Békés Megyei Népújság, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-31 / 205. szám
o1983. augusztus 31., szerda Tájak, korok, múzeumok vándorai „Megtekintvén és megvizsgálván fentnevezett mesterlegény által elkészített remeket, azt elfogadjuk, és őt a mesterség tanult mesterei közé béiktatjuk”. A régmúlt időkben igen nagy becsülete volt annak a kutyabőrre, pergamenre, ritkábban papírosra írott tanúsítványnak, amellyel valakit szakmájában mesterré fogadtak. Nehéz inasévek után céhlegényként kellett dolgozni, nem is szólva — a vándorlásról. Most éppen a vándorláson van a hangsúly. A fent idézett szöveget ugyanis a „Tájak—Korok—Múzeumok magyarországi Anyacéhének Vezető Testületé” nyomatta arra a mesterlevélre, amelyet kétesztendős játék után választott témájában, írásban, képben vagy tárgyban történt feldolgozásáért kap a mozgalom résztvevője. Mindez a TKM-nek új formája. Most már nem az a lényeg, hogy a résztvevő hány múzeumot keres fel, hány pecsétet tud onnan felmutatni, hanem, hogy menynyire szerez jártasságot valamilyen „mesterségben”. Azaz: milyen mélységben sikerül megismernie azt a műveltségi ágat, amely legjobban érdekli. Érdekes, mi több: izgalmas a játék. Van, aki jócskán túl a nyugdíjkorhatáron, kezdi az „inaskodást”. Igaz, csak fél évig tart az „inasidő”, s legalább ugyanaddig a „legénysor”. Vándorkönyvet kapnak a résztvevők, ezzel jogot nyernek arra, hogy az ország bármelyik múzeumától, könyv- és levéltárától minden segítséget megkapjanak tudásuk gyarapításához. A Vándorkönyvben leírják útjuk történetét, a benne levő térképre berajzolják útvonalukat, majd „vállalási le- vél”-ben közlik a TKM szervező bizottságával, hogy akarnak-e mesterré válni, s ha igen, milyen feladatokat választanak. Ez a Tájak—Korok—Múzeumok mozgalomnak — ha úgy tetszik, sok ezer felnőtt népszerű játékának — magasabb foka. Űj formát, nagyobb követelményeket kellett hozzá kitalálni, mert az eddigi bronz-, ezüst- és aranyfokozatok már kevésnek bizonyultak. Alig múlt ötéves a mozgalom — 1977 végén indult —, s már harmincezer körül jár az egyéni versenyzők száma. Ehhez járul mintegy kétezer „kollektív versenyző”, azaz különböző létszámú munka-, vagy lakóhelyi közösség. Pedig az arany fokozatot sem könnyű elérni. Ehhez vagy száz helyre kell elmenni, mindenütt felkeresni a helyi múzeumot vagy műemléket, s valamennyiben pecsétet kérni a látogatás igazolásául. Hogy mennyire népszerű a TKM, arra a legjobb bizonyíték, hogy az aranyjelvényesek száma jócskán meghaladja a tízezret. S ez nem is a teljes szám: sokan végigjárták a TKM jegyzékében feltüntetett helyek nagy részét, de nem vagy csak nagy késéssel küldték be a lapokat. De olyanok is vannak — nem is kis számban —, akik valamennyi, a jegyzékben szereplő helyen voltak, pecsétet is szereztek. Ez pedig 1200 hely, amelyfiek felkeresése utazásban, fáradságban egymagában is megbecsülésre méltó teljesítmény. Vannak már TKM-klubok is, tagságuk közösen járja az országot. Egy budai klub például az Őrségbe látogat (és nem csupán a pecsétek gyűjtése miatt), az egriek a fővárosba utaznak, s hogy történelmi ismereteiket gyarapítsák, Nyugat-Szlovákiába is átlátogatnak. A példákat tovább is lehetne sorolni, azzal a nagyon idevágó megjegyzéssel, hogy újabban a lakóhely körüli szűkebb körzetet keresik fel a legtöbben, mivel a közlekedési költségek nagymértékű emelése megnehezíti a hosszabb utazásokat. Mégis egyre többen kapcsolódnak be a Tájak—Korok—Múzeumok mozgalomba. Vonzó az új forma, szívesen vállalják az „inaskodást” az aranyjelvényesek (ez ugyanis előfeltétel!), már csak a játék kedvéért is. S hogy egy feledésbe ment régi szokást elevenítenek fel, az egykor híres remekeket alkotó magyar iparosok múltjához nyúlnak vissza — ezért külön elismerés illeti a TKM továbbfejlesztőit. Még akkor is, ha vannak, akik inkább az eddigi formához, a jelvényszerzéshez ragaszkodnak. Hiszen éppen azért játék, mert senkit sem kötelez semmire. De megadja a lehetőséget arra is, hogy csupán játszva-szó- rakozva töltse idejét, ha kirándul valahová, meg arra is, hogy — az „inasidő” után a Felszabadító levelet, majd a mesterré fogadó Testimonális levelet elnyerve — magas szintű szakemberré képezze magát. Biztos, hogy az így nyert ismeretekből a közösségnek is haszna lesz. Talán még tudományos munkák is készülhetnek a „remekek” alapján, a honismeretnek, a történelemnek vagy más tudományágaknak mindaddig ismeretlen területei tárulnak fel. Vagyis a lehetőségek szinte korlátlanok. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a múzeumok, levéltárak és könyvtárak is nagyon komolyan vegyék a hozzájuk forduló „inasok” és „mesterlegények” kéréseit, s valóban segítsék őket ismereteik bővítéséhez. A legjobb „remekeket” a TKM közkinccsé teszi, megjelenteti. S hogy ne legyenek „átfedések”, máris hozzáláttak a szervezéshez, hogy a múzeumi hónap idején találkozzanak az egymással rokon témákat feldolgozók legalább megyénként. Tervezik, hogy a „mesterjelöltek” segítésére több szakembert is bevonnak. Játék marad továbbra is a TKM, de komoly, közhasznú játék, ami megérdemli a segítséget minden „iletékes” részéről. Várkonyi Endre II hónap műtárgyai — szeptemberben Szeptemberben — megemlékezésül születésük évfordulója alkalmából — Fadrusz János és Iván Mestrovic szobrászművész alkotását tárják a hónap műtárgyaként a közönség elé a Magyar Nemzeti Galériában, illetve a Szépművészeti Múzeumban. Szeptember l-től a Magyar Nemzeti Galériában láthatók Fadrusz János: főnemest és közvitézt ábrázoló szobrai — két vázlat a pozsonyi Mária Terézia emlékműhöz. Fadrusz János szobrászművész 125 esztendővel (v.Hntt született. Első köztéri szobra és egyik fő műve az 1897-ben felállított és azóta megsemmisült Mária Terézia emlékmű. A pozsonyiak, megjelölendő az egykori királydomb helyét — ahol a mindenkori uralkodó 1867-ig végezte a szertartásos kardvágást a négy égtáj felé —, 1892-ben kérték fel Fadrusz Jánost az emlékszobor elkészítésére. Első jelentős alkotásának, a feszületnek kirobbanó sikere hozta számára ezt a megbízást, amelyet sorra követett a többi: a kolozsvári Mátyás-szobor — amely már a Mária Terézia emlékmű erényeit továbbfejlesztve és annak hibáit kijavítva született meg —, a zilahi Wesselényi-emlékmű, a szegedi Tisza Lajos-szobor. A Szépművészeti Múzeumban Iván Mestrovic, világhírű jugoszláv szpbrászmüvész Anyai gond című szobra látható. Iván Mestrovic 100 évvel ezelőtt született Dalmáciában. Tehetségét felismerve a környékbeli pásztorok, parasztok és értelmiségiek ösz- szegyüjtött pénzükön küldték Splitbe, a szobrászat mesterségét tanulni. 17 éves volt akkor, de iskolába még nem járt, az alapismereteket autodidakta módon szerezte meg. A megvalósult álom Egy szőke hajú, vékony tizenhárom éves fiúcska elragadtatva figyelte a salzburgi Dóm tér fatribünjén a szabadtéri játékok Akárkielőadását. Megfogta édesanyja karját, és azt mondta: „Szeretném én is eljátszani egyszer!” A naplójába is bejegyezte. A dátum: 1956. augusztus 15. Csaknem huszonhat évvel később Maria Brandauernek az osztrák Alttauseeben levő házában csöng a telefon. Az édesanya veszi fel, a vonal másik végén fia, Klaus Maria jelentkezik Amerikából. A Mephisto címszerepéért megkapta az Oscar-díjat, meghódította a hollywoodi filmmekkát. Brandauer csak egy mondatot mond édesanyjának: „Anya, eljátszom!” A fia lesz tehát a világhírű darab, az Akárki tizenegyedik főszereplője a salzburgi ünnepi játékokon. Az ünnepi játékok azóta lezajlottak. A gazdag ember életéről és haláláról szóló színmű főszerepét Kari Marja Brandauer nagy szakmai és közönségsikerrel játszotta el. Korunk legfigyelemreméltóbb színészei közé tartozik. „Még csak egy pár lépcsőt tettem meg felfelé, de még magasabbra akarok jutni”, — mondja olyan egyszerű bizonyossággal, hogy meggyőzi az embert, el is éri. „Olyan vagyok, mint egy akkumulátor, melynek soha nincs szüksége töltésre” — és azonnal hozzáfűzi, honnan meríti az erejét: „Azok a dolgok, melyek másnak stresszt és kifáradást okoznak, nekem energiaforrást jelentenek.” Művészi becsvágya egyetlen olyan lehetőséget sem hagy ki, mely örömet szerezhet neki: szerepel a televízióban, filmet forgat, színházakban és fesztiválokon lép fel. Telhetetlen? „Nagyon korán megszoktam, hogy szabadságot élvezzek a pályámon. Lehetséges, hogy ez egyeseknek nem tetszik. Boldog vagyok, hogy a manipulációk korában a magam ura lehetek. A pénz alárendelt szerepet játszik nálam. Ha kedvem, van, pinceszínházban éppúgy játszom, mint egy Bond-film- ben a kamerák előtt.” Az Akárkit másodpercnyi gondolkodás nélkül vállalta el. Gyermekkori álma vált vaóra, szívből ragaszkodik a darabhoz. Hoffmannstahl olyan kérdésekkel foglalkozik benne, amelyek engem személy szerint is érdekelnek: a gazdagsággal, a hatalommal, az élettel, a halállal. A színész saját kétségeit, félelmeit és depresszióját is eljátszhatja. Ilyen darab után szinte más emberré válhat.” Az egyébként oly nyitott művész egyáltalán nem szívesen tárulkozik ki. Éppúgy, mint az Akárki főszereplője, Marthe Keller. A svájci világsztár, akinek Verbierben, Párizsban és New Yorktian egyaránt van lakása, Brandauer szerelmesét játszotta. Mint Klaus Maria Brandauer, ő is előnyben részesíti az élőszínházat. Egy érdekes színházi szerepért minden filmajánlatot elutasít. Az Akárkiben felajánlott szerepet örömmel vállalta, bár őt nem fűzi olyan kapcsolat a darabhoz, mint partnerét. „Még soha nem láttam az Akárkit.” Marthe Keller elfogulatlan, szimpatikus, ellentétben a róla kialakult sztár képével. „Nem zavar, hogy egyesek régimódinak tartják az Akárkit. Rám olyan erős hatással volt a darab néhány mondata, hogy libabőrös lettem. Először meg kellett szoknom azt a módszert, ahogyan Salzburgban dolgoznak. Közönség, előtt, különösebb előzetes megbeszélés nélkül kellett próbálnunk, és ez először megijesztett. A Dóm téri családias légkör azonban sokat segített, hogy legyőzzem a félénkséget.” Brandauer így nyilatkozott a színésznőről: „Nagyon örültem, hogy Marthe volt a partnerem. Ragyogó színész, kiváló kolléga és elbűvölő asszony.” Az első próba a salzburgi Dóm téren. Marthe Keller és Klaus Maria Brandauer még utcai ruhában Megnyitották az első falusi galériát Perbá Ion. A helyi művészek és az Egyetértés Mgts: a falusi lakótelep felvonulási épületét alaki tóttá át kiállítóteremmé. Képünkön a kiállí tóterem és Meloccó Miklós Földművesek cí mű szobrának részlete látható (MTI-fotó — Horváth Éva felvétele — KS Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Hobbi Dominó. 8.55: Temető fejfák nélkül. 10.05: Gyermekeknek. 10.47: Rádiószínház. 11.32: A Purcell énekegyüttes énekel. 12.45: Magvetők. 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsess'zmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Végig a Dnyeperen. 16.03: Fúvósötösök. 16.28: Katonadalok. 16.49: Kritikusok fóruma. 17.05: A gazdasági reform hétköznapjai. 17.30: Reflektorfényben egy operaária. 18.07: Glinka: Keringőfantázia. 19.15: Világirodalmi Dekamerőn. 19.56: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 20.56: Nóták. 21.30: Interjú Pakulával. 22.30: Filmdalok. 22.52: Papírtörténet. 23.07: Híres előadóművészek triófelvételeiből. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A Vándor kórus énekel. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.45: Tűzön — vízen. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: Az MRT népi zenekara játszik. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 14.15: Morzsa Oszkár cimbalmo- zik. 14.35: Slágermúzeum. 15.28: Fúvószene. 15.50: Messziről — messzire. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Népdalok. 18.55: Most érkezett. . . 19.19: Népdalaink világa. 19.45: A Police együttes felvételeiből. 20.35: Rádiószínház. 21.37: Népzene. 22.04: Nosztalgiahullám. 23.20: A mikádó. III. MŰSOR 9.00: Bécsi klasszikus muzsika. 10.21: Operarészletek. 11.05: Kamarazene. 13.07: Kamarazene. 14.00: Irodalmunk a felszabadulás után. 14.20: Szimfonikus zene. 16.05: Zenés játékokból. 16.47: öt földrész zenéje. 17.00: Operaáriák. 17.30: Kapcsoljuk a Magyar Rádió márványtermét. 18.30: Madrigálok. 19.05: Zenekari muzsika. 19.55: Külföldi tudósoké a szó. 20.10: Otelló. 21.12: A Weather Report együttes lemezei. 22.00: A Stuttgarti madrigálkórus hangversenye. 23.01: Népszerű dallamok. 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Uttl Richard felvételeiből. 17.15: Napjaink. Palatinus István jegyzete. 17.20: Zsákbamacska. Részletek a Szigligeti Színház zenés darabjaiból. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesztő: Tamási László. (A tartalomból: KRESZ-vetélkedő — A „százlábú” híd felújítási munkáiról — Aszfaltmozaik — Autós hírek) 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Idesüss! (ism.) 8.55: Delta, (ism.) 9.20: Hritelen egyedül, (ism.) 10.25: Annié Cordy műsora, (ism.) 16.35: Ázsia népművészete. 17.10: A cattarói matrózok. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Szép Ernő: Patika. 22.15: A lehetetlen ostroma. 23.00: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Kisfilm-összeállítás. 20.55: Tv-híradó 2. 21.20: Apám elvisz Kaliforniába. BUKAREST 15.35: Szünidei matiné. 16.05: Malaysia ma. 17.00: Nők világa. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Híres előadóművészek. 20.55: Politikai fórum. 21.10: Stop egy percre! 21.25: Megtérés. Játékfilm. 22.30: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.35: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Lucija. 18.45: Bitola ’83. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: A pestis éve. 22.00: Reklám. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Aktualitások. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Snatley Baxter szórakoztatja önöket. 20.50: Reklám. 20.55: A zene napjai — Budva ’83. 21.40: Hírek. MOZI Békési Bástya: 4-kor: Hatodik halálraítélt, 6 és 8-kor: Hét mesterlövész. Békéscsabai Szabadság : Tűtorony. Békéscsabai Terv: Feketeszakáll szelleme. Gyulai Erkel: Hatásvadászok. Gyulai Petőfi: 4-kor: Mindent fordítva, 6-kor: Arnyéklovas I—II. Orosházi Partizán: fél 6-kor: Várkastély a Kárpátokban, fél 8-kor: Az Ezüst-tó kincse. Szarvasi Táncsics: Tamás bátya kunyhója I—II. Orosházi Béke: Karatézó Cobra. SZOLNOKI STŰDIÓ
