházi Vas-,- Mű- anyagipari Szövetkezet ne­vét külföldön is jól isme­rik. KGST-szakosodás ke­retében vákuumformázó gé­peket gyártanak, és e ter­mékek jó minősége határa­inkon túl is hírnevet szer­zett nekik. E gépek műkö­déséhez nélkülözhetetlenek a vezérlő pneumatikus sze­lepek. Évente mintegy 3 millió forint értékben eddig tőkés importból hozták be ezeket. Indokolt a múlt idő hasz­nálata ebben az esetben, mert már tavasszal a Bu­dapesten megrendezett im­porthelyettesítő termékek kiállításán láthatták a szakemberek a szövetkezet saját fejlesztésű és gyártású szelepeit. — A vákuumformázó gé­peknél nagyon fontos szem­pont a megbízhatóság, és ez jórészt a. vezérlésen múlik. Éppen emiatt hagytunk fel évekkel ezelőtt a pneumati­kus szelepek gyártásával, és vásároltuk meg a legkor­szerűbb nyugati típusokat. Az állandó áremelkedések miatt ez nyereségcsökkentő tényező lett, így már 1980- ban hozzákezdtünk saját, korszerű szelepeink kifej­lesztéséhez. A munkát siker koronázta, ezt jelezte a bu­dapesti kiállítás is — jegyzi meg Berta Imre elnök. Az import megtakarításán túl külön szerencse. hogy épperr akkorra értek be a fejlesztés gyümölcsei, ami­kor az importkorlátozások miatt nehezebb lett a kül­földi beszerzés. A saját sze­lepek nélkül tavaly, de az idén sem tudták volna el­készíteni a tervezett darab­számú vákuumformázó gé­pet. Természetesen nem elég. hogy van saját gyártmányú szelepe a szövetkezetnek, vizsgálni kell azt is, egyen­értékű-e az új termék a ré­gebbi importtal. Nos. az összehasonlítás eredménye meglehetősen kedvező. Meg­bízhatóságban egyenértékű a két eszköz. élettartamban pedig a hazai csaknem any- nyit tud. mint az import. A csaknem azért kell ide, mert az alkalmazott tömí­tőanyagok minősége még nem éri el a fejlett gyár­tóknál használtét. Emiatt egy kicsit' nagyobb és sú­Országszerte jól halad a fontos növényolaj-ipari alap­anyag, a repce betakarítása. Az érés az idén a szokásos­nál két héttel hamarabb fe­jeződött be, s az összesen öt­venezer hektáros területről folyamatosan „hozzák le” a termést. Az aratás még be sem fe­jeződött, máris közzétették a jövő évi, módosító felvásár­lási árakat, illetve minőségi feltételeket. A Növényolaj­ipari és Mosószergyártó Vál­lalat üzemei 1984-ben má­zsánként nyolcvan forinttal emelik az átvételi árakat lyosabb is ez a szelep. de ez az alkalmazásnál sem­milyen gondot sem okoz. A vákuumformázó gépek meg­lehetősen terjedelmes ma­sinák. bőven elférnek benne a nagyobb alkatrészek is. A szövetkezet nemcsak gépgyártással, hanem mű­anyag-feldolgozással is fog­lalkozik. Orosházáról szár­maznak a kávés- és üdítő­italos műanyag poharak, zsí- rostégelyek, és még néhány hasonló termék. Ezeket ed­dig kizárólag tőkés import­anyagból. polisztirolból ké­szítették. mert a KGST or­szágokból nem sikerült be­szerezni élelmiszer csoma­golására is alkalmas mű­anyagot. Nem is volt ez baj ad­dig. amíg be lehetett hozni azért, hogy növeljék a ter­melők érdekeltségét. Az utóbbi időben ugyanis — így van ez az idén is — csök­kent a termelői kedv, számos gazdaság felhagyott a repce termesztésével. Holott az iparnak szüksége lenne az alapanyagra; számítások sze­rint a jelenleginél akár húsz­ezer hektárral nagyobb terü­letről is szívesen fogadnák a szállítmányokat. Az ármódosítás egyúttal a minőségi követelmények vál­tozásával is összefüggésben van. Az idén, július 1-től életbe lépett új szabvány a ges 1200—1300 tonna alap­anyagot. Az importnehézsé­gek miatt az idén a szüksé­ges anyagnak csak egy ré­sze érkezik be. a hiányt va­lamivel pótolni kell. A ren­delkezésre álló szovjet po- lisztiroL nem használható élelmiszer-csomagolásra, de segített a gondon egy ötlet: összeházasították a két anyagot. Olyan szalagot ké­szítenek a szövetkezetben, amelynek vastagabb hordo­zórétege szovjet műanyag, a vékonyabb, élelmiszerrel is érintkező réteg pedig tőkés import. Ebből a szalagból már elkészíthetők a poha­rak és a tégelyek. Az im­portanyag-megtakarítás az idén 300. jövőre már 600 tonna tőkés importból szár­mazó műanvag. L .1,. korábbinál jobban figyelem­be veszi a repcében levő sav­mennyiséget; az úgynevezett erukasav értékének meghatá­rozása egyaránt szolgálja a fogyasztók és a feldolgozó- ipar érdekeit. Ha például a savtartalom öt százalék alatt marad, a termelők mázsán­ként 730 forintot kapnak az alapanyagért,, magasabb ér­tékeknél kevesebbet fizet­nek. A szabványnak megfelelő minőségű vetőmagot az il­letékes forgalmazó vállalatok az őszi vetésekhez biztosít­ják. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Béla Ottó Másfél műszakosak dollárért az évente szüksé­Kak tarozás előtt minden szelepet gondosan átvizsgálnak Jövőre új repce felvásárlási árak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom