Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
1983. augusztus 6., szombat o Hajokapu a Koroson mm A Hármas-Körösön a 47-es folyamkilométernél, Békésszentandráson az 1936—42 között épült duzzasztóművet és hajózsilipet a VÍZITERV és a TITÄSZ tervei alapján felújítják a KOVIZIG szakemberei. A villamos berendezések cseréje, a mozgatógépek szerkezeti felújítása, a korrózióvédelem, a kapuk beállítása jelentik az építés óta eltelt időszak legjelentősebb munkálatait. Képeink a hajózsilip leürítésénél készültek, ahol a KÖVIZIG gyomai gépműhelyének dolgozóit a gyulai könnyűbúvárok segítik veress Erzsi képriportja Korszerűbben, egyszerűbben, emberibben Beszélgetés dr. Fenyő Gyulával a közügyek intézéséről, a választási rendszer továbbfejlesztéséről Országszerte a közérdeklődés előterében áll a választási rendszer továbbfejlesztése. A párt Központi Bizottságának júliusi határozata kimondja: „A társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra, hogy a gyakorlatban bevált elvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert." S mindjárt az indokot is: „A dolgozók mindenekelőtt a maguk által választott népképviseleti testületek és képviselők útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben”. A választási rendszer korszerűsítéséhez tehát hozzátartozik, hogy a választókat képviselő szervek, testületek munkája is korszerűsödjék. Mindezekről: a választási rendszer továbbfejlesztéséről és a közigazgatás korszerűsítéséről kérdeztük meg dr. Fonyó Gyulát, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesét. — Miért van szükség a választási rendszer továbbfejlesztésére? — Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a választási rendszer alapjaiban véve jó, mind az országgyűlés, mind a tanácsok összetétele megfelel a társadalmi követelményeknek. A fejlődés azonban szükségessé teszi, hogy továbblépjünk, hiszen legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1966- ban rendelkezett törvény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásának korszerűbb megoldásáról. Növelni kell a demokratizmust, erősíteni a népfront- jelleget. A legfontosabb pedig az, hogy növekedjék a népképviseleti szervek társadalmi és politikai szerepe, jelentősége. — Mennyiben jelent újat a kettős jelölés? — Az 1971-es országgyűlési választáson 49, az 1975- ösön 34, a legutóbbi, az 1980- as országgyűlési választáson pedig mindössze 15 kerületben állítottak két jelöltet. A tanácstagi választókerületek közül 1971-ben 3015, 1973ban 1706 és 1980-ban 1779 helyen volt kettős jelölés. Volt, ahol a lakosság nem értette: mi az értelme a kettős jelölésnek. Nem ritkán a másodikként jelölt nem szívesen vállalkozott. Most viszont nem lehet szó bukásról, még idézőjelbe téve sem. hiszen az a jelölt, aki legalább a szavazatok 25 százalékát megkapja, pótképviselő, illetve póttanácstag lesz. — Úja tervezetben az országos lista. Ez mennyiben jelent változást? — A választási rendszer a területi elven épül fel, vagyis az országgyűlési képviselők a választók területi érdekű közösségtől kapják mandátumukat. Vannak azonban olyan országos politikai, társadalmi, közéleti vezető személyiségek, akiknek munkássága az egész országot átfogja. Őket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelöli. Hadd mondom el itt azt is, hogy aki a választás napján nem állandó lakóhelyén tartózkodik, az csak az országos listára adhatja le szavazatát. — Ha már áttértünk a szavazásra: ennek mechanizmusában milyen változások lesznek? — Kezdjük a jelölőgyűléseknél. Két jelöltet mindenütt kell állítani, de előírás az is, hogy minden nevet, amely felmerül, jelölőgyűlés elé kell vinni. Ha például va- akit jelöltsége megszavazása érdekében a választókörzetben tartott akár harmadik, vagy a negyedik jelölőgyűlésen említi meg egy választó- polgár, a továbbiak során mindenütt fel kell olvasni a nevét. S egy évszázados tradíció is megszűnik, mivel már régen nincs jelentősége: ezentúl nem lesz szesztilalom a választások napján. — Számszerű változást hoz-e az új választási rendszer? — Mintegy 10 százalékkal több országgyűlési képviselő lesz: ennyit választanak meg az országos listán. A tanácstagok száma viszont csökken. A mai idők megkövetelik, hogy a tanácsok operatív, érdemi munkával foglalkozó testületek legyenek, ilyenekké kell válniuk a jelenleginél közel húsz százalékkal kisebb létszámú tanácsoknak. — A párthatározat hangsúlyozza a közügyek intézésének, a társadalmi ellenőrzésnek a fontosságát. Az eddigiekből kiderül, hogy a választott testületeknek ebben fokozott szerepük lesz. Ez viszont feltételezi az egész közigazgatás korszerűsítését. — Ez a korszerűsítés egyáltalán nem új, évek óta tart. Célja, hogy csökkenjenek a lakosság terhei, s hogy a jog sokkal kevésbé határolja be az emberek mindennapi életét, mint korábban. Nem könnyű a közigazgatást korszerűsíteni, hiszen a munkamódszerek nem is évtizedek, de évszázadok során alakultak ki. Csupán néhány példa: amikor az állami anyakönyvezést bevezették — s ennek 90 éve — elrendelték, hogy az anya- könyvról másodpéldány készüljön, amelyet az eredetitől külön kell őrizni. Ennek akkor volt értelme, hiszen tűz-, vagy más elemi kár megsemmisíthette az anyakönyvet. A mai viszonyok közt viszont ennek nincs értelme, mivel több hasonló nyilvántartás is van, például a népesség-nyilvántartás. Ezek helyezték hatályon kívül tavaly a múlt századi rendelkezést. Még ennél is régebben volt érvényben az állatigazolás — korábban járlat- levél, még azelőtt passzus — rendszere. Volt értelme a betyárvilágban, de mára elvesztette létjogosultságát, hiszen ma az állatok többsége állami szervek útján kerül forgalomba. — Országszerte egyre több olyan ügyet intéznek a városi tanácsok, amelyek eddig a járási hivatalokhoz tartoztak. Mi a tendencia ezen a téren? — Sok városkörnyéki község hosszú idő óta együtt intézi ügyeit a központi szerepkört betöltő várossal. Még nagyobb annak a jelentősége, hogy a községekből pótolják a városok a munkaerőt. Ahhoz viszont, hogy a falun lakó és a városban dolgozó emberek be tudjanak járni munkahelyükre, a város teremti meg a közlekedési hálózatot, s ebből természetesen az egész községnek haszna van. A városi lakosok lakásigényeinek kielégítéséhez nemegyszer arra van szükség, hogy a közeli községben jelöljön ki telkeket a tanács. Ezeknek a községeknek a tanácsai mellérendelt helyzetben vannak a városi tanáccsal, fölöttesük a megyei tanács. Ennek nem mond ellent, hogy egyes ügyekben a másodfokú hatóság a városi tanácsnál működik. Bebizonyosodott az évek során, hogy ez a rendszer egyszerűbb, jobban ki lehet használni a meglevő intézményeket, kevesebb az adminisztráció. Mindez megfelel annak az elvnek, amelyet a KB-hatá- rozat kifejez, s szerves egységet alkot a választási .rendszer továbbfejlesztésével. Várkonyi Endre Honismeret és közművelődés Érdemes és indokolt lenne a legeredményesebben működő honismereti szakkörök munkáját időről időre valamilyen formában nyilvánosan is elismerni — javasolja a Hazafias Népfront. Megkaphatnák például a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt, mert tiszteletre méltó részt vállalnak a köz- művelődésből. Ezt a mindennapi tapasztalatokon kívül az az átfogó felmérés is bizonyítja, amelyet a HNF Országos Honismereti Munka- bizottsága a közelmúltban végzett. Ebből kiderül, hogy országszerte rendszeresen 850 honismereti szakkör tevékenykedik, s munkájukban több mint 15 ezren vesznek részt. Nincsen olyan megye, ahol ne vert volna gyökeret a mozgalom, a rangsorban első helyen levő Somogy megye azonban a maga 88 szakkörével mindenképpen figyelmet érdemel. Sok ezren kutatják, gyűjtik múltunk emlékeit Borsod-Abaúj- Zemplén, Bács-Kiskun, Haj- dú-Bihar és Pest megyében, Baranyában, Csongrádban, Heves megyében és másutt, s a kicsiny Tolna megye is 37 szakkörével előkelő helyen áll. Az adatlapos felmérés különben először ad teljesnek tekinthető képet a honismereti mozgalom helyzetéről, s a jelek szerint jó alapot ahhoz, hogy a megyék is értékeljék önmagukat. E lehetőséggel több helyen — például Bács-Kiskun, Békés, Komárom megyében — már éltek, elemezték a mozgalom helyzetét. Az Országos Honismereti Munkabizottságban külön elemezték az iskoláknak a mozgalomban elfoglalt helyét. Elismeréssel szóltak arról, hogy az általános iskolák rendkívül jelentős arányban veszik ki részüket a munkából, az iskolai szakkörök háromnegyede ezekben az alsófokú intézményekben működik. A többnyire 10—14 éves kis „tudományos kutatók” rendkívül lelkesek, s olyan szemléletre és ismeretekre tesznek szert, amelyre később alapozni lehet. Illetve — lehetne. Iskolatípusonként feljebb és feljebb lépve ugyanis a szakkörök fogynak: a félezernél több gimnáziumban és szakközépiskolában például összesen csak 80 található, és feleannyi a sokkal népesebb szakmunkásképzőkben. A jövendő szakmunkásainak tantervében az általános műveltséget nyújtó tárgyak amúgy is mostoha helyzetben vannak, s hogy a hazához való kötődést formáló honismereti szakköri tevékenység is ily csekély szerephez jut a nevelésükben — mindenképpen figyelmeztető. Az egyetemek, főiskolák sem bázisai e köz- művelődési formának. A tanárképző főiskolákon, a budapesti, debreceni és a szegedi bölcsészkaron kívül honismereti szakkör csupán a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen található. Ám éppen ennek rendkívül színvonalas, komoly munkája jelzi, hogy nincs olyan törvény- szerűség, amely a különböző szakmákat elválasztaná ettől a mozgalomtól. Annál is • inkább nincs, mert — a tapasztalatok szerint — az ifjak közül nagyon sokan felnőttként rátalálnak, ismét visszatérnek hozzá. Elsősorban a magasabb iskolát végzettek, muzeológusok, történészek, könyvtárosok, népművelők, jogászok, tanácselnökök, mérnökök, orvosok és lelkészek. Ám szakmunkások, segédmunkások is tevékenyen közreműködnek a helytörténet- és néprajzkutatásban, az üzem-, a technika- és az agrártörténetírásban, a műemlékvédelemben; gyűjtik a nyelvészeti emlékeket, a régészeti leleteket. A helytörténet mellett a néprajz a honismereti mozgalom másik virágzó ága, ez ideig azonban — hagyományai ellenére' — még kevéssé művelik a helyi irodalom történetének, a természetvédelemnek és a szociográfiának a megírását. A mozgalom erősségei közé tartoznak viszont — a nemzetiségek lakta területeken — a nemzetiségi honismereti körök. Tájházak, helyi gyűjtemények, kis múzeumok egyébként az ország minden vidékén megtalálhatók. A honismereti mozgalom, munkásainak a zöme tudniillik — sokszor az utolsó pillanatban — múltunk, kultúránk emlékeit is gyűjti. Áldozatos leletmentés ez, amelynek révén az utóbbi években például Bács-Kiskun megyében 44 falumúzeum — köztük 11 tájház — alakult; Csávoly- ban, Madarason, Jánoshalmán iskolamúzeum, Kiskun- rhajsán a helyi tsz segítségével helytörténeti gyűjtemény. A kutató munkában és a tárgyi gyűjtésben a szakkörök segítőtársai — gyakran irányítói — a könyvtárak, a múzeumok, a levéltárak. A hivatásos szakemberek becsülik a helyi „mindentudókat”, mert nélkülük felbecsülhetetlen értékek válnának semmivé, szegényebb lenne a közösség. Azokban a falvakban, ahol a helytörténeti-honismereti mozgalom eleven, a tanácsok, a politikai, társadalmi szervek vezetői is felismerik: támogatásra és elismerésre érdemesek a kultúra e társadalmi munkásai. Igyekeznek megfelelő helyiséget, felszerelést, kis szakmai könyvtárat, publikációs és kiállítási lehetőséget biztosítani a számukra. A Szabolcs-Szatmár megyei Nyírlugoson például a falugyűlés hozott döntést arról, hogy fölkarolják a honismereti tevékenységet. A szélesebb körű nyilvánosság azonban mindenképpen az előnyére válna az országos mozgalomnak. Megyei szinten is érdemes lenne kitüntető oklevelet, emlékplakettet létesíteni, országos szinten pedig alkalomadtán a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt is átnyújtani a legjobb közösségeknek, szak körvezetőknek,. Deregán Gábor l
